Rész

 1  1|             püspök gyönyörü beszédje (ő excellenciája volt valaha
 2  1|        legszellemesebb művészeknek... Ő volt az, aki annak idején
 3  1|             boldogságában... Aztán az ő arcát is elöntötte a vér
 4  1|           Bizonyos, hogy az atyaisten ő méltósága is tegeződni fog
 5  1|            szent hevével szólott:~ ~- Ő méltósága szerény állásában
 6  1|            szemtelenül hazudott, mert ő ilyesmit sohase mondott;
 7  1|               kómikust dicsérje, mert ő bankhivatalnoknak is tüneményes
 8  1|             Hiába adod hát a szentet, ő már az összes bolondériáidat
 9  1|             már a királynál is járt s ő felsége szintén megigérte,
10  1|            úszó szalon eltűnt előle s ő megint, mint annyiszor,
11  1|          következő pillanatban már az ő vonásai is kiderültek s
12  1|              ég, épp úgy lángol, mint ő... Nézze meg a tudóst, aki
13  1|            szentet. Ha látná, hogy az ő vén szívükben micsoda ijesztő
14  1|     izléstelenkedéseiből... Egyidőben ő volt az előkelő társaságok
15  1|               kissé ostobának tart... Ő mindenkit ostobának tart,
16  1|               látszatot kelteni, hogy ő már egy asszonyra se lehet
17  1|             egész intézet tudta, hogy ő beléje szerelmes.~ ~- Cauders
18  1|        vetélkedve igyekeztek, hogy az ő legmagasabb jóindulatát
19  1|            Vilma jókedve csakhamar az ő elfogultságát is eloszlatta.~ ~-
20  1|               mosollyal bólogatott; - ő akkor is bólogatott volna,
21  1|        jókedvü méltóságos asszony!... Ő csak arra az őszi alkonyatra
22  1|             tüzelő arccal tűrte, hogy ő a szakállas ábrázatát hozzádörzsölhesse...
23  1|               délutánokon, amikor még ő is zsíros papirosból ette
24  1|         leánnyal, de a mosoly most az ő ajkáról is eltűnt: az egykori
25  1|        Klárika ujjongva tapsolt, mert ő a világon általában csak
26  1|         beszélték meg a légyottot, de ő már félkettőkor bezörgetett
27  1|            mint a szegény Honti... Az ő enervált idegei, meg a Kegyed
28  1|              bólintott, - most már az ő higgadtsága is visszatért, -
29  1|                    Azt gyanítom, hogy ő excellenciája megint belehabarodott
30  1|            valakibe... Egy asszonyért ő képes arra, hogy Ázsiába
31  1|         bocsáss meg, szívem, de ez az ő kifejezése - akkor nincs
32  1|       gyanútlanul szívta a szivarját, ő mosolyogva, mintha valami
33  1|          szempilláit, mintha aludnék, ő boldogan, elérzékenyülve
34  1|            keserü szavakat, melyek az ő naiv kis bolondja ajkain
35  1|               iránt, aki valamikor az ő keze alatt kezdte meg hivatalos
36  1|           nyugalomba vonult, de mivel ő is, meg a felesége is elpusztíthatatlan
37  1|            óhajtásom, hogy a felesége ő nagyságának bemutassanak.
38  1|              egymásnak... Azt hiszem, ő is csak azért vett feleségül,
39  1|          tudna... Sok mindent nem tud ő, többek közt azt se, hogy
40  1|              is az a férfi volt, akit ő ismert. A maga asszonyos
41  1|        függesztette rá a pillantását, ő hirtelen megremegett arra
42  1|          valami butácska bakfisleány, ő, a józan és gúnyolódó Lehmann
43  1|         grófnak, a volt miniszternek, ő felsége valóságos, belső
44  1|               ébresztette annak, hogy ő is csak asszony, mint a
45  1|           látta, hogy egyszer csak az ő józan eszének is vége lesz...
46  1|               vége lesz... Az ura?... Ő védelmezné meg a csábítások
47  1|     tűzkárosultak javára rendeztek... Ő indiai selyemnippeket s
48  1|        tiszteletdíjat kap azért, hogy ő szavazza huszonöt év óta
49  1|            megsértett valakit, aki az ő okos és józan lelkében az
50  1|           Budapestre.~ ~Vilma, - mert ő volt a fiatal hölgy - mosolyogva
51  1|                kell-e mondanunk, hogy ő meg Király Félix volt? -
52  1| kényszerítette a fiatal urat, hogy az ő kocsijukon jöjjön be a városba,
53  1|             erősen kardoskodott; hogy ő külön kocsin hajtat el az
54  1|     becstelenséget elkövessek, még az ő kedvéért sem vállalkozom...~ ~-
55  1|       forgatagában, de Hontiné - mert ő volt - megbotránkozva rázta
56  1|            kezdett a vezérigazgató úr ő méltósága felé, aki most
57  2|             ketten hadnagyok voltunk. Ő maga mesélte el nekem a
58  2|             hazulról, bizony nem volt ő az a legény, aki a kínálkozó
59  2|        amelyek okvetlenül érdekelnék. Ő nagysága se esett ám a feje
60  2|            bizonyos lehet benne, hogy ő is fog találni egy vállalkozó
61  2|               írta, hanem a feleségem ő nagysága. Az este sírva
62  3|            járnak ide, hát lassankint ő is csak ideszokik... Tizennyolc