Rész

 1  1|            magánkívül szólott:~ ~- Milyen szép vagy s hogy dobog a
 2  1|   suttogták a szertartás után:~ ~- Milyen bájos, akárcsak Titánia
 3  1|        asszonynak:~ ~- Oh, madame, milyen nagy művésznő kegyed...
 4  1|           ha csak sejtené is, hogy milyen büszke vagyok magára...
 5  1| felindulástól remegve szólott:~ ~- Milyen más vagy most, mint odahaza
 6  1|     melegében elmondtam neki, hogy milyen szerencse ért... Az öreg
 7  1|   fejecskéjét.~ ~- Hallatlan, hogy milyen könnyelmü, milyen vigyázatlan
 8  1|             hogy milyen könnyelmü, milyen vigyázatlan vagy... Ki hallott
 9  1|        köszönt, meglátszott rajta, milyen végtelen zavarba hozza a
10  1|      színben van... az mesés, hogy milyen pompás színben van a méltóságos
11  1|  férjhezmegy...~ ~- Jaj, a bácsika milyen furcsákat beszél; - szólt
12  1|         lelkesülve szólott:~ ~- Óh milyen szép vagy, milyen édes vagy...
13  1|               Óh milyen szép vagy, milyen édes vagy... Jaj de boldog
14  1|        pajkosság, amit előad... És milyen bájos az izgatottságtól
15  1|               Vilma (megindultan): Milyen jó ön!~ ~A vöröshaju asszony:
16  1|        nénikéjéhez:~ ~- Nézd csak, milyen gyönyörü, milyen elegáns
17  1|        Nézd csak, milyen gyönyörü, milyen elegáns ember! Én mindig
18  1|           házatáján.~ ~- Hát téged milyen jó szél hozott erre? - kérdezte
19  1|        idegességét? Ha tudná, hogy milyen türelmetlenséggel vártam
20  1|           ösztönével érezte-e meg: milyen feneketlen, sötét mélységbe
21  1|         bámulattal kiáltották:~ ~- Milyen gyönyörü gyerek, egészen