Rész

  1  1|           alázatosan a földig hajolt s mélyen megemelte aranyos
  2  1|            nyájasan intett a fejével s míg a komorna meg az inas
  3  1|           egy szalon, egy fürdőszoba s két helyiség a cselédségnek.
  4  1|     elkalauzolták Hontiékat a liftig s két perc mulva a nászutas
  5  1|         ezeregyéjszakai környezetben s csak akkor mosolyodott el,
  6  1|      távozott a bejelentő-cédulákkal s a komorna, meg az inas is
  7  1|           itt van, egyedül van velem s minden szava, minden mosolya,
  8  1|              eddigi életem volt álom s csak most ébredtem föl az
  9  1|              esik ez a diszkrétség - s beküldöm a komornáját, hogy
 10  1|        szólott:~ ~- Milyen szép vagy s hogy dobog a szívem, amikor
 11  1|     Levetette a selyem utazóköpenyét s egy pillantást vetett a
 12  1|      szerelmesen belekarolt az urába s egy jó és szerény kis feleség
 13  1|          Honti megölelte a feleségét s mosolyogva válaszolt:~ ~-
 14  1|              Csöngetett a komornáért s mégegyszer gyorsan megcsókolta
 15  1|            rendelkezésükre bocsátott s az anyja kimondhatatlan
 16  1|         megtöltötték a kis templomot s elbájolva, félhangosan suttogták
 17  1|             férjével a külön kupéban s a vonat, hatvan kilométernyi
 18  1|          sírva borult a férje kezére s hálásan, mondhatatlan boldogsággal
 19  1|           egy türelmetlen kopogtatás s Honti tréfásan átszólt a
 20  1|      tartotta az ezüst leveses tálat s mély tisztelettel így szólott:~ ~-
 21  1|        szóbahozta a modern költőket, s azt vitatta, hogy manapság
 22  1|              Isten háta mögött élnek s a földet művelik... A várkisasszonyok
 23  1|              saját fogatukon járnak, s igazgató-tanácsosi méltóságokat
 24  1|            taps fogadta az ajánlatot s Vilma, szőke fejét a könyökére
 25  1|           viszik a virágos partoktól s míg körülötte a hajósok
 26  1|             szemével maga elé bámult s majdnem hangtalanul elsusogta
 27  1|          kívül ugrott föl a helyéből s megindulva a kezét nyujtotta
 28  1|             is meghallom a színpadon s ez Duse Eleonora... Kegyed
 29  1|              az ura vállára hajtotta s csábító, mindent sejtető
 30  1|          szeretnek és dédelgetnek... s csak arra gondolj, hogy
 31  1|          odaszorította az ura ajkára s Honti egy pillanatig úgy
 32  1|            elöntötte a vér pirossága s magánkívül, a felindulástól
 33  1|            felszakította a borítékot s szinte megdöbbenve bámult
 34  1|             újra kivette a névjegyet s ezt a műveletet vagy tízszer
 35  1|            olyan rokonom, mint Vilma s csak természetes, hogy az
 36  1|              forintig terjedő hitele s aki a bankban eddig a kedves
 37  1|          egyáltalában nem egzisztált s aki a jó Istent is csak
 38  1|          lenéző véleményeket táplált s aki kóros becstelenségnek
 39  1|             meg a Király Félix arcát s a meggyőződés szent hevével
 40  1|          pedig kedveskedve megölelte s a tisztelet hamisitatlan
 41  1|                Kedvesen pukkerlizott s a virágot beletűzte az övébe,
 42  1|   begördítette a dohányzóasztalkát - s Félix egy pillanatig kábultan
 43  1|            elveszítette a hidegvérét s pirulva, zavarba jött diák
 44  1|           hogy az ebédet föltálalták s Vilma, oldalba bökve az
 45  1|              daliásan kiegyenesedett s míg a szeme fölragyogott
 46  1|              hogy elsülyed zavarában s félig-meddig öntudatlanul
 47  1|            megint fölkelt a helyéből s mentegetődzve így szólott:~ ~-
 48  1|             rám... De te csak maradj s mulattasd a hugodat, hiszen
 49  1|           szalonjában szolgálták föl s Félix, kényelmesen hátradőlve,
 50  1|                Várj, ne dobd el...~ ~S kivéve a dobozból egy vékony,
 51  1|           pillantást vetett a húgára s az elragadtatás őszinte
 52  1|             édes és huncut arcodhoz. S ha méltóztatol adni valamit
 53  1|         tágranyílt szemmel nézett rá s szinte megdöbbenve kérdezte:~ ~-
 54  1|      kérdezte:~ ~- Hogyan mondtad?~ ~S hiába várva a válaszra,
 55  1|            régi Lehmann Vilma vagyok s a nagy szerencse nem zavarta
 56  1|             ráütött a bátyja orrára, s ez a művelet annyira föllelkesítette
 57  1|       deputáció járt nálam a bankban s arra kért, hogy jelenjünk
 58  1|         megigérték, hogy ott lesznek s gondolhatod, hogy az előkelő
 59  1|               havas, zuzmarás fákkal s az ágakról lecsüggő jégcsapokkal.
 60  1|              már a királynál is járt s ő felsége szintén megigérte,
 61  1|              kuporodott az ura ölébe s gyerekes naivsággal szólott:~ ~-
 62  1|       házassága óta odaköltözködött) s átadta a méltóságos asszony
 63  1|            úr tejbe-vajba fürösztené s akár színaranyból is csináltatna
 64  1|        fölcsengetett az édesanyjáért s a fekete selyemruhás, elegáns
 65  1|              két óra táján tért haza s az urát már ott találta
 66  1|           ajtaja egyszerre föltárult s a fiatalasszony, háttérben
 67  1|             meg várakozó férje előtt s bájosan pukkerlizva szólott:~ ~-
 68  1|       tágranyílt szemmel bámult rá - s míg a szíve dobogni kezdett
 69  1|             úszó szalon eltűnt előle s ő megint, mint annyiszor,
 70  1|         gyakran felriadt pihenéséből s úgy rémlett neki, hogy a
 71  1|              hirtelen megelevenednek s a mesék tündérei ott rajzanak
 72  1|        nyakába segítette a belépőjét s Honti is fölvette a kabátját.
 73  1|              felé.~ ~Mikor megálltak s a Vilma bolyhos belépője
 74  1|              kiváncsian nézett körül s egyszerre megismerte a régi
 75  1|           egy rendjeles, idősebb úr, s udvariasan meghajolva így
 76  1|         kezet rázott az idegen úrral s magyarázólag fordult a feleségéhez:~ ~-
 77  1|             jótékonysági mozgalomnak s szinte fiatalos rugalmassággal
 78  1|       annyival, hogy mindenki ismeri s ezért főképp a fiatal ujságíró-nemzedékkel
 79  1|             utazók sürögtek-forogtak s a tömegből itt-ott frakkos,
 80  1|              fejedelmi prémpalástban s egzótikus, grúz hercegasszonyok,
 81  1|          bámuló szemmel nézett körül s ámulva szólott a gavallérjához:~ ~-
 82  1|             megszólalt az emelvényen s a jégvirág fehér fái közt
 83  1|            asszony mosolyogva intett s a következő pillanatban
 84  1|              hogy nevetségessé válik s idegenszerü hangon, tettetett
 85  1|              kómikus grimaszt vágott s tréfás sóhajtással válaszolt:~ ~-
 86  1|             közelebb lépett Vilmához s a szemébe nézve komolyan
 87  1|        bátran fölemelte a tekintetét s nyugodtan, szinte tüntetőleg
 88  1|             de Honti újra visszatért s ez megakasztotta a további
 89  1|                  A feleségére nézett s csodálkozva látta, hogy
 90  1|              ő vonásai is kiderültek s szeretetreméltó mosollyal
 91  1|        kávéval és konyakkal végeztek s Honti, egy rugó megnyomásával,
 92  1|            fölemelkedett a helyéből, s így szólott kacéran az urakhoz:~ ~-
 93  1|         férfi az asszonyokról beszél s én, mint udvarias háziasszony,
 94  1|            hogy most a színházban ül s nem egy köszvényes, öreg
 95  1|             szellők áramlanak feléje s a szürke, rideg, otromba
 96  1|             remegnek a felindulástól s mindenütt szőke meg barna
 97  1|           asszony titokzatos varázsa s a gyönyörűségtől szinte
 98  1|             szoknyája után futkostam s három heti ismeretség után
 99  1|             erszényéből egy forintot s így szólt hozzám: Látom,
100  1|           csak annál jobban izgatott s most már mind makacsabbul
101  1|         pokolian jól mulatott rajtam s már-már elhatároztam, hogy
102  1|     katonabanda a Carmen-t játszotta s kettecskén ültünk a nyolcméteres
103  1|           komolyan néz a szemem közé s olyan furcsa hangon, melyet
104  1|           kurjantsam magam örömömben s alig vártam, hogy végre
105  1|              végre hazakisértem őket s szokásom szerint fölnéztem
106  1|            megcsontosodott agglegény s így a legtöbb éjszakáját
107  1|     csöndesen szivarozó vén doktorba s azon melegében elmondtam
108  1|    szobaleány közt különbséget tesz, s aki nagyra van vele, hogy
109  1|           után fölnéztem a kaszinóba s hét felé belekeveredtem
110  1|      kártyapartieba... Sokat nyertem s mivel nem akartam, hogy
111  1|          tünteti föl magát ok nélkül s mivel több volt az emberismerete,
112  1|       Közgazdasági Bank kapuja előtt s Mészáros, a portás, aki
113  1|    méltóságos úr télikabátjáért...~ ~S míg az inas lihegve sietett
114  1|           addig szépen a cukrászdába s negyedóra mulva pontosan
115  1|         veled együtt... Ismerlek már s bizonyos vagyok benne, hogy
116  1|           kabátod, vedd magadra...~ ~S kivéve az inas kezéből a
117  1|          kezet csókolt a feleségének s Vilma egyedül maradt a kocsiban.
118  1|        hivatalos órája már véget ért s a hivatalnokok hármas-négyes
119  1|             erőltetett hát az arcára s a fejével szertartásosan
120  1| megfeledkezett minden ünnepiességről s leányos jókedvvel intett
121  1|             hát jőjjön közelebb...~ ~S barátságosan kezét nyujtotta
122  1|      elfeledkezett minden etikettről s ragyogó jókedvvel szorongatta
123  1|          ember izgatottan hajlongott s a szemét lesütve, szinte
124  1|        felszökött a vidám fiu agioja s a legelőkelőbb tisztviselők
125  1|             fölismerte az unokahúgát s tüntetve lebbentette meg
126  1|       megdöbbenve állt meg a kapuban s amíg mély tisztelettel köszönt,
127  1|              a hivatalában megjelent s tüzelő arccal tűrte, hogy
128  1|              az aszfaltburkolat alá, s gépies mosollyal, de kissé
129  1|             papirosból ette a sonkát s velük együtt ijedten merült
130  1|           megismerte Lehmann Vilmát, s míg az arcát élénk pirosság
131  1|          hozzám valamelyik vasárnap, s akkor a meleg kályha mellett
132  1|          ahhoz, hogy sírva fakadjon, s nehogy az a szégyen megessék
133  1|           maga se volt szegény ember s így az egyetlen gyermekét
134  1|       meghódította az egész familiát s Honti Sándorék, akik egyszerű,
135  1|          Vilma kis nappali szobájába s egész alkonyatig eltrécseltek
136  1|                  Mit?~ ~- Befogatunk s fordulunk egyet-kettőt a
137  1|              a fagypont alá szálljon s a jégpálya fölé kitüzhették
138  1|             egyfolytában három napig s megszámlálhatatlan nyolcasokat
139  1|              ideszállt az ablakunkba s az csiripelte, hogy Klárika
140  1|     időközben végzett az öltözékével s teljes korcsolyázó kosztümben
141  1|          operett-melódiákat játszott s a jól fűtött, üveges csarnokban
142  1|           meg száz türelmetlen leány s ugyanannyi szép és kokett
143  1|              annyi házasság születik s annyi gyöngéd kötelék szakad
144  1|             módjára hullámzottak föl s alá a kurtakabátos, prémsipkás
145  1|             parancsszava küldött ide s a gazdag, unatkozó dologtalanok,
146  1|            Félixet, aki egy túlszőke s túlvidám bécsi milliomosnénak
147  1|       elbúcsúzott a bécsi asszonytól s jókedvűen odasietett a hugához.~ ~-
148  1|            fejecském fájni készül, - s ilyenkor legokosabb, ha
149  1|          csókokat dobálva, távozott, s Vilma egyedül maradt a melegedő
150  1|            visszatért a nyugodtsága, s derüs mosollyal szólott:~ ~-
151  1|           merészen a szemébe nézett, s olyan hangon, mely az okos
152  1|        keblére szerette volna ölelni s szenvedélyes vendégszeretettel
153  1|           fejedelmi menüt végigegyék s lelkes bókokkal adózzanak
154  1|            fönn járt nálam a bankban s igen melegen tudakozódott
155  1|            komolyan megrázta a fejét s olyan arccal, melyet a világ
156  1|       életről, a Burgbeli etikettről s a büszke főhercegasszonyokról,
157  1|           hogy a zongora mellé üljön s kedves kis hangján, a saját
158  1|             befejezte a produkcióját s lángoló arccal ugrott föl
159  1|             gróf éjfélfelé búcsúzott s Honti, aki az előszoba ajtajáig
160  1|          felesége a hintaszékben ült s félig lehúnyt szemmel nézte
161  1|    elszundikált volna a fáradtságtól s Honti gyöngéden megérintette
162  1|          ismét visszatért a jókedve, s tréfásan meglegyintette
163  1|            akik rácsolnak, hencegnek s foghegyről állanak szóba
164  1|             be Vilmát a hálószobába, s míg a rózsaszín ernyő szelid
165  1|          fiatalasszony bájos arcára, s a szíve imádattal, részvéttel
166  1|     pillanatban a Vilma lelkébe lát, s meghallja a keserü szavakat,
167  1|            szamár... mind... mind... s még ők, az ostobák, merik
168  1|          hogyléte felől tudakozódjék s gondos, anyai szemével a
169  1|              tette meg a messze utat s mindenáron a zárt batárt
170  1|              minden a régiben maradt s a feketébe öltözött öreg
171  1|         tekintett a fiatal asszonyra s halkan kérdezte:~ ~- Boldog
172  1|         Vilma végre megrázta a fejét s nevetve szólott:~ ~- A nagy
173  1|             A szobaleány megterített s a két asszony még akkor
174  1|              kocsiján hajtatott haza s a batár ajtaját az egyenruhás
175  1|           kora délután kikocsikázott s azt mondta, hogy csak öt
176  1|              hogy megvárja a leányát s mivel a szobában unatkozott
177  1|        letelepedve az egyik hokellin s csak akkor futott be ijedten
178  1|      hirtelen megszólalt a csengetyü s a szobaleány beszólt a konyhába:~ ~-
179  1|        nélkül ült az egyik bőrszéken s nagy buzgalommal olvasta
180  1|            kissé zavartan mosolygott s ez az elfogultság nem kerülte
181  1|       felsőbbségével nézte a világot s akinek a legkisebb ujjában
182  1|              összeverődtek ijedtében s kétségbeesve ölelte magához
183  1|          vizitelés fárasztó munkáját s önkéntes magányukat csak
184  1|           ezekben a körökben számít; s a vén Tauber fiatalos frisseséggel
185  1|            gyermekek is jól ismerték s a városrész kezdő milliomosai
186  1|      Lipótvárosi társaságban számít; s tíz óra felé, mikor Hontiék
187  1|           életében dekolletált ruhát s márványfehér vállai láttára
188  1|           mindig jókedvü, kissé naiv s ha egy szép asszonyt lát,
189  1|           frissítőket szolgálnak föl s az általános mozgolódás
190  1|   zongoraművész, aki pápaszemet hord s minden két percben összerándul,
191  1|             hallgatja a hangversenyt s mivel a mellette lévő karosszék
192  1|        Tauberné egészen megzavarodik s izgatottan izeg-mozog a
193  1|        szavalt a Vigadó nagytermében s a hangverseny után, mikor
194  1|              engedelmes fiúcska volt s a szülei ragaszkodtak hozzá,
195  1|          Magát szereti, magát imádja s ez köztünk szólva, nem is
196  1|             Azt tehetem, amit akarok s ez, higyje meg, többet ér,
197  1|              mint egy párisi diák... s még a mennybéli üdvösségemért
198  1|          dédelgesse... becézgesse... s akkor még azokat a rossz
199  1|              A hangverseny véget ért s mindenki a buffet és a táncterem
200  1|            éppen a teát töltötte ki, s az ablakon, a téli szezon
201  1|            meghallgatja Szentgróthyt s az inas, a Honti névjegyével,
202  1|     csöngetett föl bájos nénikéjéért s a két nő, röviddel tizenkettő
203  1|             nagyon kicsípték magukat s így érthető, hogy kellemes
204  1|          percig kitartóan nézte őket s akkor szemmelláthatólag
205  1|          lépett be a függönyös ajtón s mélyen meghajolva a hercegprimás
206  1|              és szertartásossá tette s ruhájának tónusától gyönyörüen
207  1|            mint miniszter szerepelt; s Klárika, aki gyakran kijelentette,
208  1|       általános mozgolódás nem támad s a jegyző így nem szól:~ ~-
209  1|       hajoltak ki a karzat párkányán s oly csönd támadt, hogy a
210  1|        mosollyal állt föl a helyéből s míg alakja délcegen kiegyenesedett,
211  1|    bizsergést okozva az asszonyoknak s őszinte, lelkes szimpátiát
212  1|              és a karzatot egyaránt: s egy-egy mondata után, melyben
213  1|           haraggal csóválta a fejét, s a karzati közönség szinte
214  1|            után befejezte a beszédét s hódolattal hajolt meg az
215  1|              megölelgette a barátait s mélyen hódoló tisztelettel
216  1|     kimagaslik a közönségesek közül, s aki arra született, hogy
217  1|             izgalom után sirva fakad s rémülten szalad az idegorvoshoz,
218  1|            millióra fogják fölemelni s Honti a nagyfontosságú kérdésben
219  1|            is egyedül maradt itthon, s mivel a férje nélkül nem
220  1|          mindenféle elintézni valója s esténkint, ha a kávéját
221  1|        homlokon csókolta a feleségét s csöngetett az inasnak, hogy
222  1|          csak hajnaltájban jött haza s mivel pedáns ember létére
223  1|             sietve csomagolni fogunk s meg se állunk a mentonei
224  1|             vállára hajtotta a fejét s most már könnyes szemmel
225  1|  megbotránkozással rázta meg a fejét s forró csókot nyomott a felesége
226  1|         aztán becsöngette a komornát s szigoruan meghagyta neki,
227  1|              Vilma kiküldte a leányt s az ablakhoz támaszkodva
228  1|              jó ideig elgondolkodott s maga elé bámult, majd egyszerre
229  1|            olajbarna algiri tisztek, s a büszke és szerelmes gróf
230  1|         izgatta... Ledobta a könyvet s hosszasan bámult a szoba
231  1|      pillanatban nem méltó önmagához s veszedelmesen eltávolodik
232  1|               aki a lábáról levegye, s ime, rögtön beleszédül a
233  1|              járt odafönn a bankban, s könnyedén, jókedvűen mesélt
234  1|         pillanatig se áltatta magát; s mindig tisztában volt vele,
235  1|       komolyakká és dacosokká lettek s halkan szólott magában:~ ~-
236  1|              délután intézett hozzá; s ijedten konstatálta, hogy
237  1|              Ő indiai selyemnippeket s egyéb, egzotikus csecsebecséket
238  1|             vörös selyemsátor alatt, s a gróf mosolyogva tudakozódott
239  1|             kezébe vette a bálványt, s míg Klárika valami fiatal
240  1|             megvette az indus istent s két darab ezerkoronással
241  1|      két-három évben elfogta egyszer s mely mindig azt a kétségbeejtő
242  1|              nem volt ennyire komoly s Pázmán tanár úr, aki a milliomosoknak
243  1|          Vilma bámulva sietett eléje s a szókimondó Pázmán kerülgetés
244  1|            marad... Ma megvizsgáltam s az a meggyőződésem, hogy
245  1|           elment az uráért a bankba, s egy hosszú gyalogséta alatt
246  1|       belátta, hogy hiába vonakodik; s egy áprilisi délután, a
247  1|           becsöngette a szobalányát, s azon a hangon, melyet P.
248  1|            csomó ujságot és regényt, s kényelmesen elhelyezkedve
249  1|          lehetőleg a budai részekre, s hat óra felé pontosan itthon
250  1|         remete-életét. Teát hozatott s nekifeküdt a francia regényeinek,
251  1|              hogy most Rómába készül s husvét utánig nem mozdul
252  1|             mama komoly arcát láttam s eszembe jutott, hogy még
253  1|     szeretetreméltóan cseveg velünk, s ennyi elég, hogy mindenki
254  1|           már két napja nem láttalak s azt is elmondtam, hogy szalmaözvegy
255  1|          kicsattant a felindulástól, s idegesen, bosszankodva szólott:~ ~-
256  1|             meg, hogy mit csacsogsz, s nekem olyan kellemetlenségeket
257  1|           arccal az ajtóra mutatott, s hangosan rivallt az ártatlan
258  1|    mondhatnám, hogy erre volt dolgom s így eszembe jutott, hogy
259  1|             ma nem fogta be a lovait s így idegen fiakkert használok.
260  1|           meghalványult ugyan kissé, s a szemeit valami sejtelemszerü
261  1|           Nem én vagyok az egyedüli, s talán én gondolnék a legutolsónak
262  1|             Vilmám: nézz a szemembe, s mondd meg nekem, hogy csakugyan
263  1|              a fiatal asszony kezét, s a nagy, gyermekes szemében
264  1|          arca égett a felindulástól, s a hangja vibrált a visszafojtott
265  1|             sírva borult a válladra, s mindenét neked adta, mert
266  1|            végigfolytak rózsás arcán s megnedvesítették szőke haját;
267  1|            Az inas leugrott a bakról s kitárta a kocsi ajtaját:
268  1|            támadt az üvegfedél alatt s az orient express tompa
269  1|             vette észre, hogy várják s szigorúan, de kissé álmos
270  1|             megindult a kijárás felé s ugyancsak nagyot nézett,
271  1|        haladtak fölfelé a lépcsőkön, s a vezérigazgató azt a megfigyelést
272  1|              a homályos lépcsőházban s halkan, asszonyos szelídséggel
273  1|             a felesége lángoló arcát s a könnyezésig meghatva suttogta:~ ~-
274  1|        egyszerre odaborult az urára, s forró ajkát odatapasztotta
275  1|        rangot és poziciót adott neki s hercegi fényűzéssel vette
276  1|         hűtelen asszonyok elmerülnek s a léha fiú erkölcsi prédikációja
277  1|           szinte maga is belesápadt, s lehunyt szemmel, az izgatottságtól
278  1|           rázta meg aranyszőke fejét s neheztelve, sértődött hangon
279  1|       sokaság mindinkább szaporodott s az ifjú csirkefogók, alattomos
280  1|             megjelent a kapu aljában s megpillantva a babát, komolyan
281  2|            léhaságokon járt az esze, s a jelleme akkor se változott
282  2|             esett ám a feje lágyára, s ha csak arról van szó, hogy
283  2|           elrágott, mint fölfüstölt, s közben olyan módon kapkodott
284  2|       mutatott az olvasóterem órája, s mivel a barátomat most már
285  2|         Elkísértem egészen a kapuig, s ha az illendőség vissza
286  2|           együgyü rémképeket láttam, s úgy képzeltem, hogy a szép
287  2|           elfogott, hogy felöltöztem s a Kuthyék lakása elé hajtattam,
288  2|             mindegyre az ajtón járt, s mondhatom, hogy óriási kő
289  2|           bolondos tréfáról van szó, s amint kiderült, nem is csalódtam,
290  2|             bevallott nekem mindent, s azt is elmondta, hogy csak
291  2|             megveregette a vállamat, s aki így látta, ugyancsak
292  2|             egy gyönyörü asszonnyal, s ki az ördög tudna olyan
293  3|           mondat után táncot járnak, s a földszint, a páholyok
294  3|              hozta a szaktudományát, s több évi magas szolgálat
295  3|             napon elfogta a honvágy, s az angol klubok mintájára
296  3|            helyiség egészen megtelt, s a pincérek, - csupa pompás,
297  3|          rózsásan derengő hal fölött s mikor kiegyenesedve, ajkához
298  3|              nagyon is bőséges volt, s a hal meg a fácán után az
299  3|              virágzó borüzletem volt s az egész Tiszamentén az
300  3|              valamicskét az italhoz, s becsületszavamra állíthatom,
301  3|        széket húzott az asztal mellé s intett az aggastyánnak is,
302  3|        külföldi szaktársaim példáját s több impozáns, jóképü vendéget
303  3|           elitejét fogják képviselni s a ruhájukat is magam rendeltem
304  3|       egymaga száz forintomba került s a redingotért is kifizettem