IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Szomaházy István A ma krónikája Concordances (Hapax - words occurring once) |
Rész
3011 15| fogsz jönni a tamáshegyi kirándulásra. A hegy csúcsáról pompás 3012 14| családdal együttesen fog kirándulni vasárnaponként a Városligetbe. 3013 15| perc múlva ott voltunk a kiránduló társaságnál, amely Katát 3014 15| össze a szertecsatangoló kirándulókat.~ ~A leányok kipirult arccal 3015 9| mérgesen vállat vont, aztán kirúgta maga alól a széket és elrohant. 3016 5| szatócsboltjai, külvárosi kisasszonyai elviselhetetlenek voltak 3017 5| szemközt lakó divatárus kisasszonyokat és a földszinten lévő kávémérést. 3018 2| A hegedü, a klarinét, a kisbőgő lágyan olvadtak össze, egy 3019 12| méltóságos úr, éppen hazaviszi a kisbőgős.~ ~A kottán ezek a sorok 3020 4| bíznak, aki Fehérváron és Kiscellen, a csatlakozó vonalaknál 3021 13| aki fejedelmi személyét kisebbítette. Bravó felség! A királykisasszonynak 3022 1| Éjfél felé aztán a kapuig kisér komfortáblin...~ ~- Baj 3023 1| A szobaleány a mamához kiséri nyolc után a nagyságos asszonyt, 3024 2| kezdeni akar vele, előbb kisérjenek haza. Ha egyedül lesz, azt 3025 2| Áll, - felelte Bossányi, - kisérjük haza.~ ~Fölsegítették a 3026 15| pillantásával szögezte a szemét a kisérője arcára. Ha én vagyok a férje, 3027 14| álmodozva gondolok rá... Sós kisért haza délutánonként az iskolából 3028 7| aztán szivarra gyujtott és kisétált a levegőre. Céltalanul kószált 3029 1| ahová csupa mesterember és kishivatalnok jár, s jó kis vacsorát rendelünk 3030 5| utcai házakban, nyomorgó kishivatalnokok pecsétes asztalkendői mellett 3031 7| bejuthatott volna, de ő vidéki kiskirályságát nem igen volt hajlandó elcserélni 3032 11| szólhattam volna, mikor a kisleány ennyire könyörgött? Leültem 3033 14| ibolyát és tearózsát hozott a kisleánynak... És Erzsike kebelére tűzvén 3034 8| ilyenkor föléje hajolt s egy kisleányos hang így szólott hozzá:~ ~- 3035 14| alaposan ráijesztett a kisleányra, amennyiben komolyan kijelentette, 3036 8| léniás háztartási könyvekről, kismosásról és nagymosásról, vacsorapénzről 3037 11| ujjammal.~ ~- Ujjé, hiszen a kisujjamban van az egész. Jobb emberre 3038 7| megragadta.~ ~Az asszony kiszabadította magát az őrjöngő irnok kezei 3039 4| hatalmas erejének. Az utasok kiszálltak a kupékból, a gépész, a 3040 12| méltóságos úr, egyszerre kiszedem a nyelvem alul... Hopp, 3041 1| rátalált a kocsira. Német kiszólt a kocsisnak:~ ~- A Kilenc 3042 7| szarvazza föl lépten–nyomon.~ ~- Kit? - hörgött Szalóky megrendülve.~ ~- 3043 10| tűrte, hogy előkelő családja kitagadja, míg ő félszerekben és kocsiszínekben 3044 8| A t. olvasó bizonyára kitalálja, hogy a különböző világnézet, 3045 4| barátnőmet ismertem föl; nos, kitalálnád–e, melyiket? Csak ráncold 3046 12| felálltak, az inas pedig kitárta a dohányzószalon ajtaját. 3047 4| tartottunk, s amikor az ablakon kitekintettem, ijedten vettem észre, hogy 3048 3| gyönyörködve hallgatta a kitörésemet, azután szelíden megsimogatott:~ ~- 3049 9| bebukkant hozzájuk, hirtelen kitört közöttük a háborúság. A 3050 1| Örömmel szaladok oda a kitolakodó embertömegen át, nyájasan 3051 14| hepciázzék...~ ~Lassankint végre kitudódott, hogy Terényi hónapok óta 3052 6| kivétel nélkül, a közélet kitünőségeihez adta feleségül. Zsuzska 3053 13| királyi palástom alól is kitűnik?~ ~- Az erények tündöklő 3054 7| tárgyalás holnap reggelre van kitűzve...~ ~A főszolgabíró hangosan 3055 2| szeliden a bonvivant.~ ~Kiültek a verandára, a primadonna 3056 12| kávéház lassanként egészen kiürült, s a pincérek gyanakodva 3057 3| szerencsésebb vetélytárs kiütött a nyeregből, bölcs rezignációval 3058 8| Hallgasson... mert kiugrom az ablakon.~ ~Ádám a karját 3059 4| utóbb - hiszen ismersz - kiugrott belőlem az ördög s olyan 3060 9| elő:~ ~- Első sorban is kiváltjuk az ékszereidet. Kétszáz 3061 12| mondja meg gyorsan, mit kiván?~ ~Titokzatosan közelebb 3062 13| udvarmesternél.~ ~- Mit kíván ön, öreg salabakter? - kérdezte 3063 3| a szememben száz fiúnál kívánatosabbá tesz; holott a fiúk jó és 3064 14| kérdezte Erzsike asszony kíváncsian.~ ~- Sós Gyulának...~ ~- 3065 3| megszomorítani hát az önző kiváncsiságommal senkit se fogok... Talán 3066 15| nyájasan belémkarolt, amíg a kivándorló karaván a majorság mellett 3067 9| diadémod láttára? Csak nem kívánod, hogy az ékszereket megtartsuk?~ ~- 3068 4| alulirott kisasszonynak jó napot kívánt. Én természetesen megbillentettem 3069 1| állomásig. Német a pokolba kivánta az összes gyerekkori cimborákat. 3070 2| idő, hogy végezz vele!~ ~- Kivel?~ ~- Az egypupuval. Úgy 3071 14| lesz még e gondolatot is kiverni a fejéből.~ ~Az Erzsike 3072 9| ötkrajcáros kubát most már végképp kivesszük a forgalomból... Néhány 3073 3| borítékjára a cimet fölírom, kiveszem íróasztalom fiókjából a 3074 6| lókupec maradt, de a leányait, kivétel nélkül, a közélet kitünőségeihez 3075 3| a betegség, vagy néha, kivételesen, a halálos unalom adja az 3076 13| másoktól, mi lehet benned olyan kivető, amiért a makacs kis fruska 3077 9| a kétszer kettő négy.~ ~Kivette a sorsjegyet a pénztárcájából: 3078 1| köszöntek. A kis kékruhás kivilágított az udvarra a petróleumlámpással.~ ~ 3079 2| merülve. A park széle felé kivillant a zöld lombok közül egy– 3080 4| ábrándoztunk ilyesmiről, de a kivitelre - e szigoru, templomszerü 3081 7| minden félremagyarázást kizárna...~ ~A főszolgabíró beleegyezőleg 3082 12| Gyalázat, hogy csupán én legyek kizárva minden földi élvezetből. 3083 8| oltárhoz vezette Mersich Klárikát, körülbelül így szólott 3084 8| azt az embert? - kérdezte Klárikától szelíden.~ ~- Nem... Megharagudna, 3085 2| sugaraiban.~ ~A hegedü, a klarinét, a kisbőgő lágyan olvadtak 3086 8| hidegvérével:~ ~- A huszárt Kleinecknek hívják, báró Kleineck a 3087 15| öreg doktorral a Dunántúl klimatikus viszonyairól.~ ~Másfélórai 3088 8| Ádám, hazatérve egy nap a klubjából, a himzett kötény gazdáját 3089 1| márványasztalon:~ ~- Ernő, három knikebájnt!~ ~Német ijedten tiltakozott:~ ~- 3090 12| hullámzanak. Tóth Ede, aki kóborló vidéki színész volt, aligha 3091 5| Pörtschachba, hol Margittal órákig kóborolt a zöld fák között, együtt 3092 5| időkből, mikor atyjával együtt kóboroltak az utcákon, és ha kávéházba 3093 12| kanállal. Később vidáman koccintgattunk a vizespoharakkal s túláradó 3094 1| feleségét. Freywaldné pajkosan koccintott vele.~ ~- Mikor is volt 3095 2| az életben egyet–mást.~ ~Koccintottak, csevegtek, hangosan kacagtak 3096 15| örökösen?), Gyurka vélem kocintgatott a régi jó idők emlékére, 3097 2| öntött egy félpohár mózelit. Kocintottak s a tiszt előszedte valamelyik 3098 14| redingot–kabátot, széles, angol kockás nadrágot, csinos lakkcipőt 3099 1| aki veszedelmes kérést kockáztat meg, így szólott:~ ~- Hallja, 3100 1| Tehát fél, semmit sem mer kockáztatni értem? Tegyük föl, hogy 3101 1| lehetett látni a jégvirágos kocsiablakon át, de a lámpák mintha megritkultak 3102 15| divatos kultura.~ ~A villamos kocsik lármáját a mohos erdei fák 3103 1| csinyről lenne szó...~ ~A kocsinál még egyszer megpróbálta, 3104 1| visszatért, Freywaldné rátalált a kocsira. Német kiszólt a kocsisnak:~ ~- 3105 1| kocsira. Német kiszólt a kocsisnak:~ ~- A Kilenc rákhoz, a 3106 4| önt!~ ~Amíg a felesége a kocsissal beszélt, titkolózva súgta 3107 7| istállójában hat lova, a kocsiszínben három fogata állott, tamáshegyi 3108 10| kitagadja, míg ő félszerekben és kocsiszínekben játszotta Bánk bánt és Lear 3109 6| udvart, az istállót és a kocsiszíneket.~ ~- Remélem, hogy ezután 3110 3| oly béketűréssel húzza, a kocsit, holott senki se fizeti 3111 1| utca sarkán várni fogja egy kocsival, s aztán kimennek valahova 3112 4| csillagokként tüntek föl a köd összefolyó szürkeségében. 3113 6| Sárosdy szótlanul nézte a költekezést, a vagyona kibirta ezeket 3114 12| átengedem önnek, ha kis költekezésünkön felül még készpénzben ad 3115 12| bakterokat szerepeltet a költeményeiben. Az ember mindennapi életének 3116 10| sötét udvari szobában... A költő ekkor sírva mondta el művésztársának, 3117 4| fiatalember felől. Sőt még föl is költöttük egymást, ha néha valami 3118 9| koronával a béke és megelégedés költözködik mától fogva a házunkba...~ ~ 3119 14| szintén az ő szülővárosából költözködött föl pár évvel ezelőtt a 3120 6| utolsó leánya, a házaspár nem költözött el az aggastyán házából, 3121 13| park fái alatt s az olasz költők szonettjeit és ritornelljeit 3122 2| üveg pommeryt.~ ~- Pompás kölyök ez az egypupu, - súgta a 3123 8| Adjutant Seiner kais. u. kön. Hoheit d. Erherzog Oscar.~ ~ 3124 11| levélszekrénybe. Mikor a finom, könnyed kis levél hangosan megkoppant 3125 13| Tivadar ekkor keserves könnyekbe tört ki, anyja keblére borult, 3126 13| vágyakozzék, ne az ilyen könnyekben úszó báb után...~ ~Egyszerre 3127 11| alatt, egyszer állott vízzel könnyeket is preparáltam a levelembe. 3128 8| csücske nedves lett a leomló könnyektől - és Klárika így szólott 3129 9| hálálkodhatsz a jó Istennek, hogy könnyelmü és pazarló voltam... Húszezer 3130 4| a kannibál még akkor is könnyen megvigasztalódnék, ha a 3131 5| Feuillet Odiot Maxime–ján könnyezett és kalligrafikus betűkkel 3132 3| matematikai problémát is könnyüszerrel meg tudnék oldani...~ ~Öngyilkosságom 3133 4| Bizonyos ábrándozással, ami e könnyüvérü fiatalembert szinte vonzóvá, 3134 2| víz, a matrózok hallgatva könyököltek végig a hajóhíd karfáján. 3135 13| töprengése és búbánata, hiába a könyörgés, amit az ország bölcseihez 3136 11| mikor a kisleány ennyire könyörgött? Leültem a kerti filagóriában 3137 13| bánatomban, ha a jó Isten meg nem könyörül rajtam...~ ~- Talán valami 3138 8| öregségére takarékpénztári könyveket gyűjtsön, mikor ma vagyunk 3139 8| vörös léniás háztartási könyvekről, kismosásról és nagymosásról, 3140 8| a himzésre, a háztartási könyvre és e könnyek ezt mondták 3141 5| végzet, hogy én gumiszagu könyvtárakban, piszkos hársfa–utcai házakban, 3142 3| Itthon támadt az ötletem, a könyvtárszobában, amikor lefekvés előtt a 3143 13| bezárták a királyi palota könyvtárszobájába, de a dacos kis hercegnő, 3144 7| sietett el kéglizni a polgári körbe...~ ~ ~ 3145 13| Joannes rhetor jó darabig a körmeit nézte (mintha onnan olvasná 3146 7| folytatta:~ ~- Amíg maga ott körmöl a hivatalban, addig Gály 3147 7| jár, amíg én a hivatalban körmölök... Azért jöttem hát... azért 3148 7| év óta naponkint tíz órát körmölt s aki talán születése óta 3149 4| vacsorát csaptak, amelyet a környék összes fiatalsága - három 3150 4| e szigoru, templomszerü környezetben - természetesen nem kerülhetett 3151 14| sétákra... az Andrássy–uti köröndre, mely fehér fényben csillogott 3152 2| égtek. Nagy csöndesség volt köröskörül, még az egész fürdő mély 3153 3| szeretem az intim baráti kört s a poharazgatásban, meg 3154 3| be, Glasgowba, vagy akár körülhajókázhatom az egész világot... Szerelmes 3155 12| az eseményektől, amelyek körülötte hullámzanak. Tóth Ede, aki 3156 2| minden rózsaszínné vált körülöttük. Bossányit lelkesülési rohamok 3157 1| Megteszi?~ ~Freywaldné körültáncolta a kis szalont, már előre 3158 8| közepén ébredt föl: a Teréz–körut egy második emeleti lakásában - 3159 1| Kerepesi–úton, a Károly–körút széles utcáján át az ismerős 3160 14| helyében lenne...~ ~Sós úr köszönés nélkül elrohant, - este 3161 7| portánál álló hajdu bizalmasan köszönt neki, - és Szalókynak ekkor 3162 1| asztalbeliek udvariasan köszöntek. A kis kékruhás kivilágított 3163 7| születése óta a munkának és a kötelességnek élt, attól félt, hogy a 3164 15| mikor a kis parti hajót kötelességszerűleg megvártuk, Gyurka bemutatott 3165 3| vagy mások, akik a földön a kötelességüket teljesítették.~ ~A tanító 3166 8| koffereket - és csodálatos vállas kötényeket szedett elő a garderobe 3167 5| himzett, vállon át hajló kötényke, melyet egy kékszemű, világosszőke 3168 8| legelsőbben is egy vállas himzett kötényre esett, mely lelkesedve sürgött– 3169 5| csodálatosan szép, himzett kötényt viselt, amely a vállát is 3170 7| szolgabírósági irnokkal kötött házasság, Szalóky pedig 3171 6| álnevek alatt - fogadásokat kötöttek a bookmakereknél, a Gyoroky– 3172 15| kapuboltozatot, melynek köveit egykor a Kinizsi paripája 3173 2| egy pohár pommeryt. Egy kövéres kis doktorral, ki a szállodással 3174 1| Tegyen úgy, mint mi... Kövesse a mi példánkat...~ ~Éjfélfelé 3175 4| katolikus és 9 a Mózes törvényét követi. Hogy a kis leány miképp 3176 4| néni ismételt meghívása következtében végre is elhatároztuk otthon, 3177 3| pillanatnyi elmezavarban követtem el. Ne higgyen az újságoknak 3178 15| ragyogó szemmel ült egy mohos kövön s napernyőjével álmodozva 3179 7| Szalóky erre élénken közbelépett, s többek közt “szájas kígyó”– 3180 12| le rémületünket, amikor közelebbről megvizsgáltuk a pénzdarabot! 3181 5| itt a zajos Andrássy–út közelében - mindez megijesztette kissé. 3182 4| bundába burkolt fiatal nő közeledett felénk, aki azonnal ismerősnek 3183 10| félhez is veszedelmesen közeledik, - a nézőtérről még mindig 3184 6| leányait, kivétel nélkül, a közélet kitünőségeihez adta feleségül. 3185 2| túlsó parthoz!~ ~Merészen közelítettek a tiszt felé, ki keresztbe 3186 14| csak a táján se jártak, közelről ismerték mindazokat a személyiségeket, 3187 11| van, körülbelül szeptember közepéig ráérek.~ ~Német tréfásan 3188 8| negyvenkét nap. Klárika junius közepén ébredt föl: a Teréz–körut 3189 12| télikabát bizonyos sikerült középfajt képezett a dunna és a lópokróc 3190 5| betükkel hívták föl magukra a közfigyelmet? Az Alster–cég igérvényeit 3191 14| Már tavasz felé járt, közgyűlés előtt, - a mérleg összeállítása, 3192 8| már mindenféle jelekkel közli velem délutánonként az érzelmeit. 3193 13| csak el fennszóval: mit közöl velünk a mi felséges barátunk?~ ~ 3194 8| és vasárnapi kimenőkről közölt volna vele bizalmasabb részleteket. 3195 13| atyja a nagy szerencsét közölte véle:~ ~- Kell is nekem 3196 10| melyet három év óta mindig közöltetni szokott, amikor a jubileumát 3197 15| vagyok az ura és így semmi közöm ahhoz, hogy őnagysága miképpen 3198 15| állt az udvarlójától... Gál közömbös arccal beszélt neki valamit 3199 4| Válasz helyett büszke közönnyel néztem végig rajta, de ő 3200 10| az öreg művész a lelkes közönség tapsaival fűszerezheti sótalan 3201 6| mindig érdeklik a gondolkodó közönséget, bizonyára nem végzek fölösleges 3202 4| törődött az én látszólagos közönyömmel, hanem alig tíz perc mulva 3203 11| tengelic és a mackó.~ ~Egy közös barátunk a minap valami 3204 4| fiatalsága - három fivér, akik közösen gazdálkodnak, - megtisztelt 3205 9| hozzájuk, hirtelen kitört közöttük a háborúság. A szerény asszony, 3206 7| mondom, hogy semmi se történt közöttünk... De mindegy, akárhogy 3207 13| udvartartást... Hátha akad köztük egy becsületes ember, aki 3208 3| műveiben. Melyiknek van igaza közülük? Az ateistáknak–e, akik 3209 13| ilyen gyalázatos üzenetet közvetítesz?... Rögtön be kell csukni 3210 5| gépész hálálkodó levelet tett közzé a lapok nyiltterében. És 3211 8| selyembluzokat, kicsomagolta a koffereket - és csodálatos vállas kötényeket 3212 13| bevonulok az Orsolya–szűzek kolostorába...~ ~Mit lehetett tenni 3213 12| zongoramester a mágnáskisasszonyok kolostorában. De egy bizonyos: ez a kis 3214 4| kisasszonyok váci–utcai kolostorából, a napokban egy ismeretlen 3215 10| Arad, Miskolc, Kecskemét, Kolozsvár, Székesfehérvár, Veszprém, 3216 2| imponált ebből az egész komédiából, legfeljebb egy csinos nyakkendő, 3217 1| jobban értek én ahhoz...~ ~A komfortábli végigdöcögött a Kerepesi– 3218 1| felé aztán a kapuig kisér komfortáblin...~ ~- Baj lesz ebből! - 3219 8| látnivalók közé...~ ~A kapitány komikus pózba vágta magát.~ ~- A 3220 12| végre föltámadt bennem a kommunista és így szóltam magamban: 3221 2| direktor egy inkvizitor komolyságával ivott; egy koromfeketehaju, 3222 14| felolvasta... és tanítói komolysággal oktatott az être ige alakjaira?... 3223 8| III.~ ~Másnap - Ádám komor hangulatban itta a feketéjét - 3224 14| hullámos szőke haját, még komorabban, még meggyőzőbben folytatta:~ ~- 3225 12| Örülök, - mondtam, - Croce kompozitör.~ ~Letettem a huszast a 3226 1| kóválygott a levegőben...~ ~A koncert után megálltam a szőnyeges 3227 4| beültetnek a kupéba s a konduktor gondjaira bíznak, aki Fehérváron 3228 4| a kupékból, a gépész, a konduktorok izgatottan szaladgáltak 3229 4| pályaházba s könnyezve beszélt a konduktorral, aki a maga részéről minden 3230 14| tönkretette az oktalan konkurencia, s mivel a felesége inkább 3231 2| ezek a szatócsok, míg ezt a konstáblert szívesen fogadták, mivel 3232 3| Már hatéves koromban konstatálták rólam, hogy kiváncsi és 3233 12| ária kibuggyant.~ ~- Hát konstruálja meg, - kiáltották többen 3234 12| látatlanban is meg tudná konstruálni azt a művészt, akinek szívéből 3235 1| vonattal Bécsbe utazott a konverzió ügyében; három óra után 3236 15| asztalunknál.~ ~Betértünk egy pohár konyakra a kávéházba, s Gyurka elmondott 3237 9| gorombasággal válaszoljon, mikor a konyhaajtó nagy lármával fölnyílott, 3238 9| asszony, mikor a cseléd után a konyhaajtót bezárta.~ ~Cserna ceruzát 3239 9| emeleti ügyvéd felesége, épp a konyhaasztalon könyökölt, s a mindenesleánnyal 3240 14| állt ki délelőttönkint a konyhába, a lányok közül pedig ki 3241 13| tovább küldte a vékonypénzü konyhai diplomatát s kegyesen intett 3242 13| Schoennichen, az udvari konyhák ura lépett szepegve a trón 3243 9| igen számítson arra, hogy a konyhapénzt megdézsmálja... Jó asszony 3244 5| pompás asztalfutókat és a konyharuháinak csodájára jött az egész 3245 8| körül pepecselt, majd a konyhát bújta, majd a spájzban mérte 3246 15| lakni, mikor zúgó erdők, kopogó harkályok, s nagybajuszu, 3247 8| Ádám Jenő, aki harmincéves koráig mint sötét gonosztevő tett 3248 5| hallotta a szavát, mert Samu korán lefeküdt, de sokszor késő 3249 1| vacsorálnak meg valami apró korcsma fülkéjében, a Német egyik 3250 11| később, mikor egy ligeti korcsmában együtt vacsoráltunk, Gyuri 3251 10| úgy volt, hogy a külvárosi korcsmáros is fölmondja a vacsorahitelt, 3252 15| az ilyen magunkfajta öreg korhely meg se érdemel a jó Istentől. 3253 1| rázta a fejét:~ ~- Mily korhelyek mindannyian... De jó, nem 3254 11| is nevezzem. Te hatéves korod óta egyre a tintát nyalod, - 3255 6| mint te éltél fiatal házas korodban... Az uram helyzete megköveteli, 3256 12| márványasztalra mutattam - e hideg kőről a század leggyönyörűbb keringőjét 3257 3| tegyem...~ ~Már hatéves koromban konstatálták rólam, hogy 3258 2| komolyságával ivott; egy koromfeketehaju, sasorru bonvivant szinész 3259 13| véle:~ ~- Kell is nekem a koronája meg a birodalma... Írd meg 3260 15| eltompultak a zöld falombok koronájában; az erdő mélyéről madárfütty 3261 9| többe mindössze hatezer koronánál.~ ~- Bizony, efélét nem 3262 8| regényei és a barátnőinek korrespondenciája közt töltött el tizennyolc 3263 15| aki fáradtan ült egy öblös kosárpad mélyében, míg előtte egy 3264 14| összeállítása, a szilfai kőszénbánya–vállalat számadásai miatt 3265 10| kissé megtisztogatta az ura koszoruját s szomoruan tette le az 3266 12| komolyan veszik az álarcosbáli kosztümjüket. De viszont Hohenlohe főudvarmester 3267 12| ha egyáltalán értene a kótaolvasáshoz. E keringőnek én vagyok 3268 2| jellemszinész.~ ~- Oh, - válaszolt a kotelettes úr barátságosan, - ismerem 3269 6| Sárosdy Zsuzskával táncolta a kotillont. Az Isten tudja, mit beszéltek 3270 2| háziasszony álmosodni kezdett:~ ~- Kotródjanak, - szólt, - tíz perc mulva 3271 12| finom, graciózus keringő kottáit leírja, kell hogy maga is 3272 12| hegedűtokból.~ ~- Itt a kottája, méltóságos úr, éppen hazaviszi 3273 12| hazaviszi a kisbőgős.~ ~A kottán ezek a sorok állottak:~ ~“ 3274 13| gyémántot csinált az értéktelen kovakőből. A tudós mester meg sem 3275 1| szépasszonyok illatszere kóválygott a levegőben...~ ~A koncert 3276 14| haza és maga az utolsó tíz krajcárjáért ibolyát vett nekem az oktogon 3277 9| számot adni arról a hét krajcárnyi különbözetről, mely a tételek 3278 12| gazdagabb, mert nekem csak két krajcárom van.~ ~- Hát miből fizetünk?~ ~- 3279 12| zsebemben az utolsó négy krajcárral...~ ~Litván jóakarólag bólogatott.~ ~- 3280 12| ismeretlen tulajdonosát.~ ~- Krausz, vagyis szerzői néven Croce 3281 8| idő óta búsan törölgette a kredencet és a szalonasztalt, egy 3282 2| magára kapott egy rövidujjas kreton–bluzt. A reménybeli gyilkos 3283 13| orráról a pápaszemet (a kristály ezer darabra törött szét) 3284 12| teszek egy ellen, hogy mindig krizantémumot hord a gomblyukában. Talán 3285 9| hozzon, mert az ötkrajcáros kubát most már végképp kivesszük 3286 11| előtt helyezték át Alsó–Kubinból Budapestre. Az árvamegyei 3287 8| fürdőszoba egy homályos kuckójában találta meg a vállas kötény 3288 11| hogy száz millió csókot küld arra a kicsiny kézre, amely 3289 14| segítsen... Be fogja hát küldeni a teát és maga akár kilenc 3290 13| szolgálattévő kamaráshoz:~ ~- Küldjed be azonnal az egész udvart...~ ~ 3291 11| hiszen én a saját írásommal küldöm el. Nem tudja meg, sohasem 3292 6| mágnásokból és képviselőkből álló küldöttség tisztelgett a Sárosdy–palota 3293 4| községi segédjegyző - üdvözlő küldöttséggel fogadnak. Mama elkisért 3294 7| ábrázattal, - egy levél, neked küldték, olvasd el...~ ~És míg az 3295 1| merészen szólott:~ ~- Pedig küldtem meghívót a cimedre.~ ~- 3296 12| gomblyukában. Talán valami külföldi attasé, talán csak zongoramester 3297 5| mert bizony nem igen telt külön szalonra és hálószobára. 3298 9| adni arról a hét krajcárnyi különbözetről, mely a tételek végösszege 3299 1| a petróleumlámpással.~ ~Künn voltak, a világ háta mögött, 3300 15| izben belefújt a havasi kürtjébe, de a szép asszony, úgy 3301 15| balatoni tengernagy hangos kürtszóval hívta össze a szertecsatangoló 3302 2| előtt csinos szobaleányok küszködtek egy–egy tolakodó udvarlóval, 3303 10| fölkacagott:~ ~- Haha, ezért küszködtem, ezért dolgoztam ötven évig!... 3304 12| tünt föl a dohányzó–szoba küszöbén. A vörös–sapkás úr egy fehér 3305 9| feje tünt föl váratlanul a küszöbön. Sápadt volt, a haja a szemébe 3306 12| Mikor az ismeretlen vendég a küszöbre lépett, Kertész doktor ijedten 3307 9| szegény asszony keserves küzdelmekkel tudta csak fönntartani a 3308 8| hogy naphosszat idehaza kuksol a lakásában... Ő is egyedül 3309 13| óvatosan fölnyitotta a kulccsal elzárt lakatot s egy fényesre 3310 6| előtt, a Sárosdy–palotában a kulcsárné is a lovakról beszélt. Az 3311 6| inasokkal, lovászokkal, kulcsárnővel és francia szakáccsal népesítették 3312 10| különös illata terjeng...~ ~A kulisszák mögött eleven élet folyik. 3313 15| suhanccal, aki az oldala mellett kullog...~ ~A Gyurka felesége csakugyan 3314 15| mérföldnyire volna tőlem a divatos kultura.~ ~A villamos kocsik lármáját 3315 4| pályaházban beültetnek a kupéba s a konduktor gondjaira 3316 4| Az utasok kiszálltak a kupékból, a gépész, a konduktorok 3317 10| csak Steinert, Steinernét, Kupkát, Schafarikékat és a lármázó 3318 7| barátságos ebédlőjének ajtajában kuporgott. Gály, aki kávé mellett 3319 4| elvonultan él az ódon nemesi kuriában, évhosszat a vendégeket 3320 5| a becsípett bérkocsisok kurjantását. A szíve elszomorodott és 3321 3| a gondolatra táncolni és kurjongatni szeretne... Én is ilyenformán 3322 7| mindennek véget vet... Egy kurta, de határozott levelecskét, 3323 8| Nono, nem merném kutatni az igazi okot...~ ~Klárika 3324 14| kijöttem... kissé remegve kutattam maga után a násznép között...~ ~ 3325 2| szeméhez emelte a lorgnont és kutatva pillantott a gömbákác alá. 3326 11| a hátulsó udvar kerekes kútjánál találkoztam vele, Anica 3327 7| Én csak szegény nyomorult kutya vagyok, az egész világon 3328 12| Hopp, meg is van már a kutyafülü...~ ~- Hát hogy hívják?~ ~- 3329 3| tanyákról behallatszott hozzám a kutyák ugatása, egyszerre csak 3330 3| Hát Burkus, a mi házőrző kutyánk, nem jut a menyországba?~ ~- 3331 3| hogy van lelke! A hűséges kutyaszemét néha úgy fordította rám, 3332 1| Que me veut–il, cet homme la?~ ~Hogy ez az ember mit 3333 2| de gyorsabban mozogjon a lábad!~ ~Még jobban becsíptek 3334 10| bőrtokját s a kicsiny ember lábához lódítja... És a Duval Armand 3335 12| ott, alig két lépésnyire a lábaimtól?~ ~- Nos?~ ~Croce úr most 3336 15| kénsárga farkasvirágot. A lábainál ott hevert a hadnagy s kipirulva 3337 6| hálószobája kanapéjára, s míg a lábait gondosan betakargatta a 3338 2| felé, ki keresztbe vetett lábakkal cigarettázott a gömbölyü 3339 12| jótékony tündér tolta–e a lábamhoz, nem tudom. De ez a huszas 3340 15| Engedd meg, szívem, hogy Pap Lacit, a legjobb gyerekkori pajtásomat 3341 1| ajtóban búcsúzni akart Vas Lacitól, de a jó cimbora élénken 3342 2| hegedü, a klarinét, a kisbőgő lágyan olvadtak össze, egy csendes 3343 8| életére... Nem volt valami lágyszívü fickó, de most mégis megijesztette 3344 14| kiderítette az Eötvös-utcai lakás címét. Heinrichné örömkönnyekkel 3345 7| aztán szó nélkül besurrant a lakásába. Az ebédnél egyre csak a 3346 5| heteken át nem mozdult ki a lakásából és Bay Leon, a veje, ki 3347 8| volt egy hétszáz forintos lakáshoz.~ ~Ekkor, egy esős, júniusi 3348 14| gyakornokul lépett a bankjába, a lakáskeresés gondjai között egyszerre 3349 14| történetét: a szünetlen lakásmizériákat, a háziasszonyok ridegségét 3350 5| sohasem látott még ilyen lakást. Maga a nagy, sötét, tükrös 3351 13| fölnyitotta a kulccsal elzárt lakatot s egy fényesre csiszolt, 3352 14| jókedvű és bájos volt, aki lakkcipőjével és karcsu kamáslijával tetszése 3353 14| kockás nadrágot, csinos lakkcipőt és puha, levantei nyakkendőt 3354 15| négyemeletes bérpalotákban lakni, mikor zúgó erdők, kopogó 3355 5| láthatott mást, mint a szemközt lakó divatárus kisasszonyokat 3356 1| vártam tőled, hogy még a lakodalmadra sem hívsz meg...~ ~Német 3357 13| hét mulva megtartották a lakodalmat s a király csakhamar hazahozta 3358 5| kisasszonyok bátyjainak egész lakodalmi asztalt terítettek. Ilyenkor 3359 1| vele.~ ~- Mikor is volt a lakodalom?~ ~- Oh, már két esztendeje...~ ~- 3360 4| Szent–Tamásnak írják s a lakosság összes száma 359. Ezek közül 3361 4| te szüleid Pestmegyében laktak azelőtt.~ ~- Hát nem tudod, 3362 5| emeleti erkélyes lakását lakták. Őszintén szólva, Samu sohasem 3363 10| diadalokban volt részem, s lám, mégis odajutottam öreg 3364 2| tó, egy–egy csillagszerű lámpafény, a hajó zöld jelzőtüze. 3365 1| jégvirágos kocsiablakon át, de a lámpák mintha megritkultak volna, 3366 4| föl volt gyujtva a zöld lámpás. A peronon néhány homályos 3367 4| alá, sodronyhálós, apró lámpásokat hordozva, melyek kialvó 3368 3| egy szigoru logika utolsó láncszeme lenne, az ellen végső pillanatig 3369 11| becsületemre, pompás levél volt! Lángoló sorokkal festettem le azt 3370 14| délelőttönkint a konyhába, a lányok közül pedig ki a zeneakadémiát, 3371 10| fürdőbe, mint a hivatalba, a lányos családok falura készülődtek, 3372 3| csitri szőke vagy barna lányt a szememben száz fiúnál 3373 10| Sz. Pataky János a helyi lap tárcájában ismét teljes 3374 4| folyamán megjött, hóekét és lapátoló embereket is hozott magával 3375 6| hosszú cikkek jelentek meg a lapokban az öreg Sárosdy János bőkezűségéről. 3376 14| hanyagul kezébe fogta az esti lapot s gondosan ügyelt, hogy 3377 3| a tudás vágyától remegve lapozgattam a világhírü természettudósok 3378 5| ő fölötte, mint a büszke Laraque Margit a szegény, nemes 3379 10| Steiner–gyerekek rakoncátlan lármája hallatszik föl... Végre 3380 14| érezte magát a nagyváros lármájában, egyszerre eszébe jutott 3381 15| kultura.~ ~A villamos kocsik lármáját a mohos erdei fák susogása 3382 12| Az ügyvéd elhessegette a lármás társaságot.~ ~- Csak üljetek 3383 12| tizenkét nap mulva az ügyvéd lármásan harangozta össze a társaságot 3384 9| mikor a konyhaajtó nagy lármával fölnyílott, s Cserna úr, 3385 10| Kupkát, Schafarikékat és a lármázó gyermekeket látja ...A hét 3386 3| hogy meghaljak értetek. És lásd, nekem mégse engedik meg, 3387 13| mivel a posta még akkor lassabban járt valamivel, mint manapság, 3388 1| utcasarkon megpillantottam a Lassalle plakátját, hét táján befordultam 3389 2| S ha nem szeretsz: hadd lássanak meg ők!~ Végezze inkább 3390 15| még valami beszédem van Lászlóval... De jó lesz sietni, mert 3391 13| hogy csak az anyai szem lát ilyennek... Meg kell tehát 3392 12| hogy az ügyes - ember akár látatlanban is meg tudná konstruálni 3393 13| úgy érezte, hogy valami láthatatlan erő leemeli az aranyos trónszékről 3394 14| Ne mondja...~ ~- Láthatja, hogy még van a világon 3395 11| háláját. A melltűt, mint ime láthatjátok, még most is itt hordom 3396 4| másnapot, mint a postabélyegről láthatod, az ő csinos kis kastélyukban 3397 5| udvari ablakából nem igen láthatott mást, mint a szemközt lakó 3398 1| Valaki megismeri, az utcán látják velem, a legnagyobb botrány 3399 9| ama tündérmesék egyikét látná, amelyekkel kicsi baba korában 3400 3| egy csodálatos rendszert látnak, egy erős és jóságos kezet, 3401 8| nem tartozik a mindennapi látnivalók közé...~ ~A kapitány komikus 3402 14| zeneakadémiát, ki a polgári iskolát látogatta. Sósnak, aki szörnyen elhagyottnak 3403 1| kijövők felett. Egyszerre mit látok, ki fordul kifelé a nagy 3404 5| az új házamban is sokat látom, mert a férjem is igazán 3405 4| azonban mit sem törődött az én látszólagos közönyömmel, hanem alig 3406 4| Hát olyan nyomorultnak látszom? - mondta elgondolkodva.~ ~ 3407 11| összes szerelmi ügyeiben. Ha láttad volna, micsoda leveleket 3408 8| melyhez hasonlót sohasem láttak az Ohnet grófnői, ámbár ( 3409 1| cimborámmal... Oly régen nem láttuk egymást, annyi beszélni 3410 8| megkezdett diskurzust.~ ~- Sokat látunk az ablakban, a feleségemnek 3411 9| gyönyörködött a csillogó látványban, míg végre meghatottan így 3412 10| ölelték, egy ezüstforintos látványosságszámba ment, a színházban sokszor 3413 15| Gyurka arcáról a különös látványra se tünt el az előbbi mosolygás.~ ~ 3414 13| álorcájában? A király megborzadt a látványtól, s míg a többivel együtt 3415 10| diákokat az érettségi vizsga láza és a vakáció örömei izgatták. 3416 13| a türelmetlenség emésztő lázával kiáltotta a tudós Gärtnerius 3417 1| beleegyezett volna, de Német leakasztotta a télikabátját.~ ~- Menjünk...~ ~ 3418 13| skót király másodszülött leányába. Emberi bölcsesség szerint 3419 6| vénségéig lókupec maradt, de a leányait, kivétel nélkül, a közélet 3420 7| Csabrendekről. Az asztalos leányára szerencse volt a szolgabírósági 3421 15| feleségül vette a megyei alispán leányát.~ ~- Igen jó asszony, - 3422 4| eleven tizennyolcesztendős leányka, aki az idei tavasszal került 3423 5| szépségében is megmaradt valami a leányos bájból, a kis Margit édes 3424 10| kocsiszínekben játszotta Bánk bánt és Lear királyt... Negyvennégy–ben 3425 7| láthatólag elsápadt, csöndesen lebocsátotta a cirokseprőt, s míg az 3426 3| ember, aki velem együtt lebzsel át idelenn ötven vagy hatvan 3427 14| maga pedig egész este ott lebzselt a kicsike varrógép előtt... 3428 11| vakációzó diák, odahaza lebzseltem a nyáron át. Mikor délutánonként 3429 1| beszédet... De csakhamar lecsillapult a szenzáció, s Német kezébe 3430 13| Egyszerre dühös harag fogta el, ledobta orráról a pápaszemet (a 3431 13| hogy valami láthatatlan erő leemeli az aranyos trónszékről s 3432 4| ezüstcsattos kézitáskát leemelte a szőnyeghálóról, melegen 3433 1| büszke emelvényen, hanem leereszkedőleg vegyültek a nép közé...~ ~ 3434 14| és maga akár kilenc után lefekhetik...~ ~- Hogy hívják azt a 3435 14| szólott a feleségéhez:~ ~- Hát lefekszik, édes?~ ~- Eszembe sincs, - 3436 5| szavát, mert Samu korán lefeküdt, de sokszor késő éjfélig 3437 5| szólott magában, mikor a legbelső irodában forgatta az írásokat:~ ~- 3438 13| titokzatos idegent a király legbelsőbb termeibe. XIX. Tivadar éppen 3439 15| csinytevéseiről, de később a legcsöndesebb nyárspolgárrá lett. Már 3440 13| a legszebb, a legjobb, a legdélcegebb férfi az egész kerek világon...~ ~ 3441 4| jellemtelen kalandor volt a legelmésebb, aki a nejét, - majd hiszen 3442 8| felnyitotta a szemét, pillantása legelsőbben is egy vállas himzett kötényre 3443 9| ablakokkal, melyeken belül a legendák hercegei élnek. Sokáig gyönyörködött 3444 14| téli esték, melyeken Sós úr legendás türelemmel benzinezte otthon 3445 12| mert az ő duhaj, nótázó legényei voltaképpen selyemcipellőt 3446 2| cimet. Ti sem vagytok különb legények, mint jó magam.~ ~- Éljen! - 3447 12| szerencsésen elbúcsúztatták a legényélettől, a társaság kissé fáradtan 3448 8| fiatalkori, bizalmas barátom... Legénykoromban együtt udvaroltunk az asszonyoknak 3449 8| emeleti lakásában - a világ legeslegszebb fészkében, melyhez hasonlót 3450 2| ebből az egész komédiából, legfeljebb egy csinos nyakkendő, vagy 3451 6| adta feleségül. Zsuzska a legfiatalabb, valami fürdőhelyen belehabarodott 3452 13| mögé, onnan nézve, amint a legfőbb udvari méltóságok egymásután 3453 3| szederfás udvaron, én a legfurcsább dolgokon törtem a fejemet: 3454 12| e hideg kőről a század leggyönyörűbb keringőjét olvashatná le 3455 14| tengeri–fű), hanem a ház legidősebb leánya, Heinrich Erzsike 3456 9| méreggel hallgatta a Mari légies mentegetőzéseit, később 3457 4| hosszu évek óta volnánk a legintimebb ismeretségben. Eleinte bizonyos 3458 4| nagyszerű szó fejezi ki a legjobban), amit, ha te nem volnál, 3459 13| hiába készítette számára a legkívánatosabb nyalánkságokat és Joannes 3460 11| után én vagyok a század legkülönb stilistája. Az ácslegény 3461 13| hiába olvasta föl neki a legpompásabb regényeket. XIX. Tivadar 3462 5| És vádolják bár Samut a legprózaibb lélekkel, ő többet nézte 3463 12| volt, mint a René király legszőkébb apródja...~ ~A házigazda 3464 6| világegyetemben ő ad ki az ebédjére legtöbbet; a fertályfont hús, amit 3465 12| házigazda, megütközve nézett a legújabb vendégre.~ ~- Mi ez? - kérdezte 3466 5| szerencsésen kihúzták és legutóbb is az ő révén nyerte meg 3467 15| szobájában pipázott és a legviharosabb időben is megőrizte a keleti 3468 1| barátodtól. Hanem kettőkor itthon légy, mert nagy haddelhadd lesz 3469 3| mintha sok–sok idő után végre légyottot adott volna egy bájos teremtés, 3470 8| lelkifurdalások közt gondolt léha, céltalan életére... Nem 3471 12| a pillanatot és hirtelen lehajoltam a huszasért, - de furfangos 3472 15| egyedül vagyunk, kedvetlen és lehangolt, mert prózai és közönséges 3473 2| atyja kétségbe volt esve léhasága miatt, de ez abszolute nem 3474 6| Édes öregem, - mondta, - lehetne annyi izlése, hogy nem beszélne 3475 5| Oh, ha olyan nagy úr lehetnék valaha, hogy minden uzsonnakor 3476 4| aki a maga részéről minden lehetőt megigért. Azután egyedül 3477 9| sem; azt hiszem, hogy meg lehetünk elégedve az állapottal...~ ~ 3478 13| XIX. Tivadar napestig a lehulló faleveleket nézegette.~ ~- 3479 2| becsülte a pénzt, mint egy lehullott vadgesztenyét. Az atyja 3480 11| amióta az öreg Mózes lehunyta szemét a Nébó hegyén.~ ~- 3481 8| lelkében egy rövid, édes, leírhatatlan álommá folyt össze ez a 3482 12| graciózus keringő kottáit leírja, kell hogy maga is szépasszonyoknak 3483 13| csakhogy a Felséged ízlését leírjam...~ ~A király idegesen tovább 3484 11| kerékbe törnek, sem tudnék leírni egyetlen szót. Drága jó 3485 11| az Anica férje a bérlete lejárta után elköltözködött. Német 3486 15| Hiába figyelmeztettem, hogy lekésünk az uzsonnáról.~ ~Gyurkáné 3487 14| úrnak, egész holtom napjáig lekötelezne...~ ~ ~ 3488 2| poharat az uraknak.~ ~A huszár lekötelezőleg öntött egy félpohár mózelit. 3489 12| megállt a szívverésem és a lélegzetem elakadt. Sápadtan meredtem 3490 1| színházba. Szinte elfogyott lélegzettel suttogta:~ ~- A Kilenc rákhoz, 3491 6| némiképp, hogy a szegény lelencekből tisztességes polgárokat 3492 10| De a nyomor nem ölte ki lelkéből az ideált, nyugodtan tűrte, 3493 11| tágranyílt szemébe.~ ~- De lelkecském, hogyan képzeli maga, hogy 3494 13| udvarnagyhoz:~ ~- Mondjad meg igaz lelkedre: szerethetnek–e engem magamért 3495 6| céljaira. Minthogy a nagy lelkek titkos processzusai mindig 3496 8| Klárika nem tudott olvasni a lelkekben, Klárika boldogan hunyta 3497 11| amelyet ön fog megnyitni a lelkem előtt...”~ ~Mikor a levelet 3498 12| szikráztak a csillagok, de a lelkemben rémítő orkán dult. Milyen 3499 2| bonvivant szinész viharos lelkesedése mellett valami rejtelmes 3500 1| Tejföllel és tepertővel! - lelkesedett Freywaldné. - Abból mindenesetre 3501 10| minthogy a primadonnáért lelkesedjenek... Vendégszereplésre nem 3502 10| bánja... Május végén már nem lelkesednek a kisvárosban... Még a nagy 3503 10| csak a nyomorult oláhok nem lelkesedtek úgy, ahogy illett volna... 3504 10| Minden igaz magyar ember lelkesül a nemzet megrokkant napszámosaiért... 3505 2| vált körülöttük. Bossányit lelkesülési rohamok fogták el, mint 3506 15| én nem tudom megérteni a lelkét. Minthogy nincs egyéb dolga, 3507 8| batárban, Ádám egy pillanatig lelkifurdalások közt gondolt léha, céltalan 3508 15| hajtja a vizet, mert ha a lelkiismerete fölébred, csupa gyöngédség 3509 3| baja. Hűséges, komoly és lelkiismeretes állat, aki éppen úgy megérdemli, 3510 4| szomszédságomat most ez a sötét lelkű gonosztevő bitorolja. Furcsának 3511 14| leányt gondolkodás nélkül lelőné... Sőt végigsimítván hullámos 3512 11| kolostorban nevelték...~ ~Anica lemásolta a levelet és másnap reggel 3513 6| urakat s mialatt Laczffy gróf lendületes beszédben köszönte meg a 3514 6| az inasnak, aki diszkrét lenézéssel állott meg előtte, - mondja 3515 8| nevetett volna annak, aki vörös léniás háztartási könyvekről, kismosásról 3516 8| asszonyokat látott, egy felsőbb lény jóakaratával nézte a himzett 3517 15| mert prózai és közönséges lénynek tart. Ilyenkor a regénybeli 3518 3| hogy a szakácsné egyszerüen leöli a konyhában a szegény tyúkot, 3519 8| kötény csücske nedves lett a leomló könnyektől - és Klárika 3520 5| mozdult ki a lakásából és Bay Leon, a veje, ki a rossz nyelvek 3521 14| előrehaladt a hivatalos ranglétra lépcsőfokain, állhatatosan ott maradt 3522 1| egyszer szembeálltam velük a lépcsőház alján... Hej, fiaim, micsoda 3523 1| után megálltam a szőnyeges lépcsőházban s egy percig szemlét tartottam 3524 6| összezsugorodva haladt le a lépcsőkön, s mikor a szobája ajtaját 3525 3| perc mulva le fog hullani a lepel a nagy titokról, - szavamra 3526 14| És miközben Salamon úr lépései ismét az ebédlő felé közeledtek, 3527 8| Úgy beszélik, hogy komoly lépésre szánod el magad... hogy 3528 12| doktor ijedten hátrált egy lépést, utóbb pedig hangosan felszisszent. 3529 4| ez a furcsa megszólítás lepett meg (hogy Andort Gyuricának 3530 7| Szervusz, Szalóky apám, lépjen közelebb! Mi szél hozta 3531 4| senkinek se mernék ilyen leplezetlen őszinteséggel elbeszélni.~ ~ 3532 14| percben, amikor az oltár elé lépne...~ ~Erzsike később alaposan 3533 5| csöngetést, a házmester kemény lépteit, a becsípett bérkocsisok 3534 5| Két perc mulva könnyű lépteket hallott Samu és a függönyön 3535 10| annak, hogy a színpadra léptem...~ ~- A színháza épp oly 3536 7| felesége ne szarvazza föl lépten–nyomon.~ ~- Kit? - hörgött 3537 1| tréfás elkeseredéssel. - Úgy lepuffant a férje, mint valami fajdkakast...~ ~- 3538 6| utaztak, majd búcsúzás nélkül lerándultak a tiszaháti birtokukra. 3539 1| egyszer megpróbálta, hogy lerázza a nyakáról.~ ~- Menj haza, 3540 1| nagy termen keresztül, ahol lerchenfeldi dialektusban beszélgettek, 3541 7| jelentek meg, aztán gyorsan lesietett a megyeház lépcsőin... Öt 3542 10| hangtalanul kémlelődik ki a leslyukon, mindegyre csak Steinert, 3543 13| hízelgők egytől–egyig! Csak azt lessem, míg ezek az igazat megmondják!~ ~ 3544 7| éven át mindig csak azt leste, hogy egy reggel föl fog 3545 14| földijei előtt nyomorogjon, lesujtva hagyta el mindörökre a fő– 3546 4| Mikor Andort, aki éppen leszállni készült, megpillantotta, 3547 1| gondoltad–e akkor, hogy mással leszel boldog? Hej, fiu, ezt nem 3548 12| feleltem fojtott hangon.~ ~Letelepedett az asztalomhoz és udvariasan 3549 15| sűrűségből, az öreg urak is letelepedtek a kövér fűre, a mamák kacérkodva 3550 12| mondtam, - Croce kompozitör.~ ~Letettem a huszast a márványasztalra, - 3551 8| érdeklődhessék, mikor a létezés vagy a halál nagy problémái 3552 10| A zenekar - mely teljes létszámában négy jó étvágyu fiúból áll - 3553 4| kisasszony, még ma reggel nem lettem volna arra képes, hogy ilyen 3554 4| kolostori hálótermünkben lettünk volna, ahol a kisasszonyok 3555 13| kiáltotta magánkívül a király.~ ~Leugrott a trónusról, selyemcipellőjével 3556 14| csinos lakkcipőt és puha, levantei nyakkendőt viselt. Előkelőbb 3557 2| kezdett az égboltozat, hűvös levegő suhant meg, sikongató madarak 3558 1| a veszedelem elszállt a levegőből, mikor egyszerre...~ ~Nem 3559 5| drámái címét. A Hársfa–utca levegője, szatócsboltjai, külvárosi 3560 7| szivarra gyujtott és kisétált a levegőre. Céltalanul kószált ide– 3561 15| tüdővel szíva magamba a pompás levegőt, mely a tó felől ideáradt. 3562 3| Egy öngyilkos levele.)~ ~Ez a levél az utolsó 3563 6| Boldog vagyok, - írta kísérő levelében, - hogy ezt a csekélységet 3564 7| Egy kurta, de határozott levelecskét, mely minden félremagyarázást 3565 11| tovább is velem irassa a leveleit. Mikor a megtisztelés ellen 3566 11| könnyeket is preparáltam a levelembe. Menyasszonykorom derekán 3567 13| olvasta végig a skót király levelét, mikor az udvarmester alázatosan 3568 1| után a hordár a Freywaldné levelével csöngetett be Német dr. 3569 11| elmondtam neki a szerelmi levelezés történetét.~ ~- A kis Plecht 3570 11| a Plecht Anica szerelmi levelezése. Az öreg Plecht Antal adótárnok 3571 8| regények és a penzióbeli levelezések hangulatát... Mikor a templom 3572 11| meglátogat...~ ~Folytattam hát a levelezést, néha kacérságból hidegebb 3573 11| én egy szép leány nevében levelezzek egy szerelmes fiatalemberrel?~ ~- 3574 3| adtam forintos borravalót a levélhordónak, aki egy–egy várvavárt üzenetet 3575 13| vétele után egy kicsiny levélkével útnak indított.~ ~A levélben 3576 11| közül egy doboz rózsaszínü levélpapirt, s dugóhúzóval bontott ki 3577 11| reggel együtt dobtuk be a levélszekrénybe. Mikor a finom, könnyed 3578 12| értelmetlenül nézett.~ ~- Levessem?~ ~- Hát persze.~ ~Az inas 3579 8| Klárika élete... Klárika levetette a selyembluzokat, kicsomagolta 3580 5| kisasszonyokat és a földszinten lévő kávémérést. És vádolják 3581 14| kiállításon... Emlékszik, mikor libákkal és pávákkal firkálta tele 3582 13| imponál, mint a mezítlábos libapásztorlánynak. A siránkozó kérőt könnyedén 3583 2| fehér vitorlájuk lomhán libbent meg, mint egy ébredő galamb.~ ~ 3584 10| hagyta ott a sárospataki liceumot. Az öreg Pataky négylovas 3585 6| leányával. Mikor a katonai liferálások mezejéről hófehér hajjal 3586 8| értekeztek a pincérekkel, a liftes emberekkel, az aranypaszomántos 3587 11| kissé akadozott a sötét ligetben, így szólott hozzám selypítve:~ ~- 3588 11| arénában, s később, mikor egy ligeti korcsmában együtt vacsoráltunk, 3589 7| volt a saját lakásán, s lihegve, titkos diadallal csókolta 3590 9| banküzletbe... Ott van a hivatalos lista: a 42.311–ik szám nyerte 3591 3| mi az oka annak, hogy a ló oly béketűréssel húzza, 3592 14| pedig fölöttébb csodásan lóbálgatta kávébarna cipőcskéjét... 3593 1| egy másik, kisebb arányu loden-kabát tűnt elő s ragyogó szemekkel 3594 10| a kicsiny ember lábához lódítja... És a Duval Armand lesujtó 3595 15| nejével?~ ~A leányok vihogva lökdösték egymást, Bossányiné pedig ( 3596 3| töltött revolvert s fejbe lövöm magamat.~ ~Ha maga, kedves 3597 3| öngyilkosságom nem egy szigoru logika utolsó láncszeme lenne, 3598 3| vallásról, akik szigoru logikával mutatják ki, hogy a szív 3599 9| Sápadt volt, a haja a szemébe lógott s a szeme zavaros fényben 3600 4| gyülekezett föl a hó s a lokomotiv kerekei, vasküllői nem akartak 3601 15| susogása váltotta föl, egy lombhasadékon át idáig kéklettek a napsugárban 3602 8| tisztaságától függne... És Ádám egy lomha óriás jókedvével fordult 3603 12| középfajt képezett a dunna és a lópokróc között, mert a néhai loden 3604 2| primadonna szeméhez emelte a lorgnont és kutatva pillantott a 3605 7| székház istállójában hat lova, a kocsiszínben három fogata 3606 14| oly érthetően célzott a lovagiasság mezejére, hogy a gyáva irodamoly 3607 8| egy korrekt és szerelmes lovagot vélt föltalálni az ő egyetlen 3608 5| kedvel, és nem szegődtem lovagul az ön aranyszőke udvarába. 3609 10| ajándékkal halmozta el, lovait több izben kifogták. És 3610 6| palotában a kulcsárné is a lovakról beszélt. Az inasok a sportujságokat 3611 6| sportujságokat bujták, a lovászok - különböző álnevek alatt - 3612 6| szobaleányokkal, inasokkal, lovászokkal, kulcsárnővel és francia 3613 6| nyomorultaknak adunk...~ ~A tavaszi lóversenyek idején Gyoroky egész nap 3614 6| rándultak ki barátaikkal a lóversenyre, télen villát béreltek a 3615 10| négylovas kocsin járt föl a lublói fürdőbe, a fia sokszor négy 3616 12| angol újságot olvastam, a lyuk mögül elszorult szívvel 3617 8| hogy a sors a szemérmetlen macska kezébe játssza az ártatlan 3618 2| levegő suhant meg, sikongató madarak röpködtek a magasba a parti 3619 13| alkimisták királya, aki a madarakkal úgy beszélt, mint az emberekkel, 3620 15| koronájában; az erdő mélyéről madárfütty hangzott felénk, távolról 3621 12| Ebből fog inni a fiatal maestro, a Clairette–keringő szerzője.~ ~ 3622 13| nagyot csapott az asztalra s magából kikelve ordította:~ ~- Nyomorult 3623 8| komoly lépésre szánod el magad... hogy egy édes kis teremtés 3624 13| hercegnő szemével vethet magamagára egy pillantást...~ ~A király 3625 13| lelkedre: szerethetnek–e engem magamért az asszonyi népek?~ ~A herceg 3626 9| örömtől, de egy pohár hidegvíz magamhoz térített... Most se tudom, 3627 11| Ha akarnám, beszélhetnék magamról egyet–mást, de jobb lesz, 3628 2| rövidlátó volt kissé és egy magas, némileg kamaszos huszártiszt. 3629 5| mert az ő Margitja még magasabban áll ő fölötte, mint a büszke 3630 2| sikongató madarak röpködtek a magasba a parti sziklák oduiból. 3631 4| majki hegyszakadékban hat öl magasra gyülekezett föl a hó s a 3632 5| mit ér a szépség és a jó magaviselet, a kellő természettani ismeretek 3633 5| leányom, aki szép és jó magaviseletü, de nem tudja a természettant. 3634 12| talán csak zongoramester a mágnáskisasszonyok kolostorában. De egy bizonyos: 3635 6| második lett a bécsi derbin, - mágnásokból és képviselőkből álló küldöttség 3636 6| portást állított. A járatlanok mágnáspalotának nézték a házat, főképp olyankor, 3637 8| e könnyek ezt mondták a maguk szomoru némaságában:~ ~- 3638 3| esztendővel tovább törjük magunkat egy jó ebédért vagy egy 3639 6| jókedvében teremtette a magyarok Istene; a kamarás pedig, 3640 12| Odahívattam a kávést, - a kövér maitre a számolást félbehagyva, 3641 4| pályán egyszerre megállott. A majki hegyszakadékban hat öl magasra 3642 8| veled a kleineck–waldbachi majorátust...~ ~A kapitány nevetve 3643 15| amíg a kivándorló karaván a majorság mellett fölkanyargó hegyi 3644 10| jubilálhat, csak meg ne bánja... Május végén már nem lelkesednek 3645 2| fogadták, mivel kardot visel. Májusban eljegyezte Ilonát és szeptember 3646 2| Mikor hallott hírt a kis Malajthyné felől?~ ~- Honnan tudja, 3647 15| ártatlan kacérkodása az én malmomra hajtja a vizet, mert ha 3648 14| megkérdezte tőle:~ ~- Látta azóta mamáékat?... Vagy találkozott Ellával 3649 15| letelepedtek a kövér fűre, a mamák kacérkodva dültek hátra 3650 15| komoly arccal udvaroltak a mamáknak, a doktor és a fürdőbiztos 3651 5| boldogabb. A kávémérés sütemény–mammutjait botrányosan elhanyagolta 3652 9| legyen hozzá...~ ~Mikor a mámor első rohamán túlestek, Cserna 3653 3| egyszerüen boldog vagyok. Mámorosan, izgatottan várom a végzetes 3654 13| lassabban járt valamivel, mint manapság, csak kerek három hét múlva 3655 5| évenkint, Erdélyben képviselői mandátummal kínálták. Az öreg néptanító 3656 10| jubileumát?~ ~- Számlálta ám a manó, nem én! A jubileum eddig 3657 8| kényszerítem, hogy az enyém maradjon... Az együttélés most már 3658 1| még egy félóráig együtt maradok a cimborámmal... Oly régen 3659 6| kamarás pedig, mikor egyedül maradtak, dühtől kipirulva mordult 3660 4| megigért. Azután egyedül maradtam abban a préselt, fekete 3661 12| chartreuset kezdtek inni és Szekér Marci duhaj nótákat muzsikált, 3662 11| elibém tette az aranyos Margaret–Mill–dobozt.~ ~- Nohát, - 3663 5| a népmesei motívumokat. Margitnak sokkal többje volt a rajta 3664 5| jelenlétében oktatni fogod Margitot a reális tudományokban. 3665 2| banketten is együtt voltunk. A Margitszigeten volt, mikor az öreg Balló 3666 14| vezérigazgatójához, aki egy Margitszigeti táncmulatság alkalmával 3667 5| vitték őt Pörtschachba, hol Margittal órákig kóborolt a zöld fák 3668 13| A skót király, aki máris büszke volt arra, hogy a 3669 2| komolyan pózba vágta magát:~ ~- Maróti Árpád, jellemszinész.~ ~- 3670 3| yachtomon rándulhatok át Marseille–be, Glasgowba, vagy akár 3671 12| keringő impuruma.~ ~- Ez a márványasztal?~ ~- Igen, erre írtam legelőször, 3672 12| ezreket fog önnek adni a márványasztalért...~ ~A kávés nagyot nevetett 3673 12| vörös–sapkás úr egy fehér márványasztalt tartott görnyedve a feje– 3674 7| Szalóky, míg a szőnyeges márványlépcsőn fölfelé haladt, egy–kétszer 3675 1| befordultam a Vigadóba. A nagy márványos terem zsúfolva volt, az 3676 15| fagylalt és tea is akadt másfélezer méternyire a tenger színe 3677 15| klimatikus viszonyairól.~ ~Másfélórai gyalogolás után szerencsésen 3678 1| Német egyik térdét a másikra vetette és rágyujtott egy 3679 12| jelentette most, holott másként!... Föl akartam ugrani, 3680 13| saját személyét is mindenki másnak látja, mint amilyen... De 3681 4| haragudjam.~ ~Az estét és a másnapot, mint a postabélyegről láthatod, 3682 3| jutott eszembe, hogy akár öt másodperc alatt szemtől–szembe állhatok 3683 8| óra, uram, a kőmívesek már másodszor reggeliztek...~ ~A lusta 3684 13| hercegnőbe, a skót király másodszülött leányába. Emberi bölcsesség 3685 3| vagy a tanító úr, vagy mások, akik a földön a kötelességüket 3686 13| Meg kell tehát kérdezned másoktól, mi lehet benned olyan kivető, 3687 5| oroszlánkörmöket mutatott és egyre–másra nyerte az Önképzőkör összes 3688 1| gondoltad–e akkor, hogy mással leszel boldog? Hej, fiu, 3689 10| időközben bekente magát mastix–szal, keserűen fölkacag:~ ~- 3690 12| magamra venni a redingot–mat...~ ~Litván, a házigazda, 3691 3| vagyok, hogy akármilyen matematikai problémát is könnyüszerrel 3692 13| akószám készítette a “prima matériá”–t, mely az életet meghosszabbítja 3693 1| csokrát megpillantván, a mátrai vadász oly színpadi kiáltással 3694 2| megloccsant a sötét víz, a matrózok hallgatva könyököltek végig 3695 15| fekete váromladék állott; a Mátyás király híres hadvezére valaha 3696 9| tette a kezét, hogy valami mázsás gorombasággal válaszoljon, 3697 1| kísérő úr felé:~ ~- Que me veut–il, cet homme la?~ ~ 3698 12| poharát és így szólt:~ ~- Mecénásom, a kávés egészségére!...~ ~ ~ 3699 8| Mikor a templom színes mécseit, a szobrok aranyos diadémját, 3700 3| gondoltam arra, hogy mindaddig meddő találgatással töltöttem 3701 3| szomorúság és kétségbeesett meditációk között töltöm el, hogy sírva 3702 14| azonban távolról sem alkalmas médium arra, hogy egy brutális 3703 8| úgy alszik, mint a havasi medve!...~ ~Ádám, aki mindeddig 3704 8| az ünnepies pillanatban! Mefisztó oltárhoz vezeti Gretchent - 3705 10| sajószentpéteri nőegyesület megajándékozta. Pataky, a vén direktor, 3706 5| úr, hogy az ég önt bőven megáldotta gyermekekkel... Tizenegy 3707 4| nem volna–e okosabb dolog megállani?~ ~Öt óra volt, ködös, csunya 3708 14| lefekvés után, egyértelműen megállapodtak abban, hogy az Erzsike jövője, 3709 4| Berényen, amely a legközelebbi megállóhely, otthon leszek.~ ~Mintha 3710 4| a nyilt pályán egyszerre megállott. A majki hegyszakadékban 3711 1| levegőben...~ ~A koncert után megálltam a szőnyeges lépcsőházban 3712 1| rendelkezem...~ ~Gyorsan megbeszélték a többit. A szobaleány a 3713 4| kívánt. Én természetesen megbillentettem kissé a fejemet, de szó 3714 14| minden vállalat nyugodtan megbízhatik... Gyujtson rá egy szivarra... 3715 10| az első sorban, míg egy megbízható embere őrködni fog a színpadon... 3716 15| egyetlen gyöngeségét szívesen megbocsátja neki az ember...~ ~- Hát 3717 13| szerelmes álorcájában? A király megborzadt a látványtól, s míg a többivel 3718 12| téli mezt. Kertész doktor megborzadva kiáltott föl - a télikabát 3719 2| pertupoharat és a vendégek őszinte megbotránkozására, össze is csókolóztak hamarosan, 3720 7| hallottam, hogy a feleségem megcsal s hogy a tekintetes főszolgabíró 3721 2| tête–nek.~ ~Bossányi Pálnak megcsillogtak a szemei.~ ~- Pompás reggel 3722 4| Palim, most végre csakugyan megcsíptem egy hamisítatlan kalandot, 3723 11| leveleket írtam a konyhában egy megcsorbult petróleumlámpa alatt, egyszerüen 3724 9| arra, hogy a konyhapénzt megdézsmálja... Jó asszony vagyok, de 3725 12| Croce úr ingujjban állt a megdöbbent társaság előtt.~ ~- Topp! - 3726 15| történet érthetetlen, szinte megdöbbentő volt! Miért nem akarta Gyurka, 3727 7| megvan, amivel az életét megédesítheti: fiatal, gazdag, szép, előkelő 3728 6| megszoktam, hogy a leves megégesse a szájamat... Itt van különben 3729 9| húszezer koronával a béke és megelégedés költözködik mától fogva 3730 3| hogy ennyi az egész. Azt megengedem, hogy ilyesmiért talán még 3731 11| hiszen ezt a kedves nővér is megengedte volna, mikor magát a kolostorban 3732 3| lelkiismeretes állat, aki éppen úgy megérdemli, hogy a mennyországba kerüljön, 3733 4| kisasszonyok távozta után rendesen megeredt a pajkosság és a fiúkhoz 3734 9| könnyei gyermek módjára megeredtek...~ ~- Juliska, - mondta 3735 10| Pataky János - már előre megérezte a negyvennyolcas forradalom 3736 8| volna. Ádám tehát mindjárt megértette, hogy miről van szó - és 3737 6| fertályfont hús, amit naponként megevett, körülbelül negyedmillió 3738 8| tulajdonosát... A ház úrnője, megfeledkezvén asszonyi méltóságáról, keservesen 3739 8| nagynéninek mondta el bizalmas megfigyeléseit. A nagynéni végighallgatván 3740 2| kettő!~ ~- Becsületszavadra megfogadod, hogy kettőnk titka marad?~ ~- 3741 15| el az előbbi mosolygás.~ ~Megfogta a kezemet, kissé hátrahúzott, 3742 7| akik a hűtelen asszonyt megfojtják, vagy elkergetik. És mit 3743 8| emberek iránt, akik előre megfontolt szabályok szerint rendezik 3744 5| nap óta, de Samu, mindent megfontolva, mégsem volt boldogabb. 3745 5| nagyközönség szemében.~ ~Alster megfordult és a következő pillanatban 3746 5| keblére ölelte az öreg, meggörnyedt néptanítót:~ ~- Ni csak, 3747 13| szólott XIX. Tivadar meggörnyedve.~ ~Aloyza Amália megbotránkozva 3748 4| jellemtelen svihák!” De végre is meggondoltam, hogy e nyilatkozattal csupán 3749 4| újságokban, - még okvetetlen meggyilkolja.~ ~Éjfél után, ahogy a vendégszobában 3750 14| haját, még komorabban, még meggyőzőbben folytatta:~ ~- Esküszöm, 3751 11| hozott. Mikor a szivart meggyujtottam, újra elibém tette az aranyos 3752 3| intézi a föld minden dolgát, meghagyva szívünkben azt a naiv örömet, 3753 1| mondta, - az ember akár meghalhatna maga miatt. Két és háromnegyed 3754 3| készen lennék arra, hogy meghaljak értetek. És lásd, nekem 3755 13| apróddal is, akit a kedvese meghallgatott. Sápadt, fogyott a szerencsétlen 3756 13| mintha attól félne, hogy meghallja valaki, amit a fejedelemnek 3757 5| sem hunyta be a szemét. Meghallott minden csöngetést, a házmester 3758 8| nem mondom tovább, mert megharagszik.~ ~- Ugyan hogy gondolhat 3759 8| Klárikától szelíden.~ ~- Nem... Megharagudna, ha bevallanám...~ ~Ádám 3760 11| kis Ancsa iránt érzek, s megható szavakban emlékeztem meg 3761 9| csillogó látványban, míg végre meghatottan így szólott:~ ~- Azt hiszem, 3762 4| már a jó pajtások igazi meghittségével mondtuk el egymásnak a titkainkat.~ ~ 3763 4| hogy Márta néni ismételt meghívása következtében végre is elhatároztuk 3764 1| szólott:~ ~- Pedig küldtem meghívót a cimedre.~ ~- Akkor elsikkasztotta 3765 5| hallgatnám.~ ~Samut néha meghívták a vasárnapi ozsonnákra, 3766 15| hidegvérét. Mióta nem láttam, meghízott és főjegyzővé lett a vármegyénél.~ ~- 3767 14| vette, hogy még egyszer meghódít...~ ~Sós úr azonban mély 3768 2| hogy a viruló énekesnőt meghódítja és esténként karonfogva 3769 10| volna...~ ~A várakozást meghosszabbítják tíz perccel, - de Raksányinak, 3770 4| részéről minden lehetőt megigért. Azután egyedül maradtam 3771 1| fővárosban lakom...~ ~Nagy megindulással vetette le a loden–kabátot, 3772 5| tenyerébe és így szólott hozzá megindultan:~ ~- Köszönöm, köszönöm, 3773 7| intett.~ ~- Helyes, azonnal megírom. És rögtön, még ma délután, 3774 7| a postára adom...~ ~Gály megírta a levelet, az irnok pedig 3775 14| Sós úr, mint föntebb már megírtuk, alaposan ráijesztett a 3776 1| gondolkozzék higgadtan. Valaki megismeri, az utcán látják velem, 3777 13| mindenki a saját értékét megismerje általa... Mert miképp a 3778 11| tud írni, és most már ő is megismerné, ha más fogalmazná a leveleket. 3779 6| alapítvány történetével megismertetem önöket.~ ~*~ ~Az öreg nábob 3780 1| minden becsületes hazafi megiszik, - mondotta Vas Laci meggyőződéssel.~ ~ 3781 2| gentleman így tenne!...~ ~Megittak még egynéhány pohár bort 3782 10| szerkesztő csillag alatt megjegyezte, hogy a Tamásvár és Vidéke 3783 1| volt egy tréfája és vidám megjegyzése készletben, két hónap alatt 3784 4| volt, aki olyan ábrándos megjegyzéseket írt bele mindennap a naplójába.~ ~- 3785 6| leánya társaságában fogadta a megjelent urakat s mialatt Laczffy 3786 5| Tsa cég nagy csődtömegét megkapta, egyszerre feltünt előtte 3787 13| regényben a szerelmesek megkapták egymást, kétségbeesve így 3788 4| Ehhez az úrhoz, itt, ni!~ ~S megkapva az útitársamat, szeretetreméltó 3789 8| vezérkarba lépjek s az embernek megkeményedik a feje, ha az iskola padjából 3790 8| kegyetlen Ádám, - a huszár megkérte a kezedet...~ ~Klárika az 3791 2| meghallotta, - félév előtt megkértem és kosarat adott. Úgyszólván 3792 7| oda a városban, kétszer megkerülte az érseki parkot, majd benézett 3793 8| hirtelen abbanhagyta később a megkezdett diskurzust.~ ~- Sokat látunk 3794 10| ideje, hogy az előadást megkezdjék; Sz. Pataky János sötét 3795 3| csakugyan elment az eszem, megkisérlem, hogy az elhatározásomat 3796 6| korodban... Az uram helyzete megköveteli, hogy mindenütt ott legyünk... 3797 11| könnyed kis levél hangosan megkoppant a zöldre festett bádogszekrény 3798 10| alacsony Grünt, aki ijedten meglapul... Majd egy mozdulattal 3799 15| bakonybéli apátság tornyát is megláthatjuk... Nem kérdeztem, hogy mire 3800 15| bakonybéli apátság tornyát meglátjuk, hanem szívesen elfogadtam 3801 8| Féltékennyé kell tenni az uradat, meglátod, hogy kijön majd a flegmából...~ ~- 3802 11| nálam, ha asszonykoromban meglátogat...~ ~Folytattam hát a levelezést, 3803 5| szalámit vásárló diákokat meglátta, elkeseredve dörmögte:~ ~- 3804 13| A schwarzwaldi uralkodó, meglátván a skót király pecsétjét, 3805 13| levelet s ekkor különös meglepetés érte; a király nagyot csapott 3806 15| susogta, - nehogy hirtelen meglepjük őket... Előbb köhögni fogunk, 3807 2| elbúcsúztak, a primadonna meglobogtatta utánok a csipkekendőjét. 3808 2| udvarlóval, a tópart felől megloccsant a sötét víz, a matrózok 3809 3| cselédekkel, akik feleselnek és meglopják, de a Burkussal senkinek 3810 4| Isten háta mögé, azt eléggé megmagyarázza a következő levél, amelyet 3811 3| okát, - én igyekszem, hogy megmagyarázzam. A világ azt fogja hirdetni, 3812 1| Freywaldné alig birt megmaradni a helyén, oly izgatott volt, 3813 3| perc mulva tudnám biztosan megmondani...~ ~ ~ 3814 13| becsületes ember, aki az igazat megmondja...~ ~Hoys–Hopp gróf alázatosan 3815 13| lessem, míg ezek az igazat megmondják!~ ~A szegény király visszavonult 3816 8| kellene csak, hogy magának megmondjam... Furcsa huszár, hogy naphosszat 3817 13| De még akkor se szabad megmutatnod, hogy ilyen vagyok! - kiáltotta 3818 6| pénzemért; no iszen várj. Majd megmutatom, hogy én is föl tudlak dühösíteni 3819 15| óhajtása, hogy a Kinizsi–várat megnézze...~ ~A hadnagy hirtelen 3820 4| fogadja, hogy sohasem fog megnősülni? Igen, uram, ön egy jellemtelen 3821 1| is tudattad velem, hogy megnősülsz... Ha véletlenül ide nem 3822 14| Karolinával?... Azok is jócskán megnőttek... és Karolin már pompás 3823 3| kerüljek...~ ~Később is, amikor megnőttem, gyakran járt az eszem olyan 3824 6| pályázott arra, hogy Pitt–tel megnyeri a derbit, - az amúgy is 3825 11| világtól, amelyet ön fog megnyitni a lelkem előtt...”~ ~Mikor 3826 14| előszoba csöngettyűjét szörnyen megnyomta valaki, mosolyogva így szólott 3827 1| ilyesmit...~ ~Freywaldné megnyugtatólag intett:~ ~- Oh, csak hozzák 3828 2| szólt, - nehogy túlságosan megöld!~ ~Szótlanul haladtak fölfelé 3829 2| testvérpoharat, csókolóztak. Bossányi megölelte a huszárt.~ ~- Micsoda is 3830 2| azt a portepés egypúput megöljem!...~ ~- Meg akarja ölni, - 3831 2| szó lett volna arról, hogy megölöd.~ ~- Csacsi, - válaszolt 3832 2| És nem lesz életben?~ ~- Megölöm negyvennyolc óra alatt! - 3833 5| Albert, Albert, mennyire megöregedtél velem együtt...~ ~Bementek 3834 13| érdekes kis szerelmi kaland megoldása; XIX. Tivadar öt ország 3835 3| szemtől–szembe állhatok a megoldással, amelyet húsz esztendő óta 3836 3| hagyott el egy pillanatra se a megoldatlan probléma... Oh, ne hidd, 3837 8| százkilencvennyolc csókot... megolvastam...~ ~- És miért nem intett 3838 15| legviharosabb időben is megőrizte a keleti hidegvérét. Mióta 3839 8| édes kis teremtés fogja megosztani veled a kleineck–waldbachi 3840 13| És hol az a bölcsességben megőszült halandó, aki egy makacs 3841 10| körül, s eközben hirtelen megpillantja Grün urat, aki a melltűt 3842 4| éppen leszállni készült, megpillantotta, örömsikoltással borult 3843 15| építkezésekről s bennünket megpillantva, képmutató egyszerűséggel 3844 1| széles mellét, fekete csokrát megpillantván, a mátrai vadász oly színpadi 3845 12| szerényen gesztikulált.~ ~- Megpróbálhatom - mondta - és nem félek, 3846 1| A kocsinál még egyszer megpróbálta, hogy lerázza a nyakáról.~ ~- 3847 10| párizsi rongyszedőt... A megpróbáltatás nehéz napjai borultak a 3848 9| volt szó, hogy barátnői megpukkadjanak...~ ~ ~ 3849 9| pukkadni dühében.~ ~- Miért fog megpukkadni? - kérdezte Cserna úr ijedten.~ ~- 3850 7| miközben a tollnoknét vaserővel megragadta.~ ~Az asszony kiszabadította 3851 4| gondolatra, hogy valahol megrekedünk a hófúvásban s akkor - a 3852 14| kérdezte a jámbor Heinrich megrémülve.~ ~- Hát Terényiről, a levelező– 3853 7| Kit? - hörgött Szalóky megrendülve.~ ~- Magát, tisztelt úr, 3854 1| kocsiablakon át, de a lámpák mintha megritkultak volna, itt–ott egy kis szatócsüzlet 3855 10| ember lelkesül a nemzet megrokkant napszámosaiért... Ha kiírjuk, 3856 11| melankóliával őrzi a Jánosi megsárgult fogalmazványait, Anica pedig 3857 10| spájzban, fehér művirágai megsárgultak, - s a direktor keserü mosollyal 3858 3| értetek. És lásd, nekem mégse engedik meg, hogy veletek 3859 3| kitörésemet, azután szelíden megsimogatott:~ ~- A mennyországba csak 3860 1| Mi az?~ ~Freywaldné megsímogatta a doktor franciás szakállát.~ ~- 3861 5| pantallókat viselt. A Lipótváros megsüvegelte Samukát és a rácsos raktárokon 3862 1| gyönyörű volt. Titokban megsúghatom, hogy az asztal alatt kétszer 3863 4| üvegtáblán egy kerek lyukat megszabadítsak a dérszövettől.~ ~Ez az 3864 8| a bolond Klárikának majd megszakadt a szíve... Csak egy hajszál 3865 8| hogy az akaratom ellenére megszerettem... Eleintén csak némán néztük 3866 6| kamaráshoz.~ ~A nábob, aki már megszokta, hogy semmibe se vegyék, 3867 6| azonban a paraszt izlésemmel megszoktam, hogy a leves megégesse 3868 4| pillanatban nem ez a furcsa megszólítás lepett meg (hogy Andort 3869 3| szegény édesanyám is meghalt; megszomorítani hát az önző kiváncsiságommal 3870 15| kelt a szívében, hogy végre megtalálja az igazit. De mert alapjában 3871 2| mondott el, amit jókedvüen megtapsoltak.~ ~A bor kissé a fejükbe 3872 4| ember az egész életén át megtartogat. Ez valóságos pikáns, bizarr 3873 13| elmesélnem. Négy hét mulva megtartották a lakodalmat s a király 3874 9| kívánod, hogy az ékszereket megtartsuk?~ ~- Hát mit akarsz velük 3875 10| hogy a színház zsúfolásig megtelend Tamásvár derék értelmiségével 3876 10| Az első és második sor megtelik valahogy, de a többiről 3877 1| uralkodott a börzén. A kissé megtermett, szőkebajuszu fiu, akinek 3878 11| irassa a leveleit. Mikor a megtisztelés ellen tiltakozni próbáltam, 3879 4| közösen gazdálkodnak, - megtisztelt a jelenlétével. Mindannyi 3880 10| A primadonna kissé megtisztogatta az ura koszoruját s szomoruan 3881 4| regények minden hősnőjével megtörténik, de ami eddig, az én egész 3882 3| következő pillanatban mindent megtudhatok... Egy szempillantás, egy 3883 13| így folytatta:~ ~- Mindent megtudnál, ha a más szemével nézhetnél 3884 10| mit szólna ahhoz, ha újra megülném a jubileumomat?~ ~- A jubileumát? 3885 10| színigazgató, június 2–án fogja megülni ama nap fordulóját, amelyen 3886 1| Ne félts engem, én megülök a kocsis mellett. Akár ha 3887 10| szokott, amikor a jubileumát megülte. A tárca, hangulatos bevezetés 3888 6| A méltóságos urat most megütheti a guta, - mondta magában, 3889 12| Géza, a minapi házigazda, megütközve nézett a legújabb vendégre.~ ~- 3890 1| Hogy ez az ember mit akar? Megütődve szólok:~ ~- De nagysád, 3891 9| felesége kezét.~ ~- Tegnap este megütöttük a főnyereményt.~ ~- Melyik 3892 13| lehet, hogy mire a hold megújul, már szerelmesen oda fog 3893 5| térdre borulnék előtte és megvallanám, hogy szeretem...~ ~De fájdalom, 3894 5| várom azt a napot, amelyen megvallhatom, hogy szeretem... Elmondtam 3895 15| kérdésemre, mert az öreg doktor megvárta a Kal József apát úrról 3896 15| hajót kötelességszerűleg megvártuk, Gyurka bemutatott a feleségének, 3897 11| karjaival az élet viharai ellen megvédeni?~ ~A földhöz csaptunk néhány 3898 14| türelemmel benzinezte otthon megvedlett Ferenc József–kabátját... 3899 4| kannibál még akkor is könnyen megvigasztalódnék, ha a felesége azonnal cserben 3900 12| rémületünket, amikor közelebbről megvizsgáltuk a pénzdarabot! A huszas - 3901 1| órányira van innen és mi kocsin megyünk.~ ~- Ne félts engem, én 3902 8| meg, hogy a boldogságukat megzavarom... A fenséges úr akaratából 3903 11| Német még mindig bizonyos melankóliával őrzi a Jánosi megsárgult 3904 14| között...~ ~Erzsike asszony melankólikusan elhallgatott, Sós úr pedig 3905 4| leemelte a szőnyeghálóról, melegen rázta meg a kezemet.~ ~- 3906 4| arra képes, hogy ilyen édes melegséget érezzek.~ ~A kezem után 3907 7| csakugyan elkergeti? Ő maga is mellének szögezhette volna a revolvert; 3908 1| És a Német doktor széles mellét, fekete csokrát megpillantván, 3909 4| oly pompásan betöltötted mellettem a titkári teendőket, nagyon 3910 9| gyűrűből, egy diadémből és egy melltűből. Mindannyi csupa gyémánt 3911 11| visszatért, egy ó–velencei mozaik melltűvel fejezte ki irántam való 3912 12| szívemben, s pajkos dallamok, melódiák táncoltak körülöttem a levegőben. 3913 14| urat, s férfiasságára és méltányosságára hivatkozva, elnézést kért 3914 9| kerekségén sincs asszony, aki méltóbb lenne nálad arra, hogy e 3915 4| haragszik?~ ~- Nem tartom önt méltónak arra, hogy haragudjam.~ ~ 3916 6| Gyoroky Emil kamarás úr ő méltósága a feleségével délutánonként 3917 8| megfeledkezvén asszonyi méltóságáról, keservesen sírdogált a 3918 13| szólott a rövidlátó udvari méltósághoz:~ ~- Egy–kettő, járd végig 3919 13| amint a legfőbb udvari méltóságok egymásután bevonulnak a 3920 10| aki esténkint a jegyszedői méltóságot tölti be, szorgoskodva föl 3921 4| ismeretségben. Eleinte bizonyos méltóságteljes hallgatással fogadtam mindezt, 3922 1| emlékszik az estére?~ ~Hidegen, méltóságteljesen végignéz, mint egy uralkodó 3923 15| fehér csipkeruhát viselt, melyből hófehéren csillogott ki 3924 15| fáradtan ült egy öblös kosárpad mélyében, míg előtte egy pelyhesállu 3925 14| esetek jutottak az eszébe, melyekben az elhagyott szerető a hűtlen 3926 13| a fekete csatornákkal, melyeket omló könnyei ástak... XIX. 3927 6| fogások kerültek az asztalra, melyektől parasztgyomra ugyancsak 3928 3| egy éjjel, amíg a háznép mélyen aludt körülöttem, s a tanyákról 3929 8| szólott dacosan a lelke mélyén:~ ~- Hadd higyje, hogy az 3930 8| legeslegszebb fészkében, melyhez hasonlót sohasem láttak 3931 4| föl; nos, kitalálnád–e, melyiket? Csak ráncold össze a homlokodat, 3932 3| természettudósok műveiben. Melyiknek van igaza közülük? Az ateistáknak– 3933 13| olvasná le a feleletet), aztán mélységes meggyőződéssel dörmögte:~ ~- 3934 5| szoknyánál, ha egy szál kendőben menekülne az utcára, egyszerre térdre 3935 15| apailag így szólott hozzá:~ ~- Menjenek előre, még valami beszédem 3936 1| leakasztotta a télikabátját.~ ~- Menjünk...~ ~Az ajtóban búcsúzni 3937 14| igazságosak: maga se magához menne feleségül, ha az Erzsike 3938 1| holnap délben karonfogva mennénk végig a Váci–utcán.~ ~- 3939 3| nézegettem hajnalig a hálószobám mennyezetét. Oly furcsán, oly különösen 3940 9| hallgatta a Mari légies mentegetőzéseit, később pedig affektáló 3941 4| hogy én tavaly férjhez mentem?~ ~- Kihez?~ ~- Ehhez az 3942 2| áttetsző fák közt, a virágágyak mentén, feltünt már egynéhány kertészlegény, 3943 15| órára, de állandóan: attól mentsen meg a jó Isten minden becsületes 3944 14| alkonyatban?... Kart karba öltve mentünk haza és maga az utolsó tíz 3945 12| mester is egy etikettes menuettet. Bizonyos tehát, hogy az 3946 11| egy dunántúli fiatalember menyasszonya. Mikor estefelé a hátulsó 3947 3| vőlegény, aki a vasúton a menyasszonyához utazik s megérkezett a legutolsó 3948 11| utoljára is nem írhatja azt a menyasszonyának, hogy a csürjét új szalmával 3949 11| preparáltam a levelembe. Menyasszonykorom derekán pedig kerek öt napig 3950 2| egy szerenádot adnánk a menyasszonyodnak?~ ~Kuno hálásan nézett a 3951 7| addig Gály itt settenkedik a menyecske körül. Az egész ház tudja, 3952 3| házőrző kutyánk, nem jut a menyországba?~ ~- Nem, édes fiam, - válaszolta 3953 10| de a többiről szomoruan merednek föl a színpadra a cédulák 3954 12| szintén csillogó szemmel meredt az értékes pénzdarabra. 3955 12| lélegzetem elakadt. Sápadtan meredtem a kávéház padlójára. Tudják– 3956 9| fogadok, hogy enni fogja a méreg... Húszezer koronás holmikra 3957 9| Csernáné visszafojtott méreggel hallgatta a Mari légies 3958 8| töméntelen vasúti kocsi ablakából merengtek el az olasz égbolt kékségén, - 3959 13| a vérpadra küldte azt a merész fickót, aki fejedelmi személyét 3960 12| félelmetesen, - micsoda jogon merészkedett fölemelni a huszast?...~ ~- 3961 9| mind a ketten szótalanul meresztették a szemüket a most már kincset 3962 15| úgy éreztem, mintha ezer mérföldnyire volna tőlem a divatos kultura.~ ~ 3963 6| tréfálkozik.~ ~- Öregem, ne mérgelődjék, mert ez árt a szervezetnek... 3964 9| kis trafikban vettem... Mérges voltál, hogy ilyen haszontalanságra 3965 9| áldozatodba nem kerül...~ ~Cserna mérgesen vállat vont, aztán kirúgta 3966 3| pisztolyt vagy a hirtelen ölő mérget a kezébe adta, én csak az 3967 14| és később nekifekszünk a mérlegnek... Két–három esti buzgó 3968 8| kikerült...~ ~- Nono, nem merném kutatni az igazi okot...~ ~ 3969 8| májusi napon oltárhoz vezette Mersich Klárikát, körülbelül így 3970 7| semmi örömem rajta kívül. Mért irigyli hát tőlem ezt az 3971 8| konyhát bújta, majd a spájzban mérte a fűszereket egy csillogó 3972 14| volt... én legalább sohse mertem volna komolyan gondolni 3973 2| egész fürdő mély álomba volt merülve. A park széle felé kivillant 3974 1| titokban maradt ez a nagy mérveket öltött szerelmi viszony...~ ~ 3975 9| vagy és bájos vagy, mint a mesebeli hercegnő... De ha a drágaságokat 3976 1| II.~ Vas Laci meséje otthon, a kaszinóban.~ ~... 3977 11| Igen, sőt ha akarja, el is mesélem, hogyan történt.~ ~Jánosi 3978 5| kis fiam... Üljön le és meséljen nekem valamit. Paulin, hozzon 3979 4| való betyárkodás. Én is mesélni kezdtem neki a kolostori 3980 9| gyémánttornyok táncoltak, mesés fényben égő rubint ablakokkal, 3981 12| és nem félek, hogy nagyon messze járok a valóságtól. Azt 3982 13| kezdett, mint a gyermek, akit mestere a sarokba állított:~ ~- 3983 1| külvárosi korcsmába, ahová csupa mesterember és kishivatalnok jár, s 3984 13| kiáltotta a tudós Gärtnerius mesternek:~ ~- Hol a pápaszem?~ ~Az 3985 11| szivarok fogyófélben voltak) mesterségesen előidéztem egy kis pörpatvart, 3986 11| számomra valami ékesen hangzó mesterséget.~ ~Fitymálva csettintettem 3987 13| most előcipelték Gärtnerius mestert, aki csodálkozva így szólott:~ ~- 3988 15| tea is akadt másfélezer méternyire a tenger színe fölött) s 3989 2| asszony kipirult arccal metszett ketté egy jéghideg görögdinnyét.~ ~ 3990 10| művésztársának, hogy később a csata mezején fog elhullani, “mert Petőfi - 3991 14| érthetően célzott a lovagiasság mezejére, hogy a gyáva irodamoly 3992 6| Mikor a katonai liferálások mezejéről hófehér hajjal visszavonult, 3993 15| három hétre újra átéljük a mézesheteink boldogságát. Érted most 3994 13| éppúgy az erő imponál, mint a mezítlábos libapásztorlánynak. A siránkozó 3995 12| vállairól az impozáns téli mezt. Kertész doktor megborzadva 3996 12| két krajcárom van.~ ~- Hát miből fizetünk?~ ~- Ha én tudnám...~ ~ 3997 1| Tudod–e, mikor a kis Edinger Micinek fensztereztél, ugyan gondoltad– 3998 13| férfinak ezt kiáltom: Jöjj mielőbb, hogy ajkadat ezer csókkal 3999 12| cigányprimáshoz:~ ~- Ugyan miféle valcer ez, amit az imént 4000 12| számon tartja. Mit tegyek, mihez fogjak most? Egy homályos 4001 15| közöm ahhoz, hogy őnagysága miképpen viselkedik? Én tőlem ugyan 4002 11| tette az aranyos Margaret–Mill–dobozt.~ ~- Nohát, - ösztönzött, - 4003 11| jelentette ki, hogy száz millió csókot küld arra a kicsiny 4004 1| Freywaldék álltak vagy öt–hat millióig, az asszony a dúsgazdag 4005 1| vendéggé lett a főváros milliomos zsúrjain. Freywaldék álltak 4006 12| öbléből - és mondja el, milyennek képzeli a keringő ismeretlen 4007 3| bámulva gondoltam arra, hogy mindaddig meddő találgatással töltöttem 4008 12| mint egy kokett leány, aki mindakét udvarlóját számon tartja. 4009 14| esténként híven referált mindarról, ami a bank beléletében 4010 14| apróra tájékozva voltak mindazokról a szóváltásokról, intrikákról