Rész

 1  1|          itt éli a világát... Tudod–e, mikor a kis Edinger Micinek
 2  1|      fensztereztél, ugyan gondoltad–e akkor, hogy mással leszel
 3  1|          bocsátja le szempilláit, s e szavakkal fordul a kísérő
 4  3|      kikerül. Egy óra mulva, amikor e vallomásommal végeztem s
 5  3|                Nem tudom, meg fogja–e tisztán érteni öngyilkosságom
 6  3|    olvasmányaimból ismerem...~ ~Ugy–e, érthetetlen és fölfoghatatlan
 7  3|           az éjszakától kezdve mind e mai napig nem hagyott el
 8  3|             közülük? Az ateistáknak–e, akik gúnyos mosollyal beszélnek
 9  3|        veled, hogy a viszontlátásig–e: azt csak öt perc mulva
10  4|        ilyesmiről, de a kivitelre - e szigoru, templomszerü környezetben -
11  4|         nélkül való teremtés. Lehet–e szó ily körülmények közt
12  4|      füttyhangok mellett gördült ki e dómszerű üvegboltok alól,
13  4|         Bizonyos ábrándozással, ami e könnyüvérü fiatalembert
14  4|             töprenkednék: nem volna–e okosabb dolog megállani?~ ~
15  4|           meg a kezemet.~ ~- Gondol–e rám néha?~ ~- Talán, - feleltem
16  4|         kupé ajtaját fölnyitották s e percben egy bundába burkolt
17  4|       ismertem föl; nos, kitalálnád–e, melyiket? Csak ráncold
18  4|           nyomon vagy! Hogy ismered–e? Oh hogyne, hogyne! Csak
19  4|         végre is meggondoltam, hogy e nyilatkozattal csupán a
20  4|         göröngyös útjain! Bevalljam–e neked: egy percre irigyeltem
21  4|        neked: egy percre irigyeltem e boldog asszonyt - ezért
22  5|     természettani ismeretek nélkül? E hiány pótlása te reád vár,
23  5|             helyzete jobbra fordult e nap óta, de Samu, mindent
24  6|       szólott az apjához:~ ~- Tudod–e, mi az újság, apuskám?~ ~-
25  8|         magára vállalt... Meg fogja–e érteni ezt a finom, érzelmes
26  8|            kis perszónát? Meg fogja–e valósítani leánykori álmait,
27  8|             már mindörökké így lesz–e? Klárikának eszébe jutott
28  8|       holnap ki tudja, hogy leszünk–e?~ ~A t. olvasó bizonyára
29  8|             a háztartási könyvre és e könnyek ezt mondták a maguk
30  8|            jó, - mondta, - és lehet–e visszafojtani a szerelmet?
31  8|            az ebédlőbe. A névjegyen e sorok állottak: Freiherr
32  9|    fölindulástól reszketve, - tudod–e mi az újság?~ ~- Micsoda? -
33  9|         újságban?~ ~- Hogy bizonyos–e? Gondolhatod, hogy nem jöttem
34  9|             és álomszerü volt, hogy e perctől minden bajuknak
35  9|      méltóbb lenne nálad arra, hogy e gyémántokat viselje... Szép
36 10|         hogy ötvenéves jubileumomat e derék magyar város lelkes
37 11| megkérdeztem Jánositól:~ ~- Ismerte–e Kubinban a vörös Plecht
38 11| vadászkocsija bakjáról:~ ~- Hé, van–e egy kis időd, amit nekem
39 11|            bácsi, - suttogta, - ugy–e mindig szeretett engem egy
40 11|        sohasem tudja meg senki. Ugy–e megteszi, édes, aranyos
41 11|              egyetlen kis tengelic”–e helyett csupán “drága tengelic”–
42 11|      tengelic”–ének nevezett...~ ~ ~E pillanatban rajtam volt
43 12|    Mindnyájan kezet fogtak vele, de e pillanatban egy másik, vörös–
44 12|        akkor kidobnak az utcára. És e föltevéssel merészen beléptem
45 12|           kávéház padlójára. Tudják–e, mi feküdt ott, alig két
46 12|        szórakozott vendég vesztette–e el, vagy egy jótékony tündér
47 12|           egy jótékony tündér tolta–e a lábamhoz, nem tudom. De
48 12|          márványasztalra mutattam - e hideg kőről a század leggyönyörűbb
49 12|            értene a kótaolvasáshoz. E keringőnek én vagyok a szerzője
50 13|         igaz lelkedre: szerethetnek–e engem magamért az asszonyi
51 13|        esengve, - mit gondolsz: van–e bennem valamely erény, ami
52 13|        pápaszemét...~ ~...Álom volt–e, ami most egyszerre játszott
53 14|            a pintyet... Jó lesz még e gondolatot is kiverni a
54 14|             hogy nem gyáva leány, - e párbeszéd után hat hónappal
55 14|            ismeri?~ ~- Hogy ismerem–e?... Hat teljes évig szerelmes
56 14|          tízkrajcáros ibolya...~ ~- E szerint hát afféle regényes
57 15|           elégült pillantást vetett e fölfedezésre, aztán nyájasan
58 15|           komoly cincérek is vannak e nyomorult földtekén... Mikor
59 15|                  Vajjon nem történt–e valami baj a kedves nejével?~ ~
60 15|        észrevegyék...~ ~Pillantásom e percben a Kinizsi várának
61 15|          ura karjába.~ ~- Félt, ugy–e, édes, hogy elvesztem! Nem
62 15|           kezét.~ ~- Nem érted, ugy–e? - kérdezte mosolyogva.~ ~-
63 15|            vajon Gyurka nagy szamár–e? vagy nagy filozófus? Az