Rész

 1  1|             aki némileg bágyadtan, de boldog izgalommal állt az elegáns
 2  1|           szeretnek, azért vagyok oly boldog, mert tudom, hogy maga büszke
 3  1|          nappallal, amikor az édes, a boldog, a gyönyörűséges este mindennap
 4  1|          férfié...” És elhiheti, hogy boldog voltam, mikor a kérését
 5  1|        számíthatsz reám, mint a régi, boldog napokban...~ ~A mutatóujjával
 6  1|         komolyan kérdezte:~ ~- Nagyon boldog?~ ~És Vilma, aki eddig leányosan
 7  1|      tüntetőleg válaszolt:~ ~- Nagyon boldog vagyok, gróf úr... Az uram
 8  1|            milyen édes vagy... Jaj de boldog is mindenki, akit a jó Isten
 9  1|             fényben úszó csarnokot, a boldog semmittevők tanyáját, ahol
10  1|       társaság megfordul...~ ~Klárika boldog izgalommal nyujtotta ki
11  1|              egészsége, ebből lehetne boldog és harmónikus házasság?...
12  1|      asszonyra s halkan kérdezte:~ ~- Boldog vagy?~ ~Vilma nem felelt,
13  1|      szenvedsz, hogy nem vagy egészen boldog...~ ~Vilma komolyan rázta
14  1|           ünnepelt gyermeke nem olyan boldog, amilyennek a világ hiszi,
15  1|            kis Hontiné, ugy-e? Nagyon boldog vagyok, édes gyermekem,
16  1|        megenyhített... Nagyon, nagyon boldog vagyok, hogy most élő alakjában
17  1|           kezét nyujtja neki): Nagyon boldog vagyok, hogy újra látom...
18  1|          szívemből kívánom neki, hogy boldog legyen... Csak arra vigyázzon,
19  1|             közünk volt egymáshoz. Én boldog vagyok, hogy találkoztunk
20  1|               hozzon. Tizenegy után a boldog Klárika örömtől sugárzó
21  1|             Szeretem azt az embert és boldog akarok lenni: ehhez nekem
22  1| összeszidjalak benneteket, de annyira boldog vagyok, hogy még ezt a hallatlan
23  2|          hozzá.~ ~A házasság nem volt boldog: a hadnagy teljesítette
24  2|          jóakaró lenézéssel, miközben boldog gyermek módjára tekintett