Rész

 1  1|      megcsókolta a felesége kezét, majd egyszerre pajkos jókedv fogta el.~ ~-
 2  1|                De az álmodozásában most egyszerre megzavarta egy türelmetlen
 3  1|                szerepét játszotta, most egyszerre megnőtt, kiegyenesedett
 4  1|            amikor az öltözőszoba ajtaja egyszerre föltárult s a fiatalasszony,
 5  1|                 nézte a feleségét... És egyszerre úgy érezte, hogy álmodik:
 6  1|               kiváncsian nézett körül s egyszerre megismerte a régi barátait:
 7  1|                 rájuk, hogy mindannyian egyszerre belébolondultak megint...
 8  1|             Vilmát a nagy terembe, ahol egyszerre minden szem feléje fordult:
 9  1|                 biccentett a fejével, - egyszerre oly elfogulttá lett megint,
10  1|         Lemondólag intett a kezével, de egyszerre csak megváltozott az arca:
11  1|                 a legkomolyabb is, néha egyszerre úgy érzi, hogy az élete
12  1|                mosollyal tekintenek rá. Egyszerre csak megejti az asszony
13  1|                  a jókedvü kis barátnőm egyszerre csak nagy komolyan néz a
14  1|                a partnereim kivánták... Egyszerre csak észrevettem, hogy az
15  1|       terringettét.~ ~A hangjuk azonban egyszerre suttogásra fordult, mert
16  1| vezérigazgatóval rokonságba keveredett, egyszerre felszökött a vidám fiu agioja
17  1|    korcsolyázókat, amikor a háta mögött egyszerre megszólalt valaki.~ ~- Jónapot,
18  1|                 édesanyja kezére, amely egyszerre nedves lett a könnyeitől.
19  1|                 a nézőtérre...~ ~Vilma (egyszerre egész a homlokáig elvörösödik,
20  1|                után érkezett a terembe, egyszerre meghódította a karzaton
21  1|              meleg, szívbelopózó hangja egyszerre végigömlött a széksorok
22  1|        öldöklésig kegyetlen gunyolódása egyszerre meghódították a termet és
23  1|                 s maga elé bámult, majd egyszerre dacosan vállatvont... Az
24  1|                 varrókisasszonynál, aki egyszerre elveszíti a kis józan eszét,
25  1|          éjszaka csöndje fölébe borult, egyszerre csak egészen világossá lett
26  1|                 a jövőjén végiggondolt, egyszerre csak eltünt az arcáról a
27  1|                 és sikeres működéseért, egyszerre csak kitört rajta az az
28  1|       fagylaltoztunk anyuskával, amikor egyszerre csak odalépett valaki az
29  1|           viselkedett, - és mégis: most egyszerre azt szerette volna a legjobban,
30  1|             kedvére kisirhatja magát... Egyszerre valami lágy bűnbánat-féle
31  1|         izgatottan hátra fordult, aztán egyszerre könnybe lábadt a szeme.~ ~-
32  1|         hirtelen mozdulattal megelőzte; egyszerre odaborult az urára, s forró
33  2|          keresztülbaktattunk, a barátom egyszerre megszólalt. Csak pár szót