Rész

 1  1|          hát még virágot is hoztál, szegény fiu... Pedig harmincadikán,
 2  1|           következett... Tudta is a szegény Rubin, hogy mit beszél hozzá
 3  1|          Honti Sándor, maga se volt szegény ember s így az egyetlen
 4  1|            egy olyan férfit, mint a szegény Honti... Az ő enervált idegei,
 5  1|             kerülnek ki, míg én egy szegény kis polgári asszony vagyok,
 6  1|             elájulok a migréntől... Szegény kis leányom, igazán sajnállak,
 7  1|              ennyi ideje volt, hogy szegény urával az oltár elé lépett -
 8  1|          aztán halkan suttogta:~ ~- Szegény gyermekem, most már, fájdalom,
 9  1|              Én sohasem szerettem a szegény Hontit... mindkettőnkre
10  1|         bizonyosan boldoggá teszi a szegény Hontit... és én szívemből
11  1|      szomoru következéssel jártak a szegény Honti idegeire: még az estén,
12  1|           úr erre így szólt hozzám: Szegény kis méltóságos asszony,
13  1|            így szólott volna hozzá: Szegény, okos hideg Vilmám, hát
14  1|       szörnyen kiváncsi vagy... Egy szegény özvegyasszonyt akarok meglátogatni,
15  1|         imént azt mondtad, hogy egy szegény özvegyasszonyt akarsz meglátogatni...
16  1|          hogy nem beszéltél igazat, szegény Vilmám... A te özvegy asszonyodat
17  1|             grófnak hívják... Nem a szegény özveggyel akarsz jót cselekedni,
18  1|     édesanyád... És az anyák szeme, szegény Vilmám, sohase szokott tévedni...~ ~
19  1|             hogy rossz útra tértél, szegény hugocskám... Még nem vagy
20  1| Elfeledheted-e valamikor, hogy ez a szegény, nagy gyerek sírva borult
21  1|         reám vársz?... És még ezt a szegény korhelyt is elraboltad egy
22  2|   kétségbeejt az a tudat, hogy ez a szegény teremtés esetleg a más férfi
23  3|         pezsgőre szomjazom, mikor a szegény családom kenyeret és aludttejet