Rész

 1  1|       Hiszen a Sorsnak is van annyi esztétikája, hogy a te bájosságodat
 2  1|    engedném, hogy megtegye... Annyi az egész, hogy végtelenül
 3  1|    szólott magában tünődve. - Annyi bizonyos, hogy nem valami
 4  1|       szeret, mint én, hiszen annyi sokat beszéltünk rólad,
 5  1|   csináltatni magának? Hiszen annyi a ruhája, hogy akár hatvanéves
 6  1|      pillantottak a fiúkra... Annyi meghittséggel, a régi cimbora
 7  1| meghittséggel, a régi cimbora annyi szeretetével nézett rájuk,
 8  1|    semmittevők tanyáját, ahol annyi házasság születik s annyi
 9  1|     annyi házasság születik s annyi gyöngéd kötelék szakad ketté...
10  1|       amit a beszéde előidéz, annyi kedves, bolondos és érdekfeszítő
11  1|    főhercegnőket se kíméli... Annyi bizonyos, hogy nem valami
12  1|       nem töltöm el az időmet annyi haszontalansággal... Klárikat
13  1|     azt a szent asszonyt, aki annyi könnyet törölt fel, annyi
14  1|     annyi könnyet törölt fel, annyi fájdalmat megenyhített...
15  1|   csillogtak... Oly őszintén, annyi melegséggel beszélt, hogy
16  2|       mikor azt állítom, hogy annyi komolyság se volt benne,
17  3|    maguk, mert mindössze csak annyi a dolguk, hogy jól vacsoráljanak...