Rész

 1  1|         csak most ébredtem föl az édes, a boldogító valóságra...~ ~
 2  1|         mosolyogva válaszolt:~ ~- Édes kis szívem, legyen nyugodt;
 3  1|        hideg nappallal, amikor az édes, a boldog, a gyönyörűséges
 4  1|          bitorolják, - Rauch most édes mosollyal veregette meg
 5  1|   leereszkedőleg így szólott:~ ~- Édes fiam, most már ne méltóságos
 6  1|       cigaretta kitünően illik az édes és huncut arcodhoz. S ha
 7  1|            Semmit se szólt, de az édes, a jókedvü, az okos szeme
 8  1|        Csertő Béla, a bál elnöke, édes szívem... A nevét bizonyosan
 9  1|        fehér fái közt egy keringő édes dallama suhant végig...
10  1|           Afrika sivatagain is az édes, a karcsu, a simulékony,
11  1|          hivatalban...~ ~Rubin úr édes mosollyal bólogatott; -
12  1|          milyen szép vagy, milyen édes vagy... Jaj de boldog is
13  1|   pillanatra a parketten, hogy az édes mama néhány becéző, tréfás
14  1|   gyönyörü asszonyokat lássak?... Édes méltóságos asszonyom, erre
15  1|       csacsi vagy, de éppen az az édes, hogy ilyen vagy...~ ~Szentgróthy
16  1|           arcát.~ ~- Nekem meg az édes, a romlatlan naivitásod
17  1|          egészen magához veszi az édes mamáját, de Lehmanné hallani
18  1| kényelmesebben beszélgethessen az édes mamájával estélig... Előbb
19  1|      ugy-e? Nagyon boldog vagyok, édes gyermekem, hogy nálam üdvözölhetem.~ ~
20  1|           őt magát kissé öregnek, édes fiam...~ ~- Öregnek? Én,
21  1|       négy hétig nem fogsz látni, édes szívecském... Mindaddig
22  1|      kezét és halkan szólott:~ ~- Édes kis Vilmám, ha tudnád, mennyire
23  1|          sírt először hangosan... Édes, bűnbánó könnyei végigfolytak
24  1|       Félix vállát:~ ~- Köszönöm, édes fiam, amiért ilyen kedves
25  1|        szelídséggel kérdezte:~ ~- Édes kis uram, ugy-e elfújták
26  1|  boldogságtól, hogy ez a virágzó, édes, kékszemü teremtés e pillanatban
27  2|  kényszerít arra, hogy azokról az édes csókokról lemondjak...~ ~ ~