Rész

 1  1|           kérést kockáztat meg, így szólott:~ ~- Hallja, van egy tervem.
 2  1|           föllebbezés. Vállat vonva szólott.~ ~- Végre is, ha maga akarja...~ ~-
 3  1| végigbetűzte az étlapot s könnyedén szólott Németnek a kékruhás előtt:~ ~-
 4  1|      bámulatos. Freywaldné boldogan szólott:~ ~- Sohasem vacsoráztam
 5  1|             meg...~ ~Német merészen szólott:~ ~- Pedig küldtem meghívót
 6  1|             felesége megbotránkozva szólott:~ ~- Talán csak nem vagy
 7  4|          egy puha selyemsipkát, így szólott:~ ~- Egyedül utazik, Nagysád?~ ~
 8  4|         vonzóvá, bájossá tette, így szólott:~ ~- Nem mondom, ha önhöz
 9  4|      Vasmegye határszélén szomorúan szólott:~ ~- Még egyetlen állomás,
10  5|      hivatta az öreg tanítót és így szólott hozzá:~ ~- Tudom, Gärtner
11  5|        került Samu is és Alster így szólott:~ ~- Derék, hogy ilyen szorgalmas
12  5|          Samu erős tenyerébe és így szólott hozzá megindultan:~ ~- Köszönöm,
13  5| világosszőke leány viselt. Samu így szólott magában, mikor a legbelső
14  5|             táncoltak.~ ~Margit így szólott:~ ~- Tudja a mi nagy szomorúságunkat,
15  5|             ceruzát vett elő és így szólott:~ ~- Diktálja hát az igényeit,
16  6|           Zsuzska másnap délben így szólott az apjához:~ ~- Tudod–e,
17  8|            Klárikát, körülbelül így szólott magában a templomból kijövet:~ ~-
18  8|             egy kisleányos hang így szólott hozzá:~ ~- Kilenc óra, uram,
19  8| megsimogatta a Klárika haját és így szólott komoly meggyőződéssel:~ ~-
20  8|           tapasztalt nagynéni s így szólott dacosan a lelke mélyén:~ ~-
21  8|             szemét.~ ~- Elmegyek, - szólott, - visszatérek a mamához,
22  8|         könnyektől - és Klárika így szólott elkeseredve:~ ~- Nem igaz,
23  9|    mutatóujját és remegő hangon így szólott:~ ~- Jőjj be...~ ~Mikor
24  9|           míg végre meghatottan így szólott:~ ~- Azt hiszem, hogy a
25 10|              Ugyan, mi a frányát? - szólott Csapó úr türelmetlenül. -
26 10|           nyomatni a színlapokat, - szólott a vén direktor szárazan, -
27 11|          Nem volt még ilyen eset, - szólott kipirulva, - amióta az öreg
28 11|     akadozott a sötét ligetben, így szólott hozzám selypítve:~ ~- Legyen
29 12|           vonni valami teoriát, így szólott a cigarettázó fiúkhoz:~ ~-
30 12|     udvariasan meghajolt.~ ~- Ez, - szólott mosolyogva, - ez a Clairette–
31 12|           néhány pohár bor után így szólott:~ ~- A Clairette–valcert
32 12|          rajtunk. A festő álmodozva szólott:~ ~- Csak már kidobtak volna
33 13|       uralkodó keblére, unottan így szólott, mikor királyi atyja a nagy
34 13|  selyemcipellőjével és makacsul így szólott:~ ~- Inkább még ma este
35 13|             pecsétjét, nyájasan így szólott az íródiákjához:~ ~- Hív
36 13|           szokta és elkeseredve így szólott:~ ~- Szerelmes vagyok, mint
37 13| kikosarazott, óh, felséges anyám, - szólott XIX. Tivadar meggörnyedve.~ ~
38 13|      udvarmesterét és harsányan így szólott a rövidlátó udvari méltósághoz:~ ~-
39 13|    udvarmestert.~ ~- Hív szolgám, - szólott nyájasan, - mondjad csak
40 13|            őszinte karakter vagy, - szólott a fejedelem a hadvezérhez. -
41 13|   Themistokles korában élt volna, - szólott érces hangon, - úgy ama
42 13|             borították el, majd így szólott a hallgató anyakirálynőhöz:~ ~-
43 13|           felé, aztán harsányan így szólott az udvarmesterhez:~ ~- Tudd
44 13|         halál tudja begyógyítani, - szólott XIX. Tivadar szomorúan,
45 13|       rejtelmes, fojtott hangon így szólott:~ ~- Ez a pápaszem nem olyan
46 13|       orrára illesztette volna, így szólott a szolgálattévő kamaráshoz:~ ~-
47 13|             a földig hajolt, ekképp szólott, majdnem dideregve a felindulástól:~ ~-
48 13|        mestert, aki csodálkozva így szólott:~ ~- Engem okolsz,- engem
49 13|            Az igazságot ölöd meg! - szólott mosolyogva Gärtnerius mester.~ ~-
50 14|       vacsoraközben önérzetesen így szólott:~ ~- Azt hiszem, hogy nem
51 14|             virágot, hóbortosan így szólott:~ ~- A levest, a levest,
52 14|           karjába fűzve, okosan így szólott:~ ~- Salamonnak negyvenezer
53 14|         vezérigazgató egy napon így szólott az elnöki titkárhoz:~ ~-
54 14|    megnyomta valaki, mosolyogva így szólott a feleségéhez:~ ~- Hát lefekszik,
55 14|           és Salamon úr vidáman így szólott:~ ~- Szabad!~ ~Sós úr szenzációs
56 14|            házigazda mosolyogva így szólott:~ ~- Úgy hallom, hogy már
57 14|             asszony diadalmasan így szólott:~ ~- Lássa, hogy csak nálunk
58 14|              És Erzsike asszony így szólott:~ ~- Emlékszik a hosszu
59 15|         férjek?) s öntelt mosollyal szólott hozzám:~ ~- Gyere, hajszoljuk
60 15|             csiptetve, hangosan így szólott:~ ~- Fogadni mernék, hogy
61 15|            képmutató egyszerűséggel szólott:~ ~- A nagyságos asszony
62 15|            arcát, aztán apailag így szólott hozzá:~ ~- Menjenek előre,