Rész

 1  1|          halkan.~ ~Honti könnyes szemmel közeledett feléje, gyöngéden
 2  1|    Hontiéhoz, míg Vilma csillogó szemmel szólott:~ ~- Az uram már
 3  1|  mondatot, mert Vilma tágranyílt szemmel nézett rá s szinte megdöbbenve
 4  1|         uram?~ ~Honti tágranyílt szemmel bámult rá - s míg a szíve
 5  1|      kábító volt... Vilma bámuló szemmel nézett körül s ámulva szólott
 6  1|    fölcsatolja, míg Vilma kutató szemmel nézett körül a lármás és
 7  1| hintaszékben ült s félig lehúnyt szemmel nézte a sürgölődő szobaleányt,
 8  1|       fészkében, a mama könnyező szemmel tekintett a fiatal asszonyra
 9  1|     arcáról. És halkan, fátyolos szemmel válaszolt:~ ~- Képzelődöl
10  1|        amit hallani fog, könnyes szemmel szólott:~ ~- Mindent mondj
11  1|        férfiak iránt, tágranyilt szemmel, lelkesedve nézték a kifogástalan
12  1|      bevezetése, mindenki fénylő szemmel hajolt előre, hogy pár pillanat
13  1|         fejét s most már könnyes szemmel folytatta:~ ~- Vigyen el,
14  1|        neki...~ ~Klárika ragyogó szemmel mondta ezt, - elvárva, hogy
15  1|        szigorúan, de kissé álmos szemmel adta át a holmiját a vasúti
16  1|   ellened...~ ~Honti tágra nyílt szemmel, de egy gyermek megingathatatlan
17  1|         is belesápadt, s lehunyt szemmel, az izgatottságtól remegve
18  1|         édesanyja mondta ragyogó szemmel:~ ~- Ne beszélj ilyen hangon
19  3|    legénytől.~ ~A gyerek behunyt szemmel recitálta végig a divatos