Rész

 1  1|              a bukéta, amit a cinikus Király Félix a meghatottságtól
 2  1|            egy formás levélkét tett a Király Félix asztalára. Finom,
 3  1|      arisztokratikus címírással, hogy Király Félix egy darabig szinte
 4  1|       izgatottságával ujságolták:~ ~- Király Félix vasárnap délben a
 5  1|      pillanatra a levelezésibe, a hol Király Félix most már affektált
 6  1|       funeratori komolysággal fordult Király Félixhez:~ ~- Azt hiszem,
 7  1|             mosollyal veregette meg a Király Félix arcát s a meggyőződés
 8  1|            sohase mondott; de a sunyi Király Félix, aki pokolian mulatott
 9  1|              már a lépcsőn értesült a Király Félix szenzációs meghivása
10  1|         megyek érte a szomszédba...~ ~Király Félixet, mikor vasárnap
11  1|             aztán nyájasan parolázott Király Félix-szel.~ ~- Isten hozta,
12  1| válaszolhatott az incselkedésre, mert Király Félix meg Rubin úr jelentek
13  1|               volna a hivatalon kívül Király Félix-szel, de azóta, hogy
14  1|             mert csakhamar fölfedezte Király Félixet, aki egy túlszőke
15  1|           maradt egyedül; Klárika meg Király Félix csakhamar ragyogó
16  1|                                       Király Félix.~ ~Vilma egy napon
17  1|               a kalapját igazítgatta; Király Félix, aki már vagy hat
18  1|             remegő ajakkal nézett rá, Király Félix pedig zavartalanul
19  1|          kell-e mondanunk, hogy ő meg Király Félix volt? - helyeslőleg
20  1|            igazgatója. Mivel Vilma és Király Félix óvatosan elbújtak
21  1|               nyájasan megveregette a Király Félix vállát:~ ~- Köszönöm,
22  1|           Schön, was?...~ ~Egy órakor Király Félix is megjelent a kapu