Rész

 1  1|           értem? Tegyük föl, hogy ez csak bolondos szeszély,
 2  1|          nevetett is, tudta, hogy ez ellen az elhatározás ellen
 3  1|        életét?~ ~- Fájdalom, csak ez egy fölött rendelkezem...~ ~
 4  1|         mindeddig titokban maradt ez a nagy mérveket öltött szerelmi
 5  1|           közbe:~ ~- Talán földid ez az úr?~ ~Vas Laci meghajolt.~ ~-
 6  1|          il, cet homme la?~ ~Hogy ez az ember mit akar? Megütődve
 7  1|        mint egy bolondot. Mi volt ez, álmodtam? Utánuk siettem,
 8  2|           esve léhasága miatt, de ez abszolute nem akadályozta
 9  2|            Helyes, - csacsogta, - ez a fesztelenség tetszik nekem!~ ~
10  2|   vésztjóslóbban a levegőbe, mint ez a játékgyáros–princ.~ ~A
11  2|       helyeslőleg bólogatott:~ ~- Ez korrekt, - szólt, - minden
12  2|                Belekötök azonnal, ez lesz a legjobb.~ ~A szép
13  2|           tapsolt:~ ~- Nagy ember ez a Verdi, - mondotta - és
14  2|       pommeryt.~ ~- Pompás kölyök ez az egypupu, - súgta a bonvivant
15  3|          Egy öngyilkos levele.)~ ~Ez a levél az utolsó írás,
16  3|    éjszaka rémeket láttam, s hogy ez a töprenkedés szomorúvá
17  4|      egész életén át megtartogat. Ez valóságos pikáns, bizarr
18  4|     kaland volt (úgy van: bizarr, ez a nagyszerű szó fejezi ki
19  4|          érdekes útitársam akadt. Ez a fiatalember ugyanis tagadhatatlanul
20  4|  megszabadítsak a dérszövettől.~ ~Ez az arrogáns úr azonban mit
21  4|      dugtam el mindkettőt, nehogy ez a bolond fiu az ajkaihoz
22  4|           Az első pillanatban nem ez a furcsa megszólítás lepett
23  4|         maradsz addig nálunk, míg ez a borzasztó idő el nem múlik.~ ~-
24  4|        teszem boldogtalanná, mert ez a kannibál még akkor is
25  4|      jelenlétével. Mindannyi közt ez a jellemtelen kalandor volt
26  4| kolostorbeli szomszédságomat most ez a sötét lelkű gonosztevő
27  5|        négyszáz forint jövedelem, ez, szavamra mondom, nem bolondság...
28  5|          aki ismerősen nézett rá. Ez az úr Alster Emil volt,
29  5|          mondta:~ ~- Ime, Samuka, ez az én kis leányom, aki szép
30  6|      Öregem, ne mérgelődjék, mert ez árt a szervezetnek... Inkább
31  7|    főszolgabíró úr, hazudtam, nem ez a bajom. De most hallottam,
32  7|     főszolgabíró úrnak csak annyi ez, mintha egy szivarra gyujtana,
33  7|      gondolja, Szalóky apám, hogy ez különös és szokatlan lesz?
34  8|         ártatlan kanárimadarat... Ez a kis teremtés mindeddig
35  8|             Olyan csodálatos volt ez a napsugaras, ibolyaillatos
36  8|           furcsa gondolatra, hogy ez az illedelmes, udvarias
37  8|   leírhatatlan álommá folyt össze ez a gyönyörűségteljes negyvenkét
38  8|         axiómák tanácsai szerint. Ez alkalommal ugyanis fájdalmas
39  8|           a lakásán cigarettázik, ez teringettét, nem tartozik
40  9|           koronás főnyereményt... Ez már oly bizonyos, mint a
41  9|         krajcárig kifizetünk.~ ~- Ez mindössze egyezer és egyszáz
42 10|       bizonyosan csöppen és végre ez a summácska is valami!...~ ~
43 12|     cigarettázó fiúkhoz:~ ~- Ime, ez a keringő is csak azt bizonyítja,
44 12|          művészt, akinek szívéből ez az édes ária kibuggyant.~ ~-
45 12|    kolostorában. De egy bizonyos: ez a kis bizsu egy előkelő
46 12|               Ugyan miféle valcer ez, amit az imént játszottatok?~ ~
47 12|         legújabb vendégre.~ ~- Mi ez? - kérdezte kissé ostobán.~ ~
48 12|         udvariasan meghajolt.~ ~- Ez, - szólott mosolyogva, -
49 12|             szólott mosolyogva, - ez a Clairette–keringő impuruma.~ ~-
50 12|   Clairette–keringő impuruma.~ ~- Ez a márványasztal?~ ~- Igen,
51 12|          meglepetve, - már megint ez az átkozott szórakozottság...
52 12|         dult. Milyen éjszaka volt ez, édes teremtőm! Két napja
53 12|           lábamhoz, nem tudom. De ez a huszas a büszke, emelt
54 12|    értelmetlenül kérdezte:~ ~- Mi ez?~ ~- Op. 40, - szavaltam
55 12|              Ime, tisztelt uraim, ez a Clairette–keringő története.~ ~
56 13|           azt mondod... De hiszen ez lehetetlen, százszor is
57 13|         teljes éven keresztül... “Ez azonban ne riassza vissza
58 13|        elcipelték a poroszlók, de ez a kegyetlenség nem igen
59 13|           hangon így szólott:~ ~- Ez a pápaszem nem olyan üvegből
60 13|           elszédült ijedtében! Mi ez? Hát csakugyan ő lenne ott,
61 13|      útnak indított.~ ~A levélben ez állott:~ ~“Most hallom,
62 14|   gondolja meg, micsoda szerencse ez reánk nézve!... Legyünk
63 14|          sötét udvari szobában... Ez szép, mert a mai fiatalság
64 15|      pajtásomat bemutassam neked. Ez a csinos fiú pedig Gál huszárhadnagy,
65 15|       gyalogösvényen...~ ~Mi volt ez? Úgy éreztem, mintha csak