Rész

 1  1|    magánkívül szólott:~ ~- Milyen szép vagy s hogy dobog a szívem,
 2  1|           az ilyen fényűzést. Nem szép dolog a dicsekedés, de ki
 3  1|     miniszterek, a politikusok, a szép asszonyok, akik zsufolásig
 4  1|    megindulva a kezét nyujtotta a szép asszonynak:~ ~- Oh, madame,
 5  1|         Tudja a jó Isten, micsoda szép lányon jár az eszed! Hát
 6  1|         annyit elárulok, hogy oly szép leszek, mint valami tündérkirálynő...~ ~
 7  1|               Hogy tetszel-e? Oly szép vagy, hogy szinte nem is
 8  1|       Igazat mondtál a minap; oly szép vagy, mint valami tündérkirálynő...~ ~
 9  1|          szem feléje fordult: oly szép volt, hogy Honti szinte
10  1|         Gyönyörü!~ ~- Ugy-e, hogy szép, ugy-e, hogy nem mindennapi
11  1|           bizonyos koron túl, egy szép képet többre becsül, mint
12  1|           boldogságtól, hogy az a szép fiatal asszony légyottot
13  1|         arra a diadalra, hogy egy szép asszony légyottot igérjen
14  1|               A kezedet csókolom, szép hugocskám...~ ~Rubin úr
15  1| lelkesülve szólott:~ ~- Óh milyen szép vagy, milyen édes vagy...
16  1|    türelmetlen leány s ugyanannyi szép és kokett asszonyka sürgött-forgott,
17  1|          minden szem rajtad függ, szép hugocskám... Akár hiszed,
18  1|         megdöbbenve látta, hogy a szép asszony arca ijesztően sápadt
19  1|         náluk a vendégek, de ez a szép idő örökre eltűnt, mikor
20  1|       szőnyegre a lábaihoz... Oly szép volt így, a maga bámulatos
21  1|         arra a gondolatra, hogy a szép, az ünnepelt gyermeke nem
22  1|      jókedvü, kissé naiv s ha egy szép asszonyt lát, épp úgy fölizgul,
23  1|      mélyen meghajol): Csókolom a szép kis kacsóját, méltóságos
24  1|        nem az udvarlójuk vagyok a szép asszonyoknak, hanem a jó
25  1|            Vilma: Na hallja, maga szép kis bókokat mond nekem...~ ~
26  1|  szemükhöz emelték a gukkerjüket, szép, fiatal leányok izgatottan
27  1|     törekvése, mint hogy unatkozó szép asszonyokat elszédítsen.
28  1|                Tudod mi az ujság, szép nénikém?~ ~- Micsoda?~ ~-
29  1|   veszedelmesen tüzet fogott... A szép, az előkelő férfi nem imponált
30  1|       mellé a sietségtől kipirult szép leányt.~ ~- Még legalább
31  1|          Mit gondol, fogad most a szép nénikéje látogatókat?” Tudod,
32  1|         hozott erre? - kérdezte a szép háziasszony az unokabátyjától.~ ~
33  1|              Nem bolondultam meg, szép Vilmám, de értek valamicskét
34  1|   meghatottsággal nézett rá. Mily szép, mily bájos volt így, mennyivel
35  1|         és a körülményektől függ, szép húgom... Ha holnap délután
36  2|           s úgy képzeltem, hogy a szép Kuthyné piros vére talán
37  3|           a földszint, a páholyok szép asszonyaiból jutott egynéhány
38  3|       előkelő Budapest számára. A szép helyiségnek csakhamar híre