Rész

 1  1|    vezérigazgató kis palotájában. Klárika eleintén csak az édesanyjával
 2  1|          kettőkor nálam légy...~ ~Klárika ujjongva tapsolt, mert ő
 3  1|  ablakunkba s az csiripelte, hogy Klárika még ezen a farsangon férjhezmegy...~ ~-
 4  1| csodálkozással nézte a feleségét, Klárika pedig lelkesülve szólott:~ ~-
 5  1|           társaság megfordul...~ ~Klárika boldog izgalommal nyujtotta
 6  1|         meg egy hajfürtöt, mely a Klárika gesztenyeszínü hajából kiszabadult.~ ~-
 7  1|     velünk, kis anyám? - kérdezte Klárika megütődve.~ ~- Nem, én ma
 8  1|          ha nem mozdulok meg...~ ~Klárika, csókokat dobálva, távozott,
 9  1|        nem sokáig maradt egyedül; Klárika meg Király Félix csakhamar
10  1|           nincs bajod? - kérdezte Klárika aggódva.~ ~Vilma megsimogatta
11  1|            Tizenegy után a boldog Klárika örömtől sugárzó arccal csöngetett
12  1|       mint miniszter szerepelt; s Klárika, aki gyakran kijelentette,
13  1|   tacskóhoz menjek feleségül...~ ~Klárika még folytatta volna az áradozást,
14  1|        most is öregnek találod?~ ~Klárika fordult ezzel a kérdéssel
15  1|   verőfénytől csillogó utcán, míg Klárika egyszer csak tréfás hangon
16  1|    beleszeretett, mint a hóbortos Klárika, aki most élte a legvirágzóbb
17  1|           vette a bálványt, s míg Klárika valami fiatal tisztecskét
18  1|           se vagyok itthon...~ ~- Klárika kisasszony számára se?~ ~-
19  1|      kérdezhet ilyen ostobaságot? Klárika kisasszonyt, akármikor jönne
20  1|    olvashatott nagyon sokat, mert Klárika már a második nap délutánján
21  1|           örömet szerez neki...~ ~Klárika ragyogó szemmel mondta ezt, -
22  1|      lelkéért nem vennék föl...~ ~Klárika ajka, e szavak után, veszedelmesen