Rész

   1  1|                                             A méltóságos asszony~ ~
   2  1|                                             A nászút.~ ~A hotel portása,
   3  1|                                 A nászút.~ ~A hotel portása, mikor a vendégeket
   4  1|                      A hotel portása, mikor a vendégeket az előkelő landauerból
   5  1|                     kisegítette, alázatosan a földig hajolt s mélyen megemelte
   6  1|                   aranyos sipkáját.~ ~- Óh, a méltóságos úr, - mondta,
   7  1|             szolgálatkészen sürgött-forgott a kocsi körül. Nemcsak az
   8  1|               őszinte meglepetés is; hiszen a vezérigazgató karján eddig
   9  1|          vezérigazgató karján eddig nem ezt a csillogószemü, rózsás teremtést
  10  1|                       Honti nyájasan intett a fejével s míg a komorna
  11  1|             nyájasan intett a fejével s míg a komorna meg az inas a podgyász
  12  1|                   míg a komorna meg az inas a podgyász körül foglalatoskodtak,
  13  1|                    fiatalos jókedvvel súgta a felesége fülébe:~ ~- Ez
  14  1|                         Ez pompás hely, még a régi időkből ismerem. A
  15  1|                     a régi időkből ismerem. A régi, boldogtalan időkből...~ ~
  16  1|                      Szerelmesen belekarolt a feleségébe, de nem folytathatta
  17  1|             feleségébe, de nem folytathatta a törvényes flirtet, mert
  18  1|               hajlongva közelített feléjük. A maître de reception volt,
  19  1|                  egy futó pillantást vetett a kezében lévő szállodai tervrajzra,
  20  1|                   appartement-t fogja adni, a 42, 43, 44, 45, 46 és 47-
  21  1|                   fürdőszoba s két helyiség a cselédségnek. Azt hiszem,
  22  1|              cselédségnek. Azt hiszem, hogy a méltóságos úr meg lesz elégedve...~ ~
  23  1|                     elkalauzolták Hontiékat a liftig s két perc mulva
  24  1|                     liftig s két perc mulva a nászutas házaspár már ott
  25  1|              nászutas házaspár már ott volt a fejedelmi lakosztályban.
  26  1|                akkor mosolyodott el, amikor a pincér végre távozott a
  27  1|                     a pincér végre távozott a bejelentő-cédulákkal s a
  28  1|                    a bejelentő-cédulákkal s a komorna, meg az inas is
  29  1|                    valaki hálás lehet ezért a valóságért, hát én vagyok
  30  1|                    tudná, mennyire tele van a szívem!... Lássa, nekem
  31  1|                  most ébredtem föl az édes, a boldogító valóságra...~ ~
  32  1|                         Hálásan megcsókolta a felesége kezét, majd egyszerre
  33  1|                helyezkedjék... Tizenkét óra a gyorsvonaton - ez nem csekélység...
  34  1|                      hogy nehezemre esik ez a diszkrétség - s beküldöm
  35  1|                    diszkrétség - s beküldöm a komornáját, hogy a segítségére
  36  1|                 beküldöm a komornáját, hogy a segítségére legyen... Amúgy
  37  1|                 Amúgy is itt az ideje, hogy a rendes délutáni imádságomat
  38  1|                 csak így róhatom le hálámat a jó Isten iránt, hogy magát
  39  1|                  hogy magát nekem adta...~ ~A fiatal asszony tréfásan
  40  1|          mutatóujjával az ura orrára, aztán a tükör felé fordulva, kihúzta
  41  1|                tükör felé fordulva, kihúzta a kalaptűjét. Amint így, fölemelt
  42  1|                  állott, karcsu termetével, a napsugárban aranyként csillogó
  43  1|               Milyen szép vagy s hogy dobog a szívem, amikor itt látlak...
  44  1|                   órában hétszer imádkoznám a jó Istenhez, akkor se tudnám
  45  1|                 neki kellőképpen meghálálni a szerencsémet...~ ~A fiatal
  46  1|              meghálálni a szerencsémet...~ ~A fiatal asszony meghatottan
  47  1|          meghatottan borult az ura nyakába, a szemét lehunyta, majd hizelkedve
  48  1|                   hizelkedve végigsimogatta a férfi arcát. És így suttogta:~ ~-
  49  1|                   ilyen vagy...~ ~Levetette a selyem utazóköpenyét s egy
  50  1|                     s egy pillantást vetett a hosszu szobasorra, melynek
  51  1|                     káprázatosan csillogott a nap gyöngéden beszűrődő
  52  1|                     hogy túlságosan nagy ez a lakosztály? Ha én miattam
  53  1|                 laknak...~ ~Honti megölelte a feleségét s mosolyogva válaszolt:~ ~-
  54  1|                     szívem, legyen nyugodt; a maga viszonyai most már
  55  1|                   fényűzést. Nem szép dolog a dicsekedés, de ki kell jelentenem,
  56  1|                    kell jelentenem, hogy én a legnagyobb fáradsággal se
  57  1|                   örömet, ha igazán azokkal a szabókkal dolgoztat, akik
  58  1|                    készítik...~ ~Csöngetett a komornáért s mégegyszer
  59  1|              mégegyszer gyorsan megcsókolta a Vilma rózsás, gyönyörü arcocskáját.~ ~-
  60  1|                     egyedül lenni.~ ~Átment a harmadik szobába, hogy a
  61  1|                    a harmadik szobába, hogy a maga podgyászát rendezgesse.
  62  1|                  Vilma pedig egyedül maradt a besiető komornával. Amíg
  63  1|                    szorgoskodott körülötte, a fiatal asszony szinte álmodva
  64  1|                 asszony szinte álmodva állt a nagy tükör előtt, mely pompás
  65  1|                     vele! Honti megjelenése a kenderutcai lakásban, az
  66  1|                     lakásban, az eljegyzés, a jegybenjárás napjai, a hivatalnokok
  67  1|                      a jegybenjárás napjai, a hivatalnokok üdvözlő deputációja,
  68  1|           hivatalnokok üdvözlő deputációja, a bukéta, amit a cinikus Király
  69  1|                 deputációja, a bukéta, amit a cinikus Király Félix a meghatottságtól
  70  1|                 amit a cinikus Király Félix a meghatottságtól reszketve
  71  1|                   történik minden... Hiszen a Sorsnak is van annyi esztétikája,
  72  1|                     annyi esztétikája, hogy a te bájosságodat milliókba
  73  1|               milliókba foglalja...~ ~Aztán a véletlen találkozások a
  74  1|                     a véletlen találkozások a fiúkkal, akik lelkesedve,
  75  1|                  tisztelettel köszöntötték, a séták a napsugaras utcákon,
  76  1|          tisztelettel köszöntötték, a séták a napsugaras utcákon, a fogat,
  77  1|                 séták a napsugaras utcákon, a fogat, melyet a vőlegény
  78  1|                    utcákon, a fogat, melyet a vőlegény a rendelkezésükre
  79  1|                    fogat, melyet a vőlegény a rendelkezésükre bocsátott
  80  1|                         Kedves mama, itt ez a könyvecske... A boltokban,
  81  1|                      itt ez a könyvecske... A boltokban, ahol vásárolni
  82  1|                   vásárolni fognak, ezekkel a csekkekkel fizessen... Csak
  83  1|                  bajmolódnak...~ ~És végül, a szabókkal, fehérnemü-boltosokkal,
  84  1|            tárgyalások után, maga az esküvő a jezsuita templom ragyogóan
  85  1|                     kivilágított hajójában: a püspök gyönyörü beszédje (
  86  1|                   excellenciája volt valaha a Honti keresztapja), a pénzfejedelmek,
  87  1|                valaha a Honti keresztapja), a pénzfejedelmek, a miniszterek,
  88  1|             keresztapja), a pénzfejedelmek, a miniszterek, a politikusok,
  89  1|              pénzfejedelmek, a miniszterek, a politikusok, a szép asszonyok,
  90  1|                 miniszterek, a politikusok, a szép asszonyok, akik zsufolásig
  91  1|                     zsufolásig megtöltötték a kis templomot s elbájolva,
  92  1|            elbájolva, félhangosan suttogták a szertartás után:~ ~- Milyen
  93  1|                   akárcsak Titánia királynő a Szentivánéji álom-ban...
  94  1|                       Csak akkor ébredt föl a kábultságából, mikor már
  95  1|            kábultságából, mikor már ott ült a férjével a külön kupéban
  96  1|                mikor már ott ült a férjével a külön kupéban s a vonat,
  97  1|                  férjével a külön kupéban s a vonat, hatvan kilométernyi
  98  1|       elérzékenyülés fogta el; sírva borult a férje kezére s hálásan,
  99  1|                   mondhatatlan boldogsággal a szívében, rebegte:~ ~- Igérem,
 100  1|                 most mégegyszer végigvonult a lelkén, amíg a komorna hizelgő
 101  1|                  végigvonult a lelkén, amíg a komorna hizelgő becézgetéssel
 102  1|                    s Honti tréfásan átszólt a másik szobából:~ ~- Még
 103  1|                Vilma, - most már bejöhet... A többit már maga előtt is
 104  1|                     perccel később Honti és a felesége megjelentek a nagyteremben
 105  1|                   és a felesége megjelentek a nagyteremben a table d’hote-nál.
 106  1|                  megjelentek a nagyteremben a table d’hote-nál. Beléptükre
 107  1|                  fordult az ajtó felé, hogy a gyönyörü asszonyt megnézze...
 108  1|                megnézze... Az angol hölgyek a szemükhöz emelték lorgnettjüket,
 109  1|            szemükhöz emelték lorgnettjüket, a kis missek lelkes áhítattal
 110  1|                   áhítattal tekintettek rá, a porosz miniszter leejtette
 111  1|                  porosz miniszter leejtette a villájáról az ecetes ugorkát,
 112  1|               villájáról az ecetes ugorkát, a világhírü zongoraművész
 113  1|                     emelte föl havas fejét, a nyugalmazott tábornok pedig,
 114  1|                   foglaltak az asztalnál... A pofaszakállas pincér Vilma
 115  1|                                 Az esték.~ ~A diner után, melyet a főszezónban,
 116  1|                        A diner után, melyet a főszezónban, a szálloda
 117  1|                 után, melyet a főszezónban, a szálloda pálmás terraszán
 118  1|                   terraszán szolgáltak föl, a társaság családias fesztelenséggel
 119  1|                 fesztelenséggel töltötte el a pihenésre szánt órákat;
 120  1|                  után nem vágyakozott, vagy a tengerpart magányosságát
 121  1|           magányosságát többre nem becsülte a bizalmas hoteltársaságnál,
 122  1|                     az szivarozva csevegett a foyerben, vagy a bájos asszonyoknak
 123  1|                  csevegett a foyerben, vagy a bájos asszonyoknak udvarolt,
 124  1|                  kacér mosollyal hallgatták a frakkos urak léhaságait...
 125  1|                  frakkos urak léhaságait... A társaság starja már a második
 126  1|                       A társaság starja már a második napon Hontiné lett,
 127  1|                     után, valaki szóbahozta a modern költőket, s azt vitatta,
 128  1|                    igazi poéták... Legalább a hivatottak, a régi költők
 129  1|                      Legalább a hivatottak, a régi költők törvényes utódai,
 130  1|                    utódai, végképp kihaltak a folyton hidegülő világból...
 131  1|                folyton hidegülő világból... A társaság - inkább lustaságból,
 132  1|                 meggyőződésből - helyeselte a szigoru itéletet, de ekkor
 133  1|                   költői lelkek ma is élnek a földön... De nem kóborolnak
 134  1|                     De nem kóborolnak többé a várudvarokon, hogy a hatalmas
 135  1|                  többé a várudvarokon, hogy a hatalmas zsarnokoknak hizelegjenek...
 136  1|                zsarnokoknak hizelegjenek... A költők ma már nem viselnek
 137  1|                  kifényesedett saccot, mert a szabók a költészetet még
 138  1|         kifényesedett saccot, mert a szabók a költészetet még mindig nem
 139  1|              tartják komoly mesterségnek... A költők nem a várablakok
 140  1|                mesterségnek... A költők nem a várablakok alatt pengetik
 141  1|                   várablakok alatt pengetik a lantjukat, hanem ötven forint
 142  1|                 irodákban, riportokat írnak a villamos elgázolásokról,
 143  1|               villamos elgázolásokról, vagy a falun, az Isten háta mögött
 144  1|                   Isten háta mögött élnek s a földet művelik... A várkisasszonyok
 145  1|                 élnek s a földet művelik... A várkisasszonyok viszont
 146  1|               kastélyokban laknak, melyekbe a tudós elmék már bevezették
 147  1|                  tudós elmék már bevezették a gőzfütést és a telefont...
 148  1|                   bevezették a gőzfütést és a telefont... De csak a forma
 149  1|                    és a telefont... De csak a forma változott, maga a
 150  1|                     a forma változott, maga a költészet ott él a kitaszítottak
 151  1|                     maga a költészet ott él a kitaszítottak szívében,
 152  1|                ablaküvegen át nézik, amikor a föld kiváltságosai a tizenkétfogásos
 153  1|                 amikor a föld kiváltságosai a tizenkétfogásos table d’
 154  1|                     csillag és asszony lesz a világon... Persze nem azokra
 155  1|                világon... Persze nem azokra a költőkre gondolok, akik
 156  1|                     költőkre gondolok, akik a saját fogatukon járnak,
 157  1|                    egy fiatal angol úr, aki a frakkjához sötétzöld csokrot
 158  1|                   azt állítva, hogy az lesz a jövő év divatja.~ ~- Olyanokra,
 159  1|             Olyanokra, akiknek jóformán még a nevüket se ismerik... Ha
 160  1|              ajánlatot s Vilma, szőke fejét a könyökére támasztva, halkan,
 161  1|                könyökére támasztva, halkan, a magasba szegzett pillantással,
 162  1|                  szerelmes asszonyról, akit a nagy hajó örökre elvisz
 163  1|                   Az asszony csöndesen nézi a fodrosodó hullámokat, melyek
 164  1|                messzebbre-messzebbre viszik a virágos partoktól s míg
 165  1|                   partoktól s míg körülötte a hajósok kiáltása, az utasok
 166  1|               minden drámai póz nélkül, míg a virágos part, a zajos kikötő
 167  1|                 nélkül, míg a virágos part, a zajos kikötő elmosódik az
 168  1|                   az alkonyat homályában.~ ~A kis vers nem volt valami
 169  1|                     volt valami különös, de a Vilma ajkán csodákat művelt...
 170  1|               majdnem hangtalanul elsusogta a refrént, az angol hölgyek
 171  1|                 hölgyek szeméből kicsordult a könny, a világhírü zongoraművész
 172  1|                szeméből kicsordult a könny, a világhírü zongoraművész
 173  1|                    isztriai miniszterelnök, a ki valamikor húsz esztendővel
 174  1|                   húsz esztendővel ezelőtt, a század egyik leghíresebb
 175  1|                      magán kívül ugrott föl a helyéből s megindulva a
 176  1|                     a helyéből s megindulva a kezét nyujtotta a szép asszonynak:~ ~-
 177  1|                megindulva a kezét nyujtotta a szép asszonynak:~ ~- Oh,
 178  1|                    asszonyt ismerek, akinek a szívedobogását is meghallom
 179  1|                 szívedobogását is meghallom a színpadon s ez Duse Eleonora...
 180  1|                     Duse Eleonora... Kegyed a második, aki a szívével
 181  1|                       Kegyed a második, aki a szívével tud beszélni...~ ~
 182  1|                Vilma asszony e naptól fogva a hôtel dédelgetett kedvencévé
 183  1|                   rózsásan kipirult arcával a mindig szomorúan mosolygó
 184  1|                     Honti karján megjelent, a foyerban izgatott örömkitörésekkel
 185  1|                    Az urak virágokat raktak a lábai elé, az angol misszek
 186  1|               isztriai miniszterelnök pedig a karját nyújtotta neki, hogy
 187  1|                 karját nyújtotta neki, hogy a reggeliző terembe kalauzolja...
 188  1|                     öreg zongoraművész, aki a finom bókok nagymestere
 189  1|                          Madame-nak Lehmann a családi neve?~ ~- Az, mester.~ ~-
 190  1|                   Az, mester.~ ~- Méltó név a legbájosabb asszonyhoz,
 191  1|                   alatt ismertem... Ugyebár a Leman-tótól kapta a nevét?...
 192  1|                 Ugyebár a Leman-tótól kapta a nevét?... Annak is olyan
 193  1|                    nevét?... Annak is olyan a színe, mint a kegyed szemének...~ ~
 194  1|                Annak is olyan a színe, mint a kegyed szemének...~ ~A bókot
 195  1|                 mint a kegyed szemének...~ ~A bókot hangos elismerés fogadta,
 196  1|                    mert az agg mester, mint a lapok ujdonságrovata negyven
 197  1|                    át hirdette, egyike volt a legszellemesebb művészeknek...
 198  1|                  idején rendes vendége volt a windsori kastélynak, egy
 199  1|           kastélynak, egy bókja révén, amit a hatvanas években mondott
 200  1|                    hatvanas években mondott a szeretetreméltó angol királynőnek...~ ~
 201  1|           királynőnek...~ ~Késő este, mikor a hôtel lármája lassanként
 202  1|              elcsendesedett, Vilma asszony, a komornájával tartott bizalmas
 203  1|               mosolygó arccal kukkantott be a férjéhez, aki türelmetlenül
 204  1|                     módjára, míg gyerekesen a Honti térdére ült.~ ~A vezérigazgató
 205  1|           gyerekesen a Honti térdére ült.~ ~A vezérigazgató bágyadtan
 206  1|              vezérigazgató bágyadtan nézett a felesége szemébe, nagyot
 207  1|                meghódít... senki sincs, aki a legelső pillanatban meg
 208  1|                       Ne higyje, hogy talán a féltékenység beszél belőlem...
 209  1|                     ha senki se látná... ha a szépsége, a kedvessége,
 210  1|                     látná... ha a szépsége, a kedvessége, a drága pillantása
 211  1|                     szépsége, a kedvessége, a drága pillantása egészen
 212  1|                   szinte nem is merek hinni a boldogságomban...~ ~Vilma
 213  1|                Vilma gyöngéden megsimogatta a nagy gyermek forró arcát,
 214  1|                     tudom, hogy maga büszke a feleségére... Mindenkit
 215  1|                     szeret...~ ~Átkulcsolta a Honti nyakát, oly szenvedélyes
 216  1|                     zuhatagként végigomlott a vállán... És míg a férfi,
 217  1|              végigomlott a vállán... És míg a férfi, a boldogságtól sápadtan,
 218  1|                   vállán... És míg a férfi, a boldogságtól sápadtan, ott
 219  1|           boldogságtól sápadtan, ott érezte a szíve fölött az asszony
 220  1|                   forró és reszkető testét, a pajkosan, szemérmesen lezárt
 221  1|                  lezárt szempillákkal súgta a fülébe:~ ~- Még panaszkodol?...
 222  1|                  hagynak bennünket, egészen a tied vagyok... Ne bántson,
 223  1|              egyedül leszünk... Mit törődöl a hideg nappallal, amikor
 224  1|                  nappallal, amikor az édes, a boldog, a gyönyörűséges
 225  1|                   amikor az édes, a boldog, a gyönyörűséges este mindennap
 226  1|                    este mindennap elérkezik a számodra?~ ~Égő ajkát odaszorította
 227  1|                     az ő arcát is elöntötte a vér pirossága s magánkívül,
 228  1|                     pirossága s magánkívül, a felindulástól remegve szólott:~ ~-
 229  1|               asszony lakik benned?... Néha a félénk Grettchen vagy, néha
 230  1|                 félénk Grettchen vagy, néha a csábító, bibliai asszony,
 231  1|                     Vilma nem felelt, hanem a két keze közé fogta az ura
 232  1|                   és sokáig komolyan nézett a szemébe... Aztán lehajtva
 233  1|                   szemébe... Aztán lehajtva a fejét, ezt susogta:~ ~-
 234  1|                     fejét, ezt susogta:~ ~- A tied vagyok... a mindened
 235  1|               susogta:~ ~- A tied vagyok... a mindened vagyok... elégedj
 236  1|                                             A meghivó.~ ~Egy délelőtt,
 237  1|              meghivó.~ ~Egy délelőtt, mikor a reggeli postát szétosztották,
 238  1|               reggeli postát szétosztották, a szolga egy formás levélkét
 239  1|                    egy formás levélkét tett a Király Félix asztalára.
 240  1|                      csak úgy áradoz belőle a főúri szalónok parfume-je...
 241  1|                   mozdulattal felszakította a borítékot s szinte megdöbbenve
 242  1|                   szinte megdöbbenve bámult a névjegyre, mely a következő
 243  1|                    bámult a névjegyre, mely a következő pillanatban eléje
 244  1|                pillanatban eléje bukkant.~ ~A névjegy egyik oldalán ez
 245  1|                    névjegy egyik oldalán ez a sor állott:~ ~Mme és msr.
 246  1|                        Mme és msr. Honti.~ ~A másikon pedig ez:~ ~“Kedves
 247  1|                   hogy szerdán megérkeztünk a nászutunkról. A külvilág
 248  1|                megérkeztünk a nászutunkról. A külvilág számára természetesen
 249  1|                    óra. Virág nem kötelező. A viszontlátásig - Vilma.”~ ~
 250  1|              zsebredugta, majd újra kivette a névjegyet s ezt a műveletet
 251  1|                   kivette a névjegyet s ezt a műveletet vagy tízszer egymásután
 252  1|                  ismételte. És félóra mulva a bank összes osztályaiban,
 253  1|                   bank összes osztályaiban, a levelezésben úgy, mint a
 254  1|                    a levelezésben úgy, mint a könyvvezetésben, a folyószámlánál
 255  1|                     mint a könyvvezetésben, a folyószámlánál úgy, mint
 256  1|                    folyószámlánál úgy, mint a titkárság kebelében lázasan,
 257  1|                titkárság kebelében lázasan, a nagy szenzációk izgatottságával
 258  1|                Király Félix vasárnap délben a méltóságos asszonynál fog
 259  1|                 tegeződni fog vele... Ennek a csirkefogónak ugyancsak
 260  1|              ugyancsak jól meg van csinálva a karriérje...~ ~Kipirulva,
 261  1|             Kipirulva, irigykedve beszéltek a meghivásról, majd a legtávolabbi
 262  1|               beszéltek a meghivásról, majd a legtávolabbi osztályokból
 263  1|                     átmentek egy pillanatra a levelezésibe, a hol Király
 264  1|                  pillanatra a levelezésibe, a hol Király Félix most már
 265  1|               affektált hidegséggel fogadta a barátai gratulációját.~ ~-
 266  1|                    mi különös van abban, ha a legközelebbi rokonukat meghívják?
 267  1|           legközelebbi rokonukat meghívják? A vezér most már épp olyan
 268  1|                   akármit beszélnek is róla a rossz nyelvek, tisztességes
 269  1|                    fiu...~ ~Per fiu beszélt a bank félelmetes elnökéről,
 270  1|                   félelmetes elnökéről, míg a többiek, a gúnyos megjegyzéseiket
 271  1|                   elnökéről, míg a többiek, a gúnyos megjegyzéseiket elfojtva,
 272  1|               forintig terjedő hitele s aki a bankban eddig a kedves és
 273  1|                hitele s aki a bankban eddig a kedves és mulatságos clown
 274  1|                     megnőtt, kiegyenesedett a szemükben; hiszen a hatalom
 275  1|          kiegyenesedett a szemükben; hiszen a hatalom káprázatos fényéből
 276  1|               tisztelettel beszéltek előtte a hugáról, akit maguk közt
 277  1|           egyáltalában nem egzisztált s aki a jó Istent is csak per öreg
 278  1|              Félixhez:~ ~- Azt hiszem, hogy a méltóságos asszony pompásan
 279  1|                   Ezidőszerint egyáltalában a méltóságos asszony a legszebb
 280  1|           egyáltalában a méltóságos asszony a legszebb nő Budapesten...~ ~
 281  1|                Budapesten...~ ~Rauch pedig, a börzei diszponens, aki a
 282  1|                    a börzei diszponens, aki a női nemről általában fölöttébb
 283  1|             becstelenségnek minősítette azt a szokást, hogy az asszonyokat
 284  1|                szokást, hogy az asszonyokat a háremből kibocsájtják, sőt
 285  1|                   is megengedik nekik, hogy a hivatalokban a férfiak helyét
 286  1|                  nekik, hogy a hivatalokban a férfiak helyét bitorolják, -
 287  1|                     mosollyal veregette meg a Király Félix arcát s a meggyőződés
 288  1|                  meg a Király Félix arcát s a meggyőződés szent hevével
 289  1|               állásában is példányképe volt a nemes és tiszteletet parancsoló
 290  1|                 eljön az idő, amikor helyét a társadalomban elfoglalja...~ ~
 291  1|                 ilyesmit sohase mondott; de a sunyi Király Félix, aki
 292  1|           konsternáción, helyeslőleg intett a fejével:~ ~- Az már igaz,
 293  1|                   fejével:~ ~- Az már igaz, a cégvezető úr mindjárt megmondta...~ ~
 294  1|                    járt - szintén megjelent a hivatalában, miután már
 295  1|                     hivatalában, miután már a lépcsőn értesült a Király
 296  1|               miután már a lépcsőn értesült a Király Félix szenzációs
 297  1|                 szenzációs meghivása felől. A levelezési osztály főnöke,
 298  1|                    kedvetlen ábrázata miatt a bank fiatalsága maga közt
 299  1|                     kedveskedve megölelte s a tisztelet hamisitatlan hangján
 300  1|                    jó darabig ott járt-kelt a Félix íróasztala körül,
 301  1|                     fúrja az oldalát. Mikor a többiek lassanként eltávoztak,
 302  1|              eltávoztak, újra megszólította a méltóságos asszony unokabátyját.~ ~-
 303  1|                főnök úr?~ ~- Eszembe jut az a délután, amikor Lehmann
 304  1|              kisasszony először nálam járt. A bájos kis huncut kedvét
 305  1|                   tettem, mintha belemennék a tréfába, de belsőleg így
 306  1|                    szóltam magamban: “Ennek a kis lánynak több az esze,
 307  1|                     az egész banknak... Ami a külsejét illeti, hát leány,
 308  1|              aranyos leány, de az okossága, a jelleme egy férfié...” És
 309  1|                   hogy boldog voltam, mikor a kérését teljesíthettem.~ ~
 310  1|                 helyeslőleg intett.~ ~- Óh, a főnök úr híres a szeméről,
 311  1|                        Óh, a főnök úr híres a szeméről, még pedig méltán...
 312  1|              szükségem, hát nem megyek érte a szomszédba...~ ~Király Félixet,
 313  1|               kezében néhány szál rózsával, a Honti-palota halljában megjelent,
 314  1|                   aki mosolyogva hámozta ki a kabátjából.~ ~- A méltóságos
 315  1|                hámozta ki a kabátjából.~ ~- A méltóságos asszony már várja
 316  1|                méltóságos asszony már várja a nagyságos urat... Erre méltóztassék...
 317  1|                 Erre méltóztassék... ide... a kis szalonba...~ ~Félix
 318  1|                    elpárolgott, mikor Vilma a következő pillanatban eléje
 319  1|         iskolásleány, aki most szabadult ki a szigoru igazgatónő kezei
 320  1|                     Kedvesen pukkerlizott s a virágot beletűzte az övébe,
 321  1|         flanellbluzát hízelkedve körülfogta a derekán. Félix válaszolni
 322  1|                      Félix válaszolni akart a dátumot illető inszinuációra,
 323  1|             inszinuációra, de e pillanatban a sietségtől lihegő Honti
 324  1|                     lihegő Honti jelent meg a kis szalon küszöbén.~ ~-
 325  1|                    Udvariasan kezet csókolt a feleségének, aztán nyájasan
 326  1|                  értesültem róla, hogy maga a legjobb kómikus lenne Budapesten,
 327  1|                  arra született volna, hogy a Közgazdasági Bankot föllendítse.~ ~
 328  1|                 urára:~ ~- Ne hozza zavarba a szegényt... úgyis azt hiszi,
 329  1|                     talán kuplékat énekelni a vezérigazgatója előtt? Különben
 330  1|                tehetség.~ ~Honti csöngetett a komornyiknak, aki konyakot
 331  1|             konyakot hozott és begördítette a dohányzóasztalkát - s Félix
 332  1|                    söpörgetett az ágy alatt a kender-utcai lakásban, most
 333  1|                   dőlt az ébenfazongorának, a vezérigazgató pedig, a szédületes
 334  1|                      a vezérigazgató pedig, a szédületes magasságban trónoló,
 335  1|                karriér és elzüllés függött, a saját kezével tartja oda
 336  1|                     kezével tartja oda neki a gyujtót, hogy a cigarettáját
 337  1|                    oda neki a gyujtót, hogy a cigarettáját meggyújthassa...
 338  1|                  hogy az élelmes Félix, aki a Közgazdasági Bank legnagyobb
 339  1|                     pár percre elveszítette a hidegvérét s pirulva, zavarba
 340  1|                     diák módjára sütötte le a szemét a kis szalon szőnyegére...~ ~
 341  1|                 módjára sütötte le a szemét a kis szalon szőnyegére...~ ~
 342  1|                  kis szalon szőnyegére...~ ~A komornyik szerencsére jelentette,
 343  1|               nevetve megszólalt:~ ~- Tudja a jó Isten, micsoda szép lányon
 344  1|                   kissé udvarias és nyujtsd a karodat a háziasszonynak...~ ~
 345  1|               udvarias és nyujtsd a karodat a háziasszonynak...~ ~A bohém
 346  1|               karodat a háziasszonynak...~ ~A bohém hang magához térítette
 347  1|               daliásan kiegyenesedett s míg a szeme fölragyogott a büszkeségtől,
 348  1|                    míg a szeme fölragyogott a büszkeségtől, könnyedén
 349  1|                   volt, az italok kitünőek, a kiszolgálás pedig egyszerűen
 350  1|               előbbi zavarába... Hiába volt a Vilma minden jókedve és
 351  1|               minden jókedve és pajkossága: a derék fiu izgalma annál
 352  1|           fesztelenebb hangon beszélt hozzá a bank félelmetes atyaistene...
 353  1|                 félelmetes atyaistene... De a zavara akkor hágott a tetőpontjára,
 354  1|                    De a zavara akkor hágott a tetőpontjára, mikor Honti
 355  1|                   és maga is meghatva kissé a pillanat ünnepies voltától,
 356  1|                többet, mert megharagszom... A feleségem unokabátyja nekem
 357  1|                   vége...~ ~Félix odaütötte a poharát a Hontiéhoz, míg
 358  1|                   Félix odaütötte a poharát a Hontiéhoz, míg Vilma csillogó
 359  1|                odavoltunk... Hiába adod hát a szentet, ő már az összes
 360  1|          öntudatlanul ült az asztalnál, míg a komornyik nesztelenül ide-oda
 361  1|                    Néha szólt valamit, amin a vezérigazgató nagyokat nevetett,
 362  1|                    ebéd után megint fölkelt a helyéből s mentegetődzve
 363  1|                Nekem, fájdalom, futnom kell a Hungáriába, mert Rohrbach,
 364  1|                  Hungáriába, mert Rohrbach, a frankfurti kollégám, várakozik
 365  1|                     csak maradj s mulattasd a hugodat, hiszen a te vasárnapodat
 366  1|                 mulattasd a hugodat, hiszen a te vasárnapodat nem foglalják
 367  1|                     üzleti tárgyalások...~ ~A fekete kávét megint a Vilma
 368  1|                       A fekete kávét megint a Vilma kis szalonjában szolgálták
 369  1|                     kényelmesen hátradőlve, a háziasszony engedelmével
 370  1|                     engedelmével rágyujtott a szivarjára... Mikor a gyufát
 371  1|            rágyujtott a szivarjára... Mikor a gyufát bele akarta dobni
 372  1|                    gyufát bele akarta dobni a hamutartóba, a fiatal asszony
 373  1|                 akarta dobni a hamutartóba, a fiatal asszony mosolyogva
 374  1|                    ne dobd el...~ ~S kivéve a dobozból egy vékony, egyiptomi
 375  1|               hősiesen rágyujtott, miközben a füsttől hunyorgatva elnevette
 376  1|                  pofont kaphattam volna, ha a mama jelenlétében cigarettázom...
 377  1|                    bámuló pillantást vetett a húgára s az elragadtatás
 378  1|               szólott:~ ~- Szavamra mondom, a cigaretta kitünően illik
 379  1|                   én szerény izlésemre...~ ~A fiatal úr nem fejezhette
 380  1|                 fiatal úr nem fejezhette be a mondatot, mert Vilma tágranyílt
 381  1|                    mondtad?~ ~S hiába várva a válaszra, a fejét csodálkozva
 382  1|                     hiába várva a válaszra, a fejét csodálkozva megrázta,
 383  1|              csodálkozva megrázta, miközben a szeméből tavaszias jókedv
 384  1|             tudomásul, hogy én most is csak a régi Lehmann Vilma vagyok
 385  1|                 régi Lehmann Vilma vagyok s a nagy szerencse nem zavarta
 386  1|                     nem zavarta meg annyira a fejemet, hogy ilyen szörnyü
 387  1|                   úgy beszéltél velem, mint a jó pajtásoddal, - kikérem
 388  1|                  úgy számíthatsz reám, mint a régi, boldog napokban...~ ~
 389  1|                  régi, boldog napokban...~ ~A mutatóujjával ráütött a
 390  1|                     A mutatóujjával ráütött a bátyja orrára, s ez a művelet
 391  1|               ráütött a bátyja orrára, s ez a művelet annyira föllelkesítette
 392  1|                   Félixet, hogy majdcsaknem a könnyei is kicsordultak...
 393  1|               kicsordultak... És mámorosan, a meggyőződés őszinte hevével
 394  1|             segítsen az Isten, hogy te vagy a legokosabb nő, akivel életemben
 395  1|                  mint te... De most hagyjuk a bókokat, inkább azt pletykázd
 396  1|               inkább azt pletykázd el, hogy a fiúk mit beszélnek rólam
 397  1|                     beszélnek rólam odabenn a bankban?... Bátran beszélhetsz,
 398  1|                                             A Zuzmara-bál.~ ~Honti egy
 399  1|                 titokzatos arccal tért haza a feleségéhez:~ ~- Tudod-e,
 400  1|               délelőtt deputáció járt nálam a bankban s arra kért, hogy
 401  1|                    kért, hogy jelenjünk meg a Zuzmara-bálon, amelyet e
 402  1|         okvetetlenül elmegyünk...~ ~- Mi az a Zuzmara-bál?~ ~- Hát nem
 403  1|                   hogy már két hete se volt a kezemben ujság... Amíg a
 404  1|                    a kezemben ujság... Amíg a berendezkedéssel egészen
 405  1|             lemondani az irodalomról...~ ~- A Zuzmara-bál, cicám, fényes
 406  1|                fényes mulatság lesz, melyet a fegyencek és egyéb gonosztévők
 407  1|             asszonyok se maradnak otthon... A bál neve onnan ered, hogy
 408  1|        tündérmese-kosztümben jelenik meg... A bálterem fenyőerdőt fog
 409  1|              ágakról lecsüggő jégcsapokkal. A rendezőség már a királynál
 410  1|              jégcsapokkal. A rendezőség már a királynál is járt s ő felsége
 411  1|              intézkedned kell, drágám, hogy a jelmezed idejére elkészüljön...~ ~
 412  1|                  Vilma mosolyogva rázta meg a fejét.~ ~- Nem lenne okosabb,
 413  1|                      hát most már hiábavaló a habozás... Aztán meg nem
 414  1|                akarom kitenni magamat annak a pletykának, hogy féltelek...
 415  1|               találnák hinni, hogy elzárlak a világ elől...~ ~Vilma hízelkedve
 416  1|                    bánom...~ ~Másnap reggel a szobaleány megjelent a Korona-utcában
 417  1|               reggel a szobaleány megjelent a Korona-utcában az öreg nagyságos
 418  1|                   asszonynál (mert Lehmanné a leánya házassága óta odaköltözködött)
 419  1|                   odaköltözködött) s átadta a méltóságos asszony üzenetét,
 420  1|           méltóságos asszony üzenetét, hogy a kedves mama okvetlenül készüljön
 421  1|                  mert együtt fognak elmenni a Maison Grünfeld-be. Az öreg
 422  1|                 megbotránkozva csapta össze a kezeit:~ ~- Csak nem akar
 423  1|           csináltatni magának? Hiszen annyi a ruhája, hogy akár hatvanéves
 424  1|                   is pompázhatna velük...~ ~A szobaleány, aki odahaza
 425  1|                érezte magát, nevetve intett a kezével.~ ~- Ojjé, kezét
 426  1|                   kezét csókolom, számít is a méltóságos asszonynál egy-két
 427  1|               asszonynál egy-két új ruha... A méltóságos úr tejbe-vajba
 428  1|             fölcsengetett az édesanyjáért s a fekete selyemruhás, elegáns
 429  1|                   öreg asszonyságot elvitte a kocsiján a Maison Grünfeld-be,
 430  1|             asszonyságot elvitte a kocsiján a Maison Grünfeld-be, Budapest
 431  1|            legelőkelőbb divatüzletébe, ahol a mágnásasszonyok és a milliomosnék
 432  1|                   ahol a mágnásasszonyok és a milliomosnék dolgoztatnak.
 433  1|                  milliomosnék dolgoztatnak. A tárgyalás oly sokáig tartott,
 434  1|              elmaradás? - szólt Honti, amíg a feleségének kezet csókolt.~ ~
 435  1|                  Vilma, aki szinte kipirult a sietségtől, lihegve dobta
 436  1|                sietségtől, lihegve dobta le a kalapját és a bundácskáját.~ ~-
 437  1|              lihegve dobta le a kalapját és a bundácskáját.~ ~- Optimista
 438  1|                      harmadfél óráig voltam a Grünfeldné szalonjában...
 439  1|                  lázasan érdeklődni kezdett a felsége kosztümje iránt,
 440  1|                  Vilma hamiskásan rázta meg a fejét.~ ~- Óh persze, még
 441  1|               kellene, hogy előre eláruljam a titkomat... A kosztümömet
 442  1|                     eláruljam a titkomat... A kosztümömet csak a mulatság
 443  1|              titkomat... A kosztümömet csak a mulatság estéjén fogod meglátni,
 444  1|                  beszélt, fényesen kiderült a Zuzmara-bál estéjén, amikor
 445  1|                ajtaja egyszerre föltárult s a fiatalasszony, háttérben
 446  1|                    fiatalasszony, háttérben a szobaleányaival, mosolyogva,
 447  1|                   szemmel bámult rá - s míg a szíve dobogni kezdett a
 448  1|                     a szíve dobogni kezdett a gyönyörüségtől, halkan felelt:~ ~-
 449  1|                    szeret... Igazat mondtál a minap; oly szép vagy, mint
 450  1|               tündérkirálynő...~ ~Odarohant a feleségéhez, hogy a keblére
 451  1|               Odarohant a feleségéhez, hogy a keblére szorítsa, de Vilma
 452  1|                 csak nem akarod tönkretenni a frizurámat? Az ölelést majd
 453  1|                    majd akkorra hagyjuk, ha a bálból hazajöttünk...~ ~
 454  1|                     az inas leszaladt, hogy a fogatot a lépcsőház elé
 455  1|                   leszaladt, hogy a fogatot a lépcsőház elé dirigálja:
 456  1|                 áhitatos pillantással nézte a feleségét... És egyszerre
 457  1|                   úgy érezte, hogy álmodik: a csillár fényében úszó szalon
 458  1|                   kicsike gyerekszobájában, a szülői ház födele alatt,
 459  1|                    szelid világa reszketett a csöndes szobában, gyakran
 460  1|                    s úgy rémlett neki, hogy a képeskönyvei hirtelen megelevenednek
 461  1|                   hirtelen megelevenednek s a mesék tündérei ott rajzanak
 462  1|               tündérei ott rajzanak fölötte a levegőben... Ime, most visszatért
 463  1|                        Ime, most visszatért a gyerekkori álomlátás: Csipkerózsika,
 464  1|                    néz... És Csipkerózsika, a mesebeli Csipkerózsika,
 465  1|              visszatért és jelentette, hogy a kocsi indulásra készen áll...
 466  1|            indulásra készen áll... Vilmának a szobaleány a nyakába segítette
 467  1|                       Vilmának a szobaleány a nyakába segítette a belépőjét
 468  1|              szobaleány a nyakába segítette a belépőjét s Honti is fölvette
 469  1|               belépőjét s Honti is fölvette a kabátját. És a kocsi gyors
 470  1|                     fölvette a kabátját. És a kocsi gyors galoppban megindult
 471  1|                   gyors galoppban megindult a homályos liget felé.~ ~Mikor
 472  1|                   felé.~ ~Mikor megálltak s a Vilma bolyhos belépője a
 473  1|                    a Vilma bolyhos belépője a villamos ívlámpák hófehér
 474  1|              világosságában láthatóvá lett, a piros szőnyeggel leborított
 475  1|                    éljenzés hangzott föl... A fiatal asszony kiváncsian
 476  1|                körül s egyszerre megismerte a régi barátait: Oppenheim
 477  1|                   Gusztávot, Sátori Bandit, a hebegő Wolf Jenőt, Cauders
 478  1|                 Jenőt, Cauders Félixet, meg a többieket, akik a régi,
 479  1|              Félixet, meg a többieket, akik a régi, jó időkben testületileg
 480  1|           testületileg szoktak várakozni rá a Zrinyi-utca szögletén...
 481  1|           diszkrétül megbiccentette feléjük a fejét, de kék szemei mosolyogva,
 482  1|            mosolyogva, derűsen pillantottak a fiúkra... Annyi meghittséggel,
 483  1|                        Annyi meghittséggel, a régi cimbora annyi szeretetével
 484  1|                Semmit se szólt, de az édes, a jókedvü, az okos szeme mintha
 485  1|                   hiába, tartozik valamivel a társadalmi állásának...
 486  1|                     végre is nem állhat meg a lépcsőházban, hogy a bankbéli
 487  1|                    meg a lépcsőházban, hogy a bankbéli pletykákról kérdezősködjék...
 488  1|                 függene, fiúk, bizony Isten a nyakatokba borulnék...~ ~
 489  1|                    nyakatokba borulnék...~ ~A Vilma szemei nem folytathatták
 490  1|                    folytathatták tovább ezt a néma beszédet, mert a frakkos
 491  1|                   ezt a néma beszédet, mert a frakkos rendezők sorából
 492  1|                úrral s magyarázólag fordult a feleségéhez:~ ~- Báró Csertő
 493  1|          feleségéhez:~ ~- Báró Csertő Béla, a bál elnöke, édes szívem...
 494  1|                  bál elnöke, édes szívem... A nevét bizonyosan jól ismered...~ ~-
 495  1|                           Óh, ki ne ismerné a báró úr nevét, - szólt Vilma
 496  1|              mindenki ismeri s ezért főképp a fiatal ujságíró-nemzedékkel
 497  1|                 ujságíró-nemzedékkel ápolta a barátságot és a jó viszonyt.~ ~
 498  1| ujságíró-nemzedékkel ápolta a barátságot és a jó viszonyt.~ ~A báró bekalauzolta
 499  1|              barátságot és a jó viszonyt.~ ~A báró bekalauzolta Vilmát
 500  1|                    báró bekalauzolta Vilmát a nagy terembe, ahol egyszerre
 501  1|               szégyenkezve ballagott utána. A gyönyörűen földiszített
 502  1|                  tele volt már vendégekkel; a művészileg imitált, havas
 503  1|                  utazók sürögtek-forogtak s a tömegből itt-ott frakkos,
 504  1|                    hogy jelmezt öltsenek... A falak mentén, a jégszövetekkel
 505  1|                 öltsenek... A falak mentén, a jégszövetekkel letakart
 506  1|                 fejükön festői fátyollal... A stílszerűség talán hiányzott
 507  1|                   hiányzott az ünnepről, de a látvány mégis meseszerűen
 508  1|               nézett körül s ámulva szólott a gavallérjához:~ ~- Gyönyörü!~ ~-
 509  1|                   méltóságos asszony, ebben a nagy sokaságban maga a legszebb...~ ~
 510  1|                ebben a nagy sokaságban maga a legszebb...~ ~A katonabanda
 511  1|             sokaságban maga a legszebb...~ ~A katonabanda most megszólalt
 512  1|                  megszólalt az emelvényen s a jégvirág fehér fái közt
 513  1|                     végig... Vilma fölvette a legyezőjét, de mielőtt ideje
 514  1|                        Cauders László volt, a Közgazdasági Bank grandseigneurje,
 515  1|          Közgazdasági Bank grandseigneurje, a milliomos-családból származó,
 516  1|               második héten kétségbeejtette a familiáját egy-egy új messalience
 517  1|                   volt Lehmann Vilmába...~ ~A fiatal asszony mosolyogva
 518  1|                 asszony mosolyogva intett s a következő pillanatban végigsuhant
 519  1|                     pillanatban végigsuhant a nagyterem parkettjén...
 520  1|                     nagyterem parkettjén... A tánc kimondhatatlan élvezetet
 521  1|                    élvezetet szerzett neki, a szíve dobogott, az arca
 522  1|                égett, de azért jól hallotta a bámuló fölkiáltásokat, melyek
 523  1|               képeskönyvből ugrott volna ki a táncterem parkettjére...~ ~
 524  1|                 idegbeteg fókavadász karján a helyére visszatért, nagy
 525  1|                 Karnevál herceggel... Azzal a Karnevál herceggel, aki
 526  1|                    aki oly sűrűen szerepelt a hatvanas évek báli tudósításaiban,
 527  1|                 kezet nyujtott neki, - néha a vén embereknek is joguk
 528  1|                 Vilma szó nélkül biccentett a fejével, - egyszerre oly
 529  1|                    szemben meg tudta őrizni a nyugalmát és a felsőségét
 530  1|                 tudta őrizni a nyugalmát és a felsőségét és most mégis
 531  1|                   mégis zavartan sütötte le a szemét... Már-már érezte,
 532  1|                   könnyűséggel szólott:~ ~- A kegyelmes úr, mint vén ember,
 533  1|                    ember, ez nagyon jó...~ ~A gróf kómikus grimaszt vágott
 534  1|                   Fájdalom, ebben én vagyok a legilletékesebb... Az arc
 535  1|                    méltóságos asszonyom, de a közérzés sohase hazudik...
 536  1|               illeti...~ ~Lemondólag intett a kezével, de egyszerre csak
 537  1|                    az öreg Wachsmann bárót, a Magyar Bank elnökét üdvözölje...
 538  1|                  közelebb lépett Vilmához s a szemébe nézve komolyan kérdezte:~ ~-
 539  1|                 volt, most bátran fölemelte a tekintetét s nyugodtan,
 540  1|                  vagyok, gróf úr... Az uram a legjobb és a legderekabb
 541  1|                        Az uram a legjobb és a legderekabb ember az egész
 542  1|               visszatért s ez megakasztotta a további beszélgetést...
 543  1|                     további beszélgetést... A vezérigazgató nagy boldogságában
 544  1|         boldogságában nyájasan megölelgette a grófot.~ ~- Nagyon örülnénk,
 545  1|                         Nagyon örülnénk, ha a kegyelmes úr egyszer megtisztelne
 546  1|                    egy csésze feketére...~ ~A feleségére nézett s csodálkozva
 547  1|                     csodálkozva látta, hogy a Vilma arca komoly, majdnem
 548  1|                 majdnem barátságtalan... De a következő pillanatban már
 549  1|                     Fekete kávénál.~ ~Mikor a fekete kávéval és konyakkal
 550  1|        megnyomásával, kitárta vendége előtt a dohányzóasztala kincseit,
 551  1|               kincseit, Vilma fölemelkedett a helyéből, s így szólott
 552  1|                    hogy az asszonyokról meg a kártyáról beszélnek. Ebéd
 553  1|                   nem akarom önöket zavarni a mulatságukban...~ ~Mosolyogva
 554  1|                   Vallja meg őszintén, hogy a füst miatt akar elmenekülni
 555  1|                     hogy más asszony is van a világon - bizony Isten,
 556  1|                      én, fájdalom, már csak a képtári hölgyek iránt érdeklődöm.
 557  1|               asszonyt...~ ~- Igen, csak az a kérdés, hogy mit ért a kegyelmes
 558  1|                   az a kérdés, hogy mit ért a kegyelmes úr ama bizonyos
 559  1|                     az öreg Leonhardt báró, a volt madridi nagykövet -
 560  1|                  sokkal többen vannak, akik a negyvenötödik évükön túl
 561  1|             szeretetreméltó barátnőre... Az a kor, amelyikről én beszélek,
 562  1|               mindjárt meg fogom magyarázni a szavaimat. Nem veszi rossz
 563  1|                   akkor képzelje, hogy most a színházban ül s nem egy
 564  1|                   beszédét hallgatja, hanem a Bissonét, Feydeauét vagy
 565  1|                    Bissonét, Feydeauét vagy a többi lipót-köruti szerzőét...
 566  1|              lipót-köruti szerzőét... Tehát a fiatal ember és a vén ember
 567  1|                     Tehát a fiatal ember és a vén ember közt szerelem
 568  1|                  szerelem dolgában lényeges a különbség...~ ~- És pedig?~ ~-
 569  1|              különbség...~ ~- És pedig?~ ~- A fiatal ember, még a legkomolyabb
 570  1|                         A fiatal ember, még a legkomolyabb is, néha egyszerre
 571  1|                  szellők áramlanak feléje s a szürke, rideg, otromba házak
 572  1|                   rózsák illata csapja meg, A vére lüktetni kezd, a szíve
 573  1|                  meg, A vére lüktetni kezd, a szíve dobog, az idegei remegnek
 574  1|                   dobog, az idegei remegnek a felindulástól s mindenütt
 575  1|                asszony titokzatos varázsa s a gyönyörűségtől szinte borzongva
 576  1|                 reája borul... És az utcán, a klubjában, sőt Afrika sivatagain
 577  1|               Afrika sivatagain is az édes, a karcsu, a simulékony, a
 578  1|            sivatagain is az édes, a karcsu, a simulékony, a szerelmes
 579  1|                     a karcsu, a simulékony, a szerelmes asszonyról álmodozik,
 580  1|             szerelmes asszonyról álmodozik, a forró, a fehértestü asszonyról,
 581  1|              asszonyról álmodozik, a forró, a fehértestü asszonyról, aki
 582  1|                 lángol, mint ő... Nézze meg a tudóst, aki otthon matematikai
 583  1|             bibelődik, az orvosdoktort, aki a boncolóasztal mellől jön,
 584  1|                   boncolóasztal mellől jön, a világutazót, aki vad törzsek
 585  1|                   vad törzsek közt kóborol, a diplomatát, a politikust,
 586  1|                 közt kóborol, a diplomatát, a politikust, az aszfaltbetyárt:
 587  1|                     mely hizelkedve fonódik a nyaka köré... És a dicsőségét,
 588  1|                  fonódik a nyaka köré... És a dicsőségét, a vagyonát,
 589  1|                    köré... És a dicsőségét, a vagyonát, a hírnevét, sőt
 590  1|                     dicsőségét, a vagyonát, a hírnevét, sőt az életét
 591  1|            valamennyi, csakhogy egy asszony a fülébe súgja, hogy: eljövök
 592  1|               Százszor inkább bántják, mint a fiatalt. Méltóságos asszony,
 593  1|                     fogok tenni: ne higyjen a tiszteletreméltó bácsiknak,
 594  1|               hófehér szakállukat simogatva a patriárkák nyugalmával tekintenek
 595  1|           patriárkák nyugalmával tekintenek a bűnökben tobzódó világra.
 596  1|                     képviselik az erényt és a józanságot... A tiszteletreméltó
 597  1|                   erényt és a józanságot... A tiszteletreméltó bácsik
 598  1|                agyafurt huncutok, akik csak a látszat kedvéért adják a
 599  1|                    a látszat kedvéért adják a földi hiúságoktól megtisztult
 600  1|                        Egy szerelmes szóért a legjobb lakomát is otthagynák,
 601  1|                 egész életükre lemondanának a dohányzásról...~ ~- Eszerint
 602  1|              Eszerint az egyik tizenkilenc, a másik egy hijján húsz...
 603  1|                   egy hijján húsz... Vagyis a kegyelmes úrnak az a teóriája,
 604  1|                 Vagyis a kegyelmes úrnak az a teóriája, hogy az öreg ember,
 605  1|                     hogy az öreg ember, meg a fiatal ember közt szerelem
 606  1|             megengedi, el fogom mondani azt a kis történetet, amit Rajeczy
 607  1|                      amit Rajeczy Zsigmond, a birtokos szomszédom mesélt
 608  1|                  birtokos szomszédom mesélt a minap, mikor a vicinálison
 609  1|            szomszédom mesélt a minap, mikor a vicinálison együtt utaztunk
 610  1|                    bár többnyire odalenn él a pusztáján, jobban tud a
 611  1|                     a pusztáján, jobban tud a nők nyelvén, mint akárhány
 612  1|                  akiben egy szemernyi sincs a parlagi birtokos izléstelenkedéseiből...
 613  1|                  most évszámra se mozdul ki a tanyájából, hacsak télen
 614  1|                   nem, amikor mégis elfogja a honvágy a frakkos, feketecsokros
 615  1|                     mégis elfogja a honvágy a frakkos, feketecsokros emberiség
 616  1|                 inkább - legyünk őszinték - a meztelenvállu asszonyok
 617  1|                     parfume-öt csöpögtetnek a ruhájukra... “A múlt évben -
 618  1|                csöpögtetnek a ruhájukra... “A múlt évben - mesélte nekem
 619  1|                  múlt évben - mesélte nekem a vicinálison - majdnem két
 620  1|                     asszonyokat gardiroztam a jégre és a cukrászdába,
 621  1|          asszonyokat gardiroztam a jégre és a cukrászdába, este a házibálokon
 622  1|                jégre és a cukrászdába, este a házibálokon udvaroltam,
 623  1|                udvaroltam, éjjel kártyáztam a kaszinóban, délelőtt pedig
 624  1|              szigoru magányosságban viselte a gyászát, de most annál szilajabban
 625  1|           szilajabban kivánkozott ki belőle a temperamentuma és a fiatalsága...
 626  1|                  belőle a temperamentuma és a fiatalsága... Bolondos,
 627  1|                   érthetetlenül megtisztelt a jóakaratával... Annyira
 628  1|              kiforgatott magamból... Mindig a szoknyája után futkostam
 629  1|                  heti ismeretség után azzal a szemtelen kivánsággal álltam
 630  1|                 hívjon meg egy csésze teára a zsófia-utcai kis palotájába...
 631  1|                  héten át folyton zaklattam a csésze teámért, annyira
 632  1|               magának ellentállani, hát itt a pénz, igyék ma egy csésze
 633  1|               csésze teát az én költségemre a kaszinóban... Ez a malicia
 634  1|              költségemre a kaszinóban... Ez a malicia csak annál jobban
 635  1|               elhatároztam, hogy hazautazom a tanyámra, amikor egy este,
 636  1|                  tanyámra, amikor egy este, a Műcsarnokban, míg a katonabanda
 637  1|                   este, a Műcsarnokban, míg a katonabanda a Carmen-t játszotta
 638  1|             Műcsarnokban, míg a katonabanda a Carmen-t játszotta s kettecskén
 639  1|               játszotta s kettecskén ültünk a nyolcméteres Riche-kép mellett,
 640  1|             nyolcméteres Riche-kép mellett, a jókedvü kis barátnőm egyszerre
 641  1|            egyszerre csak nagy komolyan néz a szemem közé s olyan furcsa
 642  1|                  annyira kivánkozik az után a tea után?” “Óh, de mennyire!” -
 643  1|                   mennyire!” - szóltam, míg a szívem kalimpálni kezdett
 644  1|                  kezdett az izgatottságtól. A szőke gyerekasszony erre
 645  1|         gyerekasszony erre úgy tesz, mintha a Riche-képet nézné, aztán
 646  1|                   aztán félhangon ezt súgja a fülembe: “Jöjjön el hozzám
 647  1|                 hogy végre egyedül lehessek a boldogságommal. Tizenegy
 648  1|              szokásom szerint fölnéztem még a kaszinóba... Jó ideig ott
 649  1|                     Jó ideig ott őgyelegtem a kártyaasztalok körül, de
 650  1|          belebetegszem az izgatottságba, ha a sikeremet valakinek el nem
 651  1|               alávalóság, de hidd meg, hogy a férfiak kilencven százaléka
 652  1|                    az öreg Bertalan doktor, a nyugalmazott törzsorvos,
 653  1|             megcsontosodott agglegény s így a legtöbb éjszakáját ott tölti
 654  1|                legtöbb éjszakáját ott tölti a játékosok háta mögött...
 655  1|                 háta mögött... Belekaroltam a csöndesen szivarozó vén
 656  1|                  ért... Az öreg úr megrázta a kezemet, de a pillantásán
 657  1|                   úr megrázta a kezemet, de a pillantásán meglátszott,
 658  1|               mindenkit ostobának tart, aki a grófné meg a szobaleány
 659  1|            ostobának tart, aki a grófné meg a szobaleány közt különbséget
 660  1|                     már ebéd után fölnéztem a kaszinóba s hét felé belekeveredtem
 661  1|         gavallérosan addig játszottam, amíg a partnereim kivánták... Egyszerre
 662  1|              kiveszi az óráját, megcsóválja a fejét, aztán hol reám néz,
 663  1|              osztottam... Vagy félóra múlva a doktor megint megnézi az
 664  1|                 nézek rá, aztán megcsóválom a fejemet. “Biz én hiába gondolkodom”. -
 665  1|                    én hiába gondolkodom”. - A doktor erre félrehív, aztán
 666  1|                 tegnap magadon kívül voltál a boldogságtól, hogy az a
 667  1|                     a boldogságtól, hogy az a szép fiatal asszony légyottot
 668  1|                     most nem akarsz elmenni a légyottra?” - “Nem, kedves
 669  1|                   korombeli férfiak már nem a légyottra kivánkoznak, hanem
 670  1|                     kivánkoznak, hanem arra a diadalra, hogy egy szép
 671  1|              légyottot igérjen nekik... Nem a szerelem tesz bennünket
 672  1|           boldogokká és büszkékké, hanem az a tudat, hogy még szerelmet
 673  1|         kártyapartiet se áldozunk föl, hogy a légyottot betarthassuk...
 674  1|                betarthassuk... Minek is?... A mi álmaink csak addig a
 675  1|                     A mi álmaink csak addig a pillanatig terjednek, amíg
 676  1|                      amíg egy bájos asszony a boldogító igent kimondja...
 677  1|                   már tökéletesen kielégíti a hiúságunkat, ha erkölcsi
 678  1|                    Ime, méltóságos asszony, a Rajeczy Zsiga kis története...
 679  1|                  csak külsőleg hasonlítanak a fiatalok érzéseihez... Szomoru
 680  1|                     diadalokra utazunk...~ ~A gróf szerényen meghajolt,
 681  1|                   fürkésző arccal tekintett a vendége szeme közé... Miért
 682  1|               ártatlannak? Miért akarta azt a látszatot kelteni, hogy
 683  1|                többé? Miért adta mindenáron a megrokkant, fogatlan tigrist?
 684  1|                 volt az emberismerete, mint a legtöbb hazai drámaírónak,
 685  1|             drámaírónak, csakhamar belátott a Szentgróthy furfangos lelkébe...
 686  1|                     furfangos lelkébe... És a mig szendén, bájos mosollyal
 687  1|                   bájos mosollyal hallgatta a férfiak csevegését, a lelke
 688  1|             hallgatta a férfiak csevegését, a lelke mélyén így szólott:~ ~-
 689  1|                 mélyén így szólott:~ ~- Ezt a kis történetet nem nekem
 690  1|                  nem nekem mondta el, hanem a naiv, hiszékeny uramnak...
 691  1|                    hiszékeny uramnak... Még a gyanúját is el akarja hárítani
 692  1|                    találni arra, hogy velem a kedve szerint pajtáskodhassék...
 693  1|                   nála alighanem el is érte a célját, de én, kegyelmes
 694  1|                     gondolni méltóztatik... A kis adomácskái igen elmések,
 695  1|                mondta:~ ~- Meséljen valamit a kegyelmes úr Szent-Pétervárról,
 696  1|                    Mily gyönyörüek lehetnek a havas utcák, melyeken aranyos
 697  1|                  végig!... Meséljen valamit a hercegnőkről, akiknél bizonyosan
 698  1|                                             A bank előtt.~ ~Egy este,
 699  1|                      elegáns batár állt meg a Közgazdasági Bank kapuja
 700  1|                    kapuja előtt s Mészáros, a portás, aki rögtön megismerte
 701  1|               portás, aki rögtön megismerte a vezérigazgató kocsiját és
 702  1|                   meghajlással nyitotta föl a batár üvegajtaját.~ ~- Parancsol
 703  1|                  üvegajtaját.~ ~- Parancsol a méltóságos asszony? - kérdezte
 704  1|                     kis téli kalappal, dőlt a batár sötétkék támlájára.~ ~
 705  1|                  Vilma mosolyogva üdvözölte a portást, aki valamikor állandóan
 706  1|              valamikor állandóan kitüntette a jóakaratával.~ ~- Hogy van
 707  1|                      remélem nagyon jól? És a felesége, meg az aranyos
 708  1|                  megint eljövök, majd hozok a kicsikéjének egy nagy francia
 709  1|                     babát, amelyik behúnyja a szemét, ha lefektetik...
 710  1|                 telefonáljon föl neki, hogy a kapu előtt várom...~ ~A
 711  1|                     a kapu előtt várom...~ ~A portás beszaladt a fülkéjébe,
 712  1|                          A portás beszaladt a fülkéjébe, míg az inas ismét
 713  1|                  míg az inas ismét becsukta a batár ajtaját. Vagy öt perc
 714  1|                 ajtaját. Vagy öt perc mulva a vezérigazgató már örvendező
 715  1|                örvendező arccal szorítgatta a felesége kezét.~ ~- Mi történt,
 716  1|                  történt, hogy te idejöttél a bankba? Csak nem éreztél
 717  1|                    éreztél megint honvágyat a régi hivatalod után?~ ~Vilma
 718  1|                    megbotránkozva rázta meg a fejecskéjét.~ ~- Hallatlan,
 719  1|                  szaladjon csak föl gyorsan a méltóságos úr télikabátjáért...~ ~
 720  1|                    inas lihegve sietett föl a lépcsőkön, Vilma kedveskedve
 721  1|                    csinált helyet az urának a kocsiban.~ ~- Ülj addig
 722  1|                 légy. Igy, és most csukd be a kocsi ajtaját... Tudod,
 723  1|                       Magammal foglak vinni a cukrászdába, hogy velem
 724  1|           méltóságos úr feleségül vett, hát a világ előtt is hencegni
 725  1|                  idebenn az idegeidet... Ha a hivatalnokaid el tudnak
 726  1|                tudnak menni hat órakor, hát a vezérigazgató is megengedheti
 727  1|             megengedheti néha magának, hogy a szórakozásra gondoljon...~ ~-
 728  1|               szórakozásra gondoljon...~ ~- A hivatalnokaim, cicám, sokkal
 729  1|                    szívesebben mennék veled a jégre és a cukrászdába,
 730  1|                     mennék veled a jégre és a cukrászdába, mint hogy késő
 731  1|           cukrászdába, mint hogy késő estig a lámpavilág mellett rontom
 732  1|                   lámpavilág mellett rontom a szememet?... De a részvényesek,
 733  1|                    rontom a szememet?... De a részvényesek, fájdalom,
 734  1|               részvényesek, fájdalom, abban a babonás hitben élnek, hogy
 735  1|                  babonás hitben élnek, hogy a vezérigazgató az egész intézet
 736  1|                     Hajtass el addig szépen a cukrászdába s negyedóra
 737  1|                  leszek...~ ~Vilma megrázta a fejét.~ ~- Nem, egy tapodtat
 738  1|                      én addig itt várok rád a kocsiban, a kapu előtt...~ ~-
 739  1|                   itt várok rád a kocsiban, a kapu előtt...~ ~- De meg
 740  1|                    fogsz fázni szívem ebben a hidegben...~ ~- Engem ne
 741  1|                 lenne... Várj csak, már itt a kabátod, vedd magadra...~ ~
 742  1|                    S kivéve az inas kezéből a téli kabátot, gondosan fölsegítette
 743  1|                         Honti kezet csókolt a feleségének s Vilma egyedül
 744  1|          feleségének s Vilma egyedül maradt a kocsiban. A bank hivatalos
 745  1|                  egyedül maradt a kocsiban. A bank hivatalos órája már
 746  1|             hivatalos órája már véget ért s a hivatalnokok hármas-négyes
 747  1|                   csoportokban jelentek meg a jól kivilágított előcsarnokban,
 748  1|                hangos lárma közt távozzanak a szórakozásaik és mulatságaik
 749  1|                    az ezüstzablyás lovakra, a kocsis és az inas előkelő
 750  1|                   tisztelettel szóljon:~ ~- A vezér kocsija... Azt mondom,
 751  1|                     az ördög vitte volna el a vagyonos osztályt... Ez
 752  1|                 ugyan csinosan morzsolja le a kis életét; ilyen kocsi,
 753  1|                     beszéd, terringettét.~ ~A hangjuk azonban egyszerre
 754  1|                    suttogásra fordult, mert a batár belsejében szemükbe
 755  1|                  belsejében szemükbe tüntek a méltóságos asszony karcsu
 756  1|                   termetének körvonalai. És a kalapjukat levéve, mély
 757  1|               egykori jó pajtásuk ült volna a kocsi sötétkék párnáján...~ ~-
 758  1|                     de idejében meggondolta a dolgot, mivel a vezérigazgató
 759  1|                 meggondolta a dolgot, mivel a vezérigazgató feleségéhez
 760  1|          feleségéhez még se illett volna ez a túlságos bizalmaskodás...
 761  1|                  erőltetett hát az arcára s a fejével szertartásosan bólintott,
 762  1|               szertartásosan bólintott, bár a szeméből ezer pajkos ördög
 763  1|                 Cauders László is megjelent a bank kapujában, a méltóságos
 764  1|                 megjelent a bank kapujában, a méltóságos asszony megfeledkezett
 765  1|                    leányos jókedvvel intett a hirtelen elvörösödő fiúnak,
 766  1|                  raglános hódolójának, akit a nagy tisztesség olyan zavarba
 767  1|                 zavarba hozott, hogy szinte a köszönést is elmulasztotta.
 768  1|              köszönést is elmulasztotta. De a méltóságos asszony elfeledkezett
 769  1|               ragyogó jókedvvel szorongatta a Cauders László kezét.~ ~-
 770  1|                     hordja az egész bankban a legszebb nyakkendőket? Jár-e
 771  1|                    nem várva meg kérdéseire a választ, ártatlan pillantással,
 772  1|                    nem vagyok indiszkrét?~ ~A fiatal ember izgatottan
 773  1|                     izgatottan hajlongott s a szemét lesütve, szinte leányos
 774  1|              asszony... hát kibe volnék?... A magamfajta hivatalnoknak
 775  1|                  magáért se tenném ám tűzbe a kezemet... Itt a szende
 776  1|                   ám tűzbe a kezemet... Itt a szende bakfist játssza,
 777  1|                   játssza, de ha véletlenül a szívébe nézhetnék...~ ~Cauders
 778  1|                jelentek most meg karonfogva a bank foyerjében. Rubin úr
 779  1|                  valaha szóba se állt volna a hivatalon kívül Király Félix-szel,
 780  1|                  Félix-szel, de azóta, hogy a vezérigazgatóval rokonságba
 781  1|            keveredett, egyszerre felszökött a vidám fiu agioja s a legelőkelőbb
 782  1|             felszökött a vidám fiu agioja s a legelőkelőbb tisztviselők
 783  1|                  meg előtte cilinderét.~ ~- A kezedet csókolom, szép hugocskám...~ ~
 784  1|                     is megdöbbenve állt meg a kapuban s amíg mély tisztelettel
 785  1|               milyen végtelen zavarba hozza a találkozás. De a Vilma jókedve
 786  1|              zavarba hozza a találkozás. De a Vilma jókedve csakhamar
 787  1|                          Ni csak, Rubin úr, a kedves, jó Rubin úr... Csak
 788  1|                 tőlem, hogy úgy állva marad a kapuban?...~ ~A cégvezető
 789  1|                 állva marad a kapuban?...~ ~A cégvezető hódolattal megcsókolta
 790  1|            cégvezető hódolattal megcsókolta a méltóságos asszony keztyűs
 791  1|              csevegett tovább.~ ~- Ez aztán a derék dolog, hogy így valamennyiükkel
 792  1|                   már szökni hazulról, hogy a kis szobámat, az íróasztalomat,
 793  1|                 meglátogattam volna magukat a hivatalban...~ ~Rubin úr
 794  1|                   állítja, hogy szerda után a mult héten vasárnap következett...
 795  1|                     következett... Tudta is a szegény Rubin, hogy mit
 796  1|                Rubin, hogy mit beszél hozzá a jókedvü méltóságos asszony!...
 797  1|                   alkonyatra gondolt, mikor a bájos leány a hivatalában
 798  1|                gondolt, mikor a bájos leány a hivatalában megjelent s
 799  1|                 tüzelő arccal tűrte, hogy ő a szakállas ábrázatát hozzádörzsölhesse...
 800  1|                   Hitte-e volna akkor, hogy a tollboás kisleány két év
 801  1|              tollboás kisleány két év mulva a vezérigazgató felesége lesz?...
 802  1|             vezérigazgató felesége lesz?... A szerencsétlen Rubin úgy
 803  1|                   milyen pompás színben van a méltóságos asszony...~ ~
 804  1|                     méltóságos asszony...~ ~A Vilma figyelmét most szerencsére
 805  1|              szerencsére elhárította valami a boldogtalan cégvezetőről;
 806  1|                   boldogtalan cégvezetőről; a lépcsőházban két kurtakabátos
 807  1|                   Zsófi és Zimonyi Karolin, a bank két gépírókisasszonya,
 808  1|              kopogtatták vele gépecskéjüket a hideg téli délutánokon,
 809  1|                   is zsíros papirosból ette a sonkát s velük együtt ijedten
 810  1|               merült bele az írásba, amikor a szomszéd szobából a levelezési
 811  1|                  amikor a szomszéd szobából a levelezési főnök léptei
 812  1|                     csak ide egy kissé...~ ~A rövidlátó leány most megismerte
 813  1|                    azonban nevetve kapta el a kezét.~ ~- Ugyan, kisasszony,
 814  1|                 pletykát, mert csakúgy égek a kiváncsiságtól, hogy a legfrissebb
 815  1|                 égek a kiváncsiságtól, hogy a legfrissebb eseményeket
 816  1|                valamelyik vasárnap, s akkor a meleg kályha mellett majd
 817  1|                mindazt megbeszélhetjük, ami a szívünket nyomja... Áll
 818  1|                     alku?... Semmi kifogás, a jövő vasárnap mindkettőjüket
 819  1|                       Nyájasan szembenézett a két leánnyal, de a mosoly
 820  1|             szembenézett a két leánnyal, de a mosoly most az ő ajkáról
 821  1|                     egykori kollégái szemei a hála és megindulás könnyeivel
 822  1|               könnyeivel teltek meg... Mind a ketten majdnem elsírták
 823  1|               majdnem elsírták magukat arra a gondolatra, hogy a méltóságos
 824  1|                     arra a gondolatra, hogy a méltóságos asszony mostani
 825  1|                  mostani fényes sorsában is a régi maradt... Vilma is
 826  1|                 sírva fakadjon, s nehogy az a szégyen megessék vele, hogy
 827  1|                     megessék vele, hogy itt a kocsiban elpityeredjék,
 828  1|               Szervusztok, leányok... tehát a viszontlátásra a jövő vasárnap...~ ~ ~
 829  1|                      tehát a viszontlátásra a jövő vasárnap...~ ~ ~
 830  1|                                             A jégpályán.~ ~A téli hónapokban
 831  1|                              A jégpályán.~ ~A téli hónapokban Vilma új
 832  1|                    szerepben mutatkozott be a világnak: egy ennivalóan
 833  1|                  ura unokahugát, aki eddig, a vezérigazgató első házassága
 834  1|                 alatt, nem igen fordult meg a bácsija házában. A leányka
 835  1|              fordult meg a bácsija házában. A leányka édesatyja, Honti
 836  1|             gyermekét nem óhajtotta kitenni a sógornője szeszélyeinek.
 837  1|                     napos vendégekké lettek a vezérigazgató kis palotájában.
 838  1|                fölkisértette magát Vilmához a szobaleánnyal; ilyenkor
 839  1|                  ölelkezve mentek át ketten a Vilma kis nappali szobájába
 840  1|                Vilma gyöngéden megveregette a hugocskája arcát.~ ~- Tudod,
 841  1|                    s fordulunk egyet-kettőt a ligetben. Onnan beviszlek
 842  1|                  Onnan beviszlek ozsonnázni a cukrázdába...~ ~Január derekán,
 843  1|                       Január derekán, mikor a hőfok végre elszánta magát
 844  1|                   elszánta magát arra, hogy a fagypont alá szálljon s
 845  1|                     fagypont alá szálljon s a jégpálya fölé kitüzhették
 846  1|                   jégpálya fölé kitüzhették a nemzeti lobogót, Vilma váratlan
 847  1|                    váratlan örömhírt közölt a kis leánnyal.~ ~- Délelőtt
 848  1|                    ujjongva tapsolt, mert ő a világon általában csak három
 849  1|      megszámlálhatatlan nyolcasokat írni le a tükörsima jégparkettre.
 850  1|                     két órára beszélték meg a légyottot, de ő már félkettőkor
 851  1|                     félkettőkor bezörgetett a Vilmáék előszobáján:~ ~-
 852  1|                     se végeztünk... Tedd le a sipkádat és a kabátodat,
 853  1|                       Tedd le a sipkádat és a kabátodat, aztán ülj le
 854  1|               kabátodat, aztán ülj le addig a hintaszékbe, amíg a toalettemmel
 855  1|                   addig a hintaszékbe, amíg a toalettemmel végzek...~ ~
 856  1|                 eltűnt az öltözőszobájában, a kisleány pedig egyedül maradt
 857  1|                   táncolunk?... Egy madárka a minap ideszállt az ablakunkba
 858  1|           csiripelte, hogy Klárika még ezen a farsangon férjhezmegy...~ ~-
 859  1|                     férjhezmegy...~ ~- Jaj, a bácsika milyen furcsákat
 860  1|                   furcsákat beszél; - szólt a kisleány szemlesütve, míg
 861  1|               áhitatos csodálkozással nézte a feleségét, Klárika pedig
 862  1|                    boldog is mindenki, akit a jó Isten ilyen szépnek teremtett...~ ~
 863  1|                ilyen szépnek teremtett...~ ~A fiatal asszony kedveskedve
 864  1|                      hogy fogasson... Mikor a jól bezárt batár odakanyarodott
 865  1|                 bezárt batár odakanyarodott a lépcsőház elé, Honti gondosan
 866  1|                     gyalogszerrel sétált be a fasoron át a bank felé...~ ~
 867  1|        gyalogszerrel sétált be a fasoron át a bank felé...~ ~A csarnok
 868  1|                 fasoron át a bank felé...~ ~A csarnok zsúfolásig tele
 869  1|                     tele volt már ilyenkor, a katonabanda víg operett-melódiákat
 870  1|               operett-melódiákat játszott s a jól fűtött, üveges csarnokban
 871  1|         sürgött-forgott, kacérul nyújtva ki a lábacskáját, hogy a korcsolyáit
 872  1|              nyújtva ki a lábacskáját, hogy a korcsolyáit fölcsatolják,
 873  1|                  tüntetőleg angolul beszélt a társalgónőjével, molett
 874  1|        társalgónőjével, molett milliomosnak a lorgnettjükön át kémlelő
 875  1|                 kémlelő pillantást vetettek a zöldes jégtükörre, mely
 876  1|                     hószilánk csillogott... A pletyka, az udvarlás, a
 877  1|                     A pletyka, az udvarlás, a diszkrét bókok, a hangos
 878  1|                 udvarlás, a diszkrét bókok, a hangos nagyzolás zaja töltötte
 879  1|                  nagyzolás zaja töltötte be a fényben úszó csarnokot,
 880  1|                     fényben úszó csarnokot, a boldog semmittevők tanyáját,
 881  1|                   tüntek föl egy pillanatra a parketten, hogy az édes
 882  1|                    izmokkal röpüljenek tova a hófehér jégbirodalmon...
 883  1|              módjára hullámzottak föl s alá a kurtakabátos, prémsipkás
 884  1|           kurtakabátos, prémsipkás férfiak: a vőlegényjelöltek, akik gazdag
 885  1|                  gazdag partiera vadásztak, a jégbetyárok, akik hódítási
 886  1|                  terüket most az aszfaltról a jégre tették át, a neuraszténikusok,
 887  1|               aszfaltról a jégre tették át, a neuraszténikusok, akiket
 888  1|                  parancsszava küldött ide s a gazdag, unatkozó dologtalanok,
 889  1|                  mindenütt ott vannak, ahol a jó társaság megfordul...~ ~
 890  1|                     izgalommal nyujtotta ki a lábát, hogy az inas a korcsolyáját
 891  1|                    ki a lábát, hogy az inas a korcsolyáját fölcsatolja,
 892  1|                 kutató szemmel nézett körül a lármás és sürgölődő sokaságban.
 893  1|                    és sürgölődő sokaságban. A szemléje sikerrel járt,
 894  1|              Hontinét, sürgősen elbúcsúzott a bécsi asszonytól s jókedvűen
 895  1|           asszonytól s jókedvűen odasietett a hugához.~ ~- Jaj de okos
 896  1|                  maradok...~ ~És körülnézve a sokaságban, mely az üveges
 897  1|                     te vagy most Budapesten a legérdekesebb asszony...
 898  1|                     meg egy hajfürtöt, mely a Klárika gesztenyeszínü hajából
 899  1|                  menj és vedd pártfogásodba a kis leányomat, de úgy vigyázz
 900  1|                     de úgy vigyázz rá, mint a szemed fényére, mert különben
 901  1|               asszonynak... Úgy érzem, hogy a bájos fejecském fájni készül, -
 902  1|                      s Vilma egyedül maradt a melegedő csarnok ablaka
 903  1|                nézte azonban pár pillanatig a korcsolyázókat, amikor a
 904  1|                    a korcsolyázókat, amikor a háta mögött egyszerre megszólalt
 905  1|                      de mindjárt visszatért a nyugodtsága, s derüs mosollyal
 906  1|              mosollyal szólott:~ ~- Óh, hát a kegyelmes úr még mindig
 907  1|                         Azt hittem, már rég a Rivierán jár valahol, azoknál
 908  1|               Rivierán jár valahol, azoknál a gyönyörü asszonyoknál, akikről
 909  1|                     mesélt nekem, mikor még a kis írógépemet kopogtattam.~ ~
 910  1|          Szentgróthy gróf komolyan megrázta a fejét, aztán halkan válaszolt.~ ~-
 911  1|                 aztán halkan válaszolt.~ ~- A Rivierára mennék, hogy gyönyörü
 912  1|                   idegesség érzett volna ki a hangjából:~ ~- A kegyelmes
 913  1|                   volna ki a hangjából:~ ~- A kegyelmes úr, úgy látszik,
 914  1|                  kegyelmes úr, úgy látszik, a fejébe vette, hogy engem
 915  1|                  nem állok jót felőle, hogy a kis eszemet el nem veszítem...~ ~
 916  1|               Kihivó gúnnyal mondta ezt, de a grófot nem hozta zavarba
 917  1|                  vele; Szentgróthy merészen a szemébe nézett, s olyan
 918  1|           izgatottan válaszolt:~ ~- Ne adja a cinikust, - engem épp oly
 919  1|            szerethet egy olyan férfit, mint a szegény Honti... Az ő enervált
 920  1|                   Az ő enervált idegei, meg a Kegyed sugárzó okossága
 921  1|                     úgy sejti, mint én...~ ~A szelid, sima, udvarias Szentgróthy
 922  1|                 asszony arcáról nem tünt el a gúnyos mosolygás... Pár
 923  1|                aztán jókedvűen szólott:~ ~- A kegyelmes úr, úgy látszik,
 924  1|                   úgy látszik, sokat tanult a francia drámák második felvonásából...
 925  1|                      Egyet azonban elfelejt a kegyelmes úr: azok a hősnők
 926  1|               elfelejt a kegyelmes úr: azok a hősnők többnyire a főrangu
 927  1|                     azok a hősnők többnyire a főrangu kastélyokból kerülnek
 928  1|                 polgári asszony vagyok, aki a demokrata Kender-utcából
 929  1|                 előkelő szalondarabba... Mi a Kender-utcában nem játszunk
 930  1|                   hűséges feleségei vagyunk a férjünknek... Egyébként
 931  1|                        Egyébként akár hiszi a kegyelmes úr, akár nem,
 932  1|                   csakhamar ragyogó arccal, a fáradtságtól lihegve tértek
 933  1|                     tértek vissza hozzá. De a két jópajtás megdöbbenve
 934  1|                     megdöbbenve látta, hogy a szép asszony arca ijesztően
 935  1|               aggódva.~ ~Vilma megsimogatta a kis leány hideg kezét, aztán
 936  1|                     Fájdalom, beteljesedett a jóslatom, mert majdnem elájulok
 937  1|             jóslatom, mert majdnem elájulok a migréntől... Szegény kis
 938  1|                 kénytelen vagyok megzavarni a mulatságodat... Félix, nézz
 939  1|              mulatságodat... Félix, nézz ki a kocsi után...~ ~ ~
 940  1|                 ostrom megkezdődik.~ ~Honti a téli hónapokban különös
 941  1|                   különös szokást vett föl; a boldogsága annyira kiforgatta
 942  1|              magából, hogy az egész világot a keblére szerette volna ölelni
 943  1|         vendégszeretettel hívta meg házához a barátait és az ismerőseit.
 944  1|                  meghívtam az öreg Frankot, a kölni bank igazgatóját,
 945  1|                   igazgatóját, akivel, most a bolgár kölcsön ügyében tárgyalok...~ ~
 946  1|               akárhányszor megtörtént, hogy a Közgazdasági Bank vezérembereit
 947  1|            változatlan kitartással udvarolt a színházak legapróbb karhölgyeinek,
 948  1|              virágbokrétával, állítottak be a kacér kis Honti-palotába,
 949  1|                    kis Honti-palotába, hogy a fejedelmi menüt végigegyék
 950  1|                   lelkes bókokkal adózzanak a háziasszony szépségének.
 951  1|            szépségének. Vilma, aki szerette a társaságot és a jókedvet,
 952  1|                    szerette a társaságot és a jókedvet, nem igen haragudott
 953  1|               jókedvet, nem igen haragudott a nagy vendégjárásért, de
 954  1|                    Nem lenne már elég ebből a nagy lármából és vendégeskedésből?...
 955  1|                   hogy én veled érzem magam a legjobban.~ ~Honti megölelte
 956  1|                legjobban.~ ~Honti megölelte a feleségét, de másnap újra
 957  1|                  kicsodát?~ ~- Valószínüleg a montenegrói miniszterelnököt,
 958  1|               miniszterelnököt, akivel most a cettinjei konverzió ügyében
 959  1|              tárgyalsz... Hiszen újabban az a divat a Közgazdasági Bankban,
 960  1|                   Hiszen újabban az a divat a Közgazdasági Bankban, hogy
 961  1|                  Közgazdasági Bankban, hogy a nagyobb kölcsönök után egy-egy
 962  1|                    kijár az érdekelt félnek a Honti vezérigazgató úr asztalánál...~ ~-
 963  1|                    délelőtt fönn járt nálam a bankban s igen melegen tudakozódott
 964  1|                   igen melegen tudakozódott a hogyléted felől... Azt hiszem,
 965  1|                kiváncsian kérdezte:~ ~- Hát a globetrotter úr még mindig
 966  1|                   Budapesten van?... Hiszen a minap azt mondta, hogy Párisba
 967  1|           hitelleveleket is vásárolt, azzal a kijelentéssel, hogy két
 968  1|                    hete is elmúlt ennek, de a kegyelmes úr még mindig
 969  1|                     Vilma komolyan megrázta a fejét s olyan arccal, melyet
 970  1|                fejét s olyan arccal, melyet a világ leghíresebb Nebántsvirágai
 971  1|                  merem venni, hogy akkor is a rentére, meg a budgetre
 972  1|                     akkor is a rentére, meg a budgetre gondol, amikor
 973  1|               budgetre gondol, amikor velem a színházakról, meg a hangversenyekről
 974  1|                   velem a színházakról, meg a hangversenyekről beszél...~ ~
 975  1|                 magát, boldogan megcsókolta a felesége kezét, aztán derűs
 976  1|                       Szentgróthy megjelent a vacsorán, jó pajtás módjára
 977  1|                     pajtás módjára megrázta a Honti kezét, a fiatal asszonynak
 978  1|                     megrázta a Honti kezét, a fiatal asszonynak pedig
 979  1|                közte és Vilma közt történt. A vacsora fölött párisi, pletykákat
 980  1|                 kijelentette, hogy Budapest a legkellemesebb város az
 981  1|                   az egész föld kerekségén. A hangulat utóbb oly fesztelenné
 982  1|                  oly fesztelenné vált, hogy a gróf arról is szólott, amit
 983  1|                 ízben alkalma volt rá, hogy a felséges úrral bizalmasan
 984  1|                   mesélt az udvari életről, a Burgbeli etikettről s a
 985  1|                     a Burgbeli etikettről s a büszke főhercegasszonyokról,
 986  1|                     tisztelgett. Vilma, aki a fenséges asszonyokat eddig
 987  1|                     nyitott ajakkal figyelt a gróf szavaira, hiszen a
 988  1|                     a gróf szavaira, hiszen a Kender-utcában nem igen
 989  1|                    volt alkalma ahhoz, hogy a főhercegi házak kulisszái
 990  1|               lásson. És Szentgróthy, látva a hatást, amit a beszéde előidéz,
 991  1|           Szentgróthy, látva a hatást, amit a beszéde előidéz, annyi kedves,
 992  1|                   asszony bámulva rázta meg a fejét.~ ~- No iszen, képzelem,
 993  1|                   rólunk miket mesél, mikor a főhercegnőket se kíméli...
 994  1|                valami irigylésreméltó dolog a kegyelmes úr nyelvére kerülni...~ ~
 995  1|                    úr nyelvére kerülni...~ ~A háziasszony utóbb, a férfiak
 996  1|                        A háziasszony utóbb, a férfiak ösztökélésére, elszánta
 997  1|                     elszánta magát rá, hogy a zongora mellé üljön s kedves
 998  1|                 üljön s kedves kis hangján, a saját maga zenekisérete
 999  1|               divatos kuplét. Az arca égett a lámpaláztól, a szeme ragyogott,
1000  1|                   arca égett a lámpaláztól, a szeme ragyogott, de hősiesen