III.

Másnap - Ádám komor hangulatban itta a feketéjét - a szobaleány egy névjegyet hozott az ebédlőbe. A névjegyen e sorok állottak: Freiherr Hans von Kleinecke, k. u. k. Rittmeister, Adjutant Seiner kais. u. kön. Hoheit d. Erherzog Oscar.

Klárika sápadtan tette le kezéből az újságot.

- Nem szabad elfogadnia, - dadogta, - nem engedem... a hozzám való szerelmére kérem, hogy ne fogadja el...

Ádám csodálkozva nézett a feleségére.

- Mit gondol, - mondta, - nem tehetem, hogy ilyen durva módon visszautasítsam... Talán - tette hozzá, mosolyogva, - éppen a kezét fogja megkérni tőlem...

- Ne tréfáljon... esküszöm, hogy nem tudja, mit tesz... El fogok süllyedni szégyenletemben...

- Csitt... itt van a huszár...

Kopogtattak az ajtón - s a következő percben már előttük ütötte össze a sarkantyúit Oszkár királyi herceg adjutánsa, Ádám fölugrott a helyéből.

- Isten hozott, - mondta, - szép tőled, hogy a fészkemben fölkeresel...

És Klárika felé fordulva, jókedvűen folytatta:

- Kleinecke báró... fiatalkori, bizalmas barátom... Legénykoromban együtt udvaroltunk az asszonyoknak a balatonfüredi sétatéren...

- Hogyan, hát ismeri? - susogta Klárika zavartan.

- Persze...

A huszár meghajolt a himzett kötény előtt.

- Nagyságos asszonyom, bocsássa meg, hogy a boldogságukat megzavarom... A fenséges úr akaratából történik, aki holnap érkezik Budapestre az olasz udvartól... Ő fensége távirati úton bízott meg, hogy a szentjánosi vadásztársaságot összehívjam s mivel Ádám régi vadászcimbora, bátor voltam tudtára adni a meghívást...

Szivarra gyújtottak, csevegtek; Klárika pedig fölállt a helyéből:

- Magukra hagyom önöket... tudom, hogy van miről beszélgetniük...

- Dehogy; nincs maga előtt titkunk...

Rátértek a szentjánosi vadászatokra, de Ádám hirtelen abbanhagyta később a megkezdett diskurzust.

- Sokat látunk az ablakban, a feleségemnek régóta föltünik a lusta és unatkozó huszár... Egy huszár, aki naphosszat a lakásán cigarettázik, ez teringettét, nem tartozik a mindennapi látnivalók közé...

A kapitány komikus pózba vágta magát.

- A tudomány, - deklamálta - a stratégia fontos tételei tartanak vissza a társadalomtól és az élettől... A fenséges úr szent akarata, hogy a vezérkarba lépjek s az embernek megkeményedik a feje, ha az iskola padjából kikerült...

- Nono, nem merném kutatni az igazi okot...

Klárika oly halálos rémülettel csípte meg az ura karját, hogy Ádám majdnem fölsikoltott.

- Úgy beszélik, hogy komoly lépésre szánod el magad... hogy egy édes kis teremtés fogja megosztani veled a kleineck‑waldbachi majorátust...

A kapitány nevetve rázta a fejét, de a ház úrnője szélvészként ugrott föl most a dohányzószoba foteljéből.

- Bocsánat, - szólt remegve, - halaszthatatlan dolgok... a szabóné háromra igérte, hogy a ruhapróbát megtartjuk...