IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Szomaházy István A ma krónikája Concordances (Hapax - words occurring once) |
Rész
1002 9| kifizetünk.~ ~- Ez mindössze egyezer és egyszáz forint...~ ~- 1003 4| arról, hogy ezt az unalmas egyformaságot valami izgató, rendkívüli 1004 2| kacagva, - nem felejtem el egyhamar.~ ~- Oh, hiszen a kegyed 1005 15| idáig hangzott a zuhatag egyhangu, álomba ringató muzsikája. 1006 13| Alávaló hízelgők egytől–egyig! Csak azt lessem, míg ezek 1007 14| s bár a valóságban még egyiket sem látták, apróra tájékozva 1008 9| mintha ama tündérmesék egyikét látná, amelyekkel kicsi 1009 2| pár darab hamisíttatlan egyiptomi. Tegnapelőtt jöttek, egyenesen 1010 4| Mintha a sors, akiről egyízben oly gyönyörü iskolai dolgozatot 1011 15| kapuboltozatot, melynek köveit egykor a Kinizsi paripája taposta. 1012 6| s az első jótékonysági egyletnél, mely a szemébe akadt, negyven 1013 4| meghittségével mondtuk el egymásnak a titkainkat.~ ~A péti hegyek 1014 4| versenyt fogunk köhögni egymással, szidván a doktorokat, akik 1015 15| az imént váltunk volna el egymástól a rendes kávéházi asztalunknál.~ ~ 1016 15| Még vissza–visszanézett egypárszor (szerelmesen, csókot intve 1017 2| Pompás kölyök ez az egypupu, - súgta a bonvivant fülébe, - 1018 2| szó, hogy azt a portepés egypúput megöljem!...~ ~- Meg akarja 1019 2| vele!~ ~- Kivel?~ ~- Az egypupuval. Úgy emlékszem, mintha szó 1020 9| Ez mindössze egyezer és egyszáz forint...~ ~- Ruhanemüekre 1021 1| rágyujtott egy cigarettre.~ ~- Egyszerűbb volna, - szólt, - ha holnap 1022 13| hajolt a király előtt, hanem egyszerűen közelebb lépett a trónszékhez, 1023 15| megpillantva, képmutató egyszerűséggel szólott:~ ~- A nagyságos 1024 13| anyakirálynőhöz:~ ~- Alávaló hízelgők egytől–egyig! Csak azt lessem, 1025 14| kisasszony ingerkedve.~ ~Sós úr együgyü és elkeseredett arcot vágott.~ ~- 1026 2| kényszernek ne nézze, melyet az együgyüek vehetnek csak komolyan. 1027 14| fiatalkori regénye... én együgyűen azt vettem a fejembe, hogy 1028 8| az enyém maradjon... Az együttélés most már mindkettőnkre kínos 1029 14| s a Heinrich–családdal együttesen fog kirándulni vasárnaponként 1030 3| érdekelt csupán az emberi egzisztencia utolsó fejezete, a pillanat, 1031 14| A levest, a levest, mert éhenhalok...~ ~- Mit csinálna, ha 1032 10| gondoljon ki valamit, mert éhenhalunk...~ ~- Ugyan, mi a frányát? - 1033 6| elmaradtak a rendes időnél, s ő éhesen járt fel s alá az ebédlőben, 1034 5| ha én még egyszer napokat ehetném és tizenötéves leányokat 1035 5| kávéházba mentek, ketten ehettek csak egy kiflit, mert pénz 1036 2| szavalt a Rómeóból:~ ~“Az éj palástja elföd engemet,~ 1037 4| mellett állottak, s ahol egész éjeken át elbeszélgettünk egy–egy 1038 1| Kövesse a mi példánkat...~ ~Éjfélfelé Német az órájára nézett, 1039 3| hűséges pajtásaim, akikkel az éjjelemet–nappalomat együtt töltöm. 1040 12| 40–en, de mi még azon az éjjelen utolsó krajcárig elvertük 1041 4| mormogó gazdasszony állít az éjjeli szekrényemre. Én és Brigitta 1042 2| altatólag a gyönyörü nyári éjszakában.~ ~A nyaraló vaskapuja előtt 1043 4| előttem titka - most az egész éjszakára magamra hagy egy idegen 1044 3| fejjel ébredtem és ettől az éjszakától kezdve mind e mai napig 1045 3| te, édes Miklós bátyám, ejtesz értem egy könnyet, de biztosítlak, 1046 11| egy óráról, ami alatt egy ékes levél elkészül.~ ~Fölültetett 1047 11| összeüthetnél a számomra valami ékesen hangzó mesterséget.~ ~Fitymálva 1048 12| ezt a barátságos jövevényt ékesitette. A télikabát bizonyos sikerült 1049 5| a könyvei fölött ülve, ekként álmodozott magában:~ ~- 1050 13| együtt ő is a földig hajolt, ekképp szólott, majdnem dideregve 1051 13| harcosnak aligha van most ekkora híre...~ ~A hadvezér is 1052 10| ember dühösen néz körül, s eközben hirtelen megpillantja Grün 1053 9| főhercegnők hordanak. A Partichné ékszerei se kerültek többe mindössze 1054 9| Első sorban is kiváltjuk az ékszereidet. Kétszáz forinttal az összes 1055 9| ijedten.~ ~- Azért, mert szebb ékszereim lesznek, mint neki... Most 1056 9| alkalmam, hogy tisztességes ékszerekhez jussak, akkor is irigyled 1057 10| mozdulattal összekapja az ékszeres tokot, az ezüstnemüek fekete 1058 9| hogy a százezer forintos ékszert se sajnálnám tőled... Hiszen 1059 4| leányával együtt elvonultan él az ódon nemesi kuriában, 1060 12| tulajdonjogot később csakugyan eladta egy zenekereskedőnek, aki 1061 4| időben?~ ~- Miért?~ ~- Mert elakadsz valahol a hóban.~ ~- Istenem, 1062 12| szívverésem és a lélegzetem elakadt. Sápadtan meredtem a kávéház 1063 9| kicsi baba korában a dadája elaltatta. A szeme előtt sziporkázó 1064 11| nyakkendőmben...~ ~ ~Mikor az elbeszélést bevégeztem, Jánosi olyat 1065 4| s ahol egész éjeken át elbeszélgettünk egy–egy csinosabb fiatalember 1066 4| leplezetlen őszinteséggel elbeszélni.~ ~Hiszen hallottad, hogy 1067 13| karjára, keze egy mozdulatával elbocsátotta az alázatos udvarlókat, 1068 2| lámpa.~ ~A hotel–kapunál elbúcsúzott tőlük a direktor.~ ~- Szervusz, 1069 2| elérkezett!~ ~Nagynehezen elbúcsúztak, a primadonna meglobogtatta 1070 12| felköszöntőben is szerencsésen elbúcsúztatták a legényélettől, a társaság 1071 13| A szegény íródiákot elcipelték a poroszlók, de ez a kegyetlenség 1072 7| kiskirályságát nem igen volt hajlandó elcserélni a nagyvárosi tucatpozicióval. 1073 13| fruskára... Azután maga is elcsüggedve suttogta:~ ~- Pedig te vagy 1074 2| terasz. A szürkéskék vízen éledni kezdtek a yachtok s fehér 1075 9| villamos el nem gázolt... De elég az hozzá, hogy itt állok 1076 1| csillogtak a gázlámpák, az elegáns üzleteket zárták, a Lipótváros 1077 2| bizonyos, - szólt Bossányi elégedetten, - hogy próbáltam az életben 1078 4| az Isten háta mögé, azt eléggé megmagyarázza a következő 1079 15| süldőleánnyal beszélgetett.~ ~Gyurka elégült pillantást vetett e fölfedezésre, 1080 4| legintimebb ismeretségben. Eleinte bizonyos méltóságteljes 1081 8| ellenére megszerettem... Eleintén csak némán néztük egymást, 1082 11| neked valamit. Most julius eleje van, körülbelül szeptember 1083 3| eszemben maradt - a második elemi osztályban, a vallási óra 1084 10| Az óramutató lassankint eléri a hét órát, de több vendég 1085 2| Bossányi, - a tettek ideje elérkezett!~ ~Nagynehezen elbúcsúztak, 1086 14| fájdalom, csak akkor fogja elérni...~ ~De addig is majdnem 1087 4| mely csöngetés, zakatolás s éles füttyhangok mellett gördült 1088 15| elmondott egyet–mást az életéből, többek közt azt is, hogy 1089 13| beszélni, hiszen hosszu életednek majdnem a háromnegyed részét 1090 3| végigtekintek az eddigi életemen, - nagyon téved. Nem búsulok, 1091 11| hirtelen eszembe juttatta életemnek egyik furcsa epizódját, 1092 4| amit az ember az egész életén át megtartogat. Ez valóságos 1093 12| költeményeiben. Az ember mindennapi életének hangulata a szellemi munkálatait 1094 8| közt gondolt léha, céltalan életére... Nem volt valami lágyszívü 1095 3| az első emberpár óta, az életétől. De hogy bolond vagy idegbajos 1096 12| valahonnan Croce urat vagy az életrajzát. Mikor később zöld chartreuset 1097 8| felelősség, melyet egy egész életre magára vállalt... Meg fogja– 1098 8| vissza a társadalomtól és az élettől... A fenséges úr szent akarata, 1099 4| kezdtem neki a kolostori életünk felől s mire Fehérvárra 1100 8| érdeklődött a kőmívesek életviszonyai iránt csodálkozva kérdezte:~ ~- 1101 12| szórakozottság... Biz Isten elfeledtem magamra venni a redingot– 1102 11| egész életemben sem fogok elfelejteni magának.~ ~- No, ki vele 1103 2| Rómeóból:~ ~“Az éj palástja elföd engemet,~ S ha nem szeretsz: 1104 13| amelybe a hóhérlegények elföldelték.~ ~ ~ ~ 1105 8| újságot.~ ~- Nem szabad elfogadnia, - dadogta, - nem engedem... 1106 15| meglátjuk, hanem szívesen elfogadtam a meghívást s négy után 1107 14| és Sós úr még aznap este elfoglalhatta udvari szobáját. Egyelőre 1108 6| titkos számítással volt elfoglalva, szintén felütötte a fejét 1109 1| megállt, s a doktor kissé elfogultan szólt:~ ~- Helyben vagyunk.~ ~ 1110 1| visznek a színházba. Szinte elfogyott lélegzettel suttogta:~ ~- 1111 1| szalmaözvegység bilincseit hordozom.~ ~Elfordította a széket a zongora mellől 1112 13| te kicsiny, szerelmes~ ~Elfridád.”~ ~Hogy XIX. Tivadar azonnal 1113 7| irnok szemeit most egyszerre elfutották a könnyek, keze, amelyben 1114 4| akkor - a jó Isten tudja elgondolni, mi történik velem?~ ~- 1115 1| ellen, hogy ily galádul elhagyja őket.~ ~- Talán csak megengeded, 1116 14| látogatta. Sósnak, aki szörnyen elhagyottnak érezte magát a nagyváros 1117 8| tömjénfüstös atmoszférát elhagyta, mikor egy édes, ijedt kis 1118 5| sütemény–mammutjait botrányosan elhanyagolta és este gyakran járt a szinházba. 1119 4| délután egy órára szerencsésen elhárították. A havas, szinte didergő 1120 1| tudta, hogy ez ellen az elhatározás ellen nincsen többé föllebbezés. 1121 3| eszem, megkisérlem, hogy az elhatározásomat érthetővé tegyem...~ ~Már 1122 4| meghívása következtében végre is elhatároztuk otthon, hogy december elején 1123 13| skót király udvarába is elhatott. És mivel a posta még akkor 1124 1| körül.~ ~A kis kékruhás elhelyezte őket valami sarokban, udvariasan 1125 12| márványasztalra?~ ~Az ügyvéd elhessegette a lármás társaságot.~ ~- 1126 6| állát.~ ~- Mi, apuskám, nem élhetünk úgy, mint te éltél fiatal 1127 2| erőszakosan azt akarta elhitetni, hogy Bonaparte Napóleonhoz 1128 4| percre állomást tart, a kupé elhomályosult ajtaja egyszerre csak felnyilott 1129 3| egy–egy várvavárt üzenetet elhozott. De boldogtalannak asszony 1130 10| később a csata mezején fog elhullani, “mert Petőfi - írta Sz. 1131 9| de az asszony mogorván elhúzódott tőle.~ ~- Egyszer volna 1132 1| földtúró lett, amíg ő itt éli a világát... Tudod–e, mikor 1133 11| szivart meggyujtottam, újra elibém tette az aranyos Margaret– 1134 8| délután távozott s mikor Ádám elindult a feleségét keresni, a fürdőszoba 1135 2| mivel kardot visel. Májusban eljegyezte Ilonát és szeptember elején 1136 15| társaságnál, amely Katát szemtelen éljenzéssel fogadta. Amíg a fűben magunk 1137 1| mellett.~ ~- Csoda, hogy eljön, - mondta, - az ember akár 1138 3| Miklós bátyám, a kaszinóból eljöttem - hirtelen eszembe jutott 1139 10| a spájzba tettük, mikor eljöttünk, - mondotta Sz. Pataky Róza 1140 14| aligha beszéltek azzal az elkapatott fráterrel... Ha velem kezd, 1141 7| volna azzal, ha csakugyan elkergeti? Ő maga is mellének szögezhette 1142 7| asszonyt megfojtják, vagy elkergetik. És mit is ért volna azzal, 1143 4| életem alatt engem makacsul elkerült. A kolostorban sokat ábrándoztunk 1144 1| dörmögte a doktor tréfás elkeseredéssel. - Úgy lepuffant a férje, 1145 11| ami alatt egy ékes levél elkészül.~ ~Fölültetett maga mellé 1146 4| küldöttséggel fogadnak. Mama elkisért a központi pályaházba s 1147 11| férje a bérlete lejárta után elköltözködött. Német még mindig bizonyos 1148 4| december elején kegyesen elküldenek hozzá, a Sopron megyei Dömjén– 1149 14| szerelmet vallott?... Én az Ella kabátját steppeltem odahaza 1150 14| mamáékat?... Vagy találkozott Ellával és Karolinával?... Azok 1151 13| hetedhét országon híres volt, ellenben Elfrida hercegnő, bármilyen 1152 6| ígérem, hogy nem lesz panasza ellenem...~ ~A kamarás ebéd után 1153 8| tragédiában, itt is nagy erkölcsi ellentétet okozott a házasok életében. 1154 12| Minthogy egy–két fiu hevesen ellentmondott ennek a föltevésnek, végre 1155 14| főnökéről... De azt hiszem, elmegy most már a kedve attól, 1156 8| emelte könnyes szemét.~ ~- Elmegyek, - szólott, - visszatérek 1157 3| Miklós bátyám, hogy csakugyan elment az eszem, megkisérlem, hogy 1158 13| azt talán fölösleges is elmesélnem. Négy hét mulva megtartották 1159 3| hogy a tettemet pillanatnyi elmezavarban követtem el. Ne higgyen 1160 5| térdre borulhatok ön előtt és elmondhatom, amit forró szívem parancsol: 1161 6| első emeleten, s büszkén elmondhatta, hogy a világegyetemben 1162 15| konyakra a kávéházba, s Gyurka elmondott egyet–mást az életéből, 1163 6| egyszerre titokzatosan elmosolyodott...~ ~- A méltóságos úr meg 1164 12| Croce.”~ ~Néhányan hangosan elnevették magukat.~ ~- Clairette–valcer, - 1165 15| a Kal József apát úrról elnevezett pihenőnél, s karonfogva 1166 14| méltányosságára hivatkozva, elnézést kért csapodár leánya számára... 1167 6| grófnak, a lelencház–egyesület elnökének. “Boldog vagyok, - írta 1168 10| dörmögte:~ ~- A jubiláris előadáshoz új koszorut kéne csináltatni, 1169 15| látványra se tünt el az előbbi mosolygás.~ ~Megfogta a 1170 13| föl...~ ~A poroszlók most előcipelték Gärtnerius mestert, aki 1171 14| beléletében nappalonként előfordult. Oly részletesen mondott 1172 11| fogyófélben voltak) mesterségesen előidéztem egy kis pörpatvart, de a 1173 8| ahogy az olvasókönyvek előírják...~ ~Ebben azonban volt 1174 14| múlva, mert a nősüléshez előírt fizetést, fájdalom, csak 1175 12| valamennyien egy nevetséges előitélet rabjai vagyunk. Éljen tehát 1176 14| levantei nyakkendőt viselt. Előkelőbb volt, mint valaha, - és 1177 6| bőkezűségéről. A nábob ugyanis előkereste a címjegyzéket, s az első 1178 12| hogy a kiadó segítségével előkeríti valahonnan Croce urat vagy 1179 11| gondolni felőlem, ha mindezeket elolvassa...~ ~Albert úr azonban, 1180 14| úr, bár később rohamosan előrehaladt a hivatalos ranglétra lépcsőfokain, 1181 15| urára, aztán szófogadóan előresietett a hadnaggyal. Még vissza– 1182 6| bocsáthatom, s a magam részéről is elősegíthetem némiképp, hogy a szegény 1183 11| firkáltam az innen–onnan előszedett papirokra:~ ~“Mennyire szeretem 1184 2| mózelit. Kocintottak s a tiszt előszedte valamelyik zsebéből a cigarettás 1185 13| igazi ok örökké rejtve marad előtted, mert senki sincs, aki az 1186 8| a következő percben már előttük ütötte össze a sarkantyúit 1187 1| Vas Laci meggyőződéssel.~ ~Előzékenyen segítette föl az asszony 1188 15| ringató muzsikája. Még az előző estén a budapesti kioszk 1189 1| meghívót a cimedre.~ ~- Akkor elsikkasztotta a postamester...~ ~Felállt 1190 5| tömeggondnok.~ ~Samu, mint elsőéves jogász, napokat evett. Az 1191 13| Hoys–Hopp gróf alázatosan elsomfordált s pár perc mulva - mialatt 1192 3| tüdőm négycsillagos, vagyis elsőrendü minőség... Az alaptermészetem 1193 13| lesznek, mikor magam meg elsorvadok a búbánattól?!~ ~Addig búsult, 1194 13| intézett, XIX. Tivadar talán elsorvadt volna bánatában, ha egy 1195 8| Ugyan mivel?~ ~- Majd elsülyedtem az előtt az idegen ember 1196 1| érezték magukat, a veszedelem elszállt a levegőből, mikor egyszerre...~ ~ 1197 3| sincs! Talán bátrabb vagy elszántabb vagyok, mint a többi ember, 1198 13| vetett önmagára - és majdnem elszédült ijedtében! Mi ez? Hát csakugyan 1199 13| uralkodót a vejének nevezheti, elszörnyedve rázta meg ősz fejét.~ ~- 1200 5| bérkocsisok kurjantását. A szíve elszomorodott és ezt gondolta:~ ~- Ha 1201 12| újságot olvastam, a lyuk mögül elszorult szívvel kémleltem az idegent, 1202 6| nem élhetünk úgy, mint te éltél fiatal házas korodban... 1203 15| Negyedóra, vagy talán félóra is eltelt, amikor az uzsonnát végre 1204 2| meg ők!~ Végezze inkább éltemet dühök,~ Mintsem szerelmed 1205 6| amennyiből tisztességesen eltemettethetjük...~ ~A nábob sunyi pillantással 1206 4| amely a budai hegyek mögött elterül.~ ~Kelenföldön, ahol a postavonat 1207 1| kicirkalmazott beszédben éltette a legjobb barátja feleségét. 1208 5| mellett vagyok kénytelen eltölteni az életemet! Milyen boldog 1209 15| délután volt, a nap sugarai eltompultak a zöld falombok koronájában; 1210 6| bűneinek végső nyomait is eltüntesse. Minthogy Zsuzska volt az 1211 13| hallani akarom, hogy a fejét elválasztottátok a törzsétől...~ ~- Az igazságot 1212 1| Másnap már kora délután elvégeztem a dolgomat, este nem igen 1213 15| kedves barátom, szó sincs. Elvégre nem én vagyok az ura és 1214 12| éjjelen utolsó krajcárig elvertük művem egész tiszteletdíját...~ ~ 1215 15| Félt, ugy–e, édes, hogy elvesztem! Nem kell aggódni, ha elvinnének 1216 11| tizenkét év előtt véglegesen elvesztettük a nyomát.~ ~Német barackot 1217 5| esernyőáruló nénihez csak elvétve tévedt be egy–egy komoly 1218 10| támlásszékeken, a várható szellemi élvezet jóleső és kellemes reményében... 1219 12| legyek kizárva minden földi élvezetből. Végre is mi történhetik 1220 13| meghajolt és habozás nélkül elvezette a titokzatos idegent a király 1221 15| elvesztem! Nem kell aggódni, ha elvinnének is, visszahoznak...~ ~Molnár 1222 5| külvárosi kisasszonyai elviselhetetlenek voltak előtte, mikor az 1223 1| Bandira...~ ~Lassanként elvonultak az izgalom sötét felhői. 1224 4| ahol a két leányával együtt elvonultan él az ódon nemesi kuriában, 1225 8| kétszázat?~ ~- Mert a nénikém elzavarta...~ ~A ravasz Ádám keserüen 1226 6| az országszerte ismert emberbarát, mint önök olvashatták, 1227 10| sorban, míg egy megbízható embere őrködni fog a színpadon... 1228 3| úgy volt lelke, mint az embereknek. Óh, én tudtam, hogy van 1229 3| rám annyira, mint a többi emberfiára... Nekem is voltak kalandjaim, 1230 8| még mindig homályosak az emberiség előtt. Ádám úr nevetségesnek 1231 10| förmed a kis mosolygó emberkére.~ ~Grün úr alázatosan vigyorog.~ ~- 1232 3| halandó se vált meg, az első emberpár óta, az életétől. De hogy 1233 11| kisujjamban van az egész. Jobb emberre nem találhattál volna, ha 1234 5| utcában, de azóta gazdag emberré lett. Ki ne ismerte volna 1235 6| tiszaháti birtokukra. Az öreg emberrel jóformán senki sem törődött, 1236 1| szaladok oda a kitolakodó embertömegen át, nyájasan üdvözlöm, de 1237 6| Gyorokyéknél ebédelt, az első emeleten, s büszkén elmondhatta, 1238 4| a bolond fiu az ajkaihoz emelje. Jaj, mit szólna a mama, 1239 5| és becsülete még inkább emelkedett a nagyközönség szemében.~ ~ 1240 1| nem ültek fenn a büszke emelvényen, hanem leereszkedőleg vegyültek 1241 13| izgatottságtól és a türelmetlenség emésztő lázával kiáltotta a tudós 1242 7| magát.~ ~- Teringettét, hát emiatt zavarta meg a vasárnapját? 1243 6| fürdőhelyen belehabarodott Gyoroky Emilbe, aki akkoriban a galamblövő– 1244 5| lehet, ifjukori barátságunk emlékéért.~ ~Samu világosan érezte, 1245 15| kocintgatott a régi jó idők emlékére, csak néha fordult oda a 1246 5| kedveli magát.~ ~*~ ~Ki ne emlékeznék arra a szenzációs esetre, 1247 11| érzek, s megható szavakban emlékeztem meg jövendőnk reménybeli 1248 12| összeget nyert az op. 40–en, de mi még azon az éjjelen 1249 11| csupán “drága tengelic”–ének nevezett...~ ~ ~E pillanatban 1250 2| szükségét érezték annak, hogy énekeljenek valamit. A huszár hamarosan 1251 5| asztalt terítettek. Ilyenkor énekeltek, keringőt táncoltak, minden 1252 5| kávémérésben tivornyázó bérkocsisok énekét. Úgy rémlett neki, hogy 1253 13| tartasz a bátorságomról és az energiámról?~ ~Kanonenstein lovag szívére 1254 4| vasküllői nem akartak többé engedelmeskedni a gőz hatalmas erejének. 1255 14| regényeit?... Pajkos és engedetlen gyermek volt... de már akkor 1256 1| nyakáról.~ ~- Menj haza, nem engedhetem...~ ~De Vas Laci szó nélkül 1257 3| értetek. És lásd, nekem mégse engedik meg, hogy veletek együtt 1258 13| kétrét hajolva elvonult, utat engedve Gránát bárónak, aki a világért 1259 2| Az éj palástja elföd engemet,~ S ha nem szeretsz: hadd 1260 5| zongorázását, hallgathatnám! Nem enném, nem innám, mindig csak 1261 9| diadémom láttára, fogadok, hogy enni fogja a méreg... Húszezer 1262 14| szerencsésen kiderítette az Eötvös-utcai lakás címét. Heinrichné 1263 11| írtam az Albert szerelmes episztoláit, s hetenkint hétszer vallottam 1264 13| Felségedet - írta búbánatos episztolája végén, - mert az effajta 1265 6| ajándékozott egy újonnan építendő lelencház céljaira. Minthogy 1266 15| beszélt neki valamit a régi építkezésekről s bennünket megpillantva, 1267 11| juttatta életemnek egyik furcsa epizódját, s borozás közben megkérdeztem 1268 13| A királykisasszonynak is éppúgy az erő imponál, mint a mezítlábos 1269 13| korában élt volna, - szólott érces hangon, - úgy ama görög 1270 15| kocsik lármáját a mohos erdei fák susogása váltotta föl, 1271 3| kamasz, hanem olyan dolgok is érdekeltek, amelyek a többi, hatéves 1272 4| ugyanis tagadhatatlanul érdekesnek látszott, ámbár ezt talán 1273 6| titkos processzusai mindig érdeklik a gondolkodó közönséget, 1274 11| Jánosi valami csodálatos érdeklődéssel szögezte rám csillogó szemét, 1275 8| valaki a zellerkérdés iránt érdeklődhessék, mikor a létezés vagy a 1276 14| ilyen szegény fickó iránt érdeklődhetik... Az agyonlövés meg a feleségül 1277 8| lusta Ádám, aki nem igen érdeklődött a kőmívesek életviszonyai 1278 12| asztalra. Kertész doktor érdeklődve nézte az üres poharat, a 1279 5| jövedelmezett évenkint, Erdélyben képviselői mandátummal kínálták. 1280 3| szokás - mindig meg nem érdemelt szerencséje volt a tánciskolában, 1281 11| Szégyenkezve dugtam el kemény, érdes kezeimet, Anica pedig halványan 1282 15| falombok koronájában; az erdő mélyéről madárfütty hangzott 1283 15| bérpalotákban lakni, mikor zúgó erdők, kopogó harkályok, s nagybajuszu, 1284 6| tartják úriembernek. Parvenü eredete föllázadt, mikor az inas 1285 12| számban tarkították a homályos eredetü tollpihék. Kertész doktor 1286 12| folytatta Croce úr, - eredménytelen maradt az ádáz vetélykedés. 1287 4| vasúti vonatok réme, teljes erejében föltámadt. Egyszerre borzasztó 1288 4| engedelmeskedni a gőz hatalmas erejének. Az utasok kiszálltak a 1289 13| gondolsz: van–e bennem valamely erény, ami királyi palástom alól 1290 13| alól is kitűnik?~ ~- Az erények tündöklő mintája vagy! - 1291 6| felnőtt ember, aki valami éretlen gyerekkel tréfálkozik.~ ~- 1292 1| elszántan morogta az ő éretlenkedő humorával:~ ~- Karambolt 1293 14| régi barátság révén szólna érettem néhány jó szót az igazgató 1294 10| készülődtek, a diákokat az érettségi vizsga láza és a vakáció 1295 1| a kis szalont, már előre érezve a pompás kaland pikantériáját. 1296 4| hogy ilyen édes melegséget érezzek.~ ~A kezem után nyúlt, de 1297 9| irigyled tőlem, hogy boldognak érezzem magam... Csak addig szeretsz, 1298 8| kais. u. kön. Hoheit d. Erherzog Oscar.~ ~Klárika sápadtan 1299 13| herceg homloka a földet érintette.~ ~- Óh, Felség, mily kérdés!... 1300 2| nyaraló karcsu tornya, az erkély, az emeleti terasz. A szürkéskék 1301 5| Andrássy–út egyik első emeleti erkélyes lakását lakták. Őszintén 1302 8| tragédiában, itt is nagy erkölcsi ellentétet okozott a házasok 1303 2| mely zamatos gyümölcsöket érlel...~ ~- Ej, - válaszolt Bossányi, - 1304 1| kopogtatott a márványasztalon:~ ~- Ernő, három knikebájnt!~ ~Német 1305 8| A szerelmet nem lehet erőltetni, gyermekem... hiszen oly 1306 2| szomszéd asztalnál ült, erőszakkal fölajánlott egy pohár pommeryt. 1307 2| csevegett az üvegfal mellett, erőszakosan azt akarta elhitetni, hogy 1308 3| lennék, azt tagadom. Oh, erről szó sincs! Talán bátrabb 1309 7| városban, kétszer megkerülte az érseki parkot, majd benézett a 1310 1| Hagyd Miska, jobban értek én ahhoz...~ ~A komfortábli 1311 12| csillogó szemmel meredt az értékes pénzdarabra. Ő is csak tőlem 1312 13| való, hogy mindenki a saját értékét megismerje általa... Mert 1313 8| végig a table d’hote–kat, értekeztek a pincérekkel, a liftes 1314 13| és gyémántot csinált az értéktelen kovakőből. A tudós mester 1315 9| gyémánt és rubint... Az értékük összesen húszezer korona...~ ~ 1316 3| mintha ezt mondta volna: Értelek, kis gazdám és szeretlek 1317 10| megtelend Tamásvár derék értelmiségével s az öreg művész a lelkes 1318 12| uraságod, ha egyáltalán értene a kótaolvasáshoz. E keringőnek 1319 4| Gálosdon, ahová távirati értesítés ment, Márta néni egész családja 1320 3| lennék arra, hogy meghaljak értetek. És lásd, nekem mégse engedik 1321 11| bármikor is valami alaposan értették. Mit tegyek hát, jó Isten, 1322 14| mindennemü sértegetést és oly érthetően célzott a lovagiasság mezejére, 1323 3| hogy az elhatározásomat érthetővé tegyem...~ ~Már hatéves 1324 6| vagyona kibirta ezeket a kis érvágásokat, de a volt lókupec egész 1325 11| amelyet a kis Ancsa iránt érzek, s megható szavakban emlékeztem 1326 8| közli velem délutánonként az érzelmeit. Ma - de nem mondom tovább, 1327 8| fogja–e érteni ezt a finom, érzelmes kis perszónát? Meg fogja– 1328 3| fogok tudni... Olyanforma érzésem van, mintha egy várva várt 1329 2| csipkekendőjét. A bonvivant érzéssel szavalt a Rómeóból:~ ~“Az 1330 5| Budapestre és egy délelőtt az Erzsébet–téri kioszk előtt egy cilinderes 1331 14| maga is kijelentette, hogy Erzsikét másfél év mulva feleségül 1332 9| pénztárcájából: a 42.311–es szám csakugyan ott ragyogott 1333 4| valami izgató, rendkívüli esemény fogja változatosabbá tenni? 1334 12| magát teljesen azoktól az eseményektől, amelyek körülötte hullámzanak. 1335 5| verőfényes napok jártak és az esernyőáruló nénihez csak elvétve tévedt 1336 5| Samunak is volt. Egy néni, aki esernyőket árult egy kis Kerepesi–úti 1337 4| célzásokat tett, hogy az esetben, ha valakit egyáltalán szeretni 1338 14| párbeszédet, különböző szenzációs esetek jutottak az eszébe, melyekben 1339 15| nyílik az egész vármegyére, esetleg még a bakonybéli apátság 1340 5| emlékeznék arra a szenzációs esetre, mikor az Alster Emil és 1341 10| Jubiláljon olyankor, amikor hó esik...~ ~- Az úr ki fogja nyomatni 1342 5| És a népmesék hősnőit nem esketik fényes segédlettel és üdvözlésükre 1343 5| társul állt, örök hűséget esküdött, nyájasan tette kis kesztyűs 1344 2| jelzőtüze. Délután esett az eső és most csodálatosan édes 1345 8| forintos lakáshoz.~ ~Ekkor, egy esős, júniusi napon, kezdődött 1346 11| fiatalember menyasszonya. Mikor estefelé a hátulsó udvar kerekes 1347 14| hirtelen eszébe jutottak a téli esték, melyeken Sós úr legendás 1348 13| ők, rózsaillatos tavaszi estéken, szerelmesen csókolóztak 1349 2| sarkantyúit.~ ~- Sylvers Kuno, az Esterházy–huszároktól. És barátságosan 1350 4| arra, hogy haragudjam.~ ~Az estét és a másnapot, mint a postabélyegről 1351 2| Az atyja kétségbe volt esve léhasága miatt, de ez abszolute 1352 2| bolondozzon, legyen egy kis esze. Csak nem csinál botrányt 1353 15| regénybeli férfiideál jár az eszében, aki sárkányokat öl és pamutot 1354 3| tegnap történt volna, úgy az eszemben maradt - a második elemi 1355 3| egészségem ellen, mióta az eszemet tudom, nem volt panasz; 1356 6| senki se tudta, hogy mit eszik, csak az öreg Sárosdy fintorgatta 1357 15| a világon, mint normális észjárásu poéta. Kata a legédesebb 1358 2| a szeme közé.~ ~- Fényes eszme, - szólt, - nagyszerű ember 1359 15| Gyurka, hogy a felesége észrevegye? Ha szereti, hogy tűrheti 1360 15| fogunk, hogy jövetelünket észrevegyék...~ ~Pillantásom e percben 1361 4| ezt talán nem igen illett észrevennem. Ő azt hiszem, nem is látta, 1362 6| mikor a veje, vagy a leánya észrevétették vele, hogy nem igen tartják 1363 12| ugrani, hogy a pénzdarabot észrevétlenül fölvegyem, de hirtelen ijedten 1364 12| csak tőlem félt, mert ő is észrevette, hogy én szemet vetettem 1365 1| lakodalom?~ ~- Oh, már két esztendeje...~ ~- És nincs kicsiny 1366 12| mától számított négyezer esztendőre átengedem önnek, ha kis 1367 11| Anica akkor egy tizenhét esztendős kárpáti tündér volt, borzas, 1368 3| dolog az, hogy tíz vagy húsz esztendővel tovább törjük magunkat egy 1369 4| valami új dolog jutott az eszünkbe.~ ~- Mit keressz te itt, 1370 15| poharába, vagy valami pikáns ételt ajánlott neki. Egyébként 1371 12| legnagyobb mester is egy etikettes menuettet. Bizonyos tehát, 1372 5| napokon bizony nem igen étkezett úgy, mint a Vefour napi 1373 14| komolysággal oktatott az être ige alakjaira?... És tudja 1374 8| baljóslatúlag Ádám.~ ~Mord kedéllyel ette a vacsoráját, de később, 1375 8| harminc különböző hotelben ették végig a table d’hote–kat, 1376 12| teremtőm! Két napja nem ettem és babonás félelemmel őriztem 1377 3| nehéz fejjel ébredtem és ettől az éjszakától kezdve mind 1378 10| melltű és az evőeszközök etuije, melyet a kegyetlen Steiner 1379 10| teljes létszámában négy jó étvágyu fiúból áll - hangosan cincogni 1380 5| forintnyi aktiv vagyon s a nagy, európai hírű bankcég bukása egy 1381 14| Erzsike a tizennyolcadik évében járt, zongorajátékával a 1382 3| egy bájos teremtés, akinek éveken át hiába udvaroltam... Húsz 1383 11| politechnikumról hazalátogattam évenként. A kis Anica akkor egy tizenhét 1384 5| tizennyolcezer forintot jövedelmezett évenkint, Erdélyben képviselői mandátummal 1385 13| rhetor felé, aki kerek ötven évet töltött el könyvei és thékái 1386 3| erős és jóságos kezet, mely évezredek óta intézi a föld minden 1387 4| az ódon nemesi kuriában, évhosszat a vendégeket várva, akik 1388 14| Salamonnak negyvenezer forintnyi évi jövedelme van, - gondolja 1389 5| volt többé semmi a napokat evő diákból. Papirt és ceruzát 1390 10| asztalon a melltű és az evőeszközök etuije, melyet a kegyetlen 1391 2| meggyőződéssel konstatálta, hogy az évszakok és a jó modor közt szoros 1392 6| hogy ezt a csekélységet az Excellenciád rendelkezésére bocsáthatom, 1393 12| idején az attaséról, az exotikus dolgozószobáról és az ezüsttel 1394 6| költekezést, a vagyona kibirta ezeket a kis érvágásokat, de a 1395 3| Sokáig gondolkoztam ezen a dolgon, mert az én hitem 1396 6| bűnbánó arccal dörmögte:~ ~- Ezennel bocsánatot instálok a méltóságos 1397 6| illetlenül viselkedtem... Ezentúl, ígérem, hogy nem lesz panasza 1398 1| terem zsúfolva volt, az ezerkarú csillár égett, a szépasszonyok 1399 12| szert, mert maga a muzeum ezreket fog önnek adni a márványasztalért...~ ~ 1400 4| szürkeségében. Andor, ki az ezüstcsattos kézitáskát leemelte a szőnyeghálóról, 1401 11| Német tréfásan bökött meg ezüstcsillagos ostorával.~ ~- Bolondos, 1402 10| polipkarjai ölelték, egy ezüstforintos látványosságszámba ment, 1403 12| egy ujdonatúj, csillogó ezüsthuszas... Egy szórakozott vendég 1404 10| összekapja az ékszeres tokot, az ezüstnemüek fekete bőrtokját s a kicsiny 1405 2| elérzékenyülten támaszkodott az ezüstös üveggömböknek, melyek a 1406 6| kocsiszíneket.~ ~- Remélem, hogy ezután is együtt ebédelsz velünk, - 1407 15| föltálalták a buja pázsitra (még fagylalt és tea is akadt másfélezer 1408 13| föl s alá a királyi park fái alatt s az olasz költők 1409 1| Allons, je vous prie, il fait froid.~ ~Szó nélkül ott 1410 8| szerint. Ez alkalommal ugyanis fájdalmas szívvel kell kijelentenem, 1411 1| lepuffant a férje, mint valami fajdkakast...~ ~- Félti a kis életét?~ ~- 1412 1| abbahagyta a nemesebb ringlot–fajok osztályozását.~ ~- Géza, 1413 4| kalandot, tudod abból a fajtából való kalandot, amit az ember 1414 3| többnyire banális forrásokból fakad, azt mindnyájan tudjuk. 1415 1| kellek csak, a biztos négy fal között, ahol semmit sem 1416 10| derék magyar város lelkes falai közt ünnepelhetem.”~ ~A 1417 4| Otthon, amióta a szent falaknak örökre búcsút mondtam, napról– 1418 7| attól félt, hogy a legelső falat a torkán akad; de az ebéd 1419 13| Tivadar napestig a lehulló faleveleket nézegette.~ ~- Mi bajod, 1420 14| a dolgozószobájába és a faliszekrényben hosszadalmasan kutatott. 1421 4| mindössze annyit jegyez föl a falu felől, hogy a teljes nevét 1422 10| hivatalba, a lányos családok falura készülődtek, a diákokat 1423 8| jóakaratával nézte a himzett kötény fáradalmait... Kacagni szeretett volna 1424 4| Okvetlenül fölfalják a farkasok!~ ~- Könnyü magának tréfálni!~ ~ 1425 15| álmodozva ütögetett egy kénsárga farkasvirágot. A lábainál ott hevert a 1426 1| házasodni készül a jövő farsangon. Az asszony jólelkűleg biztatta:~ ~- 1427 8| Klárika asszony volt, a fehér fátyol végigomlott a termetén és 1428 2| Verdi, - mondotta - és a Faust igazán gyönyörü!~ ~Éjfél 1429 12| dőlt hátra a dohányszagu fauteuilekben s a cigányok egyszerre egy 1430 15| szerelmes asszonyok csodálkozó, feddő és mégis boldog pillantásával 1431 2| direktor részleteket énekelt a Fegyverkovácsból és Bossányi lelkesedve tapsolt:~ ~- 1432 3| emberek kezébe a töltött fegyvert. Az én motivumaimat, kedves 1433 12| az ügyvéd gránátposztós fegyvertartója alatt helyet foglaltak, 1434 1| vacsorázott, s egy kékruhás, fehérkötényes kisasszony forgott nagy 1435 4| forró hársfatea, amit egy fehérkötős mormogó gazdasszony állít 1436 4| konduktor gondjaira bíznak, aki Fehérváron és Kiscellen, a csatlakozó 1437 4| kolostori életünk felől s mire Fehérvárra értünk, már a jó pajtások 1438 3| fiókjából a töltött revolvert s fejbe lövöm magamat.~ ~Ha maga, 1439 3| negyvenöt vagy ötven perc mulva fejbelövöm magamat? Nehogy maga is 1440 14| gondolatot is kiverni a fejéből.~ ~Az Erzsike kisasszony 1441 12| és zavartan vakargatta a fejebúbját.~ ~- Hogy is hívják, - mondta, - 1442 13| meghallja valaki, amit a fejedelemnek mondani fog. Aztán rejtelmes, 1443 6| mindenféle léhűtő és stréber fejéhez dobálja... Ha így folytatja, 1444 14| én együgyűen azt vettem a fejembe, hogy a nagyságos asszony 1445 15| pillanatig az a kérdés járt a fejemben, vajon Gyurka nagy szamár– 1446 1| Karambolt játszom a fejemmel, de nem bánom most már...~ ~ 1447 11| Német barackot nyomott a fejemre, majd diópálinkát és szivart 1448 13| bástyaablakában, a Gärtnerius mester fejetlen törzse lassan porladt az 1449 3| emberi egzisztencia utolsó fejezete, a pillanat, amikor a napsugártól 1450 4| bizarr, ez a nagyszerű szó fejezi ki a legjobban), amit, ha 1451 3| volna föl. Reggel nehéz fejjel ébredtem és ettől az éjszakától 1452 12| mögött várta a következő fejleményeket...~ ~Litván mohón húzta 1453 14| örömmel látták a két gyermek fejlődő bizalmasságát s este, lefekvés 1454 2| megtapsoltak.~ ~A bor kissé a fejükbe szállt, egyszerre szükségét 1455 13| Gärtnerius mester fejvételéről sokat beszéltek az országban 1456 6| egymást érték a deputációk, feketekabátos szónokok tremolázó hangon 1457 2| hajólámpa kialudt, a hotel feketén ásított a lombok közül. 1458 2| behívnám magukat egy csésze feketére.~ ~- Úgy tehát éljen még 1459 5| Paulin, hozzon egy csésze feketét...~ ~Samu leült, de nem 1460 2| a szép asszony karját.~ ~Feketéztek, szivarra gyujtottak, a 1461 1| a tréfából.~ ~Freywaldné felállott.~ ~- Ha nem teszi meg, amire 1462 12| szerencsés mester...~ ~Mindnyájan felálltak, az inas pedig kitárta a 1463 12| kövér maitre a számolást félbehagyva, sietett a kasszából az 1464 5| Budapestre és az esernyőárus néni felbontatlan ágyát újra fölbontották 1465 12| irigységgel kóboroltam a féléjszakán át a kávéházak előtt. Egy 1466 2| mondotta kacagva, - nem felejtem el egyhamar.~ ~- Oh, hiszen 1467 12| folytán mindketten otthon felejtettük a pénztárcánkat. Zálogban 1468 11| abból, ha megtudná!...~ ~A félelem azonban nem gátolta meg 1469 12| napja nem ettem és babonás félelemmel őriztem a zsebemben egy 1470 13| mintha onnan olvasná le a feleletet), aztán mélységes meggyőződéssel 1471 8| mégis megijesztette az a felelősség, melyet egy egész életre 1472 4| ismersz meg?~ ~Egy pillanatig felém nézett, aztán sikoltva bontakozott 1473 15| mellett...~ ~A hegyorom túlsó felén egy fekete váromladék állott; 1474 1| szabású, mint amazé... A Bandi feleségéé piszébb, pajkosabb egy kevéssé...~ ~ ~ 1475 14| hallom, hogy már ismeri a feleségemet, - sőt sok időn át ott is 1476 8| oly fiatal volt, mikor a feleségemmé lett. ...Mondja meg őszintén 1477 8| Ádám csodálkozva nézett a feleségére.~ ~- Mit gondol, - mondta, - 1478 6| kamarás úr ő méltósága a feleségével délutánonként kikocsizott. 1479 3| baja a cselédekkel, akik feleselnek és meglopják, de a Burkussal 1480 2| egész asztal meghallotta, - félév előtt megkértem és kosarat 1481 2| tudni szabad?...~ ~Bossányi felhajtotta a poharát. Soha még drámai 1482 10| negyednyolc, a mutató már a félhez is veszedelmesen közeledik, - 1483 5| mosolygó kék szemét bánatos felhő borította el. Asszonyi szépségében 1484 12| embernek, hogy egy forró kávét felhörpinthessen...~ ~- Leültem, - folytatta 1485 1| elvonultak az izgalom sötét felhői. Vas Laci elmesélte, hogy 1486 12| játszottatok?~ ~A cigány felhúzta a homlokát és zavartan vakargatta 1487 15| hasadékon át látni lehetett a félig beomlott kapuboltozatot, 1488 13| szólott, majdnem dideregve a felindulástól:~ ~- Ezt a koronás, gyönge, 1489 14| arra, hogy egy brutális feljebbvaló alávalóan kínozza. Sós ma 1490 15| gyalogolás után szerencsésen feljutottunk a hegy ormára; a szobaleányok 1491 2| valami rejtelmes célzatu felköszöntőbe fogott, amelyben meggyőződéssel 1492 12| hogy Gézát már a századik felköszöntőben is szerencsésen elbúcsúztatták 1493 13| között? Elfrida hercegnőt félkosztra fogták, huszonnégy órára 1494 13| terhesek, a horizonton nehéz fellegek úsznak, a kis leánya pedig 1495 13| füléhez hajolt, mintha attól félne, hogy meghallja valaki, 1496 6| apósa zsörtölődéseit, mint a felnőtt ember, aki valami éretlen 1497 4| elhomályosult ajtaja egyszerre csak felnyilott s egy négyszögletes, ezüst 1498 8| mélyéről... Mikor a lusta Ádám felnyitotta a szemét, pillantása legelsőbben 1499 8| tizennyolc évig ismeretlenül is ő felőle álmodott, meghatva símult 1500 11| szemét.~ ~- Mit fog gondolni felőlem, ha mindezeket elolvassa...~ ~ 1501 4| gazdasszonykodnom kell, néha felolvasásokat tartatnak velem a szakácskönyvből 1502 1| Ha megengeded, még egy félóráig együtt maradok a cimborámmal... 1503 11| van szó, hanem csupán egy félóráról, vagy egy óráról, ami alatt 1504 2| lekötelezőleg öntött egy félpohár mózelit. Kocintottak s a 1505 13| udvart...~ ~Gärtnerius mester félreállt a kárpit mögé, onnan nézve, 1506 1| háziruhája hosszú uszályát félrecsapta. Kissé félve nézett Német 1507 9| meg az életüket semmilyen félreértés, most, hogy a szerencse 1508 15| egyik fiatal mama, gúnyosan félrehúzta a kicsiny száját.~ ~- Vajjon 1509 7| levelecskét, mely minden félremagyarázást kizárna...~ ~A főszolgabíró 1510 13| azonban ne riassza vissza Felségedet - írta búbánatos episztolája 1511 8| asszonyokat látott, egy felsőbb lény jóakaratával nézte 1512 12| kártyaasztalok mellől.~ ~- Ha estére felszaladtok hozzám egynéhány percre, 1513 10| családja kitagadja, míg ő félszerekben és kocsiszínekben játszotta 1514 12| lépést, utóbb pedig hangosan felszisszent. Mert Kertész doktor sok 1515 6| lókupec egész keserűsége feltámadt benne, mikor a veje, vagy 1516 3| napsugártól búcsút veszünk... Nem féltem a haláltól, de betegesen 1517 7| el...~ ~És míg az asszony feltépte a borítékot, ő szemérmetesen, 1518 1| valami fajdkakast...~ ~- Félti a kis életét?~ ~- Fájdalom, 1519 1| mi kocsin megyünk.~ ~- Ne félts engem, én megülök a kocsis 1520 12| huszast?...~ ~- Ne csináljon feltünést, - szóltam megdöbbenve, - 1521 6| hajnalban kelt, gyorsan feltűzte a haját, s rövid reggeli 1522 12| ha kis költekezésünkön felül még készpénzben ad negyven 1523 8| eddigelé egy rendetlen, hanyag, felületes bohém gondolkodásával járta 1524 6| volt elfoglalva, szintén felütötte a fejét a papirról.~ ~- 1525 6| nap fogott kezet vele s félvállról tudakozódott az egészsége 1526 6| gyenge nyárspolgári rend fenekestül fölfordult a Sárosdy–palotában. 1527 1| tagjai azonban már nem ültek fenn a büszke emelvényen, hanem 1528 13| szolgám, olvassad csak el fennszóval: mit közöl velünk a mi felséges 1529 8| herceg adjutánsa s mivel a fenség az olasz udvarnál vizitel, 1530 8| Budapestre az olasz udvartól... Ő fensége távirati úton bízott meg, 1531 1| mikor a kis Edinger Micinek fensztereztél, ugyan gondoltad–e akkor, 1532 15| boldogan szaladt a tréfásan fenyegetőző ura karjába.~ ~- Félt, ugy– 1533 13| kulccsal elzárt lakatot s egy fényesre csiszolt, drágamívü pápaszemet 1534 6| s diadallal vitte haza a Ferdinánd Oszkár főherceg arany-serlegét. 1535 14| benzinezte otthon megvedlett Ferenc József–kabátját... És dévajul 1536 12| Négy krajcárért még a külső Ferencvárosban sem lehet kapucinert kapni 1537 12| királynékat alkot, hanem ferencvárosi mosónékat, akik komolyan 1538 13| véleményed királyi urad férfias szépségéről?~ ~Hoys–Hopp 1539 14| sírva ölelte meg Sós urat, s férfiasságára és méltányosságára hivatkozva, 1540 4| magamra hagy egy idegen férfiért, aki az összes barátnői 1541 15| tart. Ilyenkor a regénybeli férfiideál jár az eszében, aki sárkányokat 1542 13| visszautasítottam, az erős férfinak ezt kiáltom: Jöjj mielőbb, 1543 15| egyéb dolga, hát egy olyan férfiről álmodik, aki épp olyan gyöngéd, 1544 4| állomást tartanak a helységben. Férfiú nem lévén a családban, abban 1545 15| csakugyan ily ostobák a férjek?) s öntelt mosollyal szólott 1546 6| könnyü fogaton hajtatott ki férjével együtt a reggeli galoppokra. 1547 13| aligha számíthatott különb férjre egy szegény, incifinci hercegecskénél. 1548 6| az ebédjére legtöbbet; a fertályfont hús, amit naponként megevett, 1549 10| cincogni kezd s a teremben a festék és petróleum különös illata 1550 11| hangosan megkoppant a zöldre festett bádogszekrény alján, Anica 1551 11| levél volt! Lángoló sorokkal festettem le azt a hatalmas szerelmet, 1552 12| bemutatkozott:~ ~- Drávai, festőművész.~ ~- Örülök, - mondtam, - 1553 4| más, mint a mama mosolygós fésülőnője, aki minden újságról referál 1554 3| ittam teát egy–egy szőnyeges fészekben, én is adtam forintos borravalót 1555 3| vagyok. Nemcsak az órámat feszítettem föl, mint minden ilyen apró 1556 8| a világ legeslegszebb fészkében, melyhez hasonlót sohasem 1557 8| mondta, - szép tőled, hogy a fészkemben fölkeresel...~ ~És Klárika 1558 11| biztosított arról, hogy kis fészkünket paradicsommá változtatja?~ ~- 1559 2| Helyes, - csacsogta, - ez a fesztelenség tetszik nekem!~ ~Bossányi 1560 4| huszártisztek szokták s kedves fesztelenséggel mutatkozott be:~ ~- Kálmán 1561 1| vendégek közül egy–kettő fesztelenül nézte végig a kipirult fiatalasszonyt, 1562 5| jobb szerette volna, ha a fiából kereskedő vagy iparos válik. 1563 5| Derék, hogy ilyen szorgalmas fiad van. Mondd neki, jöjjön 1564 1| lépcsőház alján... Hej, fiaim, micsoda hasonlatosság!... 1565 1| fesztelenül nézte végig a kipirult fiatalasszonyt, egy szakállas úr, ki sarkig 1566 11| levelezzek egy szerelmes fiatalemberrel?~ ~- Mindegy az, hiszen 1567 4| amelyet a környék összes fiatalsága - három fivér, akik közösen 1568 11| harmincötéves szíve egész fiatalságával szeretett egy nagyszakállu 1569 13| vérpadra küldte azt a merész fickót, aki fejedelmi személyét 1570 4| hiszem, nem is látta, hogy figyelek rá, mivel a szemeimet mereven 1571 8| aki urát az udvarlóira figyelmeztette volna. Ádám tehát mindjárt 1572 15| Kinizsi vércsefészkét... Hiába figyelmeztettem, hogy lekésünk az uzsonnáról.~ ~ 1573 15| fürdőbiztos anekdotáira figyeltem, de bensőleg ezt gondoltam 1574 11| könyörgött? Leültem a kerti filagóriában és ceruzával írtam meg negyven 1575 13| Elfrida hercegnő, bármilyen filigrán és bájos is lett volna különben, 1576 9| Tizennégyezer korona - és egyetlen fillérnyi adósság sem; azt hiszem, 1577 10| forint ötven krajcár egy fillérrel sem szaporodik és az ünnepelt, 1578 15| nagy szamár–e? vagy nagy filozófus? Az asszonyok pillantásából 1579 15| látszott, hogy nem tartják filozófusnak.~ ~ .oOo.~ ~ ~ 1580 3| hajnalig olvastam a nagy filozófusok munkáit, belemerültem a 1581 4| ő, mielőtt felelt volna, finoman szembe mosolygott velem. 1582 6| eszik, csak az öreg Sárosdy fintorgatta az orrát, mikor a levesét 1583 8| rémülten állt az inkriminált fiók előtt.~ ~- Nem engedem, 1584 8| beszéljen, mit dugott a fiókba?...~ ~Klárika rémülten állt 1585 8| tükrös szekrény nyitott fiókjába. Ádám színpadias sikoltást 1586 3| fölírom, kiveszem íróasztalom fiókjából a töltött revolvert s fejbe 1587 14| mikor libákkal és pávákkal firkálta tele a maga francia regényeit?... 1588 11| vállamon át, én ilyeneket firkáltam az innen–onnan előszedett 1589 10| létszámában négy jó étvágyu fiúból áll - hangosan cincogni 1590 1| a felesége ennek a rossz fiúnak?~ ~Német szertartásosan 1591 3| barna lányt a szememben száz fiúnál kívánatosabbá tesz; holott 1592 4| összes fiatalsága - három fivér, akik közösen gazdálkodnak, - 1593 14| jött s háromszáz forintnyi fizetéssel gyakornokul lépett a bankjába, 1594 14| mert a nősüléshez előírt fizetést, fájdalom, csak akkor fogja 1595 12| könnyű, mert ön ki fogja fizetni a pálinkáját. De nekem négy 1596 2| bemutatkozott minden idegennek, és a fizetőpincér előtt is komolyan pózba 1597 12| krajcárom van.~ ~- Hát miből fizetünk?~ ~- Ha én tudnám...~ ~Rezignáltan 1598 13| bajára valaki a gyógyító flastromot ismeri, az a valaki bizonyosan 1599 8| meglátod, hogy kijön majd a flegmából...~ ~- Ha csak az kell, - 1600 13| csukni a pernahajdert a flóriántéri vaskalitkába...~ ~A szegény 1601 14| lesujtva hagyta el mindörökre a fő–utcát. Heinrich urat valami 1602 11| hogy a csürjét új szalmával födette be, vagy hogy egy béresét 1603 2| asztalnál ült, erőszakkal fölajánlott egy pohár pommeryt. Egy 1604 1| kalapot, naccsága, majd fölakasztom én...~ ~A vendégek közül 1605 2| tetszik nekem!~ ~Bossányi fölállott és a bonvivant szinész viharos 1606 8| csevegtek; Klárika pedig fölállt a helyéből:~ ~- Magukra 1607 5| felbontatlan ágyát újra fölbontották esténkint.~ ~Samu ismét 1608 8| simította meg a sírásban fölborzolt haját.~ ~- Látja kis csacsi, - 1609 13| népek?~ ~A herceg homloka a földet érintette.~ ~- Óh, Felség, 1610 11| viharai ellen megvédeni?~ ~A földhöz csaptunk néhány poharat, 1611 1| vágott közbe:~ ~- Talán földid ez az úr?~ ~Vas Laci meghajolt.~ ~- 1612 13| a többivel együtt ő is a földig hajolt, ekképp szólott, 1613 14| meghalt volna, semmint a földijei előtt nyomorogjon, lesujtva 1614 14| családtagnak tekintették fiatal földijüket és Sós úr esténként híven 1615 3| genuai öbölben, a napsugaras Földközi–tenger partján, enyém talán 1616 13| Ha Felséged csak egyszerü földmíves lenne, száz világszép hercegné 1617 3| tanító úr, vagy mások, akik a földön a kötelességüket teljesítették.~ ~ 1618 7| A felesége, akit Szalóky földöntúli szépségnek tartott, valami 1619 15| kacérkodva dültek hátra a földre terített plaideken, csak 1620 6| többnyire egyedül ebédelt a földszinti lakásában s mivel a szakács 1621 15| cincérek is vannak e nyomorult földtekén... Mikor az egyik kanyarodónál 1622 1| Belőlem szegény falusi földtúró lett, amíg ő itt éli a világát... 1623 2| diszkrétül borult az ablak fölé, amelyen belül a szép leány 1624 15| mert ha a lelkiismerete fölébred, csupa gyöngédség és szeretet 1625 2| valamit. A huszár hamarosan fölébresztette a cigányprimást.~ ~- Hé, 1626 8| himzett kötény ilyenkor föléje hajolt s egy kisleányos 1627 12| micsoda jogon merészkedett fölemelni a huszast?...~ ~- Ne csináljon 1628 8| de később, a csemegénél, fölengedett.~ ~- Igazán szereti azt 1629 4| történik velem?~ ~- Okvetlenül fölfalják a farkasok!~ ~- Könnyü magának 1630 15| elégült pillantást vetett e fölfedezésre, aztán nyájasan belémkarolt, 1631 8| poratomot is szerencsésen fölfedezte az előszobában. Szóval, 1632 3| Ugy–e, érthetetlen és fölfoghatatlan hát így első hallásra, hogy 1633 6| nyárspolgári rend fenekestül fölfordult a Sárosdy–palotában. A fiatalasszony 1634 10| jár a székek közt. Miska fölgyujtja a petróleumlámpákat, miközben 1635 12| álmosan hunyja le a szemét. Fölhasználtam ezt a pillanatot és hirtelen 1636 3| búcsúlevelem borítékjára a cimet fölírom, kiveszem íróasztalom fiókjából 1637 14| hiszen utóvégre mégis csak a följebbvalója... hátha alattomban bosszút 1638 10| magát mastix–szal, keserűen fölkacag:~ ~- Nyomorultak!... Ötven 1639 10| Sz. Pataky János pokolian fölkacagott:~ ~- Haha, ezért küszködtem, 1640 15| karaván a majorság mellett fölkanyargó hegyi ösvényen megindult.~ ~- 1641 8| mert Ádám, a kilencórai fölkelés dacára, sem élt az axiómák 1642 9| arcvonásaihoz stílszerü...~ ~Fölkelt az ura öléből, s néma keserűséggel 1643 5| voltunk, mint te...~ ~Mielőtt fölkeltek, Alster úr csöngetett a 1644 8| tőled, hogy a fészkemben fölkeresel...~ ~És Klárika felé fordulva, 1645 4| vagyunk...~ ~Szerettem volna fölkiáltani: “Csaló, csaló, csaló! Hát 1646 6| úriembernek. Parvenü eredete föllázadt, mikor az inas méltóságos 1647 1| elhatározás ellen nincsen többé föllebbezés. Vállat vonva szólott.~ ~- 1648 5| után...~ ~Samu egy kedden fölment. Alsterék az Andrássy–út 1649 10| külvárosi korcsmáros is fölmondja a vacsorahitelt, mikor a 1650 9| konyhaajtó nagy lármával fölnyílott, s Cserna úr, a ház feje 1651 13| tógája zsebéből, óvatosan fölnyitotta a kulccsal elzárt lakatot 1652 4| Andor!...~ ~A kupé ajtaját fölnyitották s e percben egy bundába 1653 5| Margitja még magasabban áll ő fölötte, mint a büszke Laraque Margit 1654 8| mellett. Klárika hirtelen fölriadt, Ádám pedig nevetve megkérdezte 1655 2| Bossányi, - kisérjük haza.~ ~Fölsegítették a kabátját, a szép asszony 1656 8| karját, hogy Ádám majdnem fölsikoltott.~ ~- Úgy beszélik, hogy 1657 8| és szerelmes lovagot vélt föltalálni az ő egyetlen uracskájában, 1658 15| amikor az uzsonnát végre föltálalták a buja pázsitra (még fagylalt 1659 13| kincsesháznál többet ér... Aki fölteszi, az nem a világot látja 1660 12| hevesen ellentmondott ennek a föltevésnek, végre is fogadásra került 1661 12| kidobnak az utcára. És e föltevéssel merészen beléptem egy üllői– 1662 8| ablakban, a feleségemnek régóta föltünik a lusta és unatkozó huszár... 1663 11| egy ékes levél elkészül.~ ~Fölültetett maga mellé a bakra és gyorsan 1664 12| pénzdarabot észrevétlenül fölvegyem, de hirtelen ijedten álltam 1665 9| küzdelmekkel tudta csak fönntartani a háztartása egyensúlyát. 1666 14| kisasszony.~ ~Sós úr, mint föntebb már megírtuk, alaposan ráijesztett 1667 10| őrzi.~ ~- Mit keres itt? - förmed a kis mosolygó emberkére.~ ~ 1668 6| különböző álnevek alatt - fogadásokat kötöttek a bookmakereknél, 1669 12| a föltevésnek, végre is fogadásra került a dolog és az egyik 1670 4| üdvözlő küldöttséggel fogadnak. Mama elkisért a központi 1671 9| boutonjaival, - a diadémom láttára, fogadok, hogy enni fogja a méreg... 1672 13| az én uram nem lesz, azt fogadom...~ ~- És miért nem?~ ~- 1673 11| hazatértem, az egész ház azzal fogadott, hogy Anica egy dunántúli 1674 2| ezt a konstáblert szívesen fogadták, mivel kardot visel. Májusban 1675 4| méltóságteljes hallgatással fogadtam mindezt, de utóbb - hiszen 1676 11| ő is megismerné, ha más fogalmazná a leveleket. Irja csak tovább, 1677 11| őrzi a Jánosi megsárgult fogalmazványait, Anica pedig az én rapszódiáimat 1678 11| Hát mit tegyek?~ ~- Fogalmazzon a nevemben valami szerelmes 1679 6| tekintélynek, nem egyszer olyan fogások kerültek az asztalra, melyektől 1680 7| lova, a kocsiszínben három fogata állott, tamáshegyi birtoka 1681 13| Gránát báró, az udvari fogatok gondozója, Kanonenstein 1682 6| rövid reggeli után könnyü fogaton hajtatott ki férjével együtt 1683 11| Nohát, - ösztönzött, - fogj hozzá öregem, iziben...~ ~ 1684 12| tartja. Mit tegyek, mihez fogjak most? Egy homályos ösztön 1685 10| a garderobe–ját úgy itt fogják, mint a karikacsapás... 1686 10| nézőtérre. Mózes helyet foglal a pénztár mellett, Raksányi, 1687 15| a rögtönzött uzsonnával foglalatoskodtak, a társaság hangos lárma 1688 2| Tessék, - szólt, - foglaljanak helyet az urak!~ ~Bossányi 1689 8| tizenöt éven át egyébbel sem foglalkozott, mint az asszonyi lélek 1690 3| a világhírü tudósok se foglalkoztak objektivebben ezzel a tárggyal, 1691 3| embert egyáltalában nem igen foglalkoztatják. Emlékszem, hogy amíg a 1692 10| négy gyermek... Ők hangosan foglalnak helyet a támlásszékeken, 1693 15| a fűben magunk is helyet foglaltunk, egy pillanatig az a kérdés 1694 7| kétszer verejtékes homlokkal fogódzott meg a bársonyos karfában, 1695 12| Böjtöld ki! És én kezembe fogtam megint az újságot, de az 1696 9| megelégedés költözködik mától fogva a házunkba...~ ~Hizelkedve 1697 11| Néha (mikor a szivarok fogyófélben voltak) mesterségesen előidéztem 1698 13| kedvese meghallgatott. Sápadt, fogyott a szerencsétlen fejedelem, 1699 10| direktor, aki állítólag főhadnagy volt a szabadságháborúban, 1700 6| haza a Ferdinánd Oszkár főherceg arany-serlegét. A verseny 1701 9| Ilyesmit csak a királynők és a főhercegnők hordanak. A Partichné ékszerei 1702 15| nem láttam, meghízott és főjegyzővé lett a vármegyénél.~ ~- 1703 7| irnok kezei közül, aztán a fojtogatástól sápadtan folytatta:~ ~- 1704 6| mágnáspalotának nézték a házat, főképp olyankor, amidőn a Sárosdy 1705 13| a trónus előtt a távozó főlovászmestert.~ ~- Te egyenes és őszinte 1706 4| segélymozdony, mely a délután folyamán megjött, hóekét és lapátoló 1707 10| kulisszák mögött eleven élet folyik. Csapó a kellékeket rendezi, 1708 5| a Nádor–utca egy üveges folyosóján belül ütötte föl tanyáját 1709 13| Ebben a ruhában? Még a folyosóra se vezethetlek így, nemhogy 1710 8| édes, leírhatatlan álommá folyt össze ez a gyönyörűségteljes 1711 11| Albert úr azonban, mint a folytatásból látszott, nem gondolt semmi 1712 7| házasság, Szalóky pedig folytonosan úgy érezte, hogy ő egy nem 1713 14| Terényiről, a levelező–osztály főnökéről... De azt hiszem, elmegy 1714 14| Terényit, a levelező–osztály főnökét, Basch urat, a pénztárost, 1715 4| megindult újra, de csak lassan, fontolgatva, mintha még mindig a fölött 1716 1| ortografiáju étlapot.~ ~A kékruhás fontoskodva súgta meg:~ ~- Túrós–csusza 1717 9| Hát nem mondtam, hogy a főnyeremény ékszerekből áll?~ ~- Micsoda 1718 5| sorsjegyek kétszázezer forintos főnyereményét egy szegény szlavóniai vasúti 1719 12| beláthatatlan hullámaira. Ha a főpincér humoros fickó, jóakaratúlag 1720 7| miközben a kávéját kifizette a főpincérnek. Egy darabig még ott kószált 1721 12| aki csinos kabátban jár és főrangú asszonyokkal bizalmaskodik. 1722 3| hűséges kutyaszemét néha úgy fordította rám, mintha ezt mondta volna: 1723 4| utazik, Nagysád?~ ~Félre sem fordítva a fejemet, bizonyos megvetéssel 1724 10| án fogja megülni ama nap fordulóját, amelyen ötven évvel ezelőtt 1725 8| fölkeresel...~ ~És Klárika felé fordulva, jókedvűen folytatta:~ ~- 1726 9| már végképp kivesszük a forgalomból... Néhány jó cigarettát 1727 5| mikor a legbelső irodában forgatta az írásokat:~ ~- Bolond 1728 9| hozhat, annyiért, amennyi a forintból visszajár...~ ~- Mit fogunk 1729 6| körülbelül negyedmillió forintjába került egy éven át. A fiatalok 1730 4| A kis földszintes, őrház formáju állomás előtt föl volt gyujtva 1731 14| hogy Terényi hónapok óta formálisan üldözte Sós urat, aki azonban 1732 10| megérezte a negyvennyolcas forradalom szelét.” Az ifju színészt 1733 14| hátha alattomban bosszút forral...~ ~Sós úr, bár később 1734 3| ötlete többnyire banális forrásokból fakad, azt mindnyájan tudjuk. 1735 8| kijelentéssel, hogy Ádám azontúl még forróbban szerette az ő bolond kis 1736 8| föl most a dohányzószoba foteljéből.~ ~- Bocsánat, - szólt remegve, - 1737 12| kosztümjüket. De viszont Hohenlohe főudvarmester sem igen írhatna magyar 1738 1| mindennapos vendéggé lett a főváros milliomos zsúrjain. Freywaldék 1739 14| föl pár évvel ezelőtt a fővárosba. Heinrichet, aki Szombathelyen 1740 1| házigazdámért, akinél a fővárosban lakom...~ ~Nagy megindulással 1741 12| a huszas a büszke, emelt fővel való távozást jelentette 1742 13| a schwarzwaldi hadsereg fővezére, Schoennichen, az udvari 1743 8| órakor komolyan reggelit főznek, - mikor ő eddig sohasem 1744 3| lefekvés előtt a teámat főztem. Föl szerettem volna kiáltani 1745 8| termetén és mellette egy frakkos szótlan úr - a férje - szorongatta 1746 1| Freywaldné megsímogatta a doktor franciás szakállát.~ ~- Vigyen el 1747 13| Tudd meg, hogy Joannes Franciscus Balthasarius Gärtneriussal 1748 10| éhenhalunk...~ ~- Ugyan, mi a frányát? - szólott Csapó úr türelmetlenül. - 1749 14| beszéltek azzal az elkapatott fráterrel... Ha velem kezd, tudom 1750 8| névjegyen e sorok állottak: Freiherr Hans von Kleinecke, k. u. 1751 1| főváros milliomos zsúrjain. Freywaldék álltak vagy öt–hat millióig, 1752 1| sarokban, udvariasan segítve Freywaldnénak, aki mosolyogva nézett rá:~ ~- 1753 14| gesztenyeszínü haja volt és friss, pirospozsgás arcocskája; 1754 1| Allons, je vous prie, il fait froid.~ ~Szó nélkül ott hagytak, 1755 13| villámát kérné le az akaratos fruskára... Azután maga is elcsüggedve 1756 14| garniturából már kibújt a tengeri–fű), hanem a ház legidősebb 1757 15| éljenzéssel fogadta. Amíg a fűben magunk is helyet foglaltunk, 1758 5| közeledtek és Margit reá függesztette tiszta, világoskék szemét, 1759 8| rézkilincsek tisztaságától függne... És Ádám egy lomha óriás 1760 9| mondani... Nekem az ötforintos függő és háromforintos melltű 1761 2| ablakai felé. A hófehér függöny diszkrétül borult az ablak 1762 5| sötét, tükrös előszoba, a függönyök, a kékfőkötős szobaleány, 1763 5| lépteket hallott Samu és a függönyön át egy tizenöt éves leány 1764 13| mester most egészen a király füléhez hajolt, mintha attól félne, 1765 4| beszélt, titkolózva súgta a fülembe:~ ~- Remélem, hogy nem haragszik?~ ~- 1766 12| Titokzatosan közelebb hajolt a fülemhez.~ ~- Osszuk meg, uram, - 1767 1| meg valami apró korcsma fülkéjében, a Német egyik diákkori 1768 15| susogás hangja ütötte meg a fülünket, de Gyurka óvatosan intett 1769 15| A ravasz férj.~ ~A fürdőben összetalálkoztam egy régi 1770 15| fiatal asszonyt, - szóltam a fürdőbiztoshoz.~ ~Gyurits úr fitymálva 1771 15| vitte a hegyi ösvényen. Én a fürdőbiztossal csevegve haladtam fölfelé 1772 2| hajóhíd karfáján. Odakünn, a fürdőhely külső részén, ezer és ezer 1773 8| diadalmenetben vonult le vele a fürdőszobából a szalonba... A költői igazságszolgáltatásnak 1774 5| a hitközség segélyével fürdőzni jött föl Budapestre és egy 1775 13| kérdezte XIX. Tivadar fürkészve.~ ~- Óh, Felség, - sipítozta 1776 7| pedig elgondolkodva tovább füstölt. Aztán egyszerre csöndesen 1777 9| regalitászra. Boldogan fujta a füstöt a levegőbe, miközben a felesége 1778 4| csöngetés, zakatolás s éles füttyhangok mellett gördült ki e dómszerű 1779 12| tudnám...~ ~Rezignáltan fütyölni kezdtünk, Drávai a taktust 1780 15| kezét a hadnagy karjai alá füzte, s kipirult arccal, ragyogó 1781 9| világos regalitászra. Boldogan fujta a füstöt a levegőbe, miközben 1782 7| remegni kezdett, - aztán fuldokolva odaborult az asztalra.~ ~- 1783 7| gondolta a nyomorult irnok fulladozva. Mert ő valóban nem tartozott 1784 3| hálószobám mennyezetét. Oly furcsán, oly különösen éreztem magam, 1785 15| is letelepedtek a kövér fűre, a mamák kacérkodva dültek 1786 12| lehajoltam a huszasért, - de furfangos vetélytársam erre szintén 1787 3| vonatot, hogy gyorsabban fussa be azt a néhány hátralevő 1788 8| majd a spájzban mérte a fűszereket egy csillogó rézmérlegen... 1789 10| lelkes közönség tapsaival fűszerezheti sótalan kenyerét. Vederemo.”~ ~- 1790 13| Schwarzwaldenbe az az udvari futár, akit Elfrida hercegné a 1791 12| munkálatait is általlengi. Aki fűtetlen szobában királynékról ír 1792 6| nap a trainer–telepeken futkosott s komolyan pályázott arra, 1793 12| humoros fickó, jóakaratúlag futni hagy, ha nem, - nos, hát 1794 14| sápadt fiatalembert a karjába fűzve, okosan így szólott:~ ~- 1795 5| szólott hozzá:~ ~- Tudom, Gärtner úr, hogy az ég önt bőven 1796 13| Franciscus Balthasarius Gärtneriussal beszélsz, a világ legelső 1797 1| inszinuáció ellen, hogy ily galádul elhagyja őket.~ ~- Talán 1798 2| libbent meg, mint egy ébredő galamb.~ ~Bossányi elérzékenyülten 1799 6| Emilbe, aki akkoriban a galamblövő–versenyen negyvenhatos szerièst 1800 13| Annyit tudsz, mint a hírneves Galenus, aki állítólag mindazokat 1801 8| városban nézték végig a galériákat, a harangjátékokat, a dómokat, 1802 6| férjével együtt a reggeli galoppokra. Néha csak ebéd után tértek 1803 4| volna gyerekség. Dömjén–Gálosdon, ahová távirati értesítés 1804 8| pedig könnyelmű, mint egy gamin. És a százhúsz napos asszony, 1805 14| szoba tetszett (a ripsz–garniturából már kibújt a tengeri–fű), 1806 15| a szomszédos tamásfalvi garnizonból...~ ~Együtt ebédeltünk, 1807 14| öltözködnek, ha vendég jön, a garzonélet ezer baját és nyomorúságát...~ ~ 1808 11| A félelem azonban nem gátolta meg abban, hogy tovább is 1809 8| szert félelmetes hírnévre. A gaz Ádám tizenöt éven át egyébbel 1810 8| klubjából, a himzett kötény gazdáját ott találta az utcai ablak 1811 4| három fivér, akik közösen gazdálkodnak, - megtisztelt a jelenlétével. 1812 3| mondta volna: Értelek, kis gazdám és szeretlek is, csak éppen 1813 4| fiatalság - a kasznár, a gazdasági irnok s a borzas községi 1814 4| amit egy fehérkötős mormogó gazdasszony állít az éjjeli szekrényemre. 1815 4| az idő, hogy törülgetnem, gazdasszonykodnom kell, néha felolvasásokat 1816 4| és Brigitta asszony - a gazdasszonyt okvetlen Brigittának képzelem - 1817 12| helyet foglaltak, az inas egy gazdátlan boros poharat tett az asztalra. 1818 11| könnyezve borult a nyakamba.~ ~- Gazember, - mondta, - hiszen ennél 1819 4| ezért a szeretetreméltó gazemberért?”~ ~ ~ ~ 1820 1| sötét utcákon csillogtak a gázlámpák, az elegáns üzleteket zárták, 1821 9| hogy a villamos el nem gázolt... De elég az hozzá, hogy 1822 10| élt, hogy a színművészet géniuszát szolgálhassa. De a nyomor 1823 10| Sz. Pataky János vagyonos gentry–családból származott s édesapja 1824 3| saját házamban lakom, sőt a genuai öbölben, a napsugaras Földközi– 1825 8| gyűlölettel viseltetett ama geometriai emberek iránt, akik előre 1826 4| felől, hogy a teljes nevét Gerence–Szent–Tamásnak írják s a 1827 1| szakállas úr, ki sarkig érő gérokkot viselt s akit a többi kedélyesen 1828 14| díját nyerte meg, hosszu, gesztenyeszínü haja volt és friss, pirospozsgás 1829 12| Kertész doktor szerényen gesztikulált.~ ~- Megpróbálhatom - mondta - 1830 12| Mikor hajnalfelé, hogy Gézát már a századik felköszöntőben 1831 14| szivarra... vagy egy jó gianaclis–ra, ha úgy tetszik...~ ~ 1832 5| iparos válik. De Samu már gimnazista korában oroszlánkörmöket 1833 15| Molnár Gyurkával, aki a gimnáziumban híres volt a csinytevéseiről, 1834 5| zongora, melyen csodálatos girandole–ok álltak, a hűvös, nyugodt 1835 3| rándulhatok át Marseille–be, Glasgowba, vagy akár körülhajókázhatom 1836 2| és kutatva pillantott a gömbákác alá. Hárman ültek az asztal 1837 2| lábakkal cigarettázott a gömbölyü akácok alatt. A lámpa üvegburája 1838 9| nagyot lélegzett, aztán görcsös erővel ragadta meg a felesége 1839 7| halál kérdése...~ ~Szalóky görcsösen vonaglott, a főszolgabíró 1840 4| éles füttyhangok mellett gördült ki e dómszerű üvegboltok 1841 12| fehér márványasztalt tartott görnyedve a feje–bubján.~ ~Géza, a 1842 13| érces hangon, - úgy ama görög harcosnak aligha van most 1843 2| metszett ketté egy jéghideg görögdinnyét.~ ~Bossányi egy hét óta 1844 4| egyedül bolyongok az élet göröngyös útjain! Bevalljam–e neked: 1845 13| magányos útjait járták, gyáván gőgicsélni kezdett, mint a gyermek, 1846 9| Azt hiszem, hogy a gőgös Partichné meg fog pukkadni 1847 13| föltette a pápaszemét és gőgösen végignézte a kopott, tolakodó 1848 1| mondanivalója van.~ ~Német a gomblyukába tűzött egy fehér szegfűt 1849 12| mindig krizantémumot hord a gomblyukában. Talán valami külföldi attasé, 1850 15| sárkányokat öl és pamutot gombolyít. Minden új ismeretség új 1851 14| bankjába, a lakáskeresés gondjai között egyszerre eszébe 1852 4| beültetnek a kupéba s a konduktor gondjaira bíznak, aki Fehérváron és 1853 8| becsvággyal intézte a háztartás gondjait és délután csak akkor feküdt 1854 9| meghalt volna, semhogy még gondolatban is hűtelenné legyen hozzá...~ ~ 1855 14| pintyet... Jó lesz még e gondolatot is kiverni a fejéből.~ ~ 1856 3| be vagyok csípve attól a gondolattól, hogy ma éjjel mindent meg 1857 8| megharagszik.~ ~- Ugyan hogy gondolhat ilyesmit?~ ~- Ma csókot 1858 8| huszárokkal... Mert ugyan mit gondolhatott Kleineck báró, mikor magát 1859 14| mint annyi más... Hogy is gondolhattam volna komolyan arra, hogy 1860 4| Oh hogyne, hogyne! Csak gondolj vissza a kolostorbeli táncestélyre, 1861 10| behozhassuk... Mi az ördögöt gondoljak hát ki?... Ha csak azt nem 1862 10| mondta neki sötéten, - gondoljon ki valamit, mert éhenhalunk...~ ~- 1863 14| kijelentette, hogy a hűtelen leányt gondolkodás nélkül lelőné... Sőt végigsimítván 1864 8| hanyag, felületes bohém gondolkodásával járta az élet ösvényeit 1865 8| sem lett volna ahhoz, hogy gondolkodjam. Mondja, hogy hívják azt 1866 3| első izben kezdtem komolyan gondolkodni az élet és a halál problémája 1867 6| processzusai mindig érdeklik a gondolkodó közönséget, bizonyára nem 1868 3| téved. Nem búsulok, nem gondolkodom, egyszerüen boldog vagyok. 1869 8| megkérdezte tőle:~ ~- Miről gondolkodott, kis bolond?~ ~- Nem gondolkodtam, - 1870 11| amit nekem szánhatsz?~ ~Gondolkodva számítgattam magamban.~ ~- 1871 6| szívéről. A nábob, aki nemes gondolkozásának már annyi jelét adta, ismét 1872 3| csak párája...~ ~Sokáig gondolkoztam ezen a dolgon, mert az én 1873 4| ráncold össze a homlokodat, gondolkozzál - úgy van, a helyes nyomon 1874 1| cilinderjén.~ ~- De az istenért, gondolkozzék higgadtan. Valaki megismeri, 1875 8| nem szabad rólam rosszat gondolnia... A huszár oly szerény, 1876 14| pedig sokszor álmodozva gondolok rá... Sós kisért haza délutánonként 1877 10| előadás reggelén.~ ~- Ugy gondolom, hogy a spájzba tettük, 1878 13| Tivadar esengve, - mit gondolsz: van–e bennem valamely erény, 1879 1| Micinek fensztereztél, ugyan gondoltad–e akkor, hogy mással leszel 1880 3| a barátaim talán sohase gondoltak. A szerelemben a pillanatnyi 1881 13| báró, az udvari fogatok gondozója, Kanonenstein lovag, a schwarzwaldi 1882 10| a direktor egy délelőtt gondterhelt ábrázattal hívta félre Csapót, 1883 6| Tehát ismét megengedi a gondviselés, hogy egy léhűtő adósságait 1884 6| polgárokat neveljenek... Ha a gondviselésnek úgy tetszik, hogy még meghosszabbítja 1885 9| kezét, hogy valami mázsás gorombasággal válaszoljon, mikor a konyhaajtó 1886 4| többé engedelmeskedni a gőz hatalmas erejének. Az utasok 1887 5| egy Amerikába vitorlázó gőzhajón.~ ~Oh, Samuka már ebben 1888 14| ajánlotta be egyik virágzó gőzmalomhoz, Heinrichné asszony maga 1889 3| mondani, hogy az asszonyi grácia nem hatott volna rám annyira, 1890 5| bájból, a kis Margit édes gráciájából, akivel együtt járta be 1891 12| kereskedő. És aki egy finom, graciózus keringő kottáit leírja, 1892 12| Mikor kilenckor az ügyvéd gránátposztós fegyvertartója alatt helyet 1893 8| Mefisztó oltárhoz vezeti Gretchent - és a pap a jó Isten nevében 1894 13| nem jelentkezik Hoys–Hopp grófnál, az udvarmesternél.~ ~- 1895 8| sohasem láttak az Ohnet grófnői, ámbár (mint ezt Ádám a 1896 10| félelmetesen nézi az alacsony Grünt, aki ijedten meglapul... 1897 8| ablakból...~ ~Klárika zokogva gubbaszkodott össze, - de Ádám most kedveskedve 1898 5| rettentő végzet, hogy én gumiszagu könyvtárakban, piszkos hársfa– 1899 4| hittem, hogy ezt lesujtó gúnnyal mondom, de ő, mielőtt felelt 1900 6| méltóságos urat most megütheti a guta, - mondta magában, miközben 1901 4| is írtuk csak az iskolai gyakorlatban? - míg én egyedül bolyongok 1902 1| s csodálatos, még a City gyakorlott őrszemei előtt is mindeddig 1903 14| abban állapodtak meg, hogy a gyakornok a reggelit és a vacsorát 1904 14| háromszáz forintnyi fizetéssel gyakornokul lépett a bankjába, a lakáskeresés 1905 12| és így szóltam magamban: Gyalázat, hogy csupán én legyek kizárva 1906 15| eltünt a túlsó oldalra vezető gyalogösvényen...~ ~Mi volt ez? Úgy éreztem, 1907 15| viszonyairól.~ ~Másfélórai gyalogolás után szerencsésen feljutottunk 1908 1| Akár ha Óbudáig is kellene gyalogolnom...~ ~Hallgatva baktattak 1909 1| jól sikerült, a szobaleány gyanútlanul visszatért, Freywaldné rátalált 1910 1| valahova a józsefvárosi gyarmatokba, ahol a City előkelő bankárnéit 1911 13| magányos útjait járták, gyáván gőgicsélni kezdett, mint 1912 13| hercegnő? Ezt a pulyát, ezt a gyávát, ezt a siránkozót? Van jó 1913 9| melltűből. Mindannyi csupa gyémánt és rubint... Az értékük 1914 10| direktorné bezálogosította a gyémánt-melltűjét, mellyel a sajószentpéteri 1915 9| lenne nálad arra, hogy e gyémántokat viselje... Szép vagy és 1916 13| tetszése szerint aranyat és gyémántot csinált az értéktelen kovakőből. 1917 9| A szeme előtt sziporkázó gyémánttornyok táncoltak, mesés fényben 1918 6| a derbit, - az amúgy is gyenge nyárspolgári rend fenekestül 1919 15| mosollyal szólott hozzám:~ ~- Gyere, hajszoljuk föl a szökevényeket... 1920 6| az apósára:~ ~- Inkább a gyerekeinek adná a pénzét, semhogy mindenféle 1921 10| még mindig csak a Steiner–gyerekek rakoncátlan lármája hallatszik 1922 6| ember, aki valami éretlen gyerekkel tréfálkozik.~ ~- Öregem, 1923 8| a nagy, könnyelmű, rossz gyerekre, aki a felesége csókjait 1924 4| leánynak bizonyára nem volna gyerekség. Dömjén–Gálosdon, ahová 1925 10| Schafarikékat és a lármázó gyermekeket látja ...A hét forint ötven 1926 5| ég önt bőven megáldotta gyermekekkel... Tizenegy gyermek és négyszáz 1927 8| szerelmet nem lehet erőltetni, gyermekem... hiszen oly fiatal volt, 1928 13| koronás, gyönge, tehetetlen gyermeket szeretné Elfrida hercegnő? 1929 2| Bossányi vállára.~ ~- Ha gyilkossági szándékát prolongálni tudná, 1930 14| nem igen hitt a szerelmi gyilkosságokban, hidegvérűen szivarra gyujtott, 1931 13| felindulástól:~ ~- Ezt a koronás, gyönge, tehetetlen gyermeket szeretné 1932 15| lelkiismerete fölébred, csupa gyöngédség és szeretet irántam. Ilyenkor 1933 2| parkon túl, a tó felett, gyöngén világosodni kezdett az égboltozat, 1934 13| istentelen, aki a királyt, ilyen gyöngének, ilyen nyimnyámnak tünteti 1935 15| neki az ember...~ ~- Hát gyöngesége is van? - kérdeztem csodálkozva.~ ~ 1936 15| jólelkü, hogy az egyetlen gyöngeségét szívesen megbocsátja neki 1937 9| legendák hercegei élnek. Sokáig gyönyörködött a csillogó látványban, míg 1938 3| teljesítették.~ ~A tanító gyönyörködve hallgatta a kitörésemet, 1939 1| kaszinóban.~ ~...Szóval gyönyörű volt. Titokban megsúghatom, 1940 11| ki válaszában, hogy ennél gyönyörübb levelet még a regényekben 1941 3| hogy a világon még ezer más gyönyörüség is akad a csókon és az ölelésen 1942 3| szerelemben a pillanatnyi gyönyörűségnél sokkal jobban érdekelt, 1943 8| álommá folyt össze ez a gyönyörűségteljes negyvenkét nap. Klárika 1944 6| szíve csaknem kicsordult a gyönyörűségtől...~ ~ ~ 1945 13| azt állítja, hogy be tudná gyógyítani a szíved sebét...~ ~- Az 1946 13| szegény urad bajára valaki a gyógyító flastromot ismeri, az a 1947 3| idegeim vasból vannak, a gyomrom jó, s a tüdőm négycsillagos, 1948 6| magának a földszinten, míg Gyorokyék hangos zajjal vették birtokukba 1949 6| rendezték be: az öreg úr Gyorokyéknél ebédelt, az első emeleten, 1950 6| méltóságos úrnak szólította Gyorokyt, míg őt csak mintegy kegyelemképp 1951 7| át, a saját kezemmel. Igy gyorsabb és biztosabb.~ ~- Maga? 1952 4| hegyszakadékban hat öl magasra gyülekezett föl a hó s a lokomotiv kerekei, 1953 2| szólt, - mely zamatos gyümölcsöket érlel...~ ~- Ej, - válaszolt 1954 9| forintot helyezhetünk el gyümölcsözőleg a takarékba... Tizennégyezer 1955 2| utolsó üveg badacsonyinál már gyürkőzni kezdett.~ ~- Belekötök azonnal, 1956 7| ez, mintha egy szivarra gyujtana, engem, hitvány ördögöt 1957 2| Feketéztek, szivarra gyujtottak, a direktor részleteket 1958 8| meghívást...~ ~Szivarra gyújtottak, csevegtek; Klárika pedig 1959 8| takarékpénztári könyveket gyűjtsön, mikor ma vagyunk és holnap, - 1960 14| nyugodtan megbízhatik... Gyujtson rá egy szivarra... vagy 1961 4| formáju állomás előtt föl volt gyujtva a zöld lámpás. A peronon 1962 14| asszony kíváncsian.~ ~- Sós Gyulának...~ ~- Jesszusom, csak nem? - 1963 14| Basch urat, a pénztárost, Gyulát, a levelező–osztály szolgáját, - 1964 8| tanácsait s érthetetlen gyűlölettel viseltetett ama geometriai 1965 8| perszóna hites férje szívéből gyűlölte az axiómákat, az ókori bölcseket, 1966 1| az asszony a dúsgazdag Gyurgyik, a híres háztulajdonos leánya 1967 4| Csakugyan te vagy az, Gyuricám?~ ~Az első pillanatban nem 1968 4| lepett meg (hogy Andort Gyuricának szólították), hanem az, 1969 15| szóltam a fürdőbiztoshoz.~ ~Gyurits úr fitymálva húzta félre 1970 15| fiatal leány, az öreg doktor, Gyurkáék, a hadnagy, két matrózsipkás 1971 15| kanyarodónál utolértük Molnár Gyurkánét, kedvtelve néztem végig 1972 15| iskolatársammal, Molnár Gyurkával, aki a gimnáziumban híres 1973 9| collièrből, egy órából, egy gyűrűből, egy diadémből és egy melltűből. 1974 15| kéklettek a napsugárban fürdő tó habjai. Látszólag a fürdőbiztos 1975 9| hirtelen kitört közöttük a háborúság. A szerény asszony, aki 1976 13| gróf ijedten meghajolt és habozás nélkül elvezette a titokzatos 1977 3| addig gondolkodtam, addig haboztam, amíg végre - tegnap éjjel 1978 10| úr, - szólt Pataky János habozva, - mit szólna ahhoz, ha 1979 13| Akkor egy–kettő, ne habozz, hanem vezess hozzá!...~ ~ 1980 1| kettőkor itthon légy, mert nagy haddelhadd lesz másképp.~ ~Mindketten 1981 8| IV.~ ~A hadsegéd csak késő délután távozott 1982 13| Kanonenstein lovag, a schwarzwaldi hadsereg fővezére, Schoennichen, 1983 13| most ekkora híre...~ ~A hadvezér is elvonult a többiek után 1984 15| állott; a Mátyás király híres hadvezére valaha a balatonmelléki 1985 13| szólott a fejedelem a hadvezérhez. - Mondjad hát meg nyersen 1986 1| szeliden tuszkolta el:~ ~- Hagyd Miska, jobban értek én ahhoz...~ ~ 1987 12| pénztárcánkat. Zálogban hagyhatnám ugyan önnél az aranyórámat, 1988 5| kisasszonynak, - szólt, - hagyja abba a zongorázást és jöjjön 1989 4| felesége azonnal cserben hagyná.~ ~Mosolyogva - hiszen te 1990 8| a helyéből:~ ~- Magukra hagyom önöket... tudom, hogy van 1991 1| froid.~ ~Szó nélkül ott hagytak, mint egy bolondot. Mi volt 1992 10| pokolian fölkacagott:~ ~- Haha, ezért küszködtem, ezért 1993 7| kérdezte az előszobában a hajdútól.~ ~György huszár bejelentette 1994 11| tündér volt, borzas, vörös hajerdejéből két szürke szem csillogott 1995 13| megsimogatta a király selyemszőke hajfürtjeit.~ ~- Nekem te a legszebb 1996 4| birtokában még vasúti kalandokat hajhász s egy nőtlen ember arroganciájával 1997 6| liferálások mezejéről hófehér hajjal visszavonult, pompás kis 1998 15| dereka lomhán, kényeskedve hajladozott a zöld platánok között, 1999 15| kolostorban mindenféle regényes hajlamot neveltek a lelkébe. Egyébként 2000 7| kiskirályságát nem igen volt hajlandó elcserélni a nagyvárosi 2001 5| csodálatosan himzett, vállon át hajló kötényke, melyet egy kékszemű, 2002 11| sort. Míg Anica kiváncsian hajlott a vállamon át, én ilyeneket