Rész

 1  1|      tudná, mennyire tele van a szívem!... Lássa, nekem úgy tetszik,
 2  1|        szép vagy s hogy dobog a szívem, amikor itt látlak... És
 3  1|         válaszolt:~ ~- Édes kis szívem, legyen nyugodt; a maga
 4  1|      szemekkel mormolja: Adieu, szívem... Kétszer mondja ezt, minden
 5  1|         az ujságban?~ ~- Tudod, szívem, hogy már két hete se volt
 6  1|        Béla, a bál elnöke, édes szívem... A nevét bizonyosan jól
 7  1|     mennyire!” - szóltam, míg a szívem kalimpálni kezdett az izgatottságtól.
 8  1|              De meg fogsz fázni szívem ebben a hidegben...~ ~-
 9  1|              Tudod mi az ujság, szívem? Holnapra meghívtam az öreg
10  1| falatról van szó - bocsáss meg, szívem, de ez az ő kifejezése -
11  1|   előítéleteket... Ez az egész, szívem... és emiatt ugyan nincs
12  1|        A kávémat?... Én miattam szívem ne fáradj, mert én már odahaza
13  1|       mert mindjárt megszakad a szívem...~ ~Vilma most fölkapta
14  1|   megtébolyodom... de azért van szívem... szóval úgy áll a dolog,
15  1|          majdnem elfacsarodik a szívem, mikor téged ilyenekkel
16  1|      meg igazán, hogy te, drága szívem, mim vagy nekem...~ ~A lakás
17  2|           kérdeztem tőle, míg a szívem dobogott a fölindulástól.~ ~