Rész

 1  1|               Mert csak így róhatom le hálámat a jó Isten iránt,
 2  1|           jött diák módjára sütötte le a szemét a kis szalon szőnyegére...~ ~
 3  1|           álombéli csoda játszódnék le előtte... Csak akkor tért
 4  1|          vasárnapodat nem foglalják le az üzleti tárgyalások...~ ~
 5  1|           sietségtől, lihegve dobta le a kalapját és a bundácskáját.~ ~-
 6  1|         hatalmas jégcsapok csüggtek le, zöldszakállu gnómok, komikus
 7  1|         most mégis zavartan sütötte le a szemét... Már-már érezte,
 8  1|         hogy valaki kiskabátban jön le januárban az utcára?...
 9  1|            ugyan csinosan morzsolja le a kis életét; ilyen kocsi,
10  1| megszámlálhatatlan nyolcasokat írni le a tükörsima jégparkettre.
11  1|        ebéddel se végeztünk... Tedd le a sipkádat és a kabátodat,
12  1|           és a kabátodat, aztán ülj le addig a hintaszékbe, amíg
13  1|  operaénekesnő, aki Bécsből rándult le, néhány Schubert-dalt énekel,
14  1|             nagyot sóhajtva ültette le maga mellé a sietségtől
15  1|             valóm van veled... Vesd le a köpönyeget és a kalapodat
16  1|             intett neki, hogy üljön le, aztán maga is helyet foglalt
17  1|  kényszeríthet arra, hogy így éljem le az életemet?... Azt hiszed,
18  1|     alázatos hajlongással segítette le azt a fiatal hölgyet, aki
19  1|           kocsiból.~ ~- Nem késtünk le? - kérdezte a fiatal nő
20  1|       Mindannyian meglepetve kapták le kalapjaikat, azután szerényen
21  2|            éjjelen nem igen hunytam le a szememet. Folyton együgyü
22  2|       titokzatossággal bocsátkoztak le a csipkével diszített selyemfüggönyök...~ ~
23  2|              hogy óriási kő szakadt le a szívemről, amikor félkilenc
24  3|     asztalkendőről hanyagul söpörte le a morzsákat, majd erős elhatározással
25  3|         aggastyánnak is, hogy üljön le. Aztán az üzletember hidegségével
26  3|      szerződtettem, az arcáról rítt le a nyomorúság, most minden