Rész

 1  1|         ezért a valóságért, hát én vagyok az... Föl szeretnék kiáltani
 2  1|     sejtené is, hogy milyen büszke vagyok magára... Mindenkit meghódít...
 3  1|          meg ne szeretné... Büszke vagyok... és mégis valami nagy
 4  1|    történik... Ha szeretnek, azért vagyok oly boldog, mert tudom,
 5  1|          bennünket, egészen a tied vagyok... Ne bántson, ha szeretnek
 6  1|            ezt susogta:~ ~- A tied vagyok... a mindened vagyok...
 7  1|          tied vagyok... a mindened vagyok... elégedj meg vele...~ ~ ~
 8  1|        kacérkodjék, de én, aki nem vagyok valami fiatal csirke, rögtön
 9  1|          csak a régi Lehmann Vilma vagyok s a nagy szerencse nem zavarta
10  1|     egészen nem végzünk, kénytelen vagyok lemondani az irodalomról...~ ~-
11  1|                 Fájdalom, ebben én vagyok a legilletékesebb... Az
12  1|       válaszolt:~ ~- Nagyon boldog vagyok, gróf úr... Az uram a legjobb
13  1|            valamivel keményebb dió vagyok, mint gondolni méltóztatik...
14  1|       sokkal nagyobb urak, mint én vagyok... Azt hiszed, nem sokkal
15  1|            Ismerlek már s bizonyos vagyok benne, hogy még nyolckor
16  1|         Engem ne félts, én úgy föl vagyok öltözve, mintha az északi
17  1|        most kibe szerelmes, ha nem vagyok indiszkrét?~ ~A fiatal ember
18  1|        szegény kis polgári asszony vagyok, aki a demokrata Kender-utcából
19  1|            sajnállak, de kénytelen vagyok megzavarni a mulatságodat...
20  1|            tévedsz, fiam, bizonyos vagyok benne, hogy tévedsz... Én
21  1|           érezze magát?... Érdekes vagyok, irigyelnek, az uram tejbe-vajba
22  1|         méltóságos asszony! Büszke vagyok rá, hogy megtisztelt bennünket...~ ~
23  1|      Hontiné, ugy-e? Nagyon boldog vagyok, édes gyermekem, hogy nálam
24  1|              Nagyon, nagyon boldog vagyok, hogy most élő alakjában
25  1|           nagyobb jóltevő, mint én vagyok... Én csak a szegényeimnek
26  1|           egy jószívü öreg asszony vagyok, de maga a fiatal, az illatos
27  1|        Budapest ismer?~ ~Dönci: Én vagyok, teljes életnagyságban.~ ~
28  1|          Rám? Én nem az udvarlójuk vagyok a szép asszonyoknak, hanem
29  1|           Dönci: Hja, én már ilyen vagyok.~ ~A harisnyás inasok frissítőket
30  1|       nyujtja neki): Nagyon boldog vagyok, hogy újra látom... Mert
31  1|          az urának a volt felesége vagyok. Ilyesmit bizonyosan lehet
32  1|         hiszen még én is kénytelen vagyok bevallani, hogy bájos és
33  1|           most szabad és független vagyok... Azt tehetem, amit akarok
34  1|           vad, zabolátlan perszona vagyok... Kissé bolond... nagyon
35  1|    vöröshaju asszony: Kissé bolond vagyok, de azért van szivem, higyje
36  1|          volt egymáshoz. Én boldog vagyok, hogy találkoztunk egymással,
37  1|      fájdalom, leláncolt rabszolga vagyok... De Sándor, a háznagyi
38  1|                Fájdalom, kénytelen vagyok vele, hiszen tudja... Még
39  1|         nem aggasztja, hogy ennyit vagyok egyedül?... Nem jut az eszébe,
40  1|               Egészséges és fiatal vagyok, miért ne szabadna hát megismernem
41  1|          nem jön, senki számára se vagyok itthon...~ ~- Klárika kisasszony
42  1|           is észrevették, hogy nem vagyok ott?~ ~- De észrevették
43  1|            a bájos rokon persze én vagyok?~ ~- Eltaláltad... Megvallottam
44  1|             hogy senki számára sem vagyok itthon? - szólt Vilma izgatottan.~ ~-
45  1|            Mondja meg, hogy itthon vagyok, de nem kivánom fogadni
46  1|     haragudjék, rám, nagyon ideges vagyok. Ugy-e megbocsát? Én remélem,
47  1|          abban a ritka hangulatban vagyok, hogy igazat beszélek, hát
48  1|   pszihológiához... Elég vén bűnös vagyok hozzá, hogy az ilyen kezdők
49  1|     olvasni tudjak... És nem is én vagyok az egyedüli, akit ilyen
50  1| zavartalanul folytatta:~ ~- Nem én vagyok az egyedüli, s talán én
51  1|                Ne mondd, hogy okos vagyok, mert én se vagyok okosabb,
52  1|            okos vagyok, mert én se vagyok okosabb, mint a többi szerelmes
53  1|        könnyelmű fráter, kénytelen vagyok rá, hogy így beszéljek te
54  1|          bólintott.~ ~- Bravó, meg vagyok elégedve a tanítványommal...
55  1|      benneteket, de annyira boldog vagyok, hogy még ezt a hallatlan
56  1| engedelmeskedjem, de ezúttal bátor vagyok átlépni a viharos ellentállás
57  2|          egy szinésznőbe szerelmes vagyok...~ ~Diadalmasan megveregette
58  3|       magam is belátom, hogy hibás vagyok... De bocsásson meg, igérem,