Rész

 1  1|               kiáltani örömömben, hogy maga itt van, egyedül van velem
 2  1|             nézett az ura szemébe:~ ~- Maga délutánonkint imádkozni
 3  1|              szívem, legyen nyugodt; a maga viszonyai most már megengedik
 4  1|     jövedelmemet... Akkor se tudom, ha maga mindig úgy fog öltözködni,
 5  1|               harmadik szobába, hogy a maga podgyászát rendezgesse.
 6  1|             végtelen tárgyalások után, maga az esküvő a jezsuita templom
 7  1|                bejöhet... A többit már maga előtt is elvégezhetem...~ ~
 8  1|                csak a forma változott, maga a költészet ott él a kitaszítottak
 9  1|        reszketve, nagyranyilt szemével maga elé bámult s majdnem hangtalanul
10  1|               boldog, mert tudom, hogy maga büszke a feleségére... Mindenkit
11  1|                egész világot, csakhogy maga még jobban szeressen, mint
12  1|                miatt a bank fiatalsága maga közt Savanyu Sámuelnek nevezett,
13  1|              Már értesültem róla, hogy maga a legjobb kómikus lenne
14  1|             pillanatig kábultan meredt maga elé, mert úgy érezte, hogy
15  1|             Honti fölemelte poharát és maga is meghatva kissé a pillanat
16  1|          vékony, egyiptomi cigarettát, maga is hősiesen rágyujtott,
17  1|                ebben a nagy sokaságban maga a legszebb...~ ~A katonabanda
18  1|                   Hogy van? Még mindig maga hordja az egész bankban
19  1|               édesatyja, Honti Sándor, maga se volt szegény ember s
20  1|             elhelyezte az asszonyokat, maga pedig gyalogszerrel sétált
21  1|           akarja elhitetni velem, hogy maga minden asszonyi gyengeségtől
22  1|             hangon mondta:~ ~- Fog még maga játszani szalóndrámában
23  1|            kedves kis hangján, a saját maga zenekisérete mellett, adjon
24  1|                   Oly szép volt így, a maga bámulatos karcsúságával,
25  1|              lépcsőcsarnok felső végén maga az öreg pilisvölgyi Tauber
26  1|            Tauberné: Kedves gyermekem, maga nagyobb jóltevő, mint én
27  1|              néha egy kevés örömet, de maga mindenkit jókedvüvé és mámorossá
28  1|                öreg asszony vagyok, de maga a fiatal, az illatos Tavasz...~ ~
29  1|                hát bizonyosan, igaz... Maga talán nem ismeri még Döncit?~ ~
30  1|         méltóságos asszony...~ ~Vilma: Maga az a híres Dönci, akit az
31  1|        életnagyságban.~ ~Vilma: Hiszen maga nagyon nevezetes ember!~ ~
32  1|                   Vilma: Kedves Dönci, maga úgy látszik akut tébolyrohamokban
33  1| megpróbálkozzam...~ ~Vilma: Na hallja, maga szép kis bókokat mond nekem...~ ~
34  1|                is, hogy összetartsunk: maga a volt uramnak a felesége,
35  1|           velem lépjen az oltár elé... Maga, - óh, az egészen más!...
36  1|                     A vöröshaju hölgy: Maga jobban is hozzáillik, mint
37  1|             születtem feleségnek... De maga... ezzel a finom, ártatlan
38  1|                 óh, az egészen más!... Maga bizonyosan boldoggá teszi
39  1|              láthatólag gyönyörködve a maga beszédében, kegyetlenül
40  1|       elveszett a tetszés zajában, sőt maga a felálló miniszter is mintha
41  1|           férfi volt, akit ő ismert. A maga asszonyos fantáziájában
42  1|                született hódító, aki a maga kivételes eszével messze
43  1|                Az olyan embernek, mint maga, nem elég, ha mindössze
44  1|           tartani, az nem is egészen a maga állapota, hanem az enyém
45  1|                szeretném megcsókolni a maga kezét, de néha gyűlölöm
46  1|              jó ideig elgondolkodott s maga elé bámult, majd egyszerre
47  1|                 hanem töprengve nézett maga elé, miközben az ajkain
48  1|                 csillogó pillantásával maga elé nézett, bizonyára megrészegült
49  1|             nagyot sóhajtva ültette le maga mellé a sietségtől kipirult
50  1|             sírás a torkát fojtogatta: maga se tudta, hogy mi történt
51  1|             neki, hogy üljön le, aztán maga is helyet foglalt az egyik
52  1|            vasúti személyzetnek. Aztán maga is megindult a kijárás felé
53  1|               a feleségét, hogy szinte maga is belesápadt, s lehunyt
54  2|            ketten hadnagyok voltunk. Ő maga mesélte el nekem a kis epizódot,
55  3|    becsületszavamra állíthatom, hogy a maga asztali bora közönséges