Rész

 1  1|                 így róhatom le hálámat a  Isten iránt, hogy magát
 2  1|              órában hétszer imádkoznám a  Istenhez, akkor se tudnám
 3  1|                belekarolt az urába s egy  és szerény kis feleség aggodalmával
 4  1|                      Igérem, hogy mindig  és hűséges felesége fogok
 5  1|      egyáltalában nem egzisztált s aki a  Istent is csak per öreg
 6  1|          unokahúgát...~ ~Rubin úr később  darabig ott járt-kelt a
 7  1|                  emberismeretem... És ha  szemre van szükségem, hát
 8  1|                 meg fogok hallani néhány  kuplét... Már értesültem
 9  1|                  megszólalt:~ ~- Tudja a  Isten, micsoda szép lányon
10  1|                  beszéltél velem, mint a  pajtásoddal, - kikérem magamnak,
11  1|                  többieket, akik a régi,  időkben testületileg szoktak
12  1|           Zrinyi-utca szögletén... Akkor  pajtás módjára parolázott
13  1|                 ápolta a barátságot és a  viszonyt.~ ~A báró bekalauzolta
14  1|                mint vén ember, ez nagyon ...~ ~A gróf kómikus grimaszt
15  1|  hasonlíthatatlanul inkább vágyódnak egy  szakácsra, mint egy szeretetreméltó
16  1|                 mondják, hogy csupán egy  szivar, meg egyebéd
17  1|            csupán egy jó szivar, meg egy  ebéd érdekli őket? Ne higyjen
18  1|                  Rajeczy Zsiga már aféle  ötvenes, de úgy szemre nem
19  1|             fölnéztem még a kaszinóba...  ideig ott őgyelegtem a kártyaasztalok
20  1|                 mintha nem is az egykori  pajtásuk ült volna a kocsi
21  1|                csak, Rubin úr, a kedves,  Rubin úr... Csak nem fél
22  1|            mondjanak el hamarosan valami  pletykát, mert csakúgy égek
23  1|                 leszek... az uramat majd  előre eltuszkolom hazulról...~ ~
24  1|               boldog is mindenki, akit a  Isten ilyen szépnek teremtett...~ ~
25  1|             mindenütt ott vannak, ahol a  társaság megfordul...~ ~
26  1|                 egy helyen; de ha valami  falatról van szó - bocsáss
27  1|        Szentgróthy megjelent a vacsorán,  pajtás módjára megrázta
28  1|         idegenszerü hangon kérdezte:~ ~-  barátja magának Szentgróthy
29  1|          sapkáját.~ ~- Jónapot, Rigó úr,  napot... Itthon van a leányom?~ ~-
30  1|           egészen közel a felhőkhöz és a  Istenhez. A lakással talán
31  1|                palacsintasütők között.~ ~ ideig a rézedények tisztogatásáról,
32  1|                  bajod... Mi lesz ebből,  Istenem, mi lesz ebből?~ ~ ~ ~
33  1|                    Honti vezérigazgatóék  félesztendeig nem kezdték
34  1|             üvegpalotában tanulták meg a  modor és a kifogástalan
35  1|               szép asszonyoknak, hanem a  pajtásuk... Velem egy puszta
36  1|                  egymás kezét és legyünk  barátnők... Hiszen nem mi
37  1|              Vilma (megindultan): Milyen  ön!~ ~A vöröshaju asszony:
38  1|                  az érdeklődésével: vagy  tíz percig kitartóan nézte
39  1|            szenzációs sikeréről beszélt.  ideig hallgatva sétáltak
40  1|                  a lépcsőházból... Aztán  ideig elgondolkodott s maga
41  1|                       Kis Vilmám, legyen  és látogasson meg egyszer...
42  1|          házatáján.~ ~- Hát téged milyen  szél hozott erre? - kérdezte
43  1|        meglátogatni, aki  van utalva a  emberek segítségére... Ez
44  1|            nélkül tudják megmérgezni egy  ember életét... Hogy te
45  1|               becsülheted-e azt, aki egy  embert boldogtalanná akar
46  1|        gyóntatóapám megparancsolta, hogy  feleség legyek, hát szívesen
47  1|              végtelen hálával tartozik e  és nemesszívü embernek,
48  2| helyrehozhatatlan őrültséget követ el.~ ~ másfélóráig leskelődtünk
49  3|            kitünő gyártmányára gyujtott.  ideig szótlanul nézegette
Best viewed with any browser at 800x600 or 768x1024 on touch / multitouch device
IntraText® (VA2) - Some rights reserved by EuloTech SRL - 1996-2011. Content in this page is licensed under a Creative Commons License