Rész

 1  1|     Vilma csodálkozva nézett az ura szemébe:~ ~- Maga délutánonkint
 2  1| tréfásan ütött mutatóujjával az ura orrára, aztán a tükör felé
 3  1|   asszony meghatottan borult az ura nyakába, a szemét lehunyta,
 4  1|     arcát, szőkefürtös fejét az ura vállára hajtotta s csábító,
 5  1|      Égő ajkát odaszorította az ura ajkára s Honti egy pillanatig
 6  1|        a két keze közé fogta az ura arcát és sokáig komolyan
 7  1|        hízelkedve kuporodott az ura ölébe s gyerekes naivsággal
 8  1|    meglepetés várakozott rá: az ura jókedvűen beszélgetett Karnevál
 9  1|      asszonyokról beszélünk? Az ura azt se tudja, hogy más asszony
10  1|        gondosan fölsegítette az ura vállára, miközben energikusan
11  1| gardirozott, Honti Klárikát, az ura unokahugát, aki eddig, a
12  1|        kissé gúnyosan nézett az ura szemébe, aztán kiváncsian
13  1|         most nem lehet, mert az ura még meg találja hallani
14  1|     zongora mellől, miközben az ura ragyogó büszkeséggel nézett
15  1|         örökre eltűnt, mikor az ura a szemét lehunyta: Budapesten
16  1|      becsületesen tekint a volt ura szeme közé): Honti, ne ijedjen
17  1| szótlanul nézte végig, amint az ura a prémes kabátját fölveszi,
18  1|       kipróbáljam...~ ~Vilma az ura vállára tette a kezét, aztán
19  1|       pillantással tekintett az ura szemébe, a gyermek pillantásával,
20  1|      tengerpartig...~ ~Vilma az ura vállára hajtotta a fejét
21  1|       némán hallgatta, amint az ura kocsija kigördül a lépcsőházból...
22  1|    ágyában. Újabban, - mióta az ura későn járt haza, - rákapott
23  1|      eszének is vége lesz... Az ura?... Ő védelmezné meg a csábítások
24  1|           Hiszen azzal, hogy az ura iránt szerelmet érez, egyetlen
25  1|         fogékonyabbá tette-e az ura jósága, szerelme és önfeláldozása
26  2|        mutatkozott nagy néha az ura karján, amikor Kuthy, -