IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Szomaházy István A ma krónikája Concordances (Hapax - words occurring once) |
Rész
2003 6| palotában. A fiatalasszony kora hajnalban kelt, gyorsan feltűzte a 2004 12| Clairette-keringő.~ ~Mikor hajnalfelé, hogy Gézát már a századik 2005 2| csillagszerű lámpafény, a hajó zöld jelzőtüze. Délután 2006 2| hallgatva könyököltek végig a hajóhíd karfáján. Odakünn, a fürdőhely 2007 2| fürdőhelyen csönd volt már, a hajólámpa kialudt, a hotel feketén 2008 1| szivarra gyujtott, közelebb hajoltak egymáshoz, az óra már tíz 2009 13| Lázsiás herceg kétrét hajolva elvonult, utat engedve Gránát 2010 15| után, mikor a kis parti hajót kötelességszerűleg megvártuk, 2011 8| megszakadt a szíve... Csak egy hajszál akadályozta meg abban, hogy 2012 15| szólott hozzám:~ ~- Gyere, hajszoljuk föl a szökevényeket... Bizonyosan 2013 1| mellé s erővel önmaga akart hajtani a homályos utcákon. A kocsis 2014 1| Húsz vagy huszonöt percnyi hajtás után a kocsi megállt, s 2015 6| reggeli után könnyü fogaton hajtatott ki férjével együtt a reggeli 2016 15| kacérkodása az én malmomra hajtja a vizet, mert ha a lelkiismerete 2017 10| karzat lépcsőin dobogva halad fölfelé néhány szakácsnő 2018 13| palotát és csődítsd ide haladék nélkül az udvartartást... 2019 15| fülébe súgott. A magányosan haladó pár nem is vett tudomást 2020 15| fürdőbiztossal csevegve haladtam fölfelé a Tamáshegy bokrai 2021 11| fejezte ki irántam való háláját. A melltűt, mint ime láthatjátok, 2022 7| mit akar, miért kerget a halálba? A tekintetes főszolgabíró 2023 9| pénzemet, de most bezzeg hálálkodhatsz a jó Istennek, hogy könnyelmü 2024 5| nyerő nevét és a gépész hálálkodó levelet tett közzé a lapok 2025 3| hogy mi történik velem a halálom után s még egyszer se jutott 2026 14| táncmulatság alkalmával halálosan beleszeretett. Heinrich– 2027 3| talán félve gondoltam a halálra, hogy éjszaka rémeket láttam, 2028 13| készítette!... Százszoros halált érdemel az istentelen, aki 2029 3| veszünk... Nem féltem a haláltól, de betegesen izgatott a 2030 8| Bocsánat, - szólt remegve, - halaszthatatlan dolgok... a szabóné háromra 2031 13| vizsgálta az eget, melyen már halavány csillagocskák bujtak ki, 2032 13| félóra múlva okvetetlen hallani akarom, hogy a fejét elválasztottátok 2033 3| fölfoghatatlan hát így első hallásra, hogy negyvenöt vagy ötven 2034 8| Ádám színpadias sikoltást hallatott.~ ~- Asszonyom, - kiáltotta, - 2035 10| gyerekek rakoncátlan lármája hallatszik föl... Végre itt az ideje, 2036 2| közül. Csak a kávéházból hallatszott ki a karambolgolyók csattogása, 2037 11| micsoda levelet írjak?~ ~- Hallgass ide, - szólt. - Tudod, hogy 2038 8| százkilencvennyolc csók?~ ~- Hallgasson... mert kiugrom az ablakon.~ ~ 2039 7| feleségének:~ ~- Ha nem hallgat, rögtön odavágom a ténsasszonyhoz 2040 4| bizonyos méltóságteljes hallgatással fogadtam mindezt, de utóbb - 2041 5| tanítványom zongorázását, hallgathatnám! Nem enném, nem innám, mindig 2042 5| nem innám, mindig csak őt hallgatnám.~ ~Samut néha meghívták 2043 13| borították el, majd így szólott a hallgató anyakirálynőhöz:~ ~- Alávaló 2044 14| és a leányok megdöbbenve hallgatták az aggasztó összeszólalkozás 2045 9| elsápadt a fölindulástól. Alig hallhatólag susogta:~ ~- Bizonyos, hogy 2046 7| szorul arra, hogy tőlem halljon részleteket.~ ~Szalóky nagyot 2047 4| őszinteséggel elbeszélni.~ ~Hiszen hallottad, hogy Márta néni ismételt 2048 10| Sopron virággal és ajándékkal halmozta el, lovait több izben kifogták. 2049 14| a leányok ezer kérdéssel halmozták el, és Sós úr még aznap 2050 13| tejfölösszáju siheder - és meg fogok halni bánatomban, ha a jó Isten 2051 3| hogy nekem is meg kell halnom. Soha se gondoltam még erre 2052 4| eszébe jutott a kolostorbeli hálószoba, hol az ágyaink egymás mellett 2053 6| szó nélkül vonult vissza a hálószobája kanapéjára, s míg a lábait 2054 3| homlokkal nézegettem hajnalig a hálószobám mennyezetét. Oly furcsán, 2055 5| igen telt külön szalonra és hálószobára. A szobalány bejelentette 2056 4| mi kis, sötét kolostori hálótermünkben lettünk volna, ahol a kisasszonyok 2057 12| mikor rágondolok, - a huszas hamis volt, uraim. Egy érték nélkül 2058 2| Tessék, - szólt, - pár darab hamisíttatlan egyiptomi. Tegnapelőtt jöttek, 2059 2| finom csipkekendőbe burkolta hamvasszőke haját, tearózsáit a derekára 2060 3| barátaim naphosszat odakünn hancuroztak a szederfás udvaron, én 2061 15| borító fák között. A bakfisok hancurozva kergették egymást, a matrózsipkás 2062 8| hajolt s egy kisleányos hang így szólott hozzá:~ ~- Kilenc 2063 15| omladékhoz közel értünk, susogás hangja ütötte meg a fülünket, de 2064 13| meghajolt és a bámulat őszinte hangján suttogta:~ ~- Felséged a 2065 13| általa... Mert miképp a saját hangját senki sem hallja igazán, 2066 12| miről beszélnek, egy piszkos hangjegyet szedett ki szolgálatkészen 2067 12| Clairette–valcer az utolsó hangjegyig meg volt rögzítve a márványasztalon.~ ~ 2068 2| cigányok összecsomagolták a hangszerüket, s cincogva indultak meg 2069 10| meg a nézőtéren.~ ~Csapó hangtalanul kémlelődik ki a leslyukon, 2070 8| a penzióbeli levelezések hangulatát... Mikor a templom színes 2071 12| tudja érteni a bohémeket. A hangulatok csodálatos áramlata kezdett 2072 10| jubileumát megülte. A tárca, hangulatos bevezetés után, mindeneknek 2073 11| a számomra valami ékesen hangzó mesterséget.~ ~Fitymálva 2074 8| sorok állottak: Freiherr Hans von Kleinecke, k. u. k. 2075 10| mint ma este... Különben hányadszor üli meg most az ötvenéves 2076 8| eddigelé egy rendetlen, hanyag, felületes bohém gondolkodásával 2077 14| hátradőlt a hintaszékben, hanyagul kezébe fogta az esti lapot 2078 13| után...~ ~Egyszerre dühös harag fogta el, ledobta orráról 2079 6| fel s alá az ebédlőben, haragosan becsöngette a szobaleányt.~ ~- 2080 15| Miért haragszik rá?~ ~- Haragról, kedves barátom, szó sincs. 2081 4| önt méltónak arra, hogy haragudjam.~ ~Az estét és a másnapot, 2082 8| nézték végig a galériákat, a harangjátékokat, a dómokat, töméntelen vasúti 2083 12| mulva az ügyvéd lármásan harangozta össze a társaságot a különböző 2084 7| gúnyosan közelebb hajolt a harciasan berzenkedő Szalókyhoz.~ ~- 2085 13| hangon, - úgy ama görög harcosnak aligha van most ekkora híre...~ ~ 2086 12| selyemcipellőt és térdig érő harisnyákat hordanának. Az igazi művész 2087 15| mikor zúgó erdők, kopogó harkályok, s nagybajuszu, komoly cincérek 2088 5| lakott, egy piszkos sárga ház harmadik emeletén. Egy homályos udvari 2089 11| írta volna meg különben.~ ~Harmadnap megjött az Anica válasza 2090 2| pillantott a gömbákác alá. Hárman ültek az asztal körül: egy 2091 14| Erzsike kebelére tűzvén a harmatos virágot, hóbortosan így 2092 8| Mikor Ádám Jenő, aki harmincéves koráig mint sötét gonosztevő 2093 11| az édesanyám házában és harmincötéves szíve egész fiatalságával 2094 12| maradt az ádáz vetélykedés. Háromfelé egyszer csak úgy rémlett 2095 9| Nekem az ötforintos függő és háromforintos melltű is megteszi!... A 2096 8| halaszthatatlan dolgok... a szabóné háromra igérte, hogy a ruhapróbát 2097 14| Szombathelyről Budapestre jött s háromszáz forintnyi fizetéssel gyakornokul 2098 4| játszani, hanem a jó forró hársfatea, amit egy fehérkötős mormogó 2099 7| valami cselédpletyka miatt harsogó polémiát folytatott a szomszédos 2100 15| mogyoróbokrok szegélyezték; egy hasadékon át látni lehetett a félig 2101 1| alján... Hej, fiaim, micsoda hasonlatosság!... Az idegen asszony szakasztottan 2102 2| hogy Bonaparte Napóleonhoz hasonlít.~ ~A bonvivant szenvedélyesen 2103 3| öntudatnak, vagy nekik, a hasonlóképp nagyoknak és bölcseknek, 2104 8| már mindegy, most már nem használ a töprenkedés...~ ~Klárika 2105 9| Mérges voltál, hogy ilyen haszontalanságra dobom ki a pénzemet, de 2106 1| bemutassalak...~ ~Vas Laci hatalmasan megszorította a Freywaldné 2107 8| az igazat... mit ér, ha a hátam mögött szerelmes belé?... 2108 3| csak hideg borzongott át a hátamon arra a gondolatra, hogy 2109 10| első vendégek csakugyan ők hatan: Steiner, a felesége és 2110 4| kezet csókolt?~ ~Vasmegye határszélén szomorúan szólott:~ ~- Még 2111 9| kerültek többe mindössze hatezer koronánál.~ ~- Bizony, efélét 2112 10| türelmetlenül. - A darabok már nem hatnak, a két énekesnőt hiába veszítjük 2113 6| veje csak minden ötödik–hatodik nap fogott kezet vele s 2114 3| hogy az asszonyi grácia nem hatott volna rám annyira, mint 2115 14| Erzsike asszony tehát hátradőlt a hintaszékben, hanyagul 2116 15| Megfogta a kezemet, kissé hátrahúzott, aztán a szemével csiptetve, 2117 3| gyorsabban fussa be azt a néhány hátralevő kilométert...~ ~Nem tudom, 2118 12| Kertész doktor ijedten hátrált egy lépést, utóbb pedig 2119 11| nyaka tündöklőbb a Tátra havánál. Fehér volt és kívánatos, 2120 14| szép, mert a mai fiatalság havonkint változtatja a lakását... 2121 6| költözött el az aggastyán házából, hanem pompásan berendezkedett 2122 14| este - karonfogva jöttek hazafelé a zeneakadémiából, s a prezumtiv– 2123 1| Schlaftrunkot minden becsületes hazafi megiszik, - mondotta Vas 2124 15| Isten minden becsületes hazafit...~ ~- Miért haragszik rá?~ ~- 2125 9| forinttal az összes holmikat hazahozhatjuk...~ ~- Aztán?~ ~- Az adósságra 2126 13| lakodalmat s a király csakhamar hazahozta az ő szerető és szépséges 2127 1| át az ismerős lipótvárosi házak közé. A Zrínyi–utcánál Német 2128 5| könyvtárakban, piszkos hársfa–utcai házakban, nyomorgó kishivatalnokok 2129 1| Talán csak megengeded, hogy hazakisérjelek benneteket?~ ~- De kérlek, 2130 11| mikor én a politechnikumról hazalátogattam évenként. A kis Anica akkor 2131 2| ott ül!~ ~Az asszonyok hazamentek már, de a huszár ott ült 2132 11| dobozban. Mikor reggel felé hazamentünk, Jánosi, aki egy kissé akadozott 2133 6| úgy, mint te éltél fiatal házas korodban... Az uram helyzete 2134 11| Németék még most is boldog házaséletet élnek Kubinban, ahova az 2135 1| Laci elmesélte, hogy ő is házasodni készül a jövő farsangon. 2136 8| erkölcsi ellentétet okozott a házasok életében. A tizennyolc éves 2137 7| szolgabírósági irnokkal kötött házasság, Szalóky pedig folytonosan 2138 8| áldja meg ezt az ijesztő házasságot!...~ ~Ádám Jenő tényleg 2139 9| széket és elrohant. Ötéves házasságuk alatt nem zavarta meg az 2140 6| mágnáspalotának nézték a házat, főképp olyankor, amidőn 2141 8| velencei mórt...~ ~Ádám, hazatérve egy nap a klubjából, a himzett 2142 12| kottája, méltóságos úr, éppen hazaviszi a kisbőgős.~ ~A kottán ezek 2143 8| kocsi a népes utcákon át hazavitte őket... Olyan csodálatos 2144 7| Az aktákat ma délben hazavittem... de a csendőrök jelentése 2145 14| szünetlen lakásmizériákat, a háziasszonyok ridegségét és kapzsiságát, 2146 9| eddig: a végrehajtó bizalmas házibarát marad nálunk, s a mészáros 2147 10| Schafarik úr és neje (a direktor házigazdái), majd néhány diák és boltoslegény... 2148 1| véletlenül ide nem tévedek a házigazdámért, akinél a fővárosban lakom...~ ~ 2149 1| széket a zongora mellől s a háziruhája hosszú uszályát félrecsapta. 2150 3| Emlékszem rá, egy éjjel, amíg a háznép mélyen aludt körülöttem, 2151 3| tanítómtól:~ ~- Hát Burkus, a mi házőrző kutyánk, nem jut a menyországba?~ ~- 2152 8| komoly becsvággyal intézte a háztartás gondjait és délután csak 2153 9| tudta csak fönntartani a háztartása egyensúlyát. Még most is 2154 6| fiatalasszony az apjának.~ ~A háztartást tényleg így rendezték be: 2155 13| hó borította a székváros háztetőit - egy kopott, sasorrú öreg 2156 1| dúsgazdag Gyurgyik, a híres háztulajdonos leánya volt, Freywald pedig 2157 7| Tekintetes főszolgabíró úr, hazudtam, nem ez a bajom. De most 2158 9| többé mindennapos vendég a házukban, hogy a mészáros nem zaklatja 2159 1| tévedek, Vas Laci vagy, hazulról, ugye?~ ~Freywaldné zavar 2160 9| költözködik mától fogva a házunkba...~ ~Hizelkedve simogatta 2161 14| vágott.~ ~- Ne tréfáljon, - hebegte ijedten, - az ilyesmit még 2162 2| ébredő nap sugaraiban.~ ~A hegedü, a klarinét, a kisbőgő lágyan 2163 12| szolgálatkészen az egyik hegedűtokból.~ ~- Itt a kottája, méltóságos 2164 14| ügyelt, hogy cipőcskéjének hegye kikandikáljon a vérvörös 2165 11| Mózes lehunyta szemét a Nébó hegyén.~ ~- Micsoda eset?~ ~- Mint 2166 4| szorítottam meg az ujjai hegyét.~ ~- Igen, egy kissé már 2167 15| csontbotjával a nyugati hegyláncok felé mutatott, amelyeknek 2168 4| bizonyos...~ ~A bakonyi hegyláncolat között, amint a vonat a 2169 15| lárma közt oszlott szét a hegyormot borító fák között. A bakfisok 2170 15| Kinizsi vára mellett...~ ~A hegyorom túlsó felén egy fekete váromladék 2171 15| mint néhány sötéten kéklő hegypupot.~ ~Amíg a szobalányok a 2172 4| egyszerre megállott. A majki hegyszakadékban hat öl magasra gyülekezett 2173 14| egyszerre eszébe jutott a Heinrich-család, mely szintén az ő szülővárosából 2174 14| állhatatosan ott maradt a Heinrichék udvari szobájában. Valljuk 2175 14| évvel ezelőtt a fővárosba. Heinrichet, aki Szombathelyen nyakkendőket 2176 14| ott hagyott holmijáért. Heinrichnének, aki aggódva hallotta a 2177 4| száma 359. Ezek közül 221 helvét hitvallásu, 129 római katolikus 2178 1| kissé elfogultan szólt:~ ~- Helyben vagyunk.~ ~Az utcaajtó felől 2179 4| Majd hirtelen felugrott a helyéről, a bokáit összecsapta, mint 2180 2| Bossányi sötéten.~ ~A bonvivant helyeslőleg bólogatott:~ ~- Ez korrekt, - 2181 9| legalább hétezer forintot helyezhetünk el gyümölcsözőleg a takarékba... 2182 11| elmesélte, hogy két hónap előtt helyezték át Alsó–Kubinból Budapestre. 2183 10| Maga Sz. Pataky János a helyi lap tárcájában ismét teljes 2184 12| adósságot csinálni káprázatos helyiségében, ha szerencsére nem volnék 2185 4| diadallal cipeljenek be a helységbe, ahol az ottani fiatalság - 2186 4| sűrűen állomást tartanak a helységben. Férfiú nem lévén a családban, 2187 4| a nevét sem hallottam. A helységmutató mindössze annyit jegyez 2188 12| szerencsére nem volnék abban a helyzetben, hogy egy briliáns üzletet 2189 9| neki... Most aztán hiába henceg a boutonjaival, - a diadémom 2190 14| attól, hogy velem tovább is hepciázzék...~ ~Lassankint végre kitudódott, 2191 13| férjre egy szegény, incifinci hercegecskénél. Az emberi bölcsesség azonban 2192 9| melyeken belül a legendák hercegei élnek. Sokáig gyönyörködött 2193 13| távozhat s tekintetével Lázsiás herceghez fordult, a selyembe öltözött 2194 13| bolondul beleszeretett Elfrida hercegnőbe, a skót király másodszülött 2195 13| körülmények között? Elfrida hercegnőt félkosztra fogták, huszonnégy 2196 13| ime: saját magát látta ott hermelines palástjában, fején a nehéz 2197 13| belekarolt az édesanyjába s míg a hervadó park magányos útjait járták, 2198 13| uralkodott, kincsesháza hetedhét országon híres volt, ellenben 2199 5| kereskedőknek. Az öreg Alster heteken át nem mozdult ki a lakásából 2200 11| ostorával.~ ~- Bolondos, nem hetekről van szó, hanem csupán egy 2201 11| szerelmes episztoláit, s hetenkint hétszer vallottam szerelmet 2202 8| álomban töltötte el azt a hat hetet, mely a májusi délutánt 2203 9| marad?~ ~- Még legalább hétezer forintot helyezhetünk el 2204 5| pótlása te reád vár, fiam. Hétfőtől kezdve naponkint föl fogsz 2205 10| fürdőbe, a fia sokszor négy hétig is szalonnán élt, hogy a 2206 15| tartozik nekem, s két–három hétre újra átéljük a mézesheteink 2207 8| sötét és kicsiny volt egy hétszáz forintos lakáshoz.~ ~Ekkor, 2208 11| episztoláit, s hetenkint hétszer vallottam szerelmet egy 2209 12| szemet vetettem a bitangban heverő kincsre. A huszas kacérul 2210 12| attasé. Minthogy egy–két fiu hevesen ellentmondott ennek a föltevésnek, 2211 14| szerint taposhatta a Sós úr hevülékeny szívét. A szülők örömmel 2212 5| természettani ismeretek nélkül? E hiány pótlása te reád vár, fiam. 2213 9| Bizonyos, hogy nem volt hiba az újságban?~ ~- Hogy bizonyos– 2214 15| asszony, - mondta, - csak az a hibája, hogy a kolostorban mindenféle 2215 13| Engem okolsz,- engem hibáztatsz a pápaszemért? Nem én tüntettelek 2216 3| megoldatlan probléma... Oh, ne hidd, hogy talán félve gondoltam 2217 11| levelezést, néha kacérságból hidegebb voltam kissé, néha merészen 2218 15| időben is megőrizte a keleti hidegvérét. Mióta nem láttam, meghízott 2219 8| így felelt az ő arrogáns hidegvérével:~ ~- A huszárt Kleinecknek 2220 14| szerelmi gyilkosságokban, hidegvérűen szivarra gyujtott, utóbb 2221 9| az örömtől, de egy pohár hidegvíz magamhoz térített... Most 2222 1| az istenért, gondolkozzék higgadtan. Valaki megismeri, az utcán 2223 3| elmezavarban követtem el. Ne higgyen az újságoknak és az idegdoktoroknak: 2224 9| egyszer az egymás nyakába. Oly hihetetlen és álomszerü volt, hogy 2225 2| szellő, az úszóház fölött himbálózott a trikolór. Az áttetsző 2226 8| ráhullottak a portörlőre, a himzésre, a háztartási könyvre és 2227 8| kell kijelentenem, hogy a himzettkötényes kis perszóna hites férje 2228 8| kis teremtés mindeddig a hímzőrámája, a regényei és a barátnőinek 2229 8| nem igen ismerte eddig a hímzőrámák, az Ohnet–regények és a 2230 4| Innen–onnan már azt kell hinnem, hogy bennem pompás agglegény– 2231 10| először nyilvánosságra. “Hinni akarjuk, - írta a szerkesztőség - 2232 9| telepedett le a sarokban álló hintaszékbe. Cserna békítőleg közelebb 2233 14| asszony tehát hátradőlt a hintaszékben, hanyagul kezébe fogta az 2234 13| akit Elfrida hercegné a hír vétele után egy kicsiny 2235 5| Alster nagy banküzletének hirdetéseit, melyek a lapok hátulsó 2236 10| hát ki?... Ha csak azt nem hirdetjük, hogy nyílt jelenés közben 2237 3| megmagyarázzam. A világ azt fogja hirdetni, hogy bolond voltam s hogy 2238 10| melyek vastag betűkkel hirdették, hogy Sz. Pataky János, 2239 13| aki a nyers szókimondás hírében állott, dobogó léptekkel 2240 8| szekrényeket, a smirglinek hírét sem hallotta s tizenegy 2241 9| hét múlva mehet az Isten hírével...~ ~Mari a csipőjére tette 2242 5| nyiltterében. És az Alster–cég hírneve és becsülete még inkább 2243 2| felé.~ ~- Mikor hallott hírt a kis Malajthyné felől?~ ~- 2244 5| vagyon s a nagy, európai hírű bankcég bukása egy egész 2245 10| perccel félhét előtt pihegve hírülhozza:~ ~- Mindössze hét forint 2246 1| mint a banálisabb olvasók hiszik, hanem egy alacsony sanda 2247 13| Mondjad hát meg igazán, a hited szerint: hogy állok én a 2248 3| ezen a dolgon, mert az én hitem szerint a Burkusnak is épp 2249 10| takarodjék, mert különben, hitemre mondom, baj lesz...~ ~ ~ 2250 8| himzettkötényes kis perszóna hites férje szívéből gyűlölte 2251 5| egész családját. Atyja, a hitközség segélyével fürdőzni jött 2252 14| Salamon, aki nem igen hitt a szerelmi gyilkosságokban, 2253 8| aki mindeddig komolyan azt hitte, hogy a pacsirta is csak 2254 4| 359. Ezek közül 221 helvét hitvallásu, 129 római katolikus és 2255 9| mindenesleányt, egyszerre hiú és szívtelen teremtéssé 2256 13| tarokkártyát pingálj... A világi hiúság nem igen ronthatott meg, 2257 15| úgy látszik, nem reagált a hívásra. Szeniczeyné, az egyik fiatal 2258 10| ránk–tamási fürdőbe, mint a hivatalba, a lányos családok falura 2259 7| délben arra tért haza a hivatalból, hogy az udvart hatalmas 2260 14| férfiasságára és méltányosságára hivatkozva, elnézést kért csapodár 2261 5| direktora az év végén magához hivatta az öreg tanítót és így szólott 2262 1| hogy még a lakodalmadra sem hívsz meg...~ ~Német merészen 2263 5| oldalán oly óriási betükkel hívták föl magukra a közfigyelmet? 2264 13| anyakirálynőhöz:~ ~- Alávaló hízelgők egytől–egyig! Csak azt lessem, 2265 9| mától fogva a házunkba...~ ~Hizelkedve simogatta meg a felesége 2266 4| Mert elakadsz valahol a hóban.~ ~- Istenem, Istenem, mit 2267 14| tűzvén a harmatos virágot, hóbortosan így szólott:~ ~- A levest, 2268 1| teljesen a maga részére hódította a szép, ideges asszonyt 2269 13| udvaroncok közé, akik mindnyájan hódolattal nézik őt. A király is egy 2270 4| délután folyamán megjött, hóekét és lapátoló embereket is 2271 7| lépten–nyomon.~ ~- Kit? - hörgött Szalóky megrendülve.~ ~- 2272 15| csipkeruhát viselt, melyből hófehéren csillogott ki gyönyörü válla, 2273 4| Hófúvás.~ ~Az egyetlen kis unokahugom, 2274 4| hogy valahol megrekedünk a hófúvásban s akkor - a jó Isten tudja 2275 8| Adjutant Seiner kais. u. kön. Hoheit d. Erherzog Oscar.~ ~Klárika 2276 12| kosztümjüket. De viszont Hohenlohe főudvarmester sem igen írhatna 2277 13| útszéli árokban, amelybe a hóhérlegények elföldelték.~ ~ ~ ~ 2278 13| Az is lehet, hogy mire a hold megújul, már szerelmesen 2279 3| panaszkodhatom, hiszen kétezer holdas tehermentes birtokom van, 2280 11| teremtés egyebet akar, valami holdvilágos, tejhabszerü állapotot, 2281 14| targoncást küldött az ott hagyott holmijáért. Heinrichnének, aki aggódva 2282 10| alázatosan vigyorog.~ ~- A holmik miatt... a zálogházból... 2283 9| méreg... Húszezer koronás holmikra nem telik a Partich úr kártyanyereségeiből.~ ~ 2284 14| az igazgató úrnak, egész holtom napjáig lekötelezne...~ ~ ~ 2285 8| nagy problémái még mindig homályosak az emberiség előtt. Ádám 2286 13| asszonyi népek?~ ~A herceg homloka a földet érintette.~ ~- 2287 8| ébredt föl, mellyel álmában a homlokán illették... A himzett kötény 2288 4| melyiket? Csak ráncold össze a homlokodat, gondolkozzál - úgy van, 2289 1| Que me veut–il, cet homme la?~ ~Hogy ez az ember mit 2290 7| a fejét strucc módjára a homokba.~ ~- Asszony, kiről beszél? - 2291 2| cincogva indultak meg a park homokos útjain a hotel tóra néző 2292 11| folytak le a jegyesség két hónapja alatt, egyszer állott vízzel 2293 14| kitudódott, hogy Terényi hónapok óta formálisan üldözte Sós 2294 15| polgár korában egész nap a hónapos szobájában pipázott és a 2295 14| e párbeszéd után hat hónappal férjhez ment Salamon Károlyhoz, 2296 2| kis Malajthyné felől?~ ~- Honnan tudja, hogy ismerem? - szólt 2297 9| királynők és a főhercegnők hordanak. A Partichné ékszerei se 2298 12| és térdig érő harisnyákat hordanának. Az igazi művész éppen oly 2299 1| ügyében; három óra után a hordár a Freywaldné levelével csöngetett 2300 11| láthatjátok, még most is itt hordom a nyakkendőmben...~ ~ ~Mikor 2301 1| szalmaözvegység bilincseit hordozom.~ ~Elfordította a széket 2302 4| sodronyhálós, apró lámpásokat hordozva, melyek kialvó csillagokként 2303 13| bonyodalmakkal terhesek, a horizonton nehéz fellegek úsznak, a 2304 2| poharát. Soha még drámai hős nem nézett vésztjóslóbban 2305 5| Lipótváros. És a népmesék hősnői nem is kapnak nyolcvanezer 2306 5| pongyolákat. És a népmesék hősnőit nem esketik fényes segédlettel 2307 4| olyasmit, ami a regények minden hősnőjével megtörténik, de ami eddig, 2308 7| valóban nem tartozott ama hősök közé, akik a hűtelen asszonyt 2309 8| cifrázzam soká, t. olvasók: hősöm eddigelé egy rendetlen, 2310 13| megmondaná...~ ~Az anyakirálynő hosszabb ideig vizsgálta az eget, 2311 14| dolgozószobájába és a faliszekrényben hosszadalmasan kutatott. A háziasszony 2312 4| kanyarodott, az egyes állomásokon hosszas szüneteket tartottunk, s 2313 14| a jó Heinrichné mondotta hosszasabb tűnődés után:~ ~- Kár volt... 2314 10| boájában sétálgatott, a hősszerelmes valami furcsa szabásu színpadi 2315 8| hotelben ették végig a table d’hote–kat, értekeztek a pincérekkel, 2316 8| majd harminc különböző hotelben ették végig a table d’hote– 2317 4| válaszoltam:~ ~- Egyedül.~ ~- S hová, ha nem vagyok indiszkrét?~ ~- 2318 2| telepedtek, s most Bossányi hozatott egy újabb üveg pommeryt.~ ~- 2319 5| egész családot Budapestre hozatta. Samuka búcsút mondott a 2320 9| Néhány jó cigarettát is hozhat, annyiért, amennyi a forintból 2321 10| színművész gyönyörü cikkét ő hozhatja először nyilvánosságra. “ 2322 5| önnek nyolcvanezer forintnyi hozománya volt, a kelengyéjén kívül. 2323 5| Azért jöttem önhöz, hogy a hozományomat és kelengyémet bejelentsem, 2324 5| kapnak nyolcvanezer forintnyi hozományt és százötven forintos kashmir– 2325 7| lépjen közelebb! Mi szél hozta most ide, mikor minden jóravaló 2326 14| elnöki titkárhoz:~ ~- Estére hozza, föl az iratait... éjfélig 2327 9| ilyen váratlanul bebukkant hozzájuk, hirtelen kitört közöttük 2328 1| megnyugtatólag intett:~ ~- Oh, csak hozzák ide.~ ~Egy óra után Vas 2329 15| érdemel a jó Istentől. Annyira hű, egyszerü és jólelkü, hogy 2330 3| tánciskolában, a barátaim hugainál és az előkelő zsúrok zongorái 2331 12| magam a sors beláthatatlan hullámaira. Ha a főpincér humoros fickó, 2332 14| lelőné... Sőt végigsimítván hullámos szőke haját, még komorabban, 2333 12| csodálatos áramlata kezdett hullámozni a szívemben, s pajkos dallamok, 2334 12| eseményektől, amelyek körülötte hullámzanak. Tóth Ede, aki kóborló vidéki 2335 3| Húsz perc mulva le fog hullani a lepel a nagy titokról, - 2336 7| asszony szerelmesen a karjaiba hullik, míg én...? Én csak szegény 2337 1| morogta az ő éretlenkedő humorával:~ ~- Karambolt játszom a 2338 12| hullámaira. Ha a főpincér humoros fickó, jóakaratúlag futni 2339 12| márványasztalra és kimerülve, álmosan hunyja le a szemét. Fölhasználtam 2340 10| megjelentek a homályos nézőtéren: Hupka, a káptalan agglegény ügyvédje, 2341 2| sipolva, mintha egy vékony húr pattant volna el valahol.~ ~ 2342 6| legtöbbet; a fertályfont hús, amit naponként megevett, 2343 5| cégébe társul állt, örök hűséget esküdött, nyájasan tette 2344 9| mészáros nem zaklatja őket a hússzámlával, s hogy a szép fiatalasszony 2345 5| komoly szándéku vásárló...~ ~Husvétkor azonban nagy öröm érte Samut 2346 8| hívják, báró Kleineck a 49–ik huszárezredtől... Jelenleg azonban Oszkár 2347 8| mondta, - nem kell tréfálni a huszárokkal... Mert ugyan mit gondolhatott 2348 2| Sylvers Kuno, az Esterházy–huszároktól. És barátságosan folytatta: - 2349 8| tányérján.~ ~- Szép dolog a huszárság, - mondta, - egy huszár 2350 4| összecsapta, mint ahogyan a huszártisztek szokták s kedves fesztelenséggel 2351 12| és hirtelen lehajoltam a huszasért, - de furfangos vetélytársam 2352 12| volt, amely a becsületes huszasok ábrázatával jelent meg a 2353 3| éreztem magam, mintha egy húszesztendős álomból ébredtem volna föl. 2354 3| zongorái mellett...~ ~Talán húszéves voltam, amikor első izben 2355 10| immár huszonkétszer, vagy huszonháromszor nyujtottak föl az ünnepeltnek 2356 10| régiségtől s melyet immár huszonkétszer, vagy huszonháromszor nyujtottak 2357 9| semhogy még gondolatban is hűtelenné legyen hozzá...~ ~Mikor 2358 2| valaki, a pincérek fáradtan húzódtak a sarokba, csak egy–két 2359 15| többi tagjáról, egymáshoz húzódva, bizalmas beszélgetés közt 2360 2| teraszon magyar nótákat húztak a cigányok. A park sötét 2361 3| hogy a ló oly béketűréssel húzza, a kocsit, holott senki 2362 14| mint az a tízkrajcáros ibolya...~ ~- E szerint hát afféle 2363 8| csodálatos volt ez a napsugaras, ibolyaillatos világ; Klárika asszony volt, 2364 5| ozsonnákra, mikor a világos, ibolyaillatu ebédlőben egy csapat fiatal 2365 12| Igen.~ ~- Add ide!~ ~Ideadta a ceruzát és én dúdolgatni 2366 2| tisztnek támadt most egy ideája.~ ~- Ha nem vagyok alkalmatlan, 2367 14| hogy agyonlő az elhagyott ideálom?~ ~Salamon, aki nem igen 2368 14| még nem láttam a leánykori ideálomat, pedig sokszor álmodozva 2369 10| nem ölte ki lelkéből az ideált, nyugodtan tűrte, hogy előkelő 2370 15| levegőt, mely a tó felől ideáradt. Édes nyári délután volt, 2371 4| kastély másik szárnyából idecsillámlott: jeléül annak, hogy a boldogtalan 2372 3| életétől. De hogy bolond vagy idegbajos lennék, azt tagadom. Oh, 2373 3| higgyen az újságoknak és az idegdoktoroknak: sohase voltam józanabb, 2374 3| tudom, nem volt panasz; az idegeim vasból vannak, a gyomrom 2375 1| részére hódította a szép, ideges asszonyt s csodálatos, még 2376 2| fürdő minden szépasszonya idegyűlt, porceláncsörgés, kacagás 2377 4| tizennyolcesztendős leányka, aki az idei tavasszal került ki az angol 2378 13| Az anyakirálynő hosszabb ideig vizsgálta az eget, melyen 2379 3| velem együtt lebzsel át idelenn ötven vagy hatvan esztendőt, 2380 2| folytatta a szinész, - idetelepedhetünk pár percre.~ ~Komolyan helyet 2381 15| ugyancsak nem nézem a különös idillt, de Gyurka közömbösen csevegett 2382 11| bakjáról:~ ~- Hé, van–e egy kis időd, amit nekem szánhatsz?~ ~ 2383 15| vélem kocintgatott a régi jó idők emlékére, csak néha fordult 2384 5| mondott el adomákat a régi időkből, mikor atyjával együtt kóboroltak 2385 11| gyönyörü kis leánynak, aki örök időkre rehabilitálta előttem a 2386 8| gondolkodtam, - felelte Klárika, - időm sem lett volna ahhoz, hogy 2387 3| találgatással töltöttem el az időmet... Húsz év óta izgat a kiváncsiság, 2388 14| a feleségemet, - sőt sok időn át ott is lakott a sötét 2389 6| tovább elmaradtak a rendes időnél, s ő éhesen járt fel s alá 2390 5| boldogok voltunk, mert annyi idősek voltunk, mint te...~ ~Mielőtt 2391 8| gondolta eddig, hogy csak az ifjúság bolondítására valók... Míg 2392 8| a párnák közt töltse az ifjúságát?... A pacsirta vígan dalol 2393 14| alázatosan kezét nyujtotta az igazgatónak, majd tisztesen helyet foglalt 2394 14| részük volt; Salamont, az igazgatót, Terényit, a levelező–osztály 2395 15| hogy végre megtalálja az igazit. De mert alapjában hűséges 2396 10| a direktorné toalettjeit igazítja - Schafarik úr és neje ( 2397 14| reánk nézve!... Legyünk igazságosak: maga se magához menne feleségül, 2398 13| elválasztottátok a törzsétől...~ ~- Az igazságot ölöd meg! - szólott mosolyogva 2399 8| fürdőszobából a szalonba... A költői igazságszolgáltatásnak tartozom azzal a kijelentéssel, 2400 14| komolysággal oktatott az être ige alakjaira?... És tudja még, 2401 5| szólott:~ ~- Diktálja hát az igényeit, nagyságos asszony!...~ ~ ~ 2402 6| viselkedtem... Ezentúl, ígérem, hogy nem lesz panasza ellenem...~ ~ 2403 9| meglehetősen viharosnak igérkezett, mert Mari sehogy se tudott 2404 14| mikor feleségül kért és azt ígérte, hogy agyonlő, ha máshoz 2405 5| közfigyelmet? Az Alster–cég igérvényeit már több izben szerencsésen 2406 4| ablaknak, makacsul azon igyekezve, hogy a homályos üvegtáblán 2407 3| öngyilkosságom okát, - én igyekszem, hogy megmagyarázzam. A 2408 1| meg, a feleségem csak nem ihatik ilyesmit...~ ~Freywaldné 2409 8| III.~ ~Másnap - Ádám komor hangulatban 2410 8| elhagyta, mikor egy édes, ijedt kis teremtés, aki tizennyolc 2411 13| önmagára - és majdnem elszédült ijedtében! Mi ez? Hát csakugyan ő 2412 8| nevében áldja meg ezt az ijesztő házasságot!...~ ~Ádám Jenő 2413 14| számára... És Heinrich úr az ijesztően sápadt fiatalembert a karjába 2414 2| és most csodálatosan édes illat szállt ide a nedves falombok 2415 10| festék és petróleum különös illata terjeng...~ ~A kulisszák 2416 1| csillár égett, a szépasszonyok illatszere kóválygott a levegőben...~ ~ 2417 9| Persze, a csúf arcomhoz nem illenék a diadém...~ ~- Ki mondta 2418 13| csodálatos pápaszemet az orrára illesztette volna, így szólott a szolgálattévő 2419 5| bejelentsem, mert az engem illet meg a tömegből. Talán segítségemre 2420 13| hogy ajkadat ezer csókkal illethesse~ ~a te kicsiny, szerelmes~ ~ 2421 6| úrtól, amiért úri házában illetlenül viselkedtem... Ezentúl, 2422 9| becsületsértő kifejezésekkel illette a hűtlen mindenesleányt, 2423 8| mellyel álmában a homlokán illették... A himzett kötény ilyenkor 2424 2| visel. Májusban eljegyezte Ilonát és szeptember elején az 2425 3| kurjongatni szeretne... Én is ilyenformán vagyok, mint a türelmetlen 2426 7| van. Ostobaság volt, hogy ilyesmi az eszembe jutott, ámbár 2427 3| egész. Azt megengedem, hogy ilyesmiért talán még egyetlen halandó 2428 4| kolostorban sokat ábrándoztunk ilyesmiről, de a kivitelre - e szigoru, 2429 14| merészen szembenézett egykori imádójával, s oly kacérul mosolygott 2430 14| magamba bolondítom az egykori imádómat...~ ~- Ahogy gondolja...~ ~ 2431 11| tengelic?~ ~- És ön a cukros, imádott mackó?~ ~- Ön biztosított 2432 13| És az is való, hogy az imádottjától kosarat kapott?~ ~- Úgy 2433 1| ruhát veszek és egy olcsó, imitált kalapot s mindenki a maga 2434 10| már a régiségtől s melyet immár huszonkétszer, vagy huszonháromszor 2435 13| királykisasszonynak is éppúgy az erő imponál, mint a mezítlábos libapásztorlánynak. 2436 2| csak komolyan. Ő neki misem imponált ebből az egész komédiából, 2437 12| csusztatta le vállairól az impozáns téli mezt. Kertész doktor 2438 12| ez a Clairette–keringő impuruma.~ ~- Ez a márványasztal?~ ~- 2439 6| Öcsém, - mondta az inasnak, aki diszkrét lenézéssel 2440 6| is a lovakról beszélt. Az inasok a sportujságokat bujták, 2441 6| Riviérán, s szobaleányokkal, inasokkal, lovászokkal, kulcsárnővel 2442 13| különb férjre egy szegény, incifinci hercegecskénél. Az emberi 2443 4| következő levél, amelyet csunya indiszkrécióval, egész terjedelmében kinyomattatok.~ ~ “ 2444 4| S hová, ha nem vagyok indiszkrét?~ ~- Dömjén–Gálosdra.~ ~- 2445 13| kicsiny levélkével útnak indított.~ ~A levélben ez állott:~ ~“ 2446 2| nyomorult másfél órát! - indítványozta szeliden a bonvivant.~ ~ 2447 3| egy várva várt kalandra indulnék, mintha sok–sok idő után 2448 15| balatonmelléki hegy csúcsáról indult ki diadalmas csatáira. A 2449 8| A ravasz Ádám keserüen ingatta a fejét.~ ~- Ha szereti, 2450 12| volt kis kabát, s Croce úr ingujjban állt a megdöbbent társaság 2451 8| kijövet:~ ~- Bizony Isten injúria, hogy a sors a szemérmetlen 2452 2| Bossányi!~ ~A direktor egy inkvizitor komolyságával ivott; egy 2453 5| hallgathatnám! Nem enném, nem innám, mindig csak őt hallgatnám.~ ~ 2454 6| Ezennel bocsánatot instálok a méltóságos úrtól, amiért 2455 1| élénken tiltakozott amaz inszinuáció ellen, hogy ily galádul 2456 12| a házigazda, fitymálva integetett.~ ~- Ugyan, - mondta, - 2457 13| hatalmas királynak csöndet intene és hidegen így folytatta:~ ~- 2458 13| urakon és elszántan közelebb intette magához Hoys–Hopp grófot, 2459 4| általütve, hosszu levelet intéz hozzám valami elhagyott 2460 3| kezet, mely évezredek óta intézi a föld minden dolgát, meghagyva 2461 3| hogy mindenki a maga sorsa intézője. Néha magam is úgy hittem, 2462 8| bölcs komoly becsvággyal intézte a háztartás gondjait és 2463 3| Tudok mulatni, szeretem az intim baráti kört s a poharazgatásban, 2464 2| huszártiszt egy csekéllyel intimebben hajolt a leány felé, mintsem 2465 14| mindazokról a szóváltásokról, intrikákról és üzletekről, amelyeknek 2466 15| egypárszor (szerelmesen, csókot intve az egyik ujjával), aztán 2467 5| a fiából kereskedő vagy iparos válik. De Samu már gimnazista 2468 10| fölfelé néhány szakácsnő és iparoslegény. A zenekar - mely teljes 2469 12| fűtetlen szobában királynékról ír novellákat, nem királynékat 2470 3| Ez a levél az utolsó írás, mely a kezemből kikerül. 2471 3| belemerültem a vallásalapítók írásaiba, kimeredt szemmel, a tudás 2472 5| legbelső irodában forgatta az írásokat:~ ~- Bolond dolog volna, 2473 11| Mindegy az, hiszen én a saját írásommal küldöm el. Nem tudja meg, 2474 11| abban, hogy tovább is velem irassa a leveleit. Mikor a megtisztelés 2475 11| és soha sem bíbelődtem az írással. Két hét óta jegyese vagyok 2476 14| Estére hozza, föl az iratait... éjfélig legalább nyugodtan 2477 13| koronája meg a birodalma... Írd meg neki, óh, felséges atyám, 2478 11| Az ember utoljára is nem írhatja azt a menyasszonyának, hogy 2479 12| Hohenlohe főudvarmester sem igen írhatna magyar népszínműveket, mert 2480 11| nem lehet, ilyeneket nem írhatok le, ha csak azt nem akarom, 2481 12| vidéki színész volt, aligha írhatott volna regényes apród–történeteket, 2482 3| Azt mondanám, hogy inkább irigyelj, de félek, hogy te se fogsz 2483 4| Bevalljam–e neked: egy percre irigyeltem e boldog asszonyt - ezért 2484 9| ékszerekhez jussak, akkor is irigyled tőlem, hogy boldognak érezzem 2485 7| örömem rajta kívül. Mért irigyli hát tőlem ezt az egyet, 2486 12| kapucinert kapni és én sanda irigységgel kóboroltam a féléjszakán 2487 11| fogalmazná a leveleket. Irja csak tovább, meglássa, milyen 2488 12| márványasztalra, - de ki írja le rémületünket, amikor 2489 11| Hát micsoda levelet írjak?~ ~- Hallgass ide, - szólt. - 2490 4| nevét Gerence–Szent–Tamásnak írják s a lakosság összes száma 2491 4| nyilatkozattal csupán a szegény Irmát teszem boldogtalanná, mert 2492 12| csárda söntése mellett aligha írna meg a legnagyobb mester 2493 11| kinevetne, ha valami bolondot írnék, - de meg én, ha kerékbe 2494 7| szerencse volt a szolgabírósági irnokkal kötött házasság, Szalóky 2495 7| a cirokseprőt, s míg az irnokné diadalmasan visszavonult, 2496 7| György huszár bejelentette az irnokot s Szalóky pár perc mulva 2497 6| pukkadni, - mondta, miközben az íróasztal mellett helyet foglalt.~ ~ 2498 3| cimet fölírom, kiveszem íróasztalom fiókjából a töltött revolvert 2499 5| magában, mikor a legbelső irodában forgatta az írásokat:~ ~- 2500 14| lovagiasság mezejére, hogy a gyáva irodamoly ijedten elhallgatott. Heinrich 2501 13| felséges barátunk?~ ~Az íródiák felolvasta a levelet s ekkor 2502 13| nyájasan így szólott az íródiákjához:~ ~- Hív szolgám, olvassad 2503 13| vaskalitkába...~ ~A szegény íródiákot elcipelték a poroszlók, 2504 13| reggeltől estig bezárkózott az írószobájába és sajátkezűleg megfogalmazta 2505 15| tulajdonképpen minden rosszaságtól irtózik. Az ártatlan kacérkodása 2506 6| parasztgyomra ugyancsak irtózott.~ ~- A méltóságos úr meg 2507 4| férje van, míg én, - hogy is írtuk csak az iskolai gyakorlatban? - 2508 8| megkeményedik a feje, ha az iskola padjából kikerült...~ ~- 2509 14| kisért haza délutánonként az iskolából és az utcasarkon tíz krajcárért 2510 14| zeneakadémiát, ki a polgári iskolát látogatta. Sósnak, aki szörnyen 2511 1| a legjobb cimborám és iskolatársam. Engedd meg barátom, hogy 2512 15| összetalálkoztam egy régi iskolatársammal, Molnár Gyurkával, aki a 2513 5| nagyságos asszony?~ ~- Nem ismer? - kérdezte a vendég.~ ~ 2514 5| magaviselet, a kellő természettani ismeretek nélkül? E hiány pótlása 2515 8| teremtés, aki tizennyolc évig ismeretlenül is ő felőle álmodott, meghatva 2516 15| pamutot gombolyít. Minden új ismeretség új reménységet kelt a szívében, 2517 4| óta volnánk a legintimebb ismeretségben. Eleinte bizonyos méltóságteljes 2518 15| Egyébként délben meg fogsz ismerkedni vele, mert remélem, hogy 2519 1| körút széles utcáján át az ismerős lipótvárosi házak közé. 2520 5| cilinderes úrral találkozott, aki ismerősen nézett rá. Ez az úr Alster 2521 4| közeledett felénk, aki azonnal ismerősnek tetszett előttem. Mikor 2522 4| után:~ ~- Oh, hiszen mi már ismerősök vagyunk...~ ~Szerettem volna 2523 2| Különben uraságod régi ismerősöm. Budapesten mindennap láttam 2524 6| Sárosdy János, az országszerte ismert emberbarát, mint önök olvashatták, 2525 14| táján se jártak, közelről ismerték mindazokat a személyiségeket, 2526 4| hallottad, hogy Márta néni ismételt meghívása következtében 2527 14| nyugodtan dolgozhatunk... Nálunk issza meg a teáját... és később 2528 7| szolgálta a vármegyét, a székház istállójában hat lova, a kocsiszínben 2529 6| birtokukba az udvart, az istállót és a kocsiszíneket.~ ~- 2530 6| jókedvében teremtette a magyarok Istene; a kamarás pedig, mikor 2531 15| uzsonnakosarakat, a leányok az isteni kilátásban gyönyörködtek, 2532 13| Százszoros halált érdemel az istentelen, aki a királyt, ilyen gyöngének, 2533 15| korhely meg se érdemel a jó Istentől. Annyira hű, egyszerü és 2534 6| gentleman az én pénzemért; no iszen várj. Majd megmutatom, hogy 2535 12| is mi történhetik velem? Iszom egy forró kávét és azután 2536 13| történt, hogy a kegyetlen ítélet híre a skót király udvarába 2537 5| a kioszkba és cognac–ot ittak. Beszélgetés közben szóba 2538 12| vizespoharakkal s túláradó hangulatban ittuk meg a testvér–kelyhet.~ ~ 2539 8| IV.~ ~A hadsegéd csak késő 2540 1| Lassanként elvonultak az izgalom sötét felhői. Vas Laci elmesélte, 2541 3| az időmet... Húsz év óta izgat a kiváncsiság, hogy mi történik 2542 4| unalmas egyformaságot valami izgató, rendkívüli esemény fogja 2543 10| láza és a vakáció örömei izgatták. A tizenhattagu színtársulat 2544 11| ösztönzött, - fogj hozzá öregem, iziben...~ ~Ittam még egy pohárral 2545 6| mondta, - lehetne annyi izlése, hogy nem beszélne ostobaságokat 2546 6| szereti, én azonban a paraszt izlésemmel megszoktam, hogy a leves 2547 13| Schoennichen, mi a véleményed az ízlésemről? - kérdezte XIX. Tivadar 2548 13| beszélnem, csakhogy a Felséged ízlését leírjam...~ ~A király idegesen 2549 2| nyakkendő, vagy egy hófehér jácintcsokor.~ ~A direktorral megitták 2550 4| fiu az ajkaihoz emelje. Jaj, mit szólna a mama, ha megtudná, 2551 14| Kiről beszél? - kérdezte a jámbor Heinrich megrémülve.~ ~- 2552 5| A Feuillet Odiot Maxime–ján könnyezett és kalligrafikus 2553 11| borozás közben megkérdeztem Jánositól:~ ~- Ismerte–e Kubinban 2554 7| kérdezte a pöfékelő Tóth Jánostól.~ ~- Azt vélem, hogy csak 2555 12| előtt, a kis dohányzóasztal japáni kazettájában pedig vékony 2556 6| képü portást állított. A járatlanok mágnáspalotának nézték a 2557 13| méltósághoz:~ ~- Egy–kettő, járd végig a királyi palotát 2558 5| kezdve naponkint föl fogsz járni hozzánk és az angolkisasszony 2559 12| félek, hogy nagyon messze járok a valóságtól. Azt hiszem, 2560 13| hervadó park magányos útjait járták, gyáván gőgicsélni kezdett, 2561 5| szoknyájánál. A zsúrjaira nem jártam el, holott biztosított, 2562 10| veszi be, - és a garderobe–ját úgy itt fogják, mint a karikacsapás... 2563 13| királlyal ilyen gyalázatos játékot űzött... És félóra múlva 2564 4| női szeretet fog szerepet játszani, hanem a jó forró hársfatea, 2565 7| minden jóravaló férfiu kéglit játszik a polgári olvasókörben?~ ~ 2566 1| humorával:~ ~- Karambolt játszom a fejemmel, de nem bánom 2567 10| négy hét óta becsületszóra játszották a kalabriászt, a direktorné 2568 12| valcer ez, amit az imént játszottatok?~ ~A cigány felhúzta a homlokát 2569 1| így folytatja:~ ~- Allons, je vous prie, il fait froid.~ ~ 2570 2| arccal metszett ketté egy jéghideg görögdinnyét.~ ~Bossányi 2571 11| az írással. Két hét óta jegyese vagyok egy gyönyörü kis 2572 14| De addig is majdnem jegyesekként viselkedtek, néha - különösen 2573 11| szerelmi ütközetek folytak le a jegyesség két hónapja alatt, egyszer 2574 4| helységmutató mindössze annyit jegyez föl a falu felől, hogy a 2575 10| sánta szabó, aki esténkint a jegyszedői méltóságot tölti be, szorgoskodva 2576 10| perccel, - de Raksányinak, a jegyszedőnek semmi dolga többé... Már 2577 8| egymást, most már mindenféle jelekkel közli velem délutánonként 2578 10| nem hirdetjük, hogy nyílt jelenés közben agyonlövöm magamat, 2579 15| álmomban láttam volna a furcsa jelenetet, - az egész történet érthetetlen, 2580 8| 49–ik huszárezredtől... Jelenleg azonban Oszkár királyi herceg 2581 5| hozzánk és az angolkisasszony jelenlétében oktatni fogod Margitot a 2582 4| gazdálkodnak, - megtisztelt a jelenlétével. Mindannyi közt ez a jellemtelen 2583 7| hazavittem... de a csendőrök jelentése ott maradt a kancelláriában... 2584 6| szónokok tremolázó hangon jelentették ki, hogy Sárosdy Jánost 2585 13| sasorrú öreg ember nem jelentkezik Hoys–Hopp grófnál, az udvarmesternél.~ ~- 2586 9| szemüket a most már kincset jelentő okiratra, aztán néma boldogsággal 2587 6| gondolkozásának már annyi jelét adta, ismét háromszázezer 2588 4| szárnyából idecsillámlott: jeléül annak, hogy a boldogtalan 2589 15| akinek az imént az ura jellemezte. Kesztyüs kezét a hadnagy 2590 2| magát:~ ~- Maróti Árpád, jellemszinész.~ ~- Oh, - válaszolt a kotelettes 2591 2| ismerem? - szólt a gyilkos jelölt csodálkozva.~ ~- Oh, mindent 2592 2| csillagszerű lámpafény, a hajó zöld jelzőtüze. Délután esett az eső és 2593 14| Sós Gyulának...~ ~- Jesszusom, csak nem? - kacagott föl 2594 12| főpincér humoros fickó, jóakaratúlag futni hagy, ha nem, - nos, 2595 12| négy krajcárral...~ ~Litván jóakarólag bólogatott.~ ~- Természetes, - 2596 3| életem alatt egyetlen igazi jóakaróm volt, azt hiszi, hogy utolsó 2597 5| tanítódnak!~ ~Samu helyzete jobbra fordult e nap óta, de Samu, 2598 14| Karolinával?... Azok is jócskán megnőttek... és Karolin 2599 13| erős férfinak ezt kiáltom: Jöjj mielőbb, hogy ajkadat ezer 2600 5| szeptemberben újra vissza kellett jönnie Budapestre és az esernyőárus 2601 5| gyermek és négyszáz forint jövedelem, ez, szavamra mondom, nem 2602 14| negyvenezer forintnyi évi jövedelme van, - gondolja meg, micsoda 2603 5| le minden tiszta papirra jövendő drámái címét. A Hársfa–utca 2604 5| leányom, nyujts csak kezet a jövendőbeli tanítódnak!~ ~Samu helyzete 2605 11| szavakban emlékeztem meg jövendőnk reménybeli boldogságáról. 2606 15| Előbb köhögni fogunk, hogy jövetelünket észrevegyék...~ ~Pillantásom 2607 12| amilyen ezt a barátságos jövevényt ékesitette. A télikabát 2608 1| ő is házasodni készül a jövő farsangon. Az asszony jólelkűleg 2609 14| megállapodtak abban, hogy az Erzsike jövője, Istennek hála, biztosítva 2610 12| félelmetesen, - micsoda jogon merészkedett fölemelni a 2611 9| hangon így szólott:~ ~- Jőjj be...~ ~Mikor a szoba ajtaja 2612 3| Az alaptermészetem a jókedv és a vidámság... Tudok mulatni, 2613 6| ki, hogy Sárosdy Jánost jókedvében teremtette a magyarok Istene; 2614 8| És Ádám egy lomha óriás jókedvével fordult a másik oldalára, 2615 14| kutatott, - szóval egészséges, jókedvű és bájos volt, aki lakkcipőjével 2616 2| deklamációkat mondott el, amit jókedvüen megtapsoltak.~ ~A bor kissé 2617 1| jövő farsangon. Az asszony jólelkűleg biztatta:~ ~- Tegyen úgy, 2618 10| várható szellemi élvezet jóleső és kellemes reményében... 2619 5| ifjukori barátok közt volt két jómódu ember is, s így Samunak, 2620 7| én azt sem bánom, ha maga jónak látja...~ ~Az irnok szemében 2621 7| hozta most ide, mikor minden jóravaló férfiu kéglit játszik a 2622 11| Isten meg fogja áldani a jóságáért!~ ~Mit szólhattam volna, 2623 3| rendszert látnak, egy erős és jóságos kezet, mely évezredek óta 2624 3| Burkus, akármilyen derék jószág legyen is különben, csak 2625 10| szomoruan tette le az ócska jószágot az ebédlő asztalára.~ ~- 2626 10| tizenhattagu színtársulat egy jószívü vendéglős kegyelméből élt, 2627 12| vesztette–e el, vagy egy jótékony tündér tolta–e a lábamhoz, 2628 6| címjegyzéket, s az első jótékonysági egyletnél, mely a szemébe 2629 14| kezd, tudom istenem, hogy jóval kezd...~ ~- Kiről beszél? - 2630 3| józanabb, mint most vagyok. Oly józan és beszámítható vagyok, 2631 3| idegdoktoroknak: sohase voltam józanabb, mint most vagyok. Oly józan 2632 1| aztán kimennek valahova a józsefvárosi gyarmatokba, ahol a City 2633 10| vállat vont.~ ~- Én miattam jubilálhat, csak meg ne bánja... Május 2634 10| mint a karikacsapás... Jubiláljon olyankor, amikor hó esik...~ ~- 2635 10| mosollyal dörmögte:~ ~- A jubiláris előadáshoz új koszorut kéne 2636 10| Számlálta ám a manó, nem én! A jubileum eddig minden kisvárosban 2637 10| Sz. Pataky János jubileuma.~ ~A színtársulatnak rosszul 2638 10| az ünnepelt direktor, a jubileumi előadás reggelén.~ ~- Ugy 2639 9| módjára megeredtek...~ ~- Juliska, - mondta fölindulástól 2640 11| szánhatok neked valamit. Most julius eleje van, körülbelül szeptember 2641 8| negyvenkét nap. Klárika junius közepén ébredt föl: a Teréz– 2642 10| a veterán színigazgató, június 2–án fogja megülni ama nap 2643 8| lakáshoz.~ ~Ekkor, egy esős, júniusi napon, kezdődött a Klárika 2644 9| tisztességes ékszerekhez jussak, akkor is irigyled tőlem, 2645 5| Önképzőkör összes díjait és jutalmait. A piaristák direktora az 2646 5| nagy kegyelmével tönkre juttatná a Margit atyját. Ha nem 2647 11| székváros hirtelen eszembe juttatta életemnek egyik furcsa epizódját, 2648 5| nem volt egy tisztességes kabátom és önnek nyolcvanezer forintnyi 2649 9| bizony nem igen telt új kabátra: a Cserna ügyvédi irodája 2650 4| poggyász–darabot egy prémes kabátú, szemüveges fiatalember 2651 2| idegyűlt, porceláncsörgés, kacagás hangzott mindenünnen.~ ~ 2652 2| Koccintottak, csevegtek, hangosan kacagtak egy–egy visszaemlékezésen. 2653 4| olyan vidáman, hangosan kacagtam a bolondos ötletein, mintha 2654 2| reggel volt, - mondotta kacagva, - nem felejtem el egyhamar.~ ~- 2655 15| neki tetszik...~ ~- Hát kacér?~ ~- Oh, maga kis nebántsvirág, 2656 12| cigaretták kínálgatták magukat kacéran. Talán egy bál után, kissé 2657 15| rosszaságtól irtózik. Az ártatlan kacérkodása az én malmomra hajtja a 2658 15| viselkedik? Én tőlem ugyan azzal kacérkodhatik, aki neki tetszik...~ ~- 2659 15| letelepedtek a kövér fűre, a mamák kacérkodva dültek hátra a földre terített 2660 11| Folytattam hát a levelezést, néha kacérságból hidegebb voltam kissé, néha 2661 8| Rittmeister, Adjutant Seiner kais. u. kön. Hoheit d. Erherzog 2662 15| az öreg doktor megvárta a Kal József apát úrról elnevezett 2663 10| becsületszóra játszották a kalabriászt, a direktorné bezálogosította 2664 3| emberfiára... Nekem is voltak kalandjaim, én is ittam teát egy–egy 2665 4| asszony birtokában még vasúti kalandokat hajhász s egy nőtlen ember 2666 4| Mindannyi közt ez a jellemtelen kalandor volt a legelmésebb, aki 2667 3| van, mintha egy várva várt kalandra indulnék, mintha sok–sok 2668 1| fiatalember, tollas stájer kalapban, rövid loden–zekében, szájában 2669 5| Maxime–ján könnyezett és kalligrafikus betűkkel írta le minden 2670 4| fesztelenséggel mutatkozott be:~ ~- Kálmán Andor, szolgabíró!~ ~Azzal 2671 8| barátnője ül mellette a kályhánál...~ ~Klárika megszorította 2672 14| lakkcipőjével és karcsu kamáslijával tetszése szerint taposhatta 2673 2| kissé és egy magas, némileg kamaszos huszártiszt. A huszártiszt 2674 12| mint a csésze és az alpakka–kanál. A kávé után egy darabig 2675 6| az orrát, mikor a levesét kanalazni kezdte.~ ~- Öcsém, - mondta 2676 12| a taktust verte a kávés–kanállal. Később vidáman koccintgattunk 2677 6| vonult vissza a hálószobája kanapéjára, s míg a lábait gondosan 2678 8| kezébe játssza az ártatlan kanárimadarat... Ez a kis teremtés mindeddig 2679 7| csendőrök jelentése ott maradt a kancelláriában... Mivel pedig a tárgyalás 2680 4| boldogtalanná, mert ez a kannibál még akkor is könnyen megvigasztalódnék, 2681 15| földtekén... Mikor az egyik kanyarodónál utolértük Molnár Gyurkánét, 2682 4| zegzugos Veszprémmegyébe kanyarodott, az egyes állomásokon hosszas 2683 10| vesződtem, hogy... Inkább kapáltam és kaszáltam volna...~ ~ 2684 1| De Vas Laci szó nélkül kapaszkodott föl a kocsis mellé s erővel 2685 2| és a jó modor közt szoros kapcsolatok találhatók; de hirtelen 2686 5| a népmesék hősnői nem is kapnak nyolcvanezer forintnyi hozományt 2687 12| Ferencvárosban sem lehet kapucinert kapni és én sanda irigységgel 2688 9| ölébe telepedett.~ ~- Mikor kapod meg a pénzt? - kérdezte 2689 12| tehát adósságot csinálni káprázatos helyiségében, ha szerencsére 2690 1| asszonyt, aki a leányt a kapuból visszaküldi. Német az utca 2691 15| percben a Kinizsi várának kapuboltjára esett s majd föl nem kiáltottam 2692 15| lehetett a félig beomlott kapuboltozatot, melynek köveit egykor a 2693 1| utat rakassák ki pikkoló–kapucinerekkel... Az asszony talán ebbe 2694 12| Ferencvárosban sem lehet kapucinert kapni és én sanda irigységgel 2695 1| tart... Éjfél felé aztán a kapuig kisér komfortáblin...~ ~- 2696 2| néhány lámpa.~ ~A hotel–kapunál elbúcsúzott tőlük a direktor.~ ~- 2697 14| háziasszonyok ridegségét és kapzsiságát, a puccos, cifrálkodó leányokat, 2698 14| hosszasabb tűnődés után:~ ~- Kár volt... talán mégsem kellett 2699 6| újság, apuskám?~ ~- No?~ ~- Karácsony előtt férjhez megyek Gyoroky 2700 13| Te egyenes és őszinte karakter vagy, - szólott a fejedelem 2701 2| kávéházból hallatszott ki a karambolgolyók csattogása, s a fürdői hajdu 2702 1| éretlenkedő humorával:~ ~- Karambolt játszom a fejemmel, de nem 2703 14| zuzmarás alkonyatban?... Kart karba öltve mentünk haza és maga 2704 2| szívesen fogadták, mivel kardot visel. Májusban eljegyezte 2705 7| fogódzott meg a bársonyos karfában, mert úgy rémlett neki, 2706 2| könyököltek végig a hajóhíd karfáján. Odakünn, a fürdőhely külső 2707 10| ját úgy itt fogják, mint a karikacsapás... Jubiláljon olyankor, 2708 4| Andor - vagy Gyurica? - karjából s könnyek közt borult a 2709 15| Kesztyüs kezét a hadnagy karjai alá füzte, s kipirult arccal, 2710 7| Minden asszony szerelmesen a karjaiba hullik, míg én...? Én csak 2711 11| És ön akart engem erős karjaival az élet viharai ellen megvédeni?~ ~ 2712 1| idegen, lapátszakállu úr karján. Örömmel szaladok oda a 2713 13| Tivadar bosszúsan ütött a karjára, keze egy mozdulatával elbocsátotta 2714 7| folytak végig, reszkető karjával a Gály fehér keze után nyúlt, 2715 14| jócskán megnőttek... és Karolin már pompás tájképet állított 2716 15| platánok között, mikor a Karolina–udvar felől a hadnaggyal 2717 14| Vagy találkozott Ellával és Karolinával?... Azok is jócskán megnőttek... 2718 14| hónappal férjhez ment Salamon Károlyhoz, a Sós úr bankjának vezérigazgatójához, 2719 12| beszélt, úgy összehúzta magát karosszékében, mint egy sündisznó. Croce 2720 12| meg, - kiáltották többen a karosszékek öbléből - és mondja el, 2721 11| akkor egy tizenhét esztendős kárpáti tündér volt, borzas, vörös 2722 13| Gärtnerius mester félreállt a kárpit mögé, onnan nézve, amint 2723 15| Ilyenkor úgy érzi, hogy kárpótlással tartozik nekem, s két–három 2724 4| összes barátnői szívekért kárpótolja. Szóval bánt, hogy ennek 2725 14| időközben egészen csinos karriert csinált...~ ~Az igazgató, 2726 14| zuzmarás alkonyatban?... Kart karba öltve mentünk haza 2727 12| a társaságot a különböző kártyaasztalok mellől.~ ~- Ha estére felszaladtok 2728 9| holmikra nem telik a Partich úr kártyanyereségeiből.~ ~Cserna bámulva nézett 2729 10| petróleumlámpákat, miközben a karzat lépcsőin dobogva halad fölfelé 2730 5| hozományt és százötven forintos kashmir–pongyolákat. És a népmesék 2731 12| számolást félbehagyva, sietett a kasszából az asztalunkhoz.~ ~- Mi 2732 1| proponálta, hogy az asztaltól a kasszáig vezető szabad utat rakassák 2733 13| mint valaha a schwarzwaldi kastélyban szokta és elkeseredve így 2734 4| hozzám valami elhagyott kastélyból, amelynek mindeddig a nevét 2735 4| láthatod, az ő csinos kis kastélyukban töltöttem, ahol a tiszteletemre 2736 10| hogy... Inkább kapáltam és kaszáltam volna...~ ~A várakozást 2737 1| Vas Laci meséje otthon, a kaszinóban.~ ~...Szóval gyönyörű volt. 2738 3| magával, Miklós bátyám, a kaszinóból eljöttem - hirtelen eszembe 2739 4| az ottani fiatalság - a kasznár, a gazdasági irnok s a borzas 2740 8| ették végig a table d’hote–kat, értekeztek a pincérekkel, 2741 15| normális észjárásu poéta. Kata a legédesebb teremtés a 2742 15| hogy itt lesznek valahol... Katának már régi óhajtása, hogy 2743 15| kiránduló társaságnál, amely Katát szemtelen éljenzéssel fogadta. 2744 4| helvét hitvallásu, 129 római katolikus és 9 a Mózes törvényét követi. 2745 6| és a leányával. Mikor a katonai liferálások mezejéről hófehér 2746 11| ácslegényt. Mikor az ácslegényt katonának vitték, Naca előttem öntötte 2747 2| be. Felállt a helyéből és katonásan összeütötte a sarkantyúit.~ ~- 2748 14| fölöttébb csodásan lóbálgatta kávébarna cipőcskéjét... Biztatóan 2749 12| folytatta Croce úr, - és a kávéból csakhamar nem maradt más, 2750 12| kóboroltam a féléjszakán át a kávéházak előtt. Egy elkeseredett 2751 5| Az öreg néptanító előkelő kávéházakban sakkozott reggeltől estig, 2752 1| szerencsésen találtak egy kávéházat. A női zenekar tagjai azonban 2753 2| ásított a lombok közül. Csak a kávéházból hallatszott ki a karambolgolyók 2754 7| gondolta bánatosan, miközben a kávéját kifizette a főpincérnek. 2755 5| hogy minden uzsonnakor a kávémba apríthatnék egy ilyen sütemény– 2756 5| házmester álmos baktatását, a kávémérésben tivornyázó bérkocsisok énekét. 2757 5| kisasszonyokat és a földszinten lévő kávémérést. És vádolják bár Samut a 2758 12| barátocskám.~ ~Odahívattam a kávést, - a kövér maitre a számolást 2759 12| kis dohányzóasztal japáni kazettájában pedig vékony orosz cigaretták 2760 10| ünnepelték, Arad, Miskolc, Kecskemét, Kolozsvár, Székesfehérvár, 2761 5| ebéd után...~ ~Samu egy kedden fölment. Alsterék az Andrássy– 2762 8| baljóslatúlag Ádám.~ ~Mord kedéllyel ette a vacsoráját, de később, 2763 14| hiszem, elmegy most már a kedve attól, hogy velem tovább 2764 5| hogy a kedves férje is kedvel, és nem szegődtem lovagul 2765 3| legszebb nyaralója... Ha kedvem tartja, hát a saját yachtomon 2766 13| legutolsó apróddal is, akit a kedvese meghallgatott. Sápadt, fogyott 2767 9| nyugalommal ezt mondta:~ ~- Itt, kedvesem, ne igen számítson arra, 2768 15| sokáig egyedül vagyunk, kedvetlen és lehangolt, mert prózai 2769 2| miközben a szépasszony kedvteléssel csapta össze a kezeit.~ ~- 2770 15| utolértük Molnár Gyurkánét, kedvtelve néztem végig megint a szép 2771 7| mikor minden jóravaló férfiu kéglit játszik a polgári olvasókörben?~ ~ 2772 7| gyöngéd tapintattal sietett el kéglizni a polgári körbe...~ ~ ~ 2773 2| egyhamar.~ ~- Oh, hiszen a kegyed dolgait ország–világ beszéli. 2774 6| Gyorokyt, míg őt csak mintegy kegyelemképp nagyságolta. Délben, ha 2775 10| színtársulat egy jószívü vendéglős kegyelméből élt, a primadonna vasárnaponként 2776 5| lenni hozzám, az ő nagy kegyelmével tönkre juttatná a Margit 2777 7| rebegte:~ ~- Talán írni kegyeskednék neki, hogy mindennek véget 2778 13| elcipelték a poroszlók, de ez a kegyetlenség nem igen segített a szegény 2779 5| előszoba, a függönyök, a kékfőkötős szobaleány, egy csomó fényes, 2780 15| egy lombhasadékon át idáig kéklettek a napsugárban fürdő tó habjai. 2781 15| mást, mint néhány sötéten kéklő hegypupot.~ ~Amíg a szobalányok 2782 8| merengtek el az olasz égbolt kékségén, - de Klárika lelkében egy 2783 5| hajló kötényke, melyet egy kékszemű, világosszőke leány viselt. 2784 5| idegent. A leány szőke volt és kékszemü és egy csodálatosan szép, 2785 4| hegyek mögött elterül.~ ~Kelenföldön, ahol a postavonat öt percre 2786 5| rajta levő ruhájánál, sőt a kelengyéje is ki volt állítva egy koronaherceg– 2787 5| forintnyi hozománya volt, a kelengyéjén kívül. Mint kivántam akkor, 2788 5| hogy a hozományomat és kelengyémet bejelentsem, mert az engem 2789 15| legviharosabb időben is megőrizte a keleti hidegvérét. Mióta nem láttam, 2790 1| visszautasítsa. Vagy itthon kellek csak, a biztos négy fal 2791 10| eleven élet folyik. Csapó a kellékeket rendezi, az ünnepelt alsónadrágban 2792 10| szellemi élvezet jóleső és kellemes reményében... Később még 2793 2| rendesen, ha többet ivott a kelleténél.~ ~Homlokon csókolta a cigányprimást 2794 5| szépség és a jó magaviselet, a kellő természettani ismeretek 2795 8| vánkosait...~ ~Kilenckor kelni, pontosan kifizetni az állami 2796 12| Kelrét–valcer... biz Isten Kelrét-valcer a neve...~ ~- Kelrét–valcer? - 2797 12| hangulatban ittuk meg a testvér–kelyhet.~ ~A kávéház lassanként 2798 10| nézőtéren.~ ~Csapó hangtalanul kémlelődik ki a leslyukon, mindegyre 2799 12| mögül elszorult szívvel kémleltem az idegent, aki szintén 2800 5| szoknyánál, ha egy szál kendőben menekülne az utcára, egyszerre 2801 6| húzta össze magát, s ravasz kenetességgel válaszolt:~ ~- Áldás van 2802 15| álmodozva ütögetett egy kénsárga farkasvirágot. A lábainál 2803 11| kezembe vettem a tollat. Nem kenyerem a dicsekvés, de becsületemre, 2804 13| makacs kis perszóna, akit kenyéren és vízen fog tartani egy 2805 10| napjaimra, hogy a száraz kenyérért is viaskodnom kell. De én 2806 10| tapsaival fűszerezheti sótalan kenyerét. Vederemo.”~ ~- Hol van 2807 15| míg karcsu dereka lomhán, kényeskedve hajladozott a zöld platánok 2808 8| fejét.~ ~- Ha szereti, nem kényszerítem, hogy az enyém maradjon... 2809 2| abban, hogy az életet ostoba kényszernek ne nézze, melyet az együgyüek 2810 5| asztalkendői mellett vagyok kénytelen eltölteni az életemet! Milyen 2811 12| aranyórám is otthon maradt. Kénytelenek volnánk tehát adósságot 2812 4| reggel nem lettem volna arra képes, hogy ilyen édes melegséget 2813 12| bizonyos sikerült középfajt képezett a dunna és a lópokróc között, 2814 15| bennünket megpillantva, képmutató egyszerűséggel szólott:~ ~- 2815 12| Az igazi művész éppen oly képtelen az ilyen csalásra, mint 2816 6| tükörüvege elé borotvált képü portást állított. A járatlanok 2817 6| derbin, - mágnásokból és képviselőkből álló küldöttség tisztelgett 2818 4| gazdasszonyt okvetlen Brigittának képzelem - versenyt fogunk köhögni 2819 9| nyomorúságunknak egyszerre vége... Képzelheted, hogyan éreztem magam, mikor 2820 7| nyomorultnak, az élet és halál kérdése...~ ~Szalóky görcsösen vonaglott, 2821 15| Gyurka nem válaszolhatott a kérdésemre, mert az öreg doktor megvárta 2822 13| mindjárt az udvarmester kérdésére, hanem előbb mereven a szeme 2823 12| házigazda.~ ~Senki sem tudott a kérdésre válaszolni és Kertész doktor 2824 14| fogadta, a leányok ezer kérdéssel halmozták el, és Sós úr 2825 11| jobb lesz, ha a sanda Nacát kérdezed meg egyenesen.~ ~- Ki az 2826 11| Tündérországba? Apát, anyát nem kérdezhetem meg, mert ők régen elfelejtették 2827 13| ilyennek... Meg kell tehát kérdezned másoktól, mi lehet benned 2828 11| asztalunkhoz.~ ~- Mi történt? - kérdeztük ijedten.~ ~Jánosi dobolni 2829 11| bolondot írnék, - de meg én, ha kerékbe törnek, sem tudnék leírni 2830 4| gyülekezett föl a hó s a lokomotiv kerekei, vasküllői nem akartak többé 2831 11| estefelé a hátulsó udvar kerekes kútjánál találkoztam vele, 2832 10| Mennyi ma a bevétel?~ ~- Ma? Kerekszámban egy forint és húsz krajcár.~ ~- 2833 10| evőeszközöket őrzi.~ ~- Mit keres itt? - förmed a kis mosolygó 2834 14| agyonlövés meg a feleségül kérés azonban csak tréfa volt... 2835 3| húsz esztendő óta hiába keresek...~ ~Itthon támadt az ötletem, 2836 5| magával a kisebb vidéki kereskedőknek. Az öreg Alster heteken 2837 8| Ádám elindult a feleségét keresni, a fürdőszoba egy homályos 2838 3| Miklós bátyám, ne ezek közt keresse. A nyomorról nem panaszkodhatom, 2839 4| jutott az eszünkbe.~ ~- Mit keressz te itt, Nina?~ ~- Utazom 2840 1| gyermek, aki veszedelmes kérést kockáztat meg, így szólott:~ ~- 2841 13| Az ősz hercegné aggódva kereste föl a királyt az udvari 2842 2| közelítettek a tiszt felé, ki keresztbe vetett lábakkal cigarettázott 2843 2| huszárt.~ ~- Micsoda is a keresztneved?~ ~- Kuno.~ ~- No, nem tesz 2844 4| Andor (nini, már csak a keresztnevén szólítom) határozott célzásokat 2845 5| szerint úgyszólván egyedül kergette a céget a bukás örvényébe, 2846 15| között. A bakfisok hancurozva kergették egymást, a matrózsipkás 2847 2| körül virgonc szunyogok keringéltek, halkan sipolva, mintha 2848 12| cigányok egyszerre egy édes keringőbe fogtak, Kertész doktor, 2849 12| kőről a század leggyönyörűbb keringőjét olvashatná le uraságod, 2850 1| zenekar játssza a bécsi keringőket...~ ~Freywaldné pisze orra 2851 1| hazakisérjelek benneteket?~ ~- De kérlek, az háromnegyed órányira 2852 13| a haragos Isten villámát kérné le az akaratos fruskára... 2853 11| meg az üdvözlésemet, majd kérőleg emelte rám szép, félelmetes 2854 13| libapásztorlánynak. A siránkozó kérőt könnyedén visszautasítottam, 2855 2| mentén, feltünt már egynéhány kertészlegény, a hotel ablakai vöröses 2856 11| ennyire könyörgött? Leültem a kerti filagóriában és ceruzával 2857 9| semmiféle áldozatodba nem kerül...~ ~Cserna mérgesen vállat 2858 4| környezetben - természetesen nem kerülhetett a sor. Otthon, amióta a 2859 3| veletek együtt a mennyországba kerüljek...~ ~Később is, amikor megnőttem, 2860 3| megérdemli, hogy a mennyországba kerüljön, mint én, vagy a tanító 2861 9| rohantam ki az ajtón s miképp kerültem ki, hogy a villamos el nem 2862 10| megsárgultak, - s a direktor keserü mosollyal dörmögte:~ ~- 2863 8| elzavarta...~ ~A ravasz Ádám keserüen ingatta a fejét.~ ~- Ha 2864 6| méltóságos úr meg fogja keserülni ezt a viselkedést, - mondta 2865 10| bekente magát mastix–szal, keserűen fölkacag:~ ~- Nyomorultak!... 2866 6| de a volt lókupec egész keserűsége feltámadt benne, mikor a 2867 9| Fölkelt az ura öléből, s néma keserűséggel telepedett le a sarokban 2868 8| megfeledkezvén asszonyi méltóságáról, keservesen sírdogált a sarokban...~ ~- 2869 5| ilyenkor egyedül ment haza a keskeny terézvárosi utcákon át, 2870 3| benneteket és minden pillanatban készen lennék arra, hogy meghaljak 2871 13| segíthetne...~ ~- És mit készítettél? - kérdezte XIX. Tivadar 2872 1| tréfája és vidám megjegyzése készletben, két hónap alatt teljesen 2873 12| költekezésünkön felül még készpénzben ad negyven krajcárt. Kitünő 2874 9| imént, hogy a drágaságokat készpénzre váltjuk be... Csak nem reflektálsz 2875 13| a királykisasszonyt arra késztették, hogy téged kikosarazzon...~ ~ 2876 15| imént az ura jellemezte. Kesztyüs kezét a hadnagy karjai alá 2877 5| esküdött, nyájasan tette kis kesztyűs kezét a Samu erős tenyerébe 2878 1| elmesélte, hogy ő is házasodni készül a jövő farsangon. Az asszony 2879 10| a lányos családok falura készülődtek, a diákokat az érettségi 2880 11| Hogyne, szívecském, hát kételkedett valaha ebben?~ ~- Dehogy, 2881 15| korrekt asszony, hát az első kétértelmü szóra visszafordul... Álmodozó 2882 3| nem panaszkodhatom, hiszen kétezer holdas tehermentes birtokom 2883 13| termeibe. XIX. Tivadar éppen kétezredszer olvasta végig a skót király 2884 5| őszi napon csődbe került? A kétmilliónyi passzivával alig állt szemben 2885 13| csókjáért...~ ~Lázsiás herceg kétrét hajolva elvonult, utat engedve 2886 2| vadgesztenyét. Az atyja kétségbe volt esve léhasága miatt, 2887 8| vége...~ ~Ádám arcán oly kétségbeesés mutatkozott, hogy a bolond 2888 3| pillanataimat szomorúság és kétségbeesett meditációk között töltöm 2889 3| töprenkedés szomorúvá vagy kétségbeesetté tett volna. Szó sincs róla. 2890 11| rajtam, ha nem akarja, hogy kétségbeessem...~ ~- Hát mit tegyek?~ ~- 2891 9| kiváltjuk az ékszereidet. Kétszáz forinttal az összes holmikat 2892 8| És miért nem intett kerek kétszázat?~ ~- Mert a nénikém elzavarta...~ ~ 2893 2| kipirult arccal metszett ketté egy jéghideg görögdinnyét.~ ~ 2894 1| tartóztatlak a barátodtól. Hanem kettőkor itthon légy, mert nagy haddelhadd 2895 12| talán mondanom sem kell, de kettőt teszek egy ellen, hogy mindig 2896 15| normális asszony épp oly kevés van a világon, mint normális 2897 12| fiatal életében, de csak keveset látott olyat, amilyen ezt 2898 1| feleségéé piszébb, pajkosabb egy kevéssé...~ ~ ~ 2899 2| előtt. Ha már mindenáron kezdeni akar vele, előbb kisérjenek 2900 8| egy esős, júniusi napon, kezdődött a Klárika élete... Klárika 2901 12| Rezignáltan fütyölni kezdtünk, Drávai a taktust verte 2902 5| szomorúságunkat, hiszen az ügy az ön kezében van. Azért jöttem önhöz, 2903 8| Klárika sápadtan tette le kezéből az újságot.~ ~- Nem szabad 2904 8| Ádám, - a huszár megkérte a kezedet...~ ~Klárika az urára emelte 2905 7| kiszabadította magát az őrjöngő irnok kezei közül, aztán a fojtogatástól 2906 11| dugtam el kemény, érdes kezeimet, Anica pedig halványan rebegte:~ ~- 2907 2| kedvteléssel csapta össze a kezeit.~ ~- Helyes, - csacsogta, - 2908 1| babrált a Német kemény, fehér kezeivel.~ ~- Hogy lehet annyira 2909 3| levél az utolsó írás, mely a kezemből kikerül. Egy óra mulva, 2910 7| magam adom át, a saját kezemmel. Igy gyorsabb és biztosabb.~ ~- 2911 4| Andor, ki az ezüstcsattos kézitáskát leemelte a szőnyeghálóról, 2912 11| csókot küld arra a kicsiny kézre, amely ezt az édes levelet 2913 10| Steinerhez, a zálogoshoz, hátha kiadja egy estére a holmikat...~ ~ ~ 2914 12| vállalkozott rá, hogy a kiadó segítségével előkeríti valahonnan 2915 10| ismét teljes szövegében kiadta a borongós visszaemlékezést, 2916 9| forint...~ ~- Ruhanemüekre kiadunk vagy ötszáz forintot...~ ~- 2917 14| tájképet állított ki a tavaszi kiállításon... Emlékszik, mikor libákkal 2918 3| főztem. Föl szerettem volna kiáltani örömömben s bámulva gondoltam 2919 1| mátrai vadász oly színpadi kiáltással rohant a magányos párhoz, 2920 13| visszautasítottam, az erős férfinak ezt kiáltom: Jöjj mielőbb, hogy ajkadat 2921 12| Hát konstruálja meg, - kiáltották többen a karosszékek öbléből - 2922 15| kapuboltjára esett s majd föl nem kiáltottam a rémülettől... A szép asszony 2923 2| csönd volt már, a hajólámpa kialudt, a hotel feketén ásított 2924 4| lámpásokat hordozva, melyek kialvó csillagokként tüntek föl 2925 6| a költekezést, a vagyona kibirta ezeket a kis érvágásokat, 2926 13| mikor másnap délben megint kibocsátották, akaratosan toppantott egyet 2927 12| szívéből ez az édes ária kibuggyant.~ ~- Hát konstruálja meg, - 2928 14| a ripsz–garniturából már kibújt a tengeri–fű), hanem a ház 2929 11| permeteg után megint hamarosan kibukkant az aranyos nap, októberben 2930 1| postamester...~ ~Felállt és szépen kicirkalmazott beszédben éltette a legjobb 2931 9| egyikét látná, amelyekkel kicsi baba korában a dadája elaltatta. 2932 12| mutatni Croce urat.~ ~- Kicsodát?~ ~- Croce urat, a Kelrét– 2933 8| levetette a selyembluzokat, kicsomagolta a koffereket - és csodálatos 2934 15| hegy ormára; a szobaleányok kicsomagolták az uzsonnakosarakat, a leányok 2935 6| miközben a szíve csaknem kicsordult a gyönyörűségtől...~ ~ ~ 2936 14| utánjárással szerencsésen kiderítette az Eötvös-utcai lakás címét. 2937 12| ha nem, - nos, hát akkor kidobnak az utcára. És e föltevéssel 2938 12| álmodozva szólott:~ ~- Csak már kidobtak volna bennünket...~ ~Ekkor - 2939 12| közelebb a székét.~ ~- És kié lett a huszas?~ ~- Reggel 2940 11| hogy mind a két szemem kiégjen...~ ~- De szívecském, - 2941 6| adósságait kifizessem...~ ~A kifakadás nem volt túlzott, mert Sárosdy 2942 11| belekötöttem egy–egy homályos kifejezésbe. Csodálatos szerelmi ütközetek 2943 9| krajcárért becsületsértő kifejezésekkel illette a hűtlen mindenesleányt, 2944 1| Egyszerre mit látok, ki fordul kifelé a nagy üvegajtó mögül? Egy 2945 8| hogy valaki a szabóját kifizesse, hogy komoly hivatalos órákat 2946 6| hogy egy léhűtő adósságait kifizessem...~ ~A kifakadás nem volt 2947 8| Kilenckor kelni, pontosan kifizetni az állami adót, a délelőttöt 2948 9| mindent az utolsó krajcárig kifizetünk.~ ~- Ez mindössze egyezer 2949 5| ketten ehettek csak egy kiflit, mert pénz éppen csak ennyire 2950 10| halmozta el, lovait több izben kifogták. És Alridge pedig egy alkalommal 2951 7| közbelépett, s többek közt “szájas kígyó”–nak minősítette a rendőri 2952 8| mondtak, később utiruhában kihajtottak a budai vaspályához, majd 2953 5| több izben szerencsésen kihúzták és legutóbb is az ő révén 2954 10| megrokkant napszámosaiért... Ha kiírjuk, hogy most lesz ötven éve 2955 5| vasúti gépész. Az ujságok kiírták a szerencsés nyerő nevét 2956 5| napokat evett. Az atyja kijárta az ifjukori barátainál, 2957 8| ugyanis fájdalmas szívvel kell kijelentenem, hogy a himzettkötényes 2958 8| igazságszolgáltatásnak tartozom azzal a kijelentéssel, hogy Ádám azontúl még forróbban 2959 8| az uradat, meglátod, hogy kijön majd a flegmából...~ ~- 2960 14| akkor... mikor a templomból kijöttem... kissé remegve kutattam 2961 8| szólott magában a templomból kijövet:~ ~- Bizony Isten injúria, 2962 1| percig szemlét tartottam a kijövők felett. Egyszerre mit látok, 2963 14| hogy cipőcskéjének hegye kikandikáljon a vérvörös selyempongyola 2964 13| csapott az asztalra s magából kikelve ordította:~ ~- Nyomorult 2965 10| társulat primadonnája.~ ~Kikeresték a művirágokból készült koszorut, 2966 14| kimondta, ami a szívén feküdt, kikért magának mindennemü sértegetést 2967 3| utolsó írás, mely a kezemből kikerül. Egy óra mulva, amikor e 2968 8| feje, ha az iskola padjából kikerült...~ ~- Nono, nem merném 2969 6| feleségével délutánonként kikocsizott. A nábob vénségéig lókupec 2970 10| végéig, de azzal a világos kikötéssel, hogy ő családjával együtt 2971 13| óh, felséges atyám, hogy kikosarazom...~ ~A skót király, aki 2972 13| veszed feleségül?~ ~- Mert kikosarazott, óh, felséges anyám, - szólott 2973 13| arra késztették, hogy téged kikosarazzon...~ ~A király szomorúan 2974 15| uzsonnakosarakat, a leányok az isteni kilátásban gyönyörködtek, a doktor 2975 9| öt darab regalitászt... Kilenckrajcáros szivart hozzon, mert az 2976 8| némi túlzás, mert Ádám, a kilencórai fölkelés dacára, sem élt 2977 9| adósságra is rámegy vagy kilencszáz forint... Természetes, hogy 2978 3| be azt a néhány hátralevő kilométert...~ ~Nem tudom, meg fogja– 2979 1| fogja egy kocsival, s aztán kimennek valahova a józsefvárosi 2980 8| vacsorapénzről és vasárnapi kimenőkről közölt volna vele bizalmasabb 2981 3| vallásalapítók írásaiba, kimeredt szemmel, a tudás vágyától 2982 12| dől a márványasztalra és kimerülve, álmosan hunyja le a szemét. 2983 14| alávalóan kínozza. Sós ma bátran kimondta, ami a szívén feküdt, kikért 2984 12| vékony orosz cigaretták kínálgatták magukat kacéran. Talán egy 2985 5| Erdélyben képviselői mandátummal kínálták. Az öreg néptanító előkelő 2986 13| ország fölött uralkodott, kincsesháza hetedhét országon híres 2987 13| tulajdonsága, ami egy egész kincsesháznál többet ér... Aki fölteszi, 2988 9| meresztették a szemüket a most már kincset jelentő okiratra, aztán 2989 12| vetettem a bitangban heverő kincsre. A huszas kacérul hevert 2990 5| a tudományos pályától.~ ~Kinek nincs Budapesten egy nagybácsija 2991 11| Isten, mit tegyek? Hiszen ő kinevetne, ha valami bolondot írnék, - 2992 8| együttélés most már mindkettőnkre kínos lenne... Szerettem magát, 2993 4| visznek... Hogy a reuma kínozni fog, az bizonyos...~ ~A 2994 14| brutális feljebbvaló alávalóan kínozza. Sós ma bátran kimondta, 2995 10| törődik...~ ~Csapó tehát kinyomatta a színlapokat, melyek vastag 2996 4| indiszkrécióval, egész terjedelmében kinyomattatok.~ ~ “Kedves Palikám! Te, 2997 1| szájában egy szarvasfejből kinyúló britannikával. És a Német 2998 14| sincs, - mondotta a csinosan kiöltözött Erzsike asszony. - Itt fogom 2999 5| velem együtt...~ ~Bementek a kioszkba és cognac–ot ittak. Beszélgetés 3000 2| Budapesten mindennap láttam a kioszkban, sőt ha jól emlékszem, egyszer 3001 5| állítva egy koronaherceg–utcai kirakatban. Sőt nefelejcses tálcakendőket 3002 13| viszitek a nyomorultat, aki a királlyal ilyen gyalázatos játékot 3003 13| Gärtnerius mester, az alkimisták királya, aki a madarakkal úgy beszélt, 3004 13| kétségbeesve intett.~ ~- A királykisasszony is csak olyan asszony, mint 3005 13| kisebbítette. Bravó felség! A királykisasszonynak is éppúgy az erő imponál, 3006 13| közömbösen, - amelyek a királykisasszonyt arra késztették, hogy téged 3007 13| kezét, mintha a hatalmas királynak csöndet intene és hidegen 3008 12| királynékról ír novellákat, nem királynékat alkot, hanem ferencvárosi 3009 12| általlengi. Aki fűtetlen szobában királynékról ír novellákat, nem királynékat 3010 9| ékszer?... Ilyesmit csak a királynők és a főhercegnők hordanak.