IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Szomaházy István A ma krónikája Concordances (Hapax - words occurring once) |
Rész
4011 10| kémlelődik ki a leslyukon, mindegyre csak Steinert, Steinernét, 4012 2| itt a világ előtt. Ha már mindenáron kezdeni akar vele, előbb 4013 12| fogtak, Kertész doktor, aki mindenből le tudott vonni valami teoriát, 4014 7| tekintetes főszolgabíró úrnak mindene megvan, amivel az életét 4015 10| hangulatos bevezetés után, mindeneknek tudtára adta, hogy Sz. Pataky 4016 9| túlestek, Cserna becsöngette a mindenes leányt.~ ~- Szaladjon le 4017 1| lelkesedett Freywaldné. - Abból mindenesetre tegyen el két adagot.~ ~ 4018 9| konyhaasztalon könyökölt, s a mindenesleánnyal számolta el a piaci tételeket. 4019 9| kifejezésekkel illette a hűtlen mindenesleányt, egyszerre hiú és szívtelen 4020 14| szívén feküdt, kikért magának mindennemü sértegetést és oly érthetően 4021 2| porceláncsörgés, kacagás hangzott mindenünnen.~ ~A szinészek asztalánál 4022 6| helyzete megköveteli, hogy mindenütt ott legyünk... Ne mormogj, 4023 8| verejtékes munkában tölteni - mindezekről szentül azt gondolta eddig, 4024 4| méltóságteljes hallgatással fogadtam mindezt, de utóbb - hiszen ismersz - 4025 10| evőeszközöket nem adhatjuk át, mert mindkettő öt hét óta zálogban van...~ ~ 4026 8| Az együttélés most már mindkettőnkre kínos lenne... Szerettem 4027 4| de én ijedten dugtam el mindkettőt, nehogy ez a bolond fiu 4028 8| történt mindez - és most már mindörökké így lesz–e? Klárikának eszébe 4029 14| nyomorogjon, lesujtva hagyta el mindörökre a fő–utcát. Heinrich urat 4030 5| napokat evett. Az atyja minimumos tanító volt és jobb szerette 4031 3| négycsillagos, vagyis elsőrendü minőség... Az alaptermészetem a 4032 12| hogy a szellemi termékek minőségébe is belejátszik a fogantatás 4033 7| közt “szájas kígyó”–nak minősítette a rendőri tollnoknét. A 4034 15| felesége csakugyan nem annak a mintaasszonynak a benyomását tette rám, 4035 15| vagyok elégedve a sorsommal. Mintafeleségem van, akit az ilyen magunkfajta 4036 7| tamáshegyi birtoka pedig igazi mintagazdaság volt. Gály már a parlamentbe 4037 13| Az erények tündöklő mintája vagy! - deklamálta Gránát 4038 6| szólította Gyorokyt, míg őt csak mintegy kegyelemképp nagyságolta. 4039 2| vehetnek csak komolyan. Ő neki misem imponált ebből az egész 4040 10| lelkesen ünnepelték, Arad, Miskolc, Kecskemét, Kolozsvár, Székesfehérvár, 4041 10| amelyen ötven évvel ezelőtt Miskolcon a színpadra lépett. Maga 4042 8| tehetem, hogy ilyen durva módon visszautasítsam... Talán - 4043 2| hogy az évszakok és a jó modor közt szoros kapcsolatok 4044 9| a szoba ajtaja bezárult mögöttük, olyan dolog történt, mely 4045 9| felesége arcát, de az asszony mogorván elhúzódott tőle.~ ~- Egyszer 4046 15| A romokat törpefenyők és mogyoróbokrok szegélyezték; egy hasadékon 4047 12| fejleményeket...~ ~Litván mohón húzta közelebb a székét.~ ~- 4048 2| csak, fiam, - szólt, - mit mondanál, ha egy szerenádot adnánk 4049 3| sajnálatra méltó... Azt mondanám, hogy inkább irigyelj, de 4050 1| várja otthon, mert fontos mondanivalója van.~ ~Német a gomblyukába 4051 12| Hogy francia, azt talán mondanom sem kell, de kettőt teszek 4052 2| de hirtelen abbahagyta a mondatot és sápadtan nézett a terasz 4053 5| ilyen szorgalmas fiad van. Mondd neki, jöjjön föl hozzám, 4054 2| Boccaccio, legalább úgy mondják.~ ~- Az bizonyos, - szólt 4055 7| most már örökre vége... Mondjon hát valami okosat, hogy 4056 13| Nem kell neked, azt mondod... De hiszen ez lehetetlen, 4057 12| azt bizonyítja, amit régen mondok: hogy a szellemi termékek 4058 8| déjeuner–n fényes beszédeket mondtak, később utiruhában kihajtottak 4059 8| mondta baljóslatúlag Ádám.~ ~Mord kedéllyel ette a vacsoráját, 4060 6| maradtak, dühtől kipirulva mordult az apósára:~ ~- Inkább a 4061 6| mindenütt ott legyünk... Ne mormogj, hanem nyugodj bele abba, 4062 4| hársfatea, amit egy fehérkötős mormogó gazdasszony állít az éjjeli 4063 1| kezet csókolt, elszántan morogta az ő éretlenkedő humorával:~ ~- 4064 8| teszem, mint a velencei mórt...~ ~Ádám, hazatérve egy 4065 8| bevallanám...~ ~Ádám egy könnyet morzsolt szét a szemében.~ ~- Mondja 4066 4| fordul meg más, mint a mama mosolygós fésülőnője, aki minden újságról 4067 4| ismered az én borzasztó mosolyomat! - idegesen szorítottam 4068 12| alkot, hanem ferencvárosi mosónékat, akik komolyan veszik az 4069 12| támadt föl lelkében a vezérlő motivum pajkos áriája, talán egy 4070 3| oldani...~ ~Öngyilkosságom motivumai kissé szokatlanok; azt hiszem, 4071 3| töltött fegyvert. Az én motivumaimat, kedves Miklós bátyám, ne 4072 12| kezdtem a Clairette–keringő motivumait. A zene muzsája maga is 4073 5| már nem kedveli a népmesei motívumokat. Margitnak sokkal többje 4074 7| Szalóky pedig zavartan motyogott:~ ~- A Dénes–ügy miatt bátorkodtam... 4075 11| visszatért, egy ó–velencei mozaik melltűvel fejezte ki irántam 4076 13| ütött a karjára, keze egy mozdulatával elbocsátotta az alázatos 4077 10| ijedten meglapul... Majd egy mozdulattal összekapja az ékszeres tokot, 4078 5| öreg Alster heteken át nem mozdult ki a lakásából és Bay Leon, 4079 2| lekötelezőleg öntött egy félpohár mózelit. Kocintottak s a tiszt előszedte 4080 2| pommeryt, de gyorsabban mozogjon a lábad!~ ~Még jobban becsíptek 4081 1| izgatottságtól.~ ~- Meglássa, jól mulat...~ ~A doktor, mikor távozóban 4082 3| jókedv és a vidámság... Tudok mulatni, szeretem az intim baráti 4083 2| kiáltotta, - ne szundíts, mikor mulató emberek vannak az orrod 4084 4| ez a borzasztó idő el nem múlik.~ ~- Nálatok? De hiszen 4085 8| a délelőttöt verejtékes munkában tölteni - mindezekről szentül 4086 3| olvastam a nagy filozófusok munkáit, belemerültem a vallásalapítók 4087 12| életének hangulata a szellemi munkálatait is általlengi. Aki fűtetlen 4088 7| aki talán születése óta a munkának és a kötelességnek élt, 4089 14| Két–három esti buzgó munkával könnyedén túl leszünk az 4090 3| akik szigoru logikával mutatják ki, hogy a szív utolsó dobbanásával 4091 12| percre, be fogom nektek mutatni Croce urat.~ ~- Kicsodát?~ ~- 4092 10| többé... Már negyednyolc, a mutató már a félhez is veszedelmesen 4093 10| A koszoru nem volt már mutatós, drótlevelei összezsugorodtak 4094 9| Cserna az ajkára tette a mutatóujját és remegő hangon így szólott:~ ~- 4095 15| Gyurka óvatosan intett a mutatóujjával:~ ~- Vigyázz, - susogta, - 4096 12| és a márványasztalra mutattam - e hideg kőről a század 4097 3| világhírü természettudósok műveiben. Melyiknek van igaza közülük? 4098 13| szerint: hogy állok én a műveltséggel és a tudományokkal?~ ~Joannes 4099 12| utolsó krajcárig elvertük művem egész tiszteletdíját...~ ~ 4100 14| sok volt benne az igazi művészből...~ ~Sós úr, aki utóbb belemelegedett 4101 10| ismerte el magához méltó művésznek... “Szép napokat láttam - 4102 12| tudná konstruálni azt a művészt, akinek szívéből ez az édes 4103 10| költő ekkor sírva mondta el művésztársának, hogy később a csata mezején 4104 10| a nedves spájzban, fehér művirágai megsárgultak, - s a direktor 4105 10| primadonnája.~ ~Kikeresték a művirágokból készült koszorut, mely poros 4106 12| tesz szert, mert maga a muzeum ezreket fog önnek adni a 4107 12| keringő motivumait. A zene muzsája maga is bohém asszony s 4108 15| egyhangu, álomba ringató muzsikája. Még az előző estén a budapesti 4109 2| orrod körül.~ ~A cigányok muzsikálni kezdtek, a bonvivant veszettül 4110 12| Szekér Marci duhaj nótákat muzsikált, szerencsésen elfelejtették 4111 8| délutánt követte. A déjeuner–n fényes beszédeket mondtak, 4112 11| de jobb lesz, ha a sanda Nacát kérdezed meg egyenesen.~ ~- 4113 11| nem igen számíthatsz, mert Nacával együtt még tizenkét év előtt 4114 1| Adja csak a kalapot, naccsága, majd fölakasztom én...~ ~ 4115 5| mondott a Hársfa–utcának és a Nádor–utca egy üveges folyosóján 4116 14| kabátot, széles, angol kockás nadrágot, csinos lakkcipőt és puha, 4117 5| Kinek nincs Budapesten egy nagybácsija vagy nénije? Samunak is 4118 15| erdők, kopogó harkályok, s nagybajuszu, komoly cincérek is vannak 4119 5| még inkább emelkedett a nagyközönség szemében.~ ~Alster megfordult 4120 8| könyvekről, kismosásról és nagymosásról, vacsorapénzről és vasárnapi 4121 2| tettek ideje elérkezett!~ ~Nagynehezen elbúcsúztak, a primadonna 4122 8| egy komoly és tapasztalt nagynéninek mondta el bizalmas megfigyeléseit. 4123 3| vagy nekik, a hasonlóképp nagyoknak és bölcseknek, akik a világegyetemben 4124 6| csak mintegy kegyelemképp nagyságolta. Délben, ha a fiatalok valamivel 4125 4| töltöttem, ahol a tiszteletemre nagyszerü vacsorát csaptak, amelyet 4126 1| hajolt meg az asztaluk előtt. Nagyszerűen érezték magukat, a veszedelem 4127 14| elhagyottnak érezte magát a nagyváros lármájában, egyszerre eszébe 4128 7| volt hajlandó elcserélni a nagyvárosi tucatpozicióval. Szalóky, 4129 3| meghagyva szívünkben azt a naiv örömet, hogy mindenki a 4130 9| asszony, aki méltóbb lenne nálad arra, hogy e gyémántokat 4131 4| borzasztó idő el nem múlik.~ ~- Nálatok? De hiszen a te szüleid 4132 15| szemmel ült egy mohos kövön s napernyőjével álmodozva ütögetett egy 4133 13| parkban, ahol XIX. Tivadar napestig a lehulló faleveleket nézegette.~ ~- 4134 5| étkezett úgy, mint a Vefour napi vendégei. Vacsorára pedig 4135 6| gyönyörü cikkek jelentek meg a napilapokban az öreg Sárosdy nagy szívéről. 4136 12| volt ez, édes teremtőm! Két napja nem ettem és babonás félelemmel 4137 10| A megpróbáltatás nehéz napjai borultak a szerencsétlen 4138 14| igazgató úrnak, egész holtom napjáig lekötelezne...~ ~ ~ 4139 10| mégis odajutottam öreg napjaimra, hogy a száraz kenyérért 4140 5| ebédet, a hét különböző napján. Az ifjukori barátok közt 4141 4| megjegyzéseket írt bele mindennap a naplójába.~ ~- Nos, engem nem ismersz 4142 4| váci–utcai kolostorából, a napokban egy ismeretlen falusi postabélyeggel 4143 5| gondolt. Az esernyőárus nénike napokig nem hallotta a szavát, mert 4144 5| ebédben volt része, de a többi napokon bizony nem igen étkezett 4145 2| elhitetni, hogy Bonaparte Napóleonhoz hasonlít.~ ~A bonvivant 4146 11| sem olvasott.~ ~Azontúl naponta én írtam az Albert szerelmes 4147 8| egy gamin. És a százhúsz napos asszony, aki egy korrekt 4148 6| tálaljanak nekem odalenn a nappali szobában. A méltóságos asszony 4149 13| menni... Sem álmom, sem nappalom három hónap óta...~ ~- És 4150 3| pajtásaim, akikkel az éjjelemet–nappalomat együtt töltöm. Azt hiszem, 4151 14| ami a bank beléletében nappalonként előfordult. Oly részletesen 4152 4| örökre búcsút mondtam, napról–napra azzal telik az idő, hogy 4153 4| falaknak örökre búcsút mondtam, napról–napra azzal telik az idő, 4154 15| lombhasadékon át idáig kéklettek a napsugárban fürdő tó habjai. Látszólag 4155 3| fejezete, a pillanat, amikor a napsugártól búcsút veszünk... Nem féltem 4156 10| hazám - mily keserves a te napszámosaid élete!...~ ~A primadonna 4157 10| lelkesül a nemzet megrokkant napszámosaiért... Ha kiírjuk, hogy most 4158 15| szívtam szalmaszálon a hideg narancslevet s most úgy éreztem, mintha 4159 14| remegve kutattam maga után a násznép között...~ ~Erzsike asszony 4160 11| Plecht Anicát, s amikor nászútjáról visszatért, egy ó–velencei 4161 15| kacér?~ ~- Oh, maga kis nebántsvirág, hát én tőlem kérdi? Nézze 4162 11| Mózes lehunyta szemét a Nébó hegyén.~ ~- Micsoda eset?~ ~- 4163 5| koronaherceg–utcai kirakatban. Sőt nefelejcses tálcakendőket is kapott 4164 3| a gyomrom jó, s a tüdőm négycsillagos, vagyis elsőrendü minőség... 4165 9| egyensúlyát. Még most is a negyedéves télibundájában járt, s két 4166 6| naponként megevett, körülbelül negyedmillió forintjába került egy éven 4167 10| semmi dolga többé... Már negyednyolc, a mutató már a félhez is 4168 15| a kilátás szépségeiben. Negyedóra, vagy talán félóra is eltelt, 4169 15| magamban: Mily ostobaság négyemeletes bérpalotákban lakni, mikor 4170 8| Klárikának eszébe jutott az a négyes, melyet Ádám egy novemberi 4171 4| nagyságos névestéjének második négyesére, mikor te majdnem sírtál - 4172 12| tulajdonjogot mától számított négyezer esztendőre átengedem önnek, 4173 12| őriztem a zsebemben egy négykrajcárost. Négy krajcárért még a külső 4174 10| liceumot. Az öreg Pataky négylovas kocsin járt föl a lublói 4175 4| egyszerre csak felnyilott s egy négyszögletes, ezüst csattokkal kivert 4176 2| asztal körül: egy csinos, negyvenéves asszony, egy tavaszi kabátos, 4177 14| szólott:~ ~- Salamonnak negyvenezer forintnyi évi jövedelme 4178 6| akkoriban a galamblövő–versenyen negyvenhatos szerièst csinált, s diadallal 4179 8| össze ez a gyönyörűségteljes negyvenkét nap. Klárika junius közepén 4180 10| bánt és Lear királyt... Negyvennégy–ben együtt színészkedett 4181 10| már előre megérezte a negyvennyolcas forradalom szelét.” Az ifju 4182 3| így első hallásra, hogy negyvenöt vagy ötven perc mulva fejbelövöm 4183 12| lópokróc között, mert a néhai loden romjait tekintélyes 4184 5| meg, - dadogta - igazán nehezen ismertem volna föl...~ ~ 4185 4| szinte didergő vonat nagy nehézkesen megindult újra, de csak 4186 10| igazítja - Schafarik úr és neje (a direktor házigazdái), 4187 4| volt a legelmésebb, aki a nejét, - majd hiszen fogod olvasni 4188 15| történt–e valami baj a kedves nejével?~ ~A leányok vihogva lökdösték 4189 2| tanuja voltam a tête–à–tête–nek.~ ~Bossányi Pálnak megcsillogtak 4190 14| meg a teáját... és később nekifekszünk a mérlegnek... Két–három 4191 3| emberi öntudatnak, vagy nekik, a hasonlóképp nagyoknak 4192 4| mivel a szemeimet mereven nekiszögeztem a jégvirágos ablaknak, makacsul 4193 12| egynéhány percre, be fogom nektek mutatni Croce urat.~ ~- 4194 8| megszerettem... Eleintén csak némán néztük egymást, most már 4195 8| mondták a maguk szomoru némaságában:~ ~- Nem szeret az uracskám, 4196 3| tudnivágyó gyermek vagyok. Nemcsak az órámat feszítettem föl, 4197 1| Doktorka egyszerre abbahagyta a nemesebb ringlot–fajok osztályozását.~ ~- 4198 4| együtt elvonultan él az ódon nemesi kuriában, évhosszat a vendégeket 4199 1| étlapot s könnyedén szólott Németnek a kékruhás előtt:~ ~- Akarod, 4200 13| folyosóra se vezethetlek így, nemhogy a felséges úr termeibe...~ ~ 4201 8| Ebben azonban volt némi túlzás, mert Ádám, a kilencórai 4202 6| részéről is elősegíthetem némiképp, hogy a szegény lelencekből 4203 2| volt kissé és egy magas, némileg kamaszos huszártiszt. A 4204 10| magyar ember lelkesül a nemzet megrokkant napszámosaiért... 4205 5| jártak és az esernyőáruló nénihez csak elvétve tévedt be egy– 4206 5| Budapesten egy nagybácsija vagy nénije? Samunak is volt. Egy néni, 4207 5| gondolt. Az esernyőárus nénike napokig nem hallotta a szavát, 4208 8| kerek kétszázat?~ ~- Mert a nénikém elzavarta...~ ~A ravasz 4209 1| leereszkedőleg vegyültek a nép közé...~ ~Vas Laci a botjával 4210 13| engem magamért az asszonyi népek?~ ~A herceg homloka a földet 4211 8| a szemét, míg a kocsi a népes utcákon át hazavitte őket... 4212 6| kulcsárnővel és francia szakáccsal népesítették be a budapesti palotácskát.~ ~ 4213 5| Isten ma már nem kedveli a népmesei motívumokat. Margitnak sokkal 4214 12| sem igen írhatna magyar népszínműveket, mert az ő duhaj, nótázó 4215 5| mandátummal kínálták. Az öreg néptanító előkelő kávéházakban sakkozott 4216 5| ölelte az öreg, meggörnyedt néptanítót:~ ~- Ni csak, te vagy csakugyan... 4217 12| biz Isten Kelrét-valcer a neve...~ ~- Kelrét–valcer? - 4218 6| tisztességes polgárokat neveljenek... Ha a gondviselésnek úgy 4219 15| mindenféle regényes hajlamot neveltek a lelkébe. Egyébként délben 4220 11| mikor magát a kolostorban nevelték...~ ~Anica lemásolta a levelet 4221 2| mellett.~ ~- Bossányi Pál a nevem, - szólt baljóslatúlag, - 4222 11| tegyek?~ ~- Fogalmazzon a nevemben valami szerelmes levelet!~ ~ 4223 12| Krausz, vagyis szerzői néven Croce úr, a Clairette–valcer 4224 4| táncestélyre, a nagyságos névestéjének második négyesére, mikor 4225 2| hogy a negyvennyolc óra nevetségesen sok. Az utolsó üveg badacsonyinál 4226 8| emberiség előtt. Ádám úr nevetségesnek találta, hogy valaki a szabóját 4227 13| schwarzwaldi uralkodót a vejének nevezheti, elszörnyedve rázta meg 4228 11| az ördög, hogy minek is nevezzem. Te hatéves korod óta egyre 4229 8| feketéjét - a szobaleány egy névjegyet hozott az ebédlőbe. A névjegyen 4230 11| minap valami Jánosi Gyuri nevü úrnak mutatott be a városligeti 4231 10| színpadra... A vad ember dühösen néz körül, s eközben hirtelen 4232 2| huszár kemény kezét.~ ~- Nézd csak, fiam, - szólt, - mit 4233 13| napestig a lehulló faleveleket nézegette.~ ~- Mi bajod, büszkeségem? - 4234 3| egyszerre verejtékes homlokkal nézegettem hajnalig a hálószobám mennyezetét. 4235 11| tintára vagy a papirosra nézek. Istenem, hogyan is lépjek 4236 15| vagyok a férje, ugyancsak nem nézem a különös idillt, de Gyurka 4237 13| megtudnál, ha a más szemével nézhetnél királyi személyedre... Az 4238 10| pillanatig félelmetesen nézi az alacsony Grünt, aki ijedten 4239 13| akik mindnyájan hódolattal nézik őt. A király is egy pillantást 4240 2| homokos útjain a hotel tóra néző ablakai felé. A hófehér 4241 10| robognak be a színpadra és a nézőtérre. Mózes helyet foglal a pénztár 4242 10| veszedelmesen közeledik, - a nézőtérről még mindig csak a Steiner– 4243 12| s a pincérek gyanakodva néztek végig rajtunk. A festő álmodozva 4244 8| megszerettem... Eleintén csak némán néztük egymást, most már mindenféle 4245 8| hogy tovább is babának nézzen...~ ~ 4246 1| akarja, hogy ne a feleségének nézzenek?~ ~A paprikás–csirke kitünő 4247 12| Budapesten van?~ ~- Igen, csak nézzetek föl kilenc felé.~ ~Mikor 4248 8| egyedül vagyok - oly szomoruan nézzük egymást a bezárt ablakon 4249 4| Mit keressz te itt, Nina?~ ~- Utazom Sopronmegyébe.~ ~- 4250 1| ellen az elhatározás ellen nincsen többé föllebbezés. Vállat 4251 3| állok hozzá...~ ~Rokonaim nincsenek, tavaly szegény édesanyám 4252 4| baktatott valahogy s Andor (nini, már csak a keresztnevén 4253 4| az, hogy ebben a fiatal nőben egy régi, kedves barátnőmet 4254 10| mellyel a sajószentpéteri nőegyesület megajándékozta. Pataky, 4255 11| Margaret–Mill–dobozt.~ ~- Nohát, - ösztönzött, - fogj hozzá 4256 8| padjából kikerült...~ ~- Nono, nem merném kutatni az igazi 4257 14| másfél év múlva, mert a nősüléshez előírt fizetést, fájdalom, 4258 13| egymásután megjelentek az udvari notabilitások: Hoys–Hopp gróf, az udvarmester, 4259 3| poharazgatásban, meg a cigány nótáiban örömet találok... Azt a 4260 12| népszínműveket, mert az ő duhaj, nótázó legényei voltaképpen selyemcipellőt 4261 4| A nyomorult, aki az úton nőtelen embernek adta ki magát s 4262 4| kalandokat hajhász s egy nőtlen ember arroganciájával udvarol? 4263 12| szobában királynékról ír novellákat, nem királynékat alkot, 4264 8| négyes, melyet Ádám egy novemberi pikniken vele táncolt - 4265 11| szóltam, - hiszen ezt a kedves nővér is megengedte volna, mikor 4266 6| fogadja meg ötezer forinttal Numa II–őt...~ ~A fiatalasszony 4267 11| csillogott ki, arca, kerek nyaka tündöklőbb a Tátra havánál. 4268 1| megpróbálta, hogy lerázza a nyakáról.~ ~- Menj haza, nem engedhetem...~ ~ 4269 6| nappal azután, hogy Pitt egy nyakhosszal második lett a bécsi derbin, - 4270 2| komédiából, legfeljebb egy csinos nyakkendő, vagy egy hófehér jácintcsokor.~ ~ 4271 14| Heinrichet, aki Szombathelyen nyakkendőket és selyemszalagokat árult, 4272 11| még most is itt hordom a nyakkendőmben...~ ~ ~Mikor az elbeszélést 4273 14| lakkcipőt és puha, levantei nyakkendőt viselt. Előkelőbb volt, 4274 13| számára a legkívánatosabb nyalánkságokat és Joannes rhetor, az udvari 4275 11| korod óta egyre a tintát nyalod, - bizony Isten, összeüthetnél 4276 2| ment Bossányival a Margit–nyaralóig, a nedves fák alatt, hol 4277 3| az egész Riviéra legszebb nyaralója... Ha kedvem tartja, hát 4278 6| derbit, - az amúgy is gyenge nyárspolgári rend fenekestül fölfordult 4279 15| de később a legcsöndesebb nyárspolgárrá lett. Már egyetemi polgár 4280 5| Leon, a veje, ki a rossz nyelvek szerint úgyszólván egyedül 4281 12| úr, egyszerre kiszedem a nyelvem alul... Hopp, meg is van 4282 3| szerencsésebb vetélytárs kiütött a nyeregből, bölcs rezignációval ballagtam 4283 5| ujságok kiírták a szerencsés nyerő nevét és a gépész hálálkodó 4284 13| Kanonenstein lovag, aki a nyers szókimondás hírében állott, 4285 13| hadvezérhez. - Mondjad hát meg nyersen és cifrázgatás nélkül: mit 4286 12| zenekereskedőnek, aki csinos összeget nyert az op. 40–en, de mi még 4287 9| magam, mikor a kávéházban a nyertes sorsjegy számát megpillantottam... 4288 9| voltam... Húszezer koronát nyertünk, a nyomorúságunknak egyszerre 4289 4| fekete bőrtáska jelenik meg a nyilás előtt. Ezt a csinos poggyász– 4290 4| is meggondoltam, hogy e nyilatkozattal csupán a szegény Irmát teszem 4291 15| csúcsáról pompás kilátás nyílik az egész vármegyére, esetleg 4292 4| a gondolatra, a vonat a nyilt pályán egyszerre megállott. 4293 10| azt nem hirdetjük, hogy nyílt jelenés közben agyonlövöm 4294 5| levelet tett közzé a lapok nyiltterében. És az Alster–cég hírneve 4295 10| cikkét ő hozhatja először nyilvánosságra. “Hinni akarjuk, - írta 4296 13| ilyen gyöngének, ilyen nyimnyámnak tünteti föl...~ ~A poroszlók 4297 8| levelet a tükrös szekrény nyitott fiókjába. Ádám színpadias 4298 9| korona...~ ~Csernáné tágra nyitotta a szemét.~ ~- Húszezer korona 4299 1| szobaleány a mamához kiséri nyolc után a nagyságos asszonyt, 4300 5| passzivával alig állt szemben nyolcszázezer forintnyi aktiv vagyon s 4301 6| A leves.~ ~A nyolcvanéves Sárosdy János, az országszerte 4302 6| fiatalkori bűneinek végső nyomait is eltüntesse. Minthogy 4303 3| Egy szempillantás, egy nyomás a revolverem ravaszán - 4304 11| véglegesen elvesztettük a nyomát.~ ~Német barackot nyomott 4305 10| esik...~ ~- Az úr ki fogja nyomatni a színlapokat, - szólott 4306 5| piszkos hársfa–utcai házakban, nyomorgó kishivatalnokok pecsétes 4307 14| semmint a földijei előtt nyomorogjon, lesujtva hagyta el mindörökre 4308 3| ne ezek közt keresse. A nyomorról nem panaszkodhatom, hiszen 4309 10| keserűen fölkacag:~ ~- Nyomorultak!... Ötven év!... Ezért dolgoztam, 4310 6| amit a szegényeknek és a nyomorultaknak adunk...~ ~A tavaszi lóversenyek 4311 13| Azonnal a vérpadra viszitek a nyomorultat, aki a királlyal ilyen gyalázatos 4312 13| kiáltotta:~ ~- Elő azzal a nyomorulttal, aki ezt a hitvány pápaszemet 4313 14| garzonélet ezer baját és nyomorúságát...~ ~És Erzsike asszony 4314 9| Húszezer koronát nyertünk, a nyomorúságunknak egyszerre vége... Képzelheted, 4315 11| nyomát.~ ~Német barackot nyomott a fejemre, majd diópálinkát 4316 5| céget a bukás örvényébe, nyomtalanul eltünt egy Amerikába vitorlázó 4317 9| később pedig affektáló nyugalommal ezt mondta:~ ~- Itt, kedvesem, 4318 4| ahogy a vendégszobában végre nyugalomra térhettem, sokáig szemembe 4319 15| doktor fehér csontbotjával a nyugati hegyláncok felé mutatott, 4320 6| legyünk... Ne mormogj, hanem nyugodj bele abba, hogy a vőd előkelő 4321 13| esténként fényes termében nyugovóra tért, szívesen cserélt volna 4322 5| ajkai közt, nyájasan a kezét nyújtotta neki:~ ~- Szervusz, Samuka, 4323 10| huszonkétszer, vagy huszonháromszor nyujtottak föl az ünnepeltnek a zenekarból. 4324 5| tudományokban. Nos, leányom, nyujts csak kezet a jövendőbeli 4325 11| Legyen udvarias kicsike és nyujtsa szépen a jobb karját...~ ~ ~ 4326 11| nászútjáról visszatért, egy ó–velencei mozaik melltűvel 4327 3| tudósok se foglalkoztak objektivebben ezzel a tárggyal, mint én, 4328 1| kocsis mellett. Akár ha Óbudáig is kellene gyalogolnom...~ ~ 4329 10| s szomoruan tette le az ócska jószágot az ebédlő asztalára.~ ~- 4330 14| őszintén: neki nem a homályos, ócskán bútorozott szoba tetszett ( 4331 8| Melyik huszárt?~ ~- Aki odaát lakik az emeleti lakásban...~ ~ 4332 3| rezignációval ballagtam odább, abban a tudatban, hogy 4333 7| kezdett, - aztán fuldokolva odaborult az asztalra.~ ~- Tekintetes 4334 2| eddig a gyáva.~ ~Alig volt odafenn valaki, a pincérek fáradtan 4335 1| búcsúzkodni kezdett, de a doktor odafordult az asszonyhoz:~ ~- Ha megengeded, 4336 13| az aranyos trónszékről s odahelyezi a hajlongó udvaroncok közé, 4337 12| csacsi vagy, barátocskám.~ ~Odahívattam a kávést, - a kövér maitre 4338 13| együtt voltak, XIX. Tivadar odaintette őket a trón köré és - ekkor 4339 10| volt részem, s lám, mégis odajutottam öreg napjaimra, hogy a száraz 4340 6| Akkor tálaljanak nekem odalenn a nappali szobában. A méltóságos 4341 2| asztala felé.~ ~Mindannyian odapillantottak, a primadonna szeméhez emelte 4342 6| nemesszívü adományt, titokban odasandított a kamarás felé.~ ~- A méltóságos 4343 11| hogy az összes pincérek odasereglettek az asztalunkhoz.~ ~- Mi 4344 7| Ha nem hallgat, rögtön odavágom a ténsasszonyhoz ezt a cirokseprőt!~ ~ 4345 7| körül, aztán egyszerre csak odavetődött a megyeház elé. A portánál 4346 4| együtt elvonultan él az ódon nemesi kuriában, évhosszat 4347 2| magasba a parti sziklák oduiból. A víztükröt borzolni kezdte 4348 12| kiáltották többen a karosszékek öbléből - és mondja el, milyennek 4349 15| feleségének, aki fáradtan ült egy öblös kosárpad mélyében, míg előtte 4350 3| házamban lakom, sőt a genuai öbölben, a napsugaras Földközi–tenger 4351 6| levesét kanalazni kezdte.~ ~- Öcsém, - mondta az inasnak, aki 4352 9| miközben a felesége az ölébe telepedett.~ ~- Mikor kapod 4353 9| stílszerü...~ ~Fölkelt az ura öléből, s néma keserűséggel telepedett 4354 3| gyönyörüség is akad a csókon és az ölelésen kívül... Az egészségem ellen, 4355 2| szinész a becsípett Bossányit ölelgette. A szép szőke asszony kipirult 4356 10| kegyetlen nyomor polipkarjai ölelték, egy ezüstforintos látványosságszámba 4357 3| pisztolyt vagy a hirtelen ölő mérget a kezébe adta, én 4358 13| törzsétől...~ ~- Az igazságot ölöd meg! - szólott mosolyogva 4359 2| megvetéssel, - csak nem ölöm meg a legjobb barátomat!~ ~ ~ ~ 4360 10| szolgálhassa. De a nyomor nem ölte ki lelkéből az ideált, nyugodtan 4361 1| maradt ez a nagy mérveket öltött szerelmi viszony...~ ~A 4362 14| akik jóformán csak akkor öltözködnek, ha vendég jön, a garzonélet 4363 10| ábrázattal ballag ki az öltözőből a színpadra... A vad ember 4364 14| alkonyatban?... Kart karba öltve mentünk haza és maga az 4365 8| az kell, - mondta Klárika önbizalommal, - oly féltékennyé teszem, 4366 14| jött haza, s vacsoraközben önérzetesen így szólott:~ ~- Azt hiszem, 4367 3| Egy öngyilkos levele.)~ ~Ez a levél az 4368 3| síkra szállok.~ ~Hogy az öngyilkosság ötlete többnyire banális 4369 5| és egyre–másra nyerte az Önképzőkör összes díjait és jutalmait. 4370 1| a kocsis mellé s erővel önmaga akart hajtani a homályos 4371 13| kiváncsi pillantást vetett önmagára - és majdnem elszédült ijedtében! 4372 13| világot látja vele, hanem önmagát, az egész világ szemével...~ ~- 4373 1| hat hónapig nem beszélek önnel!~ ~Német bosszankodott is, 4374 12| Zálogban hagyhatnám ugyan önnél az aranyórámat, de ugyanezen 4375 15| ily ostobák a férjek?) s öntelt mosollyal szólott hozzám:~ ~- 4376 15| feleségéhez, mikor bort kellett önteni az asszony poharába, vagy 4377 2| bajod, fiacskám, - szólt, - öntsed ki a szívedet: egy–kettő!~ ~- 4378 3| örökre vége van minden emberi öntudatnak, vagy nekik, a hasonlóképp 4379 3| meghalt; megszomorítani hát az önző kiváncsiságommal senkit 4380 10| Ebugattát, hogy az ördögbe ne törődnének... Minden 4381 13| végignézte a kopott, tolakodó öreget.~ ~- Hozzá? Téged? Ebben 4382 4| agglegény–anyag van. Az én öregségemben nem a női szeretet fog szerepet 4383 8| hivatalos órákat tartson, hogy öregségére takarékpénztári könyveket 4384 12| Természetes, - mondta, - végre is öröklött joga minden embernek, hogy 4385 15| tudja, hogy mit sugdoshattak örökösen?), Gyurka vélem kocintgatott 4386 5| Husvétkor azonban nagy öröm érte Samut és az ő egész 4387 10| vizsga láza és a vakáció örömei izgatták. A tizenhattagu 4388 7| az egész világon semmi örömem rajta kívül. Mért irigyli 4389 14| lakás címét. Heinrichné örömkönnyekkel fogadta, a leányok ezer 4390 4| készült, megpillantotta, örömsikoltással borult a nyakába.~ ~- Csakugyan 4391 9| Azt hittem, összeesem az örömtől, de egy pohár hidegvíz magamhoz 4392 15| szép, de azért nem nagyon örülnék, ha én lennék a Gyurka helyében. 4393 12| Drávai, festőművész.~ ~- Örülök, - mondtam, - Croce kompozitör.~ ~ 4394 4| valóságban - gondolhatod - örültem, hogy ilyen érdekes útitársam 4395 6| mivel a szakács előtt se örvendett túlságos tekintélynek, nem 4396 5| kergette a céget a bukás örvényébe, nyomtalanul eltünt egy 4397 14| közgyűlés előtt, - a mérleg összeállítása, a szilfai kőszénbánya–vállalat 4398 14| tisztviselőnk, hogy a mérleg összeállításában segítsen... Be fogja hát 4399 4| felugrott a helyéről, a bokáit összecsapta, mint ahogyan a huszártisztek 4400 2| ember vagy!~ ~A cigányok összecsomagolták a hangszerüket, s cincogva 4401 9| megpillantottam... Azt hittem, összeesem az örömtől, de egy pohár 4402 7| rémlett neki, hogy azonnal összeesik.~ ~- Itthon van a tekintetes 4403 4| csillagokként tüntek föl a köd összefolyó szürkeségében. Andor, ki 4404 12| zenekereskedőnek, aki csinos összeget nyert az op. 40–en, de mi 4405 8| szentjánosi vadásztársaságot összehívjam s mivel Ádám régi vadászcimbora, 4406 12| zongoráról beszélt, úgy összehúzta magát karosszékében, mint 4407 11| volna, ha tizenkét vármegyét összejársz. Ha akarnám, beszélhetnék 4408 10| Majd egy mozdulattal összekapja az ékszeres tokot, az ezüstnemüek 4409 9| és rubint... Az értékük összesen húszezer korona...~ ~Csernáné 4410 14| megdöbbenve hallgatták az aggasztó összeszólalkozás történetét, csak a jó Heinrichné 4411 15| ravasz férj.~ ~A fürdőben összetalálkoztam egy régi iskolatársammal, 4412 13| trónusról, selyemcipellőjével összetaposta a pápaszem széttörött darabjait, 4413 11| nyalod, - bizony Isten, összeüthetnél a számomra valami ékesen 4414 2| a helyéből és katonásan összeütötte a sarkantyúit.~ ~- Sylvers 4415 10| már mutatós, drótlevelei összezsugorodtak a nedves spájzban, fehér 4416 6| csókra a homlokát. A nábob összezsugorodva haladt le a lépcsőkön, s 4417 8| gondolkodásával járta az élet ösvényeit s ugyancsak a szemébe nevetett 4418 12| fogjak most? Egy homályos ösztön így szólt bennem: Böjtöld 4419 11| Mill–dobozt.~ ~- Nohát, - ösztönzött, - fogj hozzá öregem, iziben...~ ~ 4420 9| alól a széket és elrohant. Ötéves házasságuk alatt nem zavarta 4421 6| szervezetnek... Inkább fogadja meg ötezer forinttal Numa II–őt...~ ~ 4422 8| különböző világnézet, mint annyi ötfelvonásos tragédiában, itt is nagy 4423 9| akarsz mondani... Nekem az ötforintos függő és háromforintos melltű 4424 9| szivart hozzon, mert az ötkrajcáros kubát most már végképp kivesszük 4425 4| hangosan kacagtam a bolondos ötletein, mintha még mindig a mi 4426 3| keresek...~ ~Itthon támadt az ötletem, a könyvtárszobában, amikor 4427 6| csókolta, a veje csak minden ötödik–hatodik nap fogott kezet 4428 9| Ruhanemüekre kiadunk vagy ötszáz forintot...~ ~- Akkor mennyi 4429 6| szemébe akadt, negyven vagy ötvenezer koronás alapítványt tett. 4430 14| krajcárért ibolyát vett... A maga ötvenforintos bukétája nem tett oly boldoggá, 4431 9| főnyereményt?~ ~- Azzal az ötvenkrajcáros sorsjeggyel, amit a minap 4432 13| végre Aloyzia Amáliának, az özvegy anyakirálynőnek is feltünt 4433 14| fitymálva ezt mondotta:~ ~- Ojjé, fél ám tőle a kis cica...~ ~ 4434 3| törtem a fejemet: mi az oka annak, hogy a ló oly béketűréssel 4435 3| tisztán érteni öngyilkosságom okát, - én igyekszem, hogy megmagyarázzam. 4436 9| most már kincset jelentő okiratra, aztán néma boldogsággal 4437 13| még most sem ismered az okokat, - mondta szárazon, közömbösen, - 4438 13| csodálkozva így szólott:~ ~- Engem okolsz,- engem hibáztatsz a pápaszemért? 4439 8| gyűlölte az axiómákat, az ókori bölcseket, az olvasókönyvek 4440 14| Okos szerelem.~ ~ 4441 4| töprenkednék: nem volna–e okosabb dolog megállani?~ ~Öt óra 4442 7| vége... Mondjon hát valami okosat, hogy mit tegyünk?...~ ~ 4443 8| merném kutatni az igazi okot...~ ~Klárika oly halálos 4444 8| nagy erkölcsi ellentétet okozott a házasok életében. A tizennyolc 4445 14| selyemszalagokat árult, tönkretette az oktalan konkurencia, s mivel a felesége 4446 5| angolkisasszony jelenlétében oktatni fogod Margitot a reális 4447 14| és tanítói komolysággal oktatott az être ige alakjaira?... 4448 11| kibukkant az aranyos nap, októberben pedig Német oltárhoz vezette 4449 14| krajcárjáért ibolyát vett nekem az oktogon sarkán... Emlékszik, mikor 4450 4| asszony - a gazdasszonyt okvetlen Brigittának képzelem - versenyt 4451 4| mi történik velem?~ ~- Okvetlenül fölfalják a farkasok!~ ~- 4452 10| beütött, csak a nyomorult oláhok nem lelkesedtek úgy, ahogy 4453 1| egyszerü ruhát veszek és egy olcsó, imitált kalapot s mindenki 4454 5| melyek a lapok hátulsó oldalán oly óriási betükkel hívták 4455 8| jókedvével fordult a másik oldalára, hogy tovább alugyék...~ ~ 4456 15| ujjával), aztán eltünt a túlsó oldalra vezető gyalogösvényen...~ ~ 4457 2| sápadtan nézett a terasz egyik oldalsó asztala felé.~ ~Mindannyian 4458 3| könnyüszerrel meg tudnék oldani...~ ~Öngyilkosságom motivumai 4459 14| abban a percben, amikor az oltár elé lépne...~ ~Erzsike később 4460 2| klarinét, a kisbőgő lágyan olvadtak össze, egy csendes keringő 4461 7| egy levél, neked küldték, olvasd el...~ ~És míg az asszony 4462 12| leggyönyörűbb keringőjét olvashatná le uraságod, ha egyáltalán 4463 6| ismert emberbarát, mint önök olvashatták, ismét háromszázezer koronát 4464 3| kezébe adta, én csak az olvasmányaimból ismerem...~ ~Ugy–e, érthetetlen 4465 13| körmeit nézte (mintha onnan olvasná le a feleletet), aztán mélységes 4466 8| hogy leszünk–e?~ ~A t. olvasó bizonyára kitalálja, hogy 4467 13| fölöttébb véges, óh, barátságos olvasóim; mert Elfrida hercegnő, 4468 7| kéglit játszik a polgári olvasókörben?~ ~Egy üres pohárba bort 4469 11| levelet még a regényekben sem olvasott.~ ~Azontúl naponta én írtam 4470 13| íródiákjához:~ ~- Hív szolgám, olvassad csak el fennszóval: mit 4471 7| kávéházba, hogy újságot olvasson. A betűk azonban szétfolytak 4472 12| egy parfümös, kék levelet olvasva. De akárki írta, szerelmes 4473 5| rácsos raktárokon belül már olyanfélét is suttogtak, hogy a city 4474 3| mindent meg fogok tudni... Olyanforma érzésem van, mintha egy 4475 4| új dolgot kivántam; tudod olyasmit, ami a regények minden hősnőjével 4476 15| úton, miközben Gyurkáné olykor a szerelmes asszonyok csodálkozó, 4477 15| paripája taposta. Mikor az omladékhoz közel értünk, susogás hangja 4478 13| fekete csatornákkal, melyeket omló könnyei ástak... XIX. Tivadar 4479 15| semmi közöm ahhoz, hogy őnagysága miképpen viselkedik? Én 4480 15| tartják filozófusnak.~ ~ .oOo.~ ~ ~ 4481 5| asztalt, aki a zongora mellett operett–keringőt játszott, míg a 4482 9| Egy collièrből, egy órából, egy gyűrűből, egy diadémből 4483 1| miatt. Két és háromnegyed órája már, hogy a szalmaözvegység 4484 1| Éjfélfelé Német az órájára nézett, de a felesége megbotránkozva 4485 5| Valahányszor a tanítási órák végük felé közeledtek és 4486 8| kifizesse, hogy komoly hivatalos órákat tartson, hogy öregségére 4487 5| Pörtschachba, hol Margittal órákig kóborolt a zöld fák között, 4488 8| tisztogatják, hogy reggel hét órakor komolyan reggelit főznek, - 4489 3| gyermek vagyok. Nemcsak az órámat feszítettem föl, mint minden 4490 10| forint hatvan krajcár...~ ~Az óramutató lassankint eléri a hét órát, 4491 1| De kérlek, az háromnegyed órányira van innen és mi kocsin megyünk.~ ~- 4492 11| egy félóráról, vagy egy óráról, ami alatt egy ékes levél 4493 4| bedöcögtünk. A kis földszintes, őrház formáju állomás előtt föl 4494 5| lapok hátulsó oldalán oly óriási betükkel hívták föl magukra 4495 12| ettem és babonás félelemmel őriztem a zsebemben egy négykrajcárost. 4496 7| kiszabadította magát az őrjöngő irnok kezei közül, aztán 4497 12| csillagok, de a lelkemben rémítő orkán dult. Milyen éjszaka volt 4498 10| míg egy megbízható embere őrködni fog a színpadon... Az első 4499 15| szerencsésen feljutottunk a hegy ormára; a szobaleányok kicsomagolták 4500 12| kazettájában pedig vékony orosz cigaretták kínálgatták magukat 4501 10| lakására...~ ~Sz. Pataky János oroszlánként kapja föl a fejét, egy pillanatig 4502 5| Samu már gimnazista korában oroszlánkörmöket mutatott és egyre–másra 4503 13| harag fogta el, ledobta orráról a pápaszemet (a kristály 4504 6| öreg Sárosdy fintorgatta az orrát, mikor a levesét kanalazni 4505 2| mulató emberek vannak az orrod körül.~ ~A cigányok muzsikálni 4506 13| még ma este bevonulok az Orsolya–szűzek kolostorába...~ ~ 4507 13| fejvételéről sokat beszéltek az országban és így történt, hogy a kegyetlen 4508 13| uralkodott, kincsesháza hetedhét országon híres volt, ellenben Elfrida 4509 6| nyolcvanéves Sárosdy János, az országszerte ismert emberbarát, mint 4510 1| csodálatos, még a City gyakorlott őrszemei előtt is mindeddig titokban 4511 1| Német kezébe vehette a rossz ortografiáju étlapot.~ ~A kékruhás fontoskodva 4512 9| asszony, akinek a szíve őrülten dobogni kezdett.~ ~A férj 4513 13| föl–alá, hogy a fia sebére orvosságot találjon. De hiába volt 4514 8| kön. Hoheit d. Erherzog Oscar.~ ~Klárika sápadtan tette 4515 15| Istenem, hát csakugyan ily ostobák a férjek?) s öntelt mosollyal 4516 12| Mi ez? - kérdezte kissé ostobán.~ ~Croce úr udvariasan meghajolt.~ ~- 4517 6| izlése, hogy nem beszélne ostobaságokat a cselédjeim előtt... Ha 4518 11| bökött meg ezüstcsillagos ostorával.~ ~- Bolondos, nem hetekről 4519 4| mernék ilyen leplezetlen őszinteséggel elbeszélni.~ ~Hiszen hallottad, 4520 15| társaság hangos lárma közt oszlott szét a hegyormot borító 4521 2| fölemelte a poharát.~ ~- Az ősznél tartasz, - szólt, - mely 4522 2| Üljünk le urak, üljünk le. Ne oszoljunk el a világ valamennyi tája 4523 3| maradt - a második elemi osztályban, a vallási óra alatt, ezt 4524 1| a nemesebb ringlot–fajok osztályozását.~ ~- Géza, te itt?~ ~Német 4525 5| többet nézte a kávémérés otromba vajas süteményeit, mint 4526 4| be a helységbe, ahol az ottani fiatalság - a kasznár, a 4527 1| kisasszony forgott nagy otthonossággal a vendégek körül.~ ~A kis 4528 5| ruhájában könnyedén rendezte az ozsonna–asztalt, aki a zongora mellett 4529 5| néha meghívták a vasárnapi ozsonnákra, mikor a világos, ibolyaillatu 4530 8| megkeményedik a feje, ha az iskola padjából kikerült...~ ~- Nono, nem 4531 12| hevert kettőnk közt a kávéház padlóján, mint egy kokett leány, 4532 12| Sápadtan meredtem a kávéház padlójára. Tudják–e, mi feküdt ott, 4533 2| nedves fák alatt, hol egy–egy padon vihogó leányok, bóbiskoló 4534 1| Bandi feleségéé piszébb, pajkosabb egy kevéssé...~ ~ ~ 4535 1| barátja feleségét. Freywaldné pajkosan koccintott vele.~ ~- Mikor 4536 4| után rendesen megeredt a pajkosság és a fiúkhoz való betyárkodás. 4537 3| holott a fiúk jó és hűséges pajtásaim, akikkel az éjjelemet–nappalomat 4538 4| Fehérvárra értünk, már a jó pajtások igazi meghittségével mondtuk 4539 1| olyan volt, mint az én régi pajtásom felesége és csak az utolsó, 4540 15| Lacit, a legjobb gyerekkori pajtásomat bemutassam neked. Ez a csinos 4541 2| szavalt a Rómeóból:~ ~“Az éj palástja elföd engemet,~ S ha nem 4542 13| magát látta ott hermelines palástjában, fején a nehéz koronával, 4543 13| valamely erény, ami királyi palástom alól is kitűnik?~ ~- Az 4544 4| Furcsának találtam, kedves Pali, azt is, hogy Irma - akinek 4545 4| kinyomattatok.~ ~ “Kedves Palikám! Te, aki eddig oly pompásan 4546 4| változatosabbá tenni? Oh, kedves Palim, most végre csakugyan megcsíptem 4547 12| mert ön ki fogja fizetni a pálinkáját. De nekem négy krajcár az 4548 2| tête–à–tête–nek.~ ~Bossányi Pálnak megcsillogtak a szemei.~ ~- 4549 6| népesítették be a budapesti palotácskát.~ ~Sárosdy szótlanul nézte 4550 2| májusi hajnalon, mikor önök a palotai csárdában reggeliztek, magam 4551 4| Mama elkisért a központi pályaházba s könnyezve beszélt a konduktorral, 4552 4| állapodtunk meg, hogy a központi pályaházban beültetnek a kupéba s a 4553 4| gondolatra, a vonat a nyilt pályán egyszerre megállott. A majki 4554 5| ne vonja el a tudományos pályától.~ ~Kinek nincs Budapesten 4555 6| telepeken futkosott s komolyan pályázott arra, hogy Pitt–tel megnyeri 4556 15| eszében, aki sárkányokat öl és pamutot gombolyít. Minden új ismeretség 4557 3| eszemet tudom, nem volt panasz; az idegeim vasból vannak, 4558 6| Ezentúl, ígérem, hogy nem lesz panasza ellenem...~ ~A kamarás ebéd 4559 3| keresse. A nyomorról nem panaszkodhatom, hiszen kétezer holdas tehermentes 4560 5| és széles, világos angol pantallókat viselt. A Lipótváros megsüvegelte 4561 13| XIX. Tivadar pápaszeme.~ ~ 4562 13| okolsz,- engem hibáztatsz a pápaszemért? Nem én tüntettelek föl 4563 13| föl:~ ~- Mit ér, ha ezek a papiremberek boldogok lesznek, mikor 4564 12| lyukat téptem a Times kemény papirján és míg látszólag az angol 4565 11| az innen–onnan előszedett papirokra:~ ~“Mennyire szeretem magát, 4566 9| csakugyan ott ragyogott a sárgás papiron. Néhány percig mind a ketten 4567 11| tagom, ha a tintára vagy a papirosra nézek. Istenem, hogyan is 4568 5| betűkkel írta le minden tiszta papirra jövendő drámái címét. A 4569 6| szintén felütötte a fejét a papirról.~ ~- Édes öregem, - mondta, - 4570 1| feleségének nézzenek?~ ~A paprikás–csirke kitünő volt, a túrós 4571 6| se vegyék, telehintette paprikával a levesét, aztán közömbösen 4572 12| Valse de Clairette. Par Desirée Croce.”~ ~Néhányan 4573 11| arról, hogy kis fészkünket paradicsommá változtatja?~ ~- És ön akart 4574 3| akinek nincs lelke, csak párája...~ ~Sokáig gondolkoztam 4575 14| leszünk az egész bajon...~ ~- Parancsolatjára,- mondotta Sós úr, aki időközben 4576 13| szeme csillogott, kezével parancsolva mutatott a palota belseje 4577 6| kerültek az asztalra, melyektől parasztgyomra ugyancsak irtózott.~ ~- 4578 2| Párbaj a fehér asztal mellett.~ ~ 4579 14| hogy nem gyáva leány, - e párbeszéd után hat hónappal férjhez 4580 14| aggódva hallotta a minapi párbeszédet, különböző szenzációs esetek 4581 12| pajkos áriája, talán egy parfümös, kék levelet olvasva. De 4582 1| kiáltással rohant a magányos párhoz, hogy a Doktorka egyszerre 4583 15| köveit egykor a Kinizsi paripája taposta. Mikor az omladékhoz 4584 10| játszotta el Tiborcot és a párizsi rongyszedőt... A megpróbáltatás 4585 13| föl a királyt az udvari parkban, ahol XIX. Tivadar napestig 4586 2| becsületes ember maradsz.~ ~A parkon túl, a tó felett, gyöngén 4587 7| kétszer megkerülte az érseki parkot, majd benézett a kávéházba, 4588 7| mintagazdaság volt. Gály már a parlamentbe is bejuthatott volna, de 4589 8| Ki látta, hogy az ember a párnák közt töltse az ifjúságát?... 4590 2| mennyire közel van a túlsó parthoz!~ ~Merészen közelítettek 4591 9| koronás holmikra nem telik a Partich úr kártyanyereségeiből.~ ~ 4592 5| evett napokat. Samuka nagy partie volt, ügyvédi irodája tizennyolcezer 4593 5| járta be valaha a wörthi tó partjait. De még sem volt többé az 4594 3| napsugaras Földközi–tenger partján, enyém talán az egész Riviéra 4595 6| igen tartják úriembernek. Parvenü eredete föllázadt, mikor 4596 7| lakott. A dúsgazdag úr csak passzióból szolgálta a vármegyét, a 4597 5| csődbe került? A kétmilliónyi passzivával alig állt szemben nyolcszázezer 4598 13| se különb ám a szerelmes pásztornál; és XIX. Tivadar, mikor 4599 7| hogy az udvart hatalmas patália veri föl. A felesége, akit 4600 12| Op. 40, - szavaltam patétikusan, - op. 40, de te ehhez csacsi 4601 13| deklamálta Gránát báró pátosszal...~ ~Kanonenstein lovag, 4602 2| sipolva, mintha egy vékony húr pattant volna el valahol.~ ~A prezumtiv 4603 5| meséljen nekem valamit. Paulin, hozzon egy csésze feketét...~ ~ 4604 2| diszítették.~ ~Az egyik pauza alatt a bonvivant ravaszul 4605 14| Emlékszik, mikor libákkal és pávákkal firkálta tele a maga francia 4606 9| Istennek, hogy könnyelmü és pazarló voltam... Húszezer koronát 4607 2| üveggömböknek, melyek a pázsitos virágágyakat diszítették.~ ~ 4608 15| végre föltálalták a buja pázsitra (még fagylalt és tea is 4609 3| hogy mindenkinek pompás pecsenyét tálalhasson. Egyszer - mintha 4610 5| nyomorgó kishivatalnokok pecsétes asztalkendői mellett vagyok 4611 13| meglátván a skót király pecsétjét, nyájasan így szólott az 4612 1| mint mi... Kövesse a mi példánkat...~ ~Éjfélfelé Német az 4613 15| mélyében, míg előtte egy pelyhesállu fiatalember hajlongott.~ ~- 4614 10| ember tizenöt avagy húsz pengőt?... Óh, hazám, hazám - mily 4615 5| ehettek csak egy kiflit, mert pénz éppen csak ennyire jutott. 4616 12| szemmel meredt az értékes pénzdarabra. Ő is csak tőlem félt, mert 4617 6| Előkelő gentleman az én pénzemért; no iszen várj. Majd megmutatom, 4618 9| haszontalanságra dobom ki a pénzemet, de most bezzeg hálálkodhatsz 4619 6| Áldás van az olyan pénzen, amit a szegényeknek és 4620 6| Inkább a gyerekeinek adná a pénzét, semhogy mindenféle léhűtő 4621 8| az Ohnet–regények és a penzióbeli levelezések hangulatát... 4622 9| végösszege és a tényleges pénzmaradvány közt tátongott. Csernáné 4623 12| meg testvériesen a talált pénzösszeget.~ ~- Áll az alku, - feleltem 4624 10| nézőtérre. Mózes helyet foglal a pénztár mellett, Raksányi, a sánta 4625 9| Kivette a sorsjegyet a pénztárcájából: a 42.311–es szám csakugyan 4626 12| mindketten otthon felejtettük a pénztárcánkat. Zálogban hagyhatnám ugyan 4627 14| osztály főnökét, Basch urat, a pénztárost, Gyulát, a levelező–osztály 4628 8| sem; majd a bútorok körül pepecselt, majd a konyhát bújta, majd 4629 3| izgatottan várom a végzetes percet s körülbelül úgy érzem magam, 4630 1| sikátorokban. Húsz vagy huszonöt percnyi hajtás után a kocsi megállt, 4631 11| káptalan birtokán, s huszonöt percnyire lakott a székvárostól, én 4632 9| és álomszerü volt, hogy e perctől minden bajuknak vége szakad, 4633 13| felséges úr termeibe...~ ~A vén peregrinus ekkor csodamódra fölegyenesedett, 4634 10| a gazdája öt perc alatt pereputtyostul takarodjék, mert különben, 4635 11| kis pörpatvart, de a nyári permeteg után megint hamarosan kibukkant 4636 13| Rögtön be kell csukni a pernahajdert a flóriántéri vaskalitkába...~ ~ 4637 4| gyujtva a zöld lámpás. A peronon néhány homályos alak járt 4638 8| ezt a finom, érzelmes kis perszónát? Meg fogja–e valósítani 4639 2| A direktorral megitták a pertupoharat és a vendégek őszinte megbotránkozására, 4640 4| De hiszen a te szüleid Pestmegyében laktak azelőtt.~ ~- Hát 4641 11| ennél Vörösmarty vagy Vajda Péter sem írta volna meg különben.~ ~ 4642 4| egymásnak a titkainkat.~ ~A péti hegyek közt félénken megkérdeztem 4643 10| s a teremben a festék és petróleum különös illata terjeng...~ ~ 4644 11| konyhában egy megcsorbult petróleumlámpa alatt, egyszerüen térdreborultál 4645 10| közt. Miska fölgyujtja a petróleumlámpákat, miközben a karzat lépcsőin 4646 1| ott egy kis szatócsüzlet petróleumlámpása csillant meg a szűkebb sikátorokban. 4647 1| kivilágított az udvarra a petróleumlámpással.~ ~Künn voltak, a világ 4648 12| Talán egy bál után, kissé pezsgős hangulatban támadt föl lelkében 4649 3| magam, mintha nagyon sok pezsgőt ittam volna: be vagyok csípve 4650 2| Még jobban becsíptek a pezsgőtől, minden rózsaszínné vált 4651 5| összes díjait és jutalmait. A piaristák direktora az év végén magához 4652 11| mindig szeretett engem egy picurkát?~ ~- Hogyne, szívecském, 4653 10| öt perccel félhét előtt pihegve hírülhozza:~ ~- Mindössze 4654 6| rendes szokása szerint kissé pihenni tért.~ ~Három nappal a derbi 4655 15| József apát úrról elnevezett pihenőnél, s karonfogva magával vitte 4656 8| körül. A himzett kötény nem pihent egy pillanatra sem; majd 4657 1| előre érezve a pompás kaland pikantériáját. Kedveskedve babrált a Német 4658 1| szabad utat rakassák ki pikkoló–kapucinerekkel... Az asszony 4659 8| melyet Ádám egy novemberi pikniken vele táncolt - és most sírni 4660 12| néhányan gyanakodva.~ ~A pikulás, aki meghallotta, miről 4661 3| egzisztencia utolsó fejezete, a pillanat, amikor a napsugártól búcsút 4662 3| azt hiszi, hogy utolsó pillanataimat szomorúság és kétségbeesett 4663 12| előtt. Egy elkeseredett pillanatomban végre föltámadt bennem a 4664 12| szemét. Fölhasználtam ezt a pillanatot és hirtelen lehajoltam a 4665 8| Ádám felnyitotta a szemét, pillantása legelsőbben is egy vállas 4666 15| filozófus? Az asszonyok pillantásából az látszott, hogy nem tartják 4667 15| csodálkozó, feddő és mégis boldog pillantásával szögezte a szemét a kisérője 4668 15| jövetelünket észrevegyék...~ ~Pillantásom e percben a Kinizsi várának 4669 2| emelte a lorgnont és kutatva pillantott a gömbákác alá. Hárman ültek 4670 15| olyan szerelmesen? Kérdőleg pillantottam a barátom arcába, de még 4671 8| d’hote–kat, értekeztek a pincérekkel, a liftes emberekkel, az 4672 2| foglaltak, Kuno csöngetett a pincéreknek.~ ~- Poharakat, - kiáltotta, - 4673 2| énekelt. A tiszt csöngetett a pincérnek.~ ~- Egy üveg pommeryt, 4674 13| egy csomag tarokkártyát pingálj... A világi hiúság nem igen 4675 14| és magamat is, akár a pintyet... Jó lesz még e gondolatot 4676 15| nap a hónapos szobájában pipázott és a legviharosabb időben 4677 14| gesztenyeszínü haja volt és friss, pirospozsgás arcocskája; többnyire ugrált 4678 13| király arcát egyszerre égő pirosság öntötte el, tagjai remegtek 4679 1| keringőket...~ ~Freywaldné pisze orra csak úgy remegett az 4680 1| amazé... A Bandi feleségéé piszébb, pajkosabb egy kevéssé...~ ~ ~ 4681 3| egy bolond ángliusnak a pisztolyt vagy a hirtelen ölő mérget 4682 13| a hatalmas fejedelem, a pityergő szerelmes álorcájában? A 4683 15| hátra a földre terített plaideken, csak Gyurkáné meg a hadnagy 4684 1| megpillantottam a Lassalle plakátját, hét táján befordultam a 4685 15| kényeskedve hajladozott a zöld platánok között, mikor a Karolina– 4686 11| vasárnaponkint egy világoskék plüss–dobozban. Mikor reggel felé 4687 6| betakargatta a különböző plüssökbe és prémekbe, a bosszúvágytól 4688 7| főszolgabíró úr? - kérdezte a pöfékelő Tóth Jánostól.~ ~- Azt vélem, 4689 10| az ünnepelt alsónadrágban pöröl a becsípett bonvivanttal, 4690 11| mesterségesen előidéztem egy kis pörpatvart, de a nyári permeteg után 4691 5| Alsterék magukkal vitték őt Pörtschachba, hol Margittal órákig kóborolt 4692 4| mégis csak közönséges, poézis nélkül való teremtés. Lehet– 4693 4| nyilás előtt. Ezt a csinos poggyász–darabot egy prémes kabátú, 4694 15| kellett önteni az asszony poharába, vagy valami pikáns ételt 4695 2| csöngetett a pincéreknek.~ ~- Poharakat, - kiáltotta, - még két 4696 3| az intim baráti kört s a poharazgatásban, meg a cigány nótáiban örömet 4697 2| csak egy–két asztalnál poharaztak még. Bossányi izgatottan 4698 7| olvasókörben?~ ~Egy üres pohárba bort öntött a vendége számára, 4699 11| iziben...~ ~Ittam még egy pohárral a diópálinkából, majd kezembe 4700 13| nem több a levegőben úszó pókhálónál... Az is lehet, hogy mire 4701 7| hitvány ördögöt pedig a poklokra kerget... A főszolgabíró 4702 1| bérkocsi állomásig. Német a pokolba kivánta az összes gyerekkori 4703 10| van...~ ~Sz. Pataky János pokolian fölkacagott:~ ~- Haha, ezért 4704 7| cselédpletyka miatt harsogó polémiát folytatott a szomszédos 4705 13| rajtam...~ ~- Talán valami polgárlányba vagy szerelmes, szegény 4706 6| lelencekből tisztességes polgárokat neveljenek... Ha a gondviselésnek 4707 10| társulatot a kegyetlen nyomor polipkarjai ölelték, egy ezüstforintos 4708 11| lakott velünk, mikor én a politechnikumról hazalátogattam évenként. 4709 13| felséges barátjával, hogy a politikai viszonyok súlyos bonyodalmakkal 4710 1| asztalnál a Doktorka valami pomológiai előadást tartott, a kis 4711 9| előkelő barátnői között pompázzék velök. Igen, ha rossz akart 4712 5| százötven forintos kashmir–pongyolákat. És a népmesék hősnőit nem 4713 8| feküdt le, ha a legutolsó poratomot is szerencsésen fölfedezte 4714 2| minden szépasszonya idegyűlt, porceláncsörgés, kacagás hangzott mindenünnen.~ ~ 4715 13| mester fejetlen törzse lassan porladt az útszéli árokban, amelybe 4716 10| művirágokból készült koszorut, mely poros és vedlett volt már a régiségtől 4717 7| odavetődött a megyeház elé. A portánál álló hajdu bizalmasan köszönt 4718 6| tükörüvege elé borotvált képü portást állított. A járatlanok mágnáspalotának 4719 2| Arról van szó, hogy azt a portepés egypúput megöljem!...~ ~- 4720 8| Könnyei ráhullottak a portörlőre, a himzésre, a háztartási 4721 13| is elhatott. És mivel a posta még akkor lassabban járt 4722 4| napokban egy ismeretlen falusi postabélyeggel általütve, hosszu levelet 4723 4| estét és a másnapot, mint a postabélyegről láthatod, az ő csinos kis 4724 1| Akkor elsikkasztotta a postamester...~ ~Felállt és szépen kicirkalmazott 4725 7| rögtön, még ma délután, a postára adom...~ ~Gály megírta a 4726 4| elterül.~ ~Kelenföldön, ahol a postavonat öt percre állomást tart, 4727 5| ismeretek nélkül? E hiány pótlása te reád vár, fiam. Hétfőtől 4728 10| És a Duval Armand lesujtó pózával dörgi a szerencsétlen Grün 4729 6| a különböző plüssökbe és prémekbe, a bosszúvágytól csillogó 4730 4| csinos poggyász–darabot egy prémes kabátú, szemüveges fiatalember 4731 11| állott vízzel könnyeket is preparáltam a levelembe. Menyasszonykorom 4732 4| egyedül maradtam abban a préselt, fekete zugolyban, mely 4733 1| folytatja:~ ~- Allons, je vous prie, il fait froid.~ ~Szó nélkül 4734 13| emberekkel, akószám készítette a “prima matériá”–t, mely az életet 4735 10| más dolguk van, minthogy a primadonnáért lelkesedjenek... Vendégszereplésre 4736 10| Róza asszony, a társulat primadonnája.~ ~Kikeresték a művirágokból 4737 2| levegőbe, mint ez a játékgyáros–princ.~ ~A direktor bizalmasan 4738 3| pillanatra se a megoldatlan probléma... Oh, ne hidd, hogy talán 4739 8| létezés vagy a halál nagy problémái még mindig homályosak az 4740 3| gondolkodni az élet és a halál problémája fölött. Emlékszem rá, egy 4741 3| hogy akármilyen matematikai problémát is könnyüszerrel meg tudnék 4742 6| Minthogy a nagy lelkek titkos processzusai mindig érdeklik a gondolkodó 4743 11| szívét s engem nevezett ki prokuristául az összes szerelmi ügyeiben. 4744 2| Ha gyilkossági szándékát prolongálni tudná, behívnám magukat 4745 1| vidéki szokás szerint, azt proponálta, hogy az asztaltól a kasszáig 4746 5| más volt itt, mint az ő protektorai házában, hol az ebédlőben 4747 15| kedvetlen és lehangolt, mert prózai és közönséges lénynek tart. 4748 8| mint az asszonyi lélek pszihológiájával - és még sohasem talált 4749 10| csődítünk be huszonöt forint áru publikumot...~ ~- Mennyi ma a bevétel?~ ~- 4750 14| ridegségét és kapzsiságát, a puccos, cifrálkodó leányokat, akik 4751 13| Elfrida hercegnő? Ezt a pulyát, ezt a gyávát, ezt a siránkozót? 4752 13| mert nem akarom és ezzel punktum. Inkább még ma este bevonulok 4753 11| át. Mikor délutánonként a puskámmal odakünn kóboroltam a vetések 4754 7| bátorkodtam... a csengőd–pusztai verekedés ügyében... Az 4755 3| óra alatt, ezt kérdeztem Pusztay úrtól, a tanítómtól:~ ~- 4756 2| Tegnapelőtt jöttek, egyenesen a pyramisok szomszédságából.~ ~Rágyujtottak, 4757 1| fordul a kísérő úr felé:~ ~- Que me veut–il, cet homme la?~ ~ 4758 14| vagy egy jó gianaclis–ra, ha úgy tetszik...~ ~Sós 4759 12| egy nevetséges előitélet rabjai vagyunk. Éljen tehát a sansculottizmus 4760 5| megsüvegelte Samukát és a rácsos raktárokon belül már olyanfélét 4761 11| körülbelül szeptember közepéig ráérek.~ ~Német tréfásan bökött 4762 9| lélegzett, aztán görcsös erővel ragadta meg a felesége kezét.~ ~- 4763 8| szerelmet? A huszár oly ragaszkodással vett részt szomoru egyedüllétemben, 4764 12| hogy dobog a szívem, mikor rágondolok, - a huszas hamis volt, 4765 2| lépcsőin, Bossányi idegesen rágta a szivarját.~ ~- Tán meg 4766 9| 42.311–es szám csakugyan ott ragyogott a sárgás papiron. Néhány 4767 2| arcát jókedvü mosolygás ragyogta be. Felállt a helyéből és 4768 3| ahol sziporkázó csillagok ragyogtak... Addig töprengtem, addig 4769 2| pyramisok szomszédságából.~ ~Rágyujtottak, a tiszt kedélyesen fordult 4770 8| jóakaratával tűrte... Könnyei ráhullottak a portörlőre, a himzésre, 4771 14| föntebb már megírtuk, alaposan ráijesztett a kisleányra, amennyiben 4772 12| gyanakodva néztek végig rajtunk. A festő álmodozva szólott:~ ~- 4773 1| kasszáig vezető szabad utat rakassák ki pikkoló–kapucinerekkel... 4774 10| csak a Steiner–gyerekek rakoncátlan lármája hallatszik föl... 4775 10| foglal a pénztár mellett, Raksányi, a sánta szabó, aki esténkint 4776 10| meghosszabbítják tíz perccel, - de Raksányinak, a jegyszedőnek semmi dolga 4777 5| megsüvegelte Samukát és a rácsos raktárokon belül már olyanfélét is 4778 9| Aztán?~ ~- Az adósságra is rámegy vagy kilencszáz forint... 4779 4| kitalálnád–e, melyiket? Csak ráncold össze a homlokodat, gondolkozzál - 4780 13| a trónszékhez, miközben ráncos homlokát a tenyerével végigsimította.~ ~- 4781 3| tartja, hát a saját yachtomon rándulhatok át Marseille–be, Glasgowba, 4782 6| A fiatalok vadászkocsin rándultak ki barátaikkal a lóversenyre, 4783 14| előrehaladt a hivatalos ranglétra lépcsőfokain, állhatatosan 4784 10| fiatalság többet járt a ránk–tamási fürdőbe, mint a hivatalba, 4785 5| bukása egy egész csapatát rántotta magával a kisebb vidéki 4786 11| fogalmazványait, Anica pedig az én rapszódiáimat rendezgeti vasárnaponkint 4787 1| gyanútlanul visszatért, Freywaldné rátalált a kocsira. Német kiszólt 4788 8| maga előtt titkunk...~ ~Rátértek a szentjánosi vadászatokra, 4789 3| egy nyomás a revolverem ravaszán - s ha van túlvilág, hát 4790 2| pauza alatt a bonvivant ravaszul fordult a dúdolgató Bossányi 4791 12| egy forró kávét és azután rávetem magam a sors beláthatatlan 4792 5| nélkül? E hiány pótlása te reád vár, fiam. Hétfőtől kezdve 4793 15| asszony, úgy látszik, nem reagált a hívásra. Szeniczeyné, 4794 5| oktatni fogod Margitot a reális tudományokban. Nos, leányom, 4795 14| meg, micsoda szerencse ez reánk nézve!... Legyünk igazságosak: 4796 4| fésülőnője, aki minden újságról referál ugyan, de alapjában véve, 4797 14| és Sós úr esténként híven referált mindarról, ami a bank beléletében 4798 9| készpénzre váltjuk be... Csak nem reflektálsz talán arra, hogy húszezer 4799 9| Cserna rágyujtott egy világos regalitászra. Boldogan fujta a füstöt 4800 9| trafikba és hozzon öt darab regalitászt... Kilenckrajcáros szivart 4801 15| lénynek tart. Ilyenkor a regénybeli férfiideál jár az eszében, 4802 13| és nem ivott és mikor a regényben a szerelmesek megkapták 4803 8| mindeddig a hímzőrámája, a regényei és a barátnőinek korrespondenciája 4804 11| gyönyörübb levelet még a regényekben sem olvasott.~ ~Azontúl 4805 13| föl neki a legpompásabb regényeket. XIX. Tivadar nem evett 4806 10| direktor, a jubileumi előadás reggelén.~ ~- Ugy gondolom, hogy 4807 7| pedig a tárgyalás holnap reggelre van kitűzve...~ ~A főszolgabíró 4808 4| nálam a világegyetem minden régiójában sem találna alkalmasabb 4809 10| poros és vedlett volt már a régiségtől s melyet immár huszonkétszer, 4810 8| ablakban, a feleségemnek régóta föltünik a lusta és unatkozó 4811 11| leánynak, aki örök időkre rehabilitálta előttem a vörös színt. Az 4812 13| személyedre... Az igazi ok örökké rejtve marad előtted, mert senki 4813 4| a szél, a vasúti vonatok réme, teljes erejében föltámadt. 4814 11| félek most tőle, szinte remeg minden tagom, ha a tintára 4815 1| Freywaldné pisze orra csak úgy remegett az izgatottságtól.~ ~- Meglássa, 4816 7| poharat tartotta, hirtelen remegni kezdett, - aztán fuldokolva 4817 9| ajkára tette a mutatóujját és remegő hangon így szólott:~ ~- 4818 13| pirosság öntötte el, tagjai remegtek az izgatottságtól és a türelmetlenség 4819 3| a halálra, hogy éjszaka rémeket láttam, s hogy ez a töprenkedés 4820 10| élvezet jóleső és kellemes reményében... Később még többen is 4821 15| Minden új ismeretség új reménységet kelt a szívében, hogy végre 4822 12| csillagok, de a lelkemben rémítő orkán dult. Milyen éjszaka 4823 4| föltámadt. Egyszerre borzasztó rémület fogott el arra a gondolatra, 4824 8| Klárika oly halálos rémülettel csípte meg az ura karját, 4825 15| majd föl nem kiáltottam a rémülettől... A szép asszony ragyogó 4826 12| márványasztalra, - de ki írja le rémületünket, amikor közelebbről megvizsgáltuk 4827 6| amúgy is gyenge nyárspolgári rend fenekestül fölfordult a 4828 1| Fájdalom, csak ez egy fölött rendelkezem...~ ~Gyorsan megbeszélték 4829 6| csekélységet az Excellenciád rendelkezésére bocsáthatom, s a magam részéről 4830 1| kishivatalnok jár, s jó kis vacsorát rendelünk meg kettősben... Bizonyos 4831 8| olvasók: hősöm eddigelé egy rendetlen, hanyag, felületes bohém 4832 11| pedig az én rapszódiáimat rendezgeti vasárnaponkint egy világoskék 4833 10| folyik. Csapó a kellékeket rendezi, az ünnepelt alsónadrágban 4834 8| megfontolt szabályok szerint rendezik be életüket. Mit cifrázzam 4835 5| kék ruhájában könnyedén rendezte az ozsonna–asztalt, aki 4836 6| A háztartást tényleg így rendezték be: az öreg úr Gyorokyéknél 4837 3| világegyetemben egy csodálatos rendszert látnak, egy erős és jóságos 4838 12| és ábrándos volt, mint a René király legszőkébb apródja...~ ~ 4839 5| szerdán fényes ebédben volt része, de a többi napokon bizony 4840 10| sikerekben és diadalokban volt részem, s lám, mégis odajutottam 4841 1| hónap alatt teljesen a maga részére hódította a szép, ideges 4842 13| életednek majdnem a háromnegyed részét azzal töltötted, hogy egy 4843 7| keserves könnyek folytak végig, reszkető karjával a Gály fehér keze 4844 9| mondta fölindulástól reszketve, - tudod–e mi az újság?~ ~- 4845 1| között, ahol semmit sem reszkiroz?~ ~Német türelmetlenül dobolt 4846 14| nappalonként előfordult. Oly részletesen mondott el mindent, hogy 4847 8| oly ragaszkodással vett részt szomoru egyedüllétemben, 4848 14| akiknek a Sós úr életében részük volt; Salamont, az igazgatót, 4849 11| meglássa, milyen borsos rétest kap nálam, ha asszonykoromban 4850 5| huszonnégy óráig! Milyen rettentő végzet, hogy én gumiszagu 4851 4| sírba visznek... Hogy a reuma kínozni fog, az bizonyos...~ ~ 4852 3| szempillantás, egy nyomás a revolverem ravaszán - s ha van túlvilág, 4853 8| csipkékkel szegélyezik, hogy a rézcsapot smirglivel tisztogatják, 4854 3| kiütött a nyeregből, bölcs rezignációval ballagtam odább, abban a 4855 8| így szólt magában bizonyos rezignált humorral:~ ~- Most már mindegy, 4856 12| fizetünk?~ ~- Ha én tudnám...~ ~Rezignáltan fütyölni kezdtünk, Drávai 4857 8| a világ sorsa egyedül a rézkilincsek tisztaságától függne... 4858 8| fűszereket egy csillogó rézmérlegen... Ádám, aki eddig csak 4859 13| keresztül... “Ez azonban ne riassza vissza Felségedet - írta 4860 7| fölegyenesedett a székében s ridegen, száraz hangon kérdezte:~ ~- 4861 14| lakásmizériákat, a háziasszonyok ridegségét és kapzsiságát, a puccos, 4862 13| kérdezte aztán valami különös ridegséggel.~ ~- Igaz.~ ~- És az is 4863 10| a kegyetlen Steiner nagy rimánkodásra átengedett az előadás végéig, 4864 15| zuhatag egyhangu, álomba ringató muzsikája. Még az előző 4865 1| egyszerre abbahagyta a nemesebb ringlot–fajok osztályozását.~ ~- 4866 14| bútorozott szoba tetszett (a ripsz–garniturából már kibújt 4867 15| asszony gyönyörü alakján.~ ~- Ritkán láttam ilyen kívánatos fiatal 4868 13| olasz költők szonettjeit és ritornelljeit szavalgatta. Mert a szerelmes 4869 8| von Kleinecke, k. u. k. Rittmeister, Adjutant Seiner kais. u. 4870 3| partján, enyém talán az egész Riviéra legszebb nyaralója... Ha 4871 6| télen villát béreltek a Riviérán, s szobaleányokkal, inasokkal, 4872 10| tűzoltók erős léptekkel robognak be a színpadra és a nézőtérre. 4873 15| Amíg a szobalányok a rögtönzött uzsonnával foglalatoskodtak, 4874 12| utolsó hangjegyig meg volt rögzítve a márványasztalon.~ ~Drávai 4875 2| suhant meg, sikongató madarak röpködtek a magasba a parti sziklák 4876 2| hamarosan magára kapott egy rövidujjas kreton–bluzt. A reménybeli 4877 9| Mikor a mámor első rohamán túlestek, Cserna becsöngette 4878 2| körülöttük. Bossányit lelkesülési rohamok fogták el, mint rendesen, 4879 14| Sós úr, bár később rohamosan előrehaladt a hivatalos 4880 1| oly színpadi kiáltással rohant a magányos párhoz, hogy 4881 9| Most se tudom, hogyan rohantam ki az ajtón s miképp kerültem 4882 14| Heinrich urat valami gazdagabb rokona ügynöknek ajánlotta be egyik 4883 3| szörnyen közel állok hozzá...~ ~Rokonaim nincsenek, tavaly szegény 4884 4| 221 helvét hitvallásu, 129 római katolikus és 9 a Mózes törvényét 4885 14| még van a világon égő és romantikus szerelem... Asszonykorom 4886 2| bonvivant érzéssel szavalt a Rómeóból:~ ~“Az éj palástja elföd 4887 12| között, mert a néhai loden romjait tekintélyes számban tarkították 4888 15| ki diadalmas csatáira. A romokat törpefenyők és mogyoróbokrok 4889 10| el Tiborcot és a párizsi rongyszedőt... A megpróbáltatás nehéz 4890 13| A világi hiúság nem igen ronthatott meg, mert te úgyszólván 4891 15| aki tulajdonképpen minden rosszaságtól irtózik. Az ártatlan kacérkodása 4892 8| Nem - nem szabad rólam rosszat gondolnia... A huszár oly 4893 11| látszott, nem gondolt semmi rosszra, mert válaszában lelkesedve 4894 10| jubileuma.~ ~A színtársulatnak rosszul ment a dolga, a megyei fiatalság 4895 10| eljöttünk, - mondotta Sz. Pataky Róza asszony, a társulat primadonnája.~ ~ 4896 13| szépséges feleségét. És amíg ők, rózsaillatos tavaszi estéken, szerelmesen 4897 15| megsimogatta a felesége rózsás arcát, aztán apailag így 4898 7| feleségét nézte: a karcsu, rózsásarcu asszonykát, akit két évvel 4899 2| becsíptek a pezsgőtől, minden rózsaszínné vált körülöttük. Bossányit 4900 11| selyempapirok közül egy doboz rózsaszínü levélpapirt, s dugóhúzóval 4901 13| Hozzá? Téged? Ebben a ruhában? Még a folyosóra se vezethetlek 4902 5| többé az ő Margitja, aki kék ruhájában könnyedén rendezte az ozsonna– 4903 5| többje volt a rajta levő ruhájánál, sőt a kelengyéje is ki 4904 9| és egyszáz forint...~ ~- Ruhanemüekre kiadunk vagy ötszáz forintot...~ ~- 4905 1| Reggeltől–estig együtt téptük a ruhánkat, míg Bandi az egyetemre 4906 8| szabóné háromra igérte, hogy a ruhapróbát megtartjuk...~ ~ 4907 1| Bécsben... Én egészen egyszerü ruhát veszek és egy olcsó, imitált 4908 15| Együtt ebédeltünk, a saccoba öltözött huszárhadnagy a 4909 3| teszed, hiszen nem vagyok én sajnálatra méltó... Azt mondanám, hogy 4910 9| százezer forintos ékszert se sajnálnám tőled... Hiszen a föld kerekségén 4911 10| gyémánt-melltűjét, mellyel a sajószentpéteri nőegyesület megajándékozta. 4912 5| utcákon át, ha a kis boltokban sajtot, szalámit vásárló diákokat 4913 5| néptanító előkelő kávéházakban sakkozott reggeltől estig, mert a 4914 13| Mit kíván ön, öreg salabakter? - kérdezte az előkelő Hoys– 4915 14| okosan így szólott:~ ~- Salamonnak negyvenezer forintnyi évi 4916 14| úr életében részük volt; Salamont, az igazgatót, Terényit, 4917 5| cigarettára gyujtott, mert Samuban nem volt többé semmi a napokat 4918 5| azt tanácsolom önnek, hogy Sámuelt ne vonja el a tudományos 4919 5| Lipótváros megsüvegelte Samukát és a rácsos raktárokon belül 4920 10| együtt színészkedett Petőfi Sándorral, sőt három hónapig együtt 4921 12| rabjai vagyunk. Éljen tehát a sansculottizmus és a sanssmokingizmus...~ ~ 4922 12| tehát a sansculottizmus és a sanssmokingizmus...~ ~Az inas óvatosan vitte 4923 10| pénztár mellett, Raksányi, a sánta szabó, aki esténkint a jegyszedői 4924 9| csakugyan ott ragyogott a sárgás papiron. Néhány percig mind 4925 15| férfiideál jár az eszében, aki sárkányokat öl és pamutot gombolyít. 4926 1| fiatalasszonyt, egy szakállas úr, ki sarkig érő gérokkot viselt s akit 4927 10| óhajtása ellenére hagyta ott a sárospataki liceumot. Az öreg Pataky 4928 2| ivott; egy koromfeketehaju, sasorru bonvivant szinész a becsípett 4929 13| háztetőit - egy kopott, sasorrú öreg ember nem jelentkezik 4930 10| direktorné toalettjeit igazítja - Schafarik úr és neje (a direktor házigazdái), 4931 10| Steinert, Steinernét, Kupkát, Schafarikékat és a lármázó gyermekeket 4932 1| valamelyik kávéházba?~ ~- Egy Schlaftrunkot minden becsületes hazafi 4933 13| kerek három hét múlva ért el Schwarzwaldenbe az az udvari futár, akit 4934 13| szíved sebét...~ ~- Az én sebemet csak a halál tudja begyógyítani, - 4935 13| járt föl–alá, hogy a fia sebére orvosságot találjon. De 4936 13| tudná gyógyítani a szíved sebét...~ ~- Az én sebemet csak 4937 4| irnok s a borzas községi segédjegyző - üdvözlő küldöttséggel 4938 5| hősnőit nem esketik fényes segédlettel és üdvözlésükre nem érkezik 4939 5| családját. Atyja, a hitközség segélyével fürdőzni jött föl Budapestre 4940 4| szaladgáltak föl és alá. De a segélymozdony, mely a délután folyamán 4941 4| azon nagyon könnyü lesz segíteni. Itt maradsz addig nálunk, 4942 13| a kegyetlenség nem igen segített a szegény fejedelem baján; 4943 13| Egy pápaszemet? Mit segíthet egy pápaszem a bajomon?~ ~ 4944 13| valamit, ami még a bajodon segíthetne...~ ~- És mit készítettél? - 4945 8| nem akarom... hátha még segíthetnénk a dolgon...~ ~- Nem, most 4946 5| illet meg a tömegből. Talán segítségemre lehet, ifjukori barátságunk 4947 12| vállalkozott rá, hogy a kiadó segítségével előkeríti valahonnan Croce 4948 1| valami sarokban, udvariasan segítve Freywaldnénak, aki mosolyogva 4949 9| viharosnak igérkezett, mert Mari sehogy se tudott számot adni arról 4950 8| k. Rittmeister, Adjutant Seiner kais. u. kön. Hoheit d. 4951 2| bonvivant elmerengve, - nem is sejti, mennyire közel van a túlsó 4952 13| Lázsiás herceghez fordult, a selyembe öltözött udvarnagyhoz:~ ~- 4953 8| élete... Klárika levetette a selyembluzokat, kicsomagolta a koffereket - 4954 12| nótázó legényei voltaképpen selyemcipellőt és térdig érő harisnyákat 4955 1| fején aranytól csillogó selyemkendővel a Bandi szép felesége egy 4956 13| pápaszemet szedett elő a selyemmel bélelt skatulyácskából. 4957 11| Albert gondosan szedett elő a selyempapirok közül egy doboz rózsaszínü 4958 14| kikandikáljon a vérvörös selyempongyola alól.~ ~Az ebédlő ajtaján 4959 4| s fejébe vágva egy puha selyemsipkát, így szólott:~ ~- Egyedül 4960 14| Szombathelyen nyakkendőket és selyemszalagokat árult, tönkretette az oktalan 4961 13| volna a szemét a király selyemszalagos cipellőjéről.~ ~- Jó báróm, - 4962 13| szeretettel megsimogatta a király selyemszőke hajfürtjeit.~ ~- Nekem te 4963 11| ligetben, így szólott hozzám selypítve:~ ~- Legyen udvarias kicsike 4964 9| Csak addig szeretsz, míg semmiféle áldozatodba nem kerül...~ ~ 4965 9| zavarta meg az életüket semmilyen félreértés, most, hogy a 4966 14| százezerszer meghalt volna, semmint a földijei előtt nyomorogjon, 4967 15| Oh, nem kell tartani semmitől... Hiszen Gál hadnagy is 4968 13| Mert a szerelmes király semmivel se különb ám a szerelmes 4969 3| az önző kiváncsiságommal senkit se fogok... Talán te, édes 4970 14| kikért magának mindennemü sértegetést és oly érthetően célzott 4971 6| apósával, a fiatalasszony pedig sértődve nyujtotta csókra a homlokát. 4972 14| Emlékszik a hosszu téli sétákra... az Andrássy–uti köröndre, 4973 10| vasárnaponként még a téli boájában sétálgatott, a hősszerelmes valami furcsa 4974 5| teraszáról együtt nézték a sétálókat. De szeptemberben újra vissza 4975 8| asszonyoknak a balatonfüredi sétatéren...~ ~- Hogyan, hát ismeri? - 4976 7| hivatalban, addig Gály itt settenkedik a menyecske körül. Az egész 4977 1| volt ez, álmodtam? Utánuk siettem, még egyszer szembeálltam 4978 6| sem törődött, a lánya néha sietve homlokon csókolta, a veje 4979 1| petróleumlámpása csillant meg a szűkebb sikátorokban. Húsz vagy huszonöt percnyi 4980 10| színész tárcáját - nem kis sikerekben és diadalokban volt részem, 4981 8| fiókjába. Ádám színpadias sikoltást hallatott.~ ~- Asszonyom, - 4982 4| pillanatig felém nézett, aztán sikoltva bontakozott ki Andor - vagy 4983 2| hűvös levegő suhant meg, sikongató madarak röpködtek a magasba 4984 3| az ellen végső pillanatig síkra szállok.~ ~Hogy az öngyilkosság 4985 13| már szerelmesen oda fog simulni a felséged viharedzett kebelére...”~ ~ 4986 8| felőle álmodott, meghatva símult oldala mellé a jól elzárt 4987 13| fürkészve.~ ~- Óh, Felség, - sipítozta a kicsiny szakácsmester, - 4988 1| A Zrínyi–utcánál Német sipolt a kocsi belsejében s udvariasan 4989 2| szunyogok keringéltek, halkan sipolva, mintha egy vékony húr pattant 4990 13| mezítlábos libapásztorlánynak. A siránkozó kérőt könnyedén visszautasítottam, 4991 13| pulyát, ezt a gyávát, ezt a siránkozót? Van jó dolga, hogy egy 4992 8| kedveskedve simította meg a sírásban fölborzolt haját.~ ~- Látja 4993 7| után nyúlt, aztán gyáva sírással dadogta:~ ~- Mit akar tőlünk, 4994 4| minden becsületes embert a sírba visznek... Hogy a reuma 4995 8| méltóságáról, keservesen sírdogált a sarokban...~ ~- Ne sírj, - 4996 2| kettőnk titka marad?~ ~- A sirig!~ ~Bossányi az asztalra 4997 8| sírdogált a sarokban...~ ~- Ne sírj, - mondta a kegyetlen Ádám, - 4998 8| pikniken vele táncolt - és most sírni szeretett volna arra a furcsa 4999 4| négyesére, mikor te majdnem sírtál - igen, igen, a kis fekete 5000 13| szedett elő a selyemmel bélelt skatulyácskából. A király gyermek módjára 5001 8| csipkés szekrényeket, a smirglinek hírét sem hallotta s tizenegy 5002 8| szegélyezik, hogy a rézcsapot smirglivel tisztogatják, hogy reggel 5003 4| homályos alak járt föl s alá, sodronyhálós, apró lámpásokat hordozva, 5004 12| alföldi vendégmarasztó csárda söntése mellett aligha írna meg 5005 3| áhítattal néztem föl a rejtelmes sötétségbe, ahol sziporkázó csillagok 5006 14| tréfa volt... én legalább sohse mertem volna komolyan gondolni 5007 8| életüket. Mit cifrázzam soká, t. olvasók: hősöm eddigelé 5008 7| pedig félénken közelebb sompolygott hozzá.~ ~- Ha megengedi, 5009 4| te itt, Nina?~ ~- Utazom Sopronmegyébe.~ ~- Csak nem fogsz tán 5010 4| Gálosdra.~ ~- Ah, hiszen az Sopronmegyében van?~ ~- Ott.~ ~- Tehát