Rész

 1  1|          bukéta, amit a cinikus Király Félix a meghatottságtól reszketve
 2  1|          formás levélkét tett a Király Félix asztalára. Finom, rendkívül
 3  1|                címírással, hogy Király Félix egy darabig szinte megilletődve
 4  1|            másikon pedig ez:~ ~“Kedves Félix! Már bizonyosan hallottad,
 5  1|             viszontlátásig - Vilma.”~ ~Félix zsebredugta, majd újra kivette
 6  1| izgatottságával ujságolták:~ ~- Király Félix vasárnap délben a méltóságos
 7  1|             levelezésibe, a hol Király Félix most már affektált hidegséggel
 8  1|                áhitattal bólogattak... Félix, akit még tegnap senki se
 9  1|       mosollyal veregette meg a Király Félix arcát s a meggyőződés szent
10  1|             mondott; de a sunyi Király Félix, aki pokolian mulatott az
11  1|              lépcsőn értesült a Király Félix szenzációs meghivása felől.
12  1|              úr? - mondta jókedvüen.~ ~Félix szerényen bólintott, Rubin
13  1|                darabig ott járt-kelt a Félix íróasztala körül, sejtetve,
14  1|              kérését teljesíthettem.~ ~Félix helyeslőleg intett.~ ~-
15  1|             ide... a kis szalonba...~ ~Félix dobogó szívvel lépett be
16  1|       hízelkedve körülfogta a derekán. Félix válaszolni akart a dátumot
17  1|     Közgazdasági Bankot föllendítse.~ ~Félix irulva-pirulva hajlongott,
18  1|                a dohányzóasztalkát - s Félix egy pillanatig kábultan
19  1|             Nem csoda, hogy az élelmes Félix, aki a Közgazdasági Bank
20  1|             egyszerűen fejedelmi, - de Félix, ha egy pillanatra föl is
21  1|               fogsz és ezzel vége...~ ~Félix odaütötte a poharát a Hontiéhoz,
22  1|             bolondériáidat ismeri...~ ~Félix úgy érezte, hogy elsülyed
23  1|           szalonjában szolgálták föl s Félix, kényelmesen hátradőlve,
24  1|          tehetem, ami nekem tetszik.~ ~Félix bámuló pillantást vetett
25  1|                   ugyebár így mondtad? Félix... kedves öregem... mégis
26  1|             incselkedésre, mert Király Félix meg Rubin úr jelentek most
27  1|                jóindulatát megnyerjék. Félix már messziről fölismerte
28  1|               milliomosnénak udvarolt. Félix, aki szintén észrevette
29  1|            egyedül; Klárika meg Király Félix csakhamar ragyogó arccal,
30  1|           megzavarni a mulatságodat... Félix, nézz ki a kocsi után...~ ~ ~
31  1|                                 Király Félix.~ ~Vilma egy napon éppen
32  1|           kalapját igazítgatta; Király Félix, aki már vagy hat hét óta
33  1|       háziasszony az unokabátyjától.~ ~Félix komoly arccal csókolta meg
34  1|            léhája, aligha érdekel...~ ~Félix helyeslőleg bólintott, de
35  1|        bámulata még növekedett, amikor Félix így szólott hozzá:~ ~- Nagyon
36  1|              kissé sápadtan megállott, Félix egy percig néma elragadtatással
37  1|     szertartásos és ünnepies vagy...~ ~Félix intett neki, hogy üljön
38  1|              ajakkal nézett rá, Király Félix pedig zavartalanul folytatta:~ ~-
39  1|          kétségbeeséssel mondta ezt és Félix néma meghatottsággal nézett
40  1|            szoktak őrülni a férfiak... Félix megcsókolta a huga forró
41  1|           mondanunk, hogy ő meg Király Félix volt? - helyeslőleg bólintott.~ ~-
42  1|      igazgatója. Mivel Vilma és Király Félix óvatosan elbújtak a podgyászhordók
43  1|         nyájasan megveregette a Király Félix vállát:~ ~- Köszönöm, édes
44  1|              városba, bár a tapintatos Félix erősen kardoskodott; hogy
45  1|        propoziciót is fölvetette, hogy Félix, a viszontlátás örömére,
46  1|               arcul ütötte keztyűjével Félix urat, Honti pedig nevetve
47  1|            forinttal kisegítselek...~ ~Félix keservesen intett, aztán
48  1|          hangokat hallatott... Cauders Félix rapszodikus kiáltásokba
49  1|                      Egy órakor Király Félix is megjelent a kapu aljában