Rész

 1  1|          öltözőszoba közepén.~ ~- Egészen bizonyos, hogy nem álmodom? -
 2  1|    kedvessége, a drága pillantása egészen az enyém volna... Persze,
 3  1|       magunkra hagynak bennünket, egészen a tied vagyok... Ne bántson,
 4  1|           Amíg a berendezkedéssel egészen nem végzünk, kénytelen vagyok
 5  1|         azt is fölajánlotta, hogy egészen magához veszi az édes mamáját,
 6  1|        fönn, a harmadik emeleten, egészen közel a felhőkhöz és a jó
 7  1|          szenvedsz, hogy nem vagy egészen boldog...~ ~Vilma komolyan
 8  1|         Dönci...~ ~Dönci (már nem egészen fiatal ember, de azért mindhalálig
 9  1|          hogy pilishegyi Tauberné egészen megzavarodik s izgatottan
10  1|       oltár elé... Maga, - óh, az egészen más!... Magát szereti, magát
11  1|    istennői szépségével... óh, az egészen más!... Maga bizonyosan
12  1|           figyelme egy pillanatra egészen feléjük fordult. Nemcsak
13  1|    dividendát fizessen, ostobaság egészen tönkretenni az idegeit...~ ~
14  1|         akarom tartani, az nem is egészen a maga állapota, hanem az
15  1|     pózával kacérkodjék; óh, neki egészen más járt az eszében. Amilyen
16  1|     fölébe borult, egyszerre csak egészen világossá lett előtte, hogy
17  1|            de nagy meglepetésére, egészen más történt: a Vilma szeme
18  1|   kékszemü teremtés e pillanatban egészen az övé... Oly erővel szorította
19  1|           Milyen gyönyörü gyerek, egészen a méltóságos asszony...
20  2| meglepetésében. A többit most már egészen önre bízza: - Egy úr, aki
21  2|           lehetsz...~ ~Elkísértem egészen a kapuig, s ha az illendőség
22  3|          amikor a pompás helyiség egészen megtelt, s a pincérek, -