Rész

1001  1|                   de hősiesen végigénekelte a dalocskáit, miközben Szentgróthy
1002  1|                  őszinte elismeréssel súgta a Honti fülébe:~ ~- Bizony
1003  1|                    arcocskájával, meg azzal a gyönyörü, aranyszőke hajkoronájával...~ ~
1004  1|                     Honti elégülten intett, a gróf pedig közelebb lépett
1005  1|                  gróf pedig közelebb lépett a zongorához, hogy a méltóságos
1006  1|                   lépett a zongorához, hogy a méltóságos asszonynak a
1007  1|                     a méltóságos asszonynak a kótaforgatásban a segítségére
1008  1|                asszonynak a kótaforgatásban a segítségére legyen. És amíg
1009  1|                 segítségére legyen. És amíg a házigazda gyanútlanul szívta
1010  1|                házigazda gyanútlanul szívta a szivarját, ő mosolyogva,
1011  1|              Vilmától:~ ~- Haragszik rám?~ ~A fiatal asszony arcán egyetlen
1012  1|                  vonás se mozdult meg, csak a szemöldökét húzta össze
1013  1|                    nyugodtan tovább siklott a zongora hófehér billentyűin...
1014  1|                 Szentgróthy forgatott egyet a hangjegy füzetben, aztán
1015  1|                     még meg találja hallani a szavaimat...~ ~Vilma most
1016  1|                        Vilma most befejezte a produkcióját s lángoló arccal
1017  1|                   lángoló arccal ugrott föl a zongora mellől, miközben
1018  1|                  pedig lelkesen összeütötte a tenyerét... Vilma egyikőjük
1019  1|                    kissé bágyadtan állt meg a nagy csillár alatt, majd
1020  1|               csillár alatt, majd odalépett a tükör elé, hogy a hajfürtjeit;
1021  1|                 odalépett a tükör elé, hogy a hajfürtjeit; megigazítsa...
1022  1|          hajfürtjeit; megigazítsa... Amikor a két karját plasztikus pózban
1023  1|              csodaszép, görög istennő, akit a bolondos végzet idehelyezett
1024  1|                bolondos végzet idehelyezett a huszadik századba, a kalandorok,
1025  1|           idehelyezett a huszadik századba, a kalandorok, az aszfaltlovagok
1026  1|            kalandorok, az aszfaltlovagok és a neuraszténikusok közé...~ ~
1027  1|                  neuraszténikusok közé...~ ~A gróf éjfélfelé búcsúzott
1028  1|                    vissza az ebédlőbe, mert a szalon lámpáit időközben
1029  1|               lámpáit időközben eloltották. A felesége a hintaszékben
1030  1|            időközben eloltották. A felesége a hintaszékben ült s félig
1031  1|                 félig lehúnyt szemmel nézte a sürgölődő szobaleányt, aki
1032  1|           szobaleányt, aki az ezüstneműt és a porcellánt rakosgatta...
1033  1|               mintha már elszundikált volna a fáradtságtól s Honti gyöngéden
1034  1|                Honti gyöngéden megérintette a vállát:~ ~- A kis babának,
1035  1|                  megérintette a vállát:~ ~- A kis babának, úgy látszik,
1036  1|                      úgy látszik, megártott a virrasztás... Most ölben
1037  1|                   Most ölben fogjuk bevinni a kis babát a hálószobába,
1038  1|                  fogjuk bevinni a kis babát a hálószobába, hogy függönyös
1039  1|         virrasztanak...~ ~Vilma fölnyitotta a szemét és komolyan végignézte
1040  1|               szemét és komolyan végignézte a férjét, aki becéző gyengeséggel
1041  1|                   föléje... És nem reagálva a kedveskedésre, melyekkel
1042  1|                     az ilyen kiváltságos úr a magunkfajta embereknél ennyire
1043  1|                igazán büszke lenni rá, hogy a felesége lettem... most,
1044  1|                    hogy Szentgróthy gróf is a bizalmas barátai közé tartozik...~ ~
1045  1|                 pillanatig ámulva tekintett a felesége szemébe, de a Vilma
1046  1|            tekintett a felesége szemébe, de a Vilma kacagó pillantását
1047  1|                     látva, ismét visszatért a jókedve, s tréfásan meglegyintette
1048  1|                     tréfásan meglegyintette a fiatal asszony rózsás és
1049  1|                          Nekem meg az édes, a romlatlan naivitásod imponál,
1050  1|                 hogy Szentgróthy gróf engem a barátságával kitüntet? Úgy
1051  1|              kitüntet? Úgy látszik, te csak a novellai grófokat ismered,
1052  1|                    foghegyről állanak szóba a közrendi halandókkal...
1053  1|                Karonfogva vezette be Vilmát a hálószobába, s míg a rózsaszín
1054  1|                 Vilmát a hálószobába, s míg a rózsaszín ernyő szelid világosságában
1055  1|                   tért, meghatottan gondolt a naiv kis feleségére, aki
1056  1|           asszonyaitól. Amíg Vilma lehúnyta a szempilláit, mintha aludnék,
1057  1|             boldogan, elérzékenyülve nézett a fiatalasszony bájos arcára,
1058  1|               fiatalasszony bájos arcára, s a szíve imádattal, részvéttel
1059  1|                     volna, ha e pillanatban a Vilma lelkébe lát, s meghallja
1060  1|                    lelkébe lát, s meghallja a keserü szavakat, melyek
1061  1|                       Az öreg Lehmanné, aki a Honti-palotában általános
1062  1|                 másod-harmadnap kigyalogolt a Korona-utcából a ligetbe,
1063  1|                kigyalogolt a Korona-utcából a ligetbe, hogy a leánya hogyléte
1064  1|              Korona-utcából a ligetbe, hogy a leánya hogyléte felől tudakozódjék
1065  1|                    s gondos, anyai szemével a háztartásban körülnézzen.
1066  1|             asszonyság gyalogosan tette meg a messze utat s mindenáron
1067  1|                    messze utat s mindenáron a zárt batárt akarta beküldeni
1068  1|                    Ugyan már mirevaló lenne a kocsi? Egész életemben mindig
1069  1|                      Egész életemben mindig a magam lábán jártam, most,
1070  1|          egészségemnek is szüksége van erre a kis mozgásra... Hiszen máskülönben
1071  1|                   jobban is érzem magam, ha a saját háztartásomban gazdálkodhatom...~ ~
1072  1|          gazdálkodhatom...~ ~Igy hát minden a régiben maradt s a feketébe
1073  1|                   minden a régiben maradt s a feketébe öltözött öreg asszonyság,
1074  1|                      aki szívósság dolgában a legfiatalabb emberekkel
1075  1|              emberekkel is fölvehette volna a versenyt, ezután is gyalogszerrel
1076  1|                   gyalogszerrel állított be a leánya házába, nyájasan
1077  1|                  házába, nyájasan biccentve a kapusnak, aki mély tisztelettel
1078  1|              tisztelettel emelte meg előtte a sapkáját.~ ~- Jónapot, Rigó
1079  1|                      jó napot... Itthon van a leányom?~ ~- Igenis, nagyságos
1080  1|                     asszony, odafönn van... A méltóságos asszony csak
1081  1|                     négy órára rendelte meg a kocsit...~ ~Lehmanné fölment
1082  1|                kocsit...~ ~Lehmanné fölment a szőnyeges márványlépcsőn,
1083  1|                   barátságosan megveregette a szobaleány arcát, aki nesztelenül
1084  1|                   Vilma örömsikoltva ugrott a nyakába... És körülnézve
1085  1|                    nyakába... És körülnézve a jólét, a megelégedés, a
1086  1|                      És körülnézve a jólét, a megelégedés, a fényűző gazdagság
1087  1|                     a jólét, a megelégedés, a fényűző gazdagság e fészkében,
1088  1|              fényűző gazdagság e fészkében, a mama könnyező szemmel tekintett
1089  1|                  könnyező szemmel tekintett a fiatal asszonyra s halkan
1090  1|                        Vilma nem felelt, de a szeme, meg a ragyogó arca
1091  1|                     felelt, de a szeme, meg a ragyogó arca mindent elmondott...
1092  1|            szorongatták egymás kezét, aztán a kedvükre kisírták magukat...
1093  1|                    míg Vilma végre megrázta a fejét s nevetve szólott:~ ~-
1094  1|                fejét s nevetve szólott:~ ~- A nagy pityergésben még az
1095  1|              anyuskám, hadd csöngetek, hogy a kávédat behozzák...~ ~-
1096  1|                     kávédat behozzák...~ ~- A kávémat?... Én miattam szívem
1097  1|                     az öreg asszonyság csak a leghatározottabb erőszaknak
1098  1|                   nem ozsonnázol velem...~ ~A szobaleány megterített s
1099  1|                    szobaleány megterített s a két asszony még akkor is
1100  1|                   trécselt, mikor Honti már a hivatalból hazatért... Ez
1101  1|                 minden tiltakozás: Lehmanné a vezérigazgató kocsiján hajtatott
1102  1|                   kocsiján hajtatott haza s a batár ajtaját az egyenruhás
1103  1|                egyenruhás inas nyitotta föl a korona-utcai ház előtt...~ ~
1104  1|                  ház előtt...~ ~Egy délután a bóbitás szobaleány csodálkozva
1105  1|                 előszoba ajtajában:~ ~- Hát a méltóságos asszony nem a
1106  1|                    a méltóságos asszony nem a nagyságos asszonyhoz ment?...
1107  1|                    Az öreg asszonyság, akit a jókora út meglehetősen kifárasztott,
1108  1|                  elhatározta, hogy megvárja a leányát s mivel a szobában
1109  1|                  megvárja a leányát s mivel a szobában unatkozott volna
1110  1|                  volna egyedül, körülnézett a Hontiék gazdaságában...
1111  1|                   jobban is érdekelte, mint a belső lakás; hiszen negyven
1112  1|                   oltár elé lépett - mindig a konyha volt az álmainak,
1113  1|                    álmainak, az ambicióinak a színhelye... Valaha, mikor
1114  1|                     királyi trónusként állt a hatalmas tűzhely, míg a
1115  1|                     a hatalmas tűzhely, míg a falakon mesés ragyogással
1116  1|                     sorakoztak egymás mellé a súrolásban szinte kifényesedett
1117  1|                  mindennaposak voltak náluk a vendégek, de ez a szép idő
1118  1|                     náluk a vendégek, de ez a szép idő örökre eltűnt,
1119  1|                 örökre eltűnt, mikor az ura a szemét lehunyta: Budapesten
1120  1|                 kellett meghúzódniok, fönn, a harmadik emeleten, egészen
1121  1|                     emeleten, egészen közel a felhőkhöz és a jó Istenhez.
1122  1|                egészen közel a felhőkhöz és a jó Istenhez. A lakással
1123  1|                 felhőkhöz és a jó Istenhez. A lakással talán itt is megbékült
1124  1|                  itt is megbékült volna, ha a régi konyháját visszaadják;
1125  1|              konyháját visszaadják; de itt, a téglával kirakott kis zugolyban,
1126  1|                kirakott kis zugolyban, ahol a takaréktűzhely az egész
1127  1|                     ki sokáig... Hiszen még a rétestésztát is a belső
1128  1|                Hiszen még a rétestésztát is a belső szobában kellett kinyujtania,
1129  1|                   kellett kinyujtania, mert a konyhában az ilyen bonyodalmas
1130  1|                 hely. Amíg apró lábaskáiban a rántást kevergette, vagy
1131  1|                    rántást kevergette, vagy a hússzeleteket a zsírban
1132  1|            kevergette, vagy a hússzeleteket a zsírban és a morzsában megforgatta,
1133  1|                  hússzeleteket a zsírban és a morzsában megforgatta, a
1134  1|                    a morzsában megforgatta, a szeme mindig nehéz könnycseppekkel
1135  1|             kideríteni, hogy mitől eredtek: a füsttől-e, vagy a szívét
1136  1|                  eredtek: a füsttől-e, vagy a szívét betöltő fájdalomtól?
1137  1|                   aztán tobzódhatott megint a gyönyörűségben: hiszen a
1138  1|                    a gyönyörűségben: hiszen a Honti-palotában még a konyha
1139  1|                hiszen a Honti-palotában még a konyha is látványosságszámba
1140  1|                    látványosságszámba ment. A falakat hófehér majolika
1141  1|                 hófehér majolika borította, a tűzhely egy kisebbszerü
1142  1|                  nemzetközi kiállításnak is a díszére váltak volna... “
1143  1|                  magában Lehmanné, miközben a szakértő gyors pillantásával
1144  1|                  pillantásával nézett körül a habverők és a palacsintasütők
1145  1|                  nézett körül a habverők és a palacsintasütők között.~ ~
1146  1|          palacsintasütők között.~ ~Jó ideig a rézedények tisztogatásáról,
1147  1|             rézedények tisztogatásáról, meg a vadmártások különböző válfajairól
1148  1|            különböző válfajairól értekezett a szakácsnéval, otthonosan
1149  1|                     akkor futott be ijedten a szobába, amikor hirtelen
1150  1|                  amikor hirtelen megszólalt a csengetyü s a szobaleány
1151  1|                    megszólalt a csengetyü s a szobaleány beszólt a konyhába:~ ~-
1152  1|            csengetyü s a szobaleány beszólt a konyhába:~ ~- Kezét csókolom,
1153  1|                 Kezét csókolom, alkalmasint a méltóságos asszony jött
1154  1|                    nagy buzgalommal olvasta a regényfolytatást az ujságból.
1155  1|               regényfolytatást az ujságból. A fiatal asszony összecsapta
1156  1|                  fiatal asszony összecsapta a kezét.~ ~- Jé, te itt várakozol
1157  1|                        Klárikat kisértem el a Blauné szalonjába, hogy
1158  1|        Pierrett-kalapot segítsen választani a lovasi Böhmék házibáljára...~ ~
1159  1|                  álló kis kabátját (melyért a lipótvárosi pletykák szerint
1160  1|           kilencezer koronát fizetett Honti a bécsi szücsnek), aztán könnyü
1161  1|            asszonyságot, majd odatelepedett a szőnyegre a lábaihoz...
1162  1|                   odatelepedett a szőnyegre a lábaihoz... Oly szép volt
1163  1|              lábaihoz... Oly szép volt így, a maga bámulatos karcsúságával,
1164  1|                   Lehmanné rajta felejtette a szemét... És önkéntelenül,
1165  1|          csodálkozva, szinte ijedten nézett a leányra, miközben az anyák
1166  1|             ösztönével látott bele hirtelen a fiatal asszony szívébe.~ ~-
1167  1|                     asszony szívébe.~ ~- Mi a bajod?... Fogadni mernék
1168  1|               fájdalmat titkolsz előttem... A szemedből látom, hogy szenvedsz,
1169  1|                    Vilma komolyan rázta meg a szőke fejét, de a mosoly
1170  1|                 rázta meg a szőke fejét, de a mosoly eltűnt az arcáról.
1171  1|                  Képzelődöl édesanyám, mert a boldogságomnak semmi híjja...
1172  1|                    mi jogon panaszkodhatnám a sorsom ellen?... Hiszen
1173  1|                  álmodtam: az előkelő uram, a vagyonom, a pozicióm, a
1174  1|                   előkelő uram, a vagyonom, a pozicióm, a fényes ruhatáram,
1175  1|                     a vagyonom, a pozicióm, a fényes ruhatáram, az ékszereim...
1176  1|                   füröszt; nem lennék-e hát a világ leghálátlanabb teremtése,
1177  1|                vezethette tévútra többé. Ha a leánya tervét, merész stratégiáját
1178  1|                  tudta valamikor megérteni, a fájdalmát azt nagyon is
1179  1|                   is megértette! És mialatt a szíve elfacsarodott arra
1180  1|                    szíve elfacsarodott arra a gondolatra, hogy a szép,
1181  1|                     arra a gondolatra, hogy a szép, az ünnepelt gyermeke
1182  1|                    olyan boldog, amilyennek a világ hiszi, remegve, szinte
1183  1|                    napig se tudjam lehúnyni a szememet...~ ~Vilma odahajolt
1184  1|                 amely egyszerre nedves lett a könnyeitől. Az erős, az
1185  1|                    az okos Vilma, aki eddig a kiváltságosak büszke felsőbbségével
1186  1|                 büszke felsőbbségével nézte a világot s akinek a legkisebb
1187  1|                    nézte a világot s akinek a legkisebb ujjában is több
1188  1|                    szerelmes... Lehmannénak a fogai is összeverődtek ijedtében
1189  1|                 kétségbeesve ölelte magához a leányát.~ ~- Mi a bajod?...
1190  1|                   magához a leányát.~ ~- Mi a bajod?... Drága mindenem,
1191  1|                     mert mindjárt megszakad a szívem...~ ~Vilma most fölkapta
1192  1|                         Vilma most fölkapta a fejét, aztán kezet csókolt
1193  1|                   boldogabb is legyek, mint a többi? Ennyire, beláthatod,
1194  1|                 asszonyság nem sokat értett a pszichológiához, de nem
1195  1|            pszihologus-e minden anya, mikor a leánya szenvedéséről van
1196  1|             Lehmanné kétségbeesve bólintott a fejével, aztán halkan suttogta:~ ~-
1197  1|                   uradat, mást szeretsz, ez a bajod... Mi lesz ebből,
1198  1|                                  Az első és a második.~ ~Honti vezérigazgatóék
1199  1|               félesztendeig nem kezdték meg a vizitelés fárasztó munkáját
1200  1|                    önkéntes magányukat csak a pilisvölgyi Tauberék estélyén
1201  1|                   meg hivatalos karriérjét. A hetvenkétéves bácsi már
1202  1|                  vonult, de mivel ő is, meg a felesége is elpusztíthatatlan
1203  1|               csorbítatlanul fenntartották. A hófehér milliomosnál, aki
1204  1|                 milliomosnál, aki valamikor a pénzügyi világ első tekintélye
1205  1|             mindenki megjelent, aki ezekben a körökben számít; s a vén
1206  1|                ezekben a körökben számít; s a vén Tauber fiatalos frisseséggel
1207  1|                   mulattatta és kényeztette a vendégeit. A Zrinyi-utcai
1208  1|                    kényeztette a vendégeit. A Zrinyi-utcai estélyek hírét
1209  1|                 Zrinyi-utcai estélyek hírét a Lipótvárosban már a legkisebb
1210  1|                   hírét a Lipótvárosban már a legkisebb gyermekek is jól
1211  1|                 gyermekek is jól ismerték s a városrész kezdő milliomosai
1212  1|                 kezdő milliomosai többnyire a fényes üvegpalotában tanulták
1213  1|                  üvegpalotában tanulták meg a jó modor és a kifogástalan
1214  1|                  tanulták meg a jó modor és a kifogástalan előkelőség
1215  1|                  meg, mindenki ott van, aki a Lipótvárosi társaságban
1216  1|                     óra felé, mikor Hontiék a ragyogó vesztibülben a bundáikat
1217  1|              Hontiék a ragyogó vesztibülben a bundáikat levetik, már száz
1218  1|                   száz és száz vendég sürög a márványfoyerben és a gázcsillárok
1219  1|                  sürög a márványfoyerben és a gázcsillárok káprázatos
1220  1|                 fényétől ragyogó termekben. A házaspárt a lépcsőcsarnok
1221  1|              ragyogó termekben. A házaspárt a lépcsőcsarnok felső végén
1222  1|                 mindig daliásan feszült meg a frakk, míg mellét a harmadosztályú
1223  1|                     meg a frakk, míg mellét a harmadosztályú vaskorona-rend
1224  1|                     vaskorona-rend ékesíti. A háziúr hódolattal kezet
1225  1|                régóta forró óhajtásom, hogy a felesége ő nagyságának bemutassanak.
1226  1|                Hiszen annyit hallottam róla a gyermekkorom óta...~ ~Tauber:
1227  1|               gyermekkorom óta...~ ~Tauber: A feleségem alig várja, hogy
1228  1|                  feleségem alig várja, hogy a méltóságos asszonyt megismerje...
1229  1|               asszonyt megismerje... Szabad a karját kérnem?~ ~Vilma:
1230  1|                   Tauber karján halad végig a hullámzó sokaság közt, mely
1231  1|       megjelenésének szenzációs hatása van; a fiatal asszony ugyanis most
1232  1|                 márványfehér vállai láttára a fiatalság majdnem ájulási
1233  1|                     simul karcsu termetére, a szőke frizurája pedig, melybe
1234  1|                végtelenül bájos jelleget ad a felindulástól még a rendesnél
1235  1|             jelleget ad a felindulástól még a rendesnél is rózsásabb arcának.
1236  1|              arcának. Pilisvölgyi Tauberné, a jótékonyság kedves és ezüstszürke
1237  1|                amikor meglátja.~ ~Tauberné: A kis Hontiné, ugy-e? Nagyon
1238  1|                   mint idegen jöttem ide... A huszadik század legendáiból,
1239  1|            gyermekkoromban jól ismertem azt a szent asszonyt, aki annyi
1240  1|                   mint én vagyok... Én csak a szegényeimnek szerzek néha
1241  1|                     asszony vagyok, de maga a fiatal, az illatos Tavasz...~ ~
1242  1|               Tauberné (mosolyogva): Hallja a visszhangot? Pedig ha Dönci
1243  1|                ahogy az egész világ nevezi: a Dönci...~ ~Dönci (már nem
1244  1|                 tántoríthatatlan gavallérja a női nemnek. Agglegény, orvos,
1245  1|                      milliomos, aki épp úgy a keresztnevükön szólítja
1246  1|                     keresztnevükön szólítja a dédelgetett nábob-kisasszonyokat,
1247  1|                  nábob-kisasszonyokat, mint a kis színházak karhölgyeit.
1248  1|                     délben kel föl, délután a kaszinóban és a zsúrokon
1249  1|                     délután a kaszinóban és a zsúrokon látható, később
1250  1|                    zsúrokon látható, később a kulisszák közt kószál, majd
1251  1|               asztal előtt mélyen meghajol; a vidékiek ezért gyakran a
1252  1|                    a vidékiek ezért gyakran a helyiség tulajdonosának
1253  1|              helyiség tulajdonosának nézik. A barátait a legkényesebb
1254  1|            tulajdonosának nézik. A barátait a legkényesebb haut volée-ból
1255  1|              legkényesebb haut volée-ból és a legborzasabb bohémekből
1256  1|                  mélyen meghajol): Csókolom a szép kis kacsóját, méltóságos
1257  1|                 asszony...~ ~Vilma: Maga az a híres Dönci, akit az egész
1258  1|                    Pál visszalép, én leszek a képviselő a Lipótvárosban.~ ~
1259  1|            visszalép, én leszek a képviselő a Lipótvárosban.~ ~Vilma:
1260  1|                   választanák meg.~ ~Dönci: A méltóságos asszony is rám
1261  1|                     még tovább megyek, mint a többi asszony: ha a nemzetre
1262  1|                    mint a többi asszony: ha a nemzetre véletlenül visszaszállana
1263  1|                   véletlenül visszaszállana a királyválasztás joga, én
1264  1|                        Vilma: Mit?~ ~Dönci: A jövő szerdán jöjjön el hozzám
1265  1|                    Vilma: Hát mostanában az a divat, hogy az asszonyok
1266  1|                    divat, hogy az asszonyok a legényemberekhez járnak
1267  1|                     el teázni?~ ~Dönci: Nem a legényemberekhez járnak
1268  1|           legényemberekhez járnak el, hanem a Döncihez. Az asszonyok hűséges,
1269  1|           méltóságos asszony...~ ~Vilma: És a férjek nem féltékenyek erre
1270  1|                 férjek nem féltékenyek erre a hűséges és szolgálatkész
1271  1|                    nem az udvarlójuk vagyok a szép asszonyoknak, hanem
1272  1|                    szép asszonyoknak, hanem a jó pajtásuk... Velem egy
1273  1|                     szigeten is eltölthetne a méltóságos asszony néhány
1274  1|                      én már ilyen vagyok.~ ~A harisnyás inasok frissítőket
1275  1|            mozgolódás elszakítja Dönci urat a méltóságos asszonytól. Egy
1276  1|                percben összerándul, előadja a saját szerzeményü Villitánc-át.
1277  1|             vésztjósló morajként dörög bele a buffetből kihallatszó tompa
1278  1|               némileg rövidlátó, összehúzza a szemét, hogy az urát a sokaságban
1279  1|           összehúzza a szemét, hogy az urát a sokaságban föltalálja, de
1280  1|                föltalálja, de Honti valahol a kártyaszobában gibicel.
1281  1|                     kártyaszobában gibicel. A méltóságos asszony ekkor
1282  1|            selyemfauteuilben ülve hallgatja a hangversenyt s mivel a mellette
1283  1|            hallgatja a hangversenyt s mivel a mellette lévő karosszék
1284  1|                  üres, mosolyogva közeledik a háziasszonyhoz. Csak mikor
1285  1|                     észre, hogy közvetlenül a szomszédságában egy lorgnettező,
1286  1|                   rá. Úgy rémlik neki, hogy a vöröshaju hölgyet már látta
1287  1|               hölgyet már látta valahol, de a világért se jut eszébe,
1288  1|                   hogy hol. Az se kerüli el a figyelmét, hogy pilishegyi
1289  1|                     s izgatottan izeg-mozog a székén.~ ~Vilma: Megengedi,
1290  1|                 hogyne, édesem, hogyne...~ ~A vöröshaju hölgy (Taubernéhez,
1291  1|               mosolyogva): Mutassa be nekem a kis Hontinét, mert úgylátszik
1292  1|               asszony...~ ~Vilma (meghajtja a fejét).~ ~A vöröshaju hölgy (
1293  1|                Vilma (meghajtja a fejét).~ ~A vöröshaju hölgy (a kezét
1294  1|                fejét).~ ~A vöröshaju hölgy (a kezét nyujtja neki): Nagyon
1295  1|                      De igen... óh, igen.~ ~A vöröshaju hölgy: Hát hol
1296  1|                 Vilma (zavartan hallgat).~ ~A vöröshaju hölgy: Várjon,
1297  1|               francia költeményeket szavalt a Vigadó nagytermében s a
1298  1|                     a Vigadó nagytermében s a hangverseny után, mikor
1299  1|                     hangverseny után, mikor a sikertől kipirulva lejött
1300  1|                   sikertől kipirulva lejött a nézőtérre...~ ~Vilma (egyszerre
1301  1|                      Vilma (egyszerre egész a homlokáig elvörösödik, míg
1302  1|             Tauberné elsápad izgalmában).~ ~A vöröshaju hölgy (nagyon
1303  1|                Hiszen nem mi akartuk, hanem a sors akarta, hogy így történjék...
1304  1|                    hogy összetartsunk: maga a volt uramnak a felesége,
1305  1|          összetartsunk: maga a volt uramnak a felesége, én az urának a
1306  1|                    a felesége, én az urának a volt felesége vagyok. Ilyesmit
1307  1|          vígjátékban... Ott talán kikaparja a két asszony az egymás szemét...
1308  1|                   Óh, méltóságos asszony!~ ~A vöröshaju asszony: Miért
1309  1|              egymásra? Én sohasem szerettem a szegény Hontit... mindkettőnkre
1310  1|                   engedelmes fiúcska volt s a szülei ragaszkodtak hozzá,
1311  1|                   kis teremtés... Pedig én, a természettől fogva, sárgaságba
1312  1|                 higyje meg, többet ér, mint a világ valamennyi férje...
1313  1|                   Na, hát jóbarátok leszünk a jövőben?~ ~Vilma: Óh, méltóságos
1314  1|                   Óh, méltóságos asszony... a legnagyobb örömmel...~ ~
1315  1|                     legnagyobb örömmel...~ ~A vöröshaju hölgy: Maga jobban
1316  1|                    egy párisi diák... s még a mennybéli üdvösségemért
1317  1|                    szívem... szóval úgy áll a dolog, hogy nem születtem
1318  1|              feleségnek... De maga... ezzel a finom, ártatlan kis arcával...
1319  1|                   bizonyosan boldoggá teszi a szegény Hontit... és én
1320  1|                  nagy gyermekkel... mert ez a tekintélyes ember valami
1321  1|                     folytán, még most is az a szentimentális gyermek,
1322  1|            becézgesse... s akkor még azokat a rossz napokat is elfelejteti
1323  1|               megindultan): Milyen jó ön!~ ~A vöröshaju asszony: Kissé
1324  1|                  van szivem, higyje el...~ ~A hangverseny véget ért s
1325  1|            hangverseny véget ért s mindenki a buffet és a táncterem felé
1326  1|                  ért s mindenki a buffet és a táncterem felé siet. A két
1327  1|                   és a táncterem felé siet. A két Hontiné - az egész társaság
1328  1|             csevegve lépked egymás mellett. A dohányzószoba ajtajában
1329  1|               sóbálvánnyá merevedve áll meg a küszöbön.~ ~A vöröshaju
1330  1|             merevedve áll meg a küszöbön.~ ~A vöröshaju asszony (nyiltan,
1331  1|                nyiltan, becsületesen tekint a volt ura szeme közé): Honti,
1332  1|              szemtől-szembe gratulálhatok - a feleségéhez.~ ~ ~ ~
1333  1|                                             A főrendiházban.~ ~- Nem akarsz
1334  1|                       Nem akarsz ma elmenni a főrendiházba?~ ~Ezzel a
1335  1|                     a főrendiházba?~ ~Ezzel a kérdéssel Honti fordult
1336  1|                     kérdéssel Honti fordult a feleségéhez, egy reggel,
1337  1|                ebédlőben, mikor Vilma éppen a teát töltötte ki, s az ablakon,
1338  1|                  töltötte ki, s az ablakon, a téli szezon ellenére, valósággal
1339  1|                     be.~ ~- Miért mennék el a főrendiházba?~ ~- Mert érdekes,
1340  1|             kormánypárti politikus volt, ma a költségvetési vitában nagy
1341  1|                  vitában nagy beszédet mond a belügyminiszter ellen. Ez
1342  1|                    dolognak igérkezik, mert a gróf eddig rendületlen híve
1343  1|              rabszolga vagyok... De Sándor, a háznagyi hivatalból visszatéret,
1344  1|                     Szentgróthyt s az inas, a Honti névjegyével, sürgősen
1345  1|              jegyeket hozzon. Tizenegy után a boldog Klárika örömtől sugárzó
1346  1|                     föl bájos nénikéjéért s a két nő, röviddel tizenkettő
1347  1|                    feléjük fordult. Nemcsak a fiatalabb grófok szögezték
1348  1|                  szögezték rájuk kiváncsian a gukkerjüket, hanem még a
1349  1|                    a gukkerjüket, hanem még a zsilvölgyi apát, a budapesti
1350  1|                hanem még a zsilvölgyi apát, a budapesti hangversenyek
1351  1|                    megkezdése után érkezett a terembe, egyszerre meghódította
1352  1|                      egyszerre meghódította a karzaton lévő hölgyeket;
1353  1|                     komoly arccal lépett be a függönyös ajtón s mélyen
1354  1|                   ajtón s mélyen meghajolva a hercegprimás előtt, szerényen
1355  1|                foglalt az egyik pad szélén. A redingot, melyhez fekete
1356  1|                   fiatalos jellegü arcának. A nők, akik érthetetlen szimpátiával
1357  1|                  szemmel, lelkesedve nézték a kifogástalan gavallért,
1358  1|                harminchét esztendős korában a felség oldalán mint miniszter
1359  1|                ragyogó pillantással fordult a nénikéjéhez:~ ~- Nézd csak,
1360  1|                 ilyeneknek képzeltem azokat a férfiakat, akik a francia
1361  1|                    azokat a férfiakat, akik a francia regényekben szerepelnek...~ ~
1362  1|         elragadtatásban, tréfásan rázta meg a fejét.~ ~- Micsoda, te már
1363  1|                   kellene, mint hogy anyuci a regényeimről tudna... Sok
1364  1|                   fizika-tanáromba, egyszer a bégavári főispánba, aki
1365  1|                     Szentgróthy grófot?~ ~- A redingotját mesésnek, de
1366  1|            általános mozgolódás nem támad s a jegyző így nem szól:~ ~-
1367  1|                 gróf!~ ~Mindenki abbahagyta a beszélgetést, az asszonyok
1368  1|                  beszélgetést, az asszonyok a szemükhöz emelték a gukkerjüket,
1369  1|               asszonyok a szemükhöz emelték a gukkerjüket, szép, fiatal
1370  1|              leányok izgatottan hajoltak ki a karzat párkányán s oly csönd
1371  1|                    s oly csönd támadt, hogy a légy döngését is meg lehetett
1372  1|                   aranycirádás teremben. És a nagy, az általános, a feszült
1373  1|                    És a nagy, az általános, a feszült érdeklődés közepette
1374  1|                feszült érdeklődés közepette a gróf szerény mosollyal állt
1375  1|                  szerény mosollyal állt föl a helyéből s míg alakja délcegen
1376  1|            hosszúkás, fehér kezét nyugodtan a padra támasztotta: meleg,
1377  1|                hangja egyszerre végigömlött a széksorok között, kellemes
1378  1|               figyelő férfiak között. Pedig a beszédét csöndesen, majdnem
1379  1|                   monoton hangon kezdte, de a lélek, az intelligencia,
1380  1|                  oly ragyogó zománcot adott a szavainak, hogy mindenki
1381  1|             szavainak, hogy mindenki szinte a lélekzetét is visszafojtva
1382  1|                     egyszerre meghódították a termet és a karzatot egyaránt:
1383  1|                   meghódították a termet és a karzatot egyaránt: s egy-egy
1384  1|               mondata után, melyben halkan, a szerénység látszatával kritizálta
1385  1|           szerénység látszatával kritizálta a miniszter eljárását, a termen
1386  1|           kritizálta a miniszter eljárását, a termen morajló tetszés futott
1387  1|           megkezdett frázisa után, mely azt a bizonyosságot keltette,
1388  1|                   tapsban törjön ki, leróva a tetszés adóját a kitünő
1389  1|                     leróva a tetszés adóját a kitünő szónok iránt, aki
1390  1|                    kitünő szónok iránt, aki a patologus kéjérzetével boncolta
1391  1|             kéjérzetével boncolta darabokra a szerencsétlen kormányférfiut.
1392  1|               szerencsétlen kormányférfiut. A miniszter nyugodtan, de
1393  1|                     máskor izgatottan nyúlt a ceruzája után, jelezve,
1394  1|                ceruzája után, jelezve, hogy a vágások egyike-másika az
1395  1|                    az elevenjébe hatolt. De a gróf nem vett tudomást az
1396  1|               szökött át, mindig ugyanazzal a bátorsággal, merészséggel
1397  1|                  kedvvel, még egyre fokozva a hatást, mely elmés és felsőbbséges
1398  1|              érdeklődés közepette folytatta a viviszekciót, láthatólag
1399  1|                     láthatólag gyönyörködve a maga beszédében, kegyetlenül
1400  1|           beszédében, kegyetlenül kiélvezve a sikert, amelynek izgalma
1401  1|                  tapsba törjön ki, miközben a miniszter most már leplezetlen
1402  1|               leplezetlen haraggal csóválta a fejét, s a karzati közönség
1403  1|                haraggal csóválta a fejét, s a karzati közönség szinte
1404  1|                     kéjelegve fürdött abban a pikantériában, hogy egy
1405  1|                     hogy egy volt miniszter a jelenlegi kormányt pozdorjává
1406  1|                 elmés axioma után befejezte a beszédét s hódolattal hajolt
1407  1|                  előtt, aki most felocsudva a csöngetyüje után nyúlt.
1408  1|                  csöngetyüje után nyúlt. De a csilingelés elveszett a
1409  1|                     a csilingelés elveszett a tetszés zajában, sőt maga
1410  1|                   tetszés zajában, sőt maga a felálló miniszter is mintha
1411  1|            miniszter is mintha eltünt volna a levegőben mozgó karok mögött,
1412  1|                  lázas sietséggel tolongtak a szónok felé, hogy a beszédéért
1413  1|               tolongtak a szónok felé, hogy a beszédéért üdvözöljék.~ ~-
1414  1|                       Klárika fordult ezzel a kérdéssel a nénikéjéhez,
1415  1|                   fordult ezzel a kérdéssel a nénikéjéhez, aki komolyan,
1416  1|                   Vilma semmit se válaszolt a kisleány szavaira: a szeme
1417  1|              válaszolt a kisleány szavaira: a szeme ott csüngött a redingotos
1418  1|              szavaira: a szeme ott csüngött a redingotos férfi alakján,
1419  1|          üdvözléseket, hálásan megölelgette a barátait s mélyen hódoló
1420  1|               nézett rá: ez talán nem is az a férfi volt, akit ő ismert.
1421  1|                  férfi volt, akit ő ismert. A maga asszonyos fantáziájában
1422  1|               asszonyos fantáziájában eddig a szimpatikus léhaság képviselőjét
1423  1|                  látta Szentgróthy grófban, a magasabbrendü aszfaltbetyárt,
1424  1|                     volt igaza; ez az ember a nagyok, az erősek, a kiválasztottak
1425  1|                  ember a nagyok, az erősek, a kiválasztottak egyike, a
1426  1|                    a kiválasztottak egyike, a született hódító, aki a
1427  1|                     a született hódító, aki a maga kivételes eszével messze
1428  1|                   eszével messze kimagaslik a közönségesek közül, s aki
1429  1|               szerepeltek! És önkénytelenül a férjével hasonlította össze
1430  1|                   össze Szentgróthy grófot, a férjével, aki legkisebb
1431  1|              impressziótól, hogy Honti csak a banális százezrek egyike,
1432  1|                 százezrek egyike, de ez itt a valóságos férfi, azok közül
1433  1|                    azok közül való, akiknek a parancsolás az élethivatásuk.
1434  1|                   az élethivatásuk. És amíg a kis leány kiváncsi várakozással
1435  1|                várakozással függesztette rá a pillantását, ő hirtelen
1436  1|                   hirtelen megremegett arra a gondolatra, hogy ez az idegen
1437  1|             kitörölhetetlenül belopta magát a lelkébe és a fantáziájába...~ ~
1438  1|                  belopta magát a lelkébe és a fantáziájába...~ ~Az ülés
1439  1|                   fantáziájába...~ ~Az ülés a miniszter epés válasza után
1440  1|                    utcára, sem az urát, sem a kocsiját nem találta meg.
1441  1|                   kocsiját nem találta meg. A fogat a bank elé ment, hogy
1442  1|                    nem találta meg. A fogat a bank elé ment, hogy Hontit
1443  1|                     hogy Hontit elhozza, de a vezérigazgató úr úgylátszik
1444  1|                     valami túlságosan, hogy a hivatalos dolgait elvégezze.
1445  1|                hivatalos dolgait elvégezze. A két nő tehát gyalog indult
1446  1|                     meg hazafelé, kipirulva a csipős februári hidegtől,
1447  1|                miközben körülöttük mindenki a Szentgróthy szenzációs sikeréről
1448  1|                    ideig hallgatva sétáltak a délies verőfénytől csillogó
1449  1|             harmadszor is szerelmes lettem. A fizika-tanár meg a főispán
1450  1|                  lettem. A fizika-tanár meg a főispán után most egy volt
1451  1|           habarodtam bele, Ha így megy, hát a negyedik szerelmem okvetlen
1452  1|                  nagyot nevetett, de belül, a lelkében ugyancsak nem érzett
1453  1|                 ugyancsak nem érzett kedvet a kacagásra. Az okos, a józan,
1454  1|                kedvet a kacagásra. Az okos, a józan, a hideg méltóságos
1455  1|                kacagásra. Az okos, a józan, a hideg méltóságos asszony
1456  1|                     úgy beleszeretett, mint a hóbortos Klárika, aki most
1457  1|             hóbortos Klárika, aki most élte a legvirágzóbb bakfiskorát...~ ~ ~
1458  1|                 rendkivüli torlódás állt be a Közgazdasági Bank ügyeiben.
1459  1|                     ügyeiben. Január elején a nyilvánosság elé akartak
1460  1|                     elé akartak lépni azzal a tervvel, hogy a bank alaptőkéjét
1461  1|                 lépni azzal a tervvel, hogy a bank alaptőkéjét harminc
1462  1|                    fogják fölemelni s Honti a nagyfontosságú kérdésben
1463  1|              egyedül maradt itthon, s mivel a férje nélkül nem igen járt
1464  1|             unatkozott... Mikor Honti végre a külföldi konferenciákat
1465  1|            elintézni valója s esténkint, ha a kávéját megitta és a szivarjára
1466  1|                     ha a kávéját megitta és a szivarjára rágyujtott, rendesen
1467  1|                  rendesen homlokon csókolta a feleségét s csöngetett az
1468  1|                 csöngetett az inasnak, hogy a kabátját behozza... Akárhányszor
1469  1|                  fölkelt az asztaltól, hogy a bankba visszatérjen, Vilma
1470  1|                     napon át tartani fog ez a rabszolgaság, mert január
1471  1|                semmi esetre se készülünk el a munkánkkal... Sőt a legszomorúbb,
1472  1|            készülünk el a munkánkkal... Sőt a legszomorúbb, hogy alighanem
1473  1|            legszomorúbb, hogy alighanem még a karácsonyestémet is kénytelen
1474  1|                   nézte végig, amint az ura a prémes kabátját fölveszi,
1475  1|                  megcsókolta, újra megrázta a fejét.~ ~- Akármi dolga
1476  1|                     napjában... Azért, hogy a bankja több dividendát fizessen,
1477  1|                Honti gyöngéden megsimogatta a felesége arcát.~ ~- Az én
1478  1|                    féltse... Mi, akik egyre a professzorok fülét rágjuk,
1479  1|                     benne elég részem, hogy a szervezetemet kipróbáljam...~ ~
1480  1|                  Vilma az ura vállára tette a kezét, aztán halkan szólt:~ ~-
1481  1|                  tartani, az nem is egészen a maga állapota, hanem az
1482  1|            gondolataim is támadhatnak ebben a folytonos magányban?...~ ~-
1483  1|                   tekintett az ura szemébe, a gyermek pillantásával, aki
1484  1|                  tudom, csak érzem, hogy ez a sok egyedüllét megdöbbent
1485  1|                     és hirtelen felébredtem a sötétben... Néha szeretném
1486  1|                  Néha szeretném megcsókolni a maga kezét, de néha gyűlölöm
1487  1|                 hogy itt volna mellettem és a kezemet fogná...~ ~Honti
1488  1|                    Honti csodálkozva nézett a felesége kék szemébe, melynek
1489  1|                   hát már terád is átragadt a neuraszténiás urad betegsége?
1490  1|                    jutott, hogy rémeket lát a sötét szobában?... Ez ellen
1491  1|                ellen csak egy orvosság van: a közgyülés után sietve csomagolni
1492  1|           csomagolni fogunk s meg se állunk a mentonei vagy a nizzai tengerpartig...~ ~
1493  1|                   se állunk a mentonei vagy a nizzai tengerpartig...~ ~
1494  1|                     az ura vállára hajtotta a fejét s most már könnyes
1495  1|                   maradni, mert félek ebben a nagy lakásban... Végezze
1496  1|                     el ezután mindig nappal a dolgát, hogy este legalább
1497  1|                 megbotránkozással rázta meg a fejét s forró csókot nyomott
1498  1|                fejét s forró csókot nyomott a felesége kibomlott, szőke
1499  1|                    tudja, hogy nem lehet... A párisi bankárunk, aki csak
1500  1|              vonatra ülünk és meg se állunk a Rivieráig...~ ~Összegombolta
1501  1|                Rivieráig...~ ~Összegombolta a bundáját, hogy távozzék,
1502  1|                   de Vilma most még egyszer a keze után nyult.~ ~- Drágám,
1503  1|              magának, ami már régóta nyomja a lelkemet... Egy vallomással,
1504  1|                    kezét, aztán becsöngette a komornát s szigoruan meghagyta
1505  1|                   neki, hogy ott virrasszon a felesége hálószobájában...
1506  1|             hálószobájában... De alig, hogy a lábát kitette, Vilma kiküldte
1507  1|                     kitette, Vilma kiküldte a leányt s az ablakhoz támaszkodva
1508  1|                     az ura kocsija kigördül a lépcsőházból... Aztán jó
1509  1|                  járt haza, - rákapott arra a rossz szokásra, hogy órák
1510  1|                 olajbarna algiri tisztek, s a büszke és szerelmes gróf
1511  1|                 sorsa se izgatta... Ledobta a könyvet s hosszasan bámult
1512  1|                  könyvet s hosszasan bámult a szoba menyezetére... Mi
1513  1|                    butácska bakfisleány, ő, a józan és gúnyolódó Lehmann
1514  1|                   adta meg magát egykönnyen a sorsának, hanem töprengve
1515  1|                     valaki látta volna így, a meztelen karjára támaszkodva,
1516  1|                    megrészegült volna ettől a látványtól... De Vilma most
1517  1|                 most nem gondolt arra, hogy a pózával kacérkodjék; óh,
1518  1|             veszedelmesen eltávolodik attól a bájos és ügyes kis strébertől,
1519  1|                  önmagát ismerte... És amíg a keze idegesen babrált a
1520  1|                     a keze idegesen babrált a paplan halványkék selyemszövetén,
1521  1|                      Kegyed se különb annál a sápadt varrókisasszonynál,
1522  1|                     aki egyszerre elveszíti a kis józan eszét, ha egy
1523  1|                    hencegett, hogy nincs az a férfiu, aki a lábáról levegye,
1524  1|                 hogy nincs az a férfiu, aki a lábáról levegye, s ime,
1525  1|                    s ime, rögtön beleszédül a gyönyörűségbe, amint a kegyelmes
1526  1|           beleszédül a gyönyörűségbe, amint a kegyelmes úr leereszkedőleg
1527  1|                 kegyelmes úr leereszkedőleg a tudtára adja, hogy bájosnak
1528  1|                   hogy Szentgróthy grófnak, a volt miniszternek, ő felsége
1529  1|                   Ellenkezőleg: adjon hálát a gondviselésnek, hogy ilyen
1530  1|                 férfiúval csalhatja meg azt a jámbor embert, aki az oltárhoz
1531  1|                 mondta ezt, de érezte, hogy a csúfolkodása nem őszinte:
1532  1|                     az sokkal több volt már a felületes asszonyi kiváncsiságnál...
1533  1|                 világossá lett előtte, hogy a hideg szíve veszedelmesen
1534  1|               veszedelmesen tüzet fogott... A szép, az előkelő férfi nem
1535  1|                 férfi nem imponált neki; de a nyugodt és ragyogó elmésség,
1536  1|                ragyogó elmésség, mely ennek a kiváltságos embernek minden
1537  1|                    feléje áradt, váratlanul a tudatára ébresztette annak,
1538  1|                     ő is csak asszony, mint a többi... Már attól a pillanattól
1539  1|                   mint a többi... Már attól a pillanattól kezdve, hogy
1540  1|                    pillanattól kezdve, hogy a gróf először járt odafönn
1541  1|                   gróf először járt odafönn a bankban, s könnyedén, jókedvűen
1542  1|            könnyedén, jókedvűen mesélt neki a nizzai asszonyok léhaságáról
1543  1|               öntudatlanul szerelmessé lett a látogatójába; hiszen még
1544  1|                    ura?... Ő védelmezné meg a csábítások és a kisértések
1545  1|              védelmezné meg a csábítások és a kisértések ellen?... Hiszen
1546  1|              tisztában volt vele, hogy csak a hála és a becsülés az a
1547  1|                   vele, hogy csak a hála és a becsülés az a kapocs, mely
1548  1|                     a hála és a becsülés az a kapocs, mely ehhez a derék
1549  1|                     az a kapocs, mely ehhez a derék és gyönge emberhez
1550  1|              emberhez fűzi... És amint most a multján és a jövőjén végiggondolt,
1551  1|                     amint most a multján és a jövőjén végiggondolt, egyszerre
1552  1|            egyszerre csak eltünt az arcáról a gúnyos mosoly, a vonásai
1553  1|                    arcáról a gúnyos mosoly, a vonásai komolyakká és dacosokká
1554  1|              lemondás legyen...~ ~Eloltotta a lámpát és a fal felé fordult,
1555  1|                       Eloltotta a lámpát és a fal felé fordult, de az
1556  1|                 megint eszébe jutottak azok a szavak, amiket Szentgróthy
1557  1|                tisztességes asszony létére, a kötelessége volna... Az
1558  1|              palotájában találkoztak össze, a jótékony bazárban, melyet
1559  1|                   jótékony bazárban, melyet a bakonyföldvári tűzkárosultak
1560  1|                  vörös selyemsátor alatt, s a gróf mosolyogva tudakozódott
1561  1|                     felől... Majd műértőleg a kezébe vette a bálványt,
1562  1|                    műértőleg a kezébe vette a bálványt, s míg Klárika
1563  1|                    Akár hiszi, akár nem, ez a pufókfejü szörnyeteg sohase
1564  1|                     szállítják az isteneket a civilizált világba... Ha
1565  1|                  semmit se válaszolt ezekre a szavakra, de Szentgróthy
1566  1|               zavartalanul tovább folytatta a megkezdett eszmecserét.
1567  1|                 azért hajolt közelebb, hogy a hangját még suttogóbbra
1568  1|                    egyszer... Bátran jöhet, a budai palotám környékén
1569  1|                 hadd mondom el mindazt, ami a lelkemet nyomja...~ ~Vilma
1570  1|                  lelkemet nyomja...~ ~Vilma a homlokáig elpirul, majd
1571  1|                    majd Klárikának segített a fiatal tisztecske kiszolgálásában.
1572  1|                 történt több... És az okos, a hideg Vilma, ahogy most,
1573  1|                    hideg Vilma, ahogy most, a sötét hálószobában virrasztott,
1574  1|               megdöbbenve érezte, hogy ezek a vakmerő szavak nem háborították
1575  1|               csábítónak tünt fel előtte az a gondolat, hogy ennek a nyugodt
1576  1|                   az a gondolat, hogy ennek a nyugodt és elmésségtől ragyogó
1577  1|                elmésségtől ragyogó embernek a bizalmas otthonát is megismerje...~ ~ ~
1578  1|                          Szalmaözvegység.~ ~A tőkefölemelés, a teméntelen
1579  1|         Szalmaözvegység.~ ~A tőkefölemelés, a teméntelen konferencia,
1580  1|                      az éjjeli munkák, majd a közgyülést megelőző tennivalók
1581  1|                szomoru következéssel jártak a szegény Honti idegeire:
1582  1|                idegeire: még az estén, hogy a részvényesek nevében a kopasz
1583  1|                 hogy a részvényesek nevében a kopasz Grieg (aki állítólag
1584  1|                    szavazza huszonöt év óta a köszöneteket) a legforróbb
1585  1|             huszonöt év óta a köszöneteket) a legforróbb elismerését fejezte
1586  1|                   egyszer s mely mindig azt a kétségbeejtő bizonyosságot
1587  1|                   bizonyosságot szuggerálta a lelkébe, hogy a földi napjai
1588  1|                 szuggerálta a lelkébe, hogy a földi napjai immár visszavonhatatlanul
1589  1|                   számlálva... Szerencsére, a baj nem volt ennyire komoly
1590  1|               komoly s Pázmán tanár úr, aki a milliomosoknak leginkább
1591  1|                    milliomosoknak leginkább a gorombaságával imponált,
1592  1|                    többnyire megvigasztalta a féligmeddig haldokló vezérigazgatót...
1593  1|                  mindörökre be fogja hunyni a szemeit, még ez a vigasztalás
1594  1|                    hunyni a szemeit, még ez a vigasztalás is végtelenül
1595  1|                  mondani Pázmán tanár úr, - a becsületszavamat adom rá,
1596  1|                    érnek egy fabatkát... De a rossz idegek nem ölik meg
1597  1|                     nem fog elhunyni, arról a szavammal kezeskedem...~ ~
1598  1|                     kétségbeesésében már az a tudat is jól esett, hogy
1599  1|                     tanár kezét.~ ~- Könnyü a tanár úrnak, mikor olyan
1600  1|                mikor olyan egészséges, mint a makk... Én is tréfálnék,
1601  1|                 makk... Én is tréfálnék, ha a tanár úr helyében volnék...~ ~
1602  1|                  úgylátszik, komolyabb volt a baj, mint rendesen, legalább
1603  1|                    legalább erre vallott az a körülmény, hogy Pázmán tanár
1604  1|                    egy délután meglátogatta a méltóságos asszonyt... Vilma
1605  1|                     bámulva sietett eléje s a szókimondó Pázmán kerülgetés
1606  1|                       Ma megvizsgáltam s az a meggyőződésem, hogy a legnagyobb
1607  1|                    az a meggyőződésem, hogy a legnagyobb nyugalomra van
1608  1|                    nézetem szerint az lenne a legjobb, ha a rohrbachi
1609  1|              szerint az lenne a legjobb, ha a rohrbachi szanatóriumba
1610  1|                  szanatóriumba menne...~ ~- A tanár úr még azt se akarja,
1611  1|                     én vele menjek?~ ~- Sőt a leghatározottabban megtiltom,
1612  1|                    vont, aztán megsímogatta a Vilma gömbölyü kis kezét.~ ~-
1613  1|                     valahogy megpróbálhatom a dolgot... Az ilyen súlyos
1614  1|              fűszeres ételt egyék: mert még a fűszeres étel is izgatja...
1615  1|                       Hogyne izgatná hát az a tudat, hogy egy gyönyörü,
1616  1|                    vele egy födél alatt?... A kedves férjének egyelőre
1617  1|                Vilmát annyira megijesztette a tanár beszéde, hogy estefelé
1618  1|                   estefelé elment az uráért a bankba, s egy hosszú gyalogséta
1619  1|           ellenkezett, de mikor látta, hogy a felesége sehogy se enged,
1620  1|                     s egy áprilisi délután, a bécsi gyorsvonattal kirobogott
1621  1|                    gyorsvonattal kirobogott a nyugati pályaudvarról...~ ~
1622  1|             pályaudvarról...~ ~Vilma, mikor a pályaudvarról, ahova az
1623  1|          szalmaözvegysége alatt visszavonul a társadalomtól... Első dolga
1624  1|                dolga volt, hogy becsöngette a szobalányát, s azon a hangon,
1625  1|           becsöngette a szobalányát, s azon a hangon, melyet P. Márkus
1626  1|                    Emilia szokott használni a francia szalondrámákban,
1627  1|                szalondrámákban, így szólott a bámuló leányhoz:~ ~- Amíg
1628  1|                   bámuló leányhoz:~ ~- Amíg a méltóságos úr haza nem jön,
1629  1|                   kényelmesen elhelyezkedve a legöblösebb karosszékben,
1630  1|             karosszékben, az inasnak kiadta a házirendet:~ ~- Délelőtt
1631  1|                    kikocsizom, de lehetőleg a budai részekre, s hat óra
1632  1|                     leszek... Este nem kell a kocsi, mert színházba mostanában
1633  1|             távozott, Vilma pedig megkezdte a remete-életét. Teát hozatott
1634  1|                  Teát hozatott s nekifeküdt a francia regényeinek, de
1635  1|                     sokat, mert Klárika már a második nap délutánján szélvészként
1636  1|                  veled, hogy nem látlak?... A cukrászdában már gyászfátyollal
1637  1|                  van...~ ~Vilma megcsókolta a kis hugát, sajátkezüleg
1638  1|                hugát, sajátkezüleg kiszedte a kalaptűit, aztán nagyot
1639  1|              sóhajtva ültette le maga mellé a sietségtől kipirult szép
1640  1|                 érkezik Budapestre, mert én a magam részéről nagyon illetlennek
1641  1|              észrevették ám! Tegnap délután a belső teremben fagylaltoztunk
1642  1|                Harangalaku gérokkot viselt, a kezében pedig a legszebb
1643  1|                     viselt, a kezében pedig a legszebb cilindert tartotta,
1644  1|               anyuskának, velem pedig, mint a régi pajtásával kezet rázott...
1645  1|             Kitalálod, hogy ki volt az?~ ~- A leirásból ítélve, az angol
1646  1|              bárónék!... Csopaki Kurczné és a két leánya látszólag előkelően
1647  1|                előkelően mosolyogtak, de én a finom kis szememmel rögtön
1648  1|                 hogy mama is kékült-zöldült a nagy megtiszteltetéstől, -
1649  1|      megtiszteltetéstől, - hogyisne, amikor a fővárosi mágnások legbüszkébb
1650  1|                  úgy viselkedett, mintha ez a világ legtermészetesebb
1651  1|                   süteményt, aztán elmondta a mamának, hogy most Rómába
1652  1|                 unokaöccse ugyanis tanácsos a szentszéki követségünknél...
1653  1|                szentszéki követségünknél... A mama helyeslőleg jegyezte
1654  1|                     ilyenkor csakugyan Róma a világ legkellemesebb tartózkodási
1655  1|             kacagjam magamat, hogyne, mikor a mama komoly arcát láttam
1656  1|                    eszembe jutott, hogy még a szépapánk családjából se
1657  1|               szerint Peking vagy Singapore a világ legkellemesebb városa...
1658  1|                    akármit is mondott, mert a beszélgetést senki se hallotta,
1659  1|               hallotta, de azt látták, hogy a gróf szeretetreméltóan cseveg
1660  1|                    azt kérdezte tőlem, hogy a bájos rokonom mit csinál?~ ~-
1661  1|                  rokonom mit csinál?~ ~- Ez a bájos rokon persze én vagyok?~ ~-
1662  1|                elmondanod...~ ~- Várj csak! A gróf úr erre így szólt hozzám:
1663  1|                      Mit gondol, fogad most a szép nénikéje látogatókat?”
1664  1|          látogatókat talán nem fogad, de ha a kegyelmes úr elmegy hozzá,
1665  1|                elvárva, hogy egy csókot kap a nénikéjétől, - de nagy meglepetésére,
1666  1|         meglepetésére, egészen más történt: a Vilma szeme haragosan megvillant,
1667  1|                     arca majdnem kicsattant a felindulástól, s idegesen,
1668  1|           kellemetlenségeket okozol, amiket a Szentgróthy gróf úr egész
1669  1|              görbült, csöpp híja volt, hogy a nagy kisasszony sirva nem
1670  1|                    az én nevemben nem hivsz a házamhoz vendégeket...~ ~
1671  1|                        az inas lábujjhegyen a szobába lépett.~ ~- Egy
1672  1|                   tiszteletét óhajtja tenni a méltóságos asszonynál...~ ~-
1673  1|               izgatottan.~ ~- Mondtam, hogy a méltóságos asszony nincs
1674  1|                    úr kijelentette, hogy őt a méltóságos asszony várja...
1675  1|                  van itt...~ ~Vilma ledobta a kezéből a regényt, parancsoló
1676  1|                     Vilma ledobta a kezéből a regényt, parancsoló arccal
1677  1|                      de nem kivánom fogadni a kegyelmes urat...~ ~Az inas
1678  1|                     Vilma pedig felnyitotta a könyvét, de csakhamar lemondott
1679  1|                   csakhamar lemondott arról a kísérletről, hogy olvasson:
1680  1|                      Az idegei még remegtek a felindulástól, a sírás a
1681  1|                   remegtek a felindulástól, a sírás a torkát fojtogatta:
1682  1|                    a felindulástól, a sírás a torkát fojtogatta: maga
1683  1|                egyszerre azt szerette volna a legjobban, ha a kedvére
1684  1|              szerette volna a legjobban, ha a kedvére kisirhatja magát...
1685  1|                  józan lelkében az álmokat, a poézist, a napsugaras boldogságot
1686  1|             lelkében az álmokat, a poézist, a napsugaras boldogságot képviselte...
1687  1|                     mozdulatlanul nézett ki a rügyező fákra, aztán leült
1688  1|                    ki fogom engesztelni!”~ ~A levelet megcímezte és elküldte, -
1689  1|                      okos hideg Vilmám, hát a te sorsod is az lenne, mint
1690  1|                     is az lenne, mint azoké a gyönge kis bolondoké, akik
1691  1|              pillantásától elszédülnek? Még a te híres energiád, finom
1692  1|                    csak addig tartott, amíg a szíved nem volt érdekelve
1693  1|                   szíved nem volt érdekelve a dologban? Könnyü erősnek
1694  1|               Könnyü erősnek lenni, amíg ez a pillanat el nem érkezik, -
1695  1|                 mutasd meg, amikor küszöbön a veszedelem, hogy csakugyan
1696  1|                 hogy csakugyan erősebb vagy a többinél!~ ~ ~ ~
1697  1|                     napon éppen készen volt a toalettjével, a szobaleány
1698  1|                 készen volt a toalettjével, a szobaleány a vállára segítette
1699  1|                  toalettjével, a szobaleány a vállára segítette a köpönyegét,
1700  1|              szobaleány a vállára segítette a köpönyegét, amikor az előszoba
1701  1|              melynek nagy tükre előtt Vilma a kalapját igazítgatta; Király
1702  1|                    hét óta nem volt látható a Hontiék házatáján.~ ~- Hát
1703  1|                     hozott erre? - kérdezte a szép háziasszony az unokabátyjától.~ ~
1704  1|                  komoly arccal csókolta meg a hugocskája kezét.~ ~- Ha
1705  1|                 hozzád... De mivel ma abban a ritka hangulatban vagyok,
1706  1|                 jöttem...~ ~Vilma beletűzte a drágaköves tűt a kalapjába,
1707  1|                  beletűzte a drágaköves tűt a kalapjába, összefogta prémes
1708  1|                     hogy kisérj el kocsimon a Lánchídig... Ugyse szeretek
1709  1|                  mert János ma nem fogta be a lovait s így idegen fiakkert
1710  1|                  idegen fiakkert használok. A Lánchídnál majd leteszlek,
1711  1|             meglátogatni, aki rá van utalva a jó emberek segítségére...
1712  1|          helyeslőleg bólintott, de az arca, a tréfás, gúnyos, komédiás
1713  1|                Vilma csodálkozva nézett rá. A bámulata még növekedett,
1714  1|                   rá, hogy halaszd el kissé a kocsikázásodat, mert igen
1715  1|                  valóm van veled... Vesd le a köpönyeget és a kalapodat
1716  1|                     Vesd le a köpönyeget és a kalapodat is, mert a beszélgetésünk,
1717  1|                     és a kalapodat is, mert a beszélgetésünk, azt hiszem,
1718  1|                   nézett rá, majd levetette a köpönyegét és a kalapját.
1719  1|                   levetette a köpönyegét és a kalapját. Ahogy sötétkék
1720  1|                meghalványult ugyan kissé, s a szemeit valami sejtelemszerü
1721  1|                szólalt:~ ~- Halljuk hát azt a komoly mondanivalót!...
1722  1|                 bőrszéken. És szemét merően a hugára szegezve, szokatlan,
1723  1|                   igazat, szegény Vilmám... A te özvegy asszonyodat Szentgróthy
1724  1|           Szentgróthy grófnak hívják... Nem a szegény özveggyel akarsz
1725  1|                akarsz jót cselekedni, hanem a gazdag és előkelő kegyelmes
1726  1|                   lángoló arccal ugrott föl a helyéből. És nyersen, magánkívül
1727  1|              magánkívül kiáltotta, miközben a bájos arca csodálatosan
1728  1|                Vilmám, de értek valamicskét a pszihológiához... Elég vén
1729  1|              egyedüli, s talán én gondolnék a legutolsónak arra, hogy
1730  1|                 sohase szokott tévedni...~ ~A fiatal asszony hangtalan
1731  1|                 hangtalan rémülettel nézett a látogatójára, aki most csendesen
1732  1|                    most csendesen bólintott a fejével.~ ~- Ha semmi se
1733  1|                   volna rá arra, hogy ebben a tónusban beszélgessek veled,
1734  1|                   meg, majdnem elfacsarodik a szívem, mikor téged ilyenekkel
1735  1|                vádollak...~ ~Közelebb húzta a székét Vilmához, aki most
1736  1|          egyáltalában nincs tisztesség ezen a világon... A te tiszta,
1737  1|                tisztesség ezen a világon... A te tiszta, kék szemeddel,
1738  1|                   te tiszta, kék szemeddel, a te erős energiáddal és akaratoddal,
1739  1|                 energiáddal és akaratoddal, a te becsületes jellemeddel
1740  1|          cselszövéseket eszelj ki, csakhogy a bűnödhöz hű maradhass: ha
1741  1|                     becsületes Vilmám: nézz a szemembe, s mondd meg nekem,
1742  1|                  ilyesmire?~ ~Megszorította a fiatal asszony kezét, s
1743  1|                     fiatal asszony kezét, s a nagy, gyermekes szemében
1744  1|                   melegséggel beszélt, hogy a Vilma pillantásából eltünt
1745  1|                     előbbi dacos pillantás; a rózsás arca égett a felindulástól,
1746  1|              pillantás; a rózsás arca égett a felindulástól, s a hangja
1747  1|                    égett a felindulástól, s a hangja vibrált a visszafojtott
1748  1|           felindulástól, s a hangja vibrált a visszafojtott könnyektől:~ ~-
1749  1|                     se vagyok okosabb, mint a többi szerelmes asszony...
1750  1|                asszony egyforma, ha egyszer a szíve megszólal... Szeretem
1751  1|               életemet?... Azt hiszed, hogy a vagyon meg a fényűzés kárpótolhatja
1752  1|                   hiszed, hogy a vagyon meg a fényűzés kárpótolhatja az
1753  1|                  lesz erőm hozzá, hogy csak a szenvedésnek és a lemondásnak
1754  1|                 hogy csak a szenvedésnek és a lemondásnak éljek...~ ~Megindító
1755  1|                   mint viruló leánykorában! A szenvedés valami lágy kifejezést
1756  1|                  melyért meg szoktak őrülni a férfiak... Félix megcsókolta
1757  1|                férfiak... Félix megcsókolta a huga forró kezét és halkan
1758  1|                     arra gondolok, hogy én, a léha és könnyelmű fráter,
1759  1|                   olyan anyagból vagy, mint a hitvány és haszontalan asszonyok...
1760  1|                  Nézz körül és dörzsöld meg a szemedet: a szenny, a titkolódzás,
1761  1|                    dörzsöld meg a szemedet: a szenny, a titkolódzás, a
1762  1|                   meg a szemedet: a szenny, a titkolódzás, a hazugság
1763  1|                    a szenny, a titkolódzás, a hazugság nem méltó a te
1764  1|           titkolódzás, a hazugság nem méltó a te tisztaságodhoz és becsületességedhez...
1765  1|                 mondom, hogy nem igaz; csak a perverz írók mondhatják,
1766  1|                valakit is szerethetünk, aki a becsülésünkre nem érdemes...
1767  1|                    Vilmám, ébredj föl, nézz a szemembe: te nem fogsz rossz
1768  1|           Elfeledheted-e valamikor, hogy ez a szegény, nagy gyerek sírva
1769  1|                    nagy gyerek sírva borult a válladra, s mindenét neked
1770  1|                    Meg tudnád ölni azt, aki a megholt atyád után a legjobb
1771  1|                    aki a megholt atyád után a legjobb volt hozzád?...
1772  1|                   hogy csak álmodtál: neked a becsületes asszonyok büszkeségével
1773  1|              végigjárni földi utadat, azzal a tudattal, hogy egy derék
1774  1|         Elhallgatott és könnyezve tekintett a hugára; Vilma az asztalra
1775  1|                     egész alakja reszketett a felindulástól, a szégyentől,
1776  1|                 reszketett a felindulástól, a szégyentől, a meghatottságtól:
1777  1|                felindulástól, a szégyentől, a meghatottságtól: a rossz
1778  1|              szégyentől, a meghatottságtól: a rossz álomból, mely majdnem
1779  1|               álomból, mely majdnem elvette a józan eszét, fölébredt...~ ~ ~
1780  1|                                             A hatodfél-kilós úr.~ ~Egy
1781  1|                   után, zárt fogat állt meg a nyugati pályaudvar előtt.
1782  1|                     előtt. Az inas leugrott a bakról s kitárta a kocsi
1783  1|                 leugrott a bakról s kitárta a kocsi ajtaját: aztán alázatos
1784  1|               hajlongással segítette le azt a fiatal hölgyet, aki a sötétkék
1785  1|                   azt a fiatal hölgyet, aki a sötétkék plüsstakaró alatt
1786  1|           plüsstakaró alatt helyet foglalt. A másik oldalon ezalatt egy
1787  1|                    ifjú úr ugrott ki sietve a kocsiból.~ ~- Nem késtünk
1788  1|                  Nem késtünk le? - kérdezte a fiatal nő aggódva.~ ~Az
1789  1|                        Vilma, - mert ő volt a fiatal hölgy - mosolyogva
1790  1|                    mosolyogva összébb fogta a köpönyegét, aztán jókedvűen
1791  1|                  aztán jókedvűen belekarolt a kisérőjébe. És miközben
1792  1|                     kisérőjébe. És miközben a pályaudvar nagy várakozó
1793  1|             éjszakán itt talál!... De mivel a gyóntatóapám megparancsolta,
1794  1|            nyugalmamat, csakhogy bizonyosan a mennyországba jussak!...~ ~
1795  1|                  mennyországba jussak!...~ ~A fiatal ember - kell-e mondanunk,
1796  1|                  Bravó, meg vagyok elégedve a tanítványommal... Vilma
1797  1|                    Vilma méltóságos asszony a mai napon megérdemli, hogy
1798  1|              megérdemli, hogy egyest kapjon a feleségtanból...~ ~Vagy
1799  1|              tizenöt percig ott sétálgattak a perronon, amikor végre élénkség
1800  1|                tompa dübörgéssel berobogott a pályaudvarra. A mélyen alvó
1801  1|                  berobogott a pályaudvarra. A mélyen alvó utasok közül
1802  1|                    egyetlen férfi szállt ki a magyar fővárosban: Honti
1803  1|                magyar fővárosban: Honti úr, a Közgazdasági Bank igazgatója.
1804  1|                     Félix óvatosan elbújtak a podgyászhordók mögé, a vezérigazgató
1805  1|             elbújtak a podgyászhordók mögé, a vezérigazgató nem vette
1806  1|                 kissé álmos szemmel adta át a holmiját a vasúti személyzetnek.
1807  1|                  szemmel adta át a holmiját a vasúti személyzetnek. Aztán
1808  1|                     Aztán maga is megindult a kijárás felé s ugyancsak
1809  1|              kicsike kéz ingerkedve befogta a szemét.~ ~- Halljuk, eltalálja-e,
1810  1|                 hogy ki van itt? - kérdezte a kicsi kéz tulajdonosa.~ ~
1811  1|                    egyszerre könnybe lábadt a szeme.~ ~- Drága kis anyám,
1812  1|                   reám vársz?... És még ezt a szegény korhelyt is elraboltad
1813  1|                 boldog vagyok, hogy még ezt a hallatlan könnyelműséget
1814  1|                megbocsátom...~ ~Meghatottan a szívére szorította a feleségét,
1815  1|            Meghatottan a szívére szorította a feleségét, majd nyájasan
1816  1|                  majd nyájasan megveregette a Király Félix vállát:~ ~-
1817  1|                   Mindenáron kényszerítette a fiatal urat, hogy az ő kocsijukon
1818  1|                   az ő kocsijukon jöjjön be a városba, bár a tapintatos
1819  1|                    jöjjön be a városba, bár a tapintatos Félix erősen
1820  1|               hajtat el az orfeum elé, ahol a Közgazdasági Bank egész
1821  1|                erőszakkal felkényszerítette a kocsira, sőt a kapunál még
1822  1|            felkényszerítette a kocsira, sőt a kapunál még azt a propoziciót
1823  1|              kocsira, sőt a kapunál még azt a propoziciót is fölvetette,
1824  1|                     fölvetette, hogy Félix, a viszontlátás örömére, náluk
1825  1|                     még egy csésze teát. De a fiatal ember most már szigorúan
1826  1|                 most már szigorúan megrázta a fejét.~ ~- Kutyakötelességem
1827  1|               Kutyakötelességem ugyan, hogy a vezérigazgatóm parancsának
1828  1|                ezúttal bátor vagyok átlépni a viharos ellentállás terére...
1829  1|              ellentállás terére... Mert bár a vezérigazgatómat tisztelem
1830  1|                      Az mindig az időtől és a körülményektől függ, szép
1831  1|              egyszerűen impertinencia lenne a részemről..~ ~- És miért
1832  1|                tőlem kérdezd, hanem azoktól a középkori törvényhozóktól,
1833  1|                  bölcsen törvénybe iktatták a következő paragrafust: Aki
1834  1|                     paragrafust: Aki penigh a hosszú idő után összetalálkozó
1835  1|                 lófarkon hordoztassék körül a városon, aztán vágassék
1836  1|                 nevetve így szólott:~ ~- Ez a fiatal ember fölöttébb szemtelen,
1837  1|                   hát vele méltányos módon: a csésze tea helyett legközelebb
1838  1|                megindult az orfeum felé. De a kocsiúton még egyszer megállt
1839  1|               megállt és bánatosan megrázta a fejét.~ ~- Mi bajod? - kérdezte
1840  1|               szívemet elfacsarja, hanem az a tudat, hogy én egyedül indulok
1841  1|                     én egyedül indulok neki a sötét éjszakának, míg ti...
1842  1|                     résztvevő lelket, amely a nagy bánatodat megosztja
1843  1|              bánatodat megosztja veled...~ ~A fiatal úr kezét a szívére
1844  1|                veled...~ ~A fiatal úr kezét a szívére szorítva távozott,
1845  1|                     Hontiék pedig fölmentek a lakásukba. Karonfogva haladtak
1846  1|                 Karonfogva haladtak fölfelé a lépcsőkön, s a vezérigazgató
1847  1|             haladtak fölfelé a lépcsőkön, s a vezérigazgató azt a megfigyelést
1848  1|            lépcsőkön, s a vezérigazgató azt a megfigyelést tette, hogy
1849  1|                    megfigyelést tette, hogy a felesége megváltozott a
1850  1|                     a felesége megváltozott a távolléte alatt... A hangos,
1851  1|           megváltozott a távolléte alatt... A hangos, kissé túleleven
1852  1|                 alázatosan húzódott melléje a homályos lépcsőházban s
1853  1|                    kis uram, ugy-e elfújták a rossz kedvét és az idegességét?
1854  1|                    Honti magához szorította a felesége lángoló arcát s
1855  1|                    felesége lángoló arcát s a könnyezésig meghatva suttogta:~ ~-
1856  1|                     érzések közt vártam ezt a napot!... Én csak most tudtam
1857  1|                 szívem, mim vagy nekem...~ ~A lakás fényesen ki volt világítva,
1858  1|                  asztala szinte roskadozott a gazdag hideg buffet terhe
1859  1|                   hideg buffet terhe alatt, a szamovár alatt pedig kisérteties
1860  1|                       Ne kérdezd, csak súgd a fülembe, hogy megbocsátasz...
1861  1|                  sohase kérdezd, hogy mi az a nagy bűn, amit elkövettem
1862  1|       megingathatatlan bizalmával tekintett a felesége szemébe és megindúlva
1863  1|                       Mert nem álom-e, hogy a te fiatalságodat és jókedvedet
1864  1|                           Hálásan odahajolt a feleségéhez, hogy a haját
1865  1|               odahajolt a feleségéhez, hogy a haját megcsókolja, de Vilma
1866  1|                  forró ajkát odatapasztotta a férfi kezére... Ismét kezet
1867  1|                sírva könyörgött hozzá, hogy a felesége legyen. Mi történt
1868  1|                 legyen. Mi történt az okos, a szenvedélyes, a derüs lelkében,
1869  1|                    az okos, a szenvedélyes, a derüs lelkében, hogy asszonyi
1870  1|                Akkor bizonyosan tudta, hogy a gyönge Hontit még jobban
1871  1|                   de mit akart most, amikor a férfi már úgyis tehetetlen
1872  1|                őszinte bűnbánat lett-e úrrá a lelkében?... Tudatára ébredt-e
1873  1|                 sötét mélységbe ugornak, ha a jólét, a vagyon, a csillogás
1874  1|              mélységbe ugornak, ha a jólét, a vagyon, a csillogás e kivánatos
1875  1|              ugornak, ha a jólét, a vagyon, a csillogás e kivánatos milieujét
1876  1|                 lénye megundorodott-e attól a szennytől, melybe a hűtelen
1877  1|                   attól a szennytől, melybe a hűtelen asszonyok elmerülnek
1878  1|              hűtelen asszonyok elmerülnek s a léha fiú erkölcsi prédikációja
1879  1|          önfeláldozása iránt?... Mindezekre a kérdésekre csak az a hatalmas
1880  1|             Mindezekre a kérdésekre csak az a hatalmas lény tudott volna
1881  1|                 lelkében is úgy olvas, mint a nyitott könyvben... De akárhogy
1882  1|               könyvben... De akárhogy volt, a Honti szemét elborították
1883  1|                   Honti szemét elborították a könnyek, a szíve pedig elfacsarodott
1884  1|                     elborították a könnyek, a szíve pedig elfacsarodott
1885  1|                   pedig elfacsarodott attól a boldogságtól, hogy ez a
1886  1|                     a boldogságtól, hogy ez a virágzó, édes, kékszemü
1887  1|                   erővel szorította magához a feleségét, hogy szinte maga
1888  1|                     Sokat szenvedtem, de ez a perc mindenért kárpótol...
1889  1|                    akácfák virulni kezdenek a budapesti körutakon, mikor
1890  1|                     az aranyos napsugárban, a szerelem és az ifjúság gyöngyvirágillatos
1891  1|          gyöngyvirágillatos évadja derekán: a Közgazdasági Bank előtt
1892  1|         kékselyembéléses landauer állt meg. A fogat belsejéből egy tavaszikabátos
1893  1|                   ki az egyenruhás inas; ez a hölgy, egy fölöttébb furcsán
1894  1|                  legénykét tartott vigyázva a karjai közt.~ ~Dél volt,
1895  1|                   elegáns sétálók sürögtek, a kirakatok ragyogtak a verőfényben,
1896  1|             sürögtek, a kirakatok ragyogtak a verőfényben, tarka automobilok
1897  1|                  olajfestékes palota előtt. A bankból most áradt kifelé
1898  1|                   bankból most áradt kifelé a hivatalnokok serege; trécselő,
1899  1|             cigarettázó fiatal urak, akiket a napi munka távolról se bágyasztott
1900  1|                bágyasztott el annyira, hogy a járó-kelő asszonyokat szemügyre
1901  1|                    szemügyre ne vegyék...~ ~A fiatal asszony gyöngéd pillantást
1902  1|                   gyöngéd pillantást vetett a babára, azután mosolyogva
1903  1|                     mosolyogva szembenézett a fiatal urakkal. Mindannyian
1904  1|                     Ejnye, hát meg se nézik a kis fiamat?~ ~A következő
1905  1|                    se nézik a kis fiamat?~ ~A következő pillanatban lelkes
1906  1|                  lelkes ifjúság vette körül a pólyás legényt és a délfranciaországi
1907  1|                   körül a pólyás legényt és a délfranciaországi dadát.
1908  1|                    délfranciaországi dadát. A sokaság mindinkább szaporodott
1909  1|                  alattomos pillantást vetve a bájos mamára, őszinte bámulattal
1910  1|                    gyönyörü gyerek, egészen a méltóságos asszony... Ugyanaz
1911  1|               méltóságos asszony... Ugyanaz a kék szeme van és ugyanaz
1912  1|                    kék szeme van és ugyanaz a gyönyörü, pisze orrocskája...~ ~
1913  1|                     Wogenheim Gyula kivette a fiatal urat a dadája kezéből
1914  1|                 Gyula kivette a fiatal urat a dadája kezéből és miközben
1915  1|                  dadája kezéből és miközben a magasba emelte, artikulálatlan
1916  1|            gyönyöchü techemtést...~ ~Vajjon a mamát vagy a kis babát gondolta-e,
1917  1|                         Vajjon a mamát vagy a kis babát gondolta-e, az
1918  1|                maradt...~ ~Rubin és Rauch - a cégvezető és a börzei disponens -
1919  1|                   és Rauch - a cégvezető és a börzei disponens - örömrikoltva
1920  1|                örömrikoltva kezet csókoltak a méltóságos asszonynak, a
1921  1|                    a méltóságos asszonynak, a babára vonatkozólag pedig
1922  1|         kijelentették, hogy ezidőszerint ez a legszebb gyerek Budapesten...
1923  1|                anyai büszkeséggel hallgatta a bókjaikat, ők a földig hajolva
1924  1|                   hallgatta a bókjaikat, ők a földig hajolva távoztak,
1925  1|               földig hajolva távoztak, csak a biztos távolságban szólva
1926  1|                   Király Félix is megjelent a kapu aljában s megpillantva
1927  1|                 kapu aljában s megpillantva a babát, komolyan így szólt:~ ~-
1928  1|                fickó, talán kezet csókolnál a nagybácsidnak?... Hát ezért
1929  1|                   meg becsületben, hogy még a kisöcsém se tiszteljen?~ ~
1930  1|                   kisöcsém se tiszteljen?~ ~A baba nem reagált erre a
1931  1|                     A baba nem reagált erre a felszólításra, csak az édesanyja
1932  1|                 kilós, ha tudni akarod...~ ~A hatodfél kilós úr e pillanatban
1933  1|               kisérleteket tett, hogy kezét a pólyából kiszabadítsa. Látván
1934  1|                    boldogan repesni kezdett a vezérigazgató úr ő méltósága
1935  1|                    méltósága felé, aki most a foyerből az utcára lépett...~ ~ ~
1936  2|                                             A fátyolos hölgy~ ~- A férfiak
1937  2|                        A fátyolos hölgy~ ~- A férfiak önzését, - mondta
1938  2|                  bizonyítja jobban, mint az a történet, mely harminc és
1939  2|                pajtásommal, amikor még mind a ketten hadnagyok voltunk.
1940  2|                     Ő maga mesélte el nekem a kis epizódot, pedig becsületemre
1941  2|                  mit dicsekednie vele.~ ~Ez a fiatal katona bizonyára
1942  2|                    nem született arra, hogy a tudományos akadémiák számára
1943  2|                 léhaságokon járt az esze, s a jelleme akkor se változott
1944  2|                     feleségül ment hozzá.~ ~A házasság nem volt boldog:
1945  2|                   házasság nem volt boldog: a hadnagy teljesítette ugyan
1946  2|                  hadnagy teljesítette ugyan a férji kötelességeit, a társaságokban
1947  2|                ugyan a férji kötelességeit, a társaságokban szorgalmasan
1948  2|        társaságokban szorgalmasan megjelent a fiatal asszonnyal, a színházi
1949  2|              megjelent a fiatal asszonnyal, a színházi páholyokban, a
1950  2|                     a színházi páholyokban, a mulatságokon is mutatkozott
1951  2|              hazulról, bizony nem volt ő az a legény, aki a kínálkozó
1952  2|                     volt ő az a legény, aki a kínálkozó alkalmat föl ne
1953  2|                     föl ne használta volna. A kaszinóban azután is nagy
1954  2|                    lehetett volna emlegetni a feleségével.~ ~Már vagy
1955  2|                     esztendő óta tartott ez a különös házasság, a fiatal
1956  2|              tartott ez a különös házasság, a fiatal teremtés mind lemondóbb
1957  2|                  amikor Kuthy, - így hívták a barátomat, - egy napon földúlt
1958  2|                 földúlt arccal hívott félre a tiszti kaszinóban, ahol
1959  2|                 tiszti kaszinóban, ahol épp a köteles fegyelemmel hallgattuk
1960  2|              köteles fegyelemmel hallgattuk a kövér őrnagy anekdotáit.~ ~-
1961  2|                     miközben magával cipelt a teljesen kihalt olvasószobába.~ ~-
1962  2|          olvasószobába.~ ~- Miféle baj?~ ~- A feleségem megcsal valakivel,
1963  2|                    képes? Hát olvasd el ezt a levelet, majd másképp beszélsz.~ ~
1964  2|                    majd másképp beszélsz.~ ~A zubbonyából egy összegyűrt
1965  2|           papirdarabot szedett elő, amelyen a következő sorok állottak:~ ~“
1966  2|                    se jut megkérdezni, hogy a felesége ez idő alatt mivel
1967  2|                      Ő nagysága se esett ám a feje lágyára, s ha csak
1968  2|             szerencsésen meg is találta ezt a részvevő lelket... Ha egyszer
1969  2|                  egyszer estefelé elfáradna a Serfőző-utcába, talán a
1970  2|                     a Serfőző-utcába, talán a saját szemével meglátná
1971  2|                 saját szemével meglátná azt a lefátyolozott hölgyet, aki
1972  2|                   remegő léptekkel tünik el a 10. számu házban. Nem mondom
1973  2|                 mondom meg, hogy kicsoda ez a hölgy, de ha a fátyolát
1974  2|                   kicsoda ez a hölgy, de ha a fátyolát ügyesen föllebbenti,
1975  2|                    kiáltani meglepetésében. A többit most már egészen
1976  2|                       Egy úr, aki sokat jár a Serfőző-utcában.”~ ~- Mit
1977  2|      Serfőző-utcában.”~ ~- Mit szólsz ehhez a levélhez? - kérdezte Kuthy,
1978  2|                    kérdezte Kuthy, miközben a kezemet lázasan megragadta.~ ~-
1979  2|                    és alávaló rágalom, mint a többi, amit a névtelen levélírók
1980  2|                 rágalom, mint a többi, amit a névtelen levélírók a tollukra
1981  2|                   amit a névtelen levélírók a tollukra vesznek... Különben
1982  2|                      Különben hiszen megvan a módod hozzá, hogy önmagad
1983  2|                    csakugyan el fogsz menni a Serfőző-utcába. Ha az a
1984  2|                     a Serfőző-utcába. Ha az a gazember igazat beszél,
1985  2|                 bizonyosan találkozni fogsz a fátyolos hölggyel...~ ~-
1986  2|                     Kuthy hadnagy, miközben a levelet visszadugta a zubbonya
1987  2|              miközben a levelet visszadugta a zubbonya zsebébe.~ ~Nem
1988  2|                    vagy félórát ott töltsön a kaszinóban.~ ~- Mit akarsz
1989  2|             alkonyattájt szokott megjelenni a Serfőző-utcában. Ha azt
1990  2|                     Ha azt nem akarod, hogy a külvárosi utcagyerekek utánad
1991  2|                   itt nyugodtan az estét... A gyilkolástól, semmit se
1992  2|                      nem fogsz elkésni...~ ~A rábeszélésemre ott maradt
1993  2|                közben olyan módon kapkodott a fejéhez, mintha egyenesen
1994  2|               egyenesen megőrült volna.~ ~- A tűzbe tettem volna érte
1995  2|                     tűzbe tettem volna érte a kezemet, - mondta elkeseredve. -
1996  2|                   az egész világon...~ ~Bár a pillanat nem igen volt alkalmas
1997  2|                szükségesnek tartottam, hogy a szomoru alkalomból kissé
1998  2|                  alkalomból kissé megmossam a barátom fejét.~ ~- Most
1999  2|                    mennyi fájdalmat okoztál a feleségednek, - mondtam
2000  2|                  Ugy-e, hogy kétségbeejt az a tudat, hogy ez a szegény