Rész

 1  1|            megölelte a feleségét s mosolyogva válaszolt:~ ~- Édes kis
 2  1| aranygombos komornyik fogadta, aki mosolyogva hámozta ki a kabátjából.~ ~-
 3  1|      hamutartóba, a fiatal asszony mosolyogva rászólt:~ ~- Várj, ne dobd
 4  1|     idejére elkészüljön...~ ~Vilma mosolyogva rázta meg a fejét.~ ~- Nem
 5  1|       háttérben a szobaleányaival, mosolyogva, égő arccal, szépsége és
 6  1|     feléjük a fejét, de kék szemei mosolyogva, derűsen pillantottak a
 7  1|      Vilmába...~ ~A fiatal asszony mosolyogva intett s a következő pillanatban
 8  1|       zavarni a mulatságukban...~ ~Mosolyogva búcsút intett az aranyszőke
 9  1|        sötétkék támlájára.~ ~Vilma mosolyogva üdvözölte a portást, aki
10  1|           leány hideg kezét, aztán mosolyogva szólott:~ ~- Megmondtam,
11  1|  gyanútlanul szívta a szivarját, ő mosolyogva, mintha valami köznapi banalitást
12  1|    szeliden, rezignáltan, most már mosolyogva is kissé nagy fájdalmában,
13  1|        minden oldalon!~ ~Tauberné (mosolyogva): Hallja a visszhangot?
14  1|      mellette lévő karosszék üres, mosolyogva közeledik a háziasszonyhoz.
15  1|      vöröshaju hölgy (Taubernéhez, mosolyogva): Mutassa be nekem a kis
16  1|          nézett az urára, de Honti mosolyogva megcirógatta, aztán atyai
17  1|        selyemsátor alatt, s a gróf mosolyogva tudakozódott nála egy indus
18  1|           prémes köpönyegét, aztán mosolyogva szólott:~ ~- E szerint valami
19  1|            ő volt a fiatal hölgy - mosolyogva összébb fogta a köpönyegét,
20  1|            vetett a babára, azután mosolyogva szembenézett a fiatal urakkal.