IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Szomaházy István A ma krónikája Concordances (Hapax - words occurring once) |
Rész
6011 7| irnok fulladozva. Mert ő valóban nem tartozott ama hősök 6012 5| Úgy rémlett neki, hogy ő a valódi Odiot Maxime, mert az ő 6013 8| az ifjúság bolondítására valók... Míg odakünn elszántan 6014 1| egymást, annyi beszélni valónk van. Két óra előtt biztosan 6015 2| hajnali álmát aludta. Az üveg valósággal csillogott az ébredő nap 6016 12| hogy nagyon messze járok a valóságtól. Azt hiszem, fiatal ember, 6017 8| kis perszónát? Meg fogja–e valósítani leánykori álmait, melyek 6018 12| ezek a sorok állottak:~ ~“Valse de Clairette. Par Desirée 6019 9| drágaságokat készpénzre váltjuk be... Csak nem reflektálsz 6020 4| rendkívüli esemény fogja változatosabbá tenni? Oh, kedves Palim, 6021 15| hangon, mintha csak az imént váltunk volna el egymástól a rendes 6022 8| hagyta ott puha, hűséges vánkosait...~ ~Kilenckor kelni, pontosan 6023 5| E hiány pótlása te reád vár, fiam. Hétfőtől kezdve naponkint 6024 15| lesznek valahol a Kinizsi vára mellett...~ ~A hegyorom 6025 10| és kaszáltam volna...~ ~A várakozást meghosszabbítják tíz perccel, - 6026 4| Márta néni egész családja várakozni fog reám, hogy diadallal 6027 15| Pillantásom e percben a Kinizsi várának kapuboltjára esett s majd 6028 15| óhajtása, hogy a Kinizsi–várat megnézze...~ ~A hadnagy 6029 10| helyet a támlásszékeken, a várható szellemi élvezet jóleső 6030 6| az én pénzemért; no iszen várj. Majd megmutatom, hogy én 6031 1| névjegyen, hogy öt óra után várja otthon, mert fontos mondanivalója 6032 12| tudtam még vacsora előtt... Várjon csak a méltóságos úr, egyszerre 6033 15| meghízott és főjegyzővé lett a vármegyénél.~ ~- Szervusz! - mondta 6034 15| kilátás nyílik az egész vármegyére, esetleg még a bakonybéli 6035 1| visszaküldi. Német az utca sarkán várni fogja egy kocsival, s aztán 6036 11| édes Albert, milyen sokat várok attól az új világtól, amelyet 6037 15| hegyorom túlsó felén egy fekete váromladék állott; a Mátyás király 6038 10| jubileumomat e derék magyar város lelkes falai közt ünnepelhetem.”~ ~ 6039 14| kirándulni vasárnaponként a Városligetbe. Igy is történt, a szülők 6040 11| nevü úrnak mutatott be a városligeti arénában, s később, mikor 6041 14| este ott lebzselt a kicsike varrógép előtt... És emlékszik arra, 6042 14| kabátját steppeltem odahaza a varrógépen, maga pedig egész este ott 6043 10| agglegény ügyvédje, két varrókisasszony, aki a direktorné toalettjeit 6044 3| érzésem van, mintha egy várva várt kalandra indulnék, mintha 6045 12| tekintélyes újságsánc mögött várta a következő fejleményeket...~ ~ 6046 15| két perc mulva beléptünk a várudvarra, a szép asszony már illedelmes 6047 3| levélhordónak, aki egy–egy várvavárt üzenetet elhozott. De boldogtalannak 6048 7| hát emiatt zavarta meg a vasárnapját? Szalóky apám, maga nagy 6049 11| rapszódiáimat rendezgeti vasárnaponkint egy világoskék plüss–dobozban. 6050 3| volt panasz; az idegeim vasból vannak, a gyomrom jó, s 6051 7| Szalóky, miközben a tollnoknét vaserővel megragadta.~ ~Az asszony 6052 13| pernahajdert a flóriántéri vaskalitkába...~ ~A szegény íródiákot 6053 2| éjszakában.~ ~A nyaraló vaskapuja előtt a primadonna nyájasan 6054 4| hó s a lokomotiv kerekei, vasküllői nem akartak többé engedelmeskedni 6055 4| valaki kezet csókolt?~ ~Vasmegye határszélén szomorúan szólott:~ ~- 6056 8| utiruhában kihajtottak a budai vaspályához, majd harminc különböző 6057 6| a Dessewffy–utcában s a vasrácsos kapu tükörüvege elé borotvált 6058 3| szerelmes vőlegény, aki a vasúton a menyasszonyához utazik 6059 10| sincs, hogy Ujházi urat a vasútról behozhassuk... Mi az ördögöt 6060 10| fűszerezheti sótalan kenyerét. Vederemo.”~ ~- Hol van a koszoru? - 6061 10| koszorut, mely poros és vedlett volt már a régiségtől s 6062 5| igen étkezett úgy, mint a Vefour napi vendégei. Vacsorára 6063 10| rimánkodásra átengedett az előadás végéig, de azzal a világos kikötéssel, 6064 13| bölcsesség azonban fölöttébb véges, óh, barátságos olvasóim; 6065 7| Azt vélem, hogy csak most végeztek az ebéddel, - mondta a zsinóros 6066 3| amikor e vallomásommal végeztem s búcsúlevelem borítékjára 6067 2| itt van az idő, hogy végezz vele!~ ~- Kivel?~ ~- Az 6068 2| hadd lássanak meg ők!~ Végezze inkább éltemet dühök,~ Mintsem 6069 1| el két adagot.~ ~Maga is végigbetűzte az étlapot s könnyedén szólott 6070 1| ahhoz...~ ~A komfortábli végigdöcögött a Kerepesi–úton, a Károly– 6071 8| megfigyeléseit. A nagynéni végighallgatván a tényállást, megsimogatta 6072 1| Hidegen, méltóságteljesen végignéz, mint egy uralkodó hercegnő... 6073 13| könyvtáros. XIX. Tivadar végignézett a hajlongó urakon és elszántan 6074 13| a pápaszemét és gőgösen végignézte a kopott, tolakodó öreget.~ ~- 6075 8| asszony volt, a fehér fátyol végigomlott a termetén és mellette egy 6076 13| ráncos homlokát a tenyerével végigsimította.~ ~- Azt hallom, hogy még 6077 14| gondolkodás nélkül lelőné... Sőt végigsimítván hullámos szőke haját, még 6078 3| vagy még egyszer utoljára végigtekintek az eddigi életemen, - nagyon 6079 9| ötkrajcáros kubát most már végképp kivesszük a forgalomból... 6080 11| együtt még tizenkét év előtt véglegesen elvesztettük a nyomát.~ ~ 6081 9| különbözetről, mely a tételek végösszege és a tényleges pénzmaradvány 6082 5| Valahányszor a tanítási órák végük felé közeledtek és Margit 6083 6| megszokta, hogy semmibe se vegyék, telehintette paprikával 6084 1| emelvényen, hanem leereszkedőleg vegyültek a nép közé...~ ~Vas Laci 6085 6| közönséget, bizonyára nem végzek fölösleges munkát, amikor 6086 5| huszonnégy óráig! Milyen rettentő végzet, hogy én gumiszagu könyvtárakban, 6087 2| nézze, melyet az együgyüek vehetnek csak komolyan. Ő neki misem 6088 1| szenzáció, s Német kezébe vehette a rossz ortografiáju étlapot.~ ~ 6089 13| schwarzwaldi uralkodót a vejének nevezheti, elszörnyedve 6090 6| mint tíz éve együtt lakik a vejével és a leányával. Mikor a 6091 13| idegesen tovább küldte a vékonypénzü konyhai diplomatát s kegyesen 6092 13| nagy szerencsét közölte véle:~ ~- Kell is nekem a koronája 6093 3| mégse engedik meg, hogy veletek együtt a mennyországba kerüljek...~ ~ 6094 9| barátnői között pompázzék velök. Igen, ha rossz akart volna 6095 8| korrekt és szerelmes lovagot vélt föltalálni az ő egyetlen 6096 5| úgy, mint a Vefour napi vendégei. Vacsorára pedig abszolute 6097 4| nemesi kuriában, évhosszat a vendégeket várva, akik sűrűen állomást 6098 2| terasz egészen tele volt vendégekkel, az egész fürdő minden szépasszonya 6099 2| derülten mutatott helyet a vendégeknek.~ ~- Tessék, - szólt, - 6100 14| Erzsike asszonynak az esti vendéget.~ ~- Kilenckor ide fog jönni 6101 1| barátja révén mindennapos vendéggé lett a főváros milliomos 6102 1| felől mentek be egy kicsiny vendéglőbe, egy vörös abroszos nagy 6103 6| tisztességes levest a legközelebbi vendéglőből...~ ~Az inas gúnyos mosollyal 6104 12| parkettes teremben. Az alföldi vendégmarasztó csárda söntése mellett aligha 6105 12| megütközve nézett a legújabb vendégre.~ ~- Mi ez? - kérdezte kissé 6106 1| Vendégszereplés.~ ~ 6107 10| primadonnáért lelkesedjenek... Vendégszereplésre nem telik, mert annyi pénzünk 6108 4| meggyilkolja.~ ~Éjfél után, ahogy a vendégszobában végre nyugalomra térhettem, 6109 6| még meghosszabbítja egy vénember életét, remélem, hogy újabb 6110 12| Isten elfeledtem magamra venni a redingot–mat...~ ~Litván, 6111 6| délutánonként kikocsizott. A nábob vénségéig lókupec maradt, de a leányait, 6112 2| reggeliztek, magam is ott ültem a verandán.~ ~- Hogyan, ön ott volt?~ ~- 6113 2| a bonvivant.~ ~Kiültek a verandára, a primadonna hamarosan 6114 15| áron látni akarta a Kinizsi vércsefészkét... Hiába figyelmeztettem, 6115 2| tapsolt:~ ~- Nagy ember ez a Verdi, - mondotta - és a Faust 6116 7| bátorkodtam... a csengőd–pusztai verekedés ügyében... Az aktákat ma 6117 7| udvart hatalmas patália veri föl. A felesége, akit Szalóky 6118 5| telt bőven, mert állandóan verőfényes napok jártak és az esernyőáruló 6119 6| főherceg arany-serlegét. A verseny után bál volt s Gyoroky 6120 6| aki akkoriban a galamblövő–versenyen negyvenhatos szerièst csinált, 6121 4| okvetlen Brigittának képzelem - versenyt fogunk köhögni egymással, 6122 12| állt, Croce úr pedig egy vértanu szelídségével csusztatta 6123 14| cipőcskéjének hegye kikandikáljon a vérvörös selyempongyola alól.~ ~Az 6124 12| sorjában, egymásután. Előbb vesse le a télikabátját, Croce 6125 13| mosolyogva Gärtnerius mester.~ ~- Vesszen veled együtt az igazság! - 6126 13| Ha szereted, miért nem veszed feleségül?~ ~- Mert kikosarazott, 6127 1| Nagyszerűen érezték magukat, a veszedelem elszállt a levegőből, mikor 6128 1| közé, s mint a gyermek, aki veszedelmes kérést kockáztat meg, így 6129 10| a mutató már a félhez is veszedelmesen közeledik, - a nézőtérről 6130 1| Én egészen egyszerü ruhát veszek és egy olcsó, imitált kalapot 6131 9| szakácsnéval folytatott veszekedést.~ ~- Valami bajod van? - 6132 2| muzsikálni kezdtek, a bonvivant veszettül énekelt. A tiszt csöngetett 6133 12| mosónékat, akik komolyan veszik az álarcosbáli kosztümjüket. 6134 10| hatnak, a két énekesnőt hiába veszítjük össze, mert a diákoknak 6135 10| Ezért dolgoztam, ezért vesződtem, hogy... Inkább kapáltam 6136 10| Kolozsvár, Székesfehérvár, Veszprém, Szombathely, Sopron virággal 6137 4| amint a vonat a zegzugos Veszprémmegyébe kanyarodott, az egyes állomásokon 6138 12| Egy szórakozott vendég vesztette–e el, vagy egy jótékony 6139 2| még drámai hős nem nézett vésztjóslóbban a levegőbe, mint ez a játékgyáros– 6140 3| amikor a napsugártól búcsút veszünk... Nem féltem a haláltól, 6141 7| neki, hogy mindennek véget vet... Egy kurta, de határozott 6142 13| akit Elfrida hercegné a hír vétele után egy kicsiny levélkével 6143 12| eredménytelen maradt az ádáz vetélykedés. Háromfelé egyszer csak 6144 3| Ha egy szerencsésebb vetélytárs kiütött a nyeregből, bölcs 6145 12| huszasért, - de furfangos vetélytársam erre szintén fölugrott a 6146 11| puskámmal odakünn kóboroltam a vetések között, Albert néha rám 6147 12| észrevette, hogy én szemet vetettem a bitangban heverő kincsre. 6148 13| Elfrida hercegnő szemével vethet magamagára egy pillantást...~ ~ 6149 15| tizenkét tagból álló karaván vetődött össze: a fürdőbiztos, két– 6150 2| adott. Úgyszólván semmibe se vettek ezek a szatócsok, míg ezt 6151 6| Gyorokyék hangos zajjal vették birtokukba az udvart, az 6152 1| kísérő úr felé:~ ~- Que me veut–il, cet homme la?~ ~Hogy 6153 4| referál ugyan, de alapjában véve, mégis csak közönséges, 6154 14| munkát adott - amikor a vezérigazgató egy napon így szólott az 6155 14| Károlyhoz, a Sós úr bankjának vezérigazgatójához, aki egy Margitszigeti táncmulatság 6156 8| úr szent akarata, hogy a vezérkarba lépjek s az embernek megkeményedik 6157 12| hangulatban támadt föl lelkében a vezérlő motivum pajkos áriája, talán 6158 13| kettő, ne habozz, hanem vezess hozzá!...~ ~Hoys–Hopp gróf 6159 13| Hoys–Hopp grófnak, hogy vezesse be hozzá az ismeretlen orvos– 6160 13| ruhában? Még a folyosóra se vezethetlek így, nemhogy a felséges 6161 8| pillanatban! Mefisztó oltárhoz vezeti Gretchent - és a pap a jó 6162 2| szeptember elején az oltárhoz is vezetné, ha még addig életben volna.~ ~- 6163 10| hogy a száraz kenyérért is viaskodnom kell. De én mégis boldog 6164 1| mindig volt egy tréfája és vidám megjegyzése készletben, 6165 3| alaptermészetem a jókedv és a vidámság... Tudok mulatni, szeretem 6166 4| a ködös, dérrel borított vidékbe, amely a budai hegyek mögött 6167 10| megjegyezte, hogy a Tamásvár és Vidéke szintén boldognak érzi magát, 6168 1| hét táján befordultam a Vigadóba. A nagy márványos terem 6169 8| ifjúságát?... A pacsirta vígan dalol a levegőben - és ön 6170 15| intett a mutatóujjával:~ ~- Vigyázz, - susogta, - nehogy hirtelen 6171 1| később:~ ~- De az Istenért, vigyázzon, még baj lesz...~ ~- Hát 6172 1| franciás szakállát.~ ~- Vigyen el estére valami kis korcsmába 6173 10| emberkére.~ ~Grün úr alázatosan vigyorog.~ ~- A holmik miatt... a 6174 11| engem erős karjaival az élet viharai ellen megvédeni?~ ~A földhöz 6175 13| oda fog simulni a felséged viharedzett kebelére...”~ ~ 6176 9| A tárgyalás meglehetősen viharosnak igérkezett, mert Mari sehogy 6177 2| alatt, hol egy–egy padon vihogó leányok, bóbiskoló urak 6178 15| kedves nejével?~ ~A leányok vihogva lökdösték egymást, Bossányiné 6179 1| földtúró lett, amíg ő itt éli a világát... Tudod–e, mikor a kis 6180 8| melyek egy fehér, ismeretlen világban születtek? Ádám így szólt 6181 4| szeretni tudna: úgy nálam a világegyetem minden régiójában sem találna 6182 13| engedve Gránát bárónak, aki a világért föl nem vette volna a szemét 6183 13| tarokkártyát pingálj... A világi hiúság nem igen ronthatott 6184 8| kitalálja, hogy a különböző világnézet, mint annyi ötfelvonásos 6185 5| barátságunk emlékéért.~ ~Samu világosan érezte, hogy ezt kellene 6186 2| túl, a tó felett, gyöngén világosodni kezdett az égboltozat, hűvös 6187 4| sokáig szemembe tünt a világosság, amely a kastély másik szárnyából 6188 5| kötényke, melyet egy kékszemű, világosszőke leány viselt. Samu így szólott 6189 13| egyszerü földmíves lenne, száz világszép hercegné törné magát egyetlen 6190 11| sokat várok attól az új világtól, amelyet ön fog megnyitni 6191 5| között, együtt ebédeltek, a villa teraszáról együtt nézték 6192 2| fürdői hajdu baktatott tova a villák felé. A terrászon alig égett 6193 13| mintha a haragos Isten villámát kérné le az akaratos fruskára... 6194 14| arcocskája; többnyire ugrált és villásreggeli után kutatott, - szóval 6195 6| barátaikkal a lóversenyre, télen villát béreltek a Riviérán, s szobaleányokkal, 6196 2| Az áttetsző fák közt, a virágágyak mentén, feltünt már egynéhány 6197 2| üveggömböknek, melyek a pázsitos virágágyakat diszítették.~ ~Az egyik 6198 10| Veszprém, Szombathely, Sopron virággal és ajándékkal halmozta el, 6199 14| kebelére tűzvén a harmatos virágot, hóbortosan így szólott:~ ~- 6200 14| ügynöknek ajánlotta be egyik virágzó gőzmalomhoz, Heinrichné 6201 2| A lámpa üvegburája körül virgonc szunyogok keringéltek, halkan 6202 2| komolyan maga elé tűzte, hogy a viruló énekesnőt meghódítja és 6203 2| szívesen fogadták, mivel kardot visel. Májusban eljegyezte Ilonát 6204 12| kabát ostoba és fölösleges viselet s mi valamennyien egy nevetséges 6205 9| Bizony, efélét nem igen viselhet a magunkfajta szegény ember...~ ~ 6206 9| húszezer koronás diadémot viselj?~ ~- Persze, a csúf arcomhoz 6207 9| arra, hogy e gyémántokat viselje... Szép vagy és bájos vagy, 6208 6| meg fogja keserülni ezt a viselkedést, - mondta ebéd után, ha 6209 15| hogy őnagysága miképpen viselkedik? Én tőlem ugyan azzal kacérkodhatik, 6210 14| is majdnem jegyesekként viselkedtek, néha - különösen este - 6211 6| amiért úri házában illetlenül viselkedtem... Ezentúl, ígérem, hogy 6212 4| mesélt és szakasztott úgy viselte magát, mintha hosszu évek 6213 8| érthetetlen gyűlölettel viseltetett ama geometriai emberek iránt, 6214 2| hangosan kacagtak egy–egy visszaemlékezésen. A szinész bolondos deklamációkat 6215 10| szövegében kiadta a borongós visszaemlékezést, melyet három év óta mindig 6216 8| mondta, - és lehet–e visszafojtani a szerelmet? A huszár oly 6217 9| közt tátongott. Csernáné visszafojtott méreggel hallgatta a Mari 6218 15| az első kétértelmü szóra visszafordul... Álmodozó kis bolond, 6219 15| aggódni, ha elvinnének is, visszahoznak...~ ~Molnár gyöngéden megsimogatta 6220 9| annyiért, amennyi a forintból visszajár...~ ~- Mit fogunk legelőször 6221 1| aki a leányt a kapuból visszaküldi. Német az utca sarkán várni 6222 15| a hadnaggyal. Még vissza–visszanézett egypárszor (szerelmesen, 6223 8| Elmegyek, - szólott, - visszatérek a mamához, mert ma bebizonyítottad, 6224 13| siránkozó kérőt könnyedén visszautasítottam, az erős férfinak ezt kiáltom: 6225 1| ahhoz, hogy ilyen gúnyosan visszautasítsa. Vagy itthon kellek csak, 6226 8| hogy ilyen durva módon visszautasítsam... Talán - tette hozzá, 6227 10| Előadás után én fogom visszavinni az ékszereket a Steiner 6228 13| Azonnal a vérpadra viszitek a nyomorultat, aki a királlyal 6229 3| Isten veled, hogy a viszontlátásig–e: azt csak öt perc mulva 6230 1| mérveket öltött szerelmi viszony...~ ~A terv igen jól sikerült, 6231 15| doktorral a Dunántúl klimatikus viszonyairól.~ ~Másfélórai gyalogolás 6232 13| barátjával, hogy a politikai viszonyok súlyos bonyodalmakkal terhesek, 6233 2| kezdtek a yachtok s fehér vitorlájuk lomhán libbent meg, mint 6234 5| nyomtalanul eltünt egy Amerikába vitorlázó gőzhajón.~ ~Oh, Samuka már 6235 2| felől megloccsant a sötét víz, a matrózok hallgatva könyököltek 6236 12| vidáman koccintgattunk a vizespoharakkal s túláradó hangulatban ittuk 6237 15| az én malmomra hajtja a vizet, mert ha a lelkiismerete 6238 8| fenség az olasz udvarnál vizitel, elhagyatva szalmaözvegykedik 6239 10| a diákokat az érettségi vizsga láza és a vakáció örömei 6240 4| sem vette ezt a szigoru vizsgálódást.~ ~- Ha szabad tudnom, kihez 6241 13| anyakirálynő hosszabb ideig vizsgálta az eget, melyen már halavány 6242 2| parti sziklák oduiból. A víztükröt borzolni kezdte a hajnali 6243 11| hónapja alatt, egyszer állott vízzel könnyeket is preparáltam 6244 6| nyugodj bele abba, hogy a vőd előkelő gentleman...~ ~Sárosdy 6245 2| kertészlegény, a hotel ablakai vöröses fényben égtek. Nagy csöndesség 6246 11| vallottam szerelmet egy vöröshaju kisasszonynak, akit sohasem 6247 11| mondta, - hiszen ennél Vörösmarty vagy Vajda Péter sem írta 6248 4| legjobban), amit, ha te nem volnál, senkinek se mernék ilyen 6249 9| trafikban vettem... Mérges voltál, hogy ilyen haszontalanságra 6250 8| állottak: Freiherr Hans von Kleinecke, k. u. k. Rittmeister, 6251 7| kérdése...~ ~Szalóky görcsösen vonaglott, a főszolgabíró pedig elgondolkodva 6252 4| Kiscellen, a csatlakozó vonalaknál ügyelni fog reám, nehogy 6253 4| ügyelni fog reám, nehogy más vonatba szálljak véletlenül, ami - 6254 4| észre, hogy a szél, a vasúti vonatok réme, teljes erejében föltámadt. 6255 3| szinte tolni szeretném a vonatot, hogy gyorsabban fussa be 6256 1| Freywald úr a délutáni vonattal Bécsbe utazott a konverzió 6257 5| tanácsolom önnek, hogy Sámuelt ne vonja el a tudományos pályától.~ ~ 6258 12| aki mindenből le tudott vonni valami teoriát, így szólott 6259 1| többé föllebbezés. Vállat vonva szólott.~ ~- Végre is, ha 6260 4| könnyüvérü fiatalembert szinte vonzóvá, bájossá tette, így szólott:~ ~- 6261 1| folytatja:~ ~- Allons, je vous prie, il fait froid.~ ~Szó 6262 8| megosztani veled a kleineck–waldbachi majorátust...~ ~A kapitány 6263 5| együtt járta be valaha a wörthi tó partjait. De még sem 6264 2| szürkéskék vízen éledni kezdtek a yachtok s fehér vitorlájuk lomhán 6265 3| kedvem tartja, hát a saját yachtomon rándulhatok át Marseille– 6266 6| földszinten, míg Gyorokyék hangos zajjal vették birtokukba az udvart, 6267 5| hűvös, nyugodt homály itt a zajos Andrássy–út közelében - 6268 4| zugolyban, mely csöngetés, zakatolás s éles füttyhangok mellett 6269 9| házukban, hogy a mészáros nem zaklatja őket a hússzámlával, s hogy 6270 10| A holmik miatt... a zálogházból... a Steiner úr üzletéből... 6271 10| menj el Steinerhez, a zálogoshoz, hátha kiadja egy estére 6272 2| tartasz, - szólt, - mely zamatos gyümölcsöket érlel...~ ~- 6273 1| gázlámpák, az elegáns üzleteket zárták, a Lipótváros aranyos cégtáblái 6274 9| szemébe lógott s a szeme zavaros fényben égett. Csernáné, 6275 4| között, amint a vonat a zegzugos Veszprémmegyébe kanyarodott, 6276 1| stájer kalapban, rövid loden–zekében, szájában egy szarvasfejből 6277 8| furcsának találta, hogy valaki a zellerkérdés iránt érdeklődhessék, mikor 6278 12| Clairette–keringő motivumait. A zene muzsája maga is bohém asszony 6279 14| járt, zongorajátékával a zeneakadémia legelső díját nyerte meg, 6280 14| karonfogva jöttek hazafelé a zeneakadémiából, s a prezumtiv–vőlegény 6281 14| lányok közül pedig ki a zeneakadémiát, ki a polgári iskolát látogatta. 6282 10| nyujtottak föl az ünnepeltnek a zenekarból. A koszoru nem volt már 6283 12| később csakugyan eladta egy zenekereskedőnek, aki csinos összeget nyert 6284 7| irnok hálásan emelte föl zilált fejét, aztán bátortalanul 6285 11| levél hangosan megkoppant a zöldre festett bádogszekrény alján, 6286 13| miért nem szeret az a kis zöldség? - kérdezte az anyakirálynő 6287 1| ki és be, egyszer maga a zömök, piros vendéglős is benézett, 6288 8| az ablakból...~ ~Klárika zokogva gubbaszkodott össze, - de 6289 3| hugainál és az előkelő zsúrok zongorái mellett...~ ~Talán húszéves 6290 1| szép asszony búsan ült a zongorája mellett.~ ~- Csoda, hogy 6291 14| tizennyolcadik évében járt, zongorajátékával a zeneakadémia legelső díját 6292 12| külföldi attasé, talán csak zongoramester a mágnáskisasszonyok kolostorában. 6293 12| dolgozószobáról és az ezüsttel kivert zongoráról beszélt, úgy összehúzta 6294 5| lakásban és a szőke tanítványom zongorázását, hallgathatnám! Nem enném, 6295 5| szólt, - hagyja abba a zongorázást és jöjjön be egy kissé hozzám.~ ~ 6296 1| szegfűt s öt előtt megindult a Zrinyi–utca felé. A szép asszony 6297 1| lipótvárosi házak közé. A Zrínyi–utcánál Német sipolt a kocsi 6298 7| végeztek az ebéddel, - mondta a zsinóros Tóth János.~ ~Gály, a főszolgabíró, 6299 6| humorral fogadta az apósa zsörtölődéseit, mint a felnőtt ember, aki 6300 10| szerkesztőség - hogy a színház zsúfolásig megtelend Tamásvár derék 6301 1| A nagy márványos terem zsúfolva volt, az ezerkarú csillár 6302 1| lett a főváros milliomos zsúrjain. Freywaldék álltak vagy 6303 5| egyetlen szoknyájánál. A zsúrjaira nem jártam el, holott biztosított, 6304 3| barátaim hugainál és az előkelő zsúrok zongorái mellett...~ ~Talán 6305 8| Ádám, aki eddig csak zsúrozó vagy táncoló asszonyokat 6306 6| Gyoroky a szőke Sárosdy Zsuzskával táncolta a kotillont. Az 6307 15| bérpalotákban lakni, mikor zúgó erdők, kopogó harkályok, 6308 4| abban a préselt, fekete zugolyban, mely csöngetés, zakatolás 6309 8| odakünn elszántan állt a hideg zuhany alá, szomorúan dörmögte:~ ~- 6310 15| távolról idáig hangzott a zuhatag egyhangu, álomba ringató 6311 14| fehér fényben csillogott a zuzmarás alkonyatban?... Kart karba