Rész

 1  1|     franciás szakállát.~ ~- Vigyen el estére valami kis korcsmába
 2  1|          Abból mindenesetre tegyen el két adagot.~ ~Maga is végigbetűzte
 3  1|           kezét szeliden tuszkolta el:~ ~- Hagyd Miska, jobban
 4  2|           vékony húr pattant volna el valahol.~ ~A prezumtiv gyilkos
 5  2|            kacagva, - nem felejtem el egyhamar.~ ~- Oh, hiszen
 6  2|     bolondos deklamációkat mondott el, amit jókedvüen megtapsoltak.~ ~
 7  2|         lelkesülési rohamok fogták el, mint rendesen, ha többet
 8  2|            üljünk le. Ne oszoljunk el a világ valamennyi tája
 9  3|           meditációk között töltöm el, hogy sírva csókolom valami
10  3|  pillanatnyi elmezavarban követtem el. Ne higgyen az újságoknak
11  3|            e mai napig nem hagyott el egy pillanatra se a megoldatlan
12  3|            találgatással töltöttem el az időmet... Húsz év óta
13  4|       igazi meghittségével mondtuk el egymásnak a titkainkat.~ ~
14  4|           borzasztó rémület fogott el arra a gondolatra, hogy
15  4|           női személyt.~ ~- Higyje el, kisasszony, még ma reggel
16  4|        nyúlt, de én ijedten dugtam el mindkettőt, nehogy ez a
17  4|             míg ez a borzasztó idő el nem múlik.~ ~- Nálatok?
18  5|       önnek, hogy Sámuelt ne vonja el a tudományos pályától.~ ~
19  5|          semmit. Alster úr mondott el adomákat a régi időkből,
20  5|            bánatos felhő borította el. Asszonyi szépségében is
21  5|             A zsúrjaira nem jártam el, holott biztosított, hogy
22  6|           a házaspár nem költözött el az aggastyán házából, hanem
23  7|           két évvel ezelőtt hozott el egy őszi napon Csabrendekről.
24  7|       levél, neked küldték, olvasd el...~ ~És míg az asszony feltépte
25  7|        gyöngéd tapintattal sietett el kéglizni a polgári körbe...~ ~ ~
26  8|     korrespondenciája közt töltött el tizennyolc esztendőt...
27  8|           Klárika álomban töltötte el azt a hat hetet, mely a
28  8|          kocsi ablakából merengtek el az olasz égbolt kékségén, -
29  8|      tapasztalt nagynéninek mondta el bizalmas megfigyeléseit.
30  8|  szerelmére kérem, hogy ne fogadja el...~ ~Ádám csodálkozva nézett
31  8|        hogy nem tudja, mit tesz... El fogok süllyedni szégyenletemben...~ ~-
32  8|         hogy komoly lépésre szánod el magad... hogy egy édes kis
33  9|          mindenesleánnyal számolta el a piaci tételeket. A tárgyalás
34  9|       kerültem ki, hogy a villamos el nem gázolt... De elég az
35  9|      hétezer forintot helyezhetünk el gyümölcsözőleg a takarékba...
36 10|          borotválatlanul játszotta el Tiborcot és a párizsi rongyszedőt...
37 10|           költő ekkor sírva mondta el művésztársának, hogy később
38 10|    virággal és ajándékkal halmozta el, lovait több izben kifogták.
39 10|          Sz. Pataky Jánost ismerte el magához méltó művésznek... “
40 10|       folytatta szelídebben), menj el Steinerhez, a zálogoshoz,
41 11|               Igen, sőt ha akarja, el is mesélem, hogyan történt.~ ~
42 11|        Anicát öt év előtt jegyezte el egyik bizalmas barátom,
43 11|           a saját írásommal küldöm el. Nem tudja meg, sohasem
44 11| megfogalmazta. Szégyenkezve dugtam el kemény, érdes kezeimet,
45 12|    karosszékek öbléből - és mondja el, milyennek képzeli a keringő
46 12|  sovinizmussal a Kelrét–valcert is el lehet fogadni...~ ~- Ki
47 12|     szórakozott vendég vesztette–e el, vagy egy jótékony tündér
48 13|         Hív szolgám, olvassad csak el fennszóval: mit közöl velünk
49 13|           kerek ötven évet töltött el könyvei és thékái között.~ ~-
50 13|          szemét könnyek borították el, majd így szólott a hallgató
51 13|     egyszerre égő pirosság öntötte el, tagjai remegtek az izgatottságtól
52 13|        Egyszerre dühös harag fogta el, ledobta orráról a pápaszemet (
53 13|          kerek három hét múlva ért el Schwarzwaldenbe az az udvari
54 14|       nyomorogjon, lesujtva hagyta el mindörökre a fő–utcát. Heinrich
55 14|           ezer kérdéssel halmozták el, és Sós úr még aznap este
56 14|            Oly részletesen mondott el mindent, hogy a leányok,
57 15|        csak az imént váltunk volna el egymástól a rendes kávéházi
58 15|      Gyurkáné meg a hadnagy tűntek el valahol a titokzatosan susogó
59 15|          különös látványra se tünt el az előbbi mosolygás.~ ~Megfogta
60 15|           Ha szereti, hogy tűrheti el, hogy egy idegen férfi a