Rész

 1  1|        hófehér fürtjeit... És egy öreg úr, az isztriai miniszterelnök,
 2  1|          terembe kalauzolja... Az öreg zongoraművész, aki a finom
 3  1|           a jó Istent is csak per öreg emlegette, most előzékenyen,
 4  1|     megjelent a Korona-utcában az öreg nagyságos asszonynál (mert
 5  1|          a Maison Grünfeld-be. Az öreg nagyságos asszony, félig
 6  1|          az úrnőjével, de itt, az öreg nagysága házában, fesztelenül,
 7  1|       fekete selyemruhás, elegáns öreg asszonyságot elvitte a kocsiján
 8  1|   mindenki ismerte Budapesten: az öreg úr, akinek négyezer forintos
 9  1|    pillanatra eltávozott, hogy az öreg Wachsmann bárót, a Magyar
10  1|  huszonkét esztendős leányba - az öreg Leonhardt báró, a volt madridi
11  1|          ül s nem egy köszvényes, öreg gróf beszédét hallgatja,
12  1|       eljövök hozzád...~ ~- És az öreg ember? Azt már ezek az érzelmek
13  1|      úrnak az a teóriája, hogy az öreg ember, meg a fiatal ember
14  1|         asztalnál ott kibicelt az öreg Bertalan doktor, a nyugalmazott
15  1|        milyen szerencse ért... Az öreg úr megrázta a kezemet, de
16  1|         csak észrevettem, hogy az öreg Bertalan doktor kiveszi
17  1|           Persze, hogy azt.” - Az öreg úr úgy néz rám, mintha azt
18  1|        kiviláglik belőle, hogy az öreg ember érzései csak külsőleg
19  1|                Nem, én ma beállok öreg asszonynak... Úgy érzem,
20  1|     szívem? Holnapra meghívtam az öreg Frankot, a kölni bank igazgatóját,
21  1|                Négyszemközt.~ ~Az öreg Lehmanné, aki a Honti-palotában
22  1|          mindig haragudott, ha az öreg asszonyság gyalogosan tette
23  1|      maradt s a feketébe öltözött öreg asszonyság, aki szívósság
24  1|          teát elfogadjon, mert az öreg asszonyság csak a leghatározottabb
25  1|         óra felé jön haza...~ ~Az öreg asszonyság, akit a jókora
26  1|     kedveskedve körülcirógatta az öreg asszonyságot, majd odatelepedett
27  1|     elfogultság nem kerülte ki az öreg asszony figyelmét; csodálkozva,
28  1|          hangon mondta ezt, de az öreg asszonyt most már nem vezethette
29  1| beláthatod, nincsen jogom...~ ~Az öreg asszonyság nem sokat értett
30  1|     odahaza maradjanak; hiszen az öreg Tauber szinte atyai jóindulattal
31  1| lépcsőcsarnok felső végén maga az öreg pilisvölgyi Tauber fogadja,
32  1|       Ezer örömmel! (Belekarol az öreg gavallérba.)~ ~Hontiné Tauber
33  1|          Én legfölebb egy jószívü öreg asszony vagyok, de maga
34  1|         róluk beszélve fordult az öreg Csertőy tábornokhoz...~ ~
35  1|        tisztelettel hajolt meg az öreg püspökök előtt, akik kenetes
36  1|            majd megmutatom azt az öreg Visnut, akit Lahoréből hoztam
37  2|      férfiak önzését, - mondta az öreg Jablonkay ezredes, akit
38  2|       forint borravalót adott, az öreg pénztáros-kisasszonynak
39  3|           tálat elvitte előle, az öreg Bock egy kitünő gyártmányára
40  3|            Tudod mit? - mondta az öreg úr nyájasan. - Hozz egy
41  3|        Hova lesz a pezsgő?~ ~- Az öreg grófnak az első fülkében, -
42  3|          kis fiu.~ ~- A rendjeles öreg urnak?~ ~- Igenis, főnök
43  3|           az az időpont, mikor az öreg szenátor is komolyan készülődni
44  3|    legelegánsabb vendégéhez.~ ~Az öreg úr szégyenkezve elmosolyodott,
45  3|        hogy pezsgőt hozat...~ ~Az öreg úr lesütötte a szemét.~ ~-
46  3|          becsípett jogász...~ ~Az öreg úr bűnbánólag bólogatott:~ ~-