Rész

 1  1|       hogy nem álmodom? - susogta halkan.~ ~Honti könnyes szemmel
 2  1|      fejét a könyökére támasztva, halkan, a magasba szegzett pillantással,
 3  1|        utasok búcsúszava hangzik, halkan, könnytelen szemekkel mormolja:
 4  1|         kezdett a gyönyörüségtől, halkan felelt:~ ~- Hogy tetszel-e?
 5  1|           megrázta a fejét, aztán halkan válaszolt.~ ~- A Rivierára
 6  1|       köznapi banalitást mondana, halkan kérdezte Vilmától:~ ~- Haragszik
 7  1|    tekintett a fiatal asszonyra s halkan kérdezte:~ ~- Boldog vagy?~ ~
 8  1|      mosoly eltűnt az arcáról. És halkan, fátyolos szemmel válaszolt:~ ~-
 9  1|        bólintott a fejével, aztán halkan suttogta:~ ~- Szegény gyermekem,
10  1|     férfihoz fog feleségül menni, halkan, de ragyogó pillantással
11  1|     egy-egy mondata után, melyben halkan, a szerénység látszatával
12  1|      vállára tette a kezét, aztán halkan szólt:~ ~- Mindenki sokat
13  1|  komolyakká és dacosokká lettek s halkan szólott magában:~ ~- Egészséges
14  1|          tisztecskét szolgált ki, halkan suttogni kezdett Hontinéval.
15  1| megcsókolta a huga forró kezét és halkan szólott:~ ~- Édes kis Vilmám,
16  1|           homályos lépcsőházban s halkan, asszonyos szelídséggel