Rész

 1  1|             szemével maga elé bámult s majdnem hangtalanul elsusogta a
 2  1| megjegyzéseiket elfojtva, helyeslőleg, majdnem áhitattal bólogattak...
 3  1|           emlegette, most előzékenyen, majdnem funeratori komolysággal
 4  1|              hogy a Vilma arca komoly, majdnem barátságtalan... De a következő
 5  1|          mesélte nekem a vicinálison - majdnem két hónapig Budapesten kószáltam.
 6  1|            teltek meg... Mind a ketten majdnem elsírták magukat arra a
 7  1|          nagyon jómódu emberek voltak, majdnem napos vendégekké lettek
 8  1|              fordult hátra, egy percig majdnem megdöbbenve nézte az elegáns
 9  1|          megdöbbentette komolyságával, majdnem nyersen, izgatottan válaszolt:~ ~-
10  1|         beteljesedett a jóslatom, mert majdnem elájulok a migréntől...
11  1|             barátait és az ismerőseit. Majdnem minden nap efféle hiresztelésekkel
12  1|              se érném be?~ ~Könnyedén, majdnem gúnyos hangon mondta ezt,
13  1|             vállai láttára a fiatalság majdnem ájulási rohamot kap az izgalomtól.
14  1|         összetalálkoznak Hontival, aki majdnem sóbálvánnyá merevedve áll
15  1|            Pedig a beszédét csöndesen, majdnem monoton hangon kezdte, de
16  1|             élete nagy programjáról is majdnem megfelejtkezett miatta...
17  1|               természetes volna... Sőt majdnem csábítónak tünt fel előtte
18  1|          haragosan megvillant, az arca majdnem kicsattant a felindulástól,
19  1|              elválaszt... És hidd meg, majdnem elfacsarodik a szívem, mikor
20  1| meghatottságtól: a rossz álomból, mely majdnem elvette a józan eszét, fölébredt...~ ~ ~