Rész

 1  1|            a fejemmel, de nem bánom most már...~ ~Német szép fiú
 2  2|             Délután esett az eső és most csodálatosan édes illat
 3  2|           asztal köré telepedtek, s most Bossányi hozatott egy újabb
 4  2|          nekem!~ ~A tisztnek támadt most egy ideája.~ ~- Ha nem vagyok
 5  3|        sohase voltam józanabb, mint most vagyok. Oly józan és beszámítható
 6  3|            se gondoltam még erre és most egyszerre verejtékes homlokkal
 7  4|            tenni? Oh, kedves Palim, most végre csakugyan megcsíptem
 8  4|          vallotta meg, hogy szeret, most udvariasan meghajolt, s
 9  4|        kolostorbeli szomszédságomat most ez a sötét lelkű gonosztevő
10  4|         volt valaha előttem titka - most az egész éjszakára magamra
11  5|      lélekkel gondolta magában:~ ~- Most megint nem fogom látni huszonnégy
12  5|             aranyszőke udvarába. De most, hogy búsan és elhagyatva
13  5|        búsan és elhagyatva áll itt, most már térdre borulhatok ön
14  6|         felé.~ ~- A méltóságos urat most megütheti a guta, - mondta
15  7|                Azt vélem, hogy csak most végeztek az ebéddel, - mondta
16  7|             közelebb! Mi szél hozta most ide, mikor minden jóravaló
17  7|        bolond...~ ~Az irnok szemeit most egyszerre elfutották a könnyek,
18  7|        hazudtam, nem ez a bajom. De most hallottam, hogy a feleségem
19  7|             mindegy, akárhogy volt, most már örökre vége... Mondjon
20  8|          valami lágyszívü fickó, de most mégis megijesztette az a
21  8|             rezignált humorral:~ ~- Most már mindegy, most már nem
22  8|     humorral:~ ~- Most már mindegy, most már nem használ a töprenkedés...~ ~
23  8|          Hogyan történt mindez - és most már mindörökké így lesz–
24  8|          pikniken vele táncolt - és most sírni szeretett volna arra
25  8|          csak némán néztük egymást, most már mindenféle jelekkel
26  8|           maradjon... Az együttélés most már mindkettőnkre kínos
27  8|   segíthetnénk a dolgon...~ ~- Nem, most már mindennek vége...~ ~
28  8|             szélvészként ugrott föl most a dohányzószoba foteljéből.~ ~-
29  8|      gubbaszkodott össze, - de Ádám most kedveskedve simította meg
30  9|             dobom ki a pénzemet, de most bezzeg hálálkodhatsz a jó
31  9|       hidegvíz magamhoz térített... Most se tudom, hogyan rohantam
32  9|           felesége szemét, miközben most már az asszony is elsápadt
33  9|           meresztették a szemüket a most már kincset jelentő okiratra,
34  9|         háztartása egyensúlyát. Még most is a negyedéves télibundájában
35  9|           mert az ötkrajcáros kubát most már végképp kivesszük a
36  9|     ékszereim lesznek, mint neki... Most aztán hiába henceg a boutonjaival, -
37  9|      életüket semmilyen félreértés, most, hogy a szerencse ilyen
38 10|             össze, mert a diákoknak most más dolguk van, minthogy
39 10|  napszámosaiért... Ha kiírjuk, hogy most lesz ötven éve annak, hogy
40 10|         Különben hányadszor üli meg most az ötvenéves jubileumát?~ ~-
41 11|            szánhatok neked valamit. Most julius eleje van, körülbelül
42 11|           mint ime láthatjátok, még most is itt hordom a nyakkendőmben...~ ~ ~
43 11|        szerelmes levelet. Úgy félek most tőle, szinte remeg minden
44 11|           olyan szépen tud írni, és most már ő is megismerné, ha
45 11|         elmesélte, hogy Németék még most is boldog házaséletet élnek
46 12|         nézett szét, de a házigazda most nyájasan mutatta be a társaságnak
47 12|      lábaimtól?~ ~- Nos?~ ~Croce úr most izgatottan emelte föl az
48 12|            való távozást jelentette most, holott másként!... Föl
49 12|            Mit tegyek, mihez fogjak most? Egy homályos ösztön így
50 12|   értelmetlenül bámult rám.~ ~- Hát most mit tegyünk?~ ~Szomorúan
51 13|          görög harcosnak aligha van most ekkora híre...~ ~A hadvezér
52 13|                 Úgy van.~ ~- És még most sem tudja, hogy miért kapta
53 13|            kapta a kosarat?~ ~- Még most sem.~ ~- Akkor egy–kettő,
54 13|                Azt hallom, hogy még most sem ismered az okokat, -
55 13|        bajomon?~ ~Gärtnerius mester most egészen a király füléhez
56 13|                    Álom volt–e, ami most egyszerre játszott vele?
57 13|        tünteti föl...~ ~A poroszlók most előcipelték Gärtnerius mestert,
58 13|            A levélben ez állott:~ ~“Most hallom, hogy Felséged a
59 14|               De azt hiszem, elmegy most már a kedve attól, hogy
60 15| szalmaszálon a hideg narancslevet s most úgy éreztem, mintha ezer
61 15|     mézesheteink boldogságát. Érted most már, hogy miért tűröm, ha
62 15|              ha udvarolnak neki? De most jó lesz sietni, mert csakugyan