Rész

 1  1|    örülnénk, ha a kegyelmes úr egyszer megtisztelne bennünket...
 2  1|  végképp eltávozott volna, még egyszer visszafordult és csöndes
 3  1|     őszintén gondoltam... Majd egyszer... majd ha alkalmam lesz
 4  1|        hogy újra látom... Mert egyszer már találkoztunk valahol...
 5  1|         nagyon bájos kis leány egyszer francia költeményeket szavalt
 6  1|   kétízben szerelmes voltam... Egyszer fizika-tanáromba, egyszer
 7  1|      Egyszer fizika-tanáromba, egyszer a bégavári főispánba, aki
 8  1|    csillogó utcán, míg Klárika egyszer csak tréfás hangon meg nem
 9  1|    távozzék, de Vilma most még egyszer a keze után nyult.~ ~- Drágám,
10  1|      világossággal látta, hogy egyszer csak az ő józan eszének
11  1|      akar látni, hát jöjjön el egyszer hozzám, majd megmutatom
12  1|    legyen jó és látogasson meg egyszer... Bátran jöhet, a budai
13  1|        két-három évben elfogta egyszer s mely mindig azt a kétségbeejtő
14  1|    Minden asszony egyforma, ha egyszer a szíve megszólal... Szeretem
15  1|       felé. De a kocsiúton még egyszer megállt és bánatosan megrázta
16  1|       kezet csókolt néki, mint egyszer, régen, fiatal, rózsás leánykorában,
17  2|        a részvevő lelket... Ha egyszer estefelé elfáradna a Serfőző-utcába,
18  3| reményében, hogy az üzletmenet egyszer csak nekilendül... Azt hiszem,
19  3|        a hámból... Mert ha még egyszer így viselkedik, hát azonnal