IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Szomaházy István A ma krónikája Concordances (Hapax - words occurring once) |
Rész
5011 12| Csak üljetek le, majd szép sorjában, egymásután. Előbb vesse 5012 11| pompás levél volt! Lángoló sorokkal festettem le azt a hatalmas 5013 9| Azzal az ötvenkrajcáros sorsjeggyel, amit a minap a Hársfa–utcai 5014 9| mikor a kávéházban a nyertes sorsjegy számát megpillantottam... 5015 5| nyerte meg a bécsi községi sorsjegyek kétszázezer forintos főnyereményét 5016 9| kettő négy.~ ~Kivette a sorsjegyet a pénztárcájából: a 42.311– 5017 15| Istennek, meg vagyok elégedve a sorsommal. Mintafeleségem van, akit 5018 11| írtam meg negyven vagy ötven sort. Míg Anica kiváncsian hajlott 5019 13| Addig búsult, addig sorvadozott a szerelmes király, míg 5020 14| polgári iskolát látogatta. Sósnak, aki szörnyen elhagyottnak 5021 10| közönség tapsaival fűszerezheti sótalan kenyerét. Vederemo.”~ ~- 5022 12| szóltak, - de bizonyos sovinizmussal a Kelrét–valcert is el lehet 5023 10| Ugy gondolom, hogy a spájzba tettük, mikor eljöttünk, - 5024 3| örömet találok... Azt a spleent, mely egy–egy bolond ángliusnak 5025 6| lovakról beszélt. Az inasok a sportujságokat bujták, a lovászok - különböző 5026 1| sanda fiatalember, tollas stájer kalapban, rövid loden–zekében, 5027 10| folytatta szelídebben), menj el Steinerhez, a zálogoshoz, hátha kiadja 5028 10| mindegyre csak Steinert, Steinernét, Kupkát, Schafarikékat és 5029 10| leslyukon, mindegyre csak Steinert, Steinernét, Kupkát, Schafarikékat 5030 14| Én az Ella kabátját steppeltem odahaza a varrógépen, maga 5031 11| vagyok a század legkülönb stilistája. Az ácslegény tényleg különb 5032 9| fejedelmi arcvonásaihoz stílszerü...~ ~Fölkelt az ura öléből, 5033 8| tudomány, - deklamálta - a stratégia fontos tételei tartanak 5034 6| semhogy mindenféle léhűtő és stréber fejéhez dobálja... Ha így 5035 7| csak épp maga dugja a fejét strucc módjára a homokba.~ ~- Asszony, 5036 15| az urához, aki az egyik süldőleánnyal beszélgetett.~ ~Gyurka elégült 5037 8| tudja, mit tesz... El fogok süllyedni szégyenletemben...~ ~- Csitt... 5038 12| karosszékében, mint egy sündisznó. Croce úr pedig fölemelte 5039 8| kötényre esett, mely lelkesedve sürgött–forgott az ágya körül. A 5040 1| tartott, a kis kékruhás sürögve szaladt ki és be, egyszer 5041 5| kávémérés otromba vajas süteményeit, mint a kokett divatárus– 5042 15| nyári délután volt, a nap sugarai eltompultak a zöld falombok 5043 2| csillogott az ébredő nap sugaraiban.~ ~A hegedü, a klarinét, 5044 15| jó Isten tudja, hogy mit sugdoshattak örökösen?), Gyurka vélem 5045 10| fekete számai... Maga úr, a súgó, öt perccel félhét előtt 5046 15| amit a fiatalember a fülébe súgott. A magányosan haladó pár 5047 15| susog azzal a tejfelesszáju suhanccal, aki az oldala mellett kullog...~ ~ 5048 2| égboltozat, hűvös levegő suhant meg, sikongató madarak röpködtek 5049 13| hogy a politikai viszonyok súlyos bonyodalmakkal terhesek, 5050 10| bizonyosan csöppen és végre ez a summácska is valami!...~ ~Csapó közömbösen 5051 4| a vendégeket várva, akik sűrűen állomást tartanak a helységben. 5052 15| kipirult arccal kerültek elő a sűrűségből, az öreg urak is letelepedtek 5053 15| kérdi? Nézze csak meg, hogy susog azzal a tejfelesszáju suhanccal, 5054 15| omladékhoz közel értünk, susogás hangja ütötte meg a fülünket, 5055 15| lármáját a mohos erdei fák susogása váltotta föl, egy lombhasadékon 5056 15| el valahol a titokzatosan susogó fák között. Az egyik admirális ( 5057 2| alkalmatlan, azt ajánlom, dobjuk sutba az úr cimet. Ti sem vagytok 5058 5| belül már olyanfélét is suttogtak, hogy a city képviselői 5059 4| uram, ön egy jellemtelen svihák!” De végre is meggondoltam, 5060 2| összeütötte a sarkantyúit.~ ~- Sylvers Kuno, az Esterházy–huszároktól. 5061 10| állítólag főhadnagy volt a szabadságháborúban, néha borotválatlanul játszotta 5062 8| iránt, akik előre megfontolt szabályok szerint rendezik be életüket. 5063 10| hősszerelmes valami furcsa szabásu színpadi kabátban jelent 5064 1| hogy az orra mégis más szabású, mint amazé... A Bandi feleségéé 5065 10| mellett, Raksányi, a sánta szabó, aki esténkint a jegyszedői 5066 8| nevetségesnek találta, hogy valaki a szabóját kifizesse, hogy komoly hivatalos 5067 8| halaszthatatlan dolgok... a szabóné háromra igérte, hogy a ruhapróbát 5068 1| kalapban, rövid loden–zekében, szájában egy szarvasfejből kinyúló 5069 6| hogy a leves megégesse a szájamat... Itt van különben tíz 5070 7| közbelépett, s többek közt “szájas kígyó”–nak minősítette a 5071 6| kulcsárnővel és francia szakáccsal népesítették be a budapesti 5072 4| felolvasásokat tartatnak velem a szakácskönyvből s a társaságomban jóformán 5073 13| Felség, - sipítozta a kicsiny szakácsmester, - két nap, két éjjel kéne 5074 9| urát, ijedten hagyta abba a szakácsnéval folytatott veszekedést.~ ~- 5075 10| dobogva halad fölfelé néhány szakácsnő és iparoslegény. A zenekar - 5076 9| perctől minden bajuknak vége szakad, hogy a végrehajtó nem lesz 5077 1| kipirult fiatalasszonyt, egy szakállas úr, ki sarkig érő gérokkot 5078 1| megsímogatta a doktor franciás szakállát.~ ~- Vigyen el estére valami 5079 4| vasúti történeteket mesélt és szakasztott úgy viselte magát, mintha 5080 1| hasonlatosság!... Az idegen asszony szakasztottan olyan volt, mint az én régi 5081 10| időközben bekente magát mastix–szal, keserűen fölkacag:~ ~- 5082 5| levő szoknyánál, ha egy szál kendőben menekülne az utcára, 5083 4| a konduktorok izgatottan szaladgáltak föl és alá. De a segélymozdony, 5084 9| becsöngette a mindenes leányt.~ ~- Szaladjon le a trafikba és hozzon 5085 1| lapátszakállu úr karján. Örömmel szaladok oda a kitolakodó embertömegen 5086 5| a kis boltokban sajtot, szalámit vásárló diákokat meglátta, 5087 4| reám, nehogy más vonatba szálljak véletlenül, ami - szerintük - 5088 8| emberekkel, az aranypaszomántos szállóbeli szolgákkal, harminc különböző 5089 2| kövéres kis doktorral, ki a szállodással csevegett az üvegfal mellett, 5090 3| ellen végső pillanatig síkra szállok.~ ~Hogy az öngyilkosság 5091 8| udvarnál vizitel, elhagyatva szalmaözvegykedik idehaza...~ ~A vacsoránál 5092 1| háromnegyed órája már, hogy a szalmaözvegység bilincseit hordozom.~ ~Elfordította 5093 15| kioszk akácfái alatt szívtam szalmaszálon a hideg narancslevet s most 5094 11| menyasszonyának, hogy a csürjét új szalmával födette be, vagy hogy egy 5095 7| hajolt a harciasan berzenkedő Szalókyhoz.~ ~- Jobb lenne, - mondta, - 5096 7| bizalmasan köszönt neki, - és Szalókynak ekkor különös ötlete támadt.~ ~- 5097 8| törölgette a kredencet és a szalonasztalt, egy komoly és tapasztalt 5098 8| le vele a fürdőszobából a szalonba... A költői igazságszolgáltatásnak 5099 6| tisztelgett a Sárosdy–palota szalonjában. A nábob a veje és leánya 5100 10| fia sokszor négy hétig is szalonnán élt, hogy a színművészet 5101 5| bizony nem igen telt külön szalonra és hálószobára. A szobalány 5102 1| Freywaldné körültáncolta a kis szalont, már előre érezve a pompás 5103 4| írják s a lakosság összes száma 359. Ezek közül 221 helvét 5104 14| szilfai kőszénbánya–vállalat számadásai miatt rendkívüli munkát 5105 10| színpadra a cédulák fekete számai... Maga úr, a súgó, öt perccel 5106 15| fejemben, vajon Gyurka nagy szamár–e? vagy nagy filozófus? 5107 9| kávéházban a nyertes sorsjegy számát megpillantottam... Azt hittem, 5108 12| loden romjait tekintélyes számban tarkították a homályos eredetü 5109 6| aki mindeddig egy titkos számítással volt elfoglalva, szintén 5110 11| szánhatsz?~ ~Gondolkodva számítgattam magamban.~ ~- Nincs sok, 5111 13| lett volna különben, aligha számíthatott különb férjre egy szegény, 5112 11| nálam, de ő rá nem igen számíthatsz, mert Nacával együtt még 5113 12| és a tulajdonjogot mától számított négyezer esztendőre átengedem 5114 9| Itt, kedvesem, ne igen számítson arra, hogy a konyhapénzt 5115 9| kapu előtt várakozik rám a számlájával... A húszezer koronával 5116 10| ötvenéves jubileumát?~ ~- Számlálta ám a manó, nem én! A jubileum 5117 13| Én tehát készítettem számodra valamit, ami még a bajodon 5118 12| kávést, - a kövér maitre a számolást félbehagyva, sietett a kasszából 5119 9| könyökölt, s a mindenesleánnyal számolta el a piaci tételeket. A 5120 11| bizony Isten, összeüthetnél a számomra valami ékesen hangzó mesterséget.~ ~ 5121 12| aki mindakét udvarlóját számon tartja. Mit tegyek, mihez 5122 9| mert Mari sehogy se tudott számot adni arról a hét krajcárnyi 5123 13| kérdezte Aloyza Amália szánakozva.~ ~- Óh, ha csak az volna... 5124 5| tévedt be egy–egy komoly szándéku vásárló...~ ~Husvétkor azonban 5125 11| Nincs sok, de talán mégis szánhatok neked valamit. Most julius 5126 11| egy kis időd, amit nekem szánhatsz?~ ~Gondolkodva számítgattam 5127 8| beszélik, hogy komoly lépésre szánod el magad... hogy egy édes 5128 7| érezte, hogy ő egy nem neki szánt boldogságot bitorol. Miképp 5129 10| krajcár egy fillérrel sem szaporodik és az ünnepelt, aki időközben 5130 10| szólott a vén direktor szárazan, - a többivel pedig nem 5131 13| ismered az okokat, - mondta szárazon, közömbösen, - amelyek a 5132 10| vagyonos gentry–családból származott s édesapja határozott óhajtása 5133 4| világosság, amely a kastély másik szárnyából idecsillámlott: jeléül annak, 5134 13| udvarmester széttárta a szárnyasajtókat és a következő percben a 5135 1| loden–zekében, szájában egy szarvasfejből kinyúló britannikával. És 5136 7| inkább, hogy a felesége ne szarvazza föl lépten–nyomon.~ ~- Kit? - 5137 5| A Hársfa–utca levegője, szatócsboltjai, külvárosi kisasszonyai 5138 2| semmibe se vettek ezek a szatócsok, míg ezt a konstáblert szívesen 5139 11| Ancsa iránt érzek, s megható szavakban emlékeztem meg jövendőnk 5140 13| szonettjeit és ritornelljeit szavalgatta. Mert a szerelmes király 5141 2| csipkekendőjét. A bonvivant érzéssel szavalt a Rómeóból:~ ~“Az éj palástja 5142 12| Mi ez?~ ~- Op. 40, - szavaltam patétikusan, - op. 40, de 5143 5| nénike napokig nem hallotta a szavát, mert Samu korán lefeküdt, 5144 12| hajnalfelé, hogy Gézát már a századik felköszöntőben is szerencsésen 5145 9| asszonykám, tudod, hogy a százezer forintos ékszert se sajnálnám 5146 14| mivel a felesége inkább százezerszer meghalt volna, semmint a 5147 8| könnyelmű, mint egy gamin. És a százhúsz napos asszony, aki egy korrekt 5148 5| nyolcvanezer forintnyi hozományt és százötven forintos kashmir–pongyolákat. 5149 13| pápaszemet készítette!... Százszoros halált érdemel az istentelen, 5150 9| ijedten.~ ~- Azért, mert szebb ékszereim lesznek, mint 5151 3| naphosszat odakünn hancuroztak a szederfás udvaron, én a legfurcsább 5152 8| szekrényeket cifra csipkékkel szegélyezik, hogy a rézcsapot smirglivel 5153 15| törpefenyők és mogyoróbokrok szegélyezték; egy hasadékon át látni 5154 6| az olyan pénzen, amit a szegényeknek és a nyomorultaknak adunk...~ ~ 5155 1| gomblyukába tűzött egy fehér szegfűt s öt előtt megindult a Zrinyi– 5156 5| férje is kedvel, és nem szegődtem lovagul az ön aranyszőke 5157 13| van a szívem, hogy szinte szégyellek az emberek közé menni... 5158 8| sírva, - mert különben nem szégyenítettél volna meg ennyire...~ ~- 5159 11| édes levelet megfogalmazta. Szégyenkezve dugtam el kemény, érdes 5160 8| tesz... El fogok süllyedni szégyenletemben...~ ~- Csitt... itt van 5161 5| hogy a city képviselői székébe ő ül be egynéhány év alatt.~ ~ 5162 7| főszolgabíró fölegyenesedett a székében s ridegen, száraz hangon 5163 10| szorgoskodva föl s alá jár a székek közt. Miska fölgyujtja a 5164 12| chartreuset kezdtek inni és Szekér Marci duhaj nótákat muzsikált, 5165 10| Miskolc, Kecskemét, Kolozsvár, Székesfehérvár, Veszprém, Szombathely, 5166 12| Litván mohón húzta közelebb a székét.~ ~- És kié lett a huszas?~ ~- 5167 7| szolgálta a vármegyét, a székház istállójában hat lova, a 5168 8| dugott egy levelet a tükrös szekrény nyitott fiókjába. Ádám színpadias 5169 4| gazdasszony állít az éjjeli szekrényemre. Én és Brigitta asszony - 5170 11| Német direkt behajtatott a székvárosba, hogy nekem sajátkezűleg 5171 11| huszonöt percnyire lakott a székvárostól, én pedig mint vakációzó 5172 2| álomba volt merülve. A park széle felé kivillant a zöld lombok 5173 10| negyvennyolcas forradalom szelét.” Az ifju színészt később 5174 8| meggyőződéssel:~ ~- Nem szeret, mert szelid vagy, mint egy baba. Féltékennyé 5175 10| Egyébiránt (folytatta szelídebben), menj el Steinerhez, a 5176 12| Croce úr pedig egy vértanu szelídségével csusztatta le vállairól 5177 2| borzolni kezdte a hajnali szellő, az úszóház fölött himbálózott 5178 8| a fejét, de a ház úrnője szélvészként ugrott föl most a dohányzószoba 5179 1| Utánuk siettem, még egyszer szembeálltam velük a lépcsőház alján... 5180 5| kétmilliónyi passzivával alig állt szemben nyolcszázezer forintnyi 5181 14| háziasszony ekkor merészen szembenézett egykori imádójával, s oly 5182 2| odapillantottak, a primadonna szeméhez emelte a lorgnont és kutatva 5183 4| hogy figyelek rá, mivel a szemeimet mereven nekiszögeztem a 5184 7| nagy bolond...~ ~Az irnok szemeit most egyszerre elfutották 5185 1| megszorította a kezemet, s a szemeivel akként intett, mintha így 5186 13| szemével nézhetnél királyi személyedre... Az igazi ok örökké rejtve 5187 14| közelről ismerték mindazokat a személyiségeket, akiknek a Sós úr életében 5188 4| találna alkalmasabb női személyt.~ ~- Higyje el, kisasszony, 5189 11| akarom, hogy mind a két szemem kiégjen...~ ~- De szívecském, - 5190 4| nyugalomra térhettem, sokáig szemembe tünt a világosság, amely 5191 3| szőke vagy barna lányt a szememben száz fiúnál kívánatosabbá 5192 8| Isten injúria, hogy a sors a szemérmetlen macska kezébe játssza az 5193 12| ő is észrevette, hogy én szemet vetettem a bitangban heverő 5194 4| szerelmet vall, s ábrándos szemforgatással fogadja, hogy sohasem fog 5195 5| igen láthatott mást, mint a szemközt lakó divatárus kisasszonyokat 5196 11| találkoztam vele, Anica szemlesütve köszönte meg az üdvözlésemet, 5197 1| lépcsőházban s egy percig szemlét tartottam a kijövők felett. 5198 1| asszony büszkén bocsátja le szempilláit, s e szavakkal fordul a 5199 3| mindent megtudhatok... Egy szempillantás, egy nyomás a revolverem 5200 1| vacsoráljunk?~ ~A doktor szemrehányásokat tett később:~ ~- De az Istenért, 5201 15| társaságnál, amely Katát szemtelen éljenzéssel fogadta. Amíg 5202 3| akár öt másodperc alatt szemtől–szembe állhatok a megoldással, 5203 9| szótalanul meresztették a szemüket a most már kincset jelentő 5204 3| hogy mi lesz velünk, ha a szemünket behunyjuk? Amikor a színházból, 5205 4| darabot egy prémes kabátú, szemüveges fiatalember követte, aki 5206 15| Bossányiné pedig (a másik mama) szende ártatlansággal jegyezte 5207 12| született, egy ezüsttel kivert szénfekete zongora előtt, a kis dohányzóasztal 5208 15| nem reagált a hívásra. Szeniczeyné, az egyik fiatal mama, gúnyosan 5209 7| kívánatos ifju teremtés neki szentelje a szépségét és az életét? 5210 8| munkában tölteni - mindezekről szentül azt gondolta eddig, hogy 5211 2| hasonlít.~ ~A bonvivant szenvedélyesen bemutatkozott minden idegennek, 5212 1| csakhamar lecsillapult a szenzáció, s Német kezébe vehette 5213 12| hangulata, mert az agy sohasem szeparálhatja magát teljesen azoktól az 5214 2| vendégekkel, az egész fürdő minden szépasszonya idegyűlt, porceláncsörgés, 5215 1| ezerkarú csillár égett, a szépasszonyok illatszere kóválygott a 5216 12| leírja, kell hogy maga is szépasszonyoknak udvaroljon egy tükrös, parkettes 5217 13| udvari konyhák ura lépett szepegve a trón elé.~ ~- Kis Schoennichen, 5218 11| kívánatos, mint a molett szepességi leányok. Egy nyáron, ahogy 5219 5| természettant. Pedig mit ér a szépség és a jó magaviselet, a kellő 5220 5| felhő borította el. Asszonyi szépségében is megmaradt valami a leányos 5221 15| gyönyörködtek a kilátás szépségeiben. Negyedóra, vagy talán félóra 5222 13| véleményed királyi urad férfias szépségéről?~ ~Hoys–Hopp gróf alázatosan 5223 7| teremtés neki szentelje a szépségét és az életét? Két éven át 5224 7| akit Szalóky földöntúli szépségnek tartott, valami cselédpletyka 5225 5| együtt nézték a sétálókat. De szeptemberben újra vissza kellett jönnie 5226 5| így Samunak, vasárnap és szerdán fényes ebédben volt része, 5227 3| talán sohase gondoltak. A szerelemben a pillanatnyi gyönyörűségnél 5228 2| éltemet dühök,~ Mintsem szerelmed nélkül élni még.”~ ~A fürdőhelyen 5229 8| engedem... a hozzám való szerelmére kérem, hogy ne fogadja el...~ ~ 5230 13| ivott és mikor a regényben a szerelmesek megkapták egymást, kétségbeesve 5231 2| mit mondanál, ha egy szerenádot adnánk a menyasszonyodnak?~ ~ 5232 3| mindig meg nem érdemelt szerencséje volt a tánciskolában, a 5233 4| szabad tudnom, kihez van szerencsém?~ ~Azt hittem, hogy ezt 5234 12| káprázatos helyiségében, ha szerencsére nem volnék abban a helyzetben, 5235 3| éreztem magamat... Ha egy szerencsésebb vetélytárs kiütött a nyeregből, 5236 13| mikor királyi atyja a nagy szerencsét közölte véle:~ ~- Kell is 5237 12| szerzőjét.~ ~Kertész doktor szerényen gesztikulált.~ ~- Megpróbálhatom - 5238 12| csőszöket és falusi bakterokat szerepeltet a költeményeiben. Az ember 5239 4| öregségemben nem a női szeretet fog szerepet játszani, hanem a jó forró 5240 13| fejét.~ ~- Nos tehát? Ha szereted, miért nem veszed feleségül?~ ~- 5241 13| csak az volna... De akit szeretek, maga is egy király lánya...~ ~ 5242 13| csillagocskák bujtak ki, aztán szeretettel megsimogatta a király selyemszőke 5243 13| Mondjad meg igaz lelkedre: szerethetnek–e engem magamért az asszonyi 5244 3| Értelek, kis gazdám és szeretlek is, csak éppen hogy beszélni 5245 3| táncolni és kurjongatni szeretne... Én is ilyenformán vagyok, 5246 13| gyönge, tehetetlen gyermeket szeretné Elfrida hercegnő? Ezt a 5247 3| szavamra mondom, táncolni szeretnék örömömben, hogy ilyen közel, 5248 4| esetben, ha valakit egyáltalán szeretni tudna: úgy nálam a világegyetem 5249 6| galamblövő–versenyen negyvenhatos szerièst csinált, s diadallal vitte 5250 4| szálljak véletlenül, ami - szerintük - egy magányosan utazó leánynak 5251 10| közt ünnepelhetem.”~ ~A szerkesztő csillag alatt megjegyezte, 5252 10| Hinni akarjuk, - írta a szerkesztőség - hogy a színház zsúfolásig 5253 1| a rossz fiúnak?~ ~Német szertartásosan felállt:~ ~- Vas Laci, - 5254 15| kürtszóval hívta össze a szertecsatangoló kirándulókat.~ ~A leányok 5255 11| Albert néha rám kiáltott a szérü mellől, vagy a kis vadászkocsija 5256 6| mérgelődjék, mert ez árt a szervezetnek... Inkább fogadja meg ötezer 5257 12| tulajdonosát.~ ~- Krausz, vagyis szerzői néven Croce úr, a Clairette– 5258 1| föl, hogy ez csak bolondos szeszély, de önnek nincs joga ahhoz, 5259 13| effajta siheder leányok szeszélye nem több a levegőben úszó 5260 7| olvasson. A betűk azonban szétfolytak a szeme előtt. - Mit tegyek? - 5261 13| doktort...~ ~Az udvarmester széttárta a szárnyasajtókat és a következő 5262 13| összetaposta a pápaszem széttörött darabjait, aztán haragtól 5263 4| fogunk köhögni egymással, szidván a doktorokat, akik minden 5264 8| vállas kötény gazdája oly szigorúan vette mindezeket, mintha 5265 2| röpködtek a magasba a parti sziklák oduiból. A víztükröt borzolni 5266 12| viharos hajnalon. Az égen szikráztak a csillagok, de a lelkemben 5267 14| mérleg összeállítása, a szilfai kőszénbánya–vállalat számadásai 5268 15| másfélezer méternyire a tenger színe fölött) s az egyik balatoni 5269 8| hangulatát... Mikor a templom színes mécseit, a szobrok aranyos 5270 2| és haragos–zöld sztanniol színesen csillant meg az üvegburás 5271 10| szomorú előadást. A szegény színészek négy hét óta becsületszóra 5272 10| hogy törődnek ezek a maga színészkedésével?~ ~- Ebugattát, hogy az 5273 10| Negyvennégy–ben együtt színészkedett Petőfi Sándorral, sőt három 5274 10| forradalom szelét.” Az ifju színészt később lelkesen ünnepelték, 5275 10| kérdezte búsan a vén színésztől, - a melltűt és az ezüst 5276 10| a szerkesztőség - hogy a színház zsúfolásig megtelend Tamásvár 5277 10| színpadra léptem...~ ~- A színháza épp oly üres marad, mint 5278 5| elhanyagolta és este gyakran járt a szinházba. A Feuillet Odiot Maxime– 5279 1| akit először visznek a színházba. Szinte elfogyott lélegzettel 5280 10| látványosságszámba ment, a színházban sokszor csak a hat önkéntes 5281 3| szemünket behunyjuk? Amikor a színházból, a társaságból hazatértem, 5282 10| ábrázattal hívta félre Csapót, a színházi titkárt.~ ~- Hallja az úr, - 5283 14| amelyeknek a híres bank színhelye volt. Sós néha kipirulva 5284 10| Pataky János, a veterán színigazgató, június 2–án fogja megülni 5285 10| kisvárosban... Még a nagy színlapok árát se veszi be, - és a 5286 10| magát, amiért a veterán színművész gyönyörü cikkét ő hozhatja 5287 10| is szalonnán élt, hogy a színművészet géniuszát szolgálhassa. 5288 8| szekrény nyitott fiókjába. Ádám színpadias sikoltást hallatott.~ ~- 5289 10| megbízható embere őrködni fog a színpadon... Az első vendégek csakugyan 5290 11| rehabilitálta előttem a vörös színt. Az ember utoljára is nem 5291 10| izgatták. A tizenhattagu színtársulat egy jószívü vendéglős kegyelméből 5292 10| Pataky János jubileuma.~ ~A színtársulatnak rosszul ment a dolga, a 5293 10| borultak a szerencsétlen színtársulatra, már–már úgy volt, hogy 5294 7| ült és igen vastag szivart szítt, nyájasan intett neki az 5295 3| logikával mutatják ki, hogy a szív utolsó dobbanásával örökre 5296 15| bokrai közt, tele tüdővel szíva magamba a pompás levegőt, 5297 11| életemben. Néha (mikor a szivarok fogyófélben voltak) mesterségesen 5298 14| dolga...~ ~Salamon utóbb szivarokért ment át a dolgozószobájába 5299 9| A cseléd visszatért a szivarokkal s Cserna rágyujtott egy 5300 15| doktor és a fürdőbiztos szivarszó mellett gyönyörködtek a 5301 15| ismeretség új reménységet kelt a szívében, hogy végre megtalálja az 5302 13| hogy be tudná gyógyítani a szíved sebét...~ ~- Az én sebemet 5303 2| szólt, - öntsed ki a szívedet: egy–kettő!~ ~- Becsületszavadra 5304 4| aki az összes barátnői szívekért kárpótolja. Szóval bánt, 5305 12| áramlata kezdett hullámozni a szívemben, s pajkos dallamok, melódiák 5306 14| ma bátran kimondta, ami a szívén feküdt, kikért magának mindennemü 5307 13| energiámról?~ ~Kanonenstein lovag szívére szorította a kezét.~ ~- 5308 6| napilapokban az öreg Sárosdy nagy szívéről. A nábob, aki nemes gondolkozásának 5309 11| Egy nagy, igen nagy szívesség, amelyet az egész életemben 5310 11| ezért akarom megkérni egy szívességre.~ ~- És mi az?~ ~- Egy nagy, 5311 15| van...~ ~Gyurka nyugodtan szívta a cigarettáját (Istenem, 5312 15| budapesti kioszk akácfái alatt szívtam szalmaszálon a hideg narancslevet 5313 9| mindenesleányt, egyszerre hiú és szívtelen teremtéssé lett, amikor 5314 3| minden dolgát, meghagyva szívünkben azt a naiv örömet, hogy 5315 12| de - egyszerre megállt a szívverésem és a lélegzetem elakadt. 5316 5| főnyereményét egy szegény szlavóniai vasúti gépész. Az ujságok 5317 4| egyszerre megindult belőle a szóáradat, tréfás vasúti történeteket 5318 5| ittak. Beszélgetés közben szóba került Samu is és Alster 5319 1| beszélgettek, a kisebb, fehér szobába, melynek asztalai körül 5320 6| le a lépcsőkön, s mikor a szobája ajtaját bezárta maga mögött, 5321 14| este elfoglalhatta udvari szobáját. Egyelőre abban állapodtak 5322 5| szalonra és hálószobára. A szobalány bejelentette és Alster, 5323 15| kéklő hegypupot.~ ~Amíg a szobalányok a rögtönzött uzsonnával 5324 5| Alster úr csöngetett a szobaleánynak.~ ~- Mondja meg a kisasszonynak, - 5325 6| villát béreltek a Riviérán, s szobaleányokkal, inasokkal, lovászokkal, 5326 6| haragosan becsöngette a szobaleányt.~ ~- A méltóságos asszony 5327 6| Sárosdy mindössze három szobát tartott meg magának a földszinten, 5328 8| templom színes mécseit, a szobrok aranyos diadémját, a tömjénfüstös 5329 7| elkergeti? Ő maga is mellének szögezhette volna a revolvert; hiszen 5330 15| Gyere, hajszoljuk föl a szökevényeket... Bizonyosan ott lesznek 5331 2| szivarját.~ ~- Tán meg is szökött eddig a gyáva.~ ~Alig volt 5332 5| apríthatnék egy ilyen sütemény–szörnyeteget!~ ~De ő nem volt ilyen nagy 5333 10| tárcájában ismét teljes szövegében kiadta a borongós visszaemlékezést, 5334 15| pillantással nézett az urára, aztán szófogadóan előresietett a hadnaggyal. 5335 6| mondta ebéd után, ha rendes szokása szerint kissé pihenni tért.~ ~ 5336 7| apám, hogy ez különös és szokatlan lesz? Egyébként én azt sem 5337 3| Öngyilkosságom motivumai kissé szokatlanok; azt hiszem, hogy ennyi 5338 1| börzén. A kissé megtermett, szőkebajuszu fiu, akinek mindig volt 5339 13| Kanonenstein lovag, aki a nyers szókimondás hírében állott, dobogó léptekkel 5340 5| se legyen többje egyetlen szoknyájánál. A zsúrjaira nem jártam 5341 5| volna egyebe a rajta levő szoknyánál, ha egy szál kendőben menekülne 5342 4| ahogyan a huszártisztek szokták s kedves fesztelenséggel 5343 6| de én miattam, aki nem szoktam meg az ilyesmit...~ ~A vén 5344 13| ordította:~ ~- Nyomorult szolga, hát nem átallod, hogy ilyen 5345 4| mutatkozott be:~ ~- Kálmán Andor, szolgabíró!~ ~Azzal egyszerre megindult 5346 7| leányára szerencse volt a szolgabírósági irnokkal kötött házasság, 5347 7| Szalóky, aki irnok volt a szolgabíróságnál, egy vasárnap délben arra 5348 14| Gyulát, a levelező–osztály szolgáját, - s bár a valóságban még 5349 8| aranypaszomántos szállóbeli szolgákkal, harminc különböző városban 5350 13| illesztette volna, így szólott a szolgálattévő kamaráshoz:~ ~- Küldjed 5351 10| a színművészet géniuszát szolgálhassa. De a nyomor nem ölte ki 5352 3| beszélni nem tudok. Híven szolgállak benneteket és minden pillanatban 5353 7| dúsgazdag úr csak passzióból szolgálta a vármegyét, a székház istállójában 5354 4| már csak a keresztnevén szólítom) határozott célzásokat tett, 5355 1| kedélyesen Doktorkám–nak szólított, egy pillanatra abbahagyta 5356 6| az inas méltóságos úrnak szólította Gyorokyt, míg őt csak mintegy 5357 4| hogy Andort Gyuricának szólították), hanem az, hogy ebben a 5358 8| hogy csak a szemével mer szólni hozzám...~ ~- Meg fogom 5359 1| ember mit akar? Megütődve szólok:~ ~- De nagysád, nem emlékszik 5360 12| Clairette–valcer, - szóltak, - de bizonyos sovinizmussal 5361 10| Székesfehérvár, Veszprém, Szombathely, Sopron virággal és ajándékkal 5362 14| fővárosba. Heinrichet, aki Szombathelyen nyakkendőket és selyemszalagokat 5363 14| esztendő óta Sós úr. Mikor Szombathelyről Budapestre jött s háromszáz 5364 10| önkéntes tüzoltó nézte végig a szomorú előadást. A szegény színészek 5365 3| hogy utolsó pillanataimat szomorúság és kétségbeesett meditációk 5366 5| szólott:~ ~- Tudja a mi nagy szomorúságunkat, hiszen az ügy az ön kezében 5367 3| s hogy ez a töprenkedés szomorúvá vagy kétségbeesetté tett 5368 2| jöttek, egyenesen a pyramisok szomszédságából.~ ~Rágyujtottak, a tiszt 5369 4| hogy az én kolostorbeli szomszédságomat most ez a sötét lelkű gonosztevő 5370 13| alatt s az olasz költők szonettjeit és ritornelljeit szavalgatta. 5371 6| deputációk, feketekabátos szónokok tremolázó hangon jelentették 5372 12| fogantatás hangulata mellett szónokolt, kiváncsian kapta meg az 5373 4| ezüstcsattos kézitáskát leemelte a szőnyeghálóról, melegen rázta meg a kezemet.~ ~- 5374 15| hát az első kétértelmü szóra visszafordul... Álmodozó 5375 7| főszolgabíró úrnak egy pillanatnyi szórakozás, nekem, nyomorultnak, az 5376 12| csillogó ezüsthuszas... Egy szórakozott vendég vesztette–e el, vagy 5377 8| A vacsoránál Klárika szórakozottan babrált a tányérján.~ ~- 5378 12| már megint ez az átkozott szórakozottság... Biz Isten elfeledtem 5379 5| szólott:~ ~- Derék, hogy ilyen szorgalmas fiad van. Mondd neki, jöjjön 5380 10| jegyszedői méltóságot tölti be, szorgoskodva föl s alá jár a székek közt. 5381 13| Kanonenstein lovag szívére szorította a kezét.~ ~- Ha Felséged 5382 4| borzasztó mosolyomat! - idegesen szorítottam meg az ujjai hegyét.~ ~- 5383 2| évszakok és a jó modor közt szoros kapcsolatok találhatók; 5384 7| óra felé, akkor majd nem szorul arra, hogy tőlem halljon 5385 9| Néhány percig mind a ketten szótalanul meresztették a szemüket 5386 8| és mellette egy frakkos szótlan úr - a férje - szorongatta 5387 14| tájékozva voltak mindazokról a szóváltásokról, intrikákról és üzletekről, 5388 2| égő vörös és haragos–zöld sztanniol színesen csillant meg az 5389 2| leány felé, mintsem éppen szükséges lett volna.~ ~A bonvivant 5390 2| fejükbe szállt, egyszerre szükségét érezték annak, hogy énekeljenek 5391 4| Nálatok? De hiszen a te szüleid Pestmegyében laktak azelőtt.~ ~- 5392 3| aki gyakran vendége volt a szüleim asztalának.~ ~- És miért 5393 14| Az Erzsike kisasszony szüleinél - a tizennyolcforintos udvari 5394 7| órát körmölt s aki talán születése óta a munkának és a kötelességnek 5395 12| előkelő dolgozószobában született, egy ezüsttel kivert szénfekete 5396 8| fehér, ismeretlen világban születtek? Ádám így szólt magában 5397 14| Heinrich-család, mely szintén az ő szülővárosából költözködött föl pár évvel 5398 4| egyes állomásokon hosszas szüneteket tartottunk, s amikor az 5399 14| utóbbi évek történetét: a szünetlen lakásmizériákat, a háziasszonyok 5400 4| tüntek föl a köd összefolyó szürkeségében. Andor, ki az ezüstcsattos 5401 2| erkély, az emeleti terasz. A szürkéskék vízen éledni kezdtek a yachtok 5402 1| petróleumlámpása csillant meg a szűkebb sikátorokban. Húsz vagy 5403 2| Károly, - kiáltotta, - ne szundíts, mikor mulató emberek vannak 5404 2| üvegburája körül virgonc szunyogok keringéltek, halkan sipolva, 5405 13| este bevonulok az Orsolya–szűzek kolostorába...~ ~Mit lehetett 5406 8| különböző hotelben ették végig a table d’hote–kat, értekeztek a 5407 4| Ez a fiatalember ugyanis tagadhatatlanul érdekesnek látszott, ámbár 5408 3| magam is úgy hittem, hogy a tagadók részén van az igazság, néha 5409 3| vagy idegbajos lennék, azt tagadom. Oh, erről szó sincs! Talán 5410 15| teraszon. Vagy tíz–tizenkét tagból álló karaván vetődött össze: 5411 15| tudomást a társaság többi tagjáról, egymáshoz húzódva, bizalmas 5412 11| tőle, szinte remeg minden tagom, ha a tintára vagy a papirosra 5413 9| húszezer korona...~ ~Csernáné tágra nyitotta a szemét.~ ~- Húszezer 5414 11| Ijedten néztem az Ancsa tágranyílt szemébe.~ ~- De lelkecském, 5415 2| oszoljunk el a világ valamennyi tája felé.~ ~Ismét az asztal 5416 8| hallotta s tizenegy óra tájban szokta meginni a reggeli 5417 5| telegram, a világ minden tájékáról.~ ~Margit, mikor a bécsi 5418 14| egyiket sem látták, apróra tájékozva voltak mindazokról a szóváltásokról, 5419 14| és Karolin már pompás tájképet állított ki a tavaszi kiállításon... 5420 9| Csernáné, aki ilyen idő tájt sohase látta az urát, ijedten 5421 9| helyezhetünk el gyümölcsözőleg a takarékba... Tizennégyezer korona - 5422 8| tartson, hogy öregségére takarékpénztári könyveket gyűjtsön, mikor 5423 10| perc alatt pereputtyostul takarodjék, mert különben, hitemre 5424 12| fütyölni kezdtünk, Drávai a taktust verte a kávés–kanállal. 5425 3| arra, hogy mindaddig meddő találgatással töltöttem el az időmet... 5426 3| mindenkinek pompás pecsenyét tálalhasson. Egyszer - mintha tegnap 5427 2| közt szoros kapcsolatok találhatók; de hirtelen abbahagyta 5428 11| egész. Jobb emberre nem találhattál volna, ha tizenkét vármegyét 5429 6| nagyságos úr.~ ~- Akkor tálaljanak nekem odalenn a nappali 5430 13| a fia sebére orvosságot találjon. De hiába volt minden töprengése 5431 14| szerint hát afféle regényes találkozás lesz?...~ ~- Úgy van... 5432 11| hátulsó udvar kerekes kútjánál találkoztam vele, Anica szemlesütve 5433 4| világegyetem minden régiójában sem találna alkalmasabb női személyt.~ ~- 5434 4| mondom, ha önhöz hasonlót találnék, kisasszony! De így! Innen– 5435 3| a cigány nótáiban örömet találok... Azt a spleent, mely egy– 5436 1| szomszéd utcában szerencsésen találtak egy kávéházat. A női zenekar 5437 4| gonosztevő bitorolja. Furcsának találtam, kedves Pali, azt is, hogy 5438 5| kirakatban. Sőt nefelejcses tálcakendőket is kapott és pompás asztalfutókat 5439 8| Nos tehát, - egy–kettő, talpra!... Ki látta, hogy az ember 5440 15| huszárhadnagy, a szomszédos tamásfalvi garnizonból...~ ~Együtt 5441 15| csevegve haladtam fölfelé a Tamáshegy bokrai közt, tele tüdővel 5442 10| fiatalság többet járt a ránk–tamási fürdőbe, mint a hivatalba, 5443 4| teljes nevét Gerence–Szent–Tamásnak írják s a lakosság összes 5444 2| jó barát elérzékenyülten támaszkodott az ezüstös üveggömböknek, 5445 10| hangosan foglalnak helyet a támlásszékeken, a várható szellemi élvezet 5446 6| hogy újabb adományokkal is támogathatom nemesszívü egyesületüket.”~ ~ 5447 8| dacára, sem élt az axiómák tanácsai szerint. Ez alkalommal ugyanis 5448 8| bölcseket, az olvasókönyvek tanácsait s érthetetlen gyűlölettel 5449 5| bolondság... De mégis azt tanácsolom önnek, hogy Sámuelt ne vonja 5450 13| termeibe, míg felséges anyja tanácstalanul járt föl–alá, hogy a fia 5451 6| Isten tudja, mit beszéltek tánc közben, de Zsuzska másnap 5452 4| gondolj vissza a kolostorbeli táncestélyre, a nagyságos névestéjének 5453 3| érdemelt szerencséje volt a tánciskolában, a barátaim hugainál és 5454 14| vezérigazgatójához, aki egy Margitszigeti táncmulatság alkalmával halálosan beleszeretett. 5455 8| eddig csak zsúrozó vagy táncoló asszonyokat látott, egy 5456 8| novemberi pikniken vele táncolt - és most sírni szeretett 5457 6| szőke Sárosdy Zsuzskával táncolta a kotillont. Az Isten tudja, 5458 5| fölött...~ ~Valahányszor a tanítási órák végük felé közeledtek 5459 5| és tizenötéves leányokat taníthatnék a természettanra...~ ~Kilenc 5460 5| csak kezet a jövendőbeli tanítódnak!~ ~Samu helyzete jobbra 5461 14| regényeit felolvasta... és tanítói komolysággal oktatott az 5462 3| kérdeztem Pusztay úrtól, a tanítómtól:~ ~- Hát Burkus, a mi házőrző 5463 5| magához hivatta az öreg tanítót és így szólott hozzá:~ ~- 5464 5| ragyogó lakásban és a szőke tanítványom zongorázását, hallgathatnám! 5465 2| volt?~ ~- Akaratlanul is tanuja voltam a tête–à–tête–nek.~ ~ 5466 1| a Német egyik diákkori tanyáján. Talán kávéházba is benéznek, 5467 5| folyosóján belül ütötte föl tanyáját és széles, világos angol 5468 3| mélyen aludt körülöttem, s a tanyákról behallatszott hozzám a kutyák 5469 8| szórakozottan babrált a tányérján.~ ~- Szép dolog a huszárság, - 5470 6| le a pénzt és vigye ki a tányérokat. Azt hiszem, látja, hogy 5471 7| ő szemérmetesen, gyöngéd tapintattal sietett el kéglizni a polgári 5472 14| kamáslijával tetszése szerint taposhatta a Sós úr hevülékeny szívét. 5473 15| egykor a Kinizsi paripája taposta. Mikor az omladékhoz közel 5474 10| művész a lelkes közönség tapsaival fűszerezheti sótalan kenyerét. 5475 2| Fegyverkovácsból és Bossányi lelkesedve tapsolt:~ ~- Nagy ember ez a Verdi, - 5476 10| a jubileumát megülte. A tárca, hangulatos bevezetés után, 5477 10| Pataky János a helyi lap tárcájában ismét teljes szövegében 5478 3| foglalkoztak objektivebben ezzel a tárggyal, mint én, a tizennyolc éves 5479 14| nélkül elrohant, - este pedig targoncást küldött az ott hagyott holmijáért. 5480 12| romjait tekintélyes számban tarkították a homályos eredetü tollpihék. 5481 13| töltötted, hogy egy csomag tarokkártyát pingálj... A világi hiúság 5482 8| tételei tartanak vissza a társadalomtól és az élettől... A fenséges 5483 14| aki utóbb belemelegedett a társalgásba, teázás közben elmesélte 5484 6| A nábob a veje és leánya társaságában fogadta a megjelent urakat 5485 2| alatt jóformán a szinészek társaságát bujta. Úgy látszik, komolyan 5486 3| Amikor a színházból, a társaságból hazatértem, sokszor hajnalig 5487 12| most nyájasan mutatta be a társaságnak a télikabát ismeretlen tulajdonosát.~ ~- 5488 15| ott voltunk a kiránduló társaságnál, amely Katát szemtelen éljenzéssel 5489 4| velem a szakácskönyvből s a társaságomban jóformán alig fordul meg 5490 5| úrnak, aki atyja cégébe társul állt, örök hűséget esküdött, 5491 10| Pataky Róza asszony, a társulat primadonnája.~ ~Kikeresték 5492 10| délutánonként a kávéházban. Az egész társulatot a kegyetlen nyomor polipkarjai 5493 4| kell, néha felolvasásokat tartatnak velem a szakácskönyvből 5494 4| hogy nem haragszik?~ ~- Nem tartom önt méltónak arra, hogy 5495 7| amelyben a boros poharat tartotta, hirtelen remegni kezdett, - 5496 4| állomásokon hosszas szüneteket tartottunk, s amikor az ablakon kitekintettem, 5497 8| költői igazságszolgáltatásnak tartozom azzal a kijelentéssel, hogy 5498 7| fulladozva. Mert ő valóban nem tartozott ama hősök közé, akik a hűtelen 5499 1| mindannyian... De jó, nem tartóztatlak a barátodtól. Hanem kettőkor 5500 8| komoly hivatalos órákat tartson, hogy öregségére takarékpénztári 5501 9| tényleges pénzmaradvány közt tátongott. Csernáné visszafojtott 5502 11| kerek nyaka tündöklőbb a Tátra havánál. Fehér volt és kívánatos, 5503 4| tizennyolcesztendős leányka, aki az idei tavasszal került ki az angol kisasszonyok 5504 14| II.~ ~Már tavasz felé járt, közgyűlés előtt, - 5505 15| szép asszony már illedelmes távolban állt az udvarlójától... 5506 12| büszke, emelt fővel való távozást jelentette most, holott 5507 13| A király intett, hogy távozhat s tekintetével Lázsiás herceghez 5508 13| váltotta föl a trónus előtt a távozó főlovászmestert.~ ~- Te 5509 1| mulat...~ ~A doktor, mikor távozóban kezet csókolt, elszántan 5510 8| hadsegéd csak késő délután távozott s mikor Ádám elindult a 5511 4| volna, ahol a kisasszonyok távozta után rendesen megeredt a 5512 15| pázsitra (még fagylalt és tea is akadt másfélezer méternyire 5513 2| burkolta hamvasszőke haját, tearózsáit a derekára tűzte. Mosolyogva 5514 14| vasárnap délben ibolyát és tearózsát hozott a kisleánynak... 5515 14| belemelegedett a társalgásba, teázás közben elmesélte az utóbbi 5516 4| betöltötted mellettem a titkári teendőket, nagyon is tudod: mennyire 5517 2| hamisíttatlan egyiptomi. Tegnapelőtt jöttek, egyenesen a pyramisok 5518 3| elhatározásomat érthetővé tegyem...~ ~Már hatéves koromban 5519 1| sem mer kockáztatni értem? Tegyük föl, hogy ez csak bolondos 5520 3| panaszkodhatom, hiszen kétezer holdas tehermentes birtokom van, Budapesten 5521 8| gondol, - mondta, - nem tehetem, hogy ilyen durva módon 5522 13| Ezt a koronás, gyönge, tehetetlen gyermeket szeretné Elfrida 5523 2| haza. Ha egyedül lesz, azt teheti, ami magának tetszik.~ ~- 5524 15| meg, hogy susog azzal a tejfelesszáju suhanccal, aki az oldala 5525 13| Szerelmes vagyok, mint egy tejfölösszáju siheder - és meg fogok halni 5526 11| akar, valami holdvilágos, tejhabszerü állapotot, valami... de 5527 1| lapátszakállu úr is bámulva tekint rám, s a szépasszony így 5528 6| előtt se örvendett túlságos tekintélynek, nem egyszer olyan fogások 5529 13| intett, hogy távozhat s tekintetével Lázsiás herceghez fordult, 5530 9| Az asszony álmodozva tekintett a levegőbe, mintha ama tündérmesék 5531 14| leányok is családtagnak tekintették fiatal földijüket és Sós 5532 6| pályázott arra, hogy Pitt–tel megnyeri a derbit, - az 5533 13| bánatában, ha egy nap - már tél volt és hó borította a székváros 5534 5| üdvözlésükre nem érkezik négyszáz telegram, a világ minden tájékáról.~ ~ 5535 6| hogy semmibe se vegyék, telehintette paprikával a levesét, aztán 5536 15| egyik admirális (Csepely telekkönyvvezető) több izben belefújt a havasi 5537 6| barátaikkal a lóversenyre, télen villát béreltek a Riviérán, 5538 2| Ismét az asztal köré telepedtek, s most Bossányi hozatott 5539 6| Gyoroky egész nap a trainer–telepeken futkosott s komolyan pályázott 5540 9| Még most is a negyedéves télibundájában járt, s két év óta jóformán 5541 3| földön a kötelességüket teljesítették.~ ~A tanító gyönyörködve 5542 8| levelezések hangulatát... Mikor a templom színes mécseit, a szobrok 5543 4| a kivitelre - e szigoru, templomszerü környezetben - természetesen 5544 14| garniturából már kibújt a tengeri–fű), hanem a ház legidősebb 5545 15| fölött) s az egyik balatoni tengernagy hangos kürtszóval hívta 5546 2| minden gentleman így tenne!...~ ~Megittak még egynéhány 5547 8| volna csuda, ha bolondot tennék, mikor az uram nem szeret...~ ~- 5548 1| nem lesz gyáva. Meg kell tennie, mert különben nem beszél 5549 12| történeteket, de viszont Tennyson Alfréd, az angol udvari 5550 7| hallgat, rögtön odavágom a ténsasszonyhoz ezt a cirokseprőt!~ ~Szalóky 5551 8| nagynéni végighallgatván a tényállást, megsimogatta a Klárika 5552 5| kesztyűs kezét a Samu erős tenyerébe és így szólott hozzá megindultan:~ ~- 5553 9| tételek végösszege és a tényleges pénzmaradvány közt tátongott. 5554 12| mindenből le tudott vonni valami teoriát, így szólott a cigarettázó 5555 12| Utóbb pedig óvatosan lyukat téptem a Times kemény papirján 5556 1| Reggeltől–estig együtt téptük a ruhánkat, míg Bandi az 5557 6| nem hagyta meg, hogy mikor tér haza?~ ~- Nem, nagyságos 5558 5| együtt ebédeltek, a villa teraszáról együtt nézték a sétálókat. 5559 1| vacsorázni!~ ~Német egyik térdét a másikra vetette és rágyujtott 5560 12| voltaképpen selyemcipellőt és térdig érő harisnyákat hordanának. 5561 11| petróleumlámpa alatt, egyszerüen térdreborultál volna előttem. Naca bizonyos 5562 1| Vigadóba. A nagy márványos terem zsúfolva volt, az ezerkarú 5563 9| egyszerre hiú és szívtelen teremtéssé lett, amikor arról volt 5564 1| City előkelő bankárnéit egy teremtett lélek sem ismeri, s együtt 5565 6| Sárosdy Jánost jókedvében teremtette a magyarok Istene; a kamarás 5566 12| Milyen éjszaka volt ez, édes teremtőm! Két napja nem ettem és 5567 14| Lassankint végre kitudódott, hogy Terényi hónapok óta formálisan üldözte 5568 14| Heinrich megrémülve.~ ~- Hát Terényiről, a levelező–osztály főnökéről... 5569 14| Salamont, az igazgatót, Terényit, a levelező–osztály főnökét, 5570 8| junius közepén ébredt föl: a Teréz–körut egy második emeleti 5571 5| egyedül ment haza a keskeny terézvárosi utcákon át, ha a kis boltokban 5572 4| mintha a dolog nagyon is a terhemre volna, holott a valóságban - 5573 13| viszonyok súlyos bonyodalmakkal terhesek, a horizonton nehéz fellegek 5574 4| vendégszobában végre nyugalomra térhettem, sokáig szemembe tünt a 5575 5| egy délelőtt az Erzsébet–téri kioszk előtt egy cilinderes 5576 15| kacérkodva dültek hátra a földre terített plaideken, csak Gyurkáné 5577 9| pohár hidegvíz magamhoz térített... Most se tudom, hogyan 5578 5| egész lakodalmi asztalt terítettek. Ilyenkor énekeltek, keringőt 5579 4| csunya indiszkrécióval, egész terjedelmében kinyomattatok.~ ~ “Kedves 5580 10| petróleum különös illata terjeng...~ ~A kulisszák mögött 5581 13| mikor esténként fényes termében nyugovóra tért, szívesen 5582 3| túlvilág, hát egyszerre ott termek benne. És ha nincs?~ ~Ej, 5583 12| mondok: hogy a szellemi termékek minőségébe is belejátszik 5584 1| egy vörös abroszos nagy termen keresztül, ahol lerchenfeldi 5585 5| jó magaviselet, a kellő természettani ismeretek nélkül? E hiány 5586 5| leányokat taníthatnék a természettanra...~ ~Kilenc év nem nagy 5587 5| magaviseletü, de nem tudja a természettant. Pedig mit ér a szépség 5588 3| lapozgattam a világhírü természettudósok műveiben. Melyiknek van 5589 8| fehér fátyol végigomlott a termetén és mellette egy frakkos 5590 2| baktatott tova a villák felé. A terrászon alig égett már néhány lámpa.~ ~ 5591 6| galoppokra. Néha csak ebéd után tértek haza, néha váratlanul Bécsbe 5592 1| szerelmi viszony...~ ~A terv igen jól sikerült, a szobaleány 5593 1| szólott:~ ~- Hallja, van egy tervem. De csak úgy, ha nem lesz 5594 12| hangulatban ittuk meg a testvér–kelyhet.~ ~A kávéház lassanként 5595 12| súgta halkan, - osszuk meg testvériesen a talált pénzösszeget.~ ~- 5596 2| lelkesedve.~ ~Megitták a testvérpoharat, csókolóztak. Bossányi megölelte 5597 3| biztosítlak, hogy nem jól teszed, hiszen nem vagyok én sajnálatra 5598 12| mondanom sem kell, de kettőt teszek egy ellen, hogy mindig krizantémumot 5599 8| deklamálta - a stratégia fontos tételei tartanak vissza a társadalomtól 5600 9| krajcárnyi különbözetről, mely a tételek végösszege és a tényleges 5601 9| mindenesleánnyal számolta el a piaci tételeket. A tárgyalás meglehetősen 5602 1| mintha így szólt volna: “Tetszel nekem!” Hej, fiúk, ha nem 5603 2| dörmögte Bossányi, - a tettek ideje elérkezett!~ ~Nagynehezen 5604 3| hogy bolond voltam s hogy a tettemet pillanatnyi elmezavarban 5605 10| gondolom, hogy a spájzba tettük, mikor eljöttünk, - mondotta 5606 3| eddigi életemen, - nagyon téved. Nem búsulok, nem gondolkodom, 5607 5| esernyőáruló nénihez csak elvétve tévedt be egy–egy komoly szándéku 5608 13| évet töltött el könyvei és thékái között.~ ~- Tudós férfiu, - 5609 13| kezét.~ ~- Ha Felséged a Themistokles korában élt volna, - szólott 5610 2| dobjuk sutba az úr cimet. Ti sem vagytok különb legények, 5611 10| borotválatlanul játszotta el Tiborcot és a párizsi rongyszedőt... 5612 11| Mikor a megtisztelés ellen tiltakozni próbáltam, ismét esengve 5613 12| óvatosan lyukat téptem a Times kemény papirján és míg látszólag 5614 11| egy ujdonatúj alizarinos tintakorsót.~ ~- Itt van, - mondta - 5615 11| remeg minden tagom, ha a tintára vagy a papirosra nézek. 5616 11| hatéves korod óta egyre a tintát nyalod, - bizony Isten, 5617 11| mondta - talán ennyi tintával beéred.~ ~- Hát micsoda 5618 6| búcsúzás nélkül lerándultak a tiszaháti birtokukra. Az öreg emberrel 5619 3| Nem tudom, meg fogja–e tisztán érteni öngyilkosságom okát, - 5620 8| sorsa egyedül a rézkilincsek tisztaságától függne... És Ádám egy lomha 5621 10| asztalára.~ ~- Mi lesz a tiszteletajándékkal, - kérdezte búsan a vén 5622 12| krajcárig elvertük művem egész tiszteletdíját...~ ~Croce úr mosolyogva 5623 4| kastélyukban töltöttem, ahol a tiszteletemre nagyszerü vacsorát csaptak, 5624 6| képviselőkből álló küldöttség tisztelgett a Sárosdy–palota szalonjában. 5625 14| nyujtotta az igazgatónak, majd tisztesen helyet foglalt az ebédlő 5626 6| annyi se marad, amennyiből tisztességesen eltemettethetjük...~ ~A 5627 2| szavamra, tetszik nekem!~ ~A tisztnek támadt most egy ideája.~ ~- 5628 8| hogy a rézcsapot smirglivel tisztogatják, hogy reggel hét órakor 5629 14| Kilenckor ide fog jönni egyik tisztviselőnk, hogy a mérleg összeállításában 5630 14| Hogy hívják azt a tisztviselőt? - kérdezte Erzsike asszony 5631 15| feleségének egy fiatal uriemberrel titkai vannak.~ ~- Igaz is, - mondta 5632 4| meghittségével mondtuk el egymásnak a titkainkat.~ ~A péti hegyek közt félénken 5633 14| napon így szólott az elnöki titkárhoz:~ ~- Estére hozza, föl az 5634 4| betöltötted mellettem a titkári teendőket, nagyon is tudod: 5635 14| Biztatóan mosolygott az elnöki titkárra és utóbb barátságosan megkérdezte 5636 10| félre Csapót, a színházi titkárt.~ ~- Hallja az úr, - mondta 5637 8| Mondja meg őszintén a titkát... gondolja, hogy egy bizalmas 5638 4| felesége a kocsissal beszélt, titkolózva súgta a fülembe:~ ~- Remélem, 5639 15| szemmel hallgatta a sok titkot, amit a fiatalember a fülébe 5640 8| Dehogy; nincs maga előtt titkunk...~ ~Rátértek a szentjánosi 5641 3| fog hullani a lepel a nagy titokról, - szavamra mondom, táncolni 5642 13| I.~ ~XIX. Tivadarral, a hatalmas schwarzwaldi 5643 5| baktatását, a kávémérésben tivornyázó bérkocsisok énekét. Úgy 5644 10| vakáció örömei izgatták. A tizenhattagu színtársulat egy jószívü 5645 11| évenként. A kis Anica akkor egy tizenhét esztendős kárpáti tündér 5646 9| gyümölcsözőleg a takarékba... Tizennégyezer korona - és egyetlen fillérnyi 5647 14| Erzsike kisasszony. Erzsike a tizennyolcadik évében járt, zongorajátékával 5648 4| kis unokahugom, egy eleven tizennyolcesztendős leányka, aki az idei tavasszal 5649 5| partie volt, ügyvédi irodája tizennyolcezer forintot jövedelmezett évenkint, 5650 14| kisasszony szüleinél - a tizennyolcforintos udvari szobában - lakott 5651 5| egyszer napokat ehetném és tizenötéves leányokat taníthatnék a 5652 8| hogy a pacsirta is csak tízfelé ébred, elkeseredve hagyta 5653 14| oly boldoggá, mint az a tízkrajcáros ibolya...~ ~- E szerint 5654 9| egészen egyedül élt, mert a toalettjei nem igen voltak alkalmasak 5655 10| varrókisasszony, aki a direktorné toalettjeit igazítja - Schafarik úr 5656 9| Partichné ékszerei se kerültek többe mindössze hatezer koronánál.~ ~- 5657 10| megtelik valahogy, de a többiről szomoruan merednek föl a 5658 1| Gyorsan megbeszélték a többit. A szobaleány a mamához 5659 8| délelőttöt verejtékes munkában tölteni - mindezekről szentül azt 5660 10| a jegyszedői méltóságot tölti be, szorgoskodva föl s alá 5661 8| batárban...~ ~Klárika álomban töltötte el azt a hat hetet, mely 5662 13| háromnegyed részét azzal töltötted, hogy egy csomag tarokkártyát 5663 8| hogy az ember a párnák közt töltse az ifjúságát?... A pacsirta 5664 5| mert az engem illet meg a tömegből. Talán segítségemre lehet, 5665 5| A tömeggondnok.~ ~Samu, mint elsőéves jogász, 5666 8| harangjátékokat, a dómokat, töméntelen vasúti kocsi ablakából merengtek 5667 8| szobrok aranyos diadémját, a tömjénfüstös atmoszférát elhagyta, mikor 5668 5| hozzám, az ő nagy kegyelmével tönkre juttatná a Margit atyját. 5669 14| selyemszalagokat árult, tönkretette az oktalan konkurencia, 5670 13| találjon. De hiába volt minden töprengése és búbánata, hiába a könyörgés, 5671 3| csillagok ragyogtak... Addig töprengtem, addig gondolkodtam, addig 5672 4| mintha még mindig a fölött töprenkednék: nem volna–e okosabb dolog 5673 3| húsz esztendővel tovább törjük magunkat egy jó ebédért 5674 13| száz világszép hercegné törné magát egyetlen csókjáért...~ ~ 5675 11| de meg én, ha kerékbe törnek, sem tudnék leírni egyetlen 5676 10| a többivel pedig nem törődik...~ ~Csapó tehát kinyomatta 5677 10| jubileumát? Azt hiszi, hogy törődnek ezek a maga színészkedésével?~ ~- 5678 10| Ebugattát, hogy az ördögbe ne törődnének... Minden igaz magyar ember 5679 8| Klárika, aki egy idő óta búsan törölgette a kredencet és a szalonasztalt, 5680 13| a kristály ezer darabra törött szét) és rekedten, magánkívül 5681 15| diadalmas csatáira. A romokat törpefenyők és mogyoróbokrok szegélyezték; 5682 13| ekkor keserves könnyekbe tört ki, anyja keblére borult, 5683 3| én a legfurcsább dolgokon törtem a fejemet: mi az oka annak, 5684 12| ez a Clairette–keringő története.~ ~Kertész doktor, aki annak 5685 6| munkát, amikor az alapítvány történetével megismertetem önöket.~ ~*~ ~ 5686 8| bezárt ablakon keresztül...~ ~Történetünk elején azt mondtuk: Ádám 5687 12| élvezetből. Végre is mi történhetik velem? Iszom egy forró kávét 5688 15| arcába (nagy egek, mi fog itt történni a következő pillanatban!), 5689 13| valaha az ég és a föld között történtek...~ ~XIX. Tivadar bosszúsan 5690 4| azzal telik az idő, hogy törülgetnem, gazdasszonykodnom kell, 5691 4| római katolikus és 9 a Mózes törvényét követi. Hogy a kis leány 5692 13| Gärtnerius mester fejetlen törzse lassan porladt az útszéli 5693 13| fejét elválasztottátok a törzsétől...~ ~- Az igazságot ölöd 5694 13| aranyos tokot vett ki a tógája zsebéből, óvatosan fölnyitotta 5695 1| alacsony sanda fiatalember, tollas stájer kalapban, rövid loden– 5696 11| diópálinkából, majd kezembe vettem a tollat. Nem kenyerem a dicsekvés, 5697 7| lépett az udvarba, mikor a tollnokné ezt kiáltotta a feleségének:~ ~- 5698 7| folytatott a szomszédos rendőri tollnoknéval, s Szalóky épp akkor lépett 5699 12| tarkították a homályos eredetü tollpihék. Kertész doktor rémülten 5700 3| türelmetlen szerelmes, szinte tolni szeretném a vonatot, hogy 5701 12| vagy egy jótékony tündér tolta–e a lábamhoz, nem tudom. 5702 2| hotel–kapunál elbúcsúzott tőlük a direktor.~ ~- Szervusz, 5703 7| sírással dadogta:~ ~- Mit akar tőlünk, mit akar, mit akarhat? 5704 9| Jó asszony vagyok, de a tolvaj cselédet nem tűröm... Két 5705 2| egy tolakodó udvarlóval, a tópart felől megloccsant a sötét 5706 2| karonfogva járt vele a sötét tóparton. Egy gazdag játékgyáros 5707 4| mosollyal mutatta be:~ ~- Topolyi György, a férjem.~ ~A nyomorult, 5708 13| kibocsátották, akaratosan toppantott egyet a selyemcipellőjével 5709 2| park homokos útjain a hotel tóra néző ablakai felé. A hófehér 5710 7| hogy a legelső falat a torkán akad; de az ebéd szerencsésen 5711 2| közül egy–egy nyaraló karcsu tornya, az erkély, az emeleti terasz. 5712 2| a fürdői hajdu baktatott tova a villák felé. A terrászon 5713 9| leányt.~ ~- Szaladjon le a trafikba és hozzon öt darab regalitászt... 5714 9| minap a Hársfa–utcai kis trafikban vettem... Mérges voltál, 5715 8| mint annyi ötfelvonásos tragédiában, itt is nagy erkölcsi ellentétet 5716 6| idején Gyoroky egész nap a trainer–telepeken futkosott s komolyan 5717 14| feleségül kérés azonban csak tréfa volt... én legalább sohse 5718 1| legnagyobb botrány lehet a tréfából.~ ~Freywaldné felállott.~ ~- 5719 1| akinek mindig volt egy tréfája és vidám megjegyzése készletben, 5720 6| az öreg nagyságos úr csak tréfál...~ ~A kamarás, aki mindeddig 5721 6| valami éretlen gyerekkel tréfálkozik.~ ~- Öregem, ne mérgelődjék, 5722 14| Esküszöm, hogy nem tréfálok, amikor ezt mondom... Agyonlőném 5723 6| feketekabátos szónokok tremolázó hangon jelentették ki, hogy 5724 2| úszóház fölött himbálózott a trikolór. Az áttetsző fák közt, a 5725 13| helyet foglalt az aranyos trónszéken - egymásután megjelentek 5726 13| egyszerűen közelebb lépett a trónszékhez, miközben ráncos homlokát 5727 13| láthatatlan erő leemeli az aranyos trónszékről s odahelyezi a hajlongó 5728 13| egymásután bevonulnak a trónterembe; Hoys–Hopp gróf, Lázsiás 5729 13| XIX. Tivadar bevonult a tróntermébe, behívatta Hoys–Hopp grófot, 5730 13| léptekkel váltotta föl a trónus előtt a távozó főlovászmestert.~ ~- 5731 13| egy pillantást vetett a trónusra, s ime: saját magát látta 5732 13| magánkívül a király.~ ~Leugrott a trónusról, selyemcipellőjével összetaposta 5733 7| elcserélni a nagyvárosi tucatpozicióval. Szalóky, míg a szőnyeges 5734 11| Hiszen olyan szépen tud írni, és most már ő is megismerné, 5735 6| kezet vele s félvállról tudakozódott az egészsége után. Sárosdy 5736 3| írásaiba, kimeredt szemmel, a tudás vágyától remegve lapozgattam 5737 3| ballagtam odább, abban a tudatban, hogy a világon még ezer 5738 13| A levélben kétségbeesve tudatta felséges barátjával, hogy 5739 1| ember, - dörmögte, - nem is tudattad velem, hogy megnősülsz... 5740 13| szólott az udvarmesterhez:~ ~- Tudd meg, hogy Joannes Franciscus 5741 12| meredtem a kávéház padlójára. Tudják–e, mi feküdt ott, alig két 5742 3| forrásokból fakad, azt mindnyájan tudjuk. A nyomor, a szerelmi boldogtalanság, 5743 6| megmutatom, hogy én is föl tudlak dühösíteni benneteket...~ ~ 5744 4| valakit egyáltalán szeretni tudna: úgy nálam a világegyetem 5745 13| sarokba állított:~ ~- Ha tudnád, felséges anyám, hogy mennyire 5746 3| érte, hogy az állatok nem tudnak beszélni, s hogy a szakácsné 5747 8| Nem engedem, nem szabad tudnia... Vagy bízik bennem vagy 5748 3| rólam, hogy kiváncsi és tudnivágyó gyermek vagyok. Nemcsak 5749 4| vizsgálódást.~ ~- Ha szabad tudnom, kihez van szerencsém?~ ~ 5750 8| pózba vágta magát.~ ~- A tudomány, - deklamálta - a stratégia 5751 5| fogod Margitot a reális tudományokban. Nos, leányom, nyujts csak 5752 13| állok én a műveltséggel és a tudományokkal?~ ~Joannes rhetor jó darabig 5753 5| hogy Sámuelt ne vonja el a tudományos pályától.~ ~Kinek nincs 5754 13| az ország bölcseihez és tudósaihoz intézett, XIX. Tivadar talán 5755 3| analitikusai, a világhírü tudósok se foglalkoztak objektivebben 5756 13| meggyőződéssel dörmögte:~ ~- Annyit tudsz, mint a hírneves Galenus, 5757 2| külső részén, ezer és ezer tücsök ciripelt altatólag a gyönyörü 5758 3| vannak, a gyomrom jó, s a tüdőm négycsillagos, vagyis elsőrendü 5759 15| Tamáshegy bokrai közt, tele tüdővel szíva magamba a pompás levegőt, 5760 6| utcában s a vasrácsos kapu tükörüvege elé borotvált képü portást 5761 9| tekintett a levegőbe, mintha ama tündérmesék egyikét látná, amelyekkel 5762 11| lépjek én ebbe a különös Tündérországba? Apát, anyát nem kérdezhetem 5763 13| kitűnik?~ ~- Az erények tündöklő mintája vagy! - deklamálta 5764 11| csillogott ki, arca, kerek nyaka tündöklőbb a Tátra havánál. Fehér volt 5765 4| melyek kialvó csillagokként tüntek föl a köd összefolyó szürkeségében. 5766 13| gyöngének, ilyen nyimnyámnak tünteti föl...~ ~A poroszlók most 5767 13| hibáztatsz a pápaszemért? Nem én tüntettelek föl ilyennek, hanem csakugyan 5768 14| melyeken Sós úr legendás türelemmel benzinezte otthon megvedlett 5769 3| ilyenformán vagyok, mint a türelmetlen szerelmes, szinte tolni 5770 13| remegtek az izgatottságtól és a türelmetlenség emésztő lázával kiáltotta 5771 6| simogatta meg az öregember tüskés állát.~ ~- Mi, apuskám, 5772 10| sokszor csak a hat önkéntes tüzoltó nézte végig a szomorú előadást. 5773 15| Álmodozó kis bolond, aki tulajdonképpen minden rosszaságtól irtózik. 5774 13| mint a többi, mert van egy tulajdonsága, ami egy egész kincsesháznál 5775 9| Mikor a mámor első rohamán túlestek, Cserna becsöngette a mindenes 5776 6| szakács előtt se örvendett túlságos tekintélynek, nem egyszer 5777 2| fiacskám, - szólt, - nehogy túlságosan megöld!~ ~Szótlanul haladtak 5778 3| revolverem ravaszán - s ha van túlvilág, hát egyszerre ott termek 5779 8| Ebben azonban volt némi túlzás, mert Ádám, a kilencórai 5780 6| A kifakadás nem volt túlzott, mert Sárosdy közel kétszázezer 5781 14| Heinrichné mondotta hosszasabb tűnődés után:~ ~- Kár volt... talán 5782 1| kisebb arányu loden-kabát tűnt elő s ragyogó szemekkel 5783 15| csak Gyurkáné meg a hadnagy tűntek el valahol a titokzatosan 5784 15| észrevegye? Ha szereti, hogy tűrheti el, hogy egy idegen férfi 5785 1| A kocsis kezét szeliden tuszkolta el:~ ~- Hagyd Miska, jobban 5786 1| van.~ ~Német a gomblyukába tűzött egy fehér szegfűt s öt előtt 5787 10| Félhét. Az önkéntes tűzoltók erős léptekkel robognak 5788 14| kisleánynak... És Erzsike kebelére tűzvén a harmatos virágot, hóbortosan 5789 3| leöli a konyhában a szegény tyúkot, azért, hogy mindenkinek 5790 7| Szalóky épp akkor lépett az udvarba, mikor a tollnokné ezt kiáltotta 5791 13| emberekkel nem igen szokott udvariaskodni.~ ~A jött–ment vendég; nem 5792 8| olyan asszonyra, aki urát az udvarlóira figyelmeztette volna. Ádám 5793 12| kokett leány, aki mindakét udvarlóját számon tartja. Mit tegyek, 5794 15| illedelmes távolban állt az udvarlójától... Gál közömbös arccal beszélt 5795 13| elbocsátotta az alázatos udvarlókat, szemét könnyek borították 5796 2| küszködtek egy–egy tolakodó udvarlóval, a tópart felől megloccsant 5797 13| behívatta Hoys–Hopp grófot, az udvarmesterét és harsányan így szólott 5798 13| harsányan így szólott az udvarmesterhez:~ ~- Tudd meg, hogy Joannes 5799 13| jelentkezik Hoys–Hopp grófnál, az udvarmesternél.~ ~- Mit kíván ön, öreg 5800 13| magához Hoys–Hopp grófot, az udvarmestert.~ ~- Hív szolgám, - szólott 5801 13| udvarmester, Lázsiás herceg, az udvarnagy, Gránát báró, az udvari 5802 13| fordult, a selyembe öltözött udvarnagyhoz:~ ~- Mondjad meg igaz lelkedre: 5803 8| mivel a fenség az olasz udvarnál vizitel, elhagyatva szalmaözvegykedik 5804 4| nőtlen ember arroganciájával udvarol? Sőt szerelmet vall, s ábrándos 5805 12| maga is szépasszonyoknak udvaroljon egy tükrös, parkettes teremben. 5806 15| már, hogy miért tűröm, ha udvarolnak neki? De most jó lesz sietni, 5807 15| matrózsipkás urak komoly arccal udvaroltak a mamáknak, a doktor és 5808 3| akinek éveken át hiába udvaroltam... Húsz perc mulva le fog 5809 8| Legénykoromban együtt udvaroltunk az asszonyoknak a balatonfüredi 5810 3| hancuroztak a szederfás udvaron, én a legfurcsább dolgokon 5811 13| s odahelyezi a hajlongó udvaroncok közé, akik mindnyájan hódolattal 5812 1| kékruhás kivilágított az udvarra a petróleumlámpással.~ ~ 5813 13| csődítsd ide haladék nélkül az udvartartást... Hátha akad köztük egy 5814 8| érkezik Budapestre az olasz udvartól... Ő fensége távirati úton 5815 14| mint az életemet, mint az üdvösségemet...~ ~És miközben Salamon 5816 11| szemlesütve köszönte meg az üdvözlésemet, majd kérőleg emelte rám 5817 5| esketik fényes segédlettel és üdvözlésükre nem érkezik négyszáz telegram, 5818 4| borzas községi segédjegyző - üdvözlő küldöttséggel fogadnak. 5819 1| embertömegen át, nyájasan üdvözlöm, de az édes asszony büszkén 5820 11| prokuristául az összes szerelmi ügyeiben. Ha láttad volna, micsoda 5821 7| mondta, - ha maga is arra ügyelne inkább, hogy a felesége 5822 4| a csatlakozó vonalaknál ügyelni fog reám, nehogy más vonatba 5823 14| az esti lapot s gondosan ügyelt, hogy cipőcskéjének hegye 5824 12| Bizonyos tehát, hogy az ügyes - ember akár látatlanban 5825 14| valami gazdagabb rokona ügynöknek ajánlotta be egyik virágzó 5826 10| Hupka, a káptalan agglegény ügyvédje, két varrókisasszony, aki 5827 2| leányok, bóbiskoló urak üldögéltek. A hotel előtt csinos szobaleányok 5828 14| Terényi hónapok óta formálisan üldözte Sós urat, aki azonban távolról 5829 5| boldog volnék, ha örökké itt ülhetnék ebben a ragyogó lakásban 5830 10| este... Különben hányadszor üli meg most az ötvenéves jubileumát?~ ~- 5831 12| lármás társaságot.~ ~- Csak üljetek le, majd szép sorjában, 5832 5| Samuka, szervusz kis fiam... Üljön le és meséljen nekem valamit. 5833 12| föltevéssel merészen beléptem egy üllői–úti kávéházba, zsebemben 5834 2| reggeliztek, magam is ott ültem a verandán.~ ~- Hogyan, 5835 5| Néha, a könyvei fölött ülve, ekként álmodozott magában:~ ~- 5836 10| város lelkes falai közt ünnepelhetem.”~ ~A szerkesztő csillag 5837 10| színészt később lelkesen ünnepelték, Arad, Miskolc, Kecskemét, 5838 10| huszonháromszor nyujtottak föl az ünnepeltnek a zenekarból. A koszoru 5839 2| Balló ötvenéves jubileumát ünnepeltük.~ ~- Igen, - mondta rekedten 5840 8| nem beszélni róla ebben az ünnepies pillanatban! Mefisztó oltárhoz 5841 11| volt a sor, hogy egy nagyot üssek az asztalra.~ ~- Hogyan, 5842 11| kifejezésbe. Csodálatos szerelmi ütközetek folytak le a jegyesség két 5843 15| napernyőjével álmodozva ütögetett egy kénsárga farkasvirágot. 5844 1| ki fordul kifelé a nagy üvegajtó mögül? Egy hosszú, bolyhos 5845 13| Ez a pápaszem nem olyan üvegből készült, mint a többi, mert 5846 4| mellett gördült ki e dómszerű üvegboltok alól, bele a ködös, dérrel 5847 2| gömbölyü akácok alatt. A lámpa üvegburája körül virgonc szunyogok 5848 2| színesen csillant meg az üvegburás lámpa körül. A primadonna, 5849 5| utcának és a Nádor–utca egy üveges folyosóján belül ütötte 5850 2| szállodással csevegett az üvegfal mellett, erőszakosan azt 5851 2| támaszkodott az ezüstös üveggömböknek, melyek a pázsitos virágágyakat 5852 4| igyekezve, hogy a homályos üvegtáblán egy kerek lyukat megszabadítsak 5853 10| zálogházból... a Steiner úr üzletéből... Előadás után én fogom 5854 1| a gázlámpák, az elegáns üzleteket zárták, a Lipótváros aranyos 5855 14| szóváltásokról, intrikákról és üzletekről, amelyeknek a híres bank 5856 12| helyzetben, hogy egy briliáns üzletet ajánljak fel önnek.~ ~- 5857 12| negyven krajcárt. Kitünő üzletre tesz szert, mert maga a 5858 3| behallatszott hozzám a kutyák ugatása, egyszerre csak hideg borzongott 5859 14| pirospozsgás arcocskája; többnyire ugrált és villásreggeli után kutatott, - 5860 12| másként!... Föl akartam ugrani, hogy a pénzdarabot észrevétlenül 5861 8| ház úrnője szélvészként ugrott föl most a dohányzószoba 5862 11| adótárnok volt Kubinban s ugyanegy házban lakott velünk, mikor 5863 12| önnél az aranyórámat, de ugyanezen véletlen folytán az aranyórám 5864 1| Vas Laci vagy, hazulról, ugye?~ ~Freywaldné zavar nélkül 5865 10| annyi pénzünk sincs, hogy Ujházi urat a vasútról behozhassuk... 5866 4| idegesen szorítottam meg az ujjai hegyét.~ ~- Igen, egy kissé 5867 11| Fitymálva csettintettem az ujjammal.~ ~- Ujjé, hiszen a kisujjamban 5868 15| szerelmesen, csókot intve az egyik ujjával), aztán eltünt a túlsó oldalra 5869 11| csettintettem az ujjammal.~ ~- Ujjé, hiszen a kisujjamban van 5870 6| koronát ajándékozott egy újonnan építendő lelencház céljaira. 5871 9| Bizonyos, hogy nem volt hiba az újságban?~ ~- Hogy bizonyos–e? Gondolhatod, 5872 5| szlavóniai vasúti gépész. Az ujságok kiírták a szerencsés nyerő 5873 12| egy darabig böngésztem az újságokat, de - egyszerre megállt 5874 4| fogod olvasni egyszer az újságokban, - még okvetetlen meggyilkolja.~ ~ 5875 3| követtem el. Ne higgyen az újságoknak és az idegdoktoroknak: sohase 5876 4| mosolygós fésülőnője, aki minden újságról referál ugyan, de alapjában 5877 12| szintén egy tekintélyes újságsánc mögött várta a következő 5878 4| közt arról, hogy ezt az unalmas egyformaságot valami izgató, 5879 3| kivételesen, a halálos unalom adja az emberek kezébe a 5880 8| régóta föltünik a lusta és unatkozó huszár... Egy huszár, aki 5881 4| Hófúvás.~ ~Az egyetlen kis unokahugom, egy eleven tizennyolcesztendős 5882 13| hatalmas uralkodó keblére, unottan így szólott, mikor királyi 5883 8| idegen, mint az ő drága uracskája ül mellette a batárban...~ ~ 5884 8| föltalálni az ő egyetlen uracskájában, néha könnyes szemmel gondolt 5885 8| némaságában:~ ~- Nem szeret az uracskám, nem szeret, nem szeret...~ ~ 5886 8| Féltékennyé kell tenni az uradat, meglátod, hogy kijön majd 5887 15| Pompás asszony, - szóltam az urához, aki az egyik süldőleánnyal 5888 6| társaságában fogadta a megjelent urakat s mialatt Laczffy gróf lendületes 5889 2| kiáltotta, - még két poharat az uraknak.~ ~A huszár lekötelezőleg 5890 13| Tivadar végignézett a hajlongó urakon és elszántan közelebb intette 5891 13| amelyet a schwarzwaldi uralkodóhoz intézett. A levélben kétségbeesve 5892 13| arra, hogy a schwarzwaldi uralkodót a vejének nevezheti, elszörnyedve 5893 13| a hatalmas schwarzwaldi uralkodóval egy napon különös baleset 5894 8| hogy mindent bevalljon az urának, de ekkor eszébe jutott 5895 11| behajtattunk a sárga, földszintes urasági kastély elé. Albert gondosan 5896 4| Kihez?~ ~- Ehhez az úrhoz, itt, ni!~ ~S megkapva az 5897 6| méltóságos úrtól, amiért úri házában illetlenül viselkedtem... 5898 7| fiatal, gazdag, szép, előkelő uriember. Minden asszony szerelmesen 5899 15| hadnagy, két matrózsipkás úriember, meg a leányok édesmamái. 5900 6| vele, hogy nem igen tartják úriembernek. Parvenü eredete föllázadt, 5901 15| a feleségének egy fiatal uriemberrel titkai vannak.~ ~- Igaz 5902 5| kioszk előtt egy cilinderes úrral találkozott, aki ismerősen 5903 15| megvárta a Kal József apát úrról elnevezett pihenőnél, s 5904 1| mellől s a háziruhája hosszú uszályát félrecsapta. Kissé félve 5905 13| horizonton nehéz fellegek úsznak, a kis leánya pedig egy 5906 15| velünk ebédelsz.~ ~Délben az uszodai hideg fürdő után, mikor 5907 2| kezdte a hajnali szellő, az úszóház fölött himbálózott a trikolór. 5908 13| király gyermek módjára kapott utána, de mielőtt a csodálatos 5909 14| Heinrich–család, s nagy utánjárással szerencsésen kiderítette 5910 2| primadonna meglobogtatta utánok a csipkekendőjét. A bonvivant 5911 1| bolondot. Mi volt ez, álmodtam? Utánuk siettem, még egyszer szembeálltam 5912 4| gőz hatalmas erejének. Az utasok kiszálltak a kupékból, a 5913 4| Ott.~ ~- Tehát egész nap utaznia kell?~ ~- Egész nap.~ ~- 5914 4| szerintük - egy magányosan utazó leánynak bizonyára nem volna 5915 4| keressz te itt, Nina?~ ~- Utazom Sopronmegyébe.~ ~- Csak 5916 1| délutáni vonattal Bécsbe utazott a konverzió ügyében; három 5917 6| néha váratlanul Bécsbe utaztak, majd búcsúzás nélkül lerándultak 5918 1| Helyben vagyunk.~ ~Az utcaajtó felől mentek be egy kicsiny 5919 1| úton, a Károly–körút széles utcáján át az ismerős lipótvárosi 5920 1| cégtáblái elmaradtak. A havas utcákat nem igen lehetett látni 5921 5| búcsút mondott a Hársfa–utcának és a Nádor–utca egy üveges 5922 1| lipótvárosi házak közé. A Zrínyi–utcánál Német sipolt a kocsi belsejében 5923 14| hagyta el mindörökre a fő–utcát. Heinrich urat valami gazdagabb 5924 14| téli sétákra... az Andrássy–uti köröndre, mely fehér fényben 5925 8| beszédeket mondtak, később utiruhában kihajtottak a budai vaspályához, 5926 4| örültem, hogy ilyen érdekes útitársam akadt. Ez a fiatalember 5927 4| itt, ni!~ ~S megkapva az útitársamat, szeretetreméltó mosollyal 5928 13| a hervadó park magányos útjait járták, gyáván gőgicsélni 5929 13| után egy kicsiny levélkével útnak indított.~ ~A levélben ez 5930 14| teázás közben elmesélte az utóbbi évek történetét: a szünetlen 5931 15| Mikor az egyik kanyarodónál utolértük Molnár Gyurkánét, kedvtelve 5932 14| kellett volna... hiszen utóvégre mégis csak a följebbvalója... 5933 13| törzse lassan porladt az útszéli árokban, amelybe a hóhérlegények 5934 13| ilyen gyalázatos játékot űzött... És félóra múlva okvetetlen 5935 15| csakugyan nem kapunk az uzsonnából...~ ~Pár perc múlva ott 5936 5| lehetnék valaha, hogy minden uzsonnakor a kávémba apríthatnék egy 5937 15| szobaleányok kicsomagolták az uzsonnakosarakat, a leányok az isteni kilátásban 5938 15| figyelmeztettem, hogy lekésünk az uzsonnáról.~ ~Gyurkáné is meglepetve 5939 15| félóra is eltelt, amikor az uzsonnát végre föltálalták a buja 5940 15| szobalányok a rögtönzött uzsonnával foglalatoskodtak, a társaság 5941 12| bizony Isten tudtam még vacsora előtt... Várjon csak a méltóságos 5942 10| korcsmáros is fölmondja a vacsorahitelt, mikor a direktor egy délelőtt 5943 8| Mord kedéllyel ette a vacsoráját, de később, a csemegénél, 5944 14| néha kipirulva jött haza, s vacsoraközben önérzetesen így szólott:~ ~- 5945 1| hogy Kuno is kettősben vacsorál ma Bécsben... Én egészen 5946 1| Akarod, hogy együtt vacsoráljunk?~ ~A doktor szemrehányásokat 5947 1| lélek sem ismeri, s együtt vacsorálnak meg valami apró korcsma 5948 11| ligeti korcsmában együtt vacsoráltunk, Gyuri úr elmesélte, hogy 5949 8| szalmaözvegykedik idehaza...~ ~A vacsoránál Klárika szórakozottan babrált 5950 8| kismosásról és nagymosásról, vacsorapénzről és vasárnapi kimenőkről 5951 1| estére valami kis korcsmába vacsorázni!~ ~Német egyik térdét a 5952 2| asztal mellett.~ ~A fürdői vacsorázó teraszon magyar nótákat 5953 1| kopott kabátos fiatalember vacsorázott, s egy kékruhás, fehérkötényes 5954 1| boldogan szólott:~ ~- Sohasem vacsoráztam ilyen jól...~ ~Német szivarra 5955 10| öltözőből a színpadra... A vad ember dühösen néz körül, 5956 1| megpillantván, a mátrai vadász oly színpadi kiáltással 5957 8| Rátértek a szentjánosi vadászatokra, de Ádám hirtelen abbanhagyta 5958 8| összehívjam s mivel Ádám régi vadászcimbora, bátor voltam tudtára adni 5959 11| szérü mellől, vagy a kis vadászkocsija bakjáról:~ ~- Hé, van–e 5960 6| egy éven át. A fiatalok vadászkocsin rándultak ki barátaikkal 5961 8| meg, hogy a szentjánosi vadásztársaságot összehívjam s mivel Ádám 5962 2| pénzt, mint egy lehullott vadgesztenyét. Az atyja kétségbe volt 5963 5| földszinten lévő kávémérést. És vádolják bár Samut a legprózaibb 5964 4| húzódott hozzám s fejébe vágva egy puha selyemsipkát, így 5965 13| hogy egy igazi férfi után vágyakozzék, ne az ilyen könnyekben 5966 3| kimeredt szemmel, a tudás vágyától remegve lapozgattam a világhírü 5967 5| nyolcszázezer forintnyi aktiv vagyon s a nagy, európai hírű bankcég 5968 6| szótlanul nézte a költekezést, a vagyona kibirta ezeket a kis érvágásokat, 5969 12| nekem négy krajcár az összes vagyonom.~ ~A festő hangosan kacagni 5970 10| adta, hogy Sz. Pataky János vagyonos gentry–családból származott 5971 2| sutba az úr cimet. Ti sem vagytok különb legények, mint jó 5972 5| nézte a kávémérés otromba vajas süteményeit, mint a kokett 5973 11| hiszen ennél Vörösmarty vagy Vajda Péter sem írta volna meg 5974 15| félrehúzta a kicsiny száját.~ ~- Vajjon nem történt–e valami baj 5975 15| kérdés járt a fejemben, vajon Gyurka nagy szamár–e? vagy 5976 10| érettségi vizsga láza és a vakáció örömei izgatták. A tizenhattagu 5977 11| leányok. Egy nyáron, ahogy vakációra hazatértem, az egész ház 5978 11| székvárostól, én pedig mint vakációzó diák, odahaza lebzseltem 5979 12| felhúzta a homlokát és zavartan vakargatta a fejebúbját.~ ~- Hogy is 5980 5| nemes ifju fölött...~ ~Valahányszor a tanítási órák végük felé 5981 12| kiadó segítségével előkeríti valahonnan Croce urat vagy az életrajzát. 5982 1| kocsival, s aztán kimennek valahova a józsefvárosi gyarmatokba, 5983 4| tett, hogy az esetben, ha valakit egyáltalán szeretni tudna: 5984 2| Ne oszoljunk el a világ valamennyi tája felé.~ ~Ismét az asztal 5985 12| fölösleges viselet s mi valamennyien egy nevetséges előitélet 5986 4| nem valami barátságos.~ ~Válasz helyett büszke közönnyel 5987 11| Harmadnap megjött az Anica válasza és Német direkt behajtatott 5988 15| csodálkozva.~ ~Gyurka nem válaszolhatott a kérdésemre, mert az öreg 5989 9| valami mázsás gorombasággal válaszoljon, mikor a konyhaajtó nagy 5990 12| Senki sem tudott a kérdésre válaszolni és Kertész doktor csökönyösen 5991 3| menyországba?~ ~- Nem, édes fiam, - válaszolta mosolyogva a tanító, aki 5992 5| fiából kereskedő vagy iparos válik. De Samu már gimnazista 5993 4| arroganciájával udvarol? Sőt szerelmet vall, s ábrándos szemforgatással 5994 15| hófehéren csillogott ki gyönyörü válla, míg karcsu dereka lomhán, 5995 12| szelídségével csusztatta le vállairól az impozáns téli mezt. Kertész 5996 12| dolog és az egyik ügyvéd vállalkozott rá, hogy a kiadó segítségével 5997 8| egy egész életre magára vállalt... Meg fogja–e érteni ezt 5998 11| Anica kiváncsian hajlott a vállamon át, én ilyeneket firkáltam 5999 15| szólhattam volna, Gyurka a vállamra tette a kezét.~ ~- Nem érted, 6000 2| nyájasan ütött a Bossányi vállára.~ ~- Ha gyilkossági szándékát 6001 3| munkáit, belemerültem a vallásalapítók írásaiba, kimeredt szemmel, 6002 3| második elemi osztályban, a vallási óra alatt, ezt kérdeztem 6003 3| mosollyal beszélnek minden vallásról, akik szigoru logikával 6004 5| kötényt viselt, amely a vállát is átfogta. Alster úr átölelte 6005 14| Heinrichék udvari szobájában. Valljuk meg őszintén: neki nem a 6006 3| Egy óra mulva, amikor e vallomásommal végeztem s búcsúlevelem 6007 5| egy csodálatosan himzett, vállon át hajló kötényke, melyet 6008 14| mikor legelőször szerelmet vallott?... Én az Ella kabátját 6009 4| majd csaknem könnyek közt vallotta meg, hogy szeret, most udvariasan 6010 11| episztoláit, s hetenkint hétszer vallottam szerelmet egy vöröshaju