Rész

 1  1|      nyájasan intett a fejével s míg a komorna meg az inas a
 2  1|     viszik a virágos partoktól s míg körülötte a hajósok kiáltása,
 3  1|        minden drámai póz nélkül, míg a virágos part, a zajos
 4  1|         törlőzködő cica módjára, míg gyerekesen a Honti térdére
 5  1|       végigomlott a vállán... És míg a férfi, a boldogságtól
 6  1|       bank félelmetes elnökéről, míg a többiek, a gúnyos megjegyzéseiket
 7  1|        daliásan kiegyenesedett s míg a szeme fölragyogott a büszkeségtől,
 8  1| odaütötte a poharát a Hontiéhoz, míg Vilma csillogó szemmel szólott:~ ~-
 9  1|   öntudatlanul ült az asztalnál, míg a komornyik nesztelenül
10  1| tágranyílt szemmel bámult rá - s míg a szíve dobogni kezdett
11  1|          szólt Szentgróthy gróf, míg derűs arccal kezet nyujtott
12  1|        egy este, a Műcsarnokban, míg a katonabanda a Carmen-t
13  1|         de mennyire!” - szóltam, míg a szívem kalimpálni kezdett
14  1|    portás beszaladt a fülkéjébe, míg az inas ismét becsukta a
15  1|         úr télikabátjáért...~ ~S míg az inas lihegve sietett
16  1|       asszony keztyűs kis kezét, míg Vilma fesztelen vidámsággal
17  1|     megismerte Lehmann Vilmát, s míg az arcát élénk pirosság
18  1|          a kisleány szemlesütve, míg Honti jóízű nevetésbe tört
19  1|        korcsolyáját fölcsatolja, míg Vilma kutató szemmel nézett
20  1|        kastélyokból kerülnek ki, míg én egy szegény kis polgári
21  1|      húzta össze egy pillanatra, míg kis keze nyugodtan tovább
22  1|          Vilmát a hálószobába, s míg a rózsaszín ernyő szelid
23  1|    magukat... Addig sirdogáltak, míg Vilma végre megrázta a fejét
24  1|         állt a hatalmas tűzhely, míg a falakon mesés ragyogással
25  1|    daliásan feszült meg a frakk, míg mellét a harmadosztályú
26  1|         a homlokáig elvörösödik, míg pilishegyi Tauberné elsápad
27  1|  mosollyal állt föl a helyéből s míg alakja délcegen kiegyenesedett,
28  1|         délcegen kiegyenesedett, míg hosszúkás, fehér kezét nyugodtan
29  1|      verőfénytől csillogó utcán, míg Klárika egyszer csak tréfás
30  1|       kezébe vette a bálványt, s míg Klárika valami fiatal tisztecskét
31  1|         neki a sötét éjszakának, míg ti... De jobb erről nem
32  1|          gyerek Budapesten... És míg Hontiné anyai büszkeséggel
33  2|         ujság? - kérdeztem tőle, míg a szívem dobogott a fölindulástól.~ ~
34  2|          kaszárnyába - és ekkor, míg a sáros kocsiúton keresztülbaktattunk,