Rész

 1  1|         hogy végtelenül szeretem... Annyira szeretem, hogy szinte nem
 2  1|           szerencse nem zavarta meg annyira a fejemet, hogy ilyen szörnyü
 3  1|       bátyja orrára, s ez a művelet annyira föllelkesítette Félixet,
 4  1|       megtisztelt a jóakaratával... Annyira megtisztelt, hogy teljesen
 5  1|         zaklattam a csésze teámért, annyira zaklattam, hogy végre kivett
 6  1|          csak így szól hozzám: “Hát annyira kivánkozik az után a tea
 7  1|       bókolt, Zimonyi Karolin pedig annyira elvesztette az önuralmát,
 8  1|      szokást vett föl; a boldogsága annyira kiforgatta magából, hogy
 9  1|           drága kis bolondom... Hát annyira nagy dolognak tartod, hogy
10  1|            naiv kis feleségére, aki annyira különbözik az eddigi élete
11  1|               Nem csoda, ha az urad annyira imád, hiszen életemben se
12  1|            hangzanak...~ ~Dönci: Ha annyira szeret, hát megigérhetne
13  1|             pillanatban, az okosság annyira kisugárzott minden mozdulatából,
14  1|    konstatálta, hogy távolról sincs annyira megbotránkozva, mint ahogy
15  1|         szavak nem háborították föl annyira, mint ahogy ez, tisztességes
16  1| megmassziroztassa magát...~ ~Vilmát annyira megijesztette a tanár beszéde,
17  1|             fog tartani...~ ~Vilmát annyira meglepte az unokabátyja
18  1|       összeszidjalak benneteket, de annyira boldog vagyok, hogy még
19  1|   türelmetlenséggel vártam haza!... Annyira vártam, hogy majd csaknem
20  1|          távolról se bágyasztott el annyira, hogy a járó-kelő asszonyokat
21  2|             fiatal és előkelő leány annyira belebolondult, hogy feleségül
22  2|            is fölmentem volna vele, annyira aggódtam, hogy valami ostobaságot
23  2|               Az izgatottság később annyira elfogott, hogy felöltöztem