Rész

 1  1| elgondolkodva dőlt az állótükörnek, mely ott állott az öltözőszoba
 2  1|            állt a nagy tükör előtt, mely pompás termetét visszasugározta.
 3  1|     megdöbbenve bámult a névjegyre, mely a következő pillanatban
 4  1|         virágot beletűzte az övébe, mely hófehér, indiai flanellbluzát
 5  1|             egy gömbölyü női karra, mely hizelkedve fonódik a nyaka
 6  1|       vetettek a zöldes jégtükörre, mely fölött millió hószilánk
 7  1|            körülnézve a sokaságban, mely az üveges szalont betöltötte,
 8  1|        igazított meg egy hajfürtöt, mely a Klárika gesztenyeszínü
 9  1|             nézett, s olyan hangon, mely az okos Vilmát is megdöbbentette
10  1|            a hullámzó sokaság közt, mely suttogva utat nyit nekik.
11  1|         ütött el ezüstös halántéka, mely valami komoly keretet adott
12  1|            megkezdett frázisa után, mely azt a bizonyosságot keltette,
13  1|             egyre fokozva a hatást, mely elmés és felsőbbséges szavai
14  1|        lelkemet... Egy vallomással, mely magát épp úgy érdekli, mint
15  1|        nyugodt és ragyogó elmésség, mely ennek a kiváltságos embernek
16  1|             a becsülés az a kapocs, mely ehhez a derék és gyönge
17  1|       kitört rajta az az idegroham, mely minden két-három évben elfogta
18  1|             évben elfogta egyszer s mely mindig azt a kétségbeejtő
19  1|              és nem akadt egy hang, mely így szólott volna hozzá:
20  1|        megkapó és titokzatos vonás, mely leánykorában teljesen idegen
21  1|           csak egyetlen hajszál az, mely az alávalóságoktól és piszkosságoktól
22  1|            egy rossz álom lehet az, mely téged ennyire megváltoztatott...
23  1|   meghatottságtól: a rossz álomból, mely majdnem elvette a józan
24  1|     bizonytalan szerelmi kalandért, mely arra kényszerítené, hogy
25  2|         jobban, mint az a történet, mely harminc és egynéhány évvel