Rész

 1  1|        mosolygó arccal kukkantott be a férjéhez, aki türelmetlenül
 2  1|       Félix dobogó szívvel lépett be az empire-butorok közé,
 3  1|        hiszi, hogy én rágalmaztam be... Csak nem fog talán kuplékat
 4  1|          fiatal úr nem fejezhette be a mondatot, mert Vilma tágranyílt
 5  1| amelyikről én beszélek, akkor áll be, amikor az ember már csak
 6  1|          légy. Igy, és most csukd be a kocsi ajtaját... Tudod,
 7  1|          új szerepben mutatkozott be a világnak: egy ennivalóan
 8  1|        pedig gyalogszerrel sétált be a fasoron át a bank felé...~ ~
 9  1|           nagyzolás zaja töltötte be a fényben úszó csarnokot,
10  1|       virágbokrétával, állítottak be a kacér kis Honti-palotába,
11  1|         titkolózó arccal állított be az ebédlőbe.~ ~- Ki fogok
12  1|                Karonfogva vezette be Vilmát a hálószobába, s
13  1|         is gyalogszerrel állított be a leánya házába, nyájasan
14  1|      hokellin s csak akkor futott be ijedten a szobába, amikor
15  1|          ha még ennyivel se érném be?~ ~Könnyedén, majdnem gúnyos
16  1| Taubernéhez, mosolyogva): Mutassa be nekem a kis Hontinét, mert
17  1|       délvidékies napsugár ömlött be.~ ~- Miért mennék el a főrendiházba?~ ~-
18  1|   nyugodtan, komoly arccal lépett be a függönyös ajtón s mélyen
19  1|          rendkivüli torlódás állt be a Közgazdasági Bank ügyeiben.
20  1|       attól félt, hogy mindörökre be fogja hunyni a szemeit,
21  1|     lehetne szó, hogy innen-onnan be méltóztatik kerülni egy
22  1|           mert János ma nem fogta be a lovait s így idegen fiakkert
23  1|   sejtelemszerü fátyol árnyékolta be, de volt benne valami megkapó
24  1|       hogy az ő kocsijukon jöjjön be a városba, bár a tapintatos
25  2|       utánad fussanak, akkor várd be itt nyugodtan az estét...