Rész

 1  1|         nászút.~ ~A hotel portása, mikor a vendégeket az előkelő
 2  1|        ébredt föl a kábultságából, mikor már ott ült a férjével a
 3  1|           ajkán csodákat művelt... Mikor reszketve, nagyranyilt szemével
 4  1|     dédelgetett kedvencévé lett... Mikor reggel, rózsásan kipirult
 5  1|        királynőnek...~ ~Késő este, mikor a hôtel lármája lassanként
 6  1|       panaszkodol?... Hiszen este, mikor az idegenek magunkra hagynak
 7  1|           meghivó.~ ~Egy délelőtt, mikor a reggeli postát szétosztották,
 8  1|       valami még fúrja az oldalát. Mikor a többiek lassanként eltávoztak,
 9  1|      elhiheti, hogy boldog voltam, mikor a kérését teljesíthettem.~ ~
10  1|    szomszédba...~ ~Király Félixet, mikor vasárnap délben ujonnan
11  1|   izgatottsága rögtön elpárolgott, mikor Vilma a következő pillanatban
12  1|       akkor hágott a tetőpontjára, mikor Honti fölemelte poharát
13  1|          akkor tért kissé magához, mikor Honti ebéd után megint fölkelt
14  1|         rágyujtott a szivarjára... Mikor a gyufát bele akarta dobni
15  1|            mulatság.~ ~Ebéd alatt, mikor Honti lázasan érdeklődni
16  1|        Akkor, hálós ágyacskájában, mikor az éjjeli mécs szelid világa
17  1|           a homályos liget felé.~ ~Mikor megálltak s a Vilma bolyhos
18  1|                  Fekete kávénál.~ ~Mikor a fekete kávéval és konyakkal
19  1|         szomszédom mesélt a minap, mikor a vicinálison együtt utaztunk
20  1|            egykori barátaira... De mikor Cauders László is megjelent
21  1|           őszi alkonyatra gondolt, mikor a bájos leány a hivatalában
22  1|    cukrázdába...~ ~Január derekán, mikor a hőfok végre elszánta magát
23  1|          inasnak, hogy fogasson... Mikor a jól bezárt batár odakanyarodott
24  1|       akikről tavaly mesélt nekem, mikor még a kis írógépemet kopogtattam.~ ~
25  1|           hogy rólunk miket mesél, mikor a főhercegnőket se kíméli...
26  1|           akkor is vígan trécselt, mikor Honti már a hivatalból hazatért...
27  1| ambicióinak a színhelye... Valaha, mikor még falun lakott, magának
28  1|            szép idő örökre eltűnt, mikor az ura a szemét lehunyta:
29  1|        többé tisztességes konyhát, mikor Vilmát ilyen mesebeli szerencse
30  1|         pszihologus-e minden anya, mikor a leánya szenvedéséről van
31  1|            számít; s tíz óra felé, mikor Hontiék a ragyogó vesztibülben
32  1|        színházak karhölgyeit. Hogy mikor praktizál, az kifürkészhetetlen
33  1|   közeledik a háziasszonyhoz. Csak mikor leült, akkor veszi észre,
34  1| nagytermében s a hangverseny után, mikor a sikertől kipirulva lejött
35  1|         tizenhatéves korában volt, mikor az édesanyja még rövid bársonynadrágocskában
36  1|          egy reggel, az ebédlőben, mikor Vilma éppen a teát töltötte
37  1|          után véget ért, de Vilma, mikor Klárikával kijutott az utcára,
38  1|         meglehetősen unatkozott... Mikor Honti végre a külföldi konferenciákat
39  1|     lázongani kezdtek... Egy este, mikor szokása szerint ismét fölkelt
40  1|       prémes kabátját fölveszi, de mikor Honti átölelte és megcsókolta,
41  1|            mint kisleány koromban, mikor rosszat álmodtam és hirtelen
42  1|            haldokolni kezdett...~ ~Mikor később végre elszánta magát
43  1|              Könnyü a tanár úrnak, mikor olyan egészséges, mint a
44  1|           makacsul ellenkezett, de mikor látta, hogy a felesége sehogy
45  1|          pályaudvarról...~ ~Vilma, mikor a pályaudvarról, ahova az
46  1|          kacagjam magamat, hogyne, mikor a mama komoly arcát láttam
47  1|     majdnem elfacsarodik a szívem, mikor téged ilyenekkel vádollak...~ ~
48  1|      tavaszi napon volt, májusban, mikor az akácfák virulni kezdenek
49  1|    kezdenek a budapesti körutakon, mikor száz és száz csillogó színfolt
50  2|            írjon, mert nem túlzok, mikor azt állítom, hogy annyi
51  2|           hányszor esett kétségbe, mikor a kalandjaidat besúgták
52  2|     hölgyet megpillantottuk volna. Mikor a távoli, Bakács-téri templomban
53  3|      rózsásan derengő hal fölött s mikor kiegyenesedve, ajkához emelte
54  3|       rendelt, vacsora után pedig, mikor a pincér a csemegés tálat
55  3|             Mert ez az az időpont, mikor az öreg szenátor is komolyan
56  3|        francia pezsgőre szomjazom, mikor a szegény családom kenyeret