Rész

 1  1|      lelkes áhítattal tekintettek , a porosz miniszter leejtette
 2  1|          türelmetlenül várakozott .~ ~- Meg volt velem ma elégedve? -
 3  1| nőiességnek... Én, ha emlékszenek , már akkor megmondtam, hogy
 4  1|         tágranyílt szemmel nézett  s szinte megdöbbenve kérdezte:~ ~-
 5  1|         tágranyílt szemmel bámult  - s míg a szíve dobogni
 6  1|    testületileg szoktak várakozni  a Zrinyi-utca szögletén...
 7  1|          mielőtt ideje lett volna , hogy az égő arcát lehűtse,
 8  1|        nagy meglepetés várakozott : az ura jókedvűen beszélgetett
 9  1|      csábító mosollyal tekintenek . Egyszerre csak megejti
10  1|        órára... Nem igen vetettem  ügyet, hanem tovább osztottam...
11  1|        kissé”. - Kiváncsian nézek , aztán megcsóválom a fejemet. “
12  1|         leányomat, de úgy vigyázz , mint a szemed fényére,
13  1|           több ízben alkalma volt , hogy a felséges úrral bizalmasan
14  1|     ösztökélésére, elszánta magát , hogy a zongora mellé üljön
15  1|             majd ha alkalmam lesz ... többet is mondok... De
16  1|          Honti csodálkozva nézett :~ ~- Miért kérdezi ezt tőlem?...~ ~-
17  1|        kezdek igazán büszke lenni , hogy a felesége lettem...
18  1|             és emiatt ugyan nincs  okod, hogy büszke légy rám...~ ~
19  1|           hogy idekünn várakoztam ...~ ~Mire Vilma az ebédlő
20  1|          bajod?... Fogadni mernék , hogy valami nagy fájdalmat
21  1| méltóságos asszony! Büszke vagyok , hogy megtisztelt bennünket...~ ~
22  1|           nagy kiváncsisággal néz . Úgy rémlik neki, hogy a
23  1|       biztosítom róla, hogy nincs  semmi oka... Inkább szorítsuk
24  1|     üdvösségemért se lennék képes , hogy valami kivánságomról
25  1|         habozás után vállalkozott , hogy meghallgatja Szentgróthyt
26  1|        csaknem megdöbbenve nézett : ez talán nem is az a férfi
27  1|         várakozással függesztette  a pillantását, ő hirtelen
28  1|        Vilma elgondolkodva nézett .~ ~- Ma este is elmegy? -
29  1|       később végre elszánta magát , hogy lefekszik, sokáig
30  1|           a becsületszavamat adom , hogy az élete nem forog
31  1|          Vilma megdöbbenve nézett .~ ~- Miért küldjem el?~ ~-
32  1|          akarok meglátogatni, aki  van utalva a  emberek
33  1|          Vilma csodálkozva nézett . A bámulata még növekedett,
34  1|          hozzá:~ ~- Nagyon kérlek , hogy halaszd el kissé a
35  1|        pillanatig zavartan nézett , majd levetette a köpönyegét
36  1|       Vilma remegő ajakkal nézett , Király Félix pedig zavartalanul
37  1|            Ha semmi se vett volna  arra, hogy ebben a tónusban
38  1|         dacos pillantással nézett .~ ~- Az én okos és józaneszü
39  1|       néma meghatottsággal nézett . Mily szép, mily bájos volt
40  1|          fráter, kénytelen vagyok , hogy így beszéljek te veled,
41  1|          lenni, te nem vagy képes , hogy alávaló légy!... Elfeledheted-e
42  1|    folyószámla-osztálya várakozik . Honti azonban erőszakkal
43  2|          Pedig, ha kíváncsi lenne , olyan ujságokat hallana,
44  2|          megtudta, hogy várakozom , - mondta izgatottan.~ ~-
45  2|          is mindig visszagondolok , amikor a férfihűségről
Best viewed with any browser at 800x600 or 768x1024 on touch / multitouch device
IntraText® (VA2) - Some rights reserved by EuloTech SRL - 1996-2011. Content in this page is licensed under a Creative Commons License