Rész

 1  1|          szép dolog a dicsekedés, de ki kell jelentenem, hogy én
 2  1|          hogy minél több pénzt adjon ki, mert nagyon megharagszom
 3  1|           isztriai miniszterelnök, a ki valamikor húsz esztendővel
 4  1|               aki mosolyogva hámozta ki a kabátjából.~ ~- A méltóságos
 5  1|     iskolásleány, aki most szabadult ki a szigoru igazgatónő kezei
 6  1|    bizonyosan jól ismered...~ ~- Óh, ki ne ismerné a báró úr nevét, -
 7  1|           képeskönyvből ugrott volna ki a táncterem parkettjére...~ ~
 8  1|          udvarlóját.~ ~- Ne nevessen ki, - szólt Szentgróthy gróf,
 9  1|       micsoda ijesztő forradalom tör ki néhanapján!... Azt mondják,
10  1|              most évszámra se mozdul ki a tanyájából, hacsak télen
11  1|              szilajabban kivánkozott ki belőle a temperamentuma
12  1|           milyen vigyázatlan vagy... Ki hallott olyat, hogy valaki
13  1|          hogy egész télen se hevered ki... Még csak az kellene,
14  1|           legyen... És ha volnék is, ki töchődnék az én échzéseimmel!~ ~-
15  1|           Honti jóízű nevetésbe tört ki.~ ~Vilma időközben végzett
16  1|     sürgött-forgott, kacérul nyújtva ki a lábacskáját, hogy a korcsolyáit
17  1|          boldog izgalommal nyujtotta ki a lábát, hogy az inas a
18  1|       rejtett idegesség érzett volna ki a hangjából:~ ~- A kegyelmes
19  1|        főrangu kastélyokból kerülnek ki, míg én egy szegény kis
20  1|          mulatságodat... Félix, nézz ki a kocsi után...~ ~ ~
21  1|         állított be az ebédlőbe.~ ~- Ki fogok kapni tőled, mert
22  1|           úgy érezte, hogy nem bírja ki sokáig... Hiszen még a rétestésztát
23  1|              elfogultság nem kerülte ki az öreg asszony figyelmét;
24  1|          Vilma éppen a teát töltötte ki, s az ablakon, a téli szezon
25  1|          leányok izgatottan hajoltak ki a karzat párkányán s oly
26  1|            orkánszerü tapsban törjön ki, leróva a tetszés adóját
27  1|           hogy harsogó tapsba törjön ki, miközben a miniszter most
28  1|              fülét rágjuk, mi bírunk ki legtöbbet, én mondom magának...
29  1|          fiatal tisztecskét szolgált ki, halkan suttogni kezdett
30  1|       legforróbb elismerését fejezte ki neki fáradhatatlan és sikeres
31  1|               Pedig, ha tudnád, hogy ki kérdezősködött utánad!~ ~-
32  1|            rázott... Kitalálod, hogy ki volt az?~ ~- A leirásból
33  1|             husvét utánig nem mozdul ki az örök városból... Egyik
34  1|          sokáig mozdulatlanul nézett ki a rügyező fákra, aztán leült
35  1|          megbocsát? Én remélem, hogy ki fogom engesztelni!”~ ~A
36  1|            alól kivánatosan csillant ki puha selyemblúza, kiváncsian,
37  1|        hitvány cselszövéseket eszelj ki, csakhogy a bűnödhöz hű
38  1|          ehhez nekem is van jogom... Ki kényszeríthet arra, hogy
39  1|            havelockos ifjú úr ugrott ki sietve a kocsiból.~ ~- Nem
40  1|           csak egyetlen férfi szállt ki a magyar fővárosban: Honti
41  1|           Halljuk, eltalálja-e, hogy ki van itt? - kérdezte a kicsi
42  1|         lehet letagadni... Egyezzünk ki hát vele méltányos módon:
43  1|          nekem...~ ~A lakás fényesen ki volt világítva, az ebédlő
44  1| tavaszikabátos fiatal asszony szállt ki, utána pedig egy délfrancia
45  1|            öltözött hölgyet segített ki az egyenruhás inas; ez a
46  1|         rapszodikus kiáltásokba tört ki, lelkesen, szinte fanatikusan
47  2|           egy gyönyörü asszonnyal, s ki az ördög tudna olyan cinikus
48  3|               Ajánlom is, hogy többé ki ne rúgjon a hámból... Mert