Rész

 1  1|          Akkor se tudom, ha maga mindig úgy fog öltözködni, mint
 2  1|        rebegte:~ ~- Igérem, hogy mindig jó és hűséges felesége fogok
 3  1|          másik szobából:~ ~- Még mindig nem szabad?~ ~- De igen, -
 4  1|         szabók a költészetet még mindig nem tartják komoly mesterségnek...
 5  1|      rózsásan kipirult arcával a mindig szomorúan mosolygó Honti
 6  1|          következetességgel, még mindig szerelmes volt Lehmann Vilmába...~ ~
 7  1|          kiforgatott magamból... Mindig a szoknyája után futkostam
 8  1|         kezét.~ ~- Hogy van? Még mindig maga hordja az egész bankban
 9  1|           hát a kegyelmes úr még mindig Budapesten van?... Azt hittem,
10  1|        Hát a globetrotter úr még mindig Budapesten van?... Hiszen
11  1|     ennek, de a kegyelmes úr még mindig itt lebzsel Budapesten...
12  1|         körülnézzen. Vilma ugyan mindig haragudott, ha az öreg asszonyság
13  1|         a kocsi? Egész életemben mindig a magam lábán jártam, most,
14  1|     urával az oltár elé lépett - mindig a konyha volt az álmainak,
15  1|   morzsában megforgatta, a szeme mindig nehéz könnycseppekkel telt
16  1|      fogadja, akinek derekán még mindig daliásan feszült meg a frakk,
17  1|         se ad kölcsön. Egyébként mindig jókedvü, kissé naiv s ha
18  1|             Akarja?~ ~Vilma (még mindig lángoló arccal): Óh, méltóságos
19  1|       azért vett feleségül, mert mindig engedelmes fiúcska volt
20  1|         milyen elegáns ember! Én mindig ilyeneknek képzeltem azokat
21  1|        és más témára szökött át, mindig ugyanazzal a bátorsággal,
22  1|    lakásban... Végezze el ezután mindig nappal a dolgát, hogy este
23  1|   pillanatig se áltatta magát; s mindig tisztában volt vele, hogy
24  1|     évben elfogta egyszer s mely mindig azt a kétségbeejtő bizonyosságot
25  1| kisasszonyt, akármikor jönne is, mindig fogadom...~ ~Ezután magára
26  1|        beszéljek te veled, akire mindig úgy néztem föl, mint nálam
27  1|   kérdezte Vilma bámulva.~ ~- Az mindig az időtől és a körülményektől
28  1|      fiatalságodat és jókedvedet mindig itt érzem körülöttem?...~ ~
29  2|        most, harminc év mulva is mindig visszagondolok rá, amikor