Rész

 1  1|       Hálásan megcsókolta a felesége kezét, majd egyszerre pajkos jókedv
 2  1|              helyéből s megindulva a kezét nyujtotta a szép asszonynak:~ ~-
 3  1|          intett a kezével.~ ~- Ojjé, kezét csókolom, számít is a méltóságos
 4  1|       nyájasan, miközben keztyűs kis kezét befűzte az elnök karjába.~ ~
 5  1|        arccal szorítgatta a felesége kezét.~ ~- Mi történt, hogy te
 6  1|         közelebb...~ ~S barátságosan kezét nyujtotta raglános hódolójának,
 7  1|         szorongatta a Cauders László kezét.~ ~- Hogy van? Még mindig
 8  1|       méltóságos asszony keztyűs kis kezét, míg Vilma fesztelen vidámsággal
 9  1|           azonban nevetve kapta el a kezét.~ ~- Ugyan, kisasszony,
10  1|       visszatért, - aztán szó nélkül kezét nyujtotta Vilmának. De mielőtt
11  1|       megsimogatta a kis leány hideg kezét, aztán mosolyogva szólott:~ ~-
12  1|      boldogan megcsókolta a felesége kezét, aztán derűs arccal szólott:~ ~-
13  1|             módjára megrázta a Honti kezét, a fiatal asszonynak pedig
14  1|         meghatva szorongatták egymás kezét, aztán a kedvükre kisírták
15  1|              beszólt a konyhába:~ ~- Kezét csókolom, alkalmasint a
16  1|         fiatal asszony összecsapta a kezét.~ ~- Jé, te itt várakozol
17  1|                 A vöröshaju hölgy (a kezét nyujtja neki): Nagyon boldog
18  1|          Inkább szorítsuk meg egymás kezét és legyünk jó barátnők...
19  1| kiegyenesedett, míg hosszúkás, fehér kezét nyugodtan a padra támasztotta:
20  1|         Vilma az ura vállára tette a kezét, aztán halkan szólt:~ ~-
21  1|         szeretném megcsókolni a maga kezét, de néha gyűlölöm magát,
22  1|        tovább...~ ~Megcsókolta Vilma kezét, aztán becsöngette a komornát
23  1|         szorongatta meg Pázmán tanár kezét.~ ~- Könnyü a tanár úrnak,
24  1|    megsímogatta a Vilma gömbölyü kis kezét.~ ~- Kedves méltóságos asszonyom,
25  1|            csókolta meg a hugocskája kezét.~ ~- Ha füllenteni akarnék,
26  1|       Megszorította a fiatal asszony kezét, s a nagy, gyermekes szemében
27  1|             megcsókolta a huga forró kezét és halkan szólott:~ ~- Édes
28  1|     megosztja veled...~ ~A fiatal úr kezét a szívére szorítva távozott,
29  1|              kisérleteket tett, hogy kezét a pólyából kiszabadítsa.