Rész

 1  1|       mindig nem szabad?~ ~- De igen, - felelte Vilma, - most
 2  1|     valami komolyan, akinek nem igen volt tíz forintig terjedő
 3  1|      egy eleven asszonyt...~ ~- Igen, csak az a kérdés, hogy
 4  1|      ötvenes, de úgy szemre nem igen látszik többnek negyvennégynél...
 5  1|        néz, hol az órára... Nem igen vetettem rá ügyet, hanem
 6  1| méltóztatik... A kis adomácskái igen elmések, de adomákkal csak
 7  1|       első házassága alatt, nem igen fordult meg a bácsija házában.
 8  1|   társaságot és a jókedvet, nem igen haragudott a nagy vendégjárásért,
 9  1|     fönn járt nálam a bankban s igen melegen tudakozódott a hogyléted
10  1|      hogy Párisba készül...~ ~- Igen, nekem is azt mondta, sőt
11  1|     hiszen a Kender-utcában nem igen volt alkalma ahhoz, hogy
12  1|        telt meg, amelyekről nem igen lehetett volna kideríteni,
13  1|      rám!~ ~Vilma (habozva): De igen... óh, igen.~ ~A vöröshaju
14  1|        habozva): De igen... óh, igen.~ ~A vöröshaju hölgy: Hát
15  1|       belügyminiszter ellen. Ez igen pikáns dolognak igérkezik,
16  1|        mivel a férje nélkül nem igen járt társaságokba, többnyire
17  1|    kissé a kocsikázásodat, mert igen fontos beszélni valóm van
18  2|              Bár a pillanat nem igen volt alkalmas arra, hogy
19  2|          de azon az éjjelen nem igen hunytam le a szememet. Folyton
20  3|    ambiciózus mesternek még nem igen volt alkalma arra, hogy
21  3|         huncutságon kaptak.~ ~- Igen, hozattam egy palack Moët