IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Szomaházy István A ma krónikája Concordances (Hapax - words occurring once) |
Rész
1 4| közül 221 helvét hitvallásu, 129 római katolikus és 9 a Mózes 2 10| veterán színigazgató, június 2–án fogja megülni ama nap 3 4| összes száma 359. Ezek közül 221 helvét hitvallásu, 129 római 4 4| a lakosság összes száma 359. Ezek közül 221 helvét hitvallásu, 5 8| hívják, báró Kleineck a 49–ik huszárezredtől... Jelenleg 6 4| 129 római katolikus és 9 a Mózes törvényét követi. 7 2| is tanuja voltam a tête–à–tête–nek.~ ~Bossányi Pálnak 8 8| vadászatokra, de Ádám hirtelen abbanhagyta később a megkezdett diskurzust.~ ~- 9 14| hiszem, hogy nem teszi ki az ablakába, amit ma délután mondtam 10 8| diskurzust.~ ~- Sokat látunk az ablakban, a feleségemnek régóta föltünik 11 8| intett neked délután az ablakból...~ ~Klárika zokogva gubbaszkodott 12 8| én csak akkor álltam az ablakhoz, mikor maga az előszobában 13 4| nekiszögeztem a jégvirágos ablaknak, makacsul azon igyekezve, 14 8| mikor magát ott látta az ablaknál?~ ~A himzett kötény csücske 15 2| csendült meg a földszintes ablakok alatt. A három jó barát 16 9| mesés fényben égő rubint ablakokkal, melyeken belül a legendák 17 4| elgondolkodva.~ ~Bizonyos ábrándozással, ami e könnyüvérü fiatalembert 18 4| elkerült. A kolostorban sokat ábrándoztunk ilyesmiről, de a kivitelre - 19 7| miért jött?~ ~A Szalóky ábrázatán keserves könnyek folytak 20 12| amely a becsületes huszasok ábrázatával jelent meg a világ előtt.~ ~ 21 1| kicsiny vendéglőbe, egy vörös abroszos nagy termen keresztül, ahol 22 6| tíz krajcár, hozzon egy adag tisztességes levest a legközelebbi 23 1| mindenesetre tegyen el két adagot.~ ~Maga is végigbetűzte 24 12| eredménytelen maradt az ádáz vetélykedés. Háromfelé egyszer 25 12| egy ceruzád?~ ~- Igen.~ ~- Add ide!~ ~Ideadta a ceruzát 26 10| ezüst evőeszközöket nem adhatjuk át, mert mindkettő öt hét 27 8| Kleinecke, k. u. k. Rittmeister, Adjutant Seiner kais. u. kön. Hoheit 28 15| susogó fák között. Az egyik admirális (Csepely telekkönyvvezető) 29 6| Inkább a gyerekeinek adná a pénzét, semhogy mindenféle 30 2| mondanál, ha egy szerenádot adnánk a menyasszonyodnak?~ ~Kuno 31 5| semmit. Alster úr mondott el adomákat a régi időkből, mikor atyjával 32 6| életét, remélem, hogy újabb adományokkal is támogathatom nemesszívü 33 6| köszönte meg a nemesszívü adományt, titokban odasandított a 34 9| és egyetlen fillérnyi adósság sem; azt hiszem, hogy meg 35 6| gondviselés, hogy egy léhűtő adósságait kifizessem...~ ~A kifakadás 36 12| Kénytelenek volnánk tehát adósságot csinálni káprázatos helyiségében, 37 9| hazahozhatjuk...~ ~- Aztán?~ ~- Az adósságra is rámegy vagy kilencszáz 38 8| pontosan kifizetni az állami adót, a délelőttöt verejtékes 39 11| levelezése. Az öreg Plecht Antal adótárnok volt Kubinban s ugyanegy 40 3| szőnyeges fészekben, én is adtam forintos borravalót a levélhordónak, 41 6| szegényeknek és a nyomorultaknak adunk...~ ~A tavaszi lóversenyek 42 9| mentegetőzéseit, később pedig affektáló nyugalommal ezt mondta:~ ~- 43 14| ibolya...~ ~- E szerint hát afféle regényes találkozás lesz?...~ ~- 44 6| házaspár nem költözött el az aggastyán házából, hanem pompásan 45 14| megdöbbenve hallgatták az aggasztó összeszólalkozás történetét, 46 1| asztala mellett. A doktor aggodalmasan bámult a levegőbe, Freywaldné 47 15| hogy elvesztem! Nem kell aggódni, ha elvinnének is, visszahoznak...~ ~ 48 12| fogantatás hangulata, mert az agy sohasem szeparálhatja magát 49 8| lelkesedve sürgött–forgott az ágya körül. A himzett kötény 50 4| kolostorbeli hálószoba, hol az ágyaink egymás mellett állottak, 51 5| házában, hol az ebédlőben is ágyak álltak, mert bizony nem 52 5| esernyőárus néni felbontatlan ágyát újra fölbontották esténkint.~ ~ 53 14| iránt érdeklődhetik... Az agyonlövés meg a feleségül kérés azonban 54 14| szerető a hűtlen leányt agyonlövi, de Erzsike fitymálva ezt 55 10| hogy nyílt jelenés közben agyonlövöm magamat, másképp alig csődítünk 56 13| mert Elfrida hercegnő, ahelyett, hogy túláradó szívvel borult 57 3| részén van az igazság, néha áhítattal néztem föl a rejtelmes sötétségbe, 58 4| nagyon is tudod: mennyire áhítoztam egész életemben egy igazi, 59 4| bokáit összecsapta, mint ahogyan a huszártisztek szokták 60 11| házaséletet élnek Kubinban, ahova az Anica férje a bérlete 61 10| Szombathely, Sopron virággal és ajándékkal halmozta el, lovait több 62 6| ismét háromszázezer koronát ajándékozott egy újonnan építendő lelencház 63 12| hogy egy briliáns üzletet ajánljak fel önnek.~ ~- És mi az?~ ~- 64 2| vagyok alkalmatlan, azt ajánlom, dobjuk sutba az úr cimet. 65 15| vagy valami pikáns ételt ajánlott neki. Egyébként abszolute 66 14| gazdagabb rokona ügynöknek ajánlotta be egyik virágzó gőzmalomhoz, 67 13| kiáltom: Jöjj mielőbb, hogy ajkadat ezer csókkal illethesse~ ~ 68 5| készült buzogányt tartott az ajkai közt, nyájasan a kezét nyújtotta 69 4| nehogy ez a bolond fiu az ajkaihoz emelje. Jaj, mit szólna 70 9| megdöbbenve.~ ~Cserna az ajkára tette a mutatóujját és remegő 71 7| csókolta meg a felesége piros ajkát.~ ~- Itt egy levél, - mondta 72 7| úr barátságos ebédlőjének ajtajában kuporgott. Gály, aki kávé 73 15| estén a budapesti kioszk akácfái alatt szívtam szalmaszálon 74 2| cigarettázott a gömbölyü akácok alatt. A lámpa üvegburája 75 4| embereket is hozott magával s az akadályt délután egy órára szerencsésen 76 8| Klárika komoly volt, mint egy akadémikus, Ádám pedig könnyelmű, mint 77 11| hazamentünk, Jánosi, aki egy kissé akadozott a sötét ligetben, így szólott 78 8| élettől... A fenséges úr szent akarata, hogy a vezérkarba lépjek 79 8| megzavarom... A fenséges úr akaratából történik, aki holnap érkezik 80 2| Hogyan, ön ott volt?~ ~- Akaratlanul is tanuja voltam a tête– 81 8| egyedüllétemben, hogy az akaratom ellenére megszerettem... 82 13| Isten villámát kérné le az akaratos fruskára... Azután maga 83 13| délben megint kibocsátották, akaratosan toppantott egyet a selyemcipellőjével 84 7| akar tőlünk, mit akar, mit akarhat? A tekintetes főszolgabíró 85 7| közöttünk... De mindegy, akárhogy volt, most már örökre vége... 86 10| először nyilvánosságra. “Hinni akarjuk, - írta a szerkesztőség - 87 12| kék levelet olvasva. De akárki írta, szerelmes és ábrándos 88 5| gondolta:~ ~- Ha az Isten jó akarna lenni hozzám, az ő nagy 89 11| vármegyét összejársz. Ha akarnám, beszélhetnék magamról egyet– 90 1| Németnek a kékruhás előtt:~ ~- Akarod, hogy együtt vacsoráljunk?~ ~ 91 4| lokomotiv kerekei, vasküllői nem akartak többé engedelmeskedni a 92 12| holott másként!... Föl akartam ugrani, hogy a pénzdarabot 93 3| jó és hűséges pajtásaim, akikkel az éjjelemet–nappalomat 94 14| mindazokat a személyiségeket, akiknek a Sós úr életében részük 95 1| tévedek a házigazdámért, akinél a fővárosban lakom...~ ~ 96 4| leszek.~ ~Mintha a sors, akiről egyízben oly gyönyörü iskolai 97 5| Margit édes gráciájából, akivel együtt járta be valaha a 98 1| a kezemet, s a szemeivel akként intett, mintha így szólt 99 6| belehabarodott Gyoroky Emilbe, aki akkoriban a galamblövő–versenyen negyvenhatos 100 13| beszélt, mint az emberekkel, akószám készítette a “prima matériá”– 101 7| verekedés ügyében... Az aktákat ma délben hazavittem... 102 5| nyolcszázezer forintnyi aktiv vagyon s a nagy, európai 103 4| peronon néhány homályos alak járt föl s alá, sodronyhálós, 104 14| komolysággal oktatott az être ige alakjaira?... És tudja még, mikor 105 15| a szép asszony gyönyörü alakján.~ ~- Ritkán láttam ilyen 106 6| fölösleges munkát, amikor az alapítvány történetével megismertetem 107 6| negyven vagy ötvenezer koronás alapítványt tett. A palotában egymást 108 3| elsőrendü minőség... Az alaptermészetem a jókedv és a vidámság... 109 12| akik komolyan veszik az álarcosbáli kosztümjüket. De viszont 110 14| a följebbvalója... hátha alattomban bosszút forral...~ ~Sós 111 13| hallgató anyakirálynőhöz:~ ~- Alávaló hízelgők egytől–egyig! Csak 112 14| egy brutális feljebbvaló alávalóan kínozza. Sós ma bátran kimondta, 113 13| mozdulatával elbocsátotta az alázatos udvarlókat, szemét könnyek 114 11| meg, a jó Isten meg fogja áldani a jóságáért!~ ~Mit szólhattam 115 6| kenetességgel válaszolt:~ ~- Áldás van az olyan pénzen, amit 116 1| sóhajtott:~ ~- Még eddig nem áldott meg bennünket az Isten.~ ~ 117 2| ott voltam.~ ~A leendő áldozat derülten mutatott helyet 118 9| szeretsz, míg semmiféle áldozatodba nem kerül...~ ~Cserna mérgesen 119 6| közel kétszázezer forintot áldozott arra, hogy a veje fiatalkori 120 12| parkettes teremben. Az alföldi vendégmarasztó csárda söntése 121 12| történeteket, de viszont Tennyson Alfréd, az angol udvari poéta sem 122 15| feleségül vette a megyei alispán leányát.~ ~- Igen jó asszony, - 123 11| bontott ki egy ujdonatúj alizarinos tintakorsót.~ ~- Itt van, - 124 15| felé mutatott, amelyeknek aljában állítólag látni lehetett 125 9| tőle.~ ~- Egyszer volna alkalmam, hogy tisztességes ékszerekhez 126 14| aki azonban távolról sem alkalmas médium arra, hogy egy brutális 127 4| minden régiójában sem találna alkalmasabb női személyt.~ ~- Higyje 128 9| toalettjei nem igen voltak alkalmasak arra, hogy előkelő barátnői 129 2| ideája.~ ~- Ha nem vagyok alkalmatlan, azt ajánlom, dobjuk sutba 130 2| bonvivantra.~ ~- Ha nem vagyunk alkalmatlanok, - folytatta a szinész, - 131 14| Margitszigeti táncmulatság alkalmával halálosan beleszeretett. 132 13| beszélsz, a világ legelső alkhimistájával... És ha szegény urad bajára 133 13| ősz Gärtnerius mester, az alkimisták királya, aki a madarakkal 134 14| fényben csillogott a zuzmarás alkonyatban?... Kart karba öltve mentünk 135 12| novellákat, nem királynékat alkot, hanem ferencvárosi mosónékat, 136 12| pénzösszeget.~ ~- Áll az alku, - feleltem fojtott hangon.~ ~ 137 8| kelni, pontosan kifizetni az állami adót, a délelőttöt verejtékes 138 14| szobáját. Egyelőre abban állapodtak meg, hogy a gyakornok a 139 4| lévén a családban, abban állapodtunk meg, hogy a központi pályaházban 140 11| holdvilágos, tejhabszerü állapotot, valami... de tudja az ördög, 141 9| meg lehetünk elégedve az állapottal...~ ~A cseléd visszatért 142 6| meg az öregember tüskés állát.~ ~- Mi, apuskám, nem élhetünk 143 3| fizeti meg érte, hogy az állatok nem tudnak beszélni, s hogy 144 14| ranglétra lépcsőfokain, állhatatosan ott maradt a Heinrichék 145 3| másodperc alatt szemtől–szembe állhatok a megoldással, amelyet húsz 146 4| fehérkötős mormogó gazdasszony állít az éjjeli szekrényemre. 147 13| öregember várakozik, aki azt állítja, hogy be tudná gyógyítani 148 5| a kelengyéje is ki volt állítva egy koronaherceg–utcai kirakatban. 149 1| a legközelebbi bérkocsi állomásig. Német a pokolba kivánta 150 4| Veszprémmegyébe kanyarodott, az egyes állomásokon hosszas szüneteket tartottunk, 151 1| szépasszony így folytatja:~ ~- Allons, je vous prie, il fait froid.~ ~ 152 8| csókra ébredt föl, mellyel álmában a homlokán illették... A 153 7| reggel föl fog ébredni az álmából; s a reggel ime könyörtelenül 154 8| fogja–e valósítani leánykori álmait, melyek egy fehér, ismeretlen 155 2| belül a szép leány hajnali álmát aludta. Az üveg valósággal 156 15| hát egy olyan férfiről álmodik, aki épp olyan gyöngéd, 157 8| ismeretlenül is ő felőle álmodott, meghatva símult oldala 158 15| kétértelmü szóra visszafordul... Álmodozó kis bolond, aki tulajdonképpen 159 5| könyvei fölött ülve, ekként álmodozott magában:~ ~- Oh, ha olyan 160 1| egy bolondot. Mi volt ez, álmodtam? Utánuk siettem, még egyszer 161 13| emberek közé menni... Sem álmom, sem nappalom három hónap 162 15| Úgy éreztem, mintha csak álmomban láttam volna a furcsa jelenetet, - 163 12| márványasztalra és kimerülve, álmosan hunyja le a szemét. Fölhasználtam 164 2| Éjfél felé a háziasszony álmosodni kezdett:~ ~- Kotródjanak, - 165 6| a lovászok - különböző álnevek alatt - fogadásokat kötöttek 166 13| csodatevő pápaszemét...~ ~...Álom volt–e, ami most egyszerre 167 8| a batárban...~ ~Klárika álomban töltötte el azt a hat hetet, 168 3| mintha egy húszesztendős álomból ébredtem volna föl. Reggel 169 8| rövid, édes, leírhatatlan álommá folyt össze ez a gyönyörűségteljes 170 9| nyakába. Oly hihetetlen és álomszerü volt, hogy e perctől minden 171 13| fejedelem, a pityergő szerelmes álorcájában? A király megborzadt a látványtól, 172 13| szerelmes király, míg végre Aloyzia Amáliának, az özvegy anyakirálynőnek 173 12| más, mint a csésze és az alpakka–kanál. A kávé után egy darabig 174 10| több izben kifogták. És Alridge pedig egy alkalommal kijelentette, 175 11| hónap előtt helyezték át Alsó–Kubinból Budapestre. Az 176 10| kellékeket rendezi, az ünnepelt alsónadrágban pöröl a becsípett bonvivanttal, 177 8| a levegőben - és ön úgy alszik, mint a havasi medve!...~ ~ 178 13| saját értékét megismerje általa... Mert miképp a saját hangját 179 12| szellemi munkálatait is általlengi. Aki fűtetlen szobában királynékról 180 4| ismeretlen falusi postabélyeggel általütve, hosszu levelet intéz hozzám 181 2| és ezer tücsök ciripelt altatólag a gyönyörü nyári éjszakában.~ ~ 182 2| szólt, - tíz perc mulva aludni akarok.~ ~- Igaz, - dörmögte 183 3| éjjel, amíg a háznép mélyen aludt körülöttem, s a tanyákról 184 2| szép leány hajnali álmát aludta. Az üveg valósággal csillogott 185 8| másik oldalára, hogy tovább alugyék...~ ~Ádám egy forró csókra 186 12| egyszerre kiszedem a nyelvem alul... Hopp, meg is van már 187 4| fiatalember követte, aki alulirott kisasszonynak jó napot kívánt. 188 13| király, míg végre Aloyzia Amáliának, az özvegy anyakirálynőnek 189 1| cimbora élénken tiltakozott amaz inszinuáció ellen, hogy 190 1| mégis más szabású, mint amazé... A Bandi feleségéé piszébb, 191 12| doktor csökönyösen megmaradt amellett, hogy Croce úr francia attasé. 192 13| porladt az útszéli árokban, amelybe a hóhérlegények elföldelték.~ ~ ~ ~ 193 9| tündérmesék egyikét látná, amelyekkel kicsi baba korában a dadája 194 3| az eszem olyan dolgokon, amelyekre a barátaim talán sohase 195 4| valami elhagyott kastélyból, amelynek mindeddig a nevét sem hallottam. 196 9| cigarettát is hozhat, annyiért, amennyi a forintból visszajár...~ ~- 197 14| ráijesztett a kisleányra, amennyiben komolyan kijelentette, hogy 198 6| folytatja, hát annyi se marad, amennyiből tisztességesen eltemettethetjük...~ ~ 199 5| nyomtalanul eltünt egy Amerikába vitorlázó gőzhajón.~ ~Oh, 200 6| házat, főképp olyankor, amidőn a Sárosdy János veje, Gyoroky 201 13| állítólag mindazokat tudta, amik valaha az ég és a föld között 202 1| felállott.~ ~- Ha nem teszi meg, amire kérem, esküszöm, hogy hat 203 10| veterán színigazgató, június 2–án fogja megülni ama nap fordulóját, 204 3| hiszem, hogy a szerelem híres analitikusai, a világhírü tudósok se 205 15| Látszólag a fürdőbiztos anekdotáira figyeltem, de bensőleg ezt 206 7| ebéd szerencsésen véget ért anélkül, hogy valamely végzetes 207 3| spleent, mely egy–egy bolond ángliusnak a pisztolyt vagy a hirtelen 208 5| fogsz járni hozzánk és az angolkisasszony jelenlétében oktatni fogod 209 11| Miért kérdi?~ ~- Mert Plecht Anicának valaha naponként írtam a 210 9| jó cigarettát is hozhat, annyiért, amennyi a forintból visszajár...~ ~- 211 11| levelezése. Az öreg Plecht Antal adótárnok volt Kubinban 212 4| bennem pompás agglegény–anyag van. Az én öregségemben 213 13| De lehet, hogy csak az anyai szem lát ilyennek... Meg 214 13| egy király lánya...~ ~Az anyakirályné büszkén emelte föl még mindig 215 13| majd így szólott a hallgató anyakirálynőhöz:~ ~- Alávaló hízelgők egytől– 216 13| Aloyzia Amáliának, az özvegy anyakirálynőnek is feltünt fejedelmi fia 217 3| becsületes és jólelkü teremtés. Anyámnak sokszor van baja a cselédekkel, 218 11| különös Tündérországba? Apát, anyát nem kérdezhetem meg, mert 219 13| Inkább még ma este apáca leszek, de nem megyek hozzá 220 15| felesége rózsás arcát, aztán apailag így szólott hozzá:~ ~- Menjenek 221 6| másnap délben így szólott az apjához:~ ~- Tudod–e, mi az újság, 222 6| mondta a fiatalasszony az apjának.~ ~A háztartást tényleg 223 6| előkelő humorral fogadta az apósa zsörtölődéseit, mint a felnőtt 224 6| dühtől kipirulva mordult az apósára:~ ~- Inkább a gyerekeinek 225 6| után nem fogott kezet az apósával, a fiatalasszony pedig sértődve 226 5| minden uzsonnakor a kávémba apríthatnék egy ilyen sütemény–szörnyeteget!~ ~ 227 12| írhatott volna regényes apród–történeteket, de viszont 228 13| cserélt volna a legutolsó apróddal is, akit a kedvese meghallgatott. 229 12| a René király legszőkébb apródja...~ ~A házigazda kiváncsian 230 14| még egyiket sem látták, apróra tájékozva voltak mindazokról 231 10| később lelkesen ünnepelték, Arad, Miskolc, Kecskemét, Kolozsvár, 232 12| A hangulatok csodálatos áramlata kezdett hullámozni a szívemben, 233 6| Ferdinánd Oszkár főherceg arany-serlegét. A verseny után bál volt 234 13| meghosszabbítja és tetszése szerint aranyat és gyémántot csinált az 235 12| ugyanezen véletlen folytán az aranyórám is otthon maradt. Kénytelenek 236 12| hagyhatnám ugyan önnél az aranyórámat, de ugyanezen véletlen folytán 237 8| a liftes emberekkel, az aranypaszomántos szállóbeli szolgákkal, harminc 238 5| szegődtem lovagul az ön aranyszőke udvarába. De most, hogy 239 1| bolyhos belépőben, fején aranytól csillogó selyemkendővel 240 1| mely alól egy másik, kisebb arányu loden-kabát tűnt elő s ragyogó 241 10| Még a nagy színlapok árát se veszi be, - és a garderobe– 242 11| szürke szem csillogott ki, arca, kerek nyaka tündöklőbb 243 8| mindennek vége...~ ~Ádám arcán oly kétségbeesés mutatkozott, 244 15| szögezte a szemét a kisérője arcára. Ha én vagyok a férje, ugyancsak 245 3| csókolom valami szőke asszony arcképét, vagy még egyszer utoljára 246 14| volt és friss, pirospozsgás arcocskája; többnyire ugrált és villásreggeli 247 9| viselj?~ ~- Persze, a csúf arcomhoz nem illenék a diadém...~ ~- 248 14| együgyü és elkeseredett arcot vágott.~ ~- Ne tréfáljon, - 249 9| csak a Partichné fejedelmi arcvonásaihoz stílszerü...~ ~Fölkelt az 250 11| mutatott be a városligeti arénában, s később, mikor egy ligeti 251 14| évig pontosan fizeti az árendát, abban minden vállalat nyugodtan 252 12| akinek szívéből ez az édes ária kibuggyant.~ ~- Hát konstruálja 253 12| a vezérlő motivum pajkos áriája, talán egy parfümös, kék 254 10| lábához lódítja... És a Duval Armand lesujtó pózával dörgi a 255 13| lassan porladt az útszéli árokban, amelybe a hóhérlegények 256 15| nagyságos asszony minden áron látni akarta a Kinizsi vércsefészkét... 257 2| vágta magát:~ ~- Maróti Árpád, jellemszinész.~ ~- Oh, - 258 4| hajhász s egy nőtlen ember arroganciájával udvarol? Sőt szerelmet vall, 259 6| ne mérgelődjék, mert ez árt a szervezetnek... Inkább 260 15| pedig (a másik mama) szende ártatlansággal jegyezte meg:~ ~- Oh, nem 261 10| csődítünk be huszonöt forint áru publikumot...~ ~- Mennyi 262 9| szemét.~ ~- Húszezer korona árú ékszer?... Ilyesmit csak 263 11| Kubinból Budapestre. Az árvamegyei székváros hirtelen eszembe 264 2| kialudt, a hotel feketén ásított a lombok közül. Csak a kávéházból 265 1| de a doktor odafordult az asszonyhoz:~ ~- Ha megengeded, még 266 9| húzódott hozzá:~ ~- Édes kis asszonykám, tudod, hogy a százezer 267 7| nézte: a karcsu, rózsásarcu asszonykát, akit két évvel ezelőtt 268 14| és romantikus szerelem... Asszonykorom óta még nem láttam a leánykori 269 11| borsos rétest kap nálam, ha asszonykoromban meglátogat...~ ~Folytattam 270 8| csak zsúrozó vagy táncoló asszonyokat látott, egy felsőbb lény 271 12| kabátban jár és főrangú asszonyokkal bizalmaskodik. Hogy francia, 272 8| Legénykoromban együtt udvaroltunk az asszonyoknak a balatonfüredi sétatéren...~ ~- 273 8| még sohasem talált olyan asszonyra, aki urát az udvarlóira 274 13| csatornákkal, melyeket omló könnyei ástak... XIX. Tivadar kiváncsi 275 1| fehér szobába, melynek asztalai körül néhány kopott kabátos 276 3| gyakran vendége volt a szüleim asztalának.~ ~- És miért nem? - folytattam 277 2| mindenünnen.~ ~A szinészek asztalánál nagy volt a lárma, borosüvegek 278 10| ócska jószágot az ebédlő asztalára.~ ~- Mi lesz a tiszteletajándékkal, - 279 1| asszony bundáját, a szomszéd asztalbeliek udvariasan köszöntek. A 280 5| tálcakendőket is kapott és pompás asztalfutókat és a konyharuháinak csodájára 281 5| kishivatalnokok pecsétes asztalkendői mellett vagyok kénytelen 282 12| hangon.~ ~Letelepedett az asztalomhoz és udvariasan bemutatkozott:~ ~- 283 7| napon Csabrendekről. Az asztalos leányára szerencse volt 284 1| tisztelettel hajolt meg az asztaluk előtt. Nagyszerűen érezték 285 2| borosüvegek borították az asztalukat, az égő vörös és haragos– 286 15| egymástól a rendes kávéházi asztalunknál.~ ~Betértünk egy pohár konyakra 287 13| Nyomorult szolga, hát nem átallod, hogy ilyen gyalázatos üzenetet 288 3| Melyiknek van igaza közülük? Az ateistáknak–e, akik gúnyos mosollyal 289 15| s két–három hétre újra átéljük a mézesheteink boldogságát. 290 12| számított négyezer esztendőre átengedem önnek, ha kis költekezésünkön 291 10| Steiner nagy rimánkodásra átengedett az előadás végéig, de azzal 292 5| viselt, amely a vállát is átfogta. Alster úr átölelte a leányt 293 12| szóltam elszántan, - egy átkos véletlen folytán mindketten 294 12| meglepetve, - már megint ez az átkozott szórakozottság... Biz Isten 295 8| diadémját, a tömjénfüstös atmoszférát elhagyta, mikor egy édes, 296 5| vállát is átfogta. Alster úr átölelte a leányt és ezt mondta:~ ~- 297 12| doktor, aki annak idején az attaséról, az exotikus dolgozószobáról 298 2| himbálózott a trikolór. Az áttetsző fák közt, a virágágyak mentén, 299 13| Írd meg neki, óh, felséges atyám, hogy kikosarazom...~ ~A 300 5| tönkre juttatná a Margit atyját. Ha nem volna egyebe a rajta 301 5| adomákat a régi időkből, mikor atyjával együtt kóboroltak az utcákon, 302 10| vegyen az ember tizenöt avagy húsz pengőt?... Óh, hazám, 303 8| fölkelés dacára, sem élt az axiómák tanácsai szerint. Ez alkalommal 304 8| férje szívéből gyűlölte az axiómákat, az ókori bölcseket, az 305 15| lennék a Gyurka helyében. Azaz, hogy néha, nem mondom, 306 4| szüleid Pestmegyében laktak azelőtt.~ ~- Hát nem tudod, hogy 307 14| halmozták el, és Sós úr még aznap este elfoglalhatta udvari 308 14| Ellával és Karolinával?... Azok is jócskán megnőttek... 309 12| szeparálhatja magát teljesen azoktól az eseményektől, amelyek 310 13| az ilyen könnyekben úszó báb után...~ ~Egyszerre dühös 311 8| nem szabad, hogy tovább is babának nézzen...~ ~ 312 12| Két napja nem ettem és babonás félelemmel őriztem a zsebemben 313 2| nevetségesen sok. Az utolsó üveg badacsonyinál már gyürkőzni kezdett.~ ~- 314 11| megkoppant a zöldre festett bádogszekrény alján, Anica lesütötte a 315 13| segített a szegény fejedelem baján; XIX. Tivadar sápadtan járt 316 13| alkhimistájával... És ha szegény urad bajára valaki a gyógyító flastromot 317 14| vendég jön, a garzonélet ezer baját és nyomorúságát...~ ~És 318 5| megmaradt valami a leányos bájból, a kis Margit édes gráciájából, 319 13| számodra valamit, ami még a bajodon segíthetne...~ ~- És mit 320 7| főszolgabíró úr, hazudtam, nem ez a bajom. De most hallottam, hogy 321 13| segíthet egy pápaszem a bajomon?~ ~Gärtnerius mester most 322 14| könnyedén túl leszünk az egész bajon...~ ~- Parancsolatjára,- 323 4| fiatalembert szinte vonzóvá, bájossá tette, így szólott:~ ~- 324 9| volt, hogy e perctől minden bajuknak vége szakad, hogy a végrehajtó 325 15| hegyormot borító fák között. A bakfisok hancurozva kergették egymást, 326 11| vagy a kis vadászkocsija bakjáról:~ ~- Hé, van–e egy kis időd, 327 4| fog, az bizonyos...~ ~A bakonyi hegyláncolat között, amint 328 11| Fölültetett maga mellé a bakra és gyorsan behajtattunk 329 5| csöngetést, a házmester álmos baktatását, a kávémérésben tivornyázó 330 1| gyalogolnom...~ ~Hallgatva baktattak a legközelebbi bérkocsi 331 12| ha csőszöket és falusi bakterokat szerepeltet a költeményeiben. 332 8| udvaroltunk az asszonyoknak a balatonfüredi sétatéren...~ ~- Hogyan, 333 15| színe fölött) s az egyik balatoni tengernagy hangos kürtszóval 334 15| híres hadvezére valaha a balatonmelléki hegy csúcsáról indult ki 335 13| uralkodóval egy napon különös baleset történt; a fejedelem bolondul 336 10| Pataky János sötét ábrázattal ballag ki az öltözőből a színpadra... 337 3| nyeregből, bölcs rezignációval ballagtam odább, abban a tudatban, 338 2| Margitszigeten volt, mikor az öreg Balló ötvenéves jubileumát ünnepeltük.~ ~- 339 13| hogy Joannes Franciscus Balthasarius Gärtneriussal beszélsz, 340 13| alázatosan meghajolt és a bámulat őszinte hangján suttogta:~ ~- 341 1| túrós csusza egyszerüen bámulatos. Freywaldné boldogan szólott:~ ~- 342 3| öngyilkosság ötlete többnyire banális forrásokból fakad, azt mindnyájan 343 1| a férj lépett be, mint a banálisabb olvasók hiszik, hanem egy 344 13| is feltünt fejedelmi fia bánata. Az ősz hercegné aggódva 345 13| Tivadar talán elsorvadt volna bánatában, ha egy nap - már tél volt 346 13| siheder - és meg fogok halni bánatomban, ha a jó Isten meg nem könyörül 347 5| régen, mosolygó kék szemét bánatos felhő borította el. Asszonyi 348 1| emelt.~ ~- A leendő apró Bandira...~ ~Lassanként elvonultak 349 10| jubilálhat, csak meg ne bánja... Május végén már nem lelkesednek 350 10| kocsiszínekben játszotta Bánk bánt és Lear királyt... 351 1| gyarmatokba, ahol a City előkelő bankárnéit egy teremtett lélek sem 352 5| vagyon s a nagy, európai hírű bankcég bukása egy egész csapatát 353 2| jól emlékszem, egyszer egy banketten is együtt voltunk. A Margitszigeten 354 14| fizetéssel gyakornokul lépett a bankjába, a lakáskeresés gondjai 355 14| Salamon Károlyhoz, a Sós úr bankjának vezérigazgatójához, aki 356 14| hogy a leányok, akik a banknak még csak a táján se jártak, 357 9| előbb benéztem a legelső banküzletbe... Ott van a hivatalos lista: 358 5| ismerte volna az Alster nagy banküzletének hirdetéseit, melyek a lapok 359 11| elvesztettük a nyomát.~ ~Német barackot nyomott a fejemre, majd 360 2| ablakok alatt. A három jó barát elérzékenyülten támaszkodott 361 6| vadászkocsin rándultak ki barátaikkal a lóversenyre, télen villát 362 5| atyja kijárta az ifjukori barátainál, hogy a fiú hét különböző 363 3| mulatni, szeretem az intim baráti kört s a poharazgatásban, 364 13| kétségbeesve tudatta felséges barátjával, hogy a politikai viszonyok 365 8| hímzőrámája, a regényei és a barátnőinek korrespondenciája közt töltött 366 4| fiatal nőben egy régi, kedves barátnőmet ismertem föl; nos, kitalálnád– 367 12| de te ehhez csacsi vagy, barátocskám.~ ~Odahívattam a kávést, - 368 1| De jó, nem tartóztatlak a barátodtól. Hanem kettőkor itthon légy, 369 5| különböző napján. Az ifjukori barátok közt volt két jómódu ember 370 2| csak nem ölöm meg a legjobb barátomat!~ ~ ~ ~ 371 14| folytatta:~ ~- Ha a régi barátság révén szólna érettem néhány 372 5| segítségemre lehet, ifjukori barátságunk emlékéért.~ ~Samu világosan 373 11| nem is igen hiszem, hogy bármikor is valami alaposan értették. 374 13| ellenben Elfrida hercegnő, bármilyen filigrán és bájos is lett 375 3| ami egy csitri szőke vagy barna lányt a szememben száz fiúnál 376 13| selyemszalagos cipellőjéről.~ ~- Jó báróm, - mondta XIX. Tivadar esengve, - 377 13| elvonult, utat engedve Gránát bárónak, aki a világért föl nem 378 7| homlokkal fogódzott meg a bársonyos karfában, mert úgy rémlett 379 14| levelező–osztály főnökét, Basch urat, a pénztárost, Gyulát, 380 13| csókolóztak a királyi palota bástyaablakában, a Gärtnerius mester fejetlen 381 8| Ádám régi vadászcimbora, bátor voltam tudtára adni a meghívást...~ ~ 382 7| motyogott:~ ~- A Dénes–ügy miatt bátorkodtam... a csengőd–pusztai verekedés 383 13| cifrázgatás nélkül: mit tartasz a bátorságomról és az energiámról?~ ~Kanonenstein 384 7| föl zilált fejét, aztán bátortalanul rebegte:~ ~- Talán írni 385 3| erről szó sincs! Talán bátrabb vagy elszántabb vagyok, 386 14| alávalóan kínozza. Sós ma bátran kimondta, ami a szívén feküdt, 387 5| leánynak és a kisasszonyok bátyjainak egész lakodalmi asztalt 388 5| mozdult ki a lakásából és Bay Leon, a veje, ki a rossz 389 14| Erzsike később alaposan bebizonyította, hogy nem gyáva leány, - 390 8| visszatérek a mamához, mert ma bebizonyítottad, hogy nem szeretsz...~ ~- 391 1| lehet annyira gyáva?... Bebújunk valami külvárosi korcsmába, 392 9| szerencse ilyen váratlanul bebukkant hozzájuk, hirtelen kitört 393 1| is kettősben vacsorál ma Bécsben... Én egészen egyszerü ruhát 394 2| mozogjon a lábad!~ ~Még jobban becsíptek a pezsgőtől, minden rózsaszínné 395 5| az Alster–cég hírneve és becsülete még inkább emelkedett a 396 11| kenyerem a dicsekvés, de becsületemre, pompás levél volt! Lángoló 397 9| asszony, aki hét krajcárért becsületsértő kifejezésekkel illette a 398 2| szívedet: egy–kettő!~ ~- Becsületszavadra megfogadod, hogy kettőnk 399 10| szegény színészek négy hét óta becsületszóra játszották a kalabriászt, 400 2| játékgyáros fia lévén, annyira sem becsülte a pénzt, mint egy lehullott 401 8| tizennyolc éves kis bölcs komoly becsvággyal intézte a háztartás gondjait 402 4| patak–berényi állomásra bedöcögtünk. A kis földszintes, őrház 403 11| mondta - talán ennyi tintával beéred.~ ~- Hát micsoda levelet 404 1| sóhajtott, mikor az utcasarkon befordultak.~ ~ ~ ~ 405 1| Lassalle plakátját, hét táján befordultam a Vigadóba. A nagy márványos 406 13| sebemet csak a halál tudja begyógyítani, - szólott XIX. Tivadar 407 11| válasza és Német direkt behajtatott a székvárosba, hogy nekem 408 11| mellé a bakra és gyorsan behajtattunk a sárga, földszintes urasági 409 3| körülöttem, s a tanyákról behallatszott hozzám a kutyák ugatása, 410 13| bevonult a tróntermébe, behívatta Hoys–Hopp grófot, az udvarmesterét 411 2| szándékát prolongálni tudná, behívnám magukat egy csésze feketére.~ ~- 412 10| hogy Ujházi urat a vasútról behozhassuk... Mi az ördögöt gondoljak 413 3| lesz velünk, ha a szemünket behunyjuk? Amikor a színházból, a 414 2| bluzt. A reménybeli gyilkos behunyt szemekkel csókolta végig 415 5| hozományomat és kelengyémet bejelentsem, mert az engem illet meg 416 7| Gály már a parlamentbe is bejuthatott volna, de ő vidéki kiskirályságát 417 9| A húszezer koronával a béke és megelégedés költözködik 418 10| ünnepelt, aki időközben bekente magát mastix–szal, keserűen 419 3| oka annak, hogy a ló oly béketűréssel húzza, a kocsit, holott 420 9| álló hintaszékbe. Cserna békítőleg közelebb húzódott hozzá:~ ~- 421 12| azután rávetem magam a sors beláthatatlan hullámaira. Ha a főpincér 422 8| a hátam mögött szerelmes belé?... A szerelmet nem lehet 423 1| Az asszony talán ebbe is beleegyezett volna, de Német leakasztotta 424 7| kizárna...~ ~A főszolgabíró beleegyezőleg intett.~ ~- Helyes, azonnal 425 15| telekkönyvvezető) több izben belefújt a havasi kürtjébe, de a 426 6| legfiatalabb, valami fürdőhelyen belehabarodott Gyoroky Emilbe, aki akkoriban 427 12| szellemi termékek minőségébe is belejátszik a fogantatás hangulata, 428 13| világon...~ ~XIX. Tivadar belekarolt az édesanyjába s míg a hervadó 429 2| már gyürkőzni kezdett.~ ~- Belekötök azonnal, ez lesz a legjobb.~ ~ 430 11| voltam kissé, néha merészen belekötöttem egy–egy homályos kifejezésbe. 431 14| referált mindarról, ami a bank beléletében nappalonként előfordult. 432 13| szedett elő a selyemmel bélelt skatulyácskából. A király 433 14| teljes évig szerelmes volt belém és azt igérte, hogy agyonlő, 434 14| művészből...~ ~Sós úr, aki utóbb belemelegedett a társalgásba, teázás közben 435 3| nagy filozófusok munkáit, belemerültem a vallásalapítók írásaiba, 436 15| fölfedezésre, aztán nyájasan belémkarolt, amíg a kivándorló karaván 437 13| az udvarmester alázatosan belépett hozzá.~ ~- Felséges úr, - 438 1| mögül? Egy hosszú, bolyhos belépőben, fején aranytól csillogó 439 12| És e föltevéssel merészen beléptem egy üllői–úti kávéházba, 440 15| mire egy–két perc mulva beléptünk a várudvarra, a szép asszony 441 4| Azzal egyszerre megindult belőle a szóáradat, tréfás vasúti 442 13| parancsolva mutatott a palota belseje felé, aztán harsányan így 443 1| utcánál Német sipolt a kocsi belsejében s udvariasan segítette ki 444 5| csodájára jött az egész Belváros és Lipótváros. És a népmesék 445 5| megöregedtél velem együtt...~ ~Bementek a kioszkba és cognac–ot 446 1| barátom, hogy a feleségemnek bemutassalak...~ ~Vas Laci hatalmasan 447 15| legjobb gyerekkori pajtásomat bemutassam neked. Ez a csinos fiú pedig 448 15| kötelességszerűleg megvártuk, Gyurka bemutatott a feleségének, aki fáradtan 449 10| Lear királyt... Negyvennégy–ben együtt színészkedett Petőfi 450 1| tanyáján. Talán kávéházba is benéznek, ahol női zenekar játssza 451 9| egyenesen haza, hanem előbb benéztem a legelső banküzletbe... 452 1| vagy álmos?... Remélem, benézünk még valamelyik kávéházba?~ ~- 453 13| kérdezned másoktól, mi lehet benned olyan kivető, amiért a makacs 454 15| anekdotáira figyeltem, de bensőleg ezt gondoltam magamban: 455 15| annak a mintaasszonynak a benyomását tette rám, akinek az imént 456 14| Sós úr legendás türelemmel benzinezte otthon megvedlett Ferenc 457 15| át látni lehetett a félig beomlott kapuboltozatot, melynek 458 6| lóversenyre, télen villát béreltek a Riviérán, s szobaleányokkal, 459 6| házából, hanem pompásan berendezkedett a Dessewffy–utcai palota 460 4| kisasszony!~ ~- Hogyan?~ ~- Patak–Berényen, amely a legközelebbi megállóhely, 461 4| csunya homály, amikor a patak–berényi állomásra bedöcögtünk. A 462 11| födette be, vagy hogy egy béresét éppen tegnap verte beteggé. 463 1| baktattak a legközelebbi bérkocsi állomásig. Német a pokolba 464 11| ahova az Anica férje a bérlete lejárta után elköltözködött. 465 11| bodóházi Német Albert. Német bérlő volt a káptalan birtokán, 466 15| Mily ostobaság négyemeletes bérpalotákban lakni, mikor zúgó erdők, 467 7| közelebb hajolt a harciasan berzenkedő Szalókyhoz.~ ~- Jobb lenne, - 468 7| lélegzett, aztán szó nélkül besurrant a lakásába. Az ebédnél egyre 469 3| most vagyok. Oly józan és beszámítható vagyok, hogy akármilyen 470 8| követte. A déjeuner–n fényes beszédeket mondtak, később utiruhában 471 15| Menjenek előre, még valami beszédem van Lászlóval... De jó lesz 472 1| pillanatra abbahagyta a beszédet... De csakhamar lecsillapult 473 1| esküszöm, hogy hat hónapig nem beszélek önnel!~ ~Német bosszankodott 474 15| aki az egyik süldőleánnyal beszélgetett.~ ~Gyurka elégült pillantást 475 8| tudom, hogy van miről beszélgetniük...~ ~- Dehogy; nincs maga 476 1| lerchenfeldi dialektusban beszélgettek, a kisebb, fehér szobába, 477 15| udvar felől a hadnaggyal beszélgetve a kávéház felé jött.~ ~- 478 11| összejársz. Ha akarnám, beszélhetnék magamról egyet–mást, de 479 2| kegyed dolgait ország–világ beszéli. Valóságos Boccaccio, legalább 480 8| majdnem fölsikoltott.~ ~- Úgy beszélik, hogy komoly lépésre szánod 481 6| lehetne annyi izlése, hogy nem beszélne ostobaságokat a cselédjeim 482 13| két nap, két éjjel kéne beszélnem, csakhogy a Felséged ízlését 483 13| Balthasarius Gärtneriussal beszélsz, a világ legelső alkhimistájával... 484 6| s míg a lábait gondosan betakargatta a különböző plüssökbe és 485 3| Nem féltem a haláltól, de betegesen izgatott a kiváncsiság, 486 11| béresét éppen tegnap verte beteggé. Az ilyen fiatal teremtés 487 3| szerelmi boldogtalanság, a betegség, vagy néha, kivételesen, 488 15| kávéházi asztalunknál.~ ~Betértünk egy pohár konyakra a kávéházba, 489 4| aki eddig oly pompásan betöltötted mellettem a titkári teendőket, 490 5| hátulsó oldalán oly óriási betükkel hívták föl magukra a közfigyelmet? 491 7| hogy újságot olvasson. A betűk azonban szétfolytak a szeme 492 4| pajkosság és a fiúkhoz való betyárkodás. Én is mesélni kezdtem neki 493 4| hogy a központi pályaházban beültetnek a kupéba s a konduktor gondjaira 494 10| eddig minden kisvárosban beütött, csak a nyomorult oláhok 495 8| Nem... Megharagudna, ha bevallanám...~ ~Ádám egy könnyet morzsolt 496 4| az élet göröngyös útjain! Bevalljam–e neked: egy percre irigyeltem 497 8| meg abban, hogy mindent bevalljon az urának, de ekkor eszébe 498 11| Mikor az elbeszélést bevégeztem, Jánosi olyat kiáltott, 499 10| publikumot...~ ~- Mennyi ma a bevétel?~ ~- Ma? Kerekszámban egy 500 10| megülte. A tárca, hangulatos bevezetés után, mindeneknek tudtára 501 13| udvari méltóságok egymásután bevonulnak a trónterembe; Hoys–Hopp 502 13| punktum. Inkább még ma este bevonulok az Orsolya–szűzek kolostorába...~ ~ 503 13| kosarat adott?~ ~XIX. Tivadar bevonult a tróntermébe, behívatta 504 10| kalabriászt, a direktorné bezálogosította a gyémánt-melltűjét, mellyel 505 13| pápaszemét, reggeltől estig bezárkózott az írószobájába és sajátkezűleg 506 8| szomoruan nézzük egymást a bezárt ablakon keresztül...~ ~Történetünk 507 13| fogták, huszonnégy órára bezárták a királyi palota könyvtárszobájába, 508 9| Mikor a szoba ajtaja bezárult mögöttük, olyan dolog történt, 509 9| dobom ki a pénzemet, de most bezzeg hálálkodhatsz a jó Istennek, 510 11| egész életemben és soha sem bíbelődtem az írással. Két hét óta 511 13| csodapápaszemet az orrára biggyeszti, úgy látja magát, mintha 512 1| hogy a szalmaözvegység bilincseit hordozom.~ ~Elfordította 513 13| is nekem a koronája meg a birodalma... Írd meg neki, óh, felséges 514 1| utcába...~ ~Freywaldné alig birt megmaradni a helyén, oly 515 7| fogata állott, tamáshegyi birtoka pedig igazi mintagazdaság 516 4| egy ilyen édes asszony birtokában még vasúti kalandokat hajhász 517 11| Német bérlő volt a káptalan birtokán, s huszonöt percnyire lakott 518 3| kétezer holdas tehermentes birtokom van, Budapesten a saját 519 8| hazatért, a himzett kötény birtokosa ijedten dugott egy levelet 520 6| Gyorokyék hangos zajjal vették birtokukba az udvart, az istállót és 521 6| lerándultak a tiszaháti birtokukra. Az öreg emberrel jóformán 522 12| hogy én szemet vetettem a bitangban heverő kincsre. A huszas 523 7| nem neki szánt boldogságot bitorol. Miképp is lehetett, hogy 524 4| a sötét lelkű gonosztevő bitorolja. Furcsának találtam, kedves 525 8| kimenőkről közölt volna vele bizalmasabb részleteket. Ádám úr meglehetősen 526 12| és főrangú asszonyokkal bizalmaskodik. Hogy francia, azt talán 527 14| látták a két gyermek fejlődő bizalmasságát s este, lefekvés után, egyértelműen 528 8| nem szabad tudnia... Vagy bízik bennem vagy nem... Ámbár ( 529 4| s a konduktor gondjaira bíznak, aki Fehérváron és Kiscellen, 530 12| ez a keringő is csak azt bizonyítja, amit régen mondok: hogy 531 8| Ő fensége távirati úton bízott meg, hogy a szentjánosi 532 12| De egy bizonyos: ez a kis bizsu egy előkelő dolgozószobában 533 14| kávébarna cipőcskéjét... Biztatóan mosolygott az elnöki titkárra 534 1| farsangon. Az asszony jólelkűleg biztatta:~ ~- Tegyen úgy, mint mi... 535 1| Vagy itthon kellek csak, a biztos négy fal között, ahol semmit 536 7| kezemmel. Igy gyorsabb és biztosabb.~ ~- Maga? Nem gondolja, 537 3| ejtesz értem egy könnyet, de biztosítlak, hogy nem jól teszed, hiszen 538 14| Erzsike jövője, Istennek hála, biztosítva van. Sós úr később maga 539 2| kapott egy rövidujjas kreton–bluzt. A reménybeli gyilkos behunyt 540 10| vasárnaponként még a téli boájában sétálgatott, a hősszerelmes 541 2| egy padon vihogó leányok, bóbiskoló urak üldögéltek. A hotel 542 2| világ beszéli. Valóságos Boccaccio, legalább úgy mondják.~ ~- 543 8| dohányzószoba foteljéből.~ ~- Bocsánat, - szólt remegve, - halaszthatatlan 544 6| arccal dörmögte:~ ~- Ezennel bocsánatot instálok a méltóságos úrtól, 545 1| ijedten tiltakozott:~ ~- De bocsáss meg, a feleségem csak nem 546 8| Nagyságos asszonyom, bocsássa meg, hogy a boldogságukat 547 5| hírneves Samu fölugrott.~ ~- Bocsásson meg, - dadogta - igazán 548 6| Excellenciád rendelkezésére bocsáthatom, s a magam részéről is elősegíthetem 549 1| az édes asszony büszkén bocsátja le szempilláit, s e szavakkal 550 13| pápaszemet.~ ~A király csüggedten bocsátotta le a karját és csalódva 551 11| bizalmas barátom, valami bodóházi Német Albert. Német bérlő 552 5| korában együtt lakott vele a Bodzafa–utcában, de azóta gazdag 553 12| ösztön így szólt bennem: Böjtöld ki! És én kezembe fogtam 554 11| ráérek.~ ~Német tréfásan bökött meg ezüstcsillagos ostorával.~ ~- 555 13| könyörgés, amit az ország bölcseihez és tudósaihoz intézett, 556 8| gyűlölte az axiómákat, az ókori bölcseket, az olvasókönyvek tanácsait 557 3| hasonlóképp nagyoknak és bölcseknek, akik a világegyetemben 558 13| mint a többi... És hol az a bölcsességben megőszült halandó, aki egy 559 12| A kávé után egy darabig böngésztem az újságokat, de - egyszerre 560 1| Freywald pedig uralkodott a börzén. A kissé megtermett, szőkebajuszu 561 12| asszony s meg tudja érteni a bohémeket. A hangulatok csodálatos 562 4| felugrott a helyéről, a bokáit összecsapta, mint ahogyan 563 6| lapokban az öreg Sárosdy János bőkezűségéről. A nábob ugyanis előkereste 564 15| haladtam fölfelé a Tamáshegy bokrai közt, tele tüdővel szíva 565 2| a cigányok. A park sötét bokrain át idáig látszott a tó, 566 5| megfontolva, mégsem volt boldogabb. A kávémérés sütemény–mammutjait 567 14| ötvenforintos bukétája nem tett oly boldoggá, mint az a tízkrajcáros 568 11| meg jövendőnk reménybeli boldogságáról. Mikor a levelet egy félóra 569 15| újra átéljük a mézesheteink boldogságát. Érted most már, hogy miért 570 9| jelentő okiratra, aztán néma boldogsággal borultak még egyszer az 571 7| hogy ő egy nem neki szánt boldogságot bitorol. Miképp is lehetett, 572 8| asszonyom, bocsássa meg, hogy a boldogságukat megzavarom... A fenséges 573 4| idecsillámlott: jeléül annak, hogy a boldogtalan házaspár még mindig ébren 574 4| csupán a szegény Irmát teszem boldogtalanná, mert ez a kannibál még 575 3| várvavárt üzenetet elhozott. De boldogtalannak asszony miatt sohase éreztem 576 3| tudjuk. A nyomor, a szerelmi boldogtalanság, a betegség, vagy néha, 577 8| eddig, hogy csak az ifjúság bolondítására valók... Míg odakünn elszántan 578 14| és ha lehet, újra magamba bolondítom az egykori imádómat...~ ~- 579 2| fogta meg a kezét.~ ~- Ne bolondozzon, legyen egy kis esze. Csak 580 5| ez, szavamra mondom, nem bolondság... De mégis azt tanácsolom 581 14| ijedten, - az ilyesmit még bolondságból sem lenne szabad mondania. 582 13| baleset történt; a fejedelem bolondul beleszeretett Elfrida hercegnőbe, 583 5| árult egy kis Kerepesi–úti boltban, s a Hársfa–utcában lakott, 584 5| terézvárosi utcákon át, ha a kis boltokban sajtot, szalámit vásárló 585 10| házigazdái), majd néhány diák és boltoslegény... Az első és második sor 586 1| üvegajtó mögül? Egy hosszú, bolyhos belépőben, fején aranytól 587 4| gyakorlatban? - míg én egyedül bolyongok az élet göröngyös útjain! 588 2| azt akarta elhitetni, hogy Bonaparte Napóleonhoz hasonlít.~ ~ 589 4| felém nézett, aztán sikoltva bontakozott ki Andor - vagy Gyurica? - 590 11| levélpapirt, s dugóhúzóval bontott ki egy ujdonatúj alizarinos 591 2| Bossányi kérdőleg nézett a bonvivantra.~ ~- Ha nem vagyunk alkalmatlanok, - 592 10| alsónadrágban pöröl a becsípett bonvivanttal, egy asztalon a melltű és 593 13| politikai viszonyok súlyos bonyodalmakkal terhesek, a horizonton nehéz 594 6| fogadásokat kötöttek a bookmakereknél, a Gyoroky–pár pedig az 595 3| végeztem s búcsúlevelem borítékjára a cimet fölírom, kiveszem 596 7| míg az asszony feltépte a borítékot, ő szemérmetesen, gyöngéd 597 15| oszlott szét a hegyormot borító fák között. A bakfisok hancurozva 598 4| alól, bele a ködös, dérrel borított vidékbe, amely a budai hegyek 599 10| teljes szövegében kiadta a borongós visszaemlékezést, melyet 600 2| asztalánál nagy volt a lárma, borosüvegek borították az asztalukat, 601 10| szabadságháborúban, néha borotválatlanul játszotta el Tiborcot és 602 6| vasrácsos kapu tükörüvege elé borotvált képü portást állított. A 603 11| egyik furcsa epizódját, s borozás közben megkérdeztem Jánositól:~ ~- 604 3| fészekben, én is adtam forintos borravalót a levélhordónak, aki egy– 605 11| tovább, meglássa, milyen borsos rétest kap nálam, ha asszonykoromban 606 4| csattokkal kivert fekete bőrtáska jelenik meg a nyilás előtt. 607 10| tokot, az ezüstnemüek fekete bőrtokját s a kicsiny ember lábához 608 5| áll itt, most már térdre borulhatok ön előtt és elmondhatom, 609 5| utcára, egyszerre térdre borulnék előtte és megvallanám, hogy 610 3| perc mulva a keblére fog borulni a világ legédesebb lánya, - 611 2| sziklák oduiból. A víztükröt borzolni kezdte a hajnali szellő, 612 3| ugatása, egyszerre csak hideg borzongott át a hátamon arra a gondolatra, 613 15| vihogva lökdösték egymást, Bossányiné pedig (a másik mama) szende 614 2| gyerek!~ ~Karonfogva ment Bossányival a Margit–nyaralóig, a nedves 615 1| beszélek önnel!~ ~Német bosszankodott is, nevetett is, tudta, 616 1| otthon leszek.~ ~Freywaldné bosszankodva rázta a fejét:~ ~- Mily 617 13| történtek...~ ~XIX. Tivadar bosszúsan ütött a karjára, keze egy 618 14| följebbvalója... hátha alattomban bosszút forral...~ ~Sós úr, bár 619 6| plüssökbe és prémekbe, a bosszúvágytól csillogó szemmel dörmögte:~ ~- 620 1| nép közé...~ ~Vas Laci a botjával kopogtatott a márványasztalon:~ ~- 621 1| látják velem, a legnagyobb botrány lehet a tréfából.~ ~Freywaldné 622 5| kávémérés sütemény–mammutjait botrányosan elhanyagolta és este gyakran 623 2| kis esze. Csak nem csinál botrányt itt a világ előtt. Ha már 624 9| Most aztán hiába henceg a boutonjaival, - a diadémom láttára, fogadok, 625 13| személyét kisebbítette. Bravó felség! A királykisasszonynak 626 4| éjjeli szekrényemre. Én és Brigitta asszony - a gazdasszonyt 627 4| a gazdasszonyt okvetlen Brigittának képzelem - versenyt fogunk 628 12| abban a helyzetben, hogy egy briliáns üzletet ajánljak fel önnek.~ ~- 629 1| egy szarvasfejből kinyúló britannikával. És a Német doktor széles 630 14| alkalmas médium arra, hogy egy brutális feljebbvaló alávalóan kínozza. 631 13| volt minden töprengése és búbánata, hiába a könyörgés, amit 632 13| vissza Felségedet - írta búbánatos episztolája végén, - mert 633 13| mikor magam meg elsorvadok a búbánattól?!~ ~Addig búsult, addig 634 12| tartott görnyedve a feje–bubján.~ ~Géza, a minapi házigazda, 635 3| vallomásommal végeztem s búcsúlevelem borítékjára a cimet fölírom, 636 6| váratlanul Bécsbe utaztak, majd búcsúzás nélkül lerándultak a tiszaháti 637 1| a feleségét.~ ~Vas Laci búcsúzkodni kezdett, de a doktor odafordult 638 1| Menjünk...~ ~Az ajtóban búcsúzni akart Vas Lacitól, de a 639 13| nézegette.~ ~- Mi bajod, büszkeségem? - kérdezte tőle az anyakirálynő 640 15| uzsonnát végre föltálalták a buja pázsitra (még fagylalt és 641 2| jóformán a szinészek társaságát bujta. Úgy látszik, komolyan maga 642 8| pepecselt, majd a konyhát bújta, majd a spájzban mérte a 643 13| már halavány csillagocskák bujtak ki, aztán szeretettel megsimogatta 644 6| inasok a sportujságokat bujták, a lovászok - különböző 645 5| egyedül kergette a céget a bukás örvényébe, nyomtalanul eltünt 646 5| nagy, európai hírű bankcég bukása egy egész csapatát rántotta 647 14| A maga ötvenforintos bukétája nem tett oly boldoggá, mint 648 6| alázatosan meghajolt, s bűnbánó arccal dörmögte:~ ~- Ezennel 649 4| fölnyitották s e percben egy bundába burkolt fiatal nő közeledett 650 1| segítette föl az asszony bundáját, a szomszéd asztalbeliek 651 6| hogy a veje fiatalkori bűneinek végső nyomait is eltüntesse. 652 4| s e percben egy bundába burkolt fiatal nő közeledett felénk, 653 2| asszony finom csipkekendőbe burkolta hamvasszőke haját, tearózsáit 654 3| mert az én hitem szerint a Burkusnak is épp úgy volt lelke, mint 655 3| feleselnek és meglopják, de a Burkussal senkinek sincs baja. Hűséges, 656 3| életemen, - nagyon téved. Nem búsulok, nem gondolkodom, egyszerüen 657 13| elsorvadok a búbánattól?!~ ~Addig búsult, addig sorvadozott a szerelmes 658 8| egy pillanatra sem; majd a bútorok körül pepecselt, majd a 659 14| neki nem a homályos, ócskán bútorozott szoba tetszett (a ripsz– 660 14| mérlegnek... Két–három esti buzgó munkával könnyedén túl leszünk 661 5| és egy dohányból készült buzogányt tartott az ajkai közt, nyájasan 662 10| merednek föl a színpadra a cédulák fekete számai... Maga úr, 663 5| a bécsi úrnak, aki atyja cégébe társul állt, örök hűséget 664 5| úgyszólván egyedül kergette a céget a bukás örvényébe, nyomtalanul 665 1| zárták, a Lipótváros aranyos cégtáblái elmaradtak. A havas utcákat 666 6| újonnan építendő lelencház céljaira. Minthogy a nagy lelkek 667 8| lelkifurdalások közt gondolt léha, céltalan életére... Nem volt valami 668 7| és kisétált a levegőre. Céltalanul kószált ide–oda a városban, 669 4| keresztnevén szólítom) határozott célzásokat tett, hogy az esetben, ha 670 2| mellett valami rejtelmes célzatu felköszöntőbe fogott, amelyben 671 14| sértegetést és oly érthetően célzott a lovagiasság mezejére, 672 12| szóltam Drávaihoz:~ ~- Van egy ceruzád?~ ~- Igen.~ ~- Add ide!~ ~ 673 11| a kerti filagóriában és ceruzával írtam meg negyven vagy ötven 674 1| felé:~ ~- Que me veut–il, cet homme la?~ ~Hogy ez az ember 675 6| nagyságos szakács úrnak, hogy charlatán... A méltóságos úr lehet, 676 12| életrajzát. Mikor később zöld chartreuset kezdtek inni és Szekér Marci 677 14| Ojjé, fél ám tőle a kis cica...~ ~ 678 8| gondolatra, hogy a szekrényeket cifra csipkékkel szegélyezik, 679 14| és kapzsiságát, a puccos, cifrálkodó leányokat, akik jóformán 680 13| Mondjad hát meg nyersen és cifrázgatás nélkül: mit tartasz a bátorságomról 681 8| rendezik be életüket. Mit cifrázzam soká, t. olvasók: hősöm 682 12| házigazda kiváncsian fordult a cigányprimáshoz:~ ~- Ugyan miféle valcer 683 15| Gyurka nyugodtan szívta a cigarettáját (Istenem, hát csakugyan 684 12| kazettájában pedig vékony orosz cigaretták kínálgatták magukat kacéran. 685 5| Samu nem mondta ezt, Samu cigarettára gyujtott, mert Samuban nem 686 2| előszedte valamelyik zsebéből a cigarettás tárcáját.~ ~- Tessék, - 687 9| forgalomból... Néhány jó cigarettát is hozhat, annyiért, amennyi 688 8| aki naphosszat a lakásán cigarettázik, ez teringettét, nem tartozik 689 12| valami teoriát, így szólott a cigarettázó fiúkhoz:~ ~- Ime, ez a keringő 690 2| keresztbe vetett lábakkal cigarettázott a gömbölyü akácok alatt. 691 1| vetette és rágyujtott egy cigarettre.~ ~- Egyszerűbb volna, - 692 10| veterán színművész gyönyörü cikkét ő hozhatja először nyilvánosságra. “ 693 5| Erzsébet–téri kioszk előtt egy cilinderes úrral találkozott, aki ismerősen 694 1| Német türelmetlenül dobolt a cilinderjén.~ ~- De az istenért, gondolkozzék 695 2| régi helyén, egyedül, a cimbalmos cincogását hallgatva.~ ~- 696 1| akart Vas Lacitól, de a jó cimbora élénken tiltakozott amaz 697 1| tudná, nagysád, micsoda cimborák voltunk!... Reggeltől–estig 698 1| kivánta az összes gyerekkori cimborákat. Freywaldné titokban a karját 699 1| Laci, - szólt, - a legjobb cimborám és iskolatársam. Engedd 700 1| félóráig együtt maradok a cimborámmal... Oly régen nem láttuk 701 1| Pedig küldtem meghívót a cimedre.~ ~- Akkor elsikkasztotta 702 6| nábob ugyanis előkereste a címjegyzéket, s az első jótékonysági 703 15| harkályok, s nagybajuszu, komoly cincérek is vannak e nyomorult földtekén... 704 2| helyén, egyedül, a cimbalmos cincogását hallgatva.~ ~- Milyen nyugodt, - 705 10| étvágyu fiúból áll - hangosan cincogni kezd s a teremben a festék 706 2| összecsomagolták a hangszerüket, s cincogva indultak meg a park homokos 707 4| fog reám, hogy diadallal cipeljenek be a helységbe, ahol az 708 13| a király selyemszalagos cipellőjéről.~ ~- Jó báróm, - mondta 709 14| s gondosan ügyelt, hogy cipőcskéjének hegye kikandikáljon a vérvörös 710 14| csodásan lóbálgatta kávébarna cipőcskéjét... Biztatóan mosolygott 711 2| részén, ezer és ezer tücsök ciripelt altatólag a gyönyörü nyári 712 12| A Clairette-keringő.~ ~Mikor hajnalfelé, hogy 713 12| szerencsésen elfelejtették a Clairette-valcert és azt a titokzatos idegent, 714 5| Bementek a kioszkba és cognac–ot ittak. Beszélgetés közben 715 9| Micsoda ékszerekből?~ ~- Egy collièrből, egy órából, egy gyűrűből, 716 7| hozott el egy őszi napon Csabrendekről. Az asztalos leányára szerencse 717 2| a kezeit.~ ~- Helyes, - csacsogta, - ez a fesztelenség tetszik 718 13| két éjjel kéne beszélnem, csakhogy a Felséged ízlését leírjam...~ ~ 719 14| jutott a derék Heinrich–család, s nagy utánjárással szerencsésen 720 4| helységben. Férfiú nem lévén a családban, abban állapodtunk meg, 721 10| Pataky János vagyonos gentry–családból származott s édesapja határozott 722 14| otthon kapja, s a Heinrich–családdal együttesen fog kirándulni 723 5| érte Samut és az ő egész családját. Atyja, a hitközség segélyével 724 10| világos kikötéssel, hogy ő családjával együtt helyet kap az első 725 10| mint a hivatalba, a lányos családok falura készülődtek, a diákokat 726 5| estig, mert a fia az egész családot Budapestre hozatta. Samuka 727 14| szülők is, a leányok is családtagnak tekintették fiatal földijüket 728 12| éppen oly képtelen az ilyen csalásra, mint a becsületes kereskedő. 729 5| ibolyaillatu ebédlőben egy csapat fiatal leánynak és a kisasszonyok 730 5| bankcég bukása egy egész csapatát rántotta magával a kisebb 731 14| hivatkozva, elnézést kért csapodár leánya számára... És Heinrich 732 10| gondterhelt ábrázattal hívta félre Csapót, a színházi titkárt.~ ~- 733 13| meglepetés érte; a király nagyot csapott az asztalra s magából kikelve 734 2| szépasszony kedvteléssel csapta össze a kezeit.~ ~- Helyes, - 735 4| tiszteletemre nagyszerü vacsorát csaptak, amelyet a környék összes 736 11| ellen megvédeni?~ ~A földhöz csaptunk néhány poharat, majd Jánosi 737 12| Az alföldi vendégmarasztó csárda söntése mellett aligha írna 738 2| hajnalon, mikor önök a palotai csárdában reggeliztek, magam is ott 739 10| művésztársának, hogy később a csata mezején fog elhullani, “ 740 15| csúcsáról indult ki diadalmas csatáira. A romokat törpefenyők és 741 4| Fehérváron és Kiscellen, a csatlakozó vonalaknál ügyelni fog reám, 742 13| nehéz koronával, a fekete csatornákkal, melyeket omló könnyei ástak... 743 2| hallatszott ki a karambolgolyók csattogása, s a fürdői hajdu baktatott 744 4| egy négyszögletes, ezüst csattokkal kivert fekete bőrtáska jelenik 745 2| huszártiszt. A huszártiszt egy csekéllyel intimebben hajolt a leány 746 6| levelében, - hogy ezt a csekélységet az Excellenciád rendelkezésére 747 7| körül. Az egész ház tudja, a cselédek is - csak maga nem. Jöjjön 748 3| Anyámnak sokszor van baja a cselédekkel, akik feleselnek és meglopják, 749 9| asszony vagyok, de a tolvaj cselédet nem tűröm... Két hét múlva 750 6| beszélne ostobaságokat a cselédjeim előtt... Ha maga miatt nem 751 7| szépségnek tartott, valami cselédpletyka miatt harsogó polémiát folytatott 752 12| az angol udvari poéta sem cselekedett volna okosan, ha csőszöket 753 8| vacsoráját, de később, a csemegénél, fölengedett.~ ~- Igazán 754 2| lágyan olvadtak össze, egy csendes keringő csendült meg a földszintes 755 7| délben hazavittem... de a csendőrök jelentése ott maradt a kancelláriában... 756 2| össze, egy csendes keringő csendült meg a földszintes ablakok 757 7| ügy miatt bátorkodtam... a csengőd–pusztai verekedés ügyében... 758 15| között. Az egyik admirális (Csepely telekkönyvvezető) több izben 759 4| megvigasztalódnék, ha a felesége azonnal cserben hagyná.~ ~Mosolyogva - hiszen 760 13| nyugovóra tért, szívesen cserélt volna a legutolsó apróddal 761 11| mesterséget.~ ~Fitymálva csettintettem az ujjammal.~ ~- Ujjé, hiszen 762 15| ösvényen. Én a fürdőbiztossal csevegve haladtam fölfelé a Tamáshegy 763 10| ünnepelhetem.”~ ~A szerkesztő csillag alatt megjegyezte, hogy 764 13| eget, melyen már halavány csillagocskák bujtak ki, aztán szeretettel 765 4| hordozva, melyek kialvó csillagokként tüntek föl a köd összefolyó 766 2| idáig látszott a tó, egy–egy csillagszerű lámpafény, a hajó zöld jelzőtüze. 767 1| zsúfolva volt, az ezerkarú csillár égett, a szépasszonyok illatszere 768 1| hittem...~ ~A sötét utcákon csillogtak a gázlámpák, az elegáns 769 2| legyen egy kis esze. Csak nem csinál botrányt itt a világ előtt. 770 12| fölemelni a huszast?...~ ~- Ne csináljon feltünést, - szóltam megdöbbenve, - 771 14| mert éhenhalok...~ ~- Mit csinálna, ha mégis máshoz mennék 772 12| volnánk tehát adósságot csinálni káprázatos helyiségében, 773 10| előadáshoz új koszorut kéne csináltatni, de hol vegyen az ember 774 4| elbeszélgettünk egy–egy csinosabb fiatalember felől. Sőt még 775 14| Eszembe sincs, - mondotta a csinosan kiöltözött Erzsike asszony. - 776 1| csípte, mintha a legjobb csinyről lenne szó...~ ~A kocsinál 777 15| gimnáziumban híres volt a csinytevéseiről, de később a legcsöndesebb 778 2| kabátját, a szép asszony finom csipkekendőbe burkolta hamvasszőke haját, 779 2| primadonna meglobogtatta utánok a csipkekendőjét. A bonvivant érzéssel szavalt 780 8| hogy a szekrényeket cifra csipkékkel szegélyezik, hogy a rézcsapot 781 15| édesmamái. Molnár Gyurkáné fehér csipkeruhát viselt, melyből hófehéren 782 8| mikor ő eddig sohasem látott csipkés szekrényeket, a smirglinek 783 9| Isten hírével...~ ~Mari a csipőjére tette a kezét, hogy valami 784 15| hátrahúzott, aztán a szemével csiptetve, hangosan így szólott:~ ~- 785 3| pezsgőt ittam volna: be vagyok csípve attól a gondolattól, hogy 786 1| feleségének nézzenek?~ ~A paprikás–csirke kitünő volt, a túrós csusza 787 15| mert nem kapunk mást, csak csirkecsontot...~ ~Az asszony forró pillantással 788 13| elzárt lakatot s egy fényesre csiszolt, drágamívü pápaszemet szedett 789 3| az voltaképpen, ami egy csitri szőke vagy barna lányt a 790 8| süllyedni szégyenletemben...~ ~- Csitt... itt van a huszár...~ ~ 791 1| a zongorája mellett.~ ~- Csoda, hogy eljön, - mondta, - 792 5| asztalfutókat és a konyharuháinak csodájára jött az egész Belváros és 793 15| olykor a szerelmes asszonyok csodálkozó, feddő és mégis boldog pillantásával 794 13| A vén peregrinus ekkor csodamódra fölegyenesedett, szeme csillogott, 795 13| mint amilyen... De aki a csodapápaszemet az orrára biggyeszti, úgy 796 14| asszony pedig fölöttébb csodásan lóbálgatta kávébarna cipőcskéjét... 797 13| orrára a Gärtnerius mester csodatevő pápaszemét...~ ~...Álom 798 5| és Tsa cég egy őszi napon csődbe került? A kétmilliónyi passzivával 799 13| végig a királyi palotát és csődítsd ide haladék nélkül az udvartartást... 800 10| agyonlövöm magamat, másképp alig csődítünk be huszonöt forint áru publikumot...~ ~- 801 5| Alster Emil és Tsa cég nagy csődtömegét megkapta, egyszerre feltünt 802 12| válaszolni és Kertész doktor csökönyösen megmaradt amellett, hogy 803 2| élni még.”~ ~A fürdőhelyen csönd volt már, a hajólámpa kialudt, 804 2| vöröses fényben égtek. Nagy csöndesség volt köröskörül, még az 805 13| mintha a hatalmas királynak csöndet intene és hidegen így folytatta:~ ~- 806 4| fekete zugolyban, mely csöngetés, zakatolás s éles füttyhangok 807 12| felé az előszoba villamos csöngetője megszólalt, a doktor izgatottan 808 14| pedig, mikor az előszoba csöngettyűjét szörnyen megnyomta valaki, 809 10| huszonöt forint bizonyosan csöppen és végre ez a summácska 810 8| És a százkilencvennyolc csók?~ ~- Hallgasson... mert 811 8| gyerekre, aki a felesége csókjait is egy lusta óriás jóakaratával 812 13| mielőbb, hogy ajkadat ezer csókkal illethesse~ ~a te kicsiny, 813 15| egy idegen férfi a kezét csókolgassa? Miért nézett vissza rá 814 15| hevert a hadnagy s kipirulva csókolgatta a Gyurkáné hófehér kezét. 815 3| között töltöm el, hogy sírva csókolom valami szőke asszony arcképét, 816 1| másképp.~ ~Mindketten kezet csókoltak az asszonynak, és csöndesen 817 3| más gyönyörüség is akad a csókon és az ölelésen kívül... 818 1| doktor széles mellét, fekete csokrát megpillantván, a mátrai 819 13| azzal töltötted, hogy egy csomag tarokkártyát pingálj... 820 5| kékfőkötős szobaleány, egy csomó fényes, parkettes szoba, 821 15| gyönyörködtek, a doktor fehér csontbotjával a nyugati hegyláncok felé 822 12| cselekedett volna okosan, ha csőszöket és falusi bakterokat szerepeltet 823 8| hozzá kacérul) az se volna csuda, ha bolondot tennék, mikor 824 8| ablaknál?~ ~A himzett kötény csücske nedves lett a leomló könnyektől - 825 13| Egy pápaszemet.~ ~A király csüggedten bocsátotta le a karját és 826 11| menyasszonyának, hogy a csürjét új szalmával födette be, 827 9| diadémot viselj?~ ~- Persze, a csúf arcomhoz nem illenék a diadém...~ ~- 828 13| közvetítesz?... Rögtön be kell csukni a pernahajdert a flóriántéri 829 9| Ki mondta azt, hogy csúnya vagy?~ ~- Oh, nagyon is 830 12| egy vértanu szelídségével csusztatta le vállairól az impozáns 831 11| egyetlen tengelic?~ ~- És ön a cukros, imádott mackó?~ ~- Ön biztosított 832 8| Ádám, a kilencórai fölkelés dacára, sem élt az axiómák tanácsai 833 13| könyvtárszobájába, de a dacos kis hercegnő, mikor másnap 834 9| amelyekkel kicsi baba korában a dadája elaltatta. A szeme előtt 835 12| hullámozni a szívemben, s pajkos dallamok, melódiák táncoltak körülöttem 836 8| ifjúságát?... A pacsirta vígan dalol a levegőben - és ön úgy 837 13| összetaposta a pápaszem széttörött darabjait, aztán haragtól remegve 838 10| Csapó úr türelmetlenül. - A darabok már nem hatnak, a két énekesnőt 839 4| előtt. Ezt a csinos poggyász–darabot egy prémes kabátú, szemüveges 840 13| pápaszemet (a kristály ezer darabra törött szét) és rekedten, 841 4| elhatároztuk otthon, hogy december elején kegyesen elküldenek 842 8| májusi délutánt követte. A déjeuner–n fényes beszédeket mondtak, 843 2| visszaemlékezésen. A szinész bolondos deklamációkat mondott el, amit jókedvüen 844 9| téli kabátban mehet végig délelőttönként a Koronaherceg–utcán. Mert 845 14| Heinrichné asszony maga állt ki délelőttönkint a konyhába, a lányok közül 846 8| kifizetni az állami adót, a délelőttöt verejtékes munkában tölteni - 847 1| történet.~ ~Freywald úr a délutáni vonattal Bécsbe utazott 848 8| hat hetet, mely a májusi délutánt követte. A déjeuner–n fényes 849 7| zavartan motyogott:~ ~- A Dénes–ügy miatt bátorkodtam... 850 6| palotában egymást érték a deputációk, feketekabátos szónokok 851 6| pihenni tért.~ ~Három nappal a derbi előtt, a Sárosdy–palotában 852 6| nyakhosszal második lett a bécsi derbin, - mágnásokból és képviselőkből 853 6| hogy Pitt–tel megnyeri a derbit, - az amúgy is gyenge nyárspolgári 854 15| gyönyörü válla, míg karcsu dereka lomhán, kényeskedve hajladozott 855 11| levelembe. Menyasszonykorom derekán pedig kerek öt napig duzzogtam, 856 2| hamvasszőke haját, tearózsáit a derekára tűzte. Mosolyogva hajlongott 857 4| üvegboltok alól, bele a ködös, dérrel borított vidékbe, amely 858 4| lyukat megszabadítsak a dérszövettől.~ ~Ez az arrogáns úr azonban 859 2| voltam.~ ~A leendő áldozat derülten mutatott helyet a vendégeknek.~ ~- 860 14| Ferenc József–kabátját... És dévajul ezt gondolta magában:~ ~- 861 15| hegy csúcsáról indult ki diadalmas csatáira. A romokat törpefenyők 862 8| nyujtotta Klárika asszonynak és diadalmenetben vonult le vele a fürdőszobából 863 10| nem kis sikerekben és diadalokban volt részem, s lám, mégis 864 9| csúf arcomhoz nem illenék a diadém...~ ~- Ki mondta azt, hogy 865 9| órából, egy gyűrűből, egy diadémből és egy melltűből. Mindannyi 866 8| mécseit, a szobrok aranyos diadémját, a tömjénfüstös atmoszférát 867 9| felesége szemébe.~ ~- A diadémod láttára? Csak nem kívánod, 868 9| henceg a boutonjaival, - a diadémom láttára, fogadok, hogy enni 869 9| arra, hogy húszezer koronás diadémot viselj?~ ~- Persze, a csúf 870 5| többé semmi a napokat evő diákból. Papirt és ceruzát vett 871 1| fülkéjében, a Német egyik diákkori tanyáján. Talán kávéházba 872 10| veszítjük össze, mert a diákoknak most más dolguk van, minthogy 873 1| keresztül, ahol lerchenfeldi dialektusban beszélgettek, a kisebb, 874 11| a tollat. Nem kenyerem a dicsekvés, de becsületemre, pompás 875 13| ekképp szólott, majdnem dideregve a felindulástól:~ ~- Ezt 876 4| elhárították. A havas, szinte didergő vonat nagy nehézkesen megindult 877 5| nyerte az Önképzőkör összes díjait és jutalmait. A piaristák 878 14| zongorajátékával a zeneakadémia legelső díját nyerte meg, hosszu, gesztenyeszínü 879 5| elő és így szólott:~ ~- Diktálja hát az igényeit, nagyságos 880 11| Ittam még egy pohárral a diópálinkából, majd kezembe vettem a tollat. 881 11| nyomott a fejemre, majd diópálinkát és szivart hozott. Mikor 882 13| küldte a vékonypénzü konyhai diplomatát s kegyesen intett Joannes 883 11| az Anica válasza és Német direkt behajtatott a székvárosba, 884 5| és jutalmait. A piaristák direktora az év végén magához hivatta 885 2| hófehér jácintcsokor.~ ~A direktorral megitták a pertupoharat 886 8| abbanhagyta később a megkezdett diskurzust.~ ~- Sokat látunk az ablakban, 887 2| a pázsitos virágágyakat diszítették.~ ~Az egyik pauza alatt 888 6| mondta az inasnak, aki diszkrét lenézéssel állott meg előtte, - 889 2| felé. A hófehér függöny diszkrétül borult az ablak fölé, amelyen 890 15| mérföldnyire volna tőlem a divatos kultura.~ ~A villamos kocsik 891 6| léhűtő és stréber fejéhez dobálja... Ha így folytatja, hát 892 6| ismeretlen angol szavakkal dobálózott. Jóformán senki se tudta, 893 3| mutatják ki, hogy a szív utolsó dobbanásával örökre vége van minden emberi 894 2| alkalmatlan, azt ajánlom, dobjuk sutba az úr cimet. Ti sem 895 12| pénzdarabot! A huszas - ah, hogy dobog a szívem, mikor rágondolok, - 896 9| akinek a szíve őrülten dobogni kezdett.~ ~A férj nagyot 897 13| szókimondás hírében állott, dobogó léptekkel váltotta föl a 898 10| miközben a karzat lépcsőin dobogva halad fölfelé néhány szakácsnő 899 11| kérdeztük ijedten.~ ~Jánosi dobolni kezdett az asztalon.~ ~- 900 9| hogy ilyen haszontalanságra dobom ki a pénzemet, de most bezzeg 901 11| selyempapirok közül egy doboz rózsaszínü levélpapirt, 902 11| vasárnaponkint egy világoskék plüss–dobozban. Mikor reggel felé hazamentünk, 903 11| az aranyos Margaret–Mill–dobozt.~ ~- Nohát, - ösztönzött, - 904 11| és másnap reggel együtt dobtuk be a levélszekrénybe. Mikor 905 10| Duval Armand lesujtó pózával dörgi a szerencsétlen Grün fülébe:~ ~- 906 2| mint jó magam.~ ~- Éljen! - dörögte a szinész lelkesedve.~ ~ 907 5| éppen feketéjét itta és egy dohányból készült buzogányt tartott 908 12| kissé fáradtan dőlt hátra a dohányszagu fauteuilekben s a cigányok 909 12| sapkás idegen tünt föl a dohányzó–szoba küszöbén. A vörös– 910 12| szénfekete zongora előtt, a kis dohányzóasztal japáni kazettájában pedig 911 12| az inas pedig kitárta a dohányzószalon ajtaját. Mikor az ismeretlen 912 8| szélvészként ugrott föl most a dohányzószoba foteljéből.~ ~- Bocsánat, - 913 1| akit a többi kedélyesen Doktorkám–nak szólított, egy pillanatra 914 4| köhögni egymással, szidván a doktorokat, akik minden becsületes 915 13| hozzá az ismeretlen orvos–doktort...~ ~Az udvarmester széttárta 916 12| hogy az idegen bágyadtan dől a márványasztalra és kimerülve, 917 2| Oh, hiszen a kegyed dolgait ország–világ beszéli. Valóságos 918 3| óta intézi a föld minden dolgát, meghagyva szívünkben azt 919 1| kora délután elvégeztem a dolgomat, este nem igen tudtam, mit 920 4| Valami pikáns, valami új dolgot kivántam; tudod olyasmit, 921 4| egyízben oly gyönyörü iskolai dolgozatot készítettem, maga is elborult 922 14| éjfélig legalább nyugodtan dolgozhatunk... Nálunk issza meg a teáját... 923 12| a kis bizsu egy előkelő dolgozószobában született, egy ezüsttel 924 14| utóbb szivarokért ment át a dolgozószobájába és a faliszekrényben hosszadalmasan 925 12| az attaséról, az exotikus dolgozószobáról és az ezüsttel kivert zongoráról 926 10| mert a diákoknak most más dolguk van, minthogy a primadonnáért 927 12| társaság kissé fáradtan dőlt hátra a dohányszagu fauteuilekben 928 8| galériákat, a harangjátékokat, a dómokat, töméntelen vasúti kocsi 929 4| füttyhangok mellett gördült ki e dómszerű üvegboltok alól, bele a 930 1| levelével csöngetett be Német dr. lakására. A doktor barátnője 931 13| s egy fényesre csiszolt, drágamívü pápaszemet szedett elő a 932 2| felhajtotta a poharát. Soha még drámai hős nem nézett vésztjóslóbban 933 5| minden tiszta papirra jövendő drámái címét. A Hársfa–utca levegője, 934 12| egyszerre csak így szóltam Drávaihoz:~ ~- Van egy ceruzád?~ ~- 935 10| koszoru nem volt már mutatós, drótlevelei összezsugorodtak a nedves 936 12| Ideadta a ceruzát és én dúdolgatni kezdtem a Clairette–keringő 937 2| bonvivant ravaszul fordult a dúdolgató Bossányi felé.~ ~- Hé, - 938 9| Partichné meg fog pukkadni dühében.~ ~- Miért fog megpukkadni? - 939 2| Végezze inkább éltemet dühök,~ Mintsem szerelmed nélkül 940 10| színpadra... A vad ember dühösen néz körül, s eközben hirtelen 941 6| megmutatom, hogy én is föl tudlak dühösíteni benneteket...~ ~Két nappal 942 6| mikor egyedül maradtak, dühtől kipirulva mordult az apósára:~ ~- 943 15| fűre, a mamák kacérkodva dültek hátra a földre terített 944 7| Mindenki tudja, csak épp maga dugja a fejét strucc módjára a 945 11| rózsaszínü levélpapirt, s dugóhúzóval bontott ki egy ujdonatúj 946 12| a lelkemben rémítő orkán dult. Milyen éjszaka volt ez, 947 15| csevegett az öreg doktorral a Dunántúl klimatikus viszonyairól.~ ~ 948 11| fogadott, hogy Anica egy dunántúli fiatalember menyasszonya. 949 12| sikerült középfajt képezett a dunna és a lópokróc között, mert 950 8| nem tehetem, hogy ilyen durva módon visszautasítsam... 951 10| lábához lódítja... És a Duval Armand lesujtó pózával dörgi 952 11| derekán pedig kerek öt napig duzzogtam, amiért ön “drága, egyetlen 953 5| vasárnap és szerdán fényes ebédben volt része, de a többi napokon 954 7| hogy csak most végeztek az ebéddel, - mondta a zsinóros Tóth 955 6| méltóságos asszony pedig ebédeljen, ha neki tetszik, akár éjfél 956 5| zöld fák között, együtt ebédeltek, a villa teraszáról együtt 957 15| garnizonból...~ ~Együtt ebédeltünk, a saccoba öltözött huszárhadnagy 958 3| tovább törjük magunkat egy jó ebédért vagy egy szép asszony csókjáért?~ ~ 959 5| különböző házban kapott ebédet, a hét különböző napján. 960 6| világegyetemben ő ad ki az ebédjére legtöbbet; a fertályfont 961 8| egy névjegyet hozott az ebédlőbe. A névjegyen e sorok állottak: 962 7| főszolgabíró úr barátságos ebédlőjének ajtajában kuporgott. Gály, 963 7| besurrant a lakásába. Az ebédnél egyre csak a feleségét nézte: 964 8| pacsirta is csak tízfelé ébred, elkeseredve hagyta ott 965 7| hogy egy reggel föl fog ébredni az álmából; s a reggel ime 966 4| boldogtalan házaspár még mindig ébren van, s hogy az én kolostorbeli 967 10| maga színészkedésével?~ ~- Ebugattát, hogy az ördögbe ne törődnének... 968 8| soká, t. olvasók: hősöm eddigelé egy rendetlen, hanyag, felületes 969 3| utoljára végigtekintek az eddigi életemen, - nagyon téved. 970 12| körülötte hullámzanak. Tóth Ede, aki kóborló vidéki színész 971 13| XIX. Tivadar belekarolt az édesanyjába s míg a hervadó park magányos 972 13| mulva - mialatt XIX. Tivadar édesanyjával együtt helyet foglalt az 973 10| gentry–családból származott s édesapja határozott óhajtása ellenére 974 1| utcába? Maga édes, sokkal édesebb, mint hittem...~ ~A sötét 975 15| úriember, meg a leányok édesmamái. Molnár Gyurkáné fehér csipkeruhát 976 1| Tudod–e, mikor a kis Edinger Micinek fensztereztél, ugyan 977 9| hatezer koronánál.~ ~- Bizony, efélét nem igen viselhet a magunkfajta 978 13| episztolája végén, - mert az effajta siheder leányok szeszélye 979 8| ablakából merengtek el az olasz égbolt kékségén, - de Klárika lelkében 980 2| gyöngén világosodni kezdett az égboltozat, hűvös levegő suhant meg, 981 12| egy viharos hajnalon. Az égen szikráztak a csillagok, 982 6| félvállról tudakozódott az egészsége után. Sárosdy többnyire 983 3| az ölelésen kívül... Az egészségem ellen, mióta az eszemet 984 14| után kutatott, - szóval egészséges, jókedvű és bájos volt, 985 13| hosszabb ideig vizsgálta az eget, melyen már halavány csillagocskák 986 2| ablakai vöröses fényben égtek. Nagy csöndesség volt köröskörül, 987 3| a többi, hatéves embert egyáltalában nem igen foglalkoztatják. 988 8| gaz Ádám tizenöt éven át egyébbel sem foglalkozott, mint az 989 5| Margit atyját. Ha nem volna egyebe a rajta levő szoknyánál, 990 11| Az ilyen fiatal teremtés egyebet akar, valami holdvilágos, 991 10| dolgoztam ötven évig!... Egyébiránt (folytatta szelídebben), 992 8| ragaszkodással vett részt szomoru egyedüllétemben, hogy az akaratom ellenére 993 14| elfoglalhatta udvari szobáját. Egyelőre abban állapodtak meg, hogy 994 13| főlovászmestert.~ ~- Te egyenes és őszinte karakter vagy, - 995 9| fönntartani a háztartása egyensúlyát. Még most is a negyedéves 996 14| bizalmasságát s este, lefekvés után, egyértelműen megállapodtak abban, hogy 997 4| Veszprémmegyébe kanyarodott, az egyes állomásokon hosszas szüneteket 998 6| Laczffy grófnak, a lelencház–egyesület elnökének. “Boldog vagyok, - 999 6| támogathatom nemesszívü egyesületüket.”~ ~A következő hét elején, - 1000 15| nyárspolgárrá lett. Már egyetemi polgár korában egész nap 1001 1| a ruhánkat, míg Bandi az egyetemre nem került... Belőlem szegény